Nov.

1001   1|                 azután behozatja a paprikát, a sót, a borsot, a mustárt,
1002   1|                 behozatja a paprikát, a sót, a borsot, a mustárt, a köménymagot,
1003   1|                   paprikát, a sót, a borsot, a mustárt, a köménymagot,
1004   1|                    sót, a borsot, a mustárt, a köménymagot, a kaprit és
1005   1|                      mustárt, a köménymagot, a kaprit és a petrezselymet.
1006   1|                     köménymagot, a kaprit és a petrezselymet. Mindenikbõl
1007   1|                     vesz hozzá, azután pedig a vastag, ezüst tejeskanállal
1008   1|                  szól: Én nem bánom, de ezek a gyerekek betegek lesznek -
1009   1|                      apa rágyújt. Én elhozom a sarokból a pipát, Dezsõ
1010   1|               rágyújt. Én elhozom a sarokból a pipát, Dezsõ a gyufát a
1011   1|                      sarokból a pipát, Dezsõ a gyufát a fiókos szekrényrõl
1012   1|                      a pipát, Dezsõ a gyufát a fiókos szekrényrõl és Eti
1013   1|                    fiókos szekrényrõl és Eti a dohányos szitát. Apa lassan
1014   1|                   szitát. Apa lassan megtömi a nagy, faragott tajtékpipát,
1015   1|                 újságot olvas. Anya elõveszi a szekrénybõl az „Olajág”-
1016   1|                     at, és olvassa. Nagymama a konyhába siet, magával viszi
1017   1|                 konyhába siet, magával viszi a kamrakulcsot.~Nemsokára
1018   1|                 Nemsokára jõ be Julis. Hozza a mosdótálat; forró benne
1019   1|                      mosdótálat; forró benne a víz. Lábat kell mosni. Rendesen
1020   1|                      lánynak legelõször kell a lábat mosni.) Julcsa pedig
1021   1|                Julcsa pedig összeszappanozza a lábunkat. Csiklandja, mossa,
1022   1|                 három mesét mond el ezalatt. A vasfejûrõl, A hét hollóról
1023   1|                    el ezalatt. A vasfejûrõl, A hét hollóról és a Boszorkányokról.
1024   1|                vasfejûrõl, A hét hollóról és a Boszorkányokról. Legszebb
1025   1|         Boszorkányokról. Legszebb az utolsó, a boszorkányokról szóló.~Ekkor
1026   1|                     már apa és anya bemennek a tisztaszobába. Két lámpást
1027   1|                    visznek be, és felnyitják a zongorát. Apa zongorázik,
1028   1|                megcsókolja anyát.~Míg Julcsa a mesét mondja, hallgatom
1029   1|                      mesét mondja, hallgatom a muzsikát is; mert mindkettõt
1030   1|                    Egyszer leszakítottuk így a ruganyt, de ez nem szombat
1031   1|                        Julcsa azután kiviszi a tálat, feltörüli a padlóról
1032   1|                   kiviszi a tálat, feltörüli a padlóról a tócsát, és mi
1033   1|                  tálat, feltörüli a padlóról a tócsát, és mi már szundikálni
1034   1|                mindjárt. Többször felnyitjuk a szemünket, mert a Homokember
1035   1|                 felnyitjuk a szemünket, mert a Homokember még nem jött,
1036   1|                 lámpa csak kicsit világít be a szobába, mert behajtjuk
1037   1|                     az ajtót, és jól halljuk a zongorát. De nemsokára bejõ
1038   1|                  zongorát. De nemsokára bejõ a nagymama. A pohárszékre
1039   1|                   nemsokára bejõ a nagymama. A pohárszékre leteszi a kulcsokat,
1040   1|              nagymama. A pohárszékre leteszi a kulcsokat, és vizet önt
1041   1|                      kulcsokat, és vizet önt a nagy pohárba. Cukros vizet
1042   1|                       Hallani, amint kiveszi a cukortartóból a cukrokat.
1043   1|                      kiveszi a cukortartóból a cukrokat. Megolvashatjuk,
1044   1|            Megolvashatjuk, amint beledobálja a pohárba. Egy, kettõ, három,
1045   1|               egyikünk is többet igyék, mint a másik.~Most már lehet aludni.
1046   1|                      aludni. Nagymama bemegy a szobájába, és õ is vetkõzni
1047   1|                   vetkõzni kezd. Künn nyílik a konyhaajtó. Bejõ Juliska.
1048   1|                    Juliska. Egy tálcán hozza a kancsót és poharakat. Átmegy
1049   1|                 kancsót és poharakat. Átmegy a szobákon - csilingelnek
1050   1|                      szobákon - csilingelnek a poharak, amint egymáshoz
1051   1|               egymáshoz ütõdnek - és leteszi a tálcát az asztalra. Azután
1052   1|                      Néhány perc múlva pedig a mécsest is hozza. Ezt is
1053   1|                     És e pillanatban már itt a Homokember.~Apa azt mondta,
1054   1|                amikor mutattuk neki, hogy az a kancsó árnyéka. S ha a kancsót
1055   1|                    az a kancsó árnyéka. S ha a kancsót elvette, valóban
1056   1|                      elvette, valóban eltûnt a Homokember is. De mégse
1057   1|                    De mégse árnyék az, hanem a Homokember. Olyan, mint
1058   1|                      és csúnya õ. S olyankor a fülünkre húzzuk ám a takaróinkat.
1059   1|                olyankor a fülünkre húzzuk ám a takaróinkat. Csak néha hajtjuk
1060   1|            takaróinkat. Csak néha hajtjuk le a paplan csücskét, és azon
1061   1|                     pillanatra még kinézünk. A Homokember még mindig ott
1062   1|                      róla, hol van napközben a Homokember, ki nem találja.
