Nov.

 501   1|                   amikor az ablak jégvirágai a nap sárga fényében csillogni
 502   1|                kezdettek - elnyomta az álom.~A kályha még tovább is ébren
 503   1|                   tovább is ébren maradt, de a lángok mind lustábban és
 504   1|                       végre õk is lefeküdtek a hamvadó parazsak közé.~A
 505   1|                     a hamvadó parazsak közé.~A diák délfelé ébredt föl,
 506   1|                     diák délfelé ébredt föl, a kályha fekete torka csúnyán,
 507   1|                nyújtózott, fölállt, becsapta a kályhaajtót, és elment.
 508   1|                      most igen rosszul esett a kályhának. De amint elnézte
 509   1|                  kályhának. De amint elnézte a fiút, hogy milyen fáradt
 510   1|                      hogy csak úgy recsegett a nagy erõlködésben.~A diák
 511   1|               recsegett a nagy erõlködésben.~A diák megnyomkodta kezével
 512   1|                    diák megnyomkodta kezével a halántékát, és leült a kályha
 513   1|               kezével a halántékát, és leült a kályha mellé. Fojtott, reszketõ
 514   1|                       Fojtott, reszketõ volt a hangja.~- Nem, nem szeret
 515   1|                    hangja.~- Nem, nem szeret a lány, a tûzszemû lány, nem
 516   1|                      Nem, nem szeret a lány, a tûzszemû lány, nem engem
 517   1|                   urat, egy gazdag urat... - A kályha mérgesen ropogott,
 518   1|              ropogott, bizonyosan haragudott a lányra.~A diák pedig kétségbeesetten
 519   1|              bizonyosan haragudott a lányra.~A diák pedig kétségbeesetten
 520   1|                     kétségbeesetten tördelte a kezét. Igen, nagyon szomorú
 521   1|                    leült.~- Nem szeret engem a tûzszemû lány, minek akkor
 522   1|                zokogni. Csuklott, és folytak a könnyei. A kályha tüze pirosra
 523   1|              Csuklott, és folytak a könnyei. A kályha tüze pirosra festette
 524   1|                      pirosra festette ezeket a könnyeket, és úgy látszott,
 525   1|                       mintha vért sírt volna a szegény árva diák.~Keservesen
 526   1|                     Keservesen összegörnyedt a széken, és megint csak a
 527   1|                     a széken, és megint csak a lángokat nézte, a tûz rejtelmes,
 528   1|                megint csak a lángokat nézte, a tûz rejtelmes, fényes, vidám
 529   1|                    fényes, vidám gyermekeit, a kályha forró, táncoló lakóit.~
 530   1|                    lakóit.~Azután elaludt...~A lángnyelvek pedig bebújtak
 531   1|                   lángnyelvek pedig bebújtak a parazsak alá, és nehéz,
 532   1|                      füstöt küldöttek onnan. A füst szállt, gomolygott
 533   1|                 gomolygott kifelé. Elöntötte a sötét kis szobát, körülölelte
 534   1|                      kis szobát, körülölelte a szegény, kínlódó diákot,
 535   1|                kínlódó diákot, körülcsókolta a cipõit, a ruháját, reácsúszott
 536   1|                      körülcsókolta a cipõit, a ruháját, reácsúszott a mellére,
 537   1|                       a ruháját, reácsúszott a mellére, belopódzott a szájába,
 538   1|           reácsúszott a mellére, belopódzott a szájába, a tüdejébe, és
 539   1|                       belopódzott a szájába, a tüdejébe, és megállította
 540   1|                     és megállította szívének a dobogását.~Mire az elsõ
 541   1|                     otthonosan terpeszkedett a bizalmas, lusta melegség -
 542   1|                halált hozó füsttel telt meg.~A diák hideg testtel ül a
 543   1|                      A diák hideg testtel ül a széken. Barátja, a kályha
 544   1|                testtel ül a széken. Barátja, a kályha is kihûlt. S az ablak
 545   1|                      fázós téli reggel bámul a két jó barátra.~ ~
 546   1|                          MARISKA AZ ANYJÁNÁL~A Mariska, akirõl itt szó
 547   1|                   Pedig vasúton nincs messze a szülõvárosa, ahol Májkó -
 548   1|                      ahol Májkó - így híjjuk a mi dédanyánkat - lakik.
 549   1|                   hírek jöttek, hogy kívánja a bort és mindennemû szeszt,
 550   1|                    és mindennemû szeszt, sõt a rumot is kiszörpöli, ha
 551   1|                      rumot is kiszörpöli, ha a kezébe kerül! Ilyenkor Mariska
 552   1|                    édesanyám sohase szerette a bort, soha, mióta az eszemet
 553   1|             kilencvenöt éves, hát kívánhatja a bort, és joggal, mert a
 554   1|                      a bort, és joggal, mert a szíve immár fáradt, lassúdik -
 555   1|                    Mint dédanya ápolta sorra a gyermekágyas asszonyokat.~
 556   1|               gyermekágyas asszonyokat.~Ezen a nyáron már magam is kíváncsi
 557   1|                      az lett, hogy elment ez a levél:~Kedves mama, én,
 558   1|                   Gyuláné Donner Mariska. Ha a jövõ héten nem is megyek,
 559   1|            augusztusi napon. Mikor beléptünk a Májkó szobájába, mindjárt
 560   1|                       mindjárt megcsapott az a finom, sajátos szag, amelyet
 561   1|                  tapasztalhatunk, s amelyben a ménta illatától kezdve régi
 562   1|                    elvegyülõ illatát érezni. A mama egy óriási bõr karosszékben
 563   1|                     ült az ablak mellett, és a vakok méla arcával bámult
 564   1|               berontott, és megcsókolta mind a két kezét s mind a két arcát:~-
 565   1|                      mind a két kezét s mind a két arcát:~- Ejnye, Mariska,
 566   1|          megijeszteni az embert. (Mosolygott a mama.) Nem járja ez, Mariska.
