Nov.

2001   1|                csendesen változtatott helyet a gondolkozásomban. Talán
2002   1|              levelében, hogy ismerkedjem meg a pesti élettel, és jó barátok
2003   1|                     azonban nem fogadtam meg a tanácsát; nem voltak jó
2004   1|                       Vasárnap délutánjaimat a rokonoknál töltöttem, akik
2005   1|                  szolíd és jó fiú vagyok, és a pesti éjszakák nem kezdették
2006   1|                       hogy csupán feleségét, a féltékeny Margit nénit akarta
2007   1|                    házasságomig maradjak meg a „becsület útján”.~Nem hatottak
2008   1|              találtam azt az állítását, hogy a férfi és nõ e tekintetben
2009   1|             bajlódást és fáradságot okozott. A gyûlöletes gimnáziumi évek
2010   1|                      után végre megszerettem a tanulást. Télen a jól fûtött
2011   1|               megszerettem a tanulást. Télen a jól fûtött bonctermekben
2012   1|                  érzéseivel bandukoltam haza a villanyfényes utcákon. Boldog
2013   1|                     persze elhoztam magammal a fõvárosba is. Már nagyon
2014   1|                      is. Már nagyon elkopott a kötése, a sarkai kirongyolódtak,
2015   1|                    nagyon elkopott a kötése, a sarkai kirongyolódtak, és
2016   1|               szedtem elõ.~Egy januári estén a laboratóriumból hazafelé
2017   1|                 elõtt. Rövid ideig nézegetve a kirakott csecsebecséket
2018   1|                  tõlem megállott, és szintén a kirakatot nézte. Nyúlánk,
2019   1|                    arcbõre szinte világított a villamos ívfényben. Egyszerre
2020   1|                 megcsillant - és rám nézett. A vörös Eszti volt. Õ is rögtön
2021   1|                     Kezet fogtunk, nevettünk a találkozás fölötti örömünkben,
2022   1|                    hamarosan belemelegedtünk a beszélgetésbe, mintha csak
2023   1|                   Elkísértem. Hamar kivettem a beszédébõl, hogy másfél
2024   1|                életet élõ nõkéhez. Dícsértem a ruháját, mire elmondotta,
2025   1|                     Eközben mellékutcákon át a lakása elé érkeztünk. Mindeddig
2026   1|                      nyugodtan beszélgettünk a szülõházamról, apámról,
2027   1|                   anyámról, testvéreimrõl és a múltról. Eszti szívesen
2028   1|               pillanatra bocsánatot kért, és a kályha mellett levõ spanyolfal
2029   1|                  mögé vonult. Körülnézhettem a szobájában, amely egészen
2030   1|                     fényezett ágy és asztal. A falat, amennyire a kis vörösernyõs
2031   1|                   asztal. A falat, amennyire a kis vörösernyõs lámpa látni
2032   1|            aranyrámás tájkép díszítette. Azt a nyugalmat, amellyel a szoba
2033   1|                    Azt a nyugalmat, amellyel a szoba bútorzata fölött szemlét
2034   1|              ibolyaszínû köntösben lépett ki a spanyolfal mögül. A köntös
2035   1|                lépett ki a spanyolfal mögül. A köntös meztelenül hagyta
2036   1|                     köntös meztelenül hagyta a nyakát és karjait. Hangosan
2037   1|                     Hangosan dobogni kezdett a szívem, és éreztem, hogy
2038   1|                  odajött hozzám, és átölelte a fejemet, azután pedig lehajolt,
2039   1|                     lehajolt, és megcsókolta a számat. Ekkor arcomba csapott
2040   1|                számat. Ekkor arcomba csapott a vér, beletemetkeztem az
2041   1|                       Eszti szeretõmmé lett. A nagy titkok megismerésének
2042   1|                    pénzzel kínálni. Valóban, a leány viselkedése olyan
2043   1|                   hogy nem tudtam elgondolni a lehetõségét se, hogyan élhet
2044   1|                felemelését fogom kérni azzal a bevallott céllal, hogy kitartom
2045   1|                      Esztit. Hozzá is fogtam a levél megírásához, de azután
2046   1|                  azután eltéptem, és hagytam a dolgokat, hogy haladjanak
2047   1|                    dolgokat, hogy haladjanak a maguk útján.~Eszti rendesen
2048   1|                  rendesen megvárt hat órakor a boncolóintézetnél, azután
2049   1|                    hol kis vendéglõkben, hol a lakásán, és kilencig nála
2050   1|                 maradtam. Csodálkoztam, hogy a leány lelke mennyire kimûvelõdött.
2051   1|                    olvasni nem szeretett, és a mûvészetek iránt nem volt
2052   1|                       sokszor emlékezett meg a nálunk töltött éveirõl,
2053   1|               kereken, jól elmondta azt, ami a múltból eszébe jutott. Finom
2054   1|                  érdeklõdve hallgatta, ha én a magam ügyeirõl beszéltem.
2055   1|            állapítottam meg, hogy Esztit nem a kíváncsiság, nem a pénzvágy,
2056   1|                Esztit nem a kíváncsiság, nem a pénzvágy, vagy amint ez
2057   1|            természete juttatta Budapestre és a bukásba, hanem finom és
2058   1|                      több is lett, amennyire a továbbjutást a viszonyok
2059   1|                     amennyire a továbbjutást a viszonyok engedték.~Szerettem
2060   1|                testénél még sokkal többet ér a lelke. Viszonyunk olyan
2061   1|             rendkívüli tapintattal vigyázott a szenvedélyemre.~Új ismeretségünk
2062   1|            Influenzám volt; este megérkezett a láz. Ilyenkor úgy tetszik,
2063   1|                 Ilyenkor úgy tetszik, mintha a levegõ megsûrûsödne, akár
2064   1|                     az olaj, és minden ebben a puha, meleg folyadékban
2065   1|                  úsznék. Innen érthetõ, hogy a szekrények féloldalra dõlnek,
2066   1|                      féloldalra dõlnek, vagy a mennyezethez közelednek.
