Nov.

1501   1|                      furdalta a lelkiismeret a tette miatt. Hiszen máskor
1502   1|                     szívvel sietett megnézni a szegény virágocskát. Néha
1503   1|                       hogy valakit megöljön.~A rózsa azonban nem gyógyult
1504   1|                   Egy reggelen széthullottak a szirmok sárga, beteg száráról.
1505   1|                     sárga, beteg száráról. S a levelek is.~Ebben nincs
1506   1|             csodálatos. És abban sincs, hogy a nagyapó a következõ tavaszon
1507   1|                  abban sincs, hogy a nagyapó a következõ tavaszon már a
1508   1|                     a következõ tavaszon már a föld alatt pihent.~ ~
1509   1|                                              A SEBÉSZ~A harmadrangú külvárosi
1510   1|                                     A SEBÉSZ~A harmadrangú külvárosi kávéházban -
1511   1|                kezdettõl fogva feltûnt nekem a sebész. Állandóan fekete,
1512   1|                     arcához különösen illett a kuszált, õszbe vegyülõ gesztenyeszín
1513   1|                       fekete szemei. Ezekben a szemekben - mintha mindig
1514   1|                     amint az orvosok szoktak a konzíliumokon. A leglényegtelenebb
1515   1|                     szoktak a konzíliumokon. A leglényegtelenebb beszélgetéseknél
1516   1|               beszélgetéseknél is, amelyeket a kávéházi vendégekkel az
1517   1|                      mélyen belenézett annak a szemébe, akivel beszélt.
1518   1|                érdekelte volna õt az illetõ. A véleményét mindig olyan
1519   1|                mondatokban mondta el, mintha a betegének adná ki rendeléseit.
1520   1|                   adná ki rendeléseit. Ennek a kopott embernek nemes eleganciája
1521   1|             olyanféleképpen hatott rám, mint a fakó, de igen finom bársonyszövetek,
1522   1|            kastélyokban láttam.~Megkérdeztem a pincért:~- Ki az az úr?~-
1523   1|                   hogy mennyire számolni tud a körülményekkel, mennyire
1524   1|                    De hamarosan elbúcsúztunk a délutáni feketekávé után. (
1525   1|                  Egyszer késõ éjjel vetõdtem a kávéházba. Ott ült egy asztalnál.
1526   1|                  olyan mohó kéjvággyal vitte a szájához, olyan lassú, gazdaságos
1527   1|                      szemeit lehunyva - itta a zöld pálinkát, hogy nem
1528   1|                    hogy nem lehetett kétség: a sebész iszákos volt. Mégpedig
1529   1|                       aki egyenes úton halad a delírium tremens felé. Most
1530   1|                   alatt világos lett elõttem a szemének különös fénye,
1531   1|                      szemének különös fénye, a vágy nélküli életkedve,
1532   1|                 Láttam rajta, hogy elõttem - a kolléga elõtt - szégyenli
1533   1|                    magamnak is, amire elmúlt a zavara. Rövidesen észrevettem,
1534   1|                      múlva már benne is volt a mondanivalójában.~... Mert
1535   1|                mondanivalójában.~... Mert mi a fõ, kolléga úr? Miért kínlódik
1536   1|                   amely megakadályozza, hogy a tudós befejezze munkáját,
1537   1|                    tudós befejezze munkáját, a mûvész kidolgozza terveit,
1538   1|                   hogy mi. Végtelen egyszerû a dolog. Miért múlik el az
1539   1|                nekünk egy tudási pontunk. Az a tudat, hogy a testünk kopik,
1540   1|                    pontunk. Az a tudat, hogy a testünk kopik, hogy az agyvelõnk
1541   1|                    az agyvelõnk sorvad, hogy a betegség megöl... hogy idõ
1542   1|                   életrontó szempontot? - ez a második kérdés.~Nos ez az
1543   1|                    majmok sorából, otthagyta a természetet. Az agyveleje
1544   1|               melyekkel az énnek és világnak a szemléletét egész új, mondjuk,
1545   1|                     rontotta meg az embernek a pszichikai boldogságát.
1546   1|                  ember agyvelejébe. Talán ez a szempont, ez a relatíve
1547   1|                      Talán ez a szempont, ez a relatíve tökéletlen és abszolúte
1548   1|                     pont az, amelybõl mi azt a természeti ítéletet merítjük,
1549   1|                     Ezt nem kell magyarázni: a fejlõdési maradványok lassankint
1550   1|                emberiségre. S itt tört reánk a halál, az öregség degenerációja,
1551   1|                    az öregség degenerációja, a baj, a fájdalom.~Súlyos
1552   1|                öregség degenerációja, a baj, a fájdalom.~Súlyos dolog ez.
1553   1|                   Súlyos dolog ez. Az idõnek a mérge beleette magát a filozófiánkba,
1554   1|                idõnek a mérge beleette magát a filozófiánkba, a mûvészetünkbe,
1555   1|              beleette magát a filozófiánkba, a mûvészetünkbe, a napi beszédbe.
1556   1|              filozófiánkba, a mûvészetünkbe, a napi beszédbe. Az embernek,
1557   1|                    Az embernek, amint kinõtt a gyermekkorból, társává válik
1558   1|                   gondolata, s el nem hagyja a halál percéig. Schopenhauer
1559   1|                percéig. Schopenhauer megírta a Welt als Wille und Vorstellungot,
1560   1|                   Vorstellungot, Shakespeare a lenni vagy nem lennit. Az
1561   1|            köszönhetjük az V. szimfóniát is, a Beethoven sorsszimfóniáját -
1562   1|                     haláltáncszerû témájában a másodpercek kérlelhetetlen
1563   1|                    öregszünk!”~S itt érv van a kezemben. Azt mondtam, hogy
1564   1|                szemüvegévé. Valóban így van. A kisgyereket egyáltalán nem
1565   1|                 hanem elsõsorban azért, mert a szellemi fejlõdésnek egy
1566   1|                 alacsonyabb fokán áll. Ugye, a leendõ embernek az embrionális
1567   1|                 embrionális életben egyszerû a vérkeringése, kopoltyúi
1568   1|                     kopoltyúi vannak, szóval a faj fejlõdésének megelõzõ
1569   1|                 stádiumain átmegy. De amikor a világra születik, már eltûnt
1570   1|                       már eltûnt nála mindez a kezdetlegesség - mondjuk,
1571   1|                  csak út volt, hogy eljusson a fejlõdés azon relatív fokára,
1572   1|                      relatív fokára, amelyen a mai kész ember van. De innen
1573   1|                   keresztül fog menni azokon a stádiumokon, melyekben a
1574   1|                     a stádiumokon, melyekben a mai kisgyerek, sõt a kész
1575   1|               melyekben a mai kisgyerek, sõt a kész ember van. Éppen ilyen
1576   1|                állapota. De nézzük meg, mire a pszichéje kifejlõdik: már
1577   1|                      tud tõle szabadulni. Ez a szellemi fejlõdési stádium,
1578   1|                   stádium, európai embernél, a tizennégy-húsz évek között
1579   1|                      hivatott arra, hogy ezt a szenvedést, ezt a fiziologikus
1580   1|                   hogy ezt a szenvedést, ezt a fiziologikus betegséget
1581   1|              különösen manapság merül föl ez a kérdés elementáris erõvel;
1582   1|                     elfoglalja, mint valaha. A huszadik század fiát a kenyékereset
1583   1|                       A huszadik század fiát a kenyékereset lázas lótásfutása
1584   1|                      hogy bele ne essen ebbe a szomorúsági tébolyba.~Itt
1585   1|                   Itt cselekedni kell, uram. A sebészet hasonló esetekben
1586   1|                     összetett kézzel bámulja a szenvedést okozó fiziológiai
1587   1|                      helyének is kell lennie a centrumban. De ez csak föltevés,
1588   1|                tudományosan bizonyítom ennek a lélekfejlõdési substratumnak -
1589   1|               lélekfejlõdési substratumnak - a substratum voltát. Bizonyítom.
1590   1|                       Bizonyítom. Megkeresem a helyét a velõben, az agyvelõben.
1591   1|              Bizonyítom. Megkeresem a helyét a velõben, az agyvelõben.
1592   1|                      agyvelõben. Hangoztatom a sebészi eljárás lehetõségét
1593   1|                   nyilvánosságra hozom, azaz a mûtevést elvégzem, és véle
1594   1|                   mûtevést elvégzem, és véle a tudomány ítélõszéke elé
1595   1|                      Külsõleg nem különbözik a többi agysejttõl, s mégis
1596   1|                 többi agysejttõl, s mégis ez a fészke a betegségnek, a
1597   1|              agysejttõl, s mégis ez a fészke a betegségnek, a nyomornak,
1598   1|                      a fészke a betegségnek, a nyomornak, az elmúlás oktalan
1599   1|                emberben nagyobb tömegû, mint a másikban. Mint egy polip,
1600   1|                      kacsokat, ágakat bocsát a friss, egészséges velõbe:
1601   1|                  minden momentumára.~Persze, a mûtevõ elõtt óriási feladat
1602   1|                 elõtt óriási feladat áll. De a feladat egyszerû. Csak azt
1603   1|             mûtõteremnek. Tömve közönséggel. A közepén állítjuk fel a mûtõasztalt.
1604   1|                       A közepén állítjuk fel a mûtõasztalt. Három asszisztens
1605   1|         foglalatoskodik az elõkészületekkel. A teremben a tudomány és a
1606   1|                 elõkészületekkel. A teremben a tudomány és a pénz elõkelõségei
1607   1|                     A teremben a tudomány és a pénz elõkelõségei szoronganak
1608   1|            elõkelõségei szoronganak vegyesen a szegény emberekkel. Végre
1609   1|                    emberekkel. Végre elnémul a zaj. Felöltöm a köpenyt,
1610   1|                      elnémul a zaj. Felöltöm a köpenyt, a lábamra húzatom
1611   1|                     zaj. Felöltöm a köpenyt, a lábamra húzatom a gumicsizmákat.
1612   1|                   köpenyt, a lábamra húzatom a gumicsizmákat. Nyugodtan
1613   1|               gumicsizmákat. Nyugodtan mosom a kezemet, kiadom: kezdjék
1614   1|                kezdjék az altatást. Felkötöm a kötényt, felhúzom a kesztyûket. -
1615   1|                 Felkötöm a kötényt, felhúzom a kesztyûket. - Alszik? -
1616   1|                     van? Helyes! Megtapintom a fejét. Lassan egy vágást
1617   1|                     Lassan egy vágást teszek a tarkótól a fültõig. A közönség
1618   1|                     vágást teszek a tarkótól a fültõig. A közönség lélegzetét
1619   1|                 teszek a tarkótól a fültõig. A közönség lélegzetét visszafojtva
1620   1|                    Látcsövek merednek felém. A vérzést elállítom. Lefejtem
1621   1|                  vérzést elállítom. Lefejtem a bõrt és izmokat egy fél
1622   1|                 izmokat egy fél tenyérnyire. A csonthártyához raspatoriumot!
1623   1|                csonthártyához raspatoriumot! A csontnál vagyok. Kérem a
1624   1|                     A csontnál vagyok. Kérem a vésõt! Megcsinálom a nyílást,
1625   1|                   Kérem a vésõt! Megcsinálom a nyílást, kihajtom a csontléket.
1626   1|              Megcsinálom a nyílást, kihajtom a csontléket. Az agyhártyánál
1627   1|             keresztül vágom. Félrehajtom, és a kezemmel behatolok az egyik
1628   1|                    az agyburkot, beillesztem a csontléket. Az ereket elkötöm.
1629   1|               csontléket. Az ereket elkötöm. A csonthártyát bevarrom. Azután
1630   1|                      és bõrvarratok. Bekötöm a sebet. Készen vagyok, és
1631   1|                     fölébresztem az embert. (A sebész most fölkelt a székrõl,
1632   1|                        A sebész most fölkelt a székrõl, és szinte kiabálva
1633   1|                      kiabálva folytatta.) Ez a jövõ embere, az igazi új
1634   1|                 tiszta agyvelejével megfejti a mának a titkait, a holnap
1635   1|                agyvelejével megfejti a mának a titkait, a holnap igazságait. -
1636   1|                  megfejti a mának a titkait, a holnap igazságait. - Pontosan
1637   1|                     emlékszik mindenre, mert a tények nem múlnak el számára,
1638   1|                  egyenrangú erõk sorakoznak. A közönség éljenez, tapsol.
1639   1|                  éljenez, tapsol. Én levetem a kötényt, és szürke, mindennapi
1640   1|                   hozzám egy örömüvöltésben.~A seb három nap alatt gyógyul.
1641   1|                   Hiszen nincs többé idõ! Az a sok szellemi energia, amelyet
1642   1|                      õrülete elrabol tõlünk, a miénk marad teméntelen életenergia
1643   1|                 alakjában.~S eljönnek hozzám a világ összes fejedelmei,
1644   1|             fejedelmei, hogy végezzem rajtuk a mûtevést. - Sajnálom, uraim,
1645   1|                    mert az esetük súlyosabb. A császárok persze várni fognak.~
1646   1|                persze várni fognak.~Egyszerû a találmányom, nemde, kolléga
1647   1|                gondolkodni.~De addig is, míg a sebészi beavatkozás ideje
1648   1|                      Sokáig úgyse kell, mert a sebészi eljárás radikális
1649   1|                                              A KÉK CSÓNAK~Chloe miatt már
1650   1|              augusztusban le kellett utaznom a fürdõre. Nem volt semmi
1651   1|                    lézengtek az erdõ útjain, a sétatereken reggeltõl estig.
1652   1|                      néztem az arcukba, csak a nevetésük lehelt bele a
1653   1|                      a nevetésük lehelt bele a fülembe, mint valami távoli
1654   1|                     valami távoli szellõ, és a kíváncsi szemüknek selymes
1655   1|                hosszú nyári estéken lementem a tóhoz, szivarra gyújtottam
1656   1|                  Chloe vékony ujjait éreztem a tarkómon. A pezsgõ cseppjei,
1657   1|                   ujjait éreztem a tarkómon. A pezsgõ cseppjei, amelyet
1658   1|                       és könnyekkel telt meg a szemem, amikor a nádas megett
1659   1|                    telt meg a szemem, amikor a nádas megett megláttam felkúszni
1660   1|                   megett megláttam felkúszni a vörös teliholdat. Az étteremben,
1661   1|                  kívánok azután tovább élni. A kék csónak pedig - mindig
1662   1|                    kék csónak pedig - mindig a kék csónakban ültem - csendesen
1663   1|                    csendesen hintázott velem a túlsó partok felé. Mintha
1664   1|                     Amikor beültem esténkint a kék csónakba és a nyugati
1665   1|                  esténkint a kék csónakba és a nyugati szellõben megmosdattam
1666   1|                     nyitott szemekkel is.~És a szeptember mégis elérkezett.
1667   1|                   Néhány nap alatt kiürültek a villák, a szobák. A vendéglõs
1668   1|                    alatt kiürültek a villák, a szobák. A vendéglõs elbocsátotta
1669   1|                kiürültek a villák, a szobák. A vendéglõs elbocsátotta a
1670   1|                     A vendéglõs elbocsátotta a pincéreket, és maga maradt
1671   1|                   pincéreket, és maga maradt a feleségével. Õk ellátták
1672   1|                    egy fiatal házaspár, mind a ketten egészségesek, kövérek,
1673   1|                pirosak és aprók - más senki. A cukrászda elõl elhordták
1674   1|                     cukrászda elõl elhordták a székeket, a cigányok pavillonját
1675   1|                   elõl elhordták a székeket, a cigányok pavillonját lebontották.
1676   1|                     pavillonját lebontották. A fürdõbe fürdeni csak a fürdõorvos
1677   1|                       A fürdõbe fürdeni csak a fürdõorvos járt. Az utakat
1678   1|                     utakat senki se seperte.~A csónak lett az egyetlen
1679   1|                hatalmas csodavirág szirmai. (A virág lassan úszik, és ismeretlen
1680   1|                     gyújtottam, és beleültem a csónakba. A csónak lassan
1681   1|                     és beleültem a csónakba. A csónak lassan vitt, vitt
1682   1|                     lassan vitt, vitt befelé a tóba. Ezalatt végignéztem
1683   1|                    tóba. Ezalatt végignéztem a magános tóparti nyárfa-allée-n.
1684   1|                  nyárfa-allée-n. Õt keresték a szemeim, mert bármely pillanatban
1685   1|                bármely pillanatban jöhetett. A nap vékony felhõk mögött
1686   1|                    volna be ragyogó gömbjét. A tópart kiszáradt, sárga
1687   1|           kifeszített, száradó fehér szalag. A víz azonban puha és langyos
1688   1|                 ígéretekre vár. Mikor azután a szabad, langyos reggelre
1689   1|                      érzi, hogy nem bírja el a lélegzés boldogságát, és
1690   1|                boldogságát, és nevetnie kell a színek szépségein. Pedig
1691   1|                     szépségein. Pedig mindez a gyengeség miatt van, amely
1692   1|                   gyengeség miatt van, amely a térdeinkbe, s a derekunkba
1693   1|                   van, amely a térdeinkbe, s a derekunkba száll bársonyos,
1694   1|                   Ilyenkor úgy tetszik, hogy a szõlõ illata, amely a közeli
1695   1|                   hogy a szõlõ illata, amely a közeli szõlõskertekbõl jõ:
1696   1|                   közeli szõlõskertekbõl jõ: a nyár elmúlását jelenti,
1697   1|                   nyár elmúlását jelenti, és a tücsök, amely a lábunk elõtt
1698   1|                  jelenti, és a tücsök, amely a lábunk elõtt ugrik el, ciripelésével
1699   1|                      ugrik el, ciripelésével a jövõ nyárról mond mesét.
1700   1|                     nyárról mond mesét. Azon a nyáron pedig nem lesz semmi:
1701   1|                  történhetett.~Hogyan múltak a napok, sejtelmem sincs.
1702   1|                 arcára, akikkel érintkeztem. A kék csónakon ülve folyton
1703   1|                    kék csónakon ülve folyton a sárgászöld fényû csendes
1704   1|             hullámokat kevertem az ujjammal. A csónak fenekén hanyattfekve
1705   1|                  fenekén hanyattfekve néztem a kék égen suhanó elefántcsont-
1706   1|                    felhõket.~Napnyugta elõtt a vonathoz szoktam sétálni.
1707   1|                 szoktam sétálni. Jõ-e Chloe? A kavicsok ropogtak a lépteim
1708   1|                   Chloe? A kavicsok ropogtak a lépteim alatt, és én sokszor
1709   1|                      egy padra, és megvártam a vonatot.~Végignéztem, amíg
1710   1|                    utazók elrendezkednek, és a gép tovarobog a kocsikkal.
1711   1|           elrendezkednek, és a gép tovarobog a kocsikkal. Nem nézett reám
1712   1|                       Nem nézett reám senki. A vincelléraszonyok és szõlõsgazdák
1713   1|             amelyeket sietve elszállítottak, a levélhordó megkapta néhány
1714   1|                levelét és továbbállott vele. A rózsaszínülõ tiszta égen
1715   1|                  égen szürkén rajzolódtak ki a sínek mellett húzódó magas
1716   1|                mellett húzódó magas nyárfák. A szivarom kék füstje olyan
1717   1|                      olyan lassan gomolygott a levegõben, hogy azt hihettem:
1718   1|                levegõben, hogy azt hihettem: a nyárfák mögött valaki visszatartott
1719   1|            visszatartott lélegzettel bámulja a füstöt.~Talán már vége volt
1720   1|                  füstöt.~Talán már vége volt a szeptembernek, talán már
1721   1|                     Hajadonfõvel, kis sállal a nyakában szállt ki az egyik
1722   1|                   néztem, és figyeltem, hogy a mellemen, az arcomon és
1723   1|                      mellemen, az arcomon és a nyakamon hogyan érzem közeledését.
1724   1|                 Megállott elõttem, térdeivel a térdeimhez ért, és szürkeszínû,
1725   1|                    letérdel elõttem, átöleli a nyakamat, és piros ajkait
1726   1|                     piros ajkait rátapasztja a szájamra. De ekkor sem öleltem
1727   1|                      meg.~Azután elindultunk a vasút mellett. A távozó
1728   1|                 elindultunk a vasút mellett. A távozó mozdony füstje ott
1729   1|                   füstje ott feketéllett még a látóhatáron. Jó messzire
1730   1|                 szemlátásnyira nincsen ember a közelünkben. Ekkor odaléptem
1731   1|                sírvafakadva csókolni kezdtem a fehér arcát. Õ kényszeredetten
1732   1|                  ajkaival, és forró kezeivel a nyakamat és a fejemet símogatta.
1733   1|                 forró kezeivel a nyakamat és a fejemet símogatta. Lekerültünk
1734   1|               fejemet símogatta. Lekerültünk a mezõre, majd az erdõbe értünk.
1735   1|                 haladtunk egymás mellett, és a szõlõskerteknél illatos
1736   1|                  illatos szõlõt vásároltunk. A pri-pri bogarak százai megszólaltatták
1737   1|       megszólaltatták szomorú hegedûiket. Ez a dal kísérte utunkat.~A kék
1738   1|                    Ez a dal kísérte utunkat.~A kék csónakba vittem Chloét.
1739   1|             ibolyaszínû vízen, szalmakalapom a csónak fenekén pihent, és
1740   1|           lesoványodott kis arcomba belógott a hajam. A víz locsogott,
1741   1|                    arcomba belógott a hajam. A víz locsogott, és muzsikált
1742   1|                     színfolt töltötte ki, és a túlsó parton, a fák között,
1743   1|              töltötte ki, és a túlsó parton, a fák között, egy parasztház
1744   1|                    ruhája összegyûrve feküdt a csónak fenekén. Fölállott,
1745   1|                     nem mertem ránézni, csak a víztükörben kerestem meg
1746   1|                   foltjait, azután lehunytam a szemeimet, és megvártam,
1747   1|                  hogy Chloe az ölembe üljön. A kék csónak csendesen úszott
1748   1|                      csendesen úszott velünk a túlsó partok felé. Az újhold
1749   1|                      meg benne.~Október - az a hervadó asszony, aki messze
1750   1|            legforróbb sóhajtását. Meleg volt a levegõ, akár egy májusi
1751   1|                     és nedvesség nélküli.~De a nyári várakozás perzselõ
1752   1|                     messze szállottak tõlem. A nádasban gyulladtak ki talán,
1753   1|                láttam õket. Igen, jól láttam a vágyaimat: a nyári várakozás
1754   1|                      jól láttam a vágyaimat: a nyári várakozás forró, fehértestû
1755   1|             fehértestû leányait, akik messze a nádasban gázoltak hosszú,
1756   1|                  karcsú bokáikkal, és fáztak a vízben.~Meleg õszi hajnal
1757   1|                  símogatta végig az arcomat. A kék csónak a túlsó partokhoz
1758   1|                     az arcomat. A kék csónak a túlsó partokhoz ért. A fürdõház,
1759   1|                csónak a túlsó partokhoz ért. A fürdõház, a villák mint
1760   1|                   partokhoz ért. A fürdõház, a villák mint apró játéképületek
1761   1|                     játéképületek tûntek föl a másik parton. Chloe elõttem
1762   1|                  másik parton. Chloe elõttem a csónak fenekén feküdt. Csak
1763   1|       szabályossággal pihegett. Megcsókoltam a szemeit, aztán kiléptem
1764   1|                      szemeit, aztán kiléptem a csónakból, és kigázoltam
1765   1|                     csónakból, és kigázoltam a partra. Övig áztatott a
1766   1|                      a partra. Övig áztatott a hideg víz, de nem fáztam.
1767   1|                      fáztam. Míg visszaértem a szobámba, a nap megszárította
1768   1|                      visszaértem a szobámba, a nap megszárította a ruhámat.
1769   1|                szobámba, a nap megszárította a ruhámat. Mehettem a vasútra,
1770   1|            megszárította a ruhámat. Mehettem a vasútra, könnyed és víg
1771   1|                    és víg voltam, fütyültem. A kék csónakban ekkor nyithatta
1772   1|                    ekkor nyithatta föl Chloe a szürke szemeit...~Amikor
1773   1|                     szürke szemeit...~Amikor a vonat elhagyta a szõlõskerteket,
1774   1|                      Amikor a vonat elhagyta a szõlõskerteket, szakaszomba
1775   1|                   egy sápadt, szürke árnyék: a Szomorúság - és leült velem
1776   1|                    már nem tudtam leszállni. A mozdony rohant velem.~ ~
1777   1|                                              A KÖLTŐ MEGTÉRÉSE~A fiatal
1778   1|                            A KÖLTŐ MEGTÉRÉSE~A fiatal költő évekig igen
1779   1|                    hitte, hogy verseket írni a szerelmi boldogság mellőzésével
1780   1|             úton-módon igyekezett megismerni a szerelmet.~Ettől kezdve
1781   1|                      ő puszta kézzel benyúlt a tálba. És így elégítette
1782   1|                  ember legyen.~Mire Ibsennek a Kísértetek című színpadi
1783   1|                    hogy naponként fölkereste a háziorvost, részletes vizsgálatot
1784   1|                     Bálakban nem táncolt, de a lányokat a ruhatárban megcsókolta,
1785   1|                   nem táncolt, de a lányokat a ruhatárban megcsókolta,
1786   1|                      emberek, akik lemondtak a világ élvezeteiről, málnaszörpöt
1787   1|                  evangéliumról beszélgettek.~A helyiségben enyhe tejszag
1788   1|              csodálkozni, ha megmondom, hogy a fiatal költő fél óra múlva
1789   1|                     életet él, és korán kel. A fülében egy új vers csengett,
1790   1|                 messziről~Tömjénes Béke leng a síkon át.~A zsebében levő
1791   1|               Tömjénes Béke leng a síkon át.~A zsebében levő cigarettákat
1792   1|                      és sivár. Este nem ment a kávéházi társaságba, tíz
1793   1|                      szedő keltette föl, aki a szerkesztő levelét hozta.
1794   1|                    szerkesztő levelét hozta. A szerkesztő azt írta, hogy
1795   1|                    szerkesztő azt írta, hogy a verset, amelyet előre kifizettek,
1796   1|              kifizettek, sürgősen küldje el. A fiatal költő behítta a szedőt,
1797   1|                       A fiatal költő behítta a szedőt, leültette, s azon
1798   1|                 ahogy volt, megpróbálta írni a fönt is említett liliomos
1799   1|                    egy régi versét szedte ki a fiókból, amely így kezdődött:~
1800   1|             kezdődött:~Delilám, olyan forrók a karjaid...~Ezt küldte el.~
1801   1|                       de azután betelefonált a nyomdába, hogy tegyék a
1802   1|                      a nyomdába, hogy tegyék a vers alá a dátumot, és arra
1803   1|                       hogy tegyék a vers alá a dátumot, és arra gondolt,
1804   1|                     elsõ korszakba tartoznak a költõ azon versei, amelyeket
1805   1|                 démonikusak, szenvedélyesek, a többieket a második korszak
1806   1|                  szenvedélyesek, a többieket a második korszak emelkedett,
1807   1|                    Össze akarta tépni ezeket a kötelékeket, és meghúzódott
1808   1|                     viselt, hátulról befogta a szemeit. A költõ hideg volt,
1809   1|                  hátulról befogta a szemeit. A költõ hideg volt, mint egy
1810   1|                  jégcsap, de mennie kellett.~A Kossuth-utcára mentek sétálni.
1811   1|                   cukrot és belekapaszkodott a karjába. Õ azonban visszautasította
1812   1|                kezdeni, s ugyanezt ajánlotta a lánynak is. Különösen hosszan
1813   1|                    Különösen hosszan beszélt a szenvedély nélküli lét gyönyörûségeirõl.
1814   1|                   érhet. El is ment ebédelni a költõvel a vegetáriánusokhoz,
1815   1|                     ment ebédelni a költõvel a vegetáriánusokhoz, és meghallgatta
1816   1|                 nagyszakállú tanár elõadását a „természetes életrõl”. A
1817   1|                     a „természetes életrõl”. A jó lány valóban át volt
1818   1|                   lány valóban át volt hatva a szép eszméktõl.~Ebéd után
1819   1|                      mentek, és folyton csak a megjavulásról beszélgettek.
1820   1|                      is igazította egyenesre a Rembrandt-kalapját, melyet
1821   1|                      egy Andrássy-úti padon (a nap rásütött a papírra)
1822   1|           Andrássy-úti padon (a nap rásütött a papírra) a költõ be is fejezte
1823   1|                      nap rásütött a papírra) a költõ be is fejezte a liliomokkal
1824   1|               papírra) a költõ be is fejezte a liliomokkal kezdõdõ versét,
1825   1|                   annyira tetszett, hogy ott a nyílt utcán megcsókolta
1826   1|                      nyílt utcán megcsókolta a költõt - a homlokán.~Estefelé
1827   1|                 utcán megcsókolta a költõt - a homlokán.~Estefelé hazaindultak.
1828   1|                    dalt, amelynek zenéjét is a költõ írta, s amelynek a
1829   1|                     a költõ írta, s amelynek a címe volt: „Mámoros alkonyat”.
1830   1|                    volt: „Mámoros alkonyat”. A költõ a zongorájához ült,
1831   1|                   Mámoros alkonyat”. A költõ a zongorájához ült, és mint
1832   1|                munkájához, közönyösen fogott a játékhoz. Irén azonban énekelt,
1833   1|                      énekelt, és újra akarta a dalt. Utána pedig összeölelte
1834   1|                      Utána pedig összeölelte a költõt, és megcsókolta a
1835   1|                     a költõt, és megcsókolta a száját egy olyan csókkal,
1836   1|                    alatt valamikor ugyancsak a költõ „Misztériumok” címû
1837   1|                  Minek mondjam tovább. Utána a Continentálba mentek vacsorázni.
1838   1|                      Útközben még elkerültek a nagy trafik felé, és a költõ
1839   1|            elkerültek a nagy trafik felé, és a költõ vett vacsora utánra
1840   1|                            TAVASZI OUVERTURE~A vonósok:~A tél november
1841   1|                 TAVASZI OUVERTURE~A vonósok:~A tél november óta semmit
1842   1|                      óta semmit se engedett. A háziasszonyok panaszkodtak,
1843   1|                      hogy képtelenség gyõzni a fûtést. Naponkint hírt lehetett
1844   1|           szemeteskocsik ballagtak végig, és a síkos utakon reggel minduntalan
1845   1|                reggel minduntalan elcsúsztak a lovak. Dél felé fölengedett
1846   1|                  lovak. Dél felé fölengedett a fagy, de akkor meg metszõ,
1847   1|                  lehetett valaha más idõ is.~A pásztorsíp és fuvolák, késõbb
1848   1|                pásztorsíp és fuvolák, késõbb a hárfa egy hegedûvel:~Egy
1849   1|                     változás történt. S azon a reggelen õ kioltotta a kályhatüzet,
1850   1|                  azon a reggelen õ kioltotta a kályhatüzet, s az ablakot
1851   1|           kályhatüzet, s az ablakot kitárta. A kicsiny, mély udvarról fölnézett
1852   1|                      mély udvarról fölnézett a házak tetejére. Ott arany
1853   1|                napsugár olvasztotta feketére a tegnap még fehér háztetõket.
1854   1|                 tegnap még fehér háztetõket. A sárga hóvíz szaporán csörögve
1855   1|                      szaporán csörögve folyt a csatornákban. Az ég fényes,
1856   1|               négyszögön. Hallgatózott.~Csak a hegedûk halkan:~Azt hallotta,
1857   1|                   halkan:~Azt hallotta, hogy a város aszfaltba burkolt,
1858   1|                      türelmetlenül.~Trombita a vonósokkal: igen csendesen:~
1859   1|             Ügyetlenül dülöngött ide-oda, és a járókelõk között tátott
1860   1|                   szájjal bámult szerteszét. A sok téli üléstõl elgémberedett,
1861   1|                  nekiindult egy iránynak.~De a tömeg nem engedte. Folyton
1862   1|                      az emberáradatban, mely a gyárváros magas házai között
1863   1|                       Harsonák:~Hová megy ez a sok ember? Hová mennek?
1864   1|                   ment vele senki se...~Csak a vonósok és klarinétok:~S
1865   1|                    Ellopták tõle az emberek, a házak, a kõszénfüst, a zaj.
1866   1|                    tõle az emberek, a házak, a kõszénfüst, a zaj. A megolvadt
1867   1|                       a házak, a kõszénfüst, a zaj. A megolvadt hó vize
1868   1|                  házak, a kõszénfüst, a zaj. A megolvadt hó vize fényes
1869   1|                   vize fényes feketére mosta a fölengedett sáros aszfaltot.
1870   1|                  sáros aszfaltot. Belegázolt a vízbe és fáradhatatlanul
1871   1|                     valahová. Útját állották a munkások, akik kenyeret
1872   1|                     azután egy nagy csomóban a diákok, az iskolába iparkodtak.
1873   1|                    Sietett, futott keresztül a sok, sok összekövezett utcán:
1874   1|                   arccal, lihegve rohant. És a tömeg csakhamar ritkulni
1875   1|                  csakhamar ritkulni kezdett. A házak is...~Klarinétok,
1876   1|                 tavaszszél fútt. S õ kitárta a mellét, levette a kalapját.
1877   1|                    kitárta a mellét, levette a kalapját. Végre megláthatta
1878   1|                  kalapját. Végre megláthatta a földet. A hegedûk csatlakoznak.
1879   1|                  Végre megláthatta a földet. A hegedûk csatlakoznak. A
1880   1|                      A hegedûk csatlakoznak. A kövek itt-ott szabadon hagyták.
1881   1|                     hagyták. És õ belegázolt a sárba, a nedves, puha, barna,
1882   1|                     És õ belegázolt a sárba, a nedves, puha, barna, lélegzõ
1883   1|                       De még mindig sok volt a kõ. A csúnya, kemény, ostoba
1884   1|                    még mindig sok volt a kõ. A csúnya, kemény, ostoba kõ.~
1885   1|                   csúnya, kemény, ostoba kõ.~A violák:  - Tovább.~Elfúló
1886   1|                    eredt. El akart menekülni a szabadságba.~... Nagy szünet.~
1887   1|                    Egyedül voltak: az éggel, a földdel. Ameddig a szem
1888   1|                    éggel, a földdel. Ameddig a szem ellátott, nem volt
1889   1|                 ellátott, nem volt már senki a tájon.~A cselló vezetõ melódiájával,
1890   1|                      volt már senki a tájon.~A cselló vezetõ melódiájával,
1891   1|                 melódiájával, hárfa, kürt és a vonósok:~Felhõs, terhes,
1892   1|                   sár. Néhol még: olvadó hó. A pocsolyákban apró hullámok
1893   1|                  rezegnek, s ott tükrözõdnek a színükön az új égbolt, az
1894   1|         Megtántorodott, amikor megérezte, és a kalapját elhajítva, szaladni
1895   1|                     megállott. Magába szívta a természet leheletét, a föld
1896   1|                szívta a természet leheletét, a föld sóhajtását, a tavasz
1897   1|                leheletét, a föld sóhajtását, a tavasz csókját.~Hárfák és
1898   1|                  csókját.~Hárfák és fuvolák:~A tavaszi szél végigsietett
1899   1|                    tavaszi szél végigsietett a nagy síkságon, s õ erre
1900   1|                 kigombolta az ingét, ledobta a kabátját, és mellét megfürdette
1901   1|                    benne.~Ide-oda révedezett a szeme. A nagyszerû színek -
1902   1|                  Ide-oda révedezett a szeme. A nagyszerû színek - akárcsak
1903   1|               megbénították agyát. Hallgatta a csendesség mondhatlan zenéjét.~
1904   1|                 megsemmisíti, feloszlatja õt a természet. Megint szaladt
1905   1|                   levetkõzött. Tépte magáról a ruhákat. Meztelenül ott
1906   1|               ruhákat. Meztelenül ott állott a mezõn, kitárt, reszketõ
1907   1|                 kitárt, reszketõ karokkal... A sár összecsókolta a lábát,
1908   1|              karokkal... A sár összecsókolta a lábát, a szél végigsimogatta
1909   1|                   sár összecsókolta a lábát, a szél végigsimogatta szilajul.
1910   1|               szilajul. Görcsösen hullámzott a mellkasa, ez a kicsiny,
1911   1|                    hullámzott a mellkasa, ez a kicsiny, görnyedõ, kicsinyes
1912   1|              szánalmas mellkosár - és szítta a tüdejébe a tavaszt telhetetlenül.
1913   1|             mellkosár - és szítta a tüdejébe a tavaszt telhetetlenül. Többet...
1914   1|                  Többet... Többet... Többet. A tüdõ megtelt - még többet...~
1915   1|                    csend.~Azután igen halkan a hegedûk:~Ott találták meg
1916   1|                   Ott találták meg harmadnap a sárban, az olvadt hóban.
1917   1|                     sárban, az olvadt hóban. A napsugár és szél végigsimogatta,
1918   1|                      és szél végigsimogatta, a sár körülcsókolta, a melegedõ,
1919   1|         végigsimogatta, a sár körülcsókolta, a melegedõ, belül dübörgõ,
1920   1|                    szorította kihûlt testét.~A fuvolákon alig hallhatóan
1921   1|                                              A VÖRÖS ESZTI~Ezt a gyönyörû
1922   1|                            A VÖRÖS ESZTI~Ezt a gyönyörû képeskönyvet Andersen
1923   1|                       Éppen ebben különbözik a többi könyvtõl, amelyeket
1924   1|                    többi könyvtõl, amelyeket a Jézuska még csintalan gyermekeknek
1925   1|                 tesznek, el kell venni tõlük a könyvet, és mindaddig nem
1926   1|                    beszélt, de anélkül, hogy a homlokát összeráncolta volna.
1927   1|                      összeráncolta volna. És a szemeimbe nézett, én pedig
1928   1|                     arcát - délután ott volt a borbély -, és azt gondoltam,
1929   1|                     volt tele Terke húgomnak a marka, és öcsém, Gudi, hat
1930   1|                     új játékkövekbõl, míg én a szobámban a nagy kanapén
1931   1|            játékkövekbõl, míg én a szobámban a nagy kanapén olvastam Andersen
1932   1|                   nem feküdtünk. Akkor pedig a fejem alá tettem.~Itt kezdõdött
1933   1|                 bácsival. Azután minden este a fejem alatt volt a könyv,
1934   1|                      este a fejem alatt volt a könyv, és nem aludtam el
1935   1|            háromszor-négyszer vette el tõlem a könyvet apa, de éjjelre
1936   1|                      esetek. Egyszer, amikor a tyúkól tetején másztam,
1937   1|                    tyúkól tetején másztam, s a tetõ beszakadt, másodszor,
1938   1|         paradicsomlevest, harmadszor, amikor a kert összes rózsáit levágtam,
1939   1|                 mindannyit öcsém dajkájának, a vörös hajú Esztinek az ágyába
1940   1|                     az ágyába szórtam. Ekkor a nagyapa kívánta, hogy meglakoljak,
1941   1|                       hogy meglakoljak, mert a rózsákat õ szokta levágni.
1942   1|              keményítõszagú szoknyákat, mint a szakácsnõ és a szobalány,
1943   1|              szoknyákat, mint a szakácsnõ és a szobalány, hanem puhára
1944   1|              szobalány, hanem puhára vasalta a ruháit. És olyan gyönyörûen
1945   1|                     neki. Legjobban szerette a Hókirálynõ meséjét. Ezt
1946   1|               meséjét. Ezt sokat elolvastuk. A piros cipõk történetét nem
1947   1|                  hogy Eszti úgy érezte, hogy a szép Katerina - akinek hiúságáért
1948   1|                azután nem is zaklattam többé a piros cipõk történetével,
1949   1|                      cipõk történetével, ezt a mesét egyedül olvasgattam.
1950   1|             elolvastam, úgy tetszett, mintha a szép, hiú Katerina tulajdonképpen
1951   1|         tulajdonképpen Eszti lenne. S amikor a mesében az következik, hogy
1952   1|                  mesében az következik, hogy a hóhér elvágja a szép Katerina
1953   1|             következik, hogy a hóhér elvágja a szép Katerina lábait, s
1954   1|                      szép Katerina lábait, s a leány piros cipõi tovább
1955   1|                   táncolnak: akkor behunytam a szememet, és mintha láttam
1956   1|                       és mintha láttam volna a lábakat, Eszti lábait, amelyek
1957   1|               amelyek mezítelenek voltak, és a piros cipõkben vérezve táncoltak
1958   1|                      olvastam el sokszor ezt a mesét.~Másszor meg a rettenthetetlen
1959   1|                     ezt a mesét.~Másszor meg a rettenthetetlen ólomkatonáról
1960   1|                      Azt hiszem, azért, mert a könyv akkor is a vánkosom
1961   1|                 azért, mert a könyv akkor is a vánkosom alatt volt. A kis
1962   1|                    is a vánkosom alatt volt. A kis táncosnõ az álomban:
1963   1|                   volt, és én az ólomkatona. A mese vége az, hogy az ólomkatona
1964   1|                    az, hogy az ólomkatona és a kis táncosnõ elégnek a kályhában.
1965   1|                    és a kis táncosnõ elégnek a kályhában. Másnap, mikor
1966   1|                     kályhában. Másnap, mikor a szolgáló kikotorja a hamut,
1967   1|                   mikor a szolgáló kikotorja a hamut, a katona helyett
1968   1|                  szolgáló kikotorja a hamut, a katona helyett egy kis ólomszívet
1969   1|                     kis ólomszívet talált, s a kis táncosnõbõl pedig csak
1970   1|                   kis táncosnõbõl pedig csak a kis pléh fejcsillag maradt
1971   1|                       Én akkor megsimogattam a karját. Nem volt senki a
1972   1|                     a karját. Nem volt senki a szobában. Terke és Gudi
1973   1|                    Terke és Gudi még aludtak a rácsos kis ágyukban. Kinn
1974   1|                     ágyukban. Kinn hó esett. A szobában már égett a tûz,
1975   1|                  esett. A szobában már égett a tûz, amit Eszti szokott
1976   1|                szokott még sötét kora reggel a kályhában gyújtani. Éreztem
1977   1|              gyújtani. Éreztem Eszti hajának a finom szagát, és azt is,
1978   1|               fölültem az ágyban. Megöleltem a nyakát, és megcsókoltam
1979   1|                      nyakát, és megcsókoltam a száját. Eszti visszacsókolt
1980   1|                  száját. Eszti visszacsókolt a számon, és erõsen magához
1981   1|                  ismét megvigasztalódtam, de a szép Katerináról szóló mesét
1982   1|                     úgy éreztem, hogy mindaz a szépség és igazság, amit
1983   1|                     és igazság, amit emberek a földi életben valaha megláthatnak,
1984   1|                     megláthatnak, együtt van a rongyos kis könyvben. És
1985   1|                      estéken kinn bolyongtam a kertben, sokszor vártam,
1986   1|                      kockás kendõt képzeltem a hátára, és kétségtelennek
1987   1|                 mosolyogva így fogja kezdeni a beszélgetést: - Jó estét,
1988   1|                     hidegre válik az idõ, és a magamfajta öreg embernek
1989   1|                  hogy nagyon tetszenek neked a meséim... ennek örülök.~
1990   1|                sohase jött, és le is mondtam a reményrõl, hogy találkozzam
1991   1|                       hogy az emberek lelkei a halál után tovább élnek,
1992   1|                      Istentõl, és süllyedtem a bûnbe.~Ekkor egy idõre -
1993   1|                      Andersen bácsi könyvét. A naturalista írók mûvészete
1994   1|                 életet. Nem tudtam még, hogy a bölcsesség nem az õszinteségben
1995   1|                 õszinteségben van, és nem is a hazugságban, hanem másutt,
1996   1|                   hazugságban, hanem másutt, a kettõn kívül.~Persze, ezt
1997   1|                  éltem, és az orvosegyetemen a bonctant, a szövettant és
1998   1|                   orvosegyetemen a bonctant, a szövettant és a többi tudományokat
1999   1|                    bonctant, a szövettant és a többi tudományokat kezdtem
2000   1|                      Pedig semmi se történt: a világ csendesen változtatott