1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2548
Nov.
1 1| éjszakának vége volt... és messze, a fekete háztömegeken
2 1| még a csillagok pislogtak. És lenn a házak között, a mély,
3 1| ágyában, kinyitotta a szemeit, és kinézett az ablakon. Azután
4 1| hamar kiugrott az ágyából, és végigment a konyha hideg
5 1| meggyújtotta a konyhalámpást, és munkához fogott. Öltözködnie
6 1| nagy gyorsan összefonta, és feltûzte két hajtûvel. (
7 1| sokáig bajlódni.) Megvizezte és megdörzsölte piros, tizenöt
8 1| papucsait, összerakta az ágyat és kiment a konyhából.~Künn
9 1| Az udvar végén röfögött és turkált a koca, amelynek
10 1| tora.~Odament hozzá Maris, és megsimogatta:~- No, te is
11 1| befészkelte volna magát a falakba és a padlóba. Marisnak gyengén
12 1| hideg kõre, fújta a tüzet, és rakta rá a szalmát, a fát,
13 1| az élesre fent késeket, és visszasietett a tûzhöz.
14 1| fölgyûrte az inge ujjait, és kötényt kötött. Mindezt
15 1| Mindezt lassan, módosan tette, és míg tette, le nem vette
16 1| van, nagylány - mondotta, és ráütött Maris vállára.~Maris
17 1| kényesen megrázta a fejét, és rakta a szalmát tovább.~
18 1| udvaron a gyerekek, az ifiurak és a kisasszony.~A kocát hamarosan
19 1| víz.~A hentes, a szakácsné és Maris keményen dolgoztak.
20 1| Délre már csak a kolbászok és a hurkák voltak hátra. A
21 1| asztalnál, kissé sok bort ivott, és jókedvûen vágta a töltelékhúst.
22 1| fene - kiáltotta a lány, és ráütött a hentes hátára
23 1| hátára nagyot, - ököllel -, és elpirult.~Estefelé kész
24 1| melyet a sok munka okozott, és a bágyadtság, amely az erõs
25 1| bágyadtság, amely az erõs vér- és hússzaggal lopódzkodott
26 1| hentes átkarolta a derekát, és magához szorította egész
27 1| ölelést - kisiklott, ütött és továbbszaladt. De most ránehezedett
28 1| az izmos kar, megkötözték és megbénították a hatalmas
29 1| behítták. Ágyazni kellett, és a vacsorát fölszolgálni.
30 1| Hempergõzött a gyerekkel és csókolta.~Csak amikor az
31 1| mindig a messzeségbe néztek. És még egy dologról. A fekete
32 1| pötyögõ gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett.
33 1| izomzattal, vastag sörtehajjal és gonosz, égõ, félelmes szemekkel.
34 1| meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek
35 1| Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én.
36 1| udvaron a fiatal fákat, és lassú tûzön megpirította
37 1| betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból.
38 1| fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel
39 1| letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért.
40 1| utálatos volt.~Körülállottuk és sirattuk Richardot, a szõke,
41 1| szõke, piros képû fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian
42 1| Richardtól.~Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot.
43 1| Õ a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából.~Lázasan
44 1| szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt:~- Fölgyújtottam
45 1| Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára
46 1| sötétbarnára csókolja a piros tûz. És kopasz lesz a feje is, mert
47 1| Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös
48 1| tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen
49 1| azért hazajött. Szaladva.~...És nyomában a fekete csönd.~
50 1| hallatszottak.~Csak én voltam ébren, és füleltem.~Richard halkan
51 1| Zihálva ledõlt az ágyra és aludt.~Ezután úgy történt
52 1| Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe.
53 1| odaköltözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott
54 1| erõs hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához.~
55 1| éreztem, mintha az agyvelõmet és a vállaimat mázsás kövek
56 1| alatt átdugtam a kötelet, és belefûztem a végét a hurokba.~
57 1| azután egy iszonyút nyögött, és kirúgta az ágy fenekét.
58 1| petyegõ Richard öcsém. És sötét szemei a végtelenbe
59 1| akkor fáj nekem a hátamban és a fejemben, és nem akarom
60 1| hátamban és a fejemben, és nem akarom látni a kis Richard
61 1| összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán,
62 1| Megosztották velök az ebédjöket és a forrásvizet, melyet utána
63 1| baglyok pedig integettek és huhogtak hozzá, mintha így
64 1| nap a kertben tanyáztak, és csak este mentek be a házukba,
65 1| meggyújtották a gyertyákat, és levetkőztek. (Az ingök a
66 1| gyönyörű, selymes nagy hajukat, és fontak késő éjszakáig. És
67 1| és fontak késő éjszakáig. És mondtak gyönyörű hosszú
68 1| belefáradtak, megcsókolták egymást, és belefeküdtek a hatalmas
69 1| szőlőfürtöket leszedték a tőkéről, és bevitték fölaggatni a házba.