 567   1|                    nehogy nekem széthajigáld a holmidat. Majd Katalin megmutatja,
 568   1|            megmutatja, hová tégy mindent.~Ez a Katalin egy húszéves leány
 569   1|                     egy húszéves leány volt. A mama sohase tartott öreg
 570   1|                  Fösvények, és nem tisztelik a kort!~Fiatal lányokat fogadott,
 571   1|                  kapott leveleket unokáitól (a gyerekeitõl alig), és így
 572   1|                    alaposan tájékozódva volt a családi dolgokról. Az utóbbi
 573   1|                 megcsókollak.~És megcsókolta a piros képû, jókedvû parasztlányt.
 574   1|                    topogva sétáltak egy órát a csillagos, nyári éjszakában.~
 575   1|                      két zsámolyra odaültünk a Májkó lábaihoz. A kezeinket
 576   1|                  odaültünk a Májkó lábaihoz. A kezeinket a kezébe vette.
 577   1|                  Májkó lábaihoz. A kezeinket a kezébe vette. Énvelem hamar
 578   1|                    csak legyél jó doktor. Az a legszebb.~Azután elkezdték
 579   1|                   legszebb.~Azután elkezdték a család és a város dolgait.
 580   1|                 Azután elkezdték a család és a város dolgait. Amit mások
 581   1|                      aznap - estig.~... Hogy a Mariska volt barátnõje,
 582   1|                      halt meg tavaly... hogy a Mariska legkisebb leánya,
 583   1|                    Mariska legkisebb leánya, a Margit, akkor halt meg -
 584   1|                    és hogy az orvosok voltak a hibásak...~A mama ezt nem
 585   1|                  orvosok voltak a hibásak...~A mama ezt nem hitte el, mert
 586   1|                      vagyok ni, semmi bajom.~A mama nem hagyta annyiban:~-
 587   1|                jelentette, hogy asztalon van a leves. Berántott csirkeleves
 588   1|                  mert az utazásban kifáradt. A mama finom arca idegesen
 589   1|                  gyorsan kanalazol. Nem szép a mohóság!~Mariska elpirult,
 590   1|                elpirult, és lassabban evett. A következõ tál ételre sokat
 591   1|                   kellett várni, és Mariskát a konyhába küldték:~- Ejnye,
 592   1|                     utána, mit bajmolódik az a Katalin oly soká avval a
 593   1|                     a Katalin oly soká avval a nyavalyás csirkepecsenyével.~
 594   1|               Mariska mindent elintézett, de a mama nem volt megelégedve,
 595   1|                   nem volt megelégedve, mert a szárnyas földarabolása szabálytalanul
 596   1|                  Ebéd után megint folytatták a beszélgetést. A mama ekkor
 597   1|                   folytatták a beszélgetést. A mama ekkor végigsimogatta
 598   1|                   orrod alatt és az álladon. A hajad meg fogy. Nem jól
 599   1|                     egy szál olyan? Nézd meg a hajamat. Fehér. De megvan
 600   1|                    öregasszony itt kifogyott a mondanivalóból, de mert
 601   1|                   nem beszéltek többet errõl a kellemetlen ügyrõl. Szóba
 602   1|                  emberhez ment férjhez. Majd a dédunokák következtek. Akik
 603   1|                   Pesten már gyereke is van. A mama elmondta azután, de
 604   1|                     egyszer visszanyerte már a sorsjegy árát. Mariska,
 605   1|                      még ennyire se ütött be a dolog, kijelentette:~- Svindli
 606   1|                beesteledett. Katalin behozta a zöldernyõs lámpát, és Mariska,
 607   1|                      ideig, és szégyellte is a dolgot a mama elõtt.~Lassan
 608   1|                    és szégyellte is a dolgot a mama elõtt.~Lassan vallotta
 609   1|                    eszembe jutott... hogy ez a zöld lámpás volt nálunk,
 610   1|                    És az esküvõmön ott égett a szekrény tetején.~- Dehogy
 611   1|                    tetején.~- Dehogy volt ez a lámpa - mondta nevetve a
 612   1|                     a lámpa - mondta nevetve a mama - hiszen azt most két
 613   1|                eszébe jutott valami. Levette a gitárt, és elkezdte inkább
 614   1|                      mivel rosszul csinálta, a mama félbeszakította. Mariska
 615   1|                     próbálta. Újra nem ment. A mamának kellett megmutatni.~
 616   1|                  cérnavékony hangon, kezében a zümmögõ gitárral, énekelte
 617   1|                   zümmögõ gitárral, énekelte a vak öregasszony:~Földiekkel
 618   1|                    esztendõ elõtt, ugyanazon a helyen.~A nótával azután
 619   1|                   elõtt, ugyanazon a helyen.~A nótával azután elálmosodtak
 620   1|                     azután elálmosodtak mind a ketten, aludni mentek.~Mariska
 621   1|                  aludni mentek.~Mariska csak a kanapén kapott ágyat. A
 622   1|                      a kanapén kapott ágyat. A mama kacagva mondta - jól
 623   1|                     egymást. Mariska elfújta a lámpát, és ágyba bújtak.~
 624   1|                  gyenge horkolás hallatszott a szobából.~ ~
 625   1|                     Orvosságbûzzel volt tele a szoba, és sok helyen friss
 626   1|                 járkáltak, és suttogtak.~Még a hajnal messze volt. Nagyon
 627   1|                     És anyácskám hiába várta a hajnalt vágyón, kínban lehelõ
 628   1|                      õ, aki miattam fiatalon a sírba feküdt le, s ott porlad -
 629   1|              elmúlott így.~Azóta találkoztam a lányokkal. Illatos hajukkal
 630   1|           sóhajtással meghalt.~De múlt éjjel a fejembe jött. - Honnan?