2067   1|                     mennyezethez közelednek. A kályhától olykor megijedünk,
2068   1|                      és félelmetesen, máskor a sarokba húzódik, mint valami
2069   1|                      valami szürke kis cica. A tárgyak és az emberek között
2070   1|                  lámpa égett az asztalon, és a szoba sarkaiban apró, sovány,
2071   1|                   karikákat láttam bujdosni. A lakásadó asszony éppen tûzre
2072   1|                     rám, de beteg vagyok, és a viszontlátásig csókolom
2073   1|                elaludtam.~Korán ébredtem, és a tûzfal, amelyre az ablakon
2074   1|                  Végiggondoltam, milyen volt a reggel, amikor otthon betegsorba
2075   1|                     ágyamhoz jön, és megnézi a lázamat, a szemeimet, a
2076   1|                   jön, és megnézi a lázamat, a szemeimet, a torkomat, azután
2077   1|                      a lázamat, a szemeimet, a torkomat, azután mosdani
2078   1|               torkomat, azután mosdani megy. A szolgálók lassan, lábujjhegyen
2079   1|                       lábujjhegyen járnak át a szobán. Az ágyamból kilátok
2080   1|                  utcára, amint sorba nyitják a boltokat: Miskolczy István
2081   1|                      fodrász. Kivilágosodik. A szenvedések után a megkönnyebbülés
2082   1|            Kivilágosodik. A szenvedések után a megkönnyebbülés érzése tölti
2083   1|                  akarna, akkor sem engednék. A másik szobában terítenek,
2084   1|                   szobában terítenek, csörög a porcelán és az ezüst; a
2085   1|                      a porcelán és az ezüst; a szobalány a kályhánál kenyérszeleteket
2086   1|                     és az ezüst; a szobalány a kályhánál kenyérszeleteket
2087   1|             kályhánál kenyérszeleteket pirít a reggelihez, anya megkérdi,
2088   1|                   mégis délután újra elõvett a láz. Bágyadtan, káprázó
2089   1|                káprázó szemekkel bámultam ki a tûzfal fölött a szürke,
2090   1|                  bámultam ki a tûzfal fölött a szürke, fényes téli égre,
2091   1|                   ágyam szélére, megcsókolta a homlokomat és arcomat, megigazította
2092   1|                    és arcomat, megigazította a párnáimat, a gyûrött ágylepedõt,
2093   1|                   megigazította a párnáimat, a gyûrött ágylepedõt, azután
2094   1|                 ágylepedõt, azután levetette a kabátját. Csodálatos, mily
2095   1|                   egyszerû és kedves volt... A haját lesimította, ahogy
2096   1|                       és hogyan érzem magam. A leány rendkívüli nõiessége
2097   1|                     ott hevert egy állványon a jegyzeteim és vastag orvosi
2098   1|                     között. Kikereste belõle a kis Hókirálynõ történetét,
2099   1|              történetét, és felolvasta. Mire a mese végére értünk, besötétedett.~
2100   1|               besötétedett.~Eszti begyújtott a teafõzõbe, és azután behozattuk
2101   1|              teafõzõbe, és azután behozattuk a lámpást is. Most a Bodza
2102   1|                behozattuk a lámpást is. Most a Bodza anyóka történetének
2103   1|             szüneteket tartott, elkészítette a teát, citromot facsart,
2104   1|                      amint az ajtót nyitják. A következõ pillanatban anyám
2105   1|                     pillanatban anyám lépett a szobába.~Zavartan és bizonyára
2106   1|                   összecsókolt, megsimogatta a fejemet, a kezemet, a szemembe
2107   1|                      megsimogatta a fejemet, a kezemet, a szemembe nézett.
