Nov.

3001   3|                    volt a szívük gyûlölettel a szõke, kék szemû, lusta
3002   3|               betöröm az egyik kis üvegfalat a késem nyelével, és több
3003   3|                      nem lesz. Te világítasz a tolvajlámpával, benyúlok,
3004   3|                   semmi, hadd bõgjön utánuk.~A padlásra szaladtak föl,
3005   3|                      padlásra szaladtak föl, a szerszámok között szemlét
3006   3|                   harapófogót, megvizsgálták a lámpást, és mindezt zsebrevágták.
3007   3|                  csak éjféltájban mennek át. A harisnyát a lábukon hagyták,
3008   3|           éjféltájban mennek át. A harisnyát a lábukon hagyták, nehogy
3009   3|                     hagyták, nehogy ropogjon a padló, és úgy feküdtek le,
3010   3|                 iskola után, szaladva mennek a leányhoz. A kincseket a
3011   3|                  szaladva mennek a leányhoz. A kincseket a padláson fogják
3012   3|                      a leányhoz. A kincseket a padláson fogják elásni és
3013   3|             elszaladnak. Örömet éreztek arra a gondolatra, hogy õ dühös
3014   3|                    se került többé szó arról a lehetõségrõl, hogy fölébredhet.
3015   3|                    az ablakot, és kihajoltak a langyos májusi éjszakába.
3016   3|                    langyos májusi éjszakába. A kutyaugatások, a kocsik
3017   3|                  éjszakába. A kutyaugatások, a kocsik zörgése, amelyek
3018   3|                   lassú múlását.~Mikor végre a toronyóra lassan elverte
3019   3|            készülõdni kezdtek. Meggyújtották a kislámpát, a fiatalabb Witman
3020   3|                   Meggyújtották a kislámpát, a fiatalabb Witman fiú a harapófogót,
3021   3|                       a fiatalabb Witman fiú a harapófogót, a reszelõt
3022   3|                    Witman fiú a harapófogót, a reszelõt és a lámpát vette
3023   3|                   harapófogót, a reszelõt és a lámpát vette magához, a
3024   3|                      a lámpát vette magához, a másik csak a hosszú pengéjû
3025   3|                  vette magához, a másik csak a hosszú pengéjû nyitott zsebkését.
3026   3|                    nyugodtsággal lopóztak át a középsõ ebédlõszobán, azután
3027   3|                 középsõ ebédlõszobán, azután a nagyobbik fiú elõrement,
3028   3|                     elõrement, és kinyitotta a Witmanné hálószobájába vezetõ
3029   3|                      Föllélegeztek. Witmanné a fal felé fordulva, nyugodtan
3030   3|              fordulva, nyugodtan aludt, csak a kövér, széles háta látszott
3031   3|            hálóköntös takart. Elhelyezkedtek a szekrény elõtt.~A fiú fölemelte
3032   3|             Elhelyezkedtek a szekrény elõtt.~A fiú fölemelte a kést, hogy
3033   3|              szekrény elõtt.~A fiú fölemelte a kést, hogy beüsse a szekrény
3034   3|                fölemelte a kést, hogy beüsse a szekrény kis üvegfalát.
3035   3|                  azután rácsapott az üvegre. A csörömpölés nagy, szörnyû
3036   3|                    felkönyökölve, kinyitotta a szemeit. Az arca bosszúságot
3037   3|              odaugrott az ágyhoz, és késével a mellébe döfött. Az asszony
3038   3|                  asszony hátrahanyatlott, és a jobb kezével a levegõbe
3039   3|           hátrahanyatlott, és a jobb kezével a levegõbe hadonászott. A
3040   3|                      a levegõbe hadonászott. A kisebbik már akkor az ágyon
3041   3|                    az ágyon volt, és lefogta a lábait. A nagyobbik kihúzta
3042   3|                   volt, és lefogta a lábait. A nagyobbik kihúzta a véres
3043   3|                  lábait. A nagyobbik kihúzta a véres kést az anyja mellébõl,
3044   3|               szükség, mert már halott volt. A mellébõl a vér lassan patakzott
3045   3|                      halott volt. A mellébõl a vér lassan patakzott benn
3046   3|                    vér lassan patakzott benn a paplan alatt.~- Na, ez rendben
3047   3|                idõsebbik -, most szedjük elõ a dolgokat.~Kirakták a szekrénybõl
3048   3|                     elõ a dolgokat.~Kirakták a szekrénybõl az ékszereket,
3049   3|                   szekrénybõl az ékszereket, a karcsatokat, a melltûket,
3050   3|                   ékszereket, a karcsatokat, a melltûket, a gyûrûket, az
3051   3|                    karcsatokat, a melltûket, a gyûrûket, az órát és a hosszú
3052   3|                       a gyûrûket, az órát és a hosszú arany óraláncot.
3053   3|               Nyugodtan kirakták az asztalra a megszerzett, elhódított
3054   3|                      és átöltözünk.~Átmentek a szobájukba, megmosták kezeiket,
3055   3|               megmosták kezeiket, kiöntötték a vizet, de átöltözésre nem
3056   3|                átöltözésre nem volt szükség, a ruháikon sehol nyoma sem
3057   3|                       Majd újra visszamentek a színhelyre. A fiatalabb
3058   3|                   visszamentek a színhelyre. A fiatalabb Witman fiú kinyitotta
3059   3|              fiatalabb Witman fiú kinyitotta a középsõ szoba ablakát, és
3060   3|                  szoba ablakát, és ott várta a bátyját, aki Witmanné szobáját
3061   3|                      bezárta, és az ablakból a párkányra kilépve, bejött
3062   3|                    párkányra kilépve, bejött a nyitott ablakon.~Az utca
3063   3|                      de sietni kellett, mert a toronyóra egyet ütött, és
3064   3|                      pillanat múlva már mind a ketten mélyen aludtak.~Reggel
3065   3|                ketten mélyen aludtak.~Reggel a takarítónõ ébresztette fel
3066   3|                Witmanné tízkor kel, és ezért a szobájába nem is ment. Az
3067   3|                   tisztogatása után rendesen a fiúkat verte föl, akik hamarosan
3068   3|                      és eltûntek, zsebeikben a kincsekkel.~- Még iskola
3069   3|                      hazahívnak.~- Siessünk.~A ház kapuja nyitva volt.
3070   3|                      kapuja nyitva volt. Míg a folyosón a leány ajtajához
3071   3|                  nyitva volt. Míg a folyosón a leány ajtajához jutottak,
3072   3|                    találkoztak. Benyitottak. A nõ kipirult arccal, mélyen
3073   3|              megcsókolták, azután elõszedték a zsebeikbõl a drágaságokat.
3074   3|                      elõszedték a zsebeikbõl a drágaságokat. Reárakták
3075   3|                      drágaságokat. Reárakták a hasára, a melleire, a combjaira.~-
3076   3|            drágaságokat. Reárakták a hasára, a melleire, a combjaira.~-
3077   3|              Reárakták a hasára, a melleire, a combjaira.~- Nesze, ezt
3078   3|                 Nesze, ezt hoztuk.~- Ez mind a tied.~A nõ nehezen, de mosolyogva
3079   3|                    hoztuk.~- Ez mind a tied.~A nõ nehezen, de mosolyogva
3080   3|                    öntudatra, magához ölelte a két gonosztevõ kemény kis
3081   3|                     kis koponyáját, köszönte a látogatást, és befelé fordult.~-
3082   3|                       Ma vagy holnap jövünk.~A fiúk ezzel búcsúztak, és
3083   3|                                              A KISASSZONY~Moravcsik professzornak~
3084   3|                     Fülöptõl levelet kaptam. A paralitikusok zavaros, összevissza
3085   3|                   hogy sûrûn találkoztam ott a feleségével, egy viruló
3086   3|                    és láttam szegény Fülöpön a féltékenységet, amikor elbúcsúztunk
3087   3|                  idõben, amikor tudtam, hogy a feleségét nem találom ott.~
3088   3|                    Pedig igazán nem volt oka a féltékenységre. A kapunál,
3089   3|                   volt oka a féltékenységre. A kapunál, otthon mindig el
3090   3|                      mindig el szoktam válni a szép asszonytól.~Fülöp nagyon
3091   3|            asszonytól.~Fülöp nagyon szerette a feleségét. Késõn házasodott,
3092   3|                      rövidesen kibontakozott a szenvedélyesség sajátságos
3093   3|                   volt bolondulva. Szakított a barátaival, nem járt társaságba,
3094   3|             barátaival, nem járt társaságba, a feleségével töltötte minden
3095   3|                     kicsit sajnáltam.~Amikor a paralízis kitört rajta -
3096   3|                     paralízis kitört rajta - a sajnálkozás fokozódott bennem,
3097   3|                    mámoros tavaszi délután - a jelenlétemben udvarolt a
3098   3|                     a jelenlétemben udvarolt a feleségének. Tetszeni akart.
3099   3|               Dadogva, pirulva és dühöngve - a folytonos nyelvbotlások
3100   3|              drágának és aranyosnak, továbbá a világ legszebb asszonyának
3101   3|             integetett nekem, hogy menjek ki a szobából. Az asszony könyörögve,
3102   3|                       hogy ne hagyjam magára a beteggel. Félt, reszketett
3103   3|                       hogy félelmének rugója a gonosz, szívtelen önzés
3104   3|                     hõsileg el kell viselnie a férje csókjait.~Ez az igazság
3105   3|                     pillanatban, és kimentem a szobából, hogy ebbeli meggyõzõdésemet
3106   3|                     Fülöp nem beszélt többet a feleségérõl. Nem is érdeklõdött
3107   3|                 iránta, nem nézte, nem kérte a kezét, nem simogatta. A
3108   3|                      a kezét, nem simogatta. A csinos ápolónõvel sem foglalkozott,
3109   3|                   idõben nemegyszer felhívta a figyelmemet annak külsõ
3110   3|                változást vettem rajta észre. A vonásai, ezek a szép, férfias
3111   3|                 rajta észre. A vonásai, ezek a szép, férfias és rokonszenves
3112   3|              mosolygott reám, és szorongatta a kezemet.~- Barátom - mondta -
3113   3|                    mint egy kis gyermek, aki a hallott mesét továbbadja
3114   3|                     hallott mesét továbbadja a kisöccsének vagy húgának,
3115   3|                 húgának, és szeretné mindazt a szépet, gyönyörût és meghatót,
3116   3|                beszél?~Fülöp figyelve nézett a kerek faliórára, mely ágyával
3117   3|                  barátom vagy.~- Az óra vagy a kisasszony?~- A kisasszony.
3118   3|                     óra vagy a kisasszony?~- A kisasszony. Az óra hangjaival
3119   3|                     hozzám. Az órából hallom a hangját. Tisztán és világosan
3120   3|             mondottam, és megdöbbentem attól a szemrehányástól, amely a
3121   3|                     a szemrehányástól, amely a kisasszony szavaiban rejlett.
3122   3|                Hirtelen eszembe jutott, hogy a felesége is, én is egyaránt
3123   3|              Fülöpnek hangsúlyozni és ígérni a gyógyulást. Szinte természetesnek
3124   3|                  mióta vigyáz rád, van veled a kisasszony? - tettem hozzá
3125   3|                   gyerekesség volt.~- Milyen a hangja? - faggattam Fülöpöt.~-
3126   3|                         faggattam Fülöpöt.~- A ha... hangja, barátom, édes
3127   3|                    barátom, édes hangja van. A harmadik elemiben egy napon
3128   3|                     tanítónõ helyettesítette a tanítónkat. Egy fiatal,
3129   3|                       Lágy és kellemes, mint a szép muzsika. Egész nap
3130   3|             lesoványodott füleit. Olyan volt a fehér párnák között, mint
3131   3|                 Mozdulatlanul feküdt, s csak a feje látszott ki, mint a
3132   3|                     a feje látszott ki, mint a kisgyerekeké a pólyából.
3133   3|                      ki, mint a kisgyerekeké a pólyából. Azután elmondta,
3134   3|              pólyából. Azután elmondta, hogy a kisasszony biztosította
3135   3|                biztosította õt, hogy ma este a vacsoránál egyik kedvenc
3136   3|              vacsoránál egyik kedvenc étele, a tejbegríz fog szerepelni.~-
3137   3|                  tejbegríz fog szerepelni.~- A feleségednek beszéltél a
3138   3|                     A feleségednek beszéltél a kisasszonyról? - kérdeztem.~-
3139   3|                    és zavar nélkül elsiklott a téma élén. - Senki se tudja,
3140   3|                         Senki se tudja, csak a fõorvos és te. A segédorvosnak
3141   3|                 tudja, csak a fõorvos és te. A segédorvosnak se mondtam
3142   3|                      meg. Az sokat beszélget a feleségemmel lent a szalonban,
3143   3|                beszélget a feleségemmel lent a szalonban, és megmondaná
3144   3|                      hiszen nem volna nyugta a féltékenységtõl!~Kis szünet
3145   3|                       Kis szünet következett a beszélgetésben, azután Fülöp
3146   3|            felgyógyulsz?~Nem döbbentette meg a kérdésem. Kicsit gondolkozott,
3147   3|                        Nem! Minek venném el? A válás nehezen menne. Õ mondta
3148   3|                 mondta is, hogy ne váljak el a feleségemtõl, ne okozzak
3149   3|                    légy szállt Fülöp arcára. A beteg elmosolyodott, és
3150   3|                     kergette el.~- Látod ezt a legyet a homlokomon - mondta
3151   3|                     el.~- Látod ezt a legyet a homlokomon - mondta mosolyogva -,
3152   3|               mosolyogva -, ezt is õ küldte. A legyek döngenek, muzsikálnak,
3153   3|                legyek döngenek, muzsikálnak, a fülembe éneklik az õ üzeneteit.
3154   3|                  valami jó hírt üzenni.~- Ez a légy most mit mondott?~-
3155   3|                      küldte ide hozzám. Ezek a legyek nem csípnek, nem
3156   3|                     Kenyérgalacsint vett elõ a zsebkendõjébõl, és a kopasz
3157   3|                     elõ a zsebkendõjébõl, és a kopasz homlokára ragasztotta.~-
3158   3|                     homlokára ragasztotta.~- A legyeknek - suttogta mosolyogva -,
3159   3|              suttogta mosolyogva -, táplálom a legyecskéket.~- Nézz szét
3160   3|                    legyecskéket.~- Nézz szét a padlón - mondta azután. -
3161   3|                      keresztül feljön hozzám a villamosság, és állandóan
3162   3|             villamosság, és állandóan kering a testemben. Erõsödöm napról
3163   3|                     mint amikor reggelenként a segédorvos egy kicsit megvillanyoz.
3164   3|                 gyógyít percrõl percre.~- Mi a kisasszony neve?~- A neve...
3165   3|                      Mi a kisasszony neve?~- A neve... a neve... nem tudom.
3166   3|                 kisasszony neve?~- A neve... a neve... nem tudom. Sohase
3167   3|                  Nézz ki az ablakon, oda fel a háztetõre. Látod azokat
3168   3|                      háztetõre. Látod azokat a szép nagy madarakat a villámhárítón?
3169   3|                 azokat a szép nagy madarakat a villámhárítón? Azokat is
3170   3|                   üzeneteket küld.~Kinéztem. A madarak közönséges fekete
3171   3|                         Milyen színû ezeknek a madaraknak a tolla, nem
3172   3|                   színû ezeknek a madaraknak a tolla, nem látom jól? -
3173   3|                  Elbúcsúztam tõle. Lehaladva a lépcsõkön, találkoztam a
3174   3|                     a lépcsõkön, találkoztam a segédorvossal.~- Bámulatos -
3175   3|                      Bámulatos - mondotta -, a betegünknél ez az újonnan
3176   3|                   bizonyítéka annak, hogy ha a butulás egyéb tünetek fokozatos
3177   3|                   mindenképpen megvédi magát a kellemetlen, elviselhetetlen
3178   3|             rettenetes benyomások elõl, amit a hozzátartozó test feltartóztathatatlan
3179   3|                       mintegy automatikusan, a mentõeszme, egy badar és
3180   3|                 téves gondolatkör alakjában. A beteg pár nap alatt királlyá,
3181   3|                      megadja neki az életnek a lehetõségét - makacsul kitart.
3182   3|                dolgot mond neki, fõleg pedig a gyógyulást hangsúlyozza.
3183   3|                   tudom, igen!~Kissé bántott a fehérkabátos fiatalember
3184   3|                       Tehát - szõttem tovább a gondolatot magamban - tehát
3185   3|               magamban - tehát nemcsak én és a fõorvos tudjuk a Fülöp titkát,
3186   3|               nemcsak én és a fõorvos tudjuk a Fülöp titkát, hanem a segédorvos
3187   3|                 tudjuk a Fülöp titkát, hanem a segédorvos is, akinek a
3188   3|                      a segédorvos is, akinek a fõorvos elmondotta. A segédorvos
3189   3|                 akinek a fõorvos elmondotta. A segédorvos el fogja mesélni
3190   3|                  segédorvos el fogja mesélni a titkot Fülöp feleségének.
3191   3|                 eddig habozott, hogy Fülöpöt a segédorvossal megcsalja.~
3192   3|            feleségének igaza van - vontam le a végkövetkeztetést könyörtelenül.~ ~
3193   3|                     Kedden. Kívánom, hogy ez a pár sor írásom a legjobb
3194   3|                     hogy ez a pár sor írásom a legjobb egészségben találjon
3195   3|                   holnap reggel indul Budára a kengyelfutó.~Ezt pedig azért
3196   3|                    rettentõ dolgok estek itt a palotában tegnapelõtt, azaz
3197   3|                       E napon délben ugyanis a Király úr, nemkülönben a
3198   3|                     a Király úr, nemkülönben a Királyasszony és gyermekeik,
3199   3|                 Endre hercegek benn étkeztek a kicsiny ebédlõben. (Engem
3200   3|                asztalnokmester.) Alig hozzuk a második fogást, hát az ajtó
3201   3|                    bátyám, Csák Máténak volt a nádora, és mióta urunkhoz,
3202   3|                  hüvely nélküli egyenes kard a kezében, és borzasztó káromkodásokkal
3203   3|                    borzasztó káromkodásokkal a Királyasszonyra rohan, és
3204   3|         Királyasszonyra rohan, és feléje vág a karddal. Rettentõ erõs ember
3205   3|                      ember hírében állott ez a Zách úr, hát mindenki igen
3206   3|                    megrémült. Nálam nem volt a szablyám, mert fölszolgálásnál
3207   3|             fölszolgálásnál azt levetjük, de a hercegecskék nevelõi, Gyulafi
3208   3|                  hogy Gyulafinak behasította a fejét, ki ott mindjárt meg
3209   3|                      temették.) Miklós pedig a nyakán kapott egy mély sebet,
3210   3|                délelõtt lészen.) Képzelhetni a nagy ijedelmet; a hercegecskék
3211   3|                Képzelhetni a nagy ijedelmet; a hercegecskék sírtak, és
3212   3|                      hercegecskék sírtak, és a Királyasszony sikoltozott.
3213   3|                   Királyasszony sikoltozott. A szomszéd szobából berohant
3214   3|               szobából berohant Cselényi úr, a testõrök parancsnoka; õ
3215   3|                   akkor derült csak ki, hogy a Királyasszony keze erõsen
3216   3|                    és Cornelius mester, akit a legtudósabbnak és legtapasztaltabbnak
3217   3|                  mindenfelé, úgy ítélt, hogy a Királyasszony két ujját
3218   3|                     két ujját le kell vágni. A többi orvos ugyanezt mondotta.
3219   3|                     orvos ugyanezt mondotta. A Király igen sápadt volt,
3220   3|                 amikor Cselényi úrnak kiadta a parancsot, hogy Zách úr
3221   3|               parancsot, hogy Zách úr vejét, a leányát és a fiait lófarkon
3222   3|                  Zách úr vejét, a leányát és a fiait lófarkon végezzék
3223   3|                       hogy Kázmér herceg úr, a Királyasszony öccse volt
3224   3|                 öccse volt az oka mindennek. A királyasszony mégse haraguszik
3225   3|                   egyenként sûrûn láttam itt a palotában mindkettõjüket.
3226   3|              palotában mindkettõjüket. Klára a hercegecskék körül volt.
3227   3|                      hagyta meg. Tudom, hogy a Királyasszony naponta hosszasan
3228   3|                 tette, mert - mint mondják - a herceg sorvadásban szenved.
3229   3|             lányokkal igen zavartan, mint ez a szûz fiúknál lenni szokott.
3230   3|                   sokkal erõsebb is lehetett a hercegnél. (Õt láthattad,
3231   3|                        igen titokban -, hogy a Királyasszony kerítette
3232   3|                   ezt azért nem hiszem, mert a Királyasszony sohase volt
3233   3|                   Klára igen nagyon szerette a herceget. Valóban a többi
3234   3|                 szerette a herceget. Valóban a többi leányok is, ha Kázmér
3235   3|                   leánya maga adta oda magát a hercegnek.~Ennek a leánynak
3236   3|                     magát a hercegnek.~Ennek a leánynak sokszor csodáltam
3237   3|                   leánynak sokszor csodáltam a termetét és tökéletes szépségû
3238   3|                     arcát. Tudtam, hogy mint a többi udvari leányok, nagyon
3239   3|                nagyon buzgó az imádságban és a hetenként való szent áldozásban.
3240   3|                   két varkocsba szokta fonni a haját, és ahogy hátul a
3241   3|                      a haját, és ahogy hátul a nyakánál elválasztotta,
3242   3|                  elválasztotta, sok látszott a meztelen, fehér bõrébõl,
3243   3|                    gyenge pihék maradtak meg a hajból. Ez a hely olyan
3244   3|                    maradtak meg a hajból. Ez a hely olyan szokatlanul ingerlõ
3245   3|                   ugyanígy fésülködik), hogy a Király rajta feledé a szemét;
3246   3|                   hogy a Király rajta feledé a szemét; nemkülönben Franciscus
3247   3|                   udvari gyóntató.~Azóta már a fejével együtt levágták
3248   3|                      fejével együtt levágták a nyakának ezt a részét is,
3249   3|                      levágták a nyakának ezt a részét is, és ha jól hallottam,
3250   3|                     is, és ha jól hallottam, a budai kapura akasztották
3251   3|                    József ottan volt, amikor a leányt paripára kötözték.
3252   3|                   hogy elfeledjük mindketten a Zách leány szörnyû halálát. (
3253   3|                 Cselényi úr most egész napon a Záchokat fogdossa össze,
3254   3|                    ma is nyolc kivégzés volt a sáncokban. Emiatt este nem
3255   3|                      is igen mertünk kijárni a palotából, mert félõ, hogy
3256   3|             találkozunk.)~Szándékom különben a palotából a seregbe kéredzkedni (
3257   3|               Szándékom különben a palotából a seregbe kéredzkedni (jóllehet
3258   3|                  nagyon jó dolgom van), mert a palotai szolgálat nem jár
3259   3|                  mozgással, és minthogy csak a fáradtság okozhatja az álmot -
3260   3|                     azóta. Sápadt volt, mint a mész, és szomorú, mint a
3261   3|                     a mész, és szomorú, mint a halál. Most ágyban fekszik
3262   3|              naphosszat. Cornelius mester és a Királyasszony vannak mellette
3263   3|                      Azt állítják róla, hogy a sorvadást is tudja gyógyítani.~+++
3264   3|                        Kedves bátyám levelét a jövõ heti visegrádi postával
3265   3|              visegrádi postával várom. Talán a sógorasszonykának nem jó
3266   3|             levelesládájából~Sassy Attilának~A fölébredés - igaz - elviselhetetlen
3267   3|       elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak.
3268   3|                   szenvedések soká tartanak. A világosság reggel harsogó
3269   3|                     az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek
3270   3|                     megmosdanak, és dícsérik a hideg vizet, amely pedig
3271   3|                 fáradsága csak szégyent kelt a szívben. Abban a szívben,
3272   3|               szégyent kelt a szívben. Abban a szívben, amelynek nem kellenek
3273   3|                  amelynek nem kellenek többé a nyomorúságos apró kellemességek,
3274   3|                     kellemességek, csak egy: a komoly, szomorú gyönyör!
3275   3|                     komoly, szomorú gyönyör! A verekedésbõl gyõztesen kerülni
3276   3|                 mindez nem gyönyörûség, csak a fájdalom megszûnése. Akik
3277   3|                    fájdalom megszûnése. Akik a fájdalmakat érzéketlen türelemmel
3278   3|                      hogy kell fizetni érte; a világosság, amely reggelenként
3279   3|           ismétlõdéssel megérkezik, behajtja a díjat. A szív ernyedten
3280   3|                megérkezik, behajtja a díjat. A szív ernyedten dobog, a
3281   3|                      A szív ernyedten dobog, a szempilla alig bírja a fénysugarak
3282   3|                       a szempilla alig bírja a fénysugarak súlyát, és a
3283   3|                     a fénysugarak súlyát, és a bõr irtózik a széltõl. Az
3284   3|                     súlyát, és a bõr irtózik a széltõl. Az izmok kelletlenül
3285   3|                 tétovázva végzik munkájukat. A kiáltásokra összerázkódik
3286   3|                    kiáltásokra összerázkódik a test, és a nyakszirt táján
3287   3|                     összerázkódik a test, és a nyakszirt táján tompa fájdalmak
3288   3|                    tompa fájdalmak bujdosnak a koponyában. És emiatt nem
3289   3|                    fáradással járnak. Hiszen a gondoktól, az erõs hangoktól
3290   3|                       parancsoló ritmusoktól a világosság miatt nem lehet
3291   3|                 hasonló dolog is jelentkezik a nap sorvasztó világosságánál.~
3292   3|                    világosságánál.~Az arcunk a tükörben merev, idomtalan
3293   3|                    hozzánk. Vonatok érkeznek a pályaházakban, az utcákon
3294   3|           érthetetlen és furcsa, úgyhogy azt a meggyõzõdést kelti föl,
3295   3|                 meggyõzõdést kelti föl, hogy a dolgoknak ebben a formájában
3296   3|                       hogy a dolgoknak ebben a formájában nincs semmi oka
3297   3|               könnyen megfejthetõkké válnak.~A gyönyör eltünteti a körvonalakat
3298   3|                  válnak.~A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket.
3299   3|       értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból, és az idõ
3300   3|                    hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba.~Pillanatokig
3301   3|                legtöbben megelégszenek ezzel a néhány alamizsna pillanattal.
3302   3|                  erejük, hogy magukra vegyék a nagyszerû, az örökkévalóságba
3303   3|                    gyönyör kockázatát. Pedig a kockázat olcsó, nevetségesen
3304   3|             nevetségesen kicsiny. Mert igaz: a gyilkos nappal, a kaján
3305   3|                      igaz: a gyilkos nappal, a kaján dörömbölõ világosság
3306   3|                   éjszaka tizennégy órájában a csodálatos, titokzatos és
3307   3|                   világosak lesznek elõttünk a homályok és sötétségek.
3308   3|                      homályok és sötétségek. A hangok mint finom és üde
3309   3|                   leányajkak csókolják végig a testünket. A színek és vonalak
3310   3|                 csókolják végig a testünket. A színek és vonalak új, õsi
3311   3|                     rezegnek az agyunkban és a gerincünkben. És most, hogy
3312   3|                   hasonlítanak többé azokhoz a színekhez és vonalakhoz,
3313   3|                     és vonalakhoz, amelyeket a szemeink láttak: megmutatják
3314   3|                   láttak: megmutatják nekünk a formákban rejlõ nagy titkokat.
3315   3|                      rejlõ nagy titkokat. Az a hibás és kezdetleges ismeret,
3316   3|                 kezdetleges ismeret, amelyet a látásunkkal, hallásunkkal,
3317   3|                   látásunkkal, hallásunkkal, a szaglásunkkal, ízlésünkkel
3318   3|                    tapintásunkkal szereztünk a létrõl, most kiegészítõdik,
3319   3|                    alkalom nyílik megismerni a maga teljességében az életnek
3320   3|                    nincs jogom mondani, hogy a súlyát ismerem. Éppen így
3321   3|                      joga mondani, hogy élt. A megismerést, az Isten boldogságát
3322   3|                    az Isten boldogságát csak a gyönyör adja számunkra.
3323   3|                   halljanak. Az érzékeket és a szerveket megrontja a gyönyör
3324   3|                     és a szerveket megrontja a gyönyör rettentõ és áldott
3325   3|                  ezekrõl is le kell mondani. A szemek gyakorta könnyeznek,
3326   3|                  szemek gyakorta könnyeznek, a fül zúg. A tárgyak, az emberek,
3327   3|              gyakorta könnyeznek, a fül zúg. A tárgyak, az emberek, a betûk
3328   3|                       A tárgyak, az emberek, a betûk elmosódnak. A szavak,
3329   3|                 emberek, a betûk elmosódnak. A szavak, a hangok kaotikus
3330   3|                  betûk elmosódnak. A szavak, a hangok kaotikus zavarban
3331   3|                kaotikus zavarban bolyonganak a hallószerv géprészecskéiben.~
3332   3|             géprészecskéiben.~Állítsátok meg a nyomorult, szegényes kis
3333   3|                    színes üveg szórja szerte a kicsiny mécs pisla lángját,
3334   3|             feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró
3335   3|                  Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szûkmarkú
3336   3|              egyetlen célja a létnek. Hiszen a szûkmarkú isten is csak
3337   3|                    ismét kijut egy pillanat.~A lét esszenciája olyan drága
3338   3|                 mindennap tizennégy órát. Ez a tizennégy óra egyenlõ négyszáz
3339   3|                 szólani, mozdulni, hogy mind a ketten magunkban mosolyogni
3340   3|             mosolyogni ne kezdtünk volna rá.~A szobát nem tõle vettük ki,
3341   3|                    amelyek könyökig, ameddig a blúza látni engedte, egyenletes
3342   3|                     bántuk, foglalót adtunk; a szoba nagy volt és rendes,
3343   3|                   kezei! - sopánkodott Elek, a lakótársam - vagy ha már
3344   3|                    fölkeltünk, már hallottuk a hangját, amint a szomszéd
3345   3|                   hallottuk a hangját, amint a szomszéd szobában instruálta
3346   3|                     szobában instruálta Idát a takarításban. Kedves, csengõ
3347   3|                   Johanna megbosszulja magát a férfinemen - mondta Elek
3348   3|                     szemérmetlen vihogásával a másik szobából fölkorbácsolja
3349   3|                      szobából fölkorbácsolja a fiatal szobaurak fantáziáját.
3350   3|                   elõszobán át jól hallottuk a játékát. Néha dúdolt is
3351   3|             nevettünkben. Johanna tudniillik a basszusokkal egészen szabadon
3352   3|                    egészen szabadon bánt el, a ritmust pedig saját használatára
3353   3|                       tökéletesen benne volt a zongorázásában.~3.~Az elsõ
3354   3|                       Johanna nem fogadta el a széket, amellyel megkínáltuk,
3355   3|                amellyel megkínáltuk, babrált a boáján, amelyet ilyenkor -
3356   3|                eseményt.~- Johanna ma bement a szobauraihoz. Rövid négyperces
3357   3|                Bécsrõl, bájos volt, föltette a boáját, föllépett a tisztességes,
3358   3|                 föltette a boáját, föllépett a tisztességes, erkölcsös,
3359   3|              hódított, affektált, fölizgatta a férfiakat, azután megfordult,
3360   3|             férfiakat, azután megfordult, és a komornája társaságában elhagyta
3361   3|              komornája társaságában elhagyta a szobát. Csak édes arcának
3362   3|                elveihez, amelyeknek gyökerét a természet ama ritka bõkezûségében
3363   3|                  szentelte. Eredménytelenül. A leány kegyeit rohammal bevenni
3364   3|              sikerült. Elek nem vesztette el a türelmét - amit minden hasonló
3365   3|                megróttam, kijelentette, hogy a német nyelvben gyakorolja
3366   3|                  hogy nincsen igazam, amikor a nõknél - „ilyen” szempontokból -
3367   3|                       ilyen” szempontokból - a társadalmi differenciákat
3368   3|                 fölálltam, hogy fölcsavarjam a villamos lámpát. Kopogás,
3369   3|            Panaszkodott, hogy milyen unalmas a vasárnap délután, és hogy
3370   3|                      többször.~Azután rátért a házasságának történetére.
3371   3|                      elváltak. Nem okolhatta a szüleit. Azok utánajártak,
3372   3|              utánajártak, kérdezõsködtek, és a võlegényrõl a legjobb információkat
3373   3|             kérdezõsködtek, és a võlegényrõl a legjobb információkat kapták.
3374   3|                     már elvált asszony volt. A válás után Pestre jött,
3375   3|                      egy barátnõje hítta, de a barátnõvel összevesztek,
3376   3|                      élni tisztességesen, és a rang, a szerep, amelyet
3377   3|                   tisztességesen, és a rang, a szerep, amelyet egy penzió
3378   3|                      utcára - ahol már égtek a lámpák -, azt hiszem, könnyezett
3379   3|                    mindenki, mennyire utálja a házmesternét, nincsen semmi,
3380   3|                azonban folyton ott kísértett a nevetséges elem.~- Unatkozol! -
3381   3|                     délután Idával. Megcsalt a férjed? Miért nem udvaroltatsz
3382   3|                    nem udvaroltatsz magadnak a szobauraiddal, akár Elekkel,
3383   3|            szobauraiddal, akár Elekkel, akár a két szomszéddal, magamról
3384   3|                    magamról nem szólva, mert a nagy kezû nõket nem állhatom.
3385   3|               Johanna - folytattam -, amikor a pénzedet jövedelmezõbb vállalkozásba
3386   3|                     szenvedés. És miért adod a vidámat máskor, és miért
3387   3|                     Johannát, kérdezõsködtem a penzió terveirõl. Ennek
3388   3|                  megörült, és elmondta, hogy a penzió hány szobából lesz,
3389   3|                      berendezni, milyen lesz a társalgó, és micsoda szép
3390   3|                   kis egyfogatút fog tartani a vendégek használatára.~Egy
3391   3|                 óránál hosszabb ideig maradt a szobában Johanna.~Elekkel
3392   3|               Elekkel vacsoránál találkoztam a vendéglõben. Amikor elmondtam
3393   3|                    és megalázni. Érzi benned a karaktert, bízik benned.~
3394   3|                    bízik benned.~Tiltakoztam a föltevés ellen, nem tartottam
3395   3|              hagyhatom - mondotta -, hogy ez a vánnyadt nõ nyomorával rejtõzködjék
3396   3|                    az odújában, megszurkálom a sovány, sárga lapockáit,
3397   3|                     sárga lapockáit, benézek a fehérnemûs szekrényeibe,
3398   3|                     fehérnemûs szekrényeibe, a szennyesládájába, a titkaiba.~
3399   3|            szekrényeibe, a szennyesládájába, a titkaiba.~Hiába igyekeztem
3400   3|                 igyekeztem lebeszélni Eleket a látogatásról.~- Nem dobhat
3401   3|              bezárkózna, és tisztára húzatná a vánkosokat -, de így nem
3402   3|                     semmit. Rajta fogom érni a magányán, a szerencsétlenségén.~
3403   3|                 Rajta fogom érni a magányán, a szerencsétlenségén.~Bekopogtattunk.
3404   3|                     Elek megrugdosta dühében a zárt ajtót.~A következõ
3405   3|            megrugdosta dühében a zárt ajtót.~A következõ napokon a fiú
3406   3|                   ajtót.~A következõ napokon a fiú minden mesterkedései,
3407   3|                     Johannát meglátogatja, s a „helyszínen” megnézzük,
3408   3|                  volt otthon, vagy lenn volt a mosókonyhában, vagy ruhát
3409   3|               próbált, vagy vendégei voltak. A vendégek különösen felbosszantották
3410   3|                   õket!...~Teljesen értettem a bosszankodását. Professzionátus
3411   3|               elviselni, hogy egy nõhöz, aki a közvetlen közelében él,
3412   3|             boldogult. Egy heves ostrom után a leány kijelentette, hogy:
3413   3|                       hogy: nem.~- Tudja meg a nagyságos úr, hogy õ csak
3414   3|                      neki. Hagyja õt békével a nagyságos úr, õ úgyse...~-
3415   3|                    Ekkor már nem ellenkezett a lány - magyarázta Elek. -
3416   3|                   Ekkor már csak azt akarta, a saját megnyugtatására, hogy
3417   3|                  Elek nagy léptekkel járkált a szobában föl és alá:~- Két
3418   3|                      megállapításszerûen.~6.~A karácsonyi vakációról visszaérkezve
3419   3|                      nem jött és nem is írt. A lány panaszkodott, hogy
3420   3|                  lány panaszkodott, hogy fél a lakásban egyedül aludni.
3421   3|                     lakásban egyedül aludni. A szomszédaink, a Paál fiúk
3422   3|                      aludni. A szomszédaink, a Paál fiúk tudniillik szintén
3423   3|                 esténként, amikor eloltottuk a lámpát, mesélt róla. Lefestette
3424   3|                      mesélt róla. Lefestette a Bécsbe való érkezését. Utánozta
3425   3|                    Utánozta és rekonstruálta a nagyzoló csevegését, amelyben
3426   3|                    hozzánk, mintegy koldulva a társaságunkért, illetõleg
3427   3|               elõszobában; föl volt akasztva a bársonnyal bélelt parfümös
3428   3|                    letérdelt, megszagolgatta a kabátot, a boát, és mímelte,
3429   3|                    megszagolgatta a kabátot, a boát, és mímelte, mintha
3430   3|                  mímelte, mintha csókolgatná a drága nõ ruhadarabjait.
3431   3|                      jobb kedvünk lett. Elek a következõ enunciációt tette:~-
3432   3|                enunciációt tette:~- Johanna, a bájos penziósné, hazaérkezett
3433   3|                      penziósné, hazaérkezett a karácsonyi ünnepekrõl -
3434   3|                     holnap inspiciálni fogja a szobákat, esetleg nagytakarítást
3435   3|                   rendel el! Jól tudja, hogy a szobaurai, akik szerelmesek
3436   3|                     fáradalmait, és elmereng a császárvárosban szerzett
3437   3|          nyavalyásnak nevezte Johannát, mert a válás fájdalmai és az utazás
3438   3|                minõsítette, hogy nem tõlem - a házban lakó medikustól -
3439   3|                     nõ, ha véletlenül csinos a szeme! Hogy nagy a homloka
3440   3|                    csinos a szeme! Hogy nagy a homloka és ráncos, hogy
3441   3|                     és ráncos, hogy óriásiak a kezei, hogy hosszú a dereka,
3442   3|                óriásiak a kezei, hogy hosszú a dereka, hogy kicsi a haja,
3443   3|                  hosszú a dereka, hogy kicsi a haja, ez mind semmi. Errõl
3444   3|                      más levegõ az... Amikor a hogylétérõl kérdezõsködtünk,
3445   3|                 valami sörtársaságban; ennek a betege. A vágytól és fájdalomtól
3446   3|              sörtársaságban; ennek a betege. A vágytól és fájdalomtól most
3447   3|                 fájdalomtól most is alig tud a lábán állni, ezért maradt
3448   3|                        Annyira mulattam ezen a föltevésen, hogy meg sem
3449   3|                    valószínûtlen, amit mond.~A következõ hetekben Johannát
3450   3|                      Johannát ritkán láttuk, a hangja se csendült föl a
3451   3|                     a hangja se csendült föl a szomszéd szobákban. Elszakadt
3452   3|                bennünket.~- Mit csinálhat ez a nõ? Leveleket ír naphosszat
3453   3|                      Leveleket ír naphosszat a vackában? Vagy ábrándozik?
3454   3|              vackában? Vagy ábrándozik? Vagy a felhõket nézi? - kiáltotta
3455   3|                  komikusan triviális induló, a legelvetemültebb katonakarmester-stílusban
3456   3|                      meg fogja hódítani véle a szép vörösbajuszú fõhadnagyot.~
3457   3|                    két hét múlva megérkezett a fõhadnagy. Nem láttuk, csak
3458   3|                  fõhadnagy. Nem láttuk, csak a hangját hallottuk. Egy erõsen
3459   3|                     sörízû hang beszélt benn a szobában. Elek a menetrendbõl
3460   3|                beszélt benn a szobában. Elek a menetrendbõl kikereste a
3461   3|                     a menetrendbõl kikereste a bécsi vonatok érkezését.~-
3462   3|               Háromnegyed óra elõtt érkezett a bécsi gyors! - kiáltotta
3463   3|                       Der Leutnant ist hier. A nagy levelezés gyümölcse
3464   3|                  levelezés gyümölcse megért. A tiszt eljött, hogy kis barátnõjét
3465   3|      szánalomlátogatást tesz. Tartozik ezzel a foglalkozásának, és hízeleg
3466   3|                 Johanna, és lezárja szemeit.~A fiúnak ördöge volt. Fél
3467   3|                     Az ablakhoz támolyogtam. A ház elõtt csukott hintó
3468   3|                  most szállt be.~Nem hittem. A hintó elrobogott. Elek soká
3469   3|                     zongorázni. Eljátszotta „A szûz imájá”-t, azután rátért
3470   3|                hallottuk, rövid pauzák után, a zenedarabot.~- A fõhadnagy
3471   3|                pauzák után, a zenedarabot.~- A fõhadnagy nem tud betelni
3472   3|                   Elek. - Addig is, hogy Ida a teát zavartalanul ne szervírozhassa
3473   3|               zavartalanul ne szervírozhassa a szerelmeseknek, becsöngetem.~
3474   3|                  hogy miféle fõhadnagy... és a többi, de Elek nem hallgatta.~-
3475   3|                        mondta. - Tudom, hogy a fõhadnagy nálad fog aludni.
3476   3|                     fogod járni, tudom, hogy a fõhadnagyot többet nem látod.
3477   3|                     maradni!~Eleknek azonban a legnagyobb fáradozása mellett
3478   3|               fáradozása mellett se sikerült a fõhadnagyot - még csak nyomokban
3479   3|                     kimutatni. Hiába ment ki a folyosóra, hiába nézett
3480   3|                 nézett át Johanna szobájába, a spaletták be voltak csukva,
3481   3|                      néztem az ébredõ utcát, a Nagykörút márciusi hajnalának
3482   3|               hajnalának színeit. Váratlanul a kapunk elõtt egy kocsit
3483   3|                     amint koffert rakott föl a bakra. Johanna jól bebugyolálva,
3484   3|                         elutazik, és dobálja a pénzt, csakhogy láthassa
3485   3|                     pénzt, csakhogy láthassa a leutnantot. És mindezt titokban.
3486   3|             leutnantot. És mindezt titokban. A hátsó lépcsõn viszik le
3487   3|                      hátsó lépcsõn viszik le a pakkját, és fogadok veled,
3488   3|                   fogja megmondani.~Valóban, a lány csak hosszas faggatások
3489   3|                      ha egyszer valakinek az a sorsa, hogy ráfizessen a
3490   3|                     a sorsa, hogy ráfizessen a szerelemre, hát akkor nem
3491   3|                   Idát annyira elkeserítette a tény, hogy föladta eddigi
3492   3|                      Most már látom - mondta a fiú ebédnél -, hogy ez a
3493   3|                     a fiú ebédnél -, hogy ez a kis penész Johanna volt
3494   3|         távolmaradása azonban meggyöngítette a bajtársnõ ellenállását,
3495   3|                    módon sikerült váratlanul a mai roham. Most már csak
3496   3|                Bécsben. Nem fog jól járni ez a nõ sem, és fogadok veled
3497   3|                 fogadok veled akármibe, hogy a fõhadnagy azóta a privatdinerjével
3498   3|                       hogy a fõhadnagy azóta a privatdinerjével dobatta
3499   3|                  privatdinerjével dobatta ki a lakásából.~11.~Ugyanaznap
3500   3|                      istenért, tessék jönni, a nagysága!...~Csak kabátot