 631   1|                     Üde volt, fiatal, mintha a gyermekágyból kelt volna
 632   1|               mélyesztette sötétkék szemeit. A vidám melankólia, mely sápadt,
 633   1|                   Olyan szép volt és fiatal. A kezét (ezen csodálkozom)
 634   1|                   kartonruha volt rajta. Ezt a ruhát láttam a nagymama
 635   1|                    rajta. Ezt a ruhát láttam a nagymama szekrényében; kopottan
 636   1|                      kopottan és pecsétesen. A pecsétek a nagymama könnyeitõl
 637   1|                    és pecsétesen. A pecsétek a nagymama könnyeitõl vannak,
 638   1|             Megfogtuk egymás kezeit. Éreztük a kapcsot, mely közöttünk
 639   1|                      egyszer megszakadt azon a véres, orvosságszagú hajnalon -
 640   1|                 fuvolaének csengett messzire a mezõk fölött. Gyöngyvirágok
 641   1|              illatokat.~Egyszerre megálltunk a zöld mezõ és kék ég boldogságában.
 642   1|                      amint egymásra néztünk, a szemeinkbõl sûrûn patakzottak
 643   1|             szemeinkbõl sûrûn patakzottak le a könnycseppek. Ajkaink eközben
 644   1|                      Én gyorsan összeszedtem a mezõ összes gyöngyvirágait,
 645   1|                      míg csak el nem fogytak a gyöngyvirágok.~Azután folytattuk
 646   1|                 Azután folytattuk az utunkat a mezõben a kék erdõ felé.
 647   1|              folytattuk az utunkat a mezõben a kék erdõ felé. Lassan, kézenfogva
 648   1|                       kézenfogva mentünk. És a levegõbe merengve, boldogan
 649   1|                      egymást.~Jaj, egyszerre a kék erdõnél voltunk.~A hegedû-
 650   1|             egyszerre a kék erdõnél voltunk.~A hegedû- és a hárfaszó már
 651   1|                erdõnél voltunk.~A hegedû- és a hárfaszó már csak messzirõl,
 652   1|                   elhalóan csengett. És mind a ketten elszomorodtunk. Egymást
 653   1|                 Egymást átölelve révedeztünk a néma, harmatos mezõn, és
 654   1|                     alkonyóra ködeit, melyek a lábunk körül imbolyogtak.~
 655   1|                  szél durván le akarta tépni a kalapját, de õ kecsesen
 656   1|                 elsietett.~Sokáig álltam ott a kék erdõ szélén, és néztem
 657   1|                      rá. És elhagytam miatta a fekete hajú asszonyokat
 658   1|                  hogy mindannyian undorodnak a chipre szagától, melyet
 659   1|                      chipre szagától, melyet a kabátom kihajtóján gyanús
 660   1|                     sokat hallottam beszélni a báróról, aki fõhadnagy a
 661   1|                     a báróról, aki fõhadnagy a huszároknál, és remekül
 662   1|           összejöttek és behúzódtak sugdosni a kis szalonba, sokszor megütötte
 663   1|                  szalonba, sokszor megütötte a fülemet:~- A báró.~- Igen,
 664   1|               sokszor megütötte a fülemet:~- A báró.~- Igen, a báró!~A
 665   1|                   fülemet:~- A báró.~- Igen, a báró!~A ki nem aludt, sápadt
 666   1|                      A báró.~- Igen, a báró!~A ki nem aludt, sápadt arcú,
 667   1|                    Föllelkesültek. Dícsérték a báró táncát, alakját, az
 668   1|                   hogy érezze, milyen sima - a legfiatalabb szõke kuzinom:
 669   1|           legfiatalabb szõke kuzinom: Judit, a fejét rá is hajtotta. Ezt
 670   1|                 hajtotta. Ezt Iréntõl tudom, a Judit nagynénjétõl, aki
 671   1|                Valóban, amikor elõször nekem a bárót megmutatták, rögtön
 672   1|                    voltam, hogy nem tartozik a közönséges katonatiszt-báli-hõsök
 673   1|             katonatiszt-báli-hõsök típusába. A remekbe készült lakkcsizmákban
 674   1|                  hogy az embernek, ha értett a dologhoz, elállt a szeme-szája,
 675   1|                    értett a dologhoz, elállt a szeme-szája, mert nem tudta
 676   1|               egyhamarjában elgondolni ennek a különös, kimondhatatlanul
 677   1|      félreismerhetetlenül zseniális szabású, a szeme közönséges szürke
 678   1|                     kissé. Dacosan vágyóan.) A haja sötétszõke, oldalt
 679   1|               elhaladt mellettem, megcsapott a belõle áradó parfûm illata.
 680   1|                      azután lassan múlott el a hatása, míg végre csak sejteni
 681   1|                   sejteni lehetett, akárcsak a halk, mindjobban távolodó
 682   1|               hangját.~Nagyon tetszett nekem a báró, bár - mit tagadjam -
 683   1|         ellenszenveztem vele. Hallottam róla a sok dícséretet (ez magában
 684   1|                     egyet-mást; hogy például a báró asszonyokkal nem foglalkozik,
 685   1|                 akiknek, amikor visszanéztek a szürke szemeibe, hideg borzongás
 686   1|                    hideg borzongás fut végig a fehér hátukon, és könyökig
 687   1|                   fehér hátukon, és könyökig a karjuk is libabõrös lesz.~...