1063   1|                   mondani, hogy szombat este a Homokember is jókedvûbb,
1064   1|                     este úgy érezzük, mintha a szemünkben homok volna,
1065   1|             szemünkben homok volna, s emiatt a pillánk nehezül, ezt a Homokember
1066   1|                emiatt a pillánk nehezül, ezt a Homokember okozza. Valószínûleg
1067   1|                   van valami köze.~... Apáék a tisztaszobában lassanként
1068   1|                 készülni kezdenek. Lecsukják a zongorát, elfújják a lámpákat,
1069   1|               Lecsukják a zongorát, elfújják a lámpákat, és lassan, egymást
1070   1|                    egymást átölelve átjönnek a szobáinkba. Jól hallom,
1071   1|                     önt magának, visszateszi a kancsót és iszik.~Utána
1072   1|                      kancsót és iszik.~Utána a Homokember a falon megnyúlik,
1073   1|                    iszik.~Utána a Homokember a falon megnyúlik, megnõ:
1074   1|                   Holnap reggel magam veszek a piacon kelvirágot.~Anya
1075   1|                  ajtó, és visszajön. Elfújja a gyertyát aztán, és õ is
1076   1|                  Most már mindenki lefeküdt. A Homokember, az óriás Homokember,
1077   1|                   Homokember, az ágy peremén a falhoz húzódva, komolyan
1078   1|                                              A VARÁZSLÓ KERTJE~A pályaudvar
1079   1|                            A VARÁZSLÓ KERTJE~A pályaudvar kapuján két magas
1080   1|                     az állomás elõtti térre. A következõ pillanatban megismertem
1081   1|              pillanatban megismertem õket.~- A Vass fiúk!~Együtt mentünk
1082   1|                      fiúk!~Együtt mentünk be a városba. Az enyhe júniusi
1083   1|                 nagyon kedves érzés volt az. A gimnáziumban elválhatatlanok
1084   1|                  tanultak. Nagyon megörültek a találkozásnak.~Az arcuk
1085   1|                      végképp. Finom orrukon, a mozgékony, okos szemükön
1086   1|                     mozgékony, okos szemükön a késõn érõ, intelligens emberfajták
1087   1|                karaktere. Modorukban ugyanaz a világfias szívesség és kedvesség,
1088   1|                 amely annyira szokatlan volt a gimnáziumban, s mégis mindenkinek
1089   1|                   Gyalogolva haladtunk végig a fõutcán és a fõtéren. Siettek.
1090   1|                 haladtunk végig a fõutcán és a fõtéren. Siettek. Két óra
1091   1|              utazniok.~- Tulajdonképpen csak a varázsló kertjét jöttünk
1092   1|                 szólt az idõsebb Vass fiú.~- A varázsló kertjét? Hol van
1093   1|                    nem mondottuk el senkinek a dolgot. Majd meglátod, eljössz
1094   1|                velünk, ugye? Nincs messze...~A fõtér felõl a templomnak
1095   1|                      messze...~A fõtér felõl a templomnak tartottunk. Végighaladtunk
1096   1|                   tartottunk. Végighaladtunk a parkon. Az öreg gimnáziumi
1097   1|               gimnáziumi hittanárunk ott ült a rendes padján, egy könyv
1098   1|               integetett. Azután megkerültük a templomot. A fiúk egy vak
1099   1|                     megkerültük a templomot. A fiúk egy vak utcába vezettek,
1100   1|                      mint itt, sohase láttam a városban. Alacsonyak és
1101   1|                     ablakok hajlásában, vagy a kapuk faragásában és formájában
1102   1|                  lányok söpörték és öntözték a földet. Kocsikeréknek nyoma
1103   1|                  fakerítés: olyan sûrû, hogy a kezet rajta bedugni nem
1104   1|                      virágillat csapott meg. A kerítés megett kert volt;
1105   1|                 nagyobb, mint egy kis szoba. A talaja körülbelül a derekunk
1106   1|                   szoba. A talaja körülbelül a derekunk magasságáig fel
1107   1|                  fekete bársonyból volnának. A sarokban liliombokor, óriási
1108   1|                      ember azt hiszi, elakad a lélegzete. A kert közepén
1109   1|                   hiszi, elakad a lélegzete. A kert közepén egy csomó bíborpiros,
1110   1|                    hosszan lógtak le egészen a magasra nõtt haragoszöld
1111   1|                  kaleidoszkóp, úgy hatott ez a kis csodakert. Közvetlen
1112   1|                 csodakert. Közvetlen elõttem a nõszirom lila virágai nyíltak.
1113   1|                    virágillat tevõdött össze a bódító szagában, s a szivárvány
1114   1|                   össze a bódító szagában, s a szivárvány minden színét
1115   1|                 minden színét megtalálhattad a virágok színében.~A kert
1116   1|           megtalálhattad a virágok színében.~A kert végében, a kerítéssel
1117   1|                    színében.~A kert végében, a kerítéssel szemben egy kis
1118   1|                   zsalus két ablaka mindjárt a földszint magasságára nyílott.
1119   1|                    Ajtót nem lehetett látni. A háztetõ az ablakok felett
1120   1|                    percig némán bámultuk ezt a tíz négyszögméternyi kis
1121   1|                 csodabirodalmat.~- Látod, ez a varázsló kertje - mondotta
1122   1|                   varázsló kertje - mondotta a fiatalabb Vass.~- És ott
1123   1|                     fiatalabb Vass.~- És ott a házban lakik a varázsló -
1124   1|                        És ott a házban lakik a varázsló - folytatta a másik.~-
1125   1|                 lakik a varázsló - folytatta a másik.~- És ott laknak a
1126   1|                     a másik.~- És ott laknak a rablók is.~- Kicsodák? -
1127   1|                     Kicsodák? - kérdeztem.~- A rablók, a varázsló tanítványai
1128   1|                       kérdeztem.~- A rablók, a varázsló tanítványai és
1129   1|            rabszolgái.~- Õk kimennek rabolni a városba. Ilyenkor mennek
1130   1|                      ki, föld alatti utakon. A templompadláson bukkannak
1131   1|            templompadláson bukkannak föl, és a toronykötélen ereszkednek
1132   1|                        Csendesen lopóznak be a házakba, vagy az ablakokon
1133   1|                ablakain.~- És azután gyorsan a szekrényekbe bújnak.~- Senki,
1134   1|            szekrényekbe bújnak.~- Senki, aki a házban lakik, észre nem
1135   1|                     akkor már elhelyezkednek a ruhák és skatulyák között.
1136   1|                  akkor kibújnak, végigjárják a szobákat, feltörik a zárakat,
1137   1|             végigjárják a szobákat, feltörik a zárakat, levágják a gyerekek
1138   1|                 feltörik a zárakat, levágják a gyerekek fejét, és tõrüket
1139   1|                      szívében.~- És elviszik a kincseiket a varázslónak.~
1140   1|                     És elviszik a kincseiket a varázslónak.~Mintha valami
1141   1|                     verset mondott volna fel a két fiú, úgy mondották el
1142   1|                    két fiú, úgy mondották el a varázsló barlangjának titkait.
1143   1|                       Ezalatt folyton néztük a kertet.~- Elképzeled most,
1144   1|                     van ott benn? - kérdezte a fiatalabb Vass.~A bátyja
1145   1|                   kérdezte a fiatalabb Vass.~A bátyja felelt helyettem:~-
1146   1|                     felelt helyettem:~- Itt, a zsalus ablak megett van
1147   1|                      zsalus ablak megett van a rablók hálószobája. Alacsony,
1148   1|           hálószobája. Alacsony, vakolt odú. A falon egy lámpás pislog,
1149   1|              jobbra-balra hat-hat szalmazsák a földön. Az egyik oldalon
1150   1|                       az arcukat se látni.~- A másik oldalon üres a hat
1151   1|                         A másik oldalon üres a hat ágy.~- A rablók már
1152   1|                    oldalon üres a hat ágy.~- A rablók már a föld alatti
1153   1|                      hat ágy.~- A rablók már a föld alatti utukon elindultak
1154   1|           fölébrednek, négykézláb másznak ki a szobából, mert az alacsony
1155   1|                      fölállani lehetetlen.~- A varázsló akkor enni ad nekik.
1156   1|                 kincset, aranyat, ezüstöt.~- A rablók friss békákat és
1157   1|                  befõttek, üvegekben állanak a varázsló kamrájában.~- Azután
1158   1|                         Azután menniök kell. A varázsló pedig meggyújtja
1159   1|                    varázsló pedig meggyújtja a lámpását, mely egy koponyában
1160   1|                      elhelyezve, és virraszt a szobájában. Olvas, õrködik.
1161   1|                     õrködik. Nehogy baj érje a rablókat.~- Nehogy felébredjenek
1162   1|                         Nehogy felébredjenek a kutyák vagy a gyerekek.~-
1163   1|                  felébredjenek a kutyák vagy a gyerekek.~- És mikor keleten
1164   1|                      akkor idejön: lefekszik a kertbe.~- És akkor minden
1165   1|                   változik. Õ pedig hempereg a virágok között...~- Míg
1166   1|                     Míg csak haza nem jönnek a rablók, és akkor átveszi
1167   1|                     rablók, és akkor átveszi a zsákmányt, elrakja a föld
1168   1|                 átveszi a zsákmányt, elrakja a föld alatti raktáraiba,
1169   1|                  egész estig csendes, kihalt a ház.~- A szomszédok közül
1170   1|                     csendes, kihalt a ház.~- A szomszédok közül senki se
1171   1|                      percig szótlanul néztük a varázsló kertjét; akkor
1172   1|                    Huszonöt perc múlva indul a vonatunk - mondotta, és
1173   1|                        Mennünk kell - mondta a másik.~A keleti égen már
1174   1|               Mennünk kell - mondta a másik.~A keleti égen már látszottak
1175   1|                   keleti égen már látszottak a csillagok. Az utcában csend
1176   1|                     utcában csend volt, mint a temetõben; sehol egy élõ
1177   1|         Visszaindultunk. Szótlanul haladtunk a templomig. A két Vass fiú
1178   1|             Szótlanul haladtunk a templomig. A két Vass fiú elmélázva nézett
1179   1|                 nézett maga elé. Megkerültük a parkot. A kútnál három szolgálólány
1180   1|                   elé. Megkerültük a parkot. A kútnál három szolgálólány
1181   1|                     három szolgálólány húzta a vizet. Jókedvûen nevettek,
1182   1|                   nevettek, csinosak voltak. A két fiú rájuk nevetett.~
1183   1|                      két fiú rájuk nevetett.~A varázsló virágainak nyomasztó
1184   1|                   illata lassanként elszállt a mellükrõl. Egy bérkocsi
1185   1|                     és könnyedén szöktek fel a kocsira. A kocsis a lovak
1186   1|             könnyedén szöktek fel a kocsira. A kocsis a lovak közé csapott.
1187   1|                      fel a kocsira. A kocsis a lovak közé csapott. És elrobogtak
1188   1|                  közé csapott. És elrobogtak a villámfényes fõutca felé.~ ~
1189   1|                 Három pincér siet elõre, föl a lépcsõkön nagy tálakkal,
1190   1|                      asztalokon, és - mintha a zenekarban csak a háromszöget
1191   1|                     mintha a zenekarban csak a háromszöget ütögetnék csendesen,
1192   1|                     csörögnek az asztaloknál a kések és a villák.~Beszédet
1193   1|                    az asztaloknál a kések és a villák.~Beszédet alig hallani,
1194   1|                    Beszédet alig hallani, és a lányok tiszta, hideg csillogású
1195   1|                     hideg csillogású szemein a gyertyalángocskák aprón
1196   1|                     ha egész közelrõl nézzük a szemüket, különben azt gondolja
1197   1|                    csillogás az egész, amely a mélybõl jõ. Talán egy apró
1198   1|                  apró cseppben vér ömlött ki a kristályos csillogású látólencsére.
1199   1|                    És attól volna!~Az ajkuk, a lányok ajkai még haloványak,
1200   1|                 lányok ajkai még haloványak, a mezítelen, ideges nyakukon
1201   1|                      néha egy pillanatra. És a fiúk háta és válla emiatt
1202   1|                  szerteszét. Mintha könnyeik a szemükbõl a torkukon keresztül
1203   1|                  Mintha könnyeik a szemükbõl a torkukon keresztül forró
1204   1|               suhannának és szivárognának le a szívükre.~És mialatt hosszú
1205   1|                   hosszú futammal felcsendül a muzsika, mindannyian, a
1206   1|                      a muzsika, mindannyian, a lányok és a fiúk is úgy
1207   1|                     mindannyian, a lányok és a fiúk is úgy érzik, hogy
1208   1|                      fiúk is úgy érzik, hogy a cimbalom bugyborékoló, pattogó
1209   1|                       közömbösen bámulnak be a táncterem ablakán, ahol
1210   1|                   lusta hajladozással mossák a padlót igen öreg parasztasszonyok.
1211   1|               parasztasszonyok. Némán mossák a padlót.~A lámpák fénye kisurran
1212   1|                       Némán mossák a padlót.~A lámpák fénye kisurran a
1213   1|                      A lámpák fénye kisurran a terembõl, és fokozza a fájdalmat,
1214   1|              kisurran a terembõl, és fokozza a fájdalmat, amelyet a muzsika
1215   1|                 fokozza a fájdalmat, amelyet a muzsika szerteszét fölkeltett...
1216   1|             szerteszét fölkeltett... Azoknak a lányoknak, akik most nagy,
1217   1|                  szeretnének, reszketni kezd a bokájuk. Úgy, hogy attól
1218   1|                      attól lehet félni, hogy a finom selyem, lyukacsos
1219   1|                    Õk elégedetten simogatják a hófehér abroszokat, és csendes
1220   1|                  csendes szavakkal fordulnak a rózsaszínruhás leányokhoz,
1221   1|                    semmit se felelnek nekik.~A rózsaszínruhás leány ruhájából
1222   1|                      illatot árasztva, amely a viola d’amour hangjára és
1223   1|               pillanatra mindenki elhallgat.~A széttört halott szívek,
1224   1|                   szívek, amelyek köröskörül a földben el vannak ásva,
1225   1|                  mint nedves, hûvös lehellet a tó felõl - és köröskörül
1226   1|             ráereszkedik az emberek mellére.~A lámpák fehér és rózsaszínû
1227   1|              ijedõsen, fáradtan visszasurran a terembe.~A rózsaszínruhás
1228   1|                      visszasurran a terembe.~A rózsaszínruhás leány karcsú
1229   1|                 leány karcsú bokája megindul a padlón lassú lépésekkel.
1230   1|                     boka csúszkál, lebeg már a padló felett. Minden mozdulat
1231   1|                      emlék, amelyre valahol, a letarolt, õszi erdõben estefelé
1232   1|                     erdõben estefelé reáakad a férfi, aki fiatal feleségét
1233   1|                fiatal feleségét elvesztette.~A rózsaszínruhás leány hajában
1234   1|                     hajában tearózsát látok. A cselló halványlila hangjai
1235   1|                      kerengenek körülötte, s a rózsa annyira szenved emiatt,
1236   1|                 leány, amelyet el akar kapni a mélységes kék folyóvíz sodra.~
1237   1|                    sodra.~Finom por szóródik a levegõbe, bár a táncolók
1238   1|                     szóródik a levegõbe, bár a táncolók lábai nesztelenül
1239   1|                     és vigyázva suhannak, és a hangok úgy surrannak át
1240   1|                      hangok úgy surrannak át a termen, mintha mindaz, ami
1241   1|                   volna az apró porszemekbe. A kékesen aranyló porszemek
1242   1|                      hullámokban csókolóznak a levegõben, cikázva a lámpák
1243   1|             csókolóznak a levegõben, cikázva a lámpák körül, és beleszállnak
1244   1|                lámpák körül, és beleszállnak a hangszerekbe.~A rózsaszínruhás
1245   1|                 beleszállnak a hangszerekbe.~A rózsaszínruhás leány arcára
1246   1|                   porszemecske se szállt.~De a hajában elhervadt a tearózsa,
1247   1|                       De a hajában elhervadt a tearózsa, és könnyû, kicsiny
1248   1|                      reszketnek, mint amikor a jövõ sejtelme reáfú az erdõre,
1249   1|                 sejtelme reáfú az erdõre, és a fiatal fák borzadásukban
1250   1|                   virág nem mozdul meg, benn a sûrûben sok giz-gaz között
1251   1|                     embervérbõl táplálkozik.~A rózsaszínruhás leány fehér
1252   1|                   fehér kis cipõje véres. És a tearózsa a hajában, a tearózsa
1253   1|                  cipõje véres. És a tearózsa a hajában, a tearózsa is egészen
1254   1|                     És a tearózsa a hajában, a tearózsa is egészen elfonnyadt.
1255   1|                    is egészen elfonnyadt. És a fehér, puha homlokán, meleg
1256   1|                vércsepp van. Hogy hívják ezt a leányt, és honnan jött?
1257   1|                       és honnan jött? Hiszen a többi leánynak nem véres
1258   1|                     többi leánynak nem véres a cipõje. És a többi leánynak
1259   1|              leánynak nem véres a cipõje. És a többi leánynak nincsen vér
1260   1|                   többi leánynak nincsen vér a homlokán. Hogy hívják ezt
1261   1|                    homlokán. Hogy hívják ezt a leányt, és honnan jött?
1262   1|                  jött? Honnan jöhetett?~Erre a kérdésre felelni senki se
1263   1|                    senki se tud itten. Pedig a cselló árva hangjai a lány
1264   1|                  Pedig a cselló árva hangjai a lány apró cipõcskéinek meleg
1265   1|                    sírnak. És emiatt könnyes a szeme a két szomorú arcú,
1266   1|                    És emiatt könnyes a szeme a két szomorú arcú, egyforma
1267   1|            szemeikkel és ajkaikkal mindvégig a véres cipõket nézték. De
1268   1|                     azután hirtelen eltûntek a nagybõgõ hangjainak kusza,
1269   1|                   kusza, sötét mélységeiben.~A lány rájuk se nézett, csak
1270   1|                   lány rájuk se nézett, csak a tearózsa hullott ki hajából,
1271   1|                       szûz fiú.~De hát ki ez a lány?~Senki se tudja, honnan
1272   1|                     mit akar?~És miért véres a cipõje?~Már tudom, hogy
1273   1|                cipõje?~Már tudom, hogy ki ez a lány.~Már tudom, hogy kicsoda.~
1274   1|                                              A BÉKA~A békát utálom. Szeretek
1275   1|                                       A BÉKA~A békát utálom. Szeretek minden
1276   1|                 egyformán fölséges alkotásai a természetnek, de a békától
1277   1|                 alkotásai a természetnek, de a békától iszonyatosan undorodom.~
1278   1|                   bár ha csak ráemlékszem is a dologra, reszketõ félelem
1279   1|                     reszketõ félelem fog el, a gyomrom rémületes undorban
1280   1|                 rémületes undorban vonaglik, a szemeim elõtt és a torkomon
1281   1|                 vonaglik, a szemeim elõtt és a torkomon hideg, nedves varangyok
1282   1|                 nedves varangyok mászkálnak, a füleimben egy békanyálszagú
1283   1|              elmondom, hogy miért iszonyodom a kicsiny békától; miért merednek
1284   1|                 pislogó, rohadt fényét látom a múltból az agyvelõmbe világolni.~
1285   1|                     az agyvelõmbe világolni.~A béka az az állat, mely az
1286   1|                perceit okozta. Csakhogy ezek a percek számomra nem az öröm,
1287   1|                  számomra nem az öröm, hanem a borzalom percei voltak.
1288   1|                    mondja el önöknek, akinek a szeme káprázott; tudom,
1289   1|              éjszakán fölriadok az álmomból. A másik oldalamra fordulok,
1290   1|                       Hánykolódom, igazgatom a párnát, de nem sikerül az
1291   1|                    félelem kezd reám szállni a csöndes sötétségben, mialatt
1292   1|               áprilisi esõ esik, s mellettem a feleségem lélegzetét hallom.~
1293   1|                     félelem kerít mindjobban a hatalmába, és hogy nincs
1294   1|              Számokat adok és szorzok össze, a régi tanulótársaim nevét
1295   1|                    föl; hiába - nem sikerül. A félelem egyre erõsebb lesz,
1296   1|                 csepp vérembe beveszi magát, a szívem erõsen dobog, a fejemben
1297   1|                       a szívem erõsen dobog, a fejemben nyomást érzek,
1298   1|                      hideg. Az izzadság kiüt a homlokomra.~S e pillanatban
1299   1|                     pillanatban hang üti meg a fülemet. Egy hang, amely
1300   1|                     Egy hang, amelyre meghûl a velõ a koponyámban, és a
1301   1|                  hang, amelyre meghûl a velõ a koponyámban, és a gerincemen
1302   1|                     a velõ a koponyámban, és a gerincemen rettenetes görcsös
1303   1|                      fut végig.~Hallgatózom.~A hang ismétlõdik. Erõsebben
1304   1|                idegeim minden szálát elállja a rettenet és a kín. Valami
1305   1|                 szálát elállja a rettenet és a kín. Valami üvöltõ, panaszos,
1306   1|                   mintha az ágyam fájából és a szobabútorokból áramlana
1307   1|                  éjszakába az elmúlásról.~És a hang nem szûnik. Rövid szüneteket
1308   1|                       Megállok. Hallgatózom. A hang egyszer távolabbról,
1309   1|                sietek újra és újra keresztül a szobákon. Mintha a hang
1310   1|                 keresztül a szobákon. Mintha a hang a konyhából jönne.
1311   1|                      szobákon. Mintha a hang a konyhából jönne. Valóban,
1312   1|               betöltötte az egész konyhát ez a nyögõ, pokolian nyávogó,
1313   1|                      sarokból hangzott, ahol a mosóteknõ állott. Elveszem
1314   1|                   mosóteknõ állott. Elveszem a teknõt. Egy állatot látok
1315   1|                 láttam olyant. Szõrök voltak a testén. A szemeibõl zöldes
1316   1|                      Szõrök voltak a testén. A szemeibõl zöldes lidércfény
1317   1|                  zöldes lidércfény világolt. A teste halotti bûzt terjesztett.
1318   1|                     szájából csak úgy ömlött a rémületes hangok áradata.
1319   1|                   volna pokoli énekét. Abban a pillanatban, ahogy megláttam,
1320   1|                eszembe jutott valami, amitõl a szívem verése megállt egy
1321   1|                      megállt egy pillanatra.~A vidékünkön az a hit van
1322   1|                  pillanatra.~A vidékünkön az a hit van elterjesztve, hogy
1323   1|                     szõrös békát, és leánya, a szép, tizennyolc éves Ágnes,
1324   1|                     egy pillanatig se hittem a dolgot, végre is az ember
1325   1|                   hisz el meséket, ezenkívül a természetrajz se ismeri
1326   1|                  természetrajz se ismeri azt a békát, miért higgyem el
1327   1|                    tehát én.~De amikor ezzel a békával ott szemben álltam,
1328   1|             rávetettem magam, és rátérdeltem a hideg, undok testére.~Hatalmas
1329   1|            hasonlíthatnám. Megrémültem, hogy a feleségem fölébred rá. Fölkaptam
1330   1|                     teljes erõvel odacsaptam a konyha köves padlójához.
1331   1|                     állva, méternyi ugrással a sarokba igyekezett. Tehetetlenségemben
1332   1|                     varangynedvet lövellt ki a teste, és ez a nyúlós, bûzös
1333   1|                    lövellt ki a teste, és ez a nyúlós, bûzös folyadék jelölte
1334   1|                  útját. Míg így idõt nyertem a gondolkodásra, megpillantottam
1335   1|               gondolkodásra, megpillantottam a favágó baltát, s elhatároztam,
1336   1|                      hogy azzal pusztítom el a szörnyet. Odatereltem tehát
1337   1|                  szörnyet. Odatereltem tehát a sarokba, ahol a balta állott,
1338   1|            Odatereltem tehát a sarokba, ahol a balta állott, azután fölkaptam
1339   1|                     állott, azután fölkaptam a szerszámot, hogy gyorsan
1340   1|                     hogy volt, nem tudom, de a varangy talpra állt, és
1341   1|            villámgyorsan nekem ugrott, éppen a nyakamra, és megharapott.~
1342   1|                  hallatta. - Azután rávágtam a fejére a balta fokával.
1343   1|                     Azután rávágtam a fejére a balta fokával. Zöld vér
1344   1|                    arcomra, és éreztem, hogy a tehetetlen állat micsoda
1345   1|                      Földaraboltam. Levágtam a lábát, a fejét, úgy, hogy
1346   1|             Földaraboltam. Levágtam a lábát, a fejét, úgy, hogy a végén
1347   1|                    lábát, a fejét, úgy, hogy a végén csak egy alaktalan,
1348   1|                     volna megvédeni enyéimet a fenyegetõ halálveszedelemtõl.
1349   1|                megkönnyebbülve mentem vissza a hálószobába. A feleségem
1350   1|                 mentem vissza a hálószobába. A feleségem csendesen, nyugodt
1351   1|                    rémülve jut eszembe, hogy a béka tetemét, a véres baltát
1352   1|                eszembe, hogy a béka tetemét, a véres baltát és az éjjeli
1353   1|          eltakarítani. Kiugrom az ágyból, és a konyhába sietek, hogy -
1354   1|                    elejét vegyem annak, hogy a cselédek vagy a gyerekek
1355   1|                  annak, hogy a cselédek vagy a gyerekek meglássanak vagy
1356   1|                   volt semminek semmi nyoma. A balta a helyén állott. A
1357   1|                semminek semmi nyoma. A balta a helyén állott. A konyha
1358   1|                     A balta a helyén állott. A konyha kövei tiszták, a
1359   1|                      A konyha kövei tiszták, a szolgáló még nem jött be
1360   1|                     szolgáló még nem jött be a cselédszobából.~Önök most
1361   1|                       Tudják meg tehát, hogy a feleségem e nap után két
1362   1|                  ROSSZUL VÉGZŐDNEK~ELSÕ MESE~A kisdiák buzgón tanult. Sorra
1363   1|                   buzgón tanult. Sorra vette a rendhagyó igéket, átismételte
1364   1|                rendhagyó igéket, átismételte a ragozást, a hajtogatást.
1365   1|                      átismételte a ragozást, a hajtogatást. Majd a mondattant
1366   1|                ragozást, a hajtogatást. Majd a mondattant lapozta föl.
1367   1|                  Különös figyelmet fordított a mondathangsúly címû fejezetre,
1368   1|                   csak jóra. Azután becsukta a könyvet, és másikat vett
1369   1|                      Megint neki akart fogni a szorgos munkának, amikor
1370   1|                 amikor halk lépteket hallott a háta mögött. Hátranézett.
1371   1|                  szép szõke leány ment arra, a diák - aki mégse volt annyira
1372   1|                    volna becsülni - megnézve a leányt, így szólt magában:~-
1373   1|               tanulni kellett, mert másnapra a tanár nagy felelést helyezett
1374   1|                      és õ nem törõdött többé a szõke leánnyal.~Egy másik
1375   1|                könyvet is áttanult, és éppen a harmadikba akart belekezdeni,
1376   1|           belekezdeni, mikor megint meglátta a szõke leányt. A szobából
1377   1|                     meglátta a szõke leányt. A szobából kifelé osont az
1378   1|                      az ismeretlen leány, és a keze tele volt rablott holmival.
1379   1|                  tele volt rablott holmival. A kezében volt a fiú kis puskája,
1380   1|                     holmival. A kezében volt a fiú kis puskája, órája -
1381   1|                     fiú kis puskája, órája - a legdrágább kincse -, ólomkatonái
1382   1|                    más ilyen értékes dolgok. A fiú sokkal jobban szerette
1383   1|                   fiú sokkal jobban szerette a puskáját, az óráját és ólomkatonáit,
1384   1|                odaadta volna. Utánairamodott a leánynak, ki a lépcsõkön
1385   1|                Utánairamodott a leánynak, ki a lépcsõkön lefelé iparkodott.
1386   1|                rákiáltott:~- Tolvaj, tolvaj!~A leány ránézett gyönyörû
1387   1|              gyönyörû kék szemeivel, de erre a fiú ereiben megdermedt a
1388   1|                     a fiú ereiben megdermedt a vér.~A leány mosolygott:~-
1389   1|                    ereiben megdermedt a vér.~A leány mosolygott:~- Én a
1390   1|                     A leány mosolygott:~- Én a halál vagyok - mondta -,
1391   1|                  mennünk kell.~És kézenfogta a fiút.~MÁSODIK MESE~Józsefnek
1392   1|                   megmentette volna Józsefet a nõgyûlölettõl. Königsberg
1393   1|                    Mert õ Königsbergben élt.~A Józsefek - íme az emberi
1394   1|                      látott egy szép leányt. A leányok azonban nem siettek
1395   1|                    siettek felé, mert József a saját hibáján kívül kopaszodni
1396   1|                 mégis, egy napon tûzbe dobta a kéziratait, kivasaltatta
1397   1|                     kéziratait, kivasaltatta a cilinderét, a szalonkabátját,
1398   1|                   kivasaltatta a cilinderét, a szalonkabátját, megfésülködött...
1399   1|                    járt. Már senki se hordta a kleodemeródot, még öreg
1400   1|                     öreg asszonyok sem, sõt, a franciás fûzõ is végképpen
1401   1|                     fûzõ is végképpen kiment a divatból. (Ezt csak azért
1402   1|                     mondom, hogy jellemezzem a kort.) Egy dolog azonban
1403   1|                     kort.) Egy dolog azonban a régi maradt, mert a leány
1404   1|                  azonban a régi maradt, mert a leány anyja így szólt:~-
1405   1|                 szólt:~- Ön igen idõs, uram, a leányom nem lehet a felesége!~
1406   1|                    uram, a leányom nem lehet a felesége!~József hazament,
1407   1|                   József hazament, levetette a szalonkabátját, kiszedte
1408   1|                     szalonkabátját, kiszedte a kályhából a kéziratok fekete,
1409   1|         szalonkabátját, kiszedte a kályhából a kéziratok fekete, hamuvá
1410   1|                  tollat vett elõ. Beleütötte a hegyét a tintásüvegbe, s
1411   1|                     elõ. Beleütötte a hegyét a tintásüvegbe, s nagy betûkkel
1412   1|                      felírta egy papírosra:~„A nõi nem bûnei.” Írta és
1413   1|                 éjszakáig írt.~HARMADIK MESE~A kis doktor, miután kitüntetéssel
1414   1|                 miután kitüntetéssel letette a harmadik orvosi szigorlatot,
1415   1|                      szabályos és kerek volt a válla, izmos a háta (csak
1416   1|                    kerek volt a válla, izmos a háta (csak kevés, de anatómiailag
1417   1|                  elrendezett hájjal), fekete a haja és fekete a szeme.
1418   1|                      fekete a haja és fekete a szeme. Satöbbi.~Egy napon
1419   1|               váltottak.~Ekkor történt, hogy a leány megszúrta a kezét.
1420   1|                       hogy a leány megszúrta a kezét. A kis doktor zsebkendõjével
1421   1|                     leány megszúrta a kezét. A kis doktor zsebkendõjével
1422   1|                zsebkendõjével szárította fel a vércseppet, mely a rózsás,
1423   1|            szárította fel a vércseppet, mely a rózsás, szép ujjacska hegyén
1424   1|                      maradt. De ez mellékes.~A fontos az, hogy másnap észrevette
1425   1|                       hogy másnap észrevette a vért a kis doktor a kendõjén.
1426   1|                     másnap észrevette a vért a kis doktor a kendõjén. Egyet
1427   1|               észrevette a vért a kis doktor a kendõjén. Egyet gondolt.
1428   1|                     Egyet gondolt. Elõszedte a mikroszkópját. Letörölgette
1429   1|                  mikroszkópját. Letörölgette a nagyítólencséket, belefújt
1430   1|                   nagyítólencséket, belefújt a fényes, sárga csõbe, megigazította
1431   1|                   sárga csõbe, megigazította a csavarokat. Azután kivágta
1432   1|                   csavarokat. Azután kivágta a vérfoltot, és egy apró üvegedénybe
1433   1|                     C H N S -. Így dolgozott a kis doktor. Pepecselt, áztatott,
1434   1|               fáradhatatlanul, és kukucskált a mikroszkóp csövébe. Azután
1435   1|                   szemekkel bámult maga elé. A reggel is ott érte, amint
1436   1|                    reggel is ott érte, amint a titokzatos nagyítógép mellett
1437   1|                  semmi értelme se lett volna a sok fáradságnak.~Lehúzta
1438   1|              fáradságnak.~Lehúzta az ujjáról a jegygyûrût, borítékba tette,
1439   1|                      NEGYEDIK MESE~Ott, ahol a tenger partjain kék köd
1440   1|                     köd ül - azért kék, mert a szárazföldi por ezt a ködöt
1441   1|                   mert a szárazföldi por ezt a ködöt soha be nem piszkítja:
1442   1|                      be nem piszkítja: lévén a part csupa éles szikla -,
1443   1|                     és aranysárga hajú. Csak a szemei voltak tüzes feketék.
1444   1|                    tüzes feketék. És ez ott, a kék köd vidékén igen különös.
1445   1|                     mindenesetre különös.~Ez a szép fiú, amint ott állt
1446   1|                     szép fiú, amint ott állt a parton, és nézte a végtelen
1447   1|                      állt a parton, és nézte a végtelen tengert meg a lenyugvó
1448   1|                 nézte a végtelen tengert meg a lenyugvó napot - melynek
1449   1|                        melynek vörös sugarai a kék ködöt ibolyaszínûvé
1450   1|                     leányfejet, messze, benn a tengerben. Csábító, gyönyörû
1451   1|                   hullámokon. Mosolygott, és a szeme villáma beleütött
1452   1|                      szeme villáma beleütött a fiú szívébe. A szõke fiú
1453   1|                     beleütött a fiú szívébe. A szõke fiú összerázkódott,
1454   1|                nyújtózkodott, végigtapogatta a vállán és a lábszárain izmainak
1455   1|                   végigtapogatta a vállán és a lábszárain izmainak ruganyos,
1456   1|                     és egy gyönyörû fejessel a vízbe ugrott.~- Be fogom
1457   1|                      ugrott.~- Be fogom érni a leányt öt perc alatt - mondta
1458   1|                       mondta magában, amikor a hideg vízbõl kibukkant,
1459   1|                 Óriási csapásokkal hasította a bíborfényben ragyogó hullámokat.
1460   1|            hullámokat. Eközben folyton nézte a fejet.~Nemsokára váltania
1461   1|                   váltania kellett az úszást a bal karra. Ezért kissé bosszankodni
1462   1|                    egy órája úszott. Azonban a leányfej éppen olyan messze
1463   1|                himbálva úszott tova, befelé. A fiú pedig nézte, és megfeszített
1464   1|                    est, és vak sötétség volt a tengeren, amikor még mindig
1465   1|                amikor még mindig látni vélte a leányfejet, és erejét kétségbeesetten
1466   1|                     életem bánja is - mondta a fiú többször, magát bíztatva.~
1467   1|               többször, magát bíztatva.~Csak a hajnalt várta, a biztos
1468   1|              bíztatva.~Csak a hajnalt várta, a biztos irány miatt. Már
1469   1|               halálosan ellankadva hasította a hullámokat, amikor a hajnal
1470   1|               hasította a hullámokat, amikor a hajnal megérkezett. Amint
1471   1|                      elsõ sugár végigsiklott a tenger tükrén, mohón kereste
1472   1|                      mohón kereste szemeivel a leányfejet.~És a leányfej
1473   1|                   szemeivel a leányfejet.~És a leányfej nem volt sehol.~
1474   1|                     volt sehol.~Kereste, hol a part, azt se lehetett látni:
1475   1|                   víz volt. Haragoszöld víz.~A fiú cinikusan így szólt:~-
1476   1|                    és az életem is bánja!~És a hátára feküdt.~ÖTÖDIK MESE~
1477   1|                   hátára feküdt.~ÖTÖDIK MESE~A nagyapó már igen-igen öreg
1478   1|                     vidámsággal sétált végig a kerten, bicegve, görcsös
1479   1|                    támaszkodva. Megsimogatta a bokrokat, amelyeken pattogzottak
1480   1|                       amelyeken pattogzottak a rügyek, és merengve nézte
1481   1|                    rügyek, és merengve nézte a vén fákat, amelyeknek ragyás
1482   1|       ûzték-hajtották tova, föl az ágak felé a föld kövér, friss nedvességeit.
1483   1|                     unokája van.~Nem gondolt a halálra, hiszen olyan jól
1484   1|                 újraéledõ természetben, hogy a halálról nem is gondolkozhatott.
1485   1|        gondolkozhatott. Mikor reggel megitta a kávéját, és elolvasta a
1486   1|                      a kávéját, és elolvasta a vidéki újságot, nyugodtan,
1487   1|                 nyugodtan, lassan elõkereste a kerti kalapját, s ment gyönyörködni.~
1488   1|             gyönyörködni.~Május elseje volt; a nagyapó legkedvesebb virága,
1489   1|                 nagyapó legkedvesebb virága, a vérvörös pünkösdi rózsa
1490   1|                   kinyílt virágot. Ugyanezen a napon dédunokája született
1491   1|                   napon dédunokája született a nagyapónak. Hosszan, szeretettel
1492   1|                    szeretettel gyönyörködött a virágban.~- Leszakítom -
1493   1|               elviszem Margitkának; megnézem a kismamát, és megnézem a
1494   1|                      a kismamát, és megnézem a dédunokámat.~Elõvette a
1495   1|                      a dédunokámat.~Elõvette a bicskáját, és óvatosan le
1496   1|                     óvatosan le akarta vágni a rózsaszálat. Félig elvágta
1497   1|               rózsaszálat. Félig elvágta már a szárát, amikor úgy érezte,
1498   1|                      cselekszik. Megcsókolta a virágot, s megviaszolta
1499   1|                      virágot, s megviaszolta a szárat, bekötözte tiszta
1500   1|      vászonrongyocskával. Egész nap furdalta a lelkiismeret a tette miatt.