70 1| kinyíltak a nagy kertben, és a barnahajú lány a kert
71 1| addig fiút sohasem látott, és el akart szaladni, de a
72 1| a lábai gyökeret vertek, és nem tudott egy lépést se
73 1| nézett, aki közelebb lépett, és erősen, borzasztóan és édesen
74 1| és erősen, borzasztóan és édesen belenézett a szemeibe.
75 1| átvetette magát a kerítésen, és megfogta a kezét. Azaz dehogynem
76 1| is átölelte az apródot, és viszonozta csókjait.~S szépen
77 1| átvetette magát a kerítésen, és eltűnt. (Hol kóborolt addig
78 1| minden nap találkoztak. És minden maradt a régiben.
79 1| éjszakái továbbra is nyugodtak és álomtalanok voltak. De a
80 1| vizestálban nézegeti az arcát, és könnyezik. Megölelték és
81 1| és könnyezik. Megölelték és megkérdezték, miért búsul,
82 1| sírni a barnahajú lány, és ájultan esett hátra, de
83 1| Múltak, múltak a hónapok és egyszer a lányok arra ébredtek,
84 1| A kert sarkaiba lopóztak és vártak.~A szõke lány, a
85 1| találkozott vele azon a napon. És azon túl is. A testvérei
86 1| lélegzete is elállott. A barna és vöröshajú lányok szíve pedig
87 1| egyikük se szólt egy szót se.~És elmúlt az a nyár is, mint
88 1| lovagot. De a lovag nem jött.~És a testvérek néhány nap alatt
89 1| lovagról, aki jött tavasszal, és elment õszre, s megcsalta
90 1| lányának alakja. Mi, én és Telkes Pali, mindig õt tartottuk
91 1| lánynak az egész városban, és ezt hirdettük is.~Koltai
92 1| Koltai Jolán a legszebb lány! És mindannyiszor elpirultunk.~
93 1| kinyitotta nekünk az ajtót, és mosolyogva bebocsátott a
94 1| úrias bágyadtság volt - és szõke, selymes hajának finom
95 1| Hogy mért szép egyik lány, és mért nem a másik. Fölfedeztük
96 1| arcának azt a különös, bánatos és mégis kedves kifejezést.~
97 1| Jolánt, én is, Pali is, és ha ezt a két szelíd hajlású
98 1| ketten szerettük Jolánt, és mikor még hetedikesek voltunk,
99 1| elsétáltunk az ablakuk elõtt, és beszélgettünk, hogy mit
100 1| köszöntünk neki. Ránk nézett, és könnyedén intett a fejével.
101 1| jött ki a korzóra Jolán, és azután is hetekig hiába
102 1| beszéltünk Palival tízpercekben és máskor is. De mindössze
103 1| a szabadban kószáltunk, és alkonyatban hazafelé bandukoltunk,
104 1| hirtelen róla beszélni, és ilyenkor egész este nem
105 1| szemeivel reánk nézett. És nekem egyszer megengedte
106 1| mibõl, nem hítt senkit, és lányát nem vitte sehova.