 688   1|                           És megtudtam, hogy a báró mért használ olyan
 689   1|                      és érthetõ lett elõttem a báró alakja. Ez az ember
 690   1|                        és kidolgozta magának a dolgot. Csupa kontraszttal.
 691   1|                 rémes elmúlásé volt - elment a nevetõ, az életkíváncsi
 692   1|             lányokhoz. Semmi se kellett neki a testükbõl - hiszen vérének
 693   1|          megelégedett azzal, hogy megejtette a lelkét valamennyinek.~Ó,
 694   1|                     lelkét valamennyinek.~Ó, a teste csupa gyengeség, lázas
 695   1|                   hogy ne érezze senki rajta a betegszagot. És õ kikereste
 696   1|                  betegszagot. És õ kikereste a világ legfinomabb illatszerét,
 697   1|                       és azzal árasztotta el a ruháját. Nagy, bõ bricseszeket
 698   1|                      bõ bricseszeket viselt. A legutóbbi idõben erõsen
 699   1|                  erõsen vattáztatnia kellett a blúza vállait is, mert napról
 700   1|                    mert napról napra fogyott a húsa. A nyár utolsó báljára,
 701   1|                 napról napra fogyott a húsa. A nyár utolsó báljára, amelyet
 702   1|                      utolsó báljára, amelyet a fürdõn szeptember elsõ szombatján
 703   1|                      Híreket hallottam, hogy a bárónak már csak napjai
 704   1|                     ott lesz. Megígérte neki a báró. És a báró gavallér!~
 705   1|                    Megígérte neki a báró. És a báró gavallér!~A nagy verandán,
 706   1|                    báró. És a báró gavallér!~A nagy verandán, ahol a fürdõvendégek
 707   1|              gavallér!~A nagy verandán, ahol a fürdõvendégek és a bálozók
 708   1|                      ahol a fürdõvendégek és a bálozók vacsoráztak, kékes
 709   1|                     fényû ívlámpák égtek, és a szeptemberi nedves, kora
 710   1|                      kékebbre színezte volna a levegõt. A lányok vállai
 711   1|                    színezte volna a levegõt. A lányok vállai hideg fényben
 712   1|                csillogtak, és bepillantottak a bálterembe, ahol vörös villamos
 713   1|                     villamos körték ontották a fényt. Zaj nélkül vacsoráztak
 714   1|           vacsoráztak szerte az asztaloknál. A lányok és a fiúk szemei
 715   1|                     asztaloknál. A lányok és a fiúk szemei minduntalan
 716   1|               minduntalan találkoztak. Judit a bárót várta, és nõvérei,
 717   1|                  tulajdonképpen szintén csak a báróra gondoltak. Egyébként
 718   1|                  senki se szólt egy szót se. A cigány is a legcsendesebb
 719   1|                     egy szót se. A cigány is a legcsendesebb nótákat szedte
 720   1|                 szedte elõ.~Végre megkezdték a táncot, nem volt több tizenkét
 721   1|                    végén megláttam derengeni a kék blúzát. A sötétben gubbasztó
 722   1|                      derengeni a kék blúzát. A sötétben gubbasztó barna
 723   1|              Bámulatos energia és jókedv ült a báró arcán - szép fiatal
 724   1|                fiatal arcán -, pedig az inai a térdéig roskadoztak, és
 725   1|            roskadoztak, és homloka gõzölgött a láztól. A teraszt elborította
 726   1|                  homloka gõzölgött a láztól. A teraszt elborította a parfûmje,
 727   1|                láztól. A teraszt elborította a parfûmje, és sarkantyúja
 728   1|                      és sarkantyúja fölverte a fázós õszi mélázást, amelyben
 729   1|                 tisztára volt borotválva, és a szembogarai csillogtak.
 730   1|                kifestette.~Többször benéztem a bálterem ablakán. Nem volt
 731   1|                   bálterem ablakán. Nem volt a teremben por, és kurjongatás
 732   1|           kurjongatás se hallatszott. Láttam a bárót táncolni. Gyönyörûen,
 733   1|                     finom lebegéssel táncolt a fényes parketten, odasimult
 734   1|                  fényes parketten, odasimult a lányokhoz (nem tudtam rá
 735   1|                     amint sorba szédültek el a parfûmjétõl, és részegen
 736   1|                       és részegen hunyták le a szemeiket, és hajtották
 737   1|                    nyakukat. Idõnként kijött a báró a verandára, és kevés
 738   1|                       Idõnként kijött a báró a verandára, és kevés pezsgõt
 739   1|                     az allée-ra, és lenézett a tóra. Abban a pillanatban
 740   1|                    és lenézett a tóra. Abban a pillanatban jött fel a nádas
 741   1|                 Abban a pillanatban jött fel a nádas sötétkék foltja mögött
 742   1|                    az újhold karcsú sarlója. A báró egy percig mozdulatlanul
 743   1|                    utolsó óráit is. Kiélvezi a szeptemberi holdfeljöttét,
 744   1|              mormogott. De hamarosan eldobta a cigarettát, és visszament
 745   1|                    cigarettát, és visszament a bálterembe. Édes szép dolgokat
 746   1|                   Édes szép dolgokat mondott a lányoknak, valami tehetetlen
 747   1|                   keze, és ragyogó szemeivel a szívükbe nézett.~Reszkettek,
 748   1|                     és nagyon sápadt volt. - A térdeiben nem tudta titkolni
 749   1|                 térdeiben nem tudta titkolni a rogyadozó gyengeséget.~Valami
 750   1|               hõsinek tûnt föl elõttem ekkor a báró. Vékony arcán vonaglottak
 751   1|                      az izmok, bájos tûz ült a szemeiben, és ahogy suttogott
 752   1|                szemeiben, és ahogy suttogott a rekedt hangján, olyan szépen,
 753   1|                     szépen, kedvesen mozgott a szája...~Mindezt õ egy napon
 754   1|                       Ez kétségtelen; amikor a mûvelt és cinikus emberek
 755   1|                     mit tenni az életben. Ez a báró egy megalkuvásokhoz
 756   1|          leányfejecskében?~Sorban kigondolta a dolgokat... Bálokra fog
 757   1|                   szívdobogva gondolnak arra a pillanatra, amikor az õ
 758   1|                      fiatal testüket átöleli a báró, az édes beszédû, elegáns,
 759   1|                   sorvadó izmaival, amelyben a rothadó vér már mind lassabban
 760   1|                 velök haláltáncát. Csak azon a reggelen, amikor majd megtudják,
 761   1|                 szemei kinyíltak, hogy neki, a szép, a kedves bárónak -
 762   1|                kinyíltak, hogy neki, a szép, a kedves bárónak - aki olyan
 763   1|                    egy-egy gyöngéd szorítást a reszketõ csuklón, egy-egy
 764   1|                       egy-egy finom simítást a bársonyos karon ide nem
 765   1|                    ha meghallják, hogy neki, a szép, kedves bárónak immár
 766   1|                       és nem feledik el õt - a legjobb táncosukat - még
 767   1|                    Mindezt akkor gondolta el a báró. Ezt nem találtam ki,
 768   1|                      lenni.~Judittal táncolt a legtöbbet. Judit volt a
 769   1|                      a legtöbbet. Judit volt a bálban a legfiatalabb lány.
 770   1|               legtöbbet. Judit volt a bálban a legfiatalabb lány. Tizenöt
 771   1|                    egy homlokkal alacsonyabb a bárónál. Gyönyörûen táncoltak.
 772   1|               táncoltak. Judit szinte feküdt a férfi karjaiban, és szõke
 773   1|                       és szõke haja hozzáért a vállához. A báró pedig folyton
 774   1|                    haja hozzáért a vállához. A báró pedig folyton beszélt,
 775   1|                     harmat kezdett leszállni a párás, langyos, szeptemberi
 776   1|                      Néhányan haza készültek a vasúttal, és el is mentek.
 777   1|                    család maradt még ott. De a cigányok azért muzsikáltak.
 778   1|                  cigányok azért muzsikáltak. A báró nagy pénzeket osztott
 779   1|                   szét köztük, és föltétette a szordínókat.~Bölcs, szép
 780   1|              Hallottam, hogy színészek, akik a színpadon gyönyörûen haldokoltak:
 781   1|          kellemetlenül, nehezen és többnyire a mûvészek csúnya, tehetetlen
 782   1|                Mintha az õ mûvészetük nélkül a világ meg nem lehetne! A
 783   1|                     a világ meg nem lehetne! A báró bölcsebb volt. Minden
 784   1|                   hogy szépen kell meghalni. A szép halált nem a kadétiskolában
 785   1|                  meghalni. A szép halált nem a kadétiskolában tanulta a
 786   1|                     a kadétiskolában tanulta a tanáraitól, kik közül egy
 787   1|                      adta, hogy „Hogyan kell a hazáért dicsõen meghalni?”
 788   1|                hazáért dicsõen meghalni?” Ez a kérdés tisztán zenei élményei
 789   1|                 ordító fortisszimója siratja a vasba öltözött óriás hõst,
 790   1|                      öltözött óriás hõst, és a lovát fekete posztóban vezetik.
 791   1|                     Arany kandeláberekben ég a tömjén, az asszonyok sírnak,
 792   1|                      sírnak, és az arca fenn a magas ravatalon nyugalmasan
 793   1|                    ravatalon nyugalmasan néz a kék, tiszta égre.~Most erõvel
 794   1|                      akart húzatni, és mivel a cigány egyet se tudott,
 795   1|                  sehol. Kétszer megállította a zenét, hogy „csendesebben
 796   1|                 fejét, és szemeit lesütötte. A cigány olyan halkan és finoman
 797   1|                    jutott az eszembe:~„Zokog a tört szív, mint a hegedû.”~
 798   1|                      Zokog a tört szív, mint a hegedû.”~Azután látom, hogy
 799   1|                  hegedû.”~Azután látom, hogy a báró meghajtja magát Judit
 800   1|                 pezsgõt. Fehér az arca, mint a fal. Megtámasztja a homlokát
 801   1|                     mint a fal. Megtámasztja a homlokát a kezével. Erõltetve
 802   1|                      Megtámasztja a homlokát a kezével. Erõltetve mosolyog. -
 803   1|               kezével. Erõltetve mosolyog. - A zsebében cigarettát keres.
 804   1|                 keres. Egyszerre lehanyatlik a keze. Azután kisiklik a
 805   1|                      a keze. Azután kisiklik a feje alól a másik könyöke
 806   1|                  Azután kisiklik a feje alól a másik könyöke is. Õ maga
 807   1|                     is. Õ maga meg levágódik a földre.~Odarohantam és kigomboltam
 808   1|            Odarohantam és kigomboltam mellén a kabátot. A szíve már nem
 809   1|                kigomboltam mellén a kabátot. A szíve már nem vert. A rettentõ
 810   1|               kabátot. A szíve már nem vert. A rettentõ izomerõltetés miatt
 811   1|                 rettentõ izomerõltetés miatt a teste pár pillanat alatt
 812   1|           felkötöttem az állát, egy másikkal a szemét. Csak azért tettem
 813   1|                tettem ezt, mert tudtam, hogy a báró romantikus, mint mi
 814   1|                      kívánjuk, hogy bekössék a szemünket és föl az állunkat.~
 815   1|                     és föl az állunkat.~Benn a cigány tovább játszott.
 816   1|               Beüzentem, hogy játsszanak; ez a báró utolsó kívánsága. A
 817   1|                     a báró utolsó kívánsága. A lányok összeverõdtek egy
 818   1|                   nélkül sírni kezdtek. Künn a tavon hajnali kék, õszi
 819   1|                      nehezedett az allée-ra. A fák dideregni kezdtek, amikor
 820   1|             dideregni kezdtek, amikor vittük a bárót a rendõrszobába. A
 821   1|               kezdtek, amikor vittük a bárót a rendõrszobába. A fasor végérõl
 822   1|                     a bárót a rendõrszobába. A fasor végérõl visszanéztem.~
 823   1|                  fasor végérõl visszanéztem.~A teremben, mint kisírt szemek,
 824   1|                    szemek, vörösen pislogtak a lámpák, halkan szólt a zene,
 825   1|             pislogtak a lámpák, halkan szólt a zene, és az ablakon fehér
 826   1|                                              A GYERTYÁK~A rövidre leégett
 827   1|                                   A GYERTYÁK~A rövidre leégett gyertyácska -
 828   1|                      állt. Igen, benn alszik a kis legény. Jóízût szundikál
 829   1|                szundikál naphosszat, csak ha a közelben gyufát gyújtanak,
 830   1|                       hogy odaértessük hozzá a tüzes varázsbotocskát, fölpattan
 831   1|                    is, hunyorgatja egy ideig a szemét, aztán ragyogóan,
 832   1|                      hogy amikor benn alszik a füstös kis kanócban, akkor
 833   1|                 körül. Kissé búsul, ha látja a citromszínûen ragyogó gázlángok
 834   1|                húzódnia az éjjeliszekrényen, a karos bronz gyertyatartómban.
 835   1|                       Közönyösen gyújtja meg a gyertyát, elcsavarja a gonosz
 836   1|                   meg a gyertyát, elcsavarja a gonosz gázcsövek csapjait,
 837   1|                     Olvas egy negyedórát, és a végén nagyot fúj a levegõbe.
 838   1|            negyedórát, és a végén nagyot fúj a levegõbe. A kis manó erre
 839   1|                 végén nagyot fúj a levegõbe. A kis manó erre sóhajt egyet,
 840   1|                     Legalább erre vall, hogy a kanóc vörösen pislogó hegyérõl
 841   1|                      szükség. Legföljebb, ha a kamrában keresnek valamit
 842   1|                 kamrában keresnek valamit és a leány nem találja meg -
 843   1|                 leány nem találja meg - mert a kamrában már kora délután
 844   1|                    van - no ilyenkor kikerül a gyertya a szobából. A kis
 845   1|                   ilyenkor kikerül a gyertya a szobából. A kis manó elõre
 846   1|                kikerül a gyertya a szobából. A kis manó elõre örül, hogy
 847   1|                         Mindig mondtam, hogy a kamrába is be kellett volna
 848   1|                      kellett volna vezetnünk a gázt, most lecsepegtetik
 849   1|                     gázt, most lecsepegtetik a ruhákat és a bõröndöket.
 850   1|                   lecsepegtetik a ruhákat és a bõröndöket. Az az ostoba
 851   1|                       Ilyenkor este szó esik a gyertyáról. Vagy egyébkor
 852   1|                       Vagy egyébkor is, mert a nagymama szereti emlegetni:~-
 853   1|                     Tudtuk is mi, hogy mi az a lámpa... az én stafírungomat
 854   1|              faggyúgyertya mellett.~Ilyenkor a kis manó fülel. Jólesik
 855   1|                     Ha szombat este kiviszik a konyhába a gyertyatartókat,
 856   1|                     este kiviszik a konyhába a gyertyatartókat, hogy megtisztítsák
 857   1|                  papíros gallérral díszítsék a töveiket és ollóval lenyírják
 858   1|                töveiket és ollóval lenyírják a fölösleges kanócrészeket,
 859   1|               ilyenkor egymás mellé kerülnek a gyertyák, és beszélgethetnek.
 860   1|                  többnyire panaszkodik, hogy a mai világban a gyertyának
 861   1|             panaszkodik, hogy a mai világban a gyertyának már nincs alkalma
 862   1|                     mûveltséget szerezni. Ha a szalonban vendégek vannak
 863   1|                      vannak és beszélgetnek, a gyertya az éjjeliszekrényen
 864   1|                valaki, vagy az ifjú úr tanul a szobájában, mindez gázvilágítás
 865   1|               gázvilágítás mellett történik. A kisasszony pedig, ha este
 866   1|                    pedig, ha este néha odaül a zongorához, nem visz be
 867   1|               gyertyákat, hogy hangjegyekrõl a nagy mesterek remekmûveit
 868   1|                   Ezért méltán haragudhatnék a gyertya a kisasszonyra.
 869   1|                      haragudhatnék a gyertya a kisasszonyra. De ezt mégse
 870   1|                     De ezt mégse teszi, mert a kisasszony szép lány. Vékony
 871   1|                   azután álmatlanul bámul be a szoba koromsötét szögleteibe.
 872   1|                  koromsötét szögleteibe. Fáj a feje is bizonyára. Ilyenkor
 873   1|                  feje is bizonyára. Ilyenkor a kisasszony gyufát keres
 874   1|                     amikor végre felébreszti a gyertyában lakó kis manót,
 875   1|                      ezt szívesen is teszi.) A kisasszony szekrényén azonban
 876   1|                 hiába tapogatnak utána, csak a gyertya akad a keze ügyébe...
 877   1|                   utána, csak a gyertya akad a keze ügyébe... De a gyertya
 878   1|                     akad a keze ügyébe... De a gyertya ennek még jobban
 879   1|                    örül, mintha meggyújtanák a kanócán. Azt gondolja, hogy
 880   1|                  kanócán. Azt gondolja, hogy a fény és meleg közül - ha
 881   1|                   élet dolgai között - mégis a melegség a szebbik.~Vagy
 882   1|                    között - mégis a melegség a szebbik.~Vagy ha éjjel a
 883   1|                     a szebbik.~Vagy ha éjjel a fiatalúr várja a leányt,
 884   1|                    ha éjjel a fiatalúr várja a leányt, s a fiatalúr a szíve
 885   1|                   fiatalúr várja a leányt, s a fiatalúr a szíve dobogása
 886   1|                 várja a leányt, s a fiatalúr a szíve dobogása miatt nem
 887   1|                    lépked, szaladgál ide-oda a szobában - hol leülve az
 888   1|                  újra fölugorva - eközben is a gyertya világít neki. Sárga
 889   1|                 kótyagosan libeg-lobog, hogy a fiatalúr nevetne rajta,
 890   1|                nevetne rajta, ha nem vacogna a foga... Amikor pedig süket
 891   1|                      fehér ruhában lebben be a leány, és nevet is - a gyertyaláng
 892   1|                    be a leány, és nevet is - a gyertyaláng meghajol, és
 893   1|                 jókedvûen alszik el. És csak a sötétben kuncog jókat, tovább
 894   1|                      azonban azt hinni, hogy a gyertyák szereplése az emberek
 895   1|            alkalmakra szorítkozik.~Ugyanabba a gyertyatartóba, amely most
 896   1|                   gyertyatartóba, amely most a nagymama fiókos szekrényén
 897   1|                  volt künn - tél volt -, ezt a gyertyát egy sápadt, széparcú
 898   1|                     Nemsokára megelevenedett a ház. Lótottak, futottak.
 899   1|               Lótottak, futottak. Mire pedig a nap feljött, gyereksírás
 900   1|                      gyereksírás hallatszott a szobában. A gyertyát égve
 901   1|                      hallatszott a szobában. A gyertyát égve feledték.
 902   1|                    Láttam. Õt láttam elõször a világból.~Valószínûleg õt
 903   1|                   alszom. Arra ébredek, hogy a szívem bolondul ver és fáj
 904   1|                      bolondul ver és fáj is. A fejemen pedig hideg veríték
 905   1|                    veríték üt ki. Megkeresem a gyufát és fölgyújtom a hosszú,
 906   1|            Megkeresem a gyufát és fölgyújtom a hosszú, kormos kanócot.
 907   1|                kormos kanócot. Nagyot lobban a láng és soká táncol. - Végre
 908   1|                  sóhajtok, s utána nemsokára a szemeim is kinyílnak.~Magára
 909   1|                     kinyílnak.~Magára hagyom a kis manót. Egy ideig csodálkozva
 910   1|                      mint aki tréfának veszi a dolgot -, azután lekúszik
 911   1|                    dolgot -, azután lekúszik a kanóc tövére, és ott alacsony
 912   1|               Sötétkék, kora õszi este volt. A nagykörúton nem sietõ, ünneplõ
 913   1|                népség mozgott. Ezen az estén a melankólia terjeszkedett
 914   1|                melankólia terjeszkedett szét a lázas Budapest fölött.~Az
 915   1|                 fejüket, vagy mereven néztek a kigyúlt lámpák lángjaiba.~
 916   1|                    sóhajok szállanának végig a kövek között, mintha könnyektõl
 917   1|                  nedves az aszfalt... mintha a csendes, olvatag szél erõteljes
 918   1|                   mindenki azokat hallgatná.~A szép szõke asszonyok megtörülték
 919   1|             szorosabban simultak férjeikhez. A gyermekek nem lármáztak,
 920   1|                   derengett és enyészett el. A kávéházakban egy-egy ember
 921   1|                   csak, maga elé mélázva, és a cigarettáját ki hagyta aludni.
 922   1|               cigarettáját ki hagyta aludni. A nagy, emeletes házak nyitott
 923   1|                     lélegezve.~Péter doktor, a Szent András kórház fõorvosa,
 924   1|                kalapját és nagyot sóhajtott. A fák lombjai már régen lehullottak.
 925   1|                  langyos, tavaszi léggel, de a tavasz illata, részegsége
 926   1|                   illata, részegsége nélkül.~A földnek és az embereknek
 927   1|             embereknek az emlékezése volt ez a nap: a tavaszra, az elmúltra.
 928   1|                    emlékezése volt ez a nap: a tavaszra, az elmúltra. Végig
 929   1|                 tavaszra, az elmúltra. Végig a nagy úton csend volt, ugyanaz
 930   1|                     úton csend volt, ugyanaz a kimondhatatlan érzés ejtett
 931   1|                  Péter sem tudott ellenállni a varázsnak, mely körülvette,
 932   1|                      útját.~Olyan csend volt a nagy úton, mint a templomban.
 933   1|                 csend volt a nagy úton, mint a templomban. Mintha az emberek
 934   1|                 tenni.~Hazaért. Megsimította a homlokát, végigjárta a lakást,
 935   1|          Megsimította a homlokát, végigjárta a lakást, kinyitotta a rendelõszoba
 936   1|              végigjárta a lakást, kinyitotta a rendelõszoba ablakát, és
 937   1|                 óriási fontosságúakká nõnek? A mindenható akarat összezsugorodik
 938   1|           összezsugorodik és ernyedtté lesz. A lelkeink, amelyekben nem
 939   1|                egyszerre valahonnan bebújnak a testünkbe, és irányozzák
 940   1|                szárnylebbenések hallatszanak a levegõben...~Az elhaltak
 941   1|               surrant be rajta. Nem köszönt. A férfi se szólott.~Az orvos
 942   1|                   megfogták egymás kezét.~De a sötétkék, õszinte, könnyezõ
 943   1|                      éj lett.~Elcsendesedtek a kávéházak.~Az utca néhány
 944   1|                      következett. Valahonnan a mezõkrõl bekalandozott a
 945   1|                     a mezõkrõl bekalandozott a hajnali szél és megzörgetett
 946   1|                  kóbor leányok csöngettek be a kapukon.~A lámpákat oltogatták.~
 947   1|                     csöngettek be a kapukon.~A lámpákat oltogatták.~Egyszerre
 948   1|                   Nyomát se lehetett találni a tegnapi estének. A parkok
 949   1|                   találni a tegnapi estének. A parkok füve tele volt dérrel;
 950   1|                parkok füve tele volt dérrel; a fákon maradt árva leveleket
 951   1|                maradt árva leveleket lefújta a szél. Hideg esõ áztatta
 952   1|                      szél. Hideg esõ áztatta a várost. A munka csörömpölve,
 953   1|                  Hideg esõ áztatta a várost. A munka csörömpölve, kiabálva,
 954   1|                      fázva indult az útjára. A házakban késõn keltek.~Péter
 955   1|                  nagyot ásított, és az arcát a párnákba temetve a fal felé
 956   1|                     arcát a párnákba temetve a fal felé fordult. Nem értette
 957   1|                  inasa jelentette, hogy kész a fürdõvize, és hogy a várószobában
 958   1|                    kész a fürdõvize, és hogy a várószobában betegek ülnek.~
 959   1|                  várószobában betegek ülnek.~A doktor egy pillanatig még
 960   1|                   még habozott, hogy törje-e a fejét a tegnapi este problémáján,
 961   1|               habozott, hogy törje-e a fejét a tegnapi este problémáján,
 962   1|              egyszerre kiugrott az ágyból és a fürdõszobába ment.~Ezzel
 963   1|           fürdõszobába ment.~Ezzel megkezdte a megszokott, pontos életet,
 964   1|                      minden dolognak megvolt a maga ideje.~És folytatta
 965   1|                     az az este kiesett volna a múltjából.~Elmúlt a tél.
 966   1|                    volna a múltjából.~Elmúlt a tél. Péter orvos számára
 967   1|                      számára éppen úgy, mint a tavalyi. Megjelent néhány
 968   1|                  klinikai újítást próbált ki a betegein. Az acélos, kemény
 969   1|                   elhatározta, hogy elnyomja a zsarnokot. És ez sikerült
 970   1|                     De egy napon megérkezett a tavasz. Egészen váratlanul.
 971   1|                   elolvasztott minden havat, a másodikon kicsalt a földbõl
 972   1|                   havat, a másodikon kicsalt a földbõl minden szál füvet.~
 973   1|                    mámorosan kóválygott künn a mezõkön, és telhetetlenül
 974   1|               mezõkön, és telhetetlenül itta a hideg, részegítõ tavaszi
 975   1|                     ragyogó napsugár sütött. A haldoklók kimúlását megnehezítette
 976   1|           megnehezítette és megszépítette ez a gyönyörû reményteljes sugár,
 977   1|             ígéretnek?~Azután bealkonyodott.~A pajkos Tavasz most fiatal,
 978   1|            hasonlított, aki elbúvik valahová a fák közé, és csendesen könnyezik,
 979   1|                    anélkül, hogy okát tudná.~A szellõ elállott. Enyhe,
 980   1|                    édes léghullámok mozogtak a magas házak között.~És a
 981   1|                     a magas házak között.~És a körúton újra csend volt.~
 982   1|             megállott egy ház elõtt. Fölment a lépcsõkön. Belépett egy
 983   1|                      egy ajtón, melyet abban a pillanatban nyitottak ki
 984   1|                     forró könnyek hullottak.~A Tavasz, a könnyezõ, szentimentális
 985   1|                 könnyek hullottak.~A Tavasz, a könnyezõ, szentimentális
 986   1|          szentimentális lány - künn valahol, a nagy csupasz fák között,
 987   1|                     nagy csupasz fák között, a halálos csendben, hallgatózott.~ ~
 988   1|                   Szombat este, ó, az mindig a legszebb. E napon ugyanis
 989   1|                   teát, amelyet nagymama fõz a nagy réz szamováron, a pohárszék
 990   1|                   fõz a nagy réz szamováron, a pohárszék melletti kis asztalon.
 991   1|                    akkor szólni kell Évának, a szakácsnõnek, hogy mennyi
 992   1|                    egy másikban vaj és túró, a harmadikban fõtt burgonya.~
 993   1|                      jobb és kedvesebb, mint a többi napi rendes vacsorák.~
 994   1|                 színûre fõzi, és mialatt fõ, a csészéjében cukrot éget
 995   1|                    cukrot éget hozzá rummal. A rum lilás rózsaszínû lángocskákkal
 996   1|          lángocskákkal ég, és kicsapkod néha a csésze szélén túl is, a
 997   1|                      a csésze szélén túl is, a nagymama meg leteszi a szemüvegét,
 998   1|                       a nagymama meg leteszi a szemüvegét, és mosolyogva
 999   1|                      közben cukrokat dörzsöl a citromhoz. Apa halat eszik
1000   1|                 elõször, de azután behozatja a paprikát, a sót, a borsot,