2108   1|           megsimogatta a fejemet, a kezemet, a szemembe nézett. Láttam,
2109   1|                   aggódik, könnyûnek találja a bajomat.~- Hála istennek,
2110   1|                      Eszti ezalatt fölállott a székrõl és amikor anyám
2111   1|              tekintetes asszony.~Anyám arcán a jól ismert szigorú vonás
2112   1|                     egész testemben elfutott a meleg.~- Andersen bácsit
2113   1|             szólottam hirtelen. - Most éppen a Bodza anyókát olvassa fel,
2114   1|                     még Andersen bácsiból?~- A Hókirálynõ történetét -
2115   1|                      felelte Eszter.~- Ez az a történet, amelyet kisgyermek
2116   1|                     hangon, miközben letette a kabátját, kalapját -, de
2117   1|                   hiszem, neked annak idején a szép Katerina története
2118   1|                   szép Katerina története és a Rettenthetetlen ólomkatona
2119   1|                        mondtam álmosan -, és a Katerina története kivált
2120   1|                 feküdtem, azt álmodtam, hogy a Rettenthetetlen ólomkatona
2121   1|                      ólomkatona én vagyok és a szobalány, mint kis ólomdarabot
2122   1|            ólomdarabot kapar ki engem holtan a kályhából, és a szép kis
2123   1|                 engem holtan a kályhából, és a szép kis papírtáncosnõnek,
2124   1|                    szerelmesemnek pedig csak a csillagját találja a hamu
2125   1|                    csak a csillagját találja a hamu között... ekkor sírtam,
2126   1|                     õt... - Itt elvesztettem a beszéd fonalát. Hallottam
2127   1|                     és Eszti tesznek-vesznek a szobában, de a láz apró,
2128   1|               tesznek-vesznek a szobában, de a láz apró, zöld karikái sûrûen
2129   1|               karikái sûrûen kezdtek cikázni a szemeim elõtt. Átengedtem
2130   1|                      elõtt. Átengedtem magam a forróság puha hullámainak,
2131   1|                     közel jött, azután pedig a falakkal együtt a távolba
2132   1|                      pedig a falakkal együtt a távolba hátrált. Mikor már
2133   1|                     szeretem az ólomkatonát, a kis táncosnõt, Bodza anyókát
2134   1|                  táncosnõt, Bodza anyókát és a szép Katerinát is. Szeretem
2135   1|                     ahol az anya gyermekéért a halál országába megy.~-
2136   1|                 mindenét, hogy föltalálhassa a halál országát.~- Igen,
2137   1|                    országát.~- Igen, odaadja a szemeit és a haját és karjait
2138   1|                   Igen, odaadja a szemeit és a haját és karjait és a könnyeit
2139   1|                     és a haját és karjait és a könnyeit is mind - mondtam
2140   1|                      szomorúan.~- De nemcsak a mesében van így. A te édesanyád
2141   1|                   nemcsak a mesében van így. A te édesanyád is egészen
2142   1|                      hangon. - Az ifjúság és a vágy benned, mint egy tõbõl
2143   1|                 végig húzta az arcomon. - De a hozzáértõ kertész megijed
2144   1|                  kertész megijed ám, és óvja a két virágot, amelyek pompázásukkal
2145   1|                     Érted, hékás?...~Az öreg a szemeimbe nézett, nem tudtam,
2146   1|                      tudtam, hogy nevessek-e a szavain, mint valami mesén,
2147   1|                    Bohókásan megroggyantotta a térdét, és én attól féltem,
2148   1|                    Búcsúzott:~- Gondolj erre a két virágra, mert tudnod
2149   1|                     egyik elhervad, elhervad a másik is... Úgy ám. No,
2150   1|                   veled.~Megfordult. Az ajtó a falakkal együtt most ismét
2151   1|                  Kellemes hûvösséget éreztem a homlokomon, anya kezét,
2152   1|                      ült. Mikor fölnyitottam a szemeimet, azt kérdezte,
2153   1|                     Eszti már ekkor nem volt a szobában.~Három nap múlva
2154   1|                    bebugyolálva, édesanyámat a vasúthoz kísérhettem. Az
2155   1|                 elõtte való nap költözött ki a szobából, nem tudni, hová.~
2156   1|                                              A VARÁZSLÓ HALÁLA~A varázsló,
2157   1|                            A VARÁZSLÓ HALÁLA~A varázsló, egy harmincon
2158   1|                   ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól, cigarettától
2159   1|                      férhet hozzá, hogy mire a nap felkel, már ki lesz
2160   1|                      saját magán is, ami már a legnagyobb kockázat, de
2161   1|                  asztal mellett, és behunyta a szemeit.~Az apja, egy kedves,
2162   1|                    és zokogva magához ölelte a varázsló fejét.~- Miért
2163   1|                     mint valami kóbor kutya. A feleséged befogná a szemeidet!
2164   1|                   kutya. A feleséged befogná a szemeidet! Én, látod, nem
2165   1|                      vagyok. Hol van most az a sok nõ, akik szerettek téged?~-
2166   1|             szerettem egyiküket sem - mondta a varázsló. - Különben is
2167   1|                  hogy nõk elõtt haldokoljak.~A varázsló nagyanyja, egy
2168   1|                Kerekes gombolyítógépét hozta a kezében, és a másikban a
2169   1|          gombolyítógépét hozta a kezében, és a másikban a kis kanári madarat
2170   1|                     a kezében, és a másikban a kis kanári madarat kalitkában.
2171   1|                   kanári madarat kalitkában. A zsebében kötés volt, egy
2172   1|                    volt, egy harisnya, amely a varázsló számára készült.~-
2173   1|                  amelyben el fognak temetni.~A nagymama nagyon szerette
2174   1|                     nagymama nagyon szerette a varázslót. Talán legjobban
2175   1|                   úgy, hogy le kellett venni a pápaszemét is. De nem maradhatott
2176   1|                 ottan, mert sok nõ tolongott a varázsló körül, akik legújabban
2177   1|                  akik legújabban érkeztek.~- A síron túl még látjuk egymást -
2178   1|                      látjuk egymást - mondta a nagymama, hóna alá vette
2179   1|                     nagymama, hóna alá vette a gombolyítógépét, a kanárikalitkát,
2180   1|                     vette a gombolyítógépét, a kanárikalitkát, és imádkozva
2181   1|         kanárikalitkát, és imádkozva elment.~A nõk lábujjhegyen járták
2182   1|                    lábujjhegyen járták körül a haldokló varázslót, jól
2183   1|                   nemsokára üvegesek lesznek a kék szemei.~- És a finom,
2184   1|                   lesznek a kék szemei.~- És a finom, nõies, vékony kezeirõl
2185   1|                      kezeirõl le fognak esni a szép körmei.~- Bocsánat -
2186   1|                  körmei.~- Bocsánat - mondta a harmadik -, neki egész életében
2187   1|               haragudni, hogy jaj annak, aki a kezébe került.~- Nagysád
2188   1|                  hallottam.~Így beszélgettek a nõk a haldokló varázslóról,
2189   1|                       Így beszélgettek a nõk a haldokló varázslóról, aszerint,
2190   1|                      Menjetek innen - mondta a varázsló. - Legyenek szívesek
2191   1|           kellemetlenül hat rám, és különben a koporsómat hozzák.~Valóban
2192   1|                hozták. Szép érckoporsó volt. A varázsló apja rendelte kétszázhuszonöt
2193   1|                   kétszázhuszonöt forintért; a gavalléria a családban volt.~-
2194   1|                      forintért; a gavalléria a családban volt.~- Sok pénzemben
2195   1|                    volt.~- Sok pénzemben van a fiam - mondta a temetkezési
2196   1|                pénzemben van a fiam - mondta a temetkezési vállalkozónak. -
2197   1|                   hadd legyen szép temetése.~A varázsló most hamarosan
2198   1|              kézelõért. Addig is átvizsgálta a szemfedõt, s lefejtette
2199   1|                 találta. Ezalatt megérkezett a tiszta gallér és kézelõ.
2200   1|                      kézelõ. Kicserélte õket a régivel, sietõsen beült
2201   1|                      régivel, sietõsen beült a koporsóba, és fütyörészve
2202   1|                   fütyörészve le akart dõlni a fekete selyemvánkosra. E
2203   1|                könnyezve egy leány érkezett.~A varázsló megtámaszkodott
2204   1|                     varázsló megtámaszkodott a könyökére, mert eszébe jutott,
2205   1|                     Csodálkozott kissé, mert a dolog régen volt, öt-hat
2206   1|                  régen volt, öt-hat éve - és a leány semmit sem változott.
2207   1|                      meg nem öregedett, mint a többi nõé.~- Végre egy fiatal
2208   1|                      fiatal nõ - köszöntötte a leányt a varázsló. - Kellemesen
2209   1|                    nõ - köszöntötte a leányt a varázsló. - Kellemesen lep
2210   1|                       fiatal lányt láthatok.~A leány nem utálta meg õt
2211   1|             weibliche zieht uns!... - mondta a varázsló fanyar mosollyal,
2212   1|                   nem tudott jól németül, és a Faustot eredetiben sohase
2213   1|                    ellágyult, és megcsókolta a leányt a száján.~- No most,
2214   1|                      és megcsókolta a leányt a száján.~- No most, fiam,
2215   1|               mosolyogva, gyönyörködve nézte a leányka könnyes arcát és
2216   1|                    Belátom, hogy az ópium és a sok rossz csók helyett jobb
2217   1|                    és meg is tenném, ha apám a koporsót már ki nem fizette
2218   1|                    már ki nem fizette volna.~A leányka most összeszedte
2219   1|                    minden erejét, lerángatta a varázslóról a szemfedõt,
2220   1|                     lerángatta a varázslóról a szemfedõt, kihúzta a feje
2221   1|             varázslóról a szemfedõt, kihúzta a feje alól a párnát, nekifeküdt
2222   1|               szemfedõt, kihúzta a feje alól a párnát, nekifeküdt a koporsónak,
2223   1|                    alól a párnát, nekifeküdt a koporsónak, és kifordította
2224   1|                       és kifordította belõle a varázslót. Egészen kifáradt
2225   1|                   Egészen kifáradt szegényke a nagy erõlködésben.~- Édes
2226   1|                    Édes szerelmesem - mondta a varázsló csendes és meghatott
2227   1|                   bírok. Igazítsd hát helyre a fekhelyemet.~A dulakodásban
2228   1|                    hát helyre a fekhelyemet.~A dulakodásban leesett a varázsló
2229   1|                       A dulakodásban leesett a varázsló szemérõl fekete
2230   1|                       hogy mások ne lássanak a szemébe, ami tudvalevõleg
2231   1|                    ártalmas; mondom, leesett a szemüveg, és a leány most
2232   1|                       leesett a szemüveg, és a leány most meglátta a varázsló
2233   1|                     és a leány most meglátta a varázsló szemében, hogy
2234   1|                 tudna. Helyre igazította hát a koporsót, és a varázsló
2235   1|                igazította hát a koporsót, és a varázsló nagy nehezen visszamászott.~-
2236   1|                   visszamászott.~- Takarj le a szemfedõvel - mondta azután.~
2237   1|                 szemfedõvel - mondta azután.~A leány letakarta.~- Tedd
2238   1|                      leány letakarta.~- Tedd a fejem alá a párnát, és ügyelj
2239   1|                letakarta.~- Tedd a fejem alá a párnát, és ügyelj majd rá,
2240   1|                     hogy rendesen csukják le a fedelet. A koporsó kis arany
2241   1|               rendesen csukják le a fedelet. A koporsó kis arany kulcsa
2242   1|                    nálad.~Valóban hozták már a fedelet. A leány még egyszer
2243   1|                Valóban hozták már a fedelet. A leány még egyszer megcsókolta
2244   1|                      még egyszer megcsókolta a varázsló száját, amely már
2245   1|                   kezdett kihûlni, rátétette a fedelet, és bezárta. A kis
2246   1|             rátétette a fedelet, és bezárta. A kis kulcsot pedig a köténye
2247   1|                 bezárta. A kis kulcsot pedig a köténye zsebébe rejtette
2248   1|                      elment, mert már jöttek a varázsló rokonai és testvérei,
2249   2|                      sürgõsen akart beszélni a méltóságos úrral.~Az igazgató
2250   2|                      kell tartania. Tényleg, a tanterem zsongott már az
2251   2|                   már az orvosnövendékektõl.~A látogató magas, jól öltözött,
2252   2|                    uram, hogy háborgatom, de a dolog annyira sürgõs, legalábbis
2253   2|                    sürgõs, legalábbis nekem. A nevem Gyetvás Pál, mérnök
2254   2|                 Amerikából. Mikor leszálltam a vonatról, az édesanyám azzal
2255   2|                     hogy az apám már nem él. A halálát jelentõ levelet
2256   2|                 halálát jelentõ levelet azon a napon kellett volna megkapnom,
2257   2|              kétségtelenül meghalt, mégpedig a klinikán. Az anyám, aki
2258   2|                   mert azzal bíztatták, hogy a klinika eltemeti. Most én
2259   2|                eltemeti. Most én utánanéztem a dolognak, és tegnap megtudtam,
2260   2|             anatómiai intézetbe szállították a hulláját, hogy rajta az
2261   2|                   hogy csak akkor temetik el a hullákat, ha már egészen
2262   2|                fölaprították, s akkor ezeket a cafatokat összekeverve koporsóba
2263   2|                 érte-e az apámat, vagy amint a szolga bíztatott: talán
2264   2|                      szolga bíztatott: talán a csontjait kifõzték, és csontvázzá
2265   2|                    szeretném tudni, és kérem a méltóságos igazgató urat,
2266   2|                igazgató urat, hogyha így áll a dolog, akkor méltóztassék
2267   2|                    méltóztassék nekem kiadni a csontvázat vagy a koponyát,
2268   2|                     kiadni a csontvázat vagy a koponyát, de az egész csontvázat
2269   2|                     az apám csontváza talán, a szolga azt mondta, hogy
2270   2|                     azt mondta, hogy e célra a szép, erõs csontú hullákat
2271   2|                    alatt nyugodtan simogatta a szakállát, majd csöndesen
2272   2|                      ad ki hullákat... de ha a csontváz megvan: talán még
2273   2|                   csontváz megvan: talán még a fõzõpincében, vagy esetleg
2274   2|                      igazgató - nézesse meg, a múlt hónapban vagy az azelõttiben
2275   2|                    Az asszisztens elsietett, a tudós pedig hellyel kínálta
2276   2|               várakozás után, mely idõ alatt a vendég idegesen rázogatta
2277   2|                    vendég idegesen rázogatta a térdeit, a tanár pedig zsebredugott
2278   2|                idegesen rázogatta a térdeit, a tanár pedig zsebredugott
2279   2|                  berontott az asszisztens.~- A hulla, kérem, megvan a jegyzékben,
2280   2|                       A hulla, kérem, megvan a jegyzékben, a belgyógyászatiról
2281   2|                  kérem, megvan a jegyzékben, a belgyógyászatiról kaptuk.
2282   2|                 kaptuk. Nálunk lett boncolva a „Cé”-ben. Harmadéveseknek
2283   2|        Harmadéveseknek adtam, mert szép volt a skeletje; a múlt héten maceráltattam
2284   2|                   mert szép volt a skeletje; a múlt héten maceráltattam
2285   2|                 mondani - mert az elsõévesek a múlt hónapban eltörték az
2286   2|                  egyik bonctermi csontvázat.~A jövevény valami hirtelen
2287   2|                     görcsös taglejtést tett. A professzor pedig az elõbbihez
2288   2|                    megszólalt:~- Kérem akkor a doktor urat, hogy adassa
2289   2|                     adassa ki ennek az úrnak a kérdéses csontvázat. Majd
2290   2|                     Majd lesz szíves, kérem, a költségeket a kezeimhez
2291   2|                 szíves, kérem, a költségeket a kezeimhez lefizetni, mennyi
2292   2|                      méltóságos úr, köszönöm a szívességét, bocsánatot
2293   2|            alkalmatlankodtam. Ajánlom magam.~A mérnököt a boncterembe vezették,
2294   2|                    Ajánlom magam.~A mérnököt a boncterembe vezették, ahol
2295   2|                      egyik sarokban ott állt a „kérdéses” csontváz. Hatalmas,
2296   2|              állványán, végigsiklottak ujjai a bordáin, megtapogatta a
2297   2|                      a bordáin, megtapogatta a rugókat, amelyek az állkapcsot
2298   2|               amelyek az állkapcsot kötötték a fejhez, azután gyámoltalanul
2299   2|                  azután gyámoltalanul nézett a szolgára és az asszisztensére.~
2300   2|                  asszisztens dícsérni kezdte a koponyát, mire az idegen
2301   2|                   anatómiai tanulságokra. De a fehérkabátos ember hamarosan
2302   2|                       hogy vígasztalni kell. A tudományát szedte elõ.~-
2303   2|            találkozott; mondta is Gyuri, aki a II. számú anatómiába van;
2304   2|                    számú anatómiába van; ezt a hullát, Mátyás bácsi, szeretném
2305   2|                     Az idegen lehorgasztotta a fejét, és lóbálni kezdte
2306   2|                     fejét, és lóbálni kezdte a csontváz lábát. Az csörögve
2307   2|               csörögve lengett ide-oda. Majd a szemüregekbe nézett sokáig,
2308   2|                   esztendeje dobálta ide-oda a hullákat, mást se tett,
2309   2|                      hogy az úrnak könnyezik a szeme, és õ maga is kötelességszerûen
2310   2|                 valami rokona tetszett lenni a nagyságos úrnak?~- Az édesapám
2311   2|                 ideig csöndben állottak ott, a csontvázra nézve.~A csontváz
2312   2|                     ott, a csontvázra nézve.~A csontváz fia néhány pillanatig
2313   2|                 valamit, azt hitte, hogy azt a különös kevert gondolat-
2314   2|                     és érzelemvihart, melyet a lelkében készülõdni érzett,
2315   2|                 érzett, ki kell engednie.~De a vihar, mielõtt jött volna,
2316   2|                 mielõtt jött volna, elsimult a tiszta, fehér porcelánoktól
2317   2|         porcelánoktól csillogó boncteremben; a bánat, a halál fájdalma
2318   2|              csillogó boncteremben; a bánat, a halál fájdalma elillant,
2319   2|              fájdalma elillant, és fölolvadt a nagy ablakok világosságában.