107 1| bennünket, hogy rend legyen. És leste, hogy az úrfelmutatásnál
108 1| le, ahhoz azután odament és letérdepeltette. Komisz
109 1| lányát, ne potyázzanak. És ebben a munkában segített
110 1| empire ruhájában járt-kelt, és tüzes vason illatos leveleket
111 1| rózsaszín ernyõs lámpa fénye, és vánszorogva szûrõdtek ki
112 1| selymes pilláit lecsukja, és hátrahajtja a fejét annak
113 1| annak a valakinek a vállára, és finom ajkai, mint egy nagy,
114 1| szirmai, pihegve kinyílnak, és odaforrnak egy másik ajakhoz.~
115 1| Csak te segíthetsz rajtam.”~És Jolán bátyja, egy hosszú,
116 1| szakállal, fehér arcbõrrel és ugyanolyan szemekkel, mint
117 1| húgát, otthagyta betegeit és minden dolgát.~A lány pedig,
118 1| vagy hibásabb, mint Jolán. És egyiktek se hibás. Mégis
119 1| tõled semmit, de rögtön és biztos választ akarok.~Richter
120 1| nélkül fogta a kalapját, és elment.~Így mondta a nagymama. (
121 1| orvos a szobába az apját és az anyját, és megmondta
122 1| szobába az apját és az anyját, és megmondta nekik, hogy úgy
123 1| fogja vinni Budapestre, és az apja ne merjen egy rossz
124 1| elviszi a lányt, nála lesz, és punktum.~Az apja azt mondta,
125 1| Pofozd fel azt a gazembert, és lõdd le, mint egy kutyát.~
126 1| ordítozott, a fia nem hajlott. És másnap Jolánnal Pestre utazott
127 1| született meg a gyereke is, és a bátyjával együtt nevelték,
128 1| mozdulatai éppen olyan simák és puhák, mint azelõtt. Szürke
129 1| gyönyörû kék gyûrûk. Melegség és tûz a szemében.~Amint köszöntem
130 1| pirosság ömlött el az arcán, és elmosolyodott. Barátságosan,
131 1| kályhába. Tüzet fogott a papír, és azután a fa. Néhány perc
132 1| papírszeletet dobott be, és gyönyörködve figyelte, mint
133 1| tûz ölelõ karjai között.~És nézte a lángokat hosszú
134 1| csöndesen mormogva néha. És megfeledkezett az egyetemrõl,
135 1| asztalok fölött, a fehér és piros biliárdgolyókról,
136 1| biliárdgolyókról, amelyek oly simán és halk csattanással gurulnak
137 1| Sötét kis szobának látszott, és tizenöt forintot kértek
138 1| rámutatott a kályhára:~- És milyen finom, jól fûtõ kályhánk
139 1| Ez biz’ derék kályha.~És a kályha még meg is vörösödött
140 1| vizsgálta a kályha vasbordáit, és nézte, nézte a kicsiny lángokat.
141 1| helyeslõleg megroppant, és azután még vígabban dübörgött
142 1| nélkül hallgatta a diákot, és természetesnek találta,
143 1| szemében a tûz fényesebb és melegebb, mint benne.~A
144 1| lett. Cigarettára gyújtott, és reggelig ott maradt hû barátja
145 1| a lángok mind lustábban és lustábban járták benne táncukat,
146 1| becsapta a kályhaajtót, és elment. Csak másnap reggelfelé
147 1| fiút, hogy milyen fáradt és bús szép, fiatal arca -
148 1| megnyomkodta kezével a halántékát, és leült a kályha mellé. Fojtott,
149 1| éjszakába, meg visszajött, és újra leült.~- Nem szeret
150 1| nekem élni? - mondotta, és elkezdett keservesen zokogni.
151 1| keservesen zokogni. Csuklott, és folytak a könnyei. A kályha
152 1| festette ezeket a könnyeket, és úgy látszott, mintha vért
153 1| összegörnyedt a széken, és megint csak a lángokat nézte,
154 1| bebújtak a parazsak alá, és nehéz, piszkos zöld füstöt
155 1| belopódzott a szájába, a tüdejébe, és megállította szívének a
156 1| kétféle vonaton kell menni, és egyszer háromnegyed óráig
157 1| jöttek, hogy kívánja a bort és mindennemû szeszt, sõt a
158 1| Különben is, majd én elmegyek, és utánanézek.~Hiába magyaráztam,
159 1| hát kívánhatja a bort, és joggal, mert a szíve immár
160 1| kis kávém reggel, délután, és mást ugyan nem is iszok
161 1| unokáknak gyermekeik születtek, és Mariska nagyanyám egy nyáron
162 1| kíváncsi lettem Májkóra, és fáradozásomnak vége az lett,
163 1| Margitéknál fiú lett. Tisztelteti és csókolja szeretõ leánya,
164 1| megyek, de azután bizonyosan.~És megérkeztünk egy sárga színû,
165 1| porzójának, jól kivasalt és bizonyára megsárgult öreg
166 1| kincses ládikáknak, tömjénnek és muskátlinak édesen elvegyülõ
167 1| karosszékben ült az ablak mellett, és a vakok méla arcával bámult
168 1| Fekete ruha volt rajta, és fekete felöltõ takarta ezüstszínû
169 1| Mariska nagy zajjal berontott, és megcsókolta mind a két kezét
170 1| állhatta õket.~- Fösvények, és nem tisztelik a kort!~Fiatal
171 1| unokáitól (a gyerekeitõl alig), és így alaposan tájékozódva
172 1| gyere ide, megcsókollak.~És megcsókolta a piros képû,
173 1| Sokszor éjjel ébredt föl, és sétálni akart menni az utcára.
