Nov.

4001   3|                    néni azt mondja: vörös... A mama erre még jobban sírt.~
4002   3|                       Olvassátok el nekem is a papát.~Ani: De nyugodt leszel?~
4003   3|                                       Amikor a kis leány ott olvas, hogy „
4004   3|                     leány ott olvas, hogy „õ a legkiválóbb magyar szobrász,
4005   3|                   ezt!~Ani (újra olvassa): Õ a legkiválóbb magyar szobrász,
4006   3|                    Bandi (lassan ismétli): Ó a legkiválóbb magyar szobrász,
4007   3|               pillanatban lábujjhegyen belép a gyerekszoba ajtaján Áldor
4008   3|                      elkiáltja magát): Éljen a legkiválóbb magyar szobrász,
4009   3|                 egész világon ismerik! Éljen a legkiválóbb magyar szobrász,
4010   3|                          Áldor összecsókolja a gyerekeket. Eközben bejön
4011   3|                    gyerekeket. Eközben bejön a mama is. Korán hervadó,
4012   3|                      arcát egészen elkínozta a hisztéria. Nagy fekete szemei
4013   3|                   mosolyog.)~Áldor (megöleli a feleségét): Megkerestek
4014   3|                feleségét): Megkerestek engem a haszontalanok a lexikonban.~
4015   3|            Megkerestek engem a haszontalanok a lexikonban.~Bandi: Éljen
4016   3|                     lexikonban.~Bandi: Éljen a legkiválóbb magyar szobrászunk,
4017   3|                  elszalad, és kiabál): Éljen a legkiválóbb magyar szobrász,
4018   3|                    az egész világon ismerik!~A mama (Megcsókolja Áldor
4019   3|                   hangosan): Nem, édesem, ma a klubba kell mennem, a zsûri
4020   3|                     ma a klubba kell mennem, a zsûri ülésezik, igazán nem
4021   3|                   igazán nem lehetek itthon.~A mama (elbocsájtja, komolyan):
4022   3|                elbocsájtja, komolyan): Ebben a hónapban még nem vacsorázott
4023   3|               Megnézi az óráját, megcsókolja a felesége kezét és homlokát,
4024   3|                      homlokát, azzal elsiet. A másik szobából visszakiált):
4025   3|                      Szervusztok, gyerekek.~(A mama lassan kimegy.)~5.~(
4026   3|                Balázs egymásra néznek.)~Ani (A mama után oson. Rövid idõ
4027   3|               visszajõ. Szepegve újságolja): A mama a díványon fekszik...
4028   3|                  Szepegve újságolja): A mama a díványon fekszik... hason...
4029   3|                  hason... és sír... zokog... a haja egész kócos.~(Erre
4030   3|                       Erre lábujjhegyen mind a hárman belopóznak a kis
4031   3|                     mind a hárman belopóznak a kis szalonba, és az ajtóból
4032   3|                     az ajtóból bepillantanak a hálószobába, ahol a mama
4033   3|            bepillantanak a hálószobába, ahol a mama a kanapén görcsösen
4034   3|                     hálószobába, ahol a mama a kanapén görcsösen fuldokolva
4035   3|               meggondolja magát, és kiszalad a lépcsõházba, ahol a földszinten
4036   3|                 kiszalad a lépcsõházba, ahol a földszinten még kopognak
4037   3|                 hangon lekiált): Apaa, apaa!~A lépcsõházban gyengén visszhangzik
4038   3|                egyszer kiált: Semmi válasz.~(A fiú sokáig mélázik a karfára
4039   3|                válasz.~(A fiú sokáig mélázik a karfára támaszkodva, míg
4040   3|                karfára támaszkodva, míg csak a szobalány, aki a boltból
4041   3|                    míg csak a szobalány, aki a boltból jön, föl nem riasztja:)~-
4042   3|               szemekkel): Hol volt, Klarisz?~A szobalány (nyúlánk, finom
4043   3|                   finom arcú, fekete leány): A boltban, úrfi!~Balázs (feltûnõ
4044   3|                      ugye megint maga jön be a cipõmért?...~A szobalány (
4045   3|                   maga jön be a cipõmért?...~A szobalány (mosolyog): Igen.~
4046   3|                     nem feledtem el, bár ami a részleteit illeti, emlékezetemben
4047   3|                      Batizról. Batiz, fürdõ. A megyei térképünkön rajta
4048   3|                    állandóan szidták Batizt. A nagymama szidta, mert vasárnaponként,
4049   3|                   jönni - egy óra kocsijárás a várostól - mindig megzsarolták
4050   3|               várostól - mindig megzsarolták a fuvarosok. Emiatt bosszankodott,
4051   3|          bosszankodott, és nem tudta élvezni a jó levegõt és azt a sok
4052   3|                  élvezni a jó levegõt és azt a sok csodálatos szépet, amivel
4053   3|                    csodálatos szépet, amivel a természet olyan pazar kezekkel
4054   3|                    vidékét. Szidta apa, mert a kerékpárját, amelyen reggelenként
4055   3|                  amelyen reggelenként bejárt a városba, minden utazáskor
4056   3|                      érte. Szidta anya, mert a kerékpárjavítási költségek
4057   3|              úgyszólván duplára növesztették a nyaralási kiadást. Batizról
4058   3|                  nálunk õszkor és télen csak a legnagyobb lekicsinylés
4059   3|                   hangján beszéltek. De jött a tavasz, jött a május, és
4060   3|                       De jött a tavasz, jött a május, és június elsején
4061   3|                    idõtõl kezdve Batiz, mint a fürdõk ideálja, mint „pompás
4062   3|               asztali beszélgetéseinknél.~Ez a korszak azonban jóval késõbbi
4063   3|                     késõbbi helyet foglal el a keresztény idõszámításban,
4064   3|            Eltévedésem t.i. Batizon történt. A második nyaralásunk alkalmával.~
4065   3|                 alkalmával.~Márkó bácsi, aki a bútorokat nagy sráfkocsiján
4066   3|                   vörös nap bukkant fel azon a szépséges júniusi reggelen.
4067   3|                       és az egész ház úszott a pakolás és készülõdés mozgalmas
4068   3|                      mozgalmas gyönyöreiben. A karikákat, a labdászacskót,
4069   3|                   gyönyöreiben. A karikákat, a labdászacskót, a csigaostorokat
4070   3|                  karikákat, a labdászacskót, a csigaostorokat nyakunkba
4071   3|                  megbokrosodtak; vagy: Kati, a szobalány felbukott a tükrös
4072   3|                  Kati, a szobalány felbukott a tükrös szekrénnyel; vagy:
4073   3|                     szekrénnyel; vagy: Pici, a kutyánk rángatni kezdte
4074   3|                      kutyánk rángatni kezdte a kocsiról az ágyterítõket
4075   3|                   ingujjban, fáradtan szidta a villatulajdonost, hogy nem
4076   3|                       hogy nem szellõztetett a szobákban õsz óta, és anya
4077   3|                  után valóban szétszóródtunk a kertben, és a homok örömeit
4078   3|                 szétszóródtunk a kertben, és a homok örömeit élveztük.
4079   3|               említeni. Ez utóbbi tudniillik a harisnyába szórva, már igen
4080   3|          mennyiségben is kellemetlenné teszi a járást, míg viszont a batizi
4081   3|                  teszi a járást, míg viszont a batizi homok literszámra
4082   3|                     literszámra és állandóan a harisnyában viselve, a legcsekélyebb
4083   3|             állandóan a harisnyában viselve, a legcsekélyebb kellemetlenséget
4084   3|                      okoz, sõt ellenkezõleg, a cipõ hordásának különös
4085   3|                 kölcsönöz.~Miután lábbelimet a fürdõi turisztika követelményének
4086   3|                  Öcséim és húgaim nem voltak a láthatáron, sem a dada,
4087   3|                     voltak a láthatáron, sem a dada, sem Kati. Minden körülmény
4088   3|                       Elhatároztam, hogy míg a gyerekek dudliznak, és a
4089   3|                     a gyerekek dudliznak, és a napernyõk alatt alszanak,
4090   3|                      közepén találtam magam. A tüzelõ napban fegyverek
4091   3|               mosolygott reám, és biccentett a fejével. És ez a tény talán
4092   3|                  biccentett a fejével. És ez a tény talán hozzájárult ama
4093   3|                     úriembert kizárólag csak a katonák között lehetett
4094   3|              lehetett találni. - Miért? Erre a mai eszemmel már felelni
4095   3|                  felelni is tudok. - Mert ez a mesterségük; ezért ad nekik
4096   3|                  mesterségük; ezért ad nekik a király lovat, kardot, szép
4097   3|               nyárfák sorakoztak. Megijedtem a kietlen messzeség e képétõl,
4098   3|                 kerítés mellett haladtam el. A kerítésen belül parasztlányok
4099   3|               egymást vízzel locsolták. Erre a házból egy kövér öregasszony
4100   3|                  szavakkal szidta õket. Hogy a szavak csúnyák voltak-e,
4101   3|                   többé ki nem mondom azokat a szavakat. E szavak sajátságos
4102   3|                    egyedül gyönyörködtem, és a társaságtól elvonulva szoktam
4103   3|                  nehogy elfeledkezzem róluk.~A kerítésen belül más érdekes
4104   3|                  érdekes dolgokat is láttam. A telek szélén, bokrok között,
4105   3|                   életemben le tudott kötni. A kutya, egy apró puli, már
4106   3|                   egy-egy pillanatra letette a jobb elsõ lábát a földre.
4107   3|                    letette a jobb elsõ lábát a földre. Az öreg paraszt
4108   3|                  öreg paraszt hiába ütögette a pipaszárával, a kutyus nem
4109   3|                     ütögette a pipaszárával, a kutyus nem volt képes hosszabb
4110   3|                      ideig elnéztem, és arra a meggyõzõdésre jutottam,
4111   3|                 meggyõzõdésre jutottam, hogy a kutya ezzel a módszerrel
4112   3|                 jutottam, hogy a kutya ezzel a módszerrel sohase fogja
4113   3|                módszerrel sohase fogja tudni a szolgálást tökéletesen megtanulni.~
4114   3|               megtanulni.~Továbbmenve, végre a kerítés sarkához értem.
4115   3|                      és ugyanoda értem, ahol a belépésemkor voltam. Az
4116   3|                  volt, három rigó is fütyült a közelemben. Visszafütyültem
4117   3|                    pillantottam meg, amelyek a ritkán ültetett gesztenyefák
4118   3|                 csomót szedtem belõlük azzal a szándékkal, hogy meg fogom
4119   3|                     ozsonnára terítenek, sõt a testvéreim immár kétségtelenül,
4120   3|                      izzadó homlokkal isszák a nagy pohár világos kávékat.
4121   3|                      tehát, hogy kiszemeljem a legrövidebb utat, és egyenes
4122   3|              irányban elindultam visszafelé.~A kis erdõbõl hamarosan kijutva,
4123   3|                      bontakozott ki elõttem. A teraszon nagy társaság mulatott,
4124   3|                  tisztában voltam vele, hogy a fehér-fekete ruha eszméjét
4125   3|         indítványomat pártolni fogják.~Ennek a tervnek annyira megörültem,
4126   3|                  szaladva folytattam utamat.~A szaladás kitûnõ mulatság,
4127   3|                  következményeire, amilyenek a tüdõgyulladás, az oldalszúrás
4128   3|                   meggyõzõdésemmé vált, hogy a szaladásnak e betegségekkel
4129   3|                   kétszer annyi ideig tudott a víz alatt maradni, mint
4130   3|                   azonban még némileg hittem a szaladás veszélyes voltában,
4131   3|                   mulatságot. Megrészegedtem a szaladástól. Gyorsan és
4132   3|           oldalszúrást kaptam. Sántikálva és a bordámat tapogatva folytattam
4133   3|                  hamarosan hazajutni. És ezt a vágyat csak fokozta ébredõ
4134   3|                   ezt magamnak bevallani, és a kezdõdõ kétségbeesés egy
4135   3|                    volna állanom, megkeresni a zsebkendõt, megtörülni a
4136   3|                     a zsebkendõt, megtörülni a szemeimet és tájékozódni
4137   3|                ellenszenves utcába jutottam. A házak szûken sorakoztak
4138   3|                 egymás mellé, ember nem volt a láthatáron. Minden reményemet
4139   3|                      megtalálását illetõleg. A szemem elõtt összefolyt
4140   3|                      szemem elõtt összefolyt a világ, és hirtelen nagyon
4141   3|                      hidegrázás, úgy bújkált a félelem a torkomban, a vállaimban,
4142   3|            hidegrázás, úgy bújkált a félelem a torkomban, a vállaimban,
4143   3|               bújkált a félelem a torkomban, a vállaimban, a hátamban és
4144   3|                     torkomban, a vállaimban, a hátamban és a térdeimben.
4145   3|                    vállaimban, a hátamban és a térdeimben. El tudom képzelni,
4146   3|                      El tudom képzelni, hogy a sírástól vörös lehetett
4147   3|                  arcom, és kétségtelen, hogy a homokos öklömmel igyekeztem
4148   3|                      igyekeztem fölszárítani a kellemetlen, szégyenthozó,
4149   3|               viselkedni. Jól belemelegedtem a sírásba, úgy, hogy hamarosan
4150   3|                    borízû hang szólított, és a vállaimon egy nehéz kezet
4151   3|              hazavezetni.~Kijátszottam ezzel a legerõsebb ütõkártyámat.
4152   3|                  édesapám aggódva panaszolta a doktor bácsinak, hogy milyen
4153   3|              Olyasvalamit jelentett nekem ez a megkülönböztetés, mint a
4154   3|                     a megkülönböztetés, mint a porcelánedények között a
4155   3|                     a porcelánedények között a japáni fekete kávéskészlet
4156   3|                  fekete kávéskészlet számára a „szervíz” kifejezés, amelyet
4157   3|                   vendégünk volt, és kikérte a készletet az üvegszekrénybõl.~-
4158   3|                   hasonlítottam ezt, amelyet a hajós érezhet, amikor a
4159   3|                      a hajós érezhet, amikor a nyílt tengeren, a viharban
4160   3|                     amikor a nyílt tengeren, a viharban észreveszi, hogy
4161   3|                    hogy iránytûje elveszett.~A bácsi nem tudott segíteni
4162   3|                   idõt nekem. Újra rákezdtem a sírást, hogy még a megmaradt
4163   3|                 rákezdtem a sírást, hogy még a megmaradt kevés könnyeimtõl
4164   3|                  követték lépteimet, ameddig a portájuk tartott. Egy kis
4165   3|                    lemondóan követni akartam a sors által kijelölt utat.
4166   3|                   által kijelölt utat. Ekkor a hátam megett egy nõi hang
4167   3|                 büszkén és felvillanyozódva. A néni hátraszólt a szobába:~-
4168   3|          felvillanyozódva. A néni hátraszólt a szobába:~- Mariska! Kelemenék
4169   3|                       Mariska! Kelemenék nem a Winter-villában laknak?~-
4170   3|                     mert délben vizet hozott a Winterék kútjáról.~- Kérdezd
4171   3|                    Kérdezd csak meg - mondta a szép néni.~A Julcsa tudta.
4172   3|                    meg - mondta a szép néni.~A Julcsa tudta. Néhány perc
4173   3|                     tudta. Néhány perc múlva a szép néni parancsára kendõt
4174   3|                  Alig mentünk néhány lépést, a kis erdõ sarkában megjelent
4175   3|                      erdõ sarkában megjelent a dada alakja. Otthagytam
4176   3|                      erõmbõl elkezdtem futni a dada felé, aki kiterjesztett
4177   3|                megállott. Pár pillanat múlva a karjaiban voltam. Három
4178   3|                   feltörõ zokogások jelezték a bánat és fájdalom elszállt
4179   3|                       Édesanyám kávét tálalt a számomra, és a rendes négy
4180   3|                  kávét tálalt a számomra, és a rendes négy cukor helyett
4181   3|                    helyett hat kockát dobott a pohárba. Azt gondoltam magamban,
4182   3|                    hogy az eltévedés megérte a pénzt.~Csak ekkor vettem
4183   3|                     ekkor vettem észre, hogy a bal kezemben még mindig
4184   3|                   még mindig ott szorongatom a virágbokrétát. Nem tudtam,
4185   3|                    mit kezdjek vele, és hogy a kalamitások után nem tûnök-e
4186   3|                      átnyújtom. Megkérdeztem a dadát:~- Nézze dada - mondottam -,
4187   3|                      dada - mondottam -, ezt a csokrot anyikának szedtem.~-
4188   3|                Józsika, adja oda - biztatott a dada.~- Nem, adja oda maga -
4189   3|                    adja oda maga - kérleltem a dadát esengve. - Kérem,
4190   3|                      én szégyenlem. - És jól a lelkére kötöttem, hogy a
4191   3|                     a lelkére kötöttem, hogy a csokor átadása ne mindjárt,
4192   3|                 hanem csak késõbb történjék.~A jó dada megszokta már efféle
4193   3|                      bolondságaimat, átvette a csokrot. És amikor javában
4194   3|                      És amikor javában ittam a kávét kis fonott székemen,
4195   3|                  majdnem szorongva figyeltem a jelenetet. Attól féltem,
4196   3|                 életemben el nem feledem ezt a pillanatot. Emiatt határoztam
4197   3|                                              A KÁLVIN TÉREN~Szomory Dezsõnek~
4198   3|        harmatfelhõkbe burkolózik, valahonnan a Múzeum körútról vagy az
4199   3|                    könnyû fejjel beérkeztünk a Kálvin térre, akkor megérezhetjük
4200   3|                 megérezhetjük pár pillanatra a látóhatár kivilágosodásában,
4201   3|                 látóhatár kivilágosodásában, a köd megvastagodásában és
4202   3|     megvastagodásában és színváltozásában, s a sietõ emberárnyék tovasuhanásában
4203   3|                  bátortalan szívdobbanásait.~A városoknak t.i. nem egy
4204   3|                 embereknek, hanem több, mint a hüllõknek és némely halaknak.~
4205   3|             hüllõknek és némely halaknak.~2.~A szemben levõ kávéházak ajtajai,
4206   3|          farkasszemet néznek egymással, most a ködben és a reggelben eltávolodnak,
4207   3|                  egymással, most a ködben és a reggelben eltávolodnak,
4208   3|               ajánlatos; továbbá tartózkodás a cigarettától egész délelõttre.~
4209   3|            cigarettától egész délelõttre.~3.~A villamoskocsik sietve, de
4210   3|              Körülnéznek és továbbgördülnek. A lámpásaik kék, lila, sárga,
4211   3|                   kedves és csodálatos, hogy a jól tisztított kávéházi
4212   3|               ingerel.~Lassan hullámokat vet a tér. Emberek sûrûsödnek
4213   3|                 mintegy delejes taszításban. A rendõr a sarkon féllábra
4214   3|                delejes taszításban. A rendõr a sarkon féllábra áll, és
4215   3|            váltóigazgató fiúcskák bújnak elõ a föld alól. Most süket csengetésektõl
4216   3|               csengetésektõl zavarosodik meg a köd. Egyszerre sok villamoskocsi
4217   3|                      rövid idõre lefoglalják a teret.~4.~De nem soká, mert
4218   3|                  teret.~4.~De nem soká, mert a köd lassan ritkul, a közök
4219   3|                    mert a köd lassan ritkul, a közök tágulnak. A tér viszont
4220   3|                    ritkul, a közök tágulnak. A tér viszont összeszûkül,
4221   3|                    viszont összeszûkül, mert a házak, mintha körülsorakoznának,
4222   3|                egyenként láthatóakká válnak. A szembenlévõ patikát kinyitják,
4223   3|                   köhögõs betegek ácsorognak a márványos asztalok elõtt.
4224   3|                    márványos asztalok elõtt. A patikárosok jókedvûek, egész
4225   3|                      egész éjjel aludtak, és a friss mosdóvíz nagyszerûen
4226   3|                      csapat munkás igyekszik a híd felé. A Kecskeméti utca
4227   3|                 munkás igyekszik a híd felé. A Kecskeméti utca sarkán az
4228   3|                   gesztenyés asszony begyújt a kemencéjébe. Vajon kik esznek
4229   3|                   reggel gesztenyét?~5.~Most a Baross utca felé kell nézni.
4230   3|                      de bájosak, vonulnak át a téren nagy csapatokban ingadozva
4231   3|                minden tetszenivágyás nélkül. A fiatalurak, az egyetemiek,
4232   3|                 elhatározásban fölkeltek, és a tér közepén a szökõkút mellett
4233   3|                  fölkeltek, és a tér közepén a szökõkút mellett várakoznak.
4234   3|            várakoznak. Álmosak, kissé bánják a vállalkozást, és semmi kis
4235   3|                    kis izgalmat sem remélnek a találkozástól. Csakugyan,
4236   3|                    találkozástól. Csakugyan, a leánykák kedvetlenek és
4237   3|                    sietnek, és alig felelnek a beszédre. A fiatalurak reá
4238   3|                    alig felelnek a beszédre. A fiatalurak reá fognak jönni,
4239   3|                   meggondolandó.~6.~Most már a boltokat is nyitogatják.
4240   3|                    embertömegek lüktetnek át a nagyobb utcákba. A kálvinista
4241   3|              lüktetnek át a nagyobb utcákba. A kálvinista templom vasrácsos
4242   3|                férfiú. Nyilván lelkészek, és a reggeli lapok újdonságairól
4243   3|                     idõ már felvilágosodott. A kékbõl átszürkült, megbarnult
4244   3|                    megbarnult az atmoszféra. A szökõkút öreg istennõi deszkapaplanaikkal
4245   3|               istennõi deszkapaplanaikkal és a kicsiny Neptun-szobor bizonyos
4246   3|           befolyásukat elvesztették, és csak a parádé és megszokottság
4247   3|                 megszokottság miatt maradnak a helyükön.~7.~A rendõrt egy
4248   3|                      maradnak a helyükön.~7.~A rendõrt egy fiatal fiú szólítja
4249   3|                    istenadta, és nem találja a Kecskeméti utcát. Vastag
4250   3|                      szemüveges tekintetében a vaksi szorgalom pislákol
4251   3|                 pislákol becsületes fénnyel. A villamosok kétségbeejtik,
4252   3|                 villamosok kétségbeejtik, és a sok, sûrû sínpár az édesanyja
4253   3|                kikászálódik az aszfaltra.~8.~A kávéház ablaka elõtt most
4254   3|                     el. Doktorért megy, mert a kis úrfinak fáj a torka.
4255   3|                       mert a kis úrfinak fáj a torka. Nagyon fáj, és emiatt
4256   3|                  emiatt már reggel sírás van a házban. Nemsokára látni,
4257   3|           gumikerekûek gördülnek elõ. Mintha a szobalány segélykiáltása
4258   3|           télikabátban. Szerte szállingóznak a városba, és a betegek már
4259   3|                  szállingóznak a városba, és a betegek már várják valamennyit.
4260   3|             bontatott ki, jeléül annak, hogy a doktor kissé elkésett a
4261   3|                      a doktor kissé elkésett a felkeléssel.~9.~Az idõ most
4262   3|                   arra jõ egy század katona.~A délelõtt elmosódó és unalomba
4263   3|                   felveri és felszínre hozza a lépések hangos ritmusa.
4264   3|                     teherhordó szekér megáll a katonák miatt, és a kocsis
4265   3|                   megáll a katonák miatt, és a kocsis visszagondol arra
4266   3|                     kocsis visszagondol arra a három esztendõre, amelyet
4267   3|                    három esztendõre, amelyet a császár szolgálatában eltöltött.
4268   3|                   Mindez pár perc csupán, és a kõkockákon nemsokára csörömpölõ
4269   3|                     zökkenésekkel tovagördül a nehéz jármû. Sõt újabbak
4270   3|                      Mire delet harangoznak, a Kálvin téren már hatalmas
4271   3|                      forgatagban gomolyognak a gyalogló emberek, a fogatok,
4272   3|              gomolyognak a gyalogló emberek, a fogatok, a villamosok, a
4273   3|                 gyalogló emberek, a fogatok, a villamosok, a terhes szekerek,
4274   3|                     a fogatok, a villamosok, a terhes szekerek, s közöttük
4275   3|                  terhes szekerek, s közöttük a lovasrendõr árvalányhaja,
4276   3|                  lovasrendõr árvalányhaja, s a vasutas piros zászlója egészen
4277   3|               reményvesztetten integetnek...~A református templom órájának
4278   3|                 ütéseit senki se hallja meg. A lebonyolódó találkák sorozatát,
4279   3|                  találkák sorozatát, amelyek a kút köröndjénél játszódnak
4280   3|                     kisasszony egy ablakból. A gumikerekû-kocsisok leszállnak
4281   3|               gumikerekû-kocsisok leszállnak a bakról, és tréfálkoznak.
4282   3|                     bakról, és tréfálkoznak. A lovakat az itatók itatják.
4283   3|                   lovakat az itatók itatják. A Belváros felõl özönlenek
4284   3|                     Belváros felõl özönlenek a varróleányok, most már felfrissülve,
4285   3|               elevenen és kirózsaszínesedve. A diákok a sarkon nem gyõznek
4286   3|                  kirózsaszínesedve. A diákok a sarkon nem gyõznek utánuk
4287   3|                    három órakor megcsöndesül a zaj, a házak csukott ablakai
4288   3|                   órakor megcsöndesül a zaj, a házak csukott ablakai elméláznak,
4289   3|                  megadással burkolóznak újra a késõ délután összeszedelõzködõ
4290   3|             összeszedelõzködõ ködfátyolaiba. A gesztenyések tûzhelyeirõl,
4291   3|                       ünnepélyesen száll fel a füst, ferdén, meglapultan,
4292   3|                   füst, ferdén, meglapultan, a háztetõk felé. Ha most valaki
4293   3|                    valaki egy ablakból lenéz a térre, amely kétségbeesetten
4294   3|                     és meglátja felgyulladni a sarki boltban az elsõ lámpalángot,
4295   3|                   amikor már csendes minden, a Kálvin tér, mint egy fülledt
4296   3|                    fülledt barlang, ásítozik a fénytelen égbolt félelmétõl
4297   3|                     félelmétõl megzavarodva. A hazatérõnek tanácsos sietni.
4298   3|                    tanácsos sietni. Ilyenkor a kút mellett elhaladva, esetleg
4299   3|                     úgy hallani, hogy valaki a nevünkön szólít. Egyszer
4300   3|                     de futni ám hazáig. Mert a sok elhalt, elpusztult,
4301   3|                     erõ, amelyet az emberek, a sietõ, dolgozó emberek,
4302   3|                     és fiúk itt elhullattak, a kövek hasadékai közül, a
4303   3|                     a kövek hasadékai közül, a sínek nyílásai közül kibukkan,
4304   3|             találkoztam vele. Gyengén izzadt a homloka, de hátraszegte
4305   3|                  nyakát, és csaknem kacagott a szabadság öröme miatt, mely
4306   3|                mosolyogva, de kicsit fájt ám a szívem -, kedves Gracián,
4307   3|                      amit tudtam. Most, hogy a szabadság mámorában találkoztam
4308   3|                    találkoztam vele, megtelt a szívem iránta õszinte szánalommal,
4309   3|                 szánalommal, és sajnálkoztam a reményeimen, amelyeket hozzáfûztem
4310   3|                     amelyeket hozzáfûztem és a fáradozásaimon.~5.~Ez az
4311   3|            fáradozásaimon.~5.~Ez az ifjú arc a maga szûzies friss és hamvas
4312   3|                       Már elõre láttam rajta a tépéseket, a kopásokat és
4313   3|                    láttam rajta a tépéseket, a kopásokat és a horpadásokat,
4314   3|                    tépéseket, a kopásokat és a horpadásokat, a ki nem kerülhetõ
4315   3|                 kopásokat és a horpadásokat, a ki nem kerülhetõ tortúrák
4316   3|                 próbálna valaki kiigazítani, a ráncokat és árnyékokat,
4317   3|                      még az éjszaka sem, még a sötétség sem, mert a sötétben
4318   3|                     még a sötétség sem, mert a sötétben is megmaradnak
4319   3|                     színek, amilyeneket csak a legnagyobb festõk tudnak
4320   3|                 Mégis csak szerencsés fiú ez a Gracián! - mondtam magamban -
4321   3|                    akiknek ki akar csordulni a szívük, s hogy ellensúlyozzák:
4322   3|                ellensúlyozzák: sietnek, mint a pincér a telt pohárral.~
4323   3|                       sietnek, mint a pincér a telt pohárral.~7.~Nem tudtam
4324   3|                      Nem tudtam jól követni. A távolság közöttünk mind
4325   3|                  nézett hátra. Nem nézte meg a gyönyörû erdõket és berkeket,
4326   3|                    váltogatták, nem törõdött a sok apró színes mezei virággal,
4327   3|                   érni, jó távolra hazulról, a gyermekkoromtól, az emlékeimtõl,
4328   3|             gyermekkoromtól, az emlékeimtõl, a tanítómesteremtõl, az egész
4329   3|                 gondolatát. - Jó távolra! Ó, a mi földünkön csak rövid
4330   3|                      hogy Gracián megállott. A földre maga elé nézett valami
4331   3|                    10.~Nem vette észre, mert a közelben megállapodtam.
4332   3|                      közelben megállapodtam. A dús zöld fûben - mint valami
4333   3|                   pompázatos meztelenségben. A bõr elefántcsont színét
4334   3|                     gyengéden világította át a vér rubintjának rózsaszín
4335   3|                 rubintjának rózsaszín fénye. A félig nyitott búzavirágszínû
4336   3|              tökéletes rajza finomította meg a hatalmas testet, és kicsinyítette
4337   3|                 mondottam magamban -, hiszen a szerencse vezette õt kezdettõl
4338   3|                azonban, hogy fölismeri-e, mi a tennivalója, és ifjú elbizakodottságában
4339   3|                    habozott, azután megrázta a vállait, mintegy kiszakította
4340   3|                   mintegy kiszakította magát a meleg, pihegõ nõi test bûvkörébõl,
4341   3|                  bosszankodás nélkül -, hova a pokolba sietsz annyira!...
4342   3|                     alig egy kõhajításnyira. A földön most két leány feküdt
4343   3|                 elõtte egy kisebb tisztáson, a puha sárga homokban. Hasonlóan -
4344   3|                  fehérek, kékes árnyékokkal.~A kékes szín az ilyen fehér
4345   3|                   csábító zamatot kap. Ennek a két lánynak a teste is,
4346   3|                     kap. Ennek a két lánynak a teste is, látásra olyan
4347   3|                   Hibátlan szépség volt mind a kettõ, ruganyos, kígyószerû,
4348   3|                       ami nem tévesztheti el a hatását. Gracián megremegett,
4349   3|                  elõrehajolt, majd letérdelt a fûre. Nem helyeselhettem,
4350   3|                     egyiket - mialatt szemei a másiknak bokáit szemlélték -,
4351   3|                   újra útnak eredt.~14.~- Ez a szerencsétlen Gracián csak
4352   3|                  hogy micsoda nagy hiba volt a szõke asszonynál meg nem
4353   3|  tapasztalatlanságához. Nyilván érez valamit a levegõben, vagy fél és aggódik
4354   3|               levegõben, vagy fél és aggódik a jövõje miatt, vagy megrontotta
4355   3|               sietnem, hamarosan elértem azt a néhány orgonabokrot, amelynek
4356   3|                 Vörös hajuk bronza ragyogott a délutáni napban, és viruló
4357   3|                     nem kellett félnem attól a fölényes és kegyetlen mosolytól,
4358   3|                kegyetlen mosolytól, amellyel a fiatalok - akik valószínû
4359   3|            fellobbanásait.~Gracián ekkor már a távolba nézett, ahol szerteszét
4360   3|                 meztelen testekkel volt tele a mezõ.~16.~Száz és száz nõ
4361   3|                   száz nõ feküdt összevissza a magas fûben, mint égbõl
4362   3|                    Sokan voltak, elfoglalták a látóhatárt, az utakat. Rettenetes
4363   3|                    nélkül futkosott közöttük a telhetetlenség és határozatlanság
4364   3|                    17.~Minden fajta nõ akadt a beláthatlan tömegben. Klasszikus
4365   3|             Klasszikus szépségû görög arcok, a meloszi Aphrodite torzójával.
4366   3|                    alig tudnák visszatartani a nevetést. Egy csomó apró
4367   3|                     volt!~18.~Amint követtem a fiút, bámulatos sorozatát
4368   3|                   sorozatát figyelhettem meg a különbözõ nõ-fajtáknak.
4369   3|            nyúlánkságuk mellett is testesek. A karjukkal többnyire szemérmesen
4370   3|             többnyire szemérmesen eltakarták a tekintetüket, vagy egy felhõre
4371   3|                     csatamezõhöz hasonlított a tájék, nagyszerû volt, elhagyott,
4372   3|                       emelkedett és süllyedt a sok mellkas, de alig észrevehetõen. ~
4373   3|                    hívólag intsen, vagy hogy a lábát megfogva megállásra
4374   3|                     volt.~Gracián lehajtotta a fejét, behunyta a szemeit.~-
4375   3|                 lehajtotta a fejét, behunyta a szemeit.~- Induljunk vissza,
4376   3|                     többet, mert korod miatt a mértékletesség ajánlatos
4377   3|                      mert futni kezdett.~20.~A nap már búcsúzott a hátunk
4378   3|                      20.~A nap már búcsúzott a hátunk megett, a távoli
4379   3|                   búcsúzott a hátunk megett, a távoli hegyeknél. Gracián
4380   3|              féktelen vágya, tudatlansága és a jövõtõl való félelem, azt
4381   3|                    homlokát. Keresztülugrált a sok mezítelen test fölött,
4382   3|                   igyekezéssel követtem.~21.~A sötétség is folyton növekedett,
4383   3|              sötétség is folyton növekedett, a látóhatár megszûkült. Utunk
4384   3|                 feküdtek mindenfelé. Gracián a testeken gázolt.~Megállottam,
4385   3|                gázolt.~Megállottam, kitártam a karjaimat és teljes erõmmel
4386   3|                  mindjobban kisebbedett.~22.~A látóhatárt ebben az irányban
4387   3|                 Hegyszoroshoz hasonlított ez a hely, idegenszerû, félelmes
4388   3|                     baljóslatú volt, mint az a völgykatlan, hol Hagen megölte
4389   3|                  valóságos torlaszt alkottak a nõi testek. El volt zárva
4390   3|                 Gracián - kiáltottam zokogva a fájdalomtól -, nem menekülhetsz!~
4391   3|                    Azután elesett, lerogyott a kábító vonzásban. Néhány
4392   3|                    átfutott az ajkakon, mint a hullámgyûrûk, ha valamit
4393   3|                     Soká álltam ott meredten a bánattól és reménykedéstõl,
4394   3|                      míg csak rám nem borult a sötétkék éjszaka, de Graciánt
4395   4|                        SCHMITH MÉZESKALÁCSOS~A lõcsei városi régiségtárban
4396   4|                városi régiségtárban betûztük a pallos felírását.~„Wenn
4397   4|                     Leben.”~Két kézre fogtam a fatális, nagy, nehéz kést,
4398   4|          próbálgattam, hogyan vághatott vele a hóhér.~Eszembe jutott azután
4399   4|                   már heroikusan suhogtattam a levegõben az ócska, de kitûnõ
4400   4|                Margit. Rajtam is végigfutott a hideg. Átéreztem a pallossal
4401   4|               végigfutott a hideg. Átéreztem a pallossal való kivégzés
4402   4|          rettenetességét, magam elõtt láttam a lõcsei hóhért, ajkain a
4403   4|                      a lõcsei hóhért, ajkain a kegyetlen, keresztény gondolattal: „
4404   4|                    das ewige Leben.”~- Ez az a pallos - betûzte Margit
4405   4|                      pallos - betûzte Margit a magyarázó cédulát -, ez
4406   4|                   magyarázó cédulát -, ez az a pallos, amellyel az utolsó
4407   4|                     ítéletet végrehajtották. A delikvens Schmith mézeskalácsos
4408   4|                     megölte.~- Mikor volt ez a kivégzés? - kérdeztem az
4409   4|          bosszankodni kezdtem, mert érdekelt a Schmith mézeskalácsos története,
4410   4|                   amikor Margit megismételte a kérdést:~- Mikor volt, mikor? -
4411   4|                    ban már Lõcse elvesztette a pallosjogát.~- 1733-ban?
4412   4|                        feleltem könnyedén és a magyarázó fölényével. -
4413   4|                     Sok mindenféle oka volt. A király rendeletileg visszavonta
4414   4|                     rendeletileg visszavonta a pallosjogot, amelyet, ha
4415   4|                    1732. december 31-én volt a kivégzés. Ennek a Schmithnek
4416   4|                    én volt a kivégzés. Ennek a Schmithnek a történetét
4417   4|                 kivégzés. Ennek a Schmithnek a történetét a feleségével
4418   4|                      Schmithnek a történetét a feleségével különben részletesen
4419   4|                     benne van az egész dolog a krónikában, amelyet már
4420   4|                       olvastam.~Elkészültünk a régiségtárral, áthaladtunk
4421   4|                       amelynek kandallójából a legfinomabb XVI. és XVII.
4422   4|                 illata áramlik, és lejöttünk a széles lépcsõkön.~Késõbb
4423   4|                     széles lépcsõkön.~Késõbb a Szent Jakab-templomban a
4424   4|                     a Szent Jakab-templomban a szárnyas oltárok, az aranyozott
4425   4|                     az aranyozott faszobrok, a szarkofágok között elkezdtem
4426   4|                 szarkofágok között elkezdtem a mesét.~- Nézze - mondtam
4427   4|                    Margitnak, és megmutattam a mézeskalácsosok céhmesterének
4428   4|                     hallgatta vasárnaponként a misét Schmith mézeskalácsos.
4429   4|                      Schmith Fábián. Itt ült a kékfestõk és a könyvkötõk
4430   4|                       Itt ült a kékfestõk és a könyvkötõk céhmesterei között,
4431   4|                     céhmesterei között, mint a céhek jelvényeirõl láthatni.~
4432   4|                      német akarat volt ebben a csúnya, vizes szemû, halszájú,
4433   4|                     némán, féltékenyen, mint a vakondok. Ezenkívül a legjobb
4434   4|                   mint a vakondok. Ezenkívül a legjobb mézeskalácsos volt
4435   4|                 Drezdában, ahol annak idején a mézeskalácsos-ipar aranykorát
4436   4|                  idõben az emberek szerették a mézeskalácsot. Nem kuriózum,
4437   4|               gyûjtötte az aranyakat rakásra a ládájában. Volt tekintélye,
4438   4|                  volt. Senki se szerette ezt a Schmithet.~Vannak ilyen
4439   4|                     szégyenlik, ha valakinek a szeretetét vagy a barátságát
4440   4|                  valakinek a szeretetét vagy a barátságát keresnék. Kívül
4441   4|             barátságát keresnék. Kívül hideg a bõrük, mint a kígyóé, és
4442   4|                    Kívül hideg a bõrük, mint a kígyóé, és izzad a kezük,
4443   4|                      mint a kígyóé, és izzad a kezük, de belül fáj nekik
4444   4|                      az elhagyatottságuk, és a dacuk befelé szúrja a szívüket.
4445   4|                     és a dacuk befelé szúrja a szívüket. Mindenkiben megszimatolják
4446   4|                   ellenszenvre vannak ítélve a születésük óta. Nos, és
4447   4|                  Sokat rágódott rajta, törte a fejét, hogy jó lesz-e, vagy
4448   4|          szerelmeskedésre gondol. És borzadt a gondolattól, hogy a felesége
4449   4|                  borzadt a gondolattól, hogy a felesége meg fogja csalni.
4450   4|                   fogja csalni. Hiszen annyi a szép férfi, annyi a kedves,
4451   4|                    annyi a szép férfi, annyi a kedves, meleg hangú, forró
4452   4|                    erre nem vagyok képes. De a pénzemért kaphatok szép
4453   4|                     szép lányt. Hozzám adják a legszebb lõcsei lányt is,
4454   4|                    mert gazdag vagyok. És ha a templomban összeesket bennünket
4455   4|                   köteles forrón megcsókolni a számat, és köteles engem
4456   4|            megházasodik.~Csak ott hibázta el a dolgot, hogy éppen a legszebb
4457   4|                      el a dolgot, hogy éppen a legszebb lányt kellett neki
4458   4|                   akarta, hogy most már, még a tetejében, irigyeljék az
4459   4|                  Paul Walternek, az ötvösnek a lányát, Évát kérte meg.
4460   4|                       Négy hét alatt megvolt a lakodalom, márciusban. Ezerhétszáznegyvenkettõ
4461   4|               folyékonyan. - Márciusban volt a lakodalom. Schmith magát
4462   4|                     lakodalom. Schmith magát a kékfestõk céhmesterét, Meliuszt
4463   4|              Meliuszt kérte fel násznagynak, a Juhász Meliusz Péternek
4464   4|               leszármazottját, tudja, akirõl a magyar irodalomtörténetekben
4465   4| irodalomtörténetekben szó van. Paul Walterék a városbírót választották
4466   4|             választották násznagynak - ennek a nevét nem tudom, elvégre
4467   4|                   emlékezhetik mindenre - de a városbíró nem fogadta el.
4468   4|                    városbíró nem fogadta el. A násznagy más lett. A dolog
4469   4|                     el. A násznagy más lett. A dolog magyarázata, az volt,
4470   4|                   magyarázata, az volt, hogy a városbíró fia a bolondulásig
4471   4|                   volt, hogy a városbíró fia a bolondulásig szerette Évát,
4472   4|                   hogy õ kapja feleségül, de a vén zsugori Paul Walter
4473   4|                   Paul Walter nem adta hozzá a lányt. Nyilván gazdagabb
4474   4|                 hitte, hogy az arany egyenlõ a boldogsággal. Meg volt róla
4475   4|                   Meg volt róla gyõzõdve. És a leányt boldognak akarta
4476   4|           ezerhatszázas és hétszázas években a szülõk sokkal nagyobb urak
4477   4|                  sokkal nagyobb urak voltak. A királyok is, a fõispánok
4478   4|                  urak voltak. A királyok is, a fõispánok is, a városbírók
4479   4|                 királyok is, a fõispánok is, a városbírók is. Érti?~- Értem -
4480   4|                     nehéz vörösbort megittak a férfiak, és kevés tánc volt.
4481   4|                    Három nehéz vasláda zárta a menyasszony kelengyéjét.
4482   4|                   Hiú leány létére rajongott a selyemért, és tudta, hogy
4483   4|                    vele szemben. Az ilyesmit a húszéves lányok akkor is
4484   4|                     nem tudta boldoggá tenni a feleségét. Ha más lányról
4485   4|             pirosarcú, forró lány volt, mint a vérbelû narancs, aki hevesen
4486   4|                hevesen és erõszakosan vágyik a teljes, tökéletes boldogság
4487   4|                 adhatta meg neki. Undorodott a kedveskedéseitõl, az alázatoskodásaitól,
4488   4|                       az alázatoskodásaitól, a rettenetesen szenvedélyes
4489   4|                     mindig érezte, hogy erre a szép asszonyra neki tulajdonképpen
4490   4|                   volt olyankor, ha ránézett a feleségére. Ilyenkor ragyogtak
4491   4|               feleségére. Ilyenkor ragyogtak a vizes szemei, mint a békáé.
4492   4|               ragyogtak a vizes szemei, mint a békáé. Lehetett bennük látni,
4493   4|                  magát, hogy az övé lehet ez a szépséges nõ. Hogy az hideg
4494   4|                 közepette, azt nem bánta. Ez a megaláztatás még fokozta
4495   4|                  erejét.~Ugyanennek az évnek a decemberében, nyolcadikán,
4496   4|                   decemberében, nyolcadikán, a késmárki vásárra ment Schmith.
4497   4|               Kilencedikén és tizedikén volt a vásár. Tizenegyedikén este
4498   4|                   Schmithnek, de õ otthagyta a második vasárnapot, és már
4499   4|                     tizedikén este hazajött. A városbíró fiát persze ott
4500   4|                      fiát persze ott találta a hálószobában. Nem érte ott.