2320   2|                      ablakok világosságában. A mérnök, mintha egyszerre
2321   2|            meggondolta volna magát, megfogta a csontvázat az állvány vasrúdjánál,
2322   2|                édesapja miatt.~Keresztülment a nagy folyosón, és még néhány
2323   2|             orvosnövendék látta, amint viszi a csontvázat, melynek kezei,
2324   2|                 különös táncot jártak, amint a borotvált arcú ember ügyetlenül
2325   2|                   ügyetlenül magához ölelte. A fiú az apját.~ ~
2326   2|                   ágyában, azután kinyitotta a szemeit. Semmi kétség -
2327   2|                    már mosdott, az asszonyka a mosdóvíz locsogására ébredt
2328   2|                    közben. Mintha csak ennek a ténykedésnek is, mint minden
2329   2|                Hatalmasan paskolta, döngette a mellét, a szájával és orrával
2330   2|                 paskolta, döngette a mellét, a szájával és orrával fújt,
2331   2|               bugyborékolt. Többször bedugta a mosdótálba a fejét, azután
2332   2|                Többször bedugta a mosdótálba a fejét, azután nagy loccsanással
2333   2|                 loccsanással húzta ki. Éppen a fogmosáshoz akart kezdeni,
2334   2|                        csupa víz volt - csak a mosdó mellõl felelt:~- Mit
2335   2|                  akarsz?~- János, nagyon fáj a torkom - mondta a kétségbeesett,
2336   2|                 nagyon fáj a torkom - mondta a kétségbeesett, rekedt hangocska.~-
2337   2|                     és egyszerûen, és azután a kikészített tiszta, bolyhos
2338   2|                     volt, és Petrovics János a törvényszék legpontosabb
2339   2|              csinálni, s azóta el nem késett a hivatalból soha. Nála a
2340   2|                      a hivatalból soha. Nála a pontosság nem kényszerûség
2341   2|                      valami természetes, ami a személyéhez, az arcához
2342   2|                    tartozik. Az íróasztalán, a hivatalban éppen olyan abszolút
2343   2|                     abszolút rend volt, mint a szekrényében. Nem sietett
2344   2|                    készen állott.~Megtörölte a csiptetõjét, õszinte nézésû,
2345   2|                      amikor nem volt elõttük a csiptetõ, s a tükör elõtt
2346   2|                   volt elõttük a csiptetõ, s a tükör elõtt az orrára tette,
2347   2|                 orrára tette, azután odament a felesége ágyához, megcsókolta
2348   2|                       mint rendesen. - Azzal a megmosdott friss emberek
2349   2|          elkeseredett volt. Úgy érezte, hogy a torkában nõnek, nõnek a
2350   2|                      a torkában nõnek, nõnek a mandulái, õt az ágyba szegezik,
2351   2|                    este miattok nem mehet el a kaszinó estélyére, ahol
2352   2|                      lesz. Borzasztó - és ez a János nem törõdik mindezzel,
2353   2|                      hogy elküldi az orvost (a hivatali orvost, aki ingyen
2354   2|                 vádolja õt, hogy képzelõdik. A kis albíróné olyan szánalmasnak
2355   2|                     boldogtalan.~Becsöngette a bejárónét (Petrovicsék nem
2356   2|                     Odahozatta az ágya mellé a mosdótálat, a fogport, a
2357   2|                     ágya mellé a mosdótálat, a fogport, a kefét s a törülközõt.
2358   2|                     a mosdótálat, a fogport, a kefét s a törülközõt. Megvizezte
2359   2|             mosdótálat, a fogport, a kefét s a törülközõt. Megvizezte az
2360   2|            Megvizezte az arcát, megsimította a haját, és kimosta a száját.
2361   2|             megsimította a haját, és kimosta a száját. A jó hideg víz felüdítette,
2362   2|                  haját, és kimosta a száját. A jó hideg víz felüdítette,
2363   2|                     amint jól kigargarizálta a torkát, úgy vette észre,
2364   2|                torkát, úgy vette észre, hogy a fájdalom, amit a nyelésnél
2365   2|                 észre, hogy a fájdalom, amit a nyelésnél érez, már jóval
2366   2|                      is kezdte belátni, hogy a helyzet nem olyan borzasztó,
2367   2|         gyermekkorának egyik kedvenc játéka: a betegjáték, amelyet öccseivel
2368   2|                     kicsiklandozta az ágyból a beteget. Azután tisztára
2369   2|                     az ágyat, kiszellõztette a szomszéd szobát, átnyittatta
2370   2|                    az ajtókat, megigazította a haját, s elõvette az éjjeliszekrényrõl
2371   2|              olvasásba merült.~Alig olvasott a huszadik oldalon, amikor
2372   2|                     obligát orvosi kérdésnél a doktor egy ugyancsak obligát
2373   2|                 egész arca kissé mosolyog.~- A torkom, doktor úr, nagyon
2374   2|                    hiszen az arca nem lázas!~A vidám orvos végigsimította
2375   2|                       De ha vesszük, nemcsak a homlokát, hanem az arcát
2376   2|                      kanalat kért. Behozták. A szolgálónak azt mondta:~-
2377   2|                    szélére, és úgy bámult be a torkába, miközben a kanállal
2378   2|                bámult be a torkába, miközben a kanállal kegyetlenül leszorította
2379   2|                     kegyetlenül leszorította a kissé sápadt, hegyes nyelvecskéjét.
2380   2|                     az erõltetett ülésbe, de a doktor még mindig látni
2381   2|                   már eleget nézett, kihúzta a kanalat, s két vállánál
2382   2|                 visszaeresztette az asszonyt a párnákra... És e pillanatban
2383   2|               sikoltani sem volt ideje, mert a doktor jókedvûen és gyorsan
2384   2|                     az albíróné magához tért a csodálkozásából.~Megcsókolták.
2385   2|                  Mások is beszélték, hogy ez a Hamvay doktor megcsókolgatja
2386   2|                 Hamvay doktor megcsókolgatja a csinos asszonypácienseit,
2387   2|                  cukrot akart volna adni, és a cukor helyett csókot adott.~
2388   2|                     ideje, hogy átadja magát a kikerülhetetlen töprengéseknek.
2389   2|                      ügyvédnét jelentette be a lány.~- Beteg vagy, szegény
2390   2|                    szegény Mariskám - mondta a szõke asszony, azon az édeskésen
2391   2|         ismertetõjele.~- Igen, beteg vagyok, a torkom fáj.~- Tehát, hála
2392   2|                     majd az megvizsgálja, mi a bajom. Hamvay eljön, megvizsgál,
2393   2|                tettél?~- Semmit, és éppen ez a borzasztó. Nem tudtam kiáltani,
2394   2|              borzasztó. Nem tudtam kiáltani, a lányért csengetni. Megnémultam,
2395   2|                    Hát csakugyan igaz! Errõl a Hamvayról már hallottam
2396   2|                     egyszer, kérlek.~Mariska a dolgot újra elmondja. Részletesen
2397   2|           tizenkettõkor indul, így összegezi a tanácskozás eredményét:~-
2398   2|                       és pisztoly sohse volt a kezében. Szóval itt csak
2399   2|                      nem csináltál lármát. S a te urad féltékeny ember,
2400   2|                     pofon kellett volna ütni a doktort, mint ahogy kellett
2401   2|                      mindjárt könnyebb lenne a dolgod, de így jobb lesz
2402   2|                    És az albíróné megfogadta a tanácsot. Mire Petrovics
2403   2|                 öltözve. Nem szólt az urának a dologról semmit.~(Azt hiszem,
2404   2|                 körültekintõ tanácsáról csak a legnagyobb elismerés hangján
2405   2|                   albíró nyugodtan járt-kelt a világban. Még aznap délután
2406   2|                      délután nagy sétát tett a feleségével.~Már kétéves
2407   2|                   így szapulták õket:~- Nézd a jegyespárt.~De hát Petrovics,
2408   2|                       De hát Petrovics, mint a rövidlátók nagy része, nem
2409   2|             rövidlátók nagy része, nem tudta a dolgokat helyesen megítélni.
2410   2|                     Például azt sem, hogy ez a viselkedés kissé humoros,
2411   2|                   bírói állásának. Ugyancsak a rövidlátó emberek póz nélküli
2412   2|     természetességével beszélt, gesztikulált a sétájuk alatt. Például elmagyarázta
2413   2|                  alatt. Például elmagyarázta a feleségének a technika legújabb
2414   2|                   elmagyarázta a feleségének a technika legújabb vívmányát -
2415   2|                délután olvasott egy újságban a „Különfélék” rovatban. Egy
2416   2|                      amelyet aznap nyert meg a kaszinóban. Az a tény, hogy
2417   2|                   nyert meg a kaszinóban. Az a tény, hogy a felesége nem
2418   2|                  kaszinóban. Az a tény, hogy a felesége nem tud sakkozni,
2419   2|                 azért, hogy tisztában legyen a mesével. Még egyszer meg
2420   2|                    meg akarta nézni ugyanezt a darabot, most már a zene
2421   2|                 ugyanezt a darabot, most már a zene miatt, de amikor megint
2422   2|                nyugodtan éltek. Egyik napról a másikra.~Ezalatt pedig a
2423   2|                     a másikra.~Ezalatt pedig a városban lassan, de biztosan
2424   2|                  lassan, de biztosan terjedt a hír, hogy Petrovicsnét,
2425   2|                      hír, hogy Petrovicsnét, a fiatal, szép Petrovicsnét (
2426   2|                  Petrovicsnét (nem tudjátok, a Held leány!), már azt is
2427   2|                    már azt is megcsókolta az a huncut Hamvay. (Az ördög
2428   2|                   hét múlhatott el, amire ez a hír elért Petrovics János
2429   2|                     Petrovics János füléhez.~A szegény fiú alig tudta kivárni
2430   2|               szegény fiú alig tudta kivárni a hivatalos órákat. Rohanva
2431   2|                   kérdõre az asszonyt. Amint a küszöbön a nagy sietségben
2432   2|                   asszonyt. Amint a küszöbön a nagy sietségben elbotlott,
2433   2|                sietségben elbotlott, leesett a csiptetõje. A szemei gyámoltalanul
2434   2|             elbotlott, leesett a csiptetõje. A szemei gyámoltalanul bandzsítottak
2435   2|                  gyámoltalanul bandzsítottak a világba.~Mariska zokogva
2436   2|                       hogy ki akarta kerülni a párbajt, és ezért nem szólt,
2437   2|                   félt, és csak pofon ütötte a doktort, és mert õ nagyon,
2438   2|                      síró feleségét. Délután a hivatalban Petrovics bezárkózott
2439   2|                      hazaérkezett, így szólt a feleségéhez:~- No, most
2440   2|                      fiam, rendbe hoztam azt a dolgot. Gondoltam magamban,
2441   2|                     meg magam, minek rontsam a minõsítésemet. Mint a törvény
2442   2|                rontsam a minõsítésemet. Mint a törvény embere jártam el.~-
2443   2|                   albíróné az ágyban feküdt, a reggeli újságlapot tartotta
2444   2|                  reggeli újságlapot tartotta a kezében, és annak utolsó
2445   2|                  mint ahogy alsó gimnazisták a Talpra magyart szavalják,
2446   2|                    NYÍLTTÉR. Figyelmeztetés. A nagy Galeotto városunkban
2447   2|                    nõm becsületét érintenék, a törvényes lépéseket ellenök
2448   2|                     is hangosan végigolvasta a cikket.~- No, hála istennek -
2449   2|                      most már vége van ennek a kellemetlen ügynek. Add
2450   2|                     hangosan olvasni kezdte. A nagy Galeotto...~Amikor
2451   2|                    azt kérdezte: - Te, mi az a nagy Galeotto?~Az albíró
2452   2|                     élet komiszul - bocsánat a nyers kifejezésért - komiszul
2453   2|                       komiszul elveri rajtam a port, mindannyiszor egy
2454   2|                     és sajnálom magam. Ennek a történetnek, mint kisfiú,
2455   2|                  ezért nekem bocsátani, mert a nevén óhajtom nevezni a
2456   2|                      a nevén óhajtom nevezni a remek szerszámot. A bicskát,
2457   2|                  nevezni a remek szerszámot. A bicskát, amelyet zsebünkben
2458   2|                 megvallom, hogy fantáziámban a bicska kezdettõl fogva nagy
2459   2|                 holott francia gyakorlatokon a le canifot mindannyiszor
2460   2|                      bicska-affairben, amely a tanári kar elé került, a
2461   2|                     a tanári kar elé került, a kihallgatásnál következetesen
2462   2|                kihallgatásnál következetesen a zsebkés szót használtam.
2463   2|                   másképp cselekedni. Ha ezt a szót olvastam: le canif,
2464   2|                   olvastam: le canif, mindig a tollkés szót láttam; nyomtatásban,
2465   2|                 nyomtatásban, amint ott állt a szótárban:~le canif = a
2466   2|                      a szótárban:~le canif = a tollkés.~Ellenben a bicska
2467   2|                  canif = a tollkés.~Ellenben a bicska szóra elém tárult
2468   2|                  szent ígéretet tettem, hogy a bicskával nem fogok házi
2469   2|                   fogok házi bútorokat, pl.: a székeket, a szekrényeket,
2470   2|                  bútorokat, pl.: a székeket, a szekrényeket, a padlót stb.
2471   2|                    székeket, a szekrényeket, a padlót stb. összefaragni,
2472   2|                  hogy vigyázok az ujjamra és a ruhámra, hanem röviden megemlítem,
2473   2|                       Olyan Gyuri, amilyenek a Gyurik szoktak lenni; élénk,
2474   2|                Elõször Gyurinak mutattam meg a bicskámat. Nem vette a kezébe.
2475   2|                   meg a bicskámat. Nem vette a kezébe. Megnézte, megkérdezte,
2476   2|                        Add ide csak, kérlek, a bicskádat - mondta nekem -,
2477   2|                      mondom, asszonyom, hogy a bicska éles volt, de én
2478   2|                bicska éles volt, de én abban a pillanatban már meg voltam
2479   2|                    meg voltam gyõzõdve, hogy a bicskám az élesség tekintetében
2480   2|                Gondolkodás nélkül elfogadtam a nagylelkû ajánlatot, és
2481   2|             ajánlatot, és elhatároztam, hogy a heti pénzembõl, ama húsz
2482   2|                      duplexpartit rendeztünk a gimnáziumudvarban, s én
2483   2|                      gimnáziumudvarban, s én a pedellus ablakát szerencsésen
2484   2|                     Negyven krajcárba került a csináltatása, és Gyuritól
2485   2|                     összeget felvennem, hogy a pedellus kárát megtéríthessem,
2486   2|                   hozzá még feljelentsen, és a nyakamba sózzanak egy „osztályfõnökit”,
2487   2|                    osztályfõnöki megrovásról a szülõket bulletinben szokás
2488   2|                      hogy nem riadtam vissza a legmesszebb menõ áldozatoktól
2489   2|                      Gyurinak, mikor zálogba a bicskámat kérte, haladéktalanul
2490   2|                     is tehettem volna; azzal a mozdulattal - ó, asszonyom,
2491   2|               mennyire látom magam! -, amely a könnyelmû, az ostoba szegény
2492   2|                 odaadtam gyönyörû bicskámat.~A bicska dolgáról senkinek
2493   2|                     senkinek sem szóltam, és a lelkiismeret csak este kínzott,
2494   2|                 amikor lefekvéskor kiszedtem a zsebembõl a sok limlomot.
2495   2|            lefekvéskor kiszedtem a zsebembõl a sok limlomot. Színes ceruzákat,
2496   2|                  életben. Nos, ilyenkor fájt a szívem: hiányzott a bicska.
2497   2|                     fájt a szívem: hiányzott a bicska. Egyszer sírtam is,
2498   2|                   sírtam is, annyira bántott a dolog. De reggelre megint
2499   2|                  komolyan gondoltam rá, hogy a hetipénzembõl összespórolom
2500   2|                  hetipénzembõl összespórolom a horribilis summát, és Gyuritól