174 1| szó nélkül felöltöztette, és lassan topogva sétáltak
175 1| végzett:~- Doktornak készülsz és írsz az újságba? Hát csak
176 1| Azután elkezdték a család és a város dolgait. Amit mások
177 1| háromszor ment férjhez, és azután rákban halt meg tavaly...
178 1| amikor Pistikét megszülte... és hogy az orvosok voltak a
179 1| hogy szervi baja van -, és nem akart rosszat mondani
180 1| még nem nyúlt életemben, és itt vagyok ni, semmi bajom.~
181 1| óta nem szoktál le róla, és milyen gyorsan kanalazol.
182 1| mohóság!~Mariska elpirult, és lassabban evett. A következõ
183 1| ételre sokat kellett várni, és Mariskát a konyhába küldték:~-
184 1| végigsimogatta Mariska arcát, és így szólt:~- Mit veszek
185 1| szõrök nyõlnek az orrod alatt és az álladon. A hajad meg
186 1| Fehér. De megvan mind. És ha nincs is, nem baj, mert
187 1| Legtöbb rosszul házasodott, és szegény emberhez ment férjhez.
188 1| két éve tett érettségit, és valahol Pesten már gyereke
189 1| játszik az osztálysorsjátékon, és egyszer visszanyerte már
190 1| behozta a zöldernyõs lámpát, és Mariska, aki eddig nem érzékenykedett,
191 1| sírni. De csak rövid ideig, és szégyellte is a dolgot a
192 1| még kislány koromban, is. És az esküvõmön ott égett a
193 1| valami. Levette a gitárt, és elkezdte inkább csak mondani,
194 1| mamának kellett megmutatni.~És cérnavékony hangon, kezében
195 1| Majd együtt daloltak, és Mariska újra megtanulta,
196 1| vagy, alhatsz még kanapén!~És nevettek sokáig. Majd megcsókolták
197 1| Mariska elfújta a lámpát, és ágyba bújtak.~Tíz perc múlva
198 1| Orvosságbûzzel volt tele a szoba, és sok helyen friss vér gõzölgött.
199 1| Lábujjhegyen járkáltak, és suttogtak.~Még a hajnal
200 1| volt. Nagyon messze volt. És anyácskám hiába várta a
201 1| mert szerette az apámat, és húsz éves volt csak.~És
202 1| és húsz éves volt csak.~És én elfelejtettem õt. Nem
203 1| rózsakarjukkal átölelték sovány és csontos derekamat. Elkényszeredett,
204 1| halálos izgalmú csókokkal. És én még akkor sem gondoltam
205 1| Bújtam elõle. De meglátott, és belém mélyesztette sötétkék
206 1| hogy odasiessek hozzá, és megöleljem, és megcsókoljam.
207 1| odasiessek hozzá, és megöleljem, és megcsókoljam. Olyan szép
208 1| megcsókoljam. Olyan szép volt és fiatal. A kezét (ezen csodálkozom)
209 1| divatú, nagy szalmakalap és tiszta kartonruha volt rajta.
210 1| nagymama szekrényében; kopottan és pecsétesen. A pecsétek a
211 1| orvosságszagú hajnalon - és lassan elõreindultunk.~Május
212 1| volt körülöttünk. Hárfaszó és fuvolaének csengett messzire
213 1| Egyszerre megálltunk a zöld mezõ és kék ég boldogságában. És
214 1| és kék ég boldogságában. És amint egymásra néztünk,
215 1| mezõ összes gyöngyvirágait, és rászórtam. Elborítottam
216 1| Lassan, kézenfogva mentünk. És a levegõbe merengve, boldogan
217 1| erdõnél voltunk.~A hegedû- és a hárfaszó már csak messzirõl,
218 1| messzirõl, elhalóan csengett. És mind a ketten elszomorodtunk.
219 1| a néma, harmatos mezõn, és néztük az alkonyóra ködeit,
220 1| megfogta. Majd megállt, és búcsút intett felém. Sokáig
221 1| álltam ott a kék erdõ szélén, és néztem utána csendes, imádó
222 1| Azóta naponként gondolok rá. És elhagytam miatta a fekete
223 1| fekete hajú asszonyokat és az édes hangú lányokat,
224 1| EROICA~Bálba járó húgaim és unokahúgaim, de egyéb leányismerõseim
225 1| fõhadnagy a huszároknál, és remekül táncol.~Átmulatott
226 1| éjszakák után, ha összejöttek és behúzