Nov.

2501   2|                 summát, és Gyuritól kiváltom a bicskát. Szó sem volt róla.
2502   2|                    Szó sem volt róla. Amikor a kezemben volt a pénz, cukrot
2503   2|                       Amikor a kezemben volt a pénz, cukrot vettem, megosztottam
2504   2|                    megosztottam Gyurival, de a bicskát nem mertem elõhozni.
2505   2|             jelenteni, miszerint semmi közöm a bicskámhoz. Néhány hét múlva
2506   2|                      hozta elõ.~- Te, Péter, a bicskaügyet rendbe kell
2507   2|                   tartozol vele. Ha vesszük, a bicska árának a felét neked
2508   2|                     vesszük, a bicska árának a felét neked már odaadtam,
2509   2|                  neked már odaadtam, mert ez a bicska, ahogy itt van, semmi
2510   2|                  többet nyolcvan krajcárnál. A köszörûsünktõl kérdeztem
2511   2|                     kitûnõ üzletet csinálok. A bicskája szép volt. Ámbár
2512   2|                 maradt, csak este néztem meg a bicskát. És akkor láttam,
2513   2|                    egyik éle törött, továbbá a másik penge lötyög, és faragásra
2514   2|                 tudtam nyugodni, hogy vannak a világon Gyurkák és Péterek.
2515   2|                     bicskák körül, amelyeket a Péterek elvesztegetnek,
2516   2|                    Péterek elvesztegetnek, s a Gyurkák lassan, ügyesen
2517   2|                     De ugye, megbocsát ezért a közönséges történetért.
2518   2|                   akarom elvesztegetni, mint a többi sok bicskát.~Kezeit
2519   3|               DÉLUTÁNI ÁLOM~- Giza - mondtam a szobalánynak - eressze le
2520   3|                    szobalánynak - eressze le a sárga függönyöket és nyissa
2521   3|                     függönyöket és nyissa ki a zsalukat. Így sokkal hamarább
2522   3|                    akarok fejfájást.~Kiittam a maradék feketekávét, eldobtam
2523   3|                maradék feketekávét, eldobtam a cigarettámat, és végigdőltem
2524   3|                 cigarettámat, és végigdőltem a bordóbársony régi pamlagon.
2525   3|                   óra múlt tíz perccel.~Ezen a délután egy néma grófkisasszonyról
2526   3|                      lovagoltam Bagdad felé. A város tornyai, a ciprusok
2527   3|                Bagdad felé. A város tornyai, a ciprusok és a pálmafák felnyúló,
2528   3|                 város tornyai, a ciprusok és a pálmafák felnyúló, vékony
2529   3|                       izzottak és elmosódtak a búcsúzó nap pirosló aranyporában.
2530   3|                    nap pirosló aranyporában. A kertek virágai minden illatukat
2531   3|                     illatukat kilehelték, és a rózsák sóhajtása ott imbolygott,
2532   3|                     az utamon összekeveredve a balzsamfák és tömjénfák
2533   3|             paripámat, mert napszállta előtt a városba akartam érkezni.
2534   3|                   volt aranyakkal, fölálltam a kengyelben, és nagyot lélegzettem.
2535   3|                illatos, csodás délután volt. A lovam repült velem.~Alig
2536   3|                      naplemente után beértem a városba. Lovamat a fogadós
2537   3|                   beértem a városba. Lovamat a fogadós szolgájára bíztam,
2538   3|             szolgájára bíztam, és lesétáltam a folyóhoz. Mint egy leheletnyi
2539   3|                  fátyla. Szitakötők cikáztak a víz felszíne fölött, és
2540   3|                időnként kérészek repültek el a part mentén seregestől.
2541   3|                    meg kellett halniok, mire a nap lemegy. Elöl, a part
2542   3|                     mire a nap lemegy. Elöl, a part közelében, már ott
2543   3|                    közelében, már ott úszott a vizen ezernyi és ezernyi
2544   3|                   ezernyi elpusztult kérész. A tegnapi vagy a tegnapelõtti
2545   3|            elpusztult kérész. A tegnapi vagy a tegnapelõtti alkonyat temette
2546   3|                  tudta volna megmondani.~Itt a folyóparton találkoztam
2547   3|                      folyóparton találkoztam a néma grófkisasszonnyal.
2548   3|             szalmakalapban volt. Zöld fátyol a vállain. Az arca gyengén
2549   3|                    kicsi ajkain ott lebegett a nagy, bölcs némaság. Odaléptem
2550   3|                    és beszélni nem tudsz, de a szemeid megmondják nekem,
2551   3|               szemeid megmondják nekem, hogy a legtöbb bölcsesség benned
2552   3|                    reám. Könnyen vonaglottak a vállai, és hideg, bágyadt
2553   3|                 kapjak, és arra kérlek, nézz a szemeimbe.~Lassan lehajtotta
2554   3|                 szemeimbe.~Lassan lehajtotta a fejét, és fölnézett reám,
2555   3|                    néma ajkai között kidugta a nyelvecskéjét és megnyalta
2556   3|                   nyelvecskéjét és megnyalta a szája széleit. Szemei e
2557   3|               árnyalattal. Tekintete benyúlt a szemeimbe, lehatolt a szívembe,
2558   3|                benyúlt a szemeimbe, lehatolt a szívembe, és mint lassú
2559   3|                 lassú borzongás, végigfutott a hátamon. Gyengén megrázta
2560   3|                    hátamon. Gyengén megrázta a fejét, mintha azt mondta
2561   3|                     tudsz, amit akarsz, mert a némaság mindentudókká teszi
2562   3|                  némaság mindentudókká teszi a nõket, és azt is tudod,
2563   3|                      meghalni, add nekem hát a fátyolodat, és önts egy
2564   3|                     egy csepp illatos olajat a homlokomra.~Tekintete ismét
2565   3|                  homlokomra.~Tekintete ismét a messzi égen bolyongott,
2566   3|                      kétszer is igent intett a fejével.~- Szeretni fogsz?~
2567   3|             elkomolyodott, levette vállairól a zöld selyemfátyolt és átnyújtotta,
2568   3|                      Nem mertem utána nézni, a víz csendes tükrére bámultam,
2569   3|                tükrére bámultam, és gépiesen a derekam köré csavartam a
2570   3|                     a derekam köré csavartam a fátyolt.~A napsugarak utolsó
2571   3|                    köré csavartam a fátyolt.~A napsugarak utolsó rezzenései
2572   3|                   rezzenései is eltûntek már a horizontról, az ég mély,
2573   3|                   topázkék színnel borult rá a földre. A hold még nem jött
2574   3|                  színnel borult rá a földre. A hold még nem jött fel, de
2575   3|                    hold még nem jött fel, de a Sirius, mint egy nagy gyémánt,
2576   3|                 Antares úgy fénylettek, akár a remekbe csiszolt rubintok.
2577   3|                   Szomorúan gondoltam vissza a duzzadó ifjúi boldogságra,
2578   3|                 vágtattam. Azután elindultam a víz partján a folyó irányában.~
2579   3|                     elindultam a víz partján a folyó irányában.~Csakhamar
2580   3|                 akadtam. Beültem, eloldottam a kötelét, és hanyatt feküdtem
2581   3|                 kötelét, és hanyatt feküdtem a fenekén. A város lassanként
2582   3|                  hanyatt feküdtem a fenekén. A város lassanként elmaradt
2583   3|            lassanként elmaradt mellettem; de a sok mese, amely benne lakik,
2584   3|                   fiúk szívei zenéltek volna a zavaros, ernyedt harmóniákban.
2585   3|               ernyedt harmóniákban. Levettem a derekamról a grófkisasszony
2586   3|          harmóniákban. Levettem a derekamról a grófkisasszony fátylát,
2587   3|                  most már meg kell csókolnom a néma kisasszony ajkait.~
2588   3|                sziklák meredeztek kétoldalt. A barlangokban lakó gonosz
2589   3|                   repültek, belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttem lebegtek.
2590   3|                  szabad szólanom, mert akkor a halál fia vagyok, csendben
2591   3|                    gyûrûmet az ujjamon. Erre a csónakom orrának irányában
2592   3|                  csodalámpa, felbújt az égre a hold.~Enyhe szellõ kezdett
2593   3|                   szellõ kezdett fújdogálni. A nyakam köré csavartam a
2594   3|                      A nyakam köré csavartam a grófkisasszony fátylát,
2595   3|              dohányomat, és rágyújtottam. De a szívem tele volt aggodalommal
2596   3|                bizonytalansággal. Nem tudtam a csónakban maradni. A parthoz
2597   3|                  tudtam a csónakban maradni. A parthoz kormányoztam hát,
2598   3|                      egyszerre elhûlt bennem a vér.~A hátam megett, az
2599   3|               egyszerre elhûlt bennem a vér.~A hátam megett, az úton, három
2600   3|                   három árnyékom rajzolódott a földre.~Lassan, óvatosan
2601   3|                      Szédülve, tanácstalanul a holdra néztem.~E pillanatban
2602   3|                 holdra néztem.~E pillanatban a holdvilág megmozdult az
2603   3|                  fénysávot írva le, átfutott a nyugati égre.~Megrázkódtam,
2604   3|                 lélegzettem, és körülnéztem. A vidék most nagyon ismerõsnek
2605   3|                   irányban folytattam utamat a kis kápolna felé, amelyet
2606   3|               építtetett egy herceg felesége a saját lelki üdvösségéért.
2607   3|                   fénye halaványan derengett a nyitva hagyott ajtón keresztül.~
2608   3|                  keresztül.~Lassan fölmentem a lépcsõn. Az oltár elõtt
2609   3|                      oltár elõtt ott térdelt a néma grófkisasszony. Beléptem
2610   3|                 megállottam az ajtó mellett. A leány fehér báli ruhába
2611   3|               árnyalattal, de arcáról eltûnt a kevés rózsaszínû festék,
2612   3|                     volt egészen. Elrejtette a tükröt, és intett, hogy
2613   3|                     se. Halott võlegényedet, a herceget se szeretted, csak
2614   3|                  herceget se szeretted, csak a halála után!~Zavartan lesütötte
2615   3|                     után!~Zavartan lesütötte a szemeit, és mereven maga
2616   3|                     ajkai csókot kínáltak.~- A csókodat még nem fogadhatom
2617   3|                     valaha is?~Újra elõvette a kis tükrét, mintha kérdésemre
2618   3|                 vállat vont és megigazította a haját, megnedvesítette nyelvével
2619   3|                 ujjait, és kisimította velök a szemöldökeit. Majd a karomat
2620   3|                   velök a szemöldökeit. Majd a karomat kérte.~Kimentünk
2621   3|                     karomat kérte.~Kimentünk a templomból. Már reggeli
2622   3|                   Már reggeli harmat szállt. A holdfény fehéren és tisztán
2623   3|                    és tisztán szóródott szét a fákon, az úton és a kisasszony
2624   3|                     szét a fákon, az úton és a kisasszony arcán. A bokrokból,
2625   3|                  úton és a kisasszony arcán. A bokrokból, a messze feketéllõ
2626   3|               kisasszony arcán. A bokrokból, a messze feketéllõ tölgyfaerdõbõl
2627   3|                  feketéllõ tölgyfaerdõbõl és a fûszálakból hatalmas, lenyûgözõ
2628   3|                lenyûgözõ tömegekben bújt elõ a föld szent ereje, és nagy
2629   3|                  Megállt egy kertajtó elõtt, a kezét nyújtotta. Hideg és
2630   3|                    mindjárt meg is állottam. A kerítés keresztfáján állva,
2631   3|                keresztfáján állva, és felül, a hegyes karókba megkapaszkodva,
2632   3|                      karókba megkapaszkodva, a leány merõen nézett rám.~
2633   3|                     leány merõen nézett rám.~A vonásain megdöbbentõ pajkos
2634   3|              konoksággal szorultak össze, és a hideg holdfény pontosan
2635   3|                     boglyas hajának árnyékát a szemöldöke fölött. Közelebb
2636   3|                Közelebb léptem és belenéztem a szemeibe; csodálkozva és
2637   3|                      és hitetlenül kémleltem a tekintetének rejtett sugarait.~-
2638   3|                      üdvözöltem, mire eltûnt a gyümölcsfák sötét lombjai
2639   3|                     Keleten már hajnalodott, a fák és bokrok fekete foltjait
2640   3|                  aprózta el és lyuggatta át. A vasúti állomásra kellett
2641   3|                      ezalatt gondolkodhattam a grófkisasszonyról. Ebben
2642   3|           elhatároztam, hogy inkább lemondok a csókjáról. Megváltottam
2643   3|                      csókjáról. Megváltottam a jegyemet - magam voltam
2644   3|                hazautaztam Budapestre. Mégis a Keleti pályaudvaron bérkocsiba
2645   3|            pályaudvaron bérkocsiba ültem, és a varázslóhoz hajtattam, aki
2646   3|                    lakik. Õ maga nyitotta ki a kaput.~- Tudtam, hogy jönni
2647   3|                     jönni fogsz - mondotta - a grófkisasszony miatt.~-
2648   3|                   feleltem -, õt akarom most a legjobban, és azt hiszem,
2649   3|                      ruganyosak az ujjai, és a szemeinek változik a színe,
2650   3|                      és a szemeinek változik a színe, a szíve pedig hideg
2651   3|                  szemeinek változik a színe, a szíve pedig hideg és gonosz.~-
2652   3|                      majd beszélünk - mondta a varázsló, és bevezetett
2653   3|                      varázsló, és bevezetett a szobájába. Leültetett, és
2654   3|                     rám. Végre megszólalt.~- A néma grófkisasszonyt még
2655   3|                    de ha egyszer látni fogod a könnyeit, akkor hozz belõlük
2656   3|                     megmagyarázta, hogy kell a könnyeket eltenni.~Elbúcsúztam,
2657   3|                      Elbúcsúztam, és gyalog, a Lánchídon keresztül visszamentem
2658   3|               átöltöztem. Amikor kihajtattam a vasútra, csodálatosan szépnek,
2659   3|                    szépnek, kedvesnek láttam a várost, és fiatalnak, boldognak
2660   3|              boldognak éreztem magam. Mintha a testem egészen könnyû, csaknem
2661   3|                csaknem súlytalan lett volna. A szívembe egészség és tisztaság
2662   3|                  hosszú ideig hiába kerestem a kisasszonyt; bejártam a
2663   3|                      a kisasszonyt; bejártam a mezõket, országutakat, és
2664   3|                    országutakat, és bementem a városba is. A korzón sétálók
2665   3|                    és bementem a városba is. A korzón sétálók között se
2666   3|                     és szomorúan bandukoltam a vasút felé.~Egy saroknál
2667   3|                  megláttam. Nyugodtan nézett a távolba, kissé elõrehajolva.
2668   3|                    késõbb annál jobban essék a csókod. Kevésre becsülnélek,
2669   3|                    nem tudsz sírni, ez pedig a legrosszabb, amit csak egy
2670   3|                   Ezt írta:~- Võlegényemnek, a halott hercegnek anyja elátkozta
2671   3|                    hercegnek anyja elátkozta a szívemet, mert nem sirattam
2672   3|              szívemet, mert nem sirattam meg a fiát, amikor meghalt.~-
2673   3|                     Alázatosan integetett és a mellére horgasztotta a fejét.
2674   3|                    és a mellére horgasztotta a fejét. Hevesen megdobbant
2675   3|                    fejét. Hevesen megdobbant a szívem: az arca e pillanatban
2676   3|                      azon gondolkodtam, hogy a szépségem el fog múlni.~-
2677   3|               mondottam -, mert nem szereted a gyermekeidet, akiket hordozni
2678   3|                  fogok gyermeket hordozni. - A papírost mindjárt visszavette,
2679   3|               engedékenyen hozzám símult, és a fejét - egy pillanatra -
2680   3|                      pillanatra - ráhajtotta a mellemre. Azután elváltunk.~
2681   3|                     egy hét, két hét. Elmúlt a nyár, és nem láttuk viszont
2682   3|                   viszont egymást. Azt írtam a kisasszonynak, hogy várnunk
2683   3|                      az átok magától elmúlik a rossz, kemény szívérõl.
2684   3|                      hétszer meg fogja mosni a lábait, madárvértõl pirosló
2685   3|                       hogy megnézzem, mi van a kisasszonnyal. Nem várt,
2686   3|                     az ígéretét. Megkerestem a kertet, ahová azon a reggelen
2687   3|             Megkerestem a kertet, ahová azon a reggelen elkísértem. Átvetettem
2688   3|                 elkísértem. Átvetettem magam a kerítésen. Elhagyottak voltak
2689   3|                     száraz levelek csörögtek a lábaim alatt, emberi lábnyomot
2690   3|                   lábnyomot sehol se láttam. A fákon még óriási almák és
2691   3|                    õszibarackok mosolyogtak, a nagy, kék és sárga szõlõfürtök
2692   3|            szõlõfürtök kövéren pöffeszkedtek a levelek között, és amint
2693   3|                     és amint elõre haladtam, a fák közül egy kicsiny, de
2694   3|                  voltak, mintha kihalt volna a ház. Körüljártam az épületet.
2695   3|                     Körüljártam az épületet. A hátsó homlokzaton félig
2696   3|               földszinti ablak. Benézhettem; a grófkisasszony az ablakban
2697   3|                 fölkúsztam és benn termettem a szobában. A kisasszony átölelt,
2698   3|                   benn termettem a szobában. A kisasszony átölelt, és az
2699   3|               Leültem, és távolról kémleltem a szemeit. Térdig mezítelen
2700   3|                  gyújtott meg, és valahonnan a küszöb alól elõkereste a
2701   3|                     a küszöb alól elõkereste a kulcsot. Csikorogva pattant
2702   3|                       Csikorogva pattant föl a zár. Hatalmas terembe léptünk,
2703   3|                  amelynek tükörfalai voltak. A grófkisasszony eltûnt mellõlem,
2704   3|           grófkisasszony eltûnt mellõlem, de a tükrökben száz és száz más
2705   3|                  karokkal állt az egyik, ott a másik a háta megett fonta
2706   3|                   állt az egyik, ott a másik a háta megett fonta össze
2707   3|                      háta megett fonta össze a kezeit. Mindannyinak másképpen
2708   3|            Mindannyinak másképpen csillogott a szeme és különbözõ volt
2709   3|                      szeme és különbözõ volt a tekintete. Szédültem és
2710   3|                     egyik sarokban ráakadtam a kisasszony egy képére, amely
2711   3|                látszottak. Jól megnéztem. Ez a szem könnyes volt. Közelebb
2712   3|                kristályszelencémet, és mikor a gyémántos csepp lefutott
2713   3|                     Azután kimentünk, vissza a kis szobájába.~Már alkonyodott.
2714   3|                 alkonyodott. Valószínû, hogy a tükrös teremben veszett
2715   3|                  fognak hazajönni. Elmentünk a vasúthoz, megmondtam neki,
2716   3|               megmondtam neki, hogy mindjárt a varázslóhoz fogok menni,
2717   3|                    menni, és megvizsgáltatom a könnycseppet, mert ettõl
2718   3|                        Imádkozni fogok, hogy a könnyem jó legyen, és hogy
2719   3|                   könnyem jó legyen, és hogy a szívem megszabaduljon az
2720   3|                   igazi rózsaszín ült. Mikor a vonat elindult velem, és
2721   3|                    elindult velem, és láttam a grófkisasszonyt, amint egy
2722   3|                  felém, szentül hittem, hogy a könnye jó könny. Pedig nem
2723   3|                    könny. Pedig nem volt az. A varázsló, mikor odaadtam
2724   3|                     azért elvégezte pontosan a többi szabályszerû vizsgálatokat
2725   3|                     cseppet kevert hozzá. Ha a könny jó, akkor átlátszó
2726   3|                    akkor átlátszó fehér lesz a keverék, de ha nem, akkor
2727   3|                      nem, akkor elsötétedik. A varázsló kis vizsgáló poharában
2728   3|                poharában majdnem megfeketült a folyadék.~- Attól félek -
2729   3|                      dolgot tudok - mondotta a varázsló igen komolyan -,
2730   3|                 varázsló igen komolyan -, de a gyógyításodat a földkerekségen
2731   3|               komolyan -, de a gyógyításodat a földkerekségen csak egy
2732   3|                    vállalhatja el: Szindbád, a kétszáz éves bagdadi varázsló.
2733   3|                    boldogan, ifjan vágtattam a város felé. Késõ este volt,
2734   3|                      Szindbádhoz eljutottam. A varázsló lámpavilágnál görnyedve
2735   3|                   szemeivel. Azután elõvette a tükrét, és merõen nézte.
2736   3|                     tükrét, és merõen nézte. A fekete, csiszolt, sima acéllapon
2737   3|                acéllapon nemsokára megjelent a grófkisasszony képe. Elõször
2738   3|                   világosan és kirajzolódva. A varázsló csóválta a fejét,
2739   3|            kirajzolódva. A varázsló csóválta a fejét, látszott, hogy súlyosnak
2740   3|               súlyosnak találta az esetet.~- A grófkisasszony sohase fog
2741   3|                     sírni - mondotta -, csak a gyermeke koporsóján. De
2742   3|                     között, akiknek változik a szemök színe, akik sokkal
2743   3|                    ez hiányzik. De másképpen a megoldásra remény nincsen!~
2744   3|                       Megköszöntem Szindbád, a varázsló tanácsát, hazajöttem,
2745   3|              hazajöttem, és feleségül vettem a néma grófkisasszonyt.~Házasságunk
2746   3|                    kísértett közöttünk, hogy a jövõnk boldogságát napról
2747   3|                     el fogunk pusztulni mind a ketten, anélkül, hogy csak
2748   3|                   Szindbád varázsló mondta - a halál fájdalma által megtisztuljon
2749   3|                 fájdalma által megtisztuljon a szíved, és igazi könnyet
2750   3|                hóviharos télben érkezett meg a gyermek, akit annyira vártunk,
2751   3|                    érettünk meg kell halnia. A grófkisasszony néma ajkai
2752   3|                    néma ajkai némák maradtak a nehéz órák szenvedéseiben
2753   3|                      aggódó kis arcán láttam a reménykedést.~A gyermek
2754   3|                 arcán láttam a reménykedést.~A gyermek megszületett, és
2755   3|                elválunk, csakhogy megmentsük a haláltól, akár a saját boldogtalanságunk
2756   3|                  megmentsük a haláltól, akár a saját boldogtalanságunk
2757   3|                boldogtalanságunk árán is. De a grófkisasszony maga akarta
2758   3|         grófkisasszony maga akarta szoptatni a kicsit, és csak az elválasztás
2759   3|                     szándékozott beleegyezni a válásba. Újra rettenetes
2760   3|                   Sokszor ébredtem reá, hogy a kisasszony gyertyavilágnál
2761   3|                kisasszony gyertyavilágnál ül a tükör mellett, és nézi a
2762   3|                     a tükör mellett, és nézi a szemeit. Azt nézte, vajon
2763   3|                 voltunk. El voltunk átkozva.~A gyermek pedig fejlõdött,
2764   3|                     mitévõk legyünk.~Már jól a nyárban jártunk, amikor
2765   3|                 jártunk, amikor egy hajnalon a kisasszony sikoltása ébresztett
2766   3|                    sikoltása ébresztett fel. A gyermeket tartotta a karjaiban.
2767   3|                    fel. A gyermeket tartotta a karjaiban. És elém tette
2768   3|                      És elém tette az ágyra. A kicsiny test hideg, élettelen
2769   3|                   Elpirult, és mereven nézte a kis halottat. Felugrottam,
2770   3|                 rendelni.~Hazajöttem délben. A kisasszony szemei könnytelenül
2771   3|                 szemei könnytelenül bámultak a gyerekre. Hazajöttem este.
2772   3|                   gyerekre. Hazajöttem este. A kisasszony szemei szárazak
2773   3|                     az éjjel temetni visszük a gyermeket. Ez a kötelességünk.~
2774   3|                      visszük a gyermeket. Ez a kötelességünk.~Bólintott,
2775   3|                   Kocsit hozattunk, kiloptuk a koporsót a sötét lépcsõházon
2776   3|               hozattunk, kiloptuk a koporsót a sötét lépcsõházon át, és
2777   3|             mozdulatlan némaságban bámultunk a levegõbe, eltelve fojtott,
2778   3|                  utunkat. Most megállottunk, a kocsit elküldtük, és csónakba
2779   3|               csónakba szálltunk. Eloldottam a kötelet. A csónak gyorsan
2780   3|             szálltunk. Eloldottam a kötelet. A csónak gyorsan úszott lefelé
2781   3|                 csónak gyorsan úszott lefelé a folyón. A sötétben halványan
2782   3|                      úszott lefelé a folyón. A sötétben halványan derengett
2783   3|                    halványan derengett felém a kisasszony sápadt arca és
2784   3|                 partok között vitt bennünket a víz. Magas, rideg sziklák
2785   3|                sziklák meredeztek kétoldalt. A barlangokban lakó gonosz
2786   3|                   repültek, belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttünk lebegtek.
2787   3|                  csodalámpa, felbújt az égre a hold. A part mellé kormányoztam
2788   3|                      felbújt az égre a hold. A part mellé kormányoztam
2789   3|                      part mellé kormányoztam a csónakot, kiszálltunk, és
2790   3|                      és gyalog vittük tovább a koporsót. Hosszú gyaloglás
2791   3|                  értünk. Ismeretlen út volt. A fejünk mellett minden percben
2792   3|                     suhantak el. Reszkettünk a borzalomtól, mely jeges
2793   3|                     jeges ujjaival simogatta a hátunkat... És észrevettem,
2794   3|                         És észrevettem, hogy a testünk a holdfényben hármas
2795   3|                  észrevettem, hogy a testünk a holdfényben hármas árnyékot
2796   3|                     is hármas árnyékom volt, a kisasszonynak is; de a kis
2797   3|                       a kisasszonynak is; de a kis koporsónak nem volt
2798   3|                   mondottam -, meg kell ásni a sírt. A körmeinkkel, mert
2799   3|                        meg kell ásni a sírt. A körmeinkkel, mert nincs
2800   3|                 ásószerszámunk.~Letérdeltünk a földre, és mind a ketten
2801   3|               Letérdeltünk a földre, és mind a ketten dolgozni kezdtünk.
2802   3|                     ástunk, nem tudom. Mikor a gödör elkészült, esteledett;
2803   3|                 gödör elkészült, esteledett; a levegõ fagyos hideg volt,
2804   3|                     hideg volt, és hó esett. A hópelyhek belepték a vállainkat,
2805   3|                  esett. A hópelyhek belepték a vállainkat, a hátunkat,
2806   3|             hópelyhek belepték a vállainkat, a hátunkat, és nagy koszorúban
2807   3|                   koszorúban helyezkedtek el a kisasszony kalapján.~- Most
2808   3|                      Most már elföldelhetjük a koporsót - mondottam, és
2809   3|               mondottam, és lassan beemeltem a gödörbe a kis fekete szekrényt.~
2810   3|                   lassan beemeltem a gödörbe a kis fekete szekrényt.~A
2811   3|                      a kis fekete szekrényt.~A kisasszony szemei e pillanatban
2812   3|                   gyémántcsepp hullott volna a koporsóra, bõven ömlöttek.
2813   3|                   koporsóra, bõven ömlöttek. A gödörben elolvadt a hó,
2814   3|                ömlöttek. A gödörben elolvadt a hó, a föld átnedvesedett,
2815   3|                      gödörben elolvadt a hó, a föld átnedvesedett, megpuhult,
2816   3|                    Pár perc alatt betemettem a sírt, azután fölálltam.
2817   3|                  azután fölálltam. Odaléptem a kisasszonyhoz, és átöleltem.
2818   3|              Boldogan intett, és elindultunk a havas, hideg estében hazafelé.~*~
2819   3|                    hideg estében hazafelé.~*~A karcsú és jókedvû szobalány
2820   3|                fölkelni.~Nem tudtam kinyitni a szemeimet. Halálos fáradtság
2821   3|                  Halálos fáradtság tepert le a fekvõhelyemre. A tarkómban
2822   3|                   tepert le a fekvõhelyemre. A tarkómban pedig csiklandó,
2823   3|                    tompa fájdalommal bújkált a fejfájás.~- Hány óra, Giza?~-
2824   3|                     délutánon búcsút mondott a világnak. Elég könnyen halt
2825   3|                   bánatot hagyott maga után. A felesége, az özvegye szép
2826   3|                   természetû és erõsen önzõ. A férjét sohase kínozta, de
2827   3|                     szép és erõs fiút hozott a világra. Az utcában, ahol
2828   3|                    falépcsõjû házban laktak, a szõke, gyászruhás Witmannét
2829   3|                      ember: se jó, se rossz. A két fiát éppen olyan keveset
2830   3|              lassanként mindjobban kiderült.~A fiúk a szomszédba jártak
2831   3|                  mindjobban kiderült.~A fiúk a szomszédba jártak játszani.
2832   3|                 mászva padláslyukakon át ki, a háztetõre is a magas tûzfalakig,
2833   3|         padláslyukakon át ki, a háztetõre is a magas tûzfalakig, a sajátságos
2834   3|             háztetõre is a magas tûzfalakig, a sajátságos formájú, füstösszagú
2835   3|                  füstösszagú kéményekig. Míg a nyár tartott, fürödni jártak
2836   3|                      tartott, fürödni jártak a folyóhoz, és madarakat fogtak
2837   3|                 került: kacérkodott is vele. A hivatalnok kísérgette, meglátogatta,
2838   3|                     teát kapott és csókokat. A férfi unalomból meg lustaságból
2839   3|                   lustaságból nem hagyta ott a nõt.~Witman fiai keveset
2840   3|                    törõdtek az anyjokkal meg a szeretõjével; terveik és
2841   3|                 feszültek ki kicsiny izmaik. A tanulást könnyen intézték,
2842   3|                      s öntudatlanul és korán a saját szükségleteikhez formálták
2843   3|          szükségleteikhez formálták az idõt.~A padlás egyik rejtett zugában
2844   3|                 rejtett zugában rendezték be a kis boszorkánykonyhájukat.
2845   3|                    õszi estéken, ha megették a vacsorát - az anyjok egy
2846   3|                   futásnak eredtek, bejárták a fél várost. Lesbe álltak.
2847   3|                    kutyáknak hurkot vetettek a nyakába és hazacipelték.
2848   3|                      távoli világa, fénylett a nagy padlás barna, nedves
2849   3|                    barna, nedves homályában. A két fiú pedig óvatos, izgatott
2850   3|                    munkájához. Fölhasították a kutya mellkasát, leitatták
2851   3|                   kutya mellkasát, leitatták a vérét, s munkájuk közben
2852   3|               tehetetlen nyögését. Megnézték a dobogó szívet, kezük közé
2853   3|                    szívet, kezük közé vették a meleg, mozgó kis gépet,
2854   3|                     szúrásokkal rontották el a tömlõt, a billentyûket.~
2855   3|           szúrásokkal rontották el a tömlõt, a billentyûket.~Kifogyhatatlanul
2856   3|              Kifogyhatatlanul érdekelte õket a fájdalom misztériuma. Nemegyszer
2857   3|                  sajátságos módszereikkel. S a dolgaikról senki se tudott.
2858   3|                  tudtak elrejtõzni.~Különben a házban kevesen törõdtek
2859   3|                      négy lánnyal dolgozott. A második emeletet Witmanékon
2860   3|               emeletet Witmanékon kívül csak a ház tulajdonosa lakta. Egy
2861   3|                    Egy egészen fiatal ember, a volt tulajdonos fia, aki
2862   3|                    aki nem sokat törõdött se a házzal, se a lakóival. A
2863   3|                     törõdött se a házzal, se a lakóival. A földszinten
2864   3|                     a házzal, se a lakóival. A földszinten egy üveges és
2865   3|                 Senki se tudta, hogy ezekben a boltokban mikor jártak vevõk.
2866   3|                boltokban mikor jártak vevõk. A Witman fiúk a maguk számára
2867   3|                  jártak vevõk. A Witman fiúk a maguk számára foglalhatták
2868   3|                      számára foglalhatták le a házat. A kis piszkos udvarban
2869   3|                     foglalhatták le a házat. A kis piszkos udvarban sohase
2870   3|                     jól van. Az élet azonban a kis emeletes házban is haladt
2871   3|                       mint mindenütt másutt. A lakók közül csak a két fiú
2872   3|                   másutt. A lakók közül csak a két fiú volt, akik jól mulattak,
2873   3|                       mindig mertek gondolni a holnapra és holnaputánra
2874   3|                   baglyot cipeltek magukkal. A régi templom padlására másztak
2875   3|                    meg. Sikerült. Csillogott a szemük, és erõs vállaikban
2876   3|                  sötét utcákon, hazaérkeztek a diadallal. A bagoly régen
2877   3|                    hazaérkeztek a diadallal. A bagoly régen érdekelte õket.
2878   3|                 bagoly régen érdekelte õket. A feje olyan, mint két nagy
2879   3|                Megvolt. Egyenként szedték ki a pihéket a mellébõl, és figyelték,
2880   3|               Egyenként szedték ki a pihéket a mellébõl, és figyelték,
2881   3|                mellébõl, és figyelték, amint a titokzatos madár szemében
2882   3|                    titokzatos madár szemében a fájdalom színes tüzei egymás
2883   3|                    drótokkal csavarták körül a szárnyának a tövét, a lábait,
2884   3|                 csavarták körül a szárnyának a tövét, a lábait, a csõrét,
2885   3|                  körül a szárnyának a tövét, a lábait, a csõrét, és így
2886   3|                szárnyának a tövét, a lábait, a csõrét, és így kipeckelve,
2887   3|              bámulták. Arról beszéltek, hogy a madár tulajdonképpen csak
2888   3|           tulajdonképpen csak egy ház, ahová a Kín beköltözött, és ott
2889   3|                       és ott lakik, míg csak a baglyot meg nem ölik. De
2890   3|                  Minden valószínûség szerint a fejében. Azután elhatározták,
2891   3|                   csak arra hallgattak, hogy a padlásról jön-e valami nesz.
2892   3|                      ruganyosság szállja meg a tagjaikat, mintha a lekötözött,
2893   3|                      meg a tagjaikat, mintha a lekötözött, vonagló állat
2894   3|                      szenvedés csak lehetett a földön, mind ott vonaglott,
2895   3|             vonaglott, sikoltott és üvöltött a lovak patái alatt.~Ébredéskor
2896   3|               könnyen ugrottak ki az ágyból. A cselédtõl elkérték a reggelit,
2897   3|                 ágyból. A cselédtõl elkérték a reggelit, mert Witmanné
2898   3|                    tíz óráig szokott aludni. A bagolyhoz siettek, és egy
2899   3|                      most már végeztek vele. A szemeit szedték ki elõbb,
2900   3|                     szedték ki elõbb, azután a mellkast bontották föl,
2901   3|                       most már felszabadítva a madár száját, mert a hangját
2902   3|           felszabadítva a madár száját, mert a hangját akarták hallani.
2903   3|                  hangját akarták hallani. Ez a hang, ez a csontig ható,
2904   3|               akarták hallani. Ez a hang, ez a csontig ható, rémes hang,
2905   3|                    rövidesen kellett intézni a dolgokat, a kivégzést és
2906   3|                  kellett intézni a dolgokat, a kivégzést és az elásást,
2907   3|                    lehetett, hogy meghallják a házban. Egészben nagyon
2908   3|                  nagyon meg voltak elégedve, a dolog megérte a fáradságot.~
2909   3|                    elégedve, a dolog megérte a fáradságot.~Délután az idõsebb
2910   3|          visszafordult, még egyszer benézett a szobába. A lány most háttal
2911   3|                  egyszer benézett a szobába. A lány most háttal állt a
2912   3|                      A lány most háttal állt a szoba mélyén, fehér válla
2913   3|                      válla szinte csillogott a napfényben. A fiú bement
2914   3|                     csillogott a napfényben. A fiú bement a ház kapuján.
2915   3|                     napfényben. A fiú bement a ház kapuján. Egy öregasszony
2916   3|                 oldalfolyosó végén megjelent a fésülködõ lány. A fiú feléje
2917   3|                  megjelent a fésülködõ lány. A fiú feléje ment, és azt
2918   3|                   mert nagyon tetszett neki. A lány gyengén megsimogatta
2919   3|                    lány gyengén megsimogatta a nyúlánk, rövid nadrágos
2920   3|                   aki egy szökéssel átölelte a nyakát, és ajkaival hozzátapadt
2921   3|                   nesztelenül visszahúzódtak a fejek. A folyosó végén kék
2922   3|                      visszahúzódtak a fejek. A folyosó végén kék üvegû
2923   3|                     mécs égett, arra vezette a lány a nagyobbik Witman
2924   3|                   égett, arra vezette a lány a nagyobbik Witman fiút. Lebocsátották
2925   3|                   Witman fiút. Lebocsátották a függönyt, a délutáni napfény
2926   3|                    Lebocsátották a függönyt, a délutáni napfény sárgán
2927   3|                  napfény sárgán szûrõdött be a parfõmillatos szobába. A
2928   3|                     a parfõmillatos szobába. A lány a szõnyegre hengeredett,
2929   3|                parfõmillatos szobába. A lány a szõnyegre hengeredett, és
2930   3|                 csókolni, ölelni. Witman fia a bagolyra gondolt, és átvillant
2931   3|                      Csakhamar azonban ráunt a játékra. Csalódottan kelt
2932   3|                    tágra nyílt szemmel nézte a nõt. Hamarosan elbúcsúzott
2933   3|                 máskor is eljön. Megkérdezte a lány nevét - Irénnek hívták -,
2934   3|                         igen szépnek találta a nevet, és végül ezt mondta:~-
2935   3|                   csókolom.~Aznap késõ estig a mezõkön bandukolt a két
2936   3|                    estig a mezõkön bandukolt a két Witman fiú. A történtekrõl
2937   3|                  bandukolt a két Witman fiú. A történtekrõl nem esett szó.
2938   3|                  történtekrõl nem esett szó. A nagyobbik azt mesélte, hogy
2939   3|                  nagyobbik azt mesélte, hogy a levegõben lények laknak,
2940   3|                      fúj, érezni, mint úszik a testük a levegõben. Azután
2941   3|                  érezni, mint úszik a testük a levegõben. Azután megálltak,
2942   3|                  Azután megálltak, behunyták a szemeiket, és kiterjesztették
2943   3|                    imbolyognak körülötte, és a hátukkal és mellükkel az
2944   3|                     Otthon, az ágyban is még a lég asszonyairól beszélgettek.
2945   3|                 úszva odanyújtóztak melléjük a paplanra, a vánkosra. A
2946   3|           odanyújtóztak melléjük a paplanra, a vánkosra. A nyakukat odahajtották
2947   3|                      a paplanra, a vánkosra. A nyakukat odahajtották a
2948   3|                      A nyakukat odahajtották a fiúk szájához és arcához,
2949   3|                 Egész éjszaka velök maradtak a szobában. Összefogóztak
2950   3|               hozzájuk simultak. Csak amikor a nappal ragyogó, meleg sugarakkal
2951   3|                      meleg sugarakkal betört a szobába, távoztak el az
2952   3|               surranással, és szétfoszlottak a friss reggeli levegõben.~
2953   3|                      reggeli levegõben.~Ezen a napon a két Witman fiú együtt
2954   3|                      levegõben.~Ezen a napon a két Witman fiú együtt ment
2955   3|                   két Witman fiú együtt ment a leányhoz. Meleg májusi délben,
2956   3|                     kerültek, és besurrantak a kapun. A nõ feléjük jött
2957   3|                      és besurrantak a kapun. A nõ feléjük jött mosolyogva,
2958   3|                     nevetéssel, és bevezette a Witmanokat a szobájába.
2959   3|                    és bevezette a Witmanokat a szobájába. Lerakták a könyveiket,
2960   3|             Witmanokat a szobájába. Lerakták a könyveiket, a szõnyegre
2961   3|                       Lerakták a könyveiket, a szõnyegre kucorodtak, lehúzták
2962   3|                kucorodtak, lehúzták magukhoz a leányt, csókolták, harapták,
2963   3|                csókolták, harapták, ölelték. A nõ csukott szájjal nevetett,
2964   3|               nevetett, és lehunyta szemeit. A fiúknak egymásra villant
2965   3|                     fiúknak egymásra villant a szemük. Mind a ketten ütni
2966   3|              egymásra villant a szemük. Mind a ketten ütni kezdették. A
2967   3|                     a ketten ütni kezdették. A leány most már teli szájjal
2968   3|                  mintha csiklandozták volna. A két Witman birtokába vette
2969   3|                   két Witman birtokába vette a leányt, csipkedték, leszorították,
2970   3|                 hengergették és megkínozták. A nõ mozdulatlanul, lihegve
2971   3|                 tegyenek vele, amit akarnak. A fiúk vörösre pirult arccal
2972   3|     selyempongyolájához. Késõbb összeszedték a könyveiket, azt mondták
2973   3|                      könyveiket, azt mondták a leánynak, hogy õ a legszebb
2974   3|                   mondták a leánynak, hogy õ a legszebb nõ mindazok között,
2975   3|                      édességet vagy virágot. A nagyobbik Witman kijelentette,
2976   3|                    azzal, amit hozni fognak. A leány a kapuig kísérte a
2977   3|                   amit hozni fognak. A leány a kapuig kísérte a kisfiúkat,
2978   3|                     A leány a kapuig kísérte a kisfiúkat, és megcsókolta
2979   3|                    kisfiúkat, és megcsókolta a kezeiket.~Ebéd után a szobájukba
2980   3|            megcsókolta a kezeiket.~Ebéd után a szobájukba zárkóztak, és
2981   3|                     szobájukba zárkóztak, és a leányról beszéltek; megállapodtak
2982   3|                     eddigi kalandjaikat, még a bagoly kínzását is.~- Csak
2983   3|                  ezért érdemes élni - mondta a kisebbik.~- Ez az, amit
2984   3|                    kerestünk - jelentette ki a másik.~Ragyogó meleg májusi
2985   3|                    iskola felé. De egyenesen a ház elé, a leány ablakához
2986   3|                      De egyenesen a ház elé, a leány ablakához mentek.
2987   3|                       másodszorra meglebbent a függöny, és kinézett a leány.
2988   3|            meglebbent a függöny, és kinézett a leány. Megálltak. A leány
2989   3|                 kinézett a leány. Megálltak. A leány kinyitotta az ablakot.~-
2990   3|                      és becsukta az ablakot.~A fiúk elpirultak, és szívdobogást
2991   3|                       és szívdobogást kaptak a látásától.~- Ékszert fogunk
2992   3|                     ki hosszú hallgatás után a nagyobbik Witman fiú.~-
2993   3|                  megszerezzük.~- Nem adja ki a kezébõl a kulcsokat.~- Pedig
2994   3|                        Nem adja ki a kezébõl a kulcsokat.~- Pedig négy
2995   3|                gyûrût.~Este ott settenkedtek a szekrény körül, és szemlét
2996   3|                 Witmannét, mutassa meg nekik a holmit. Az asszony - nyakas
2997   3|                  kikergette õket. Kissé félt a fiaitól, nagyon távol érezte
2998   3|                   távol érezte õket magától.~A fiúk az utcára szaladtak
2999   3|                    Nem, nem.~- Ki kéne törni a szekrényt.~- Fölébred, lármát
3000   3|                    fog fölébredni!~Tele volt a szívük gyûlölettel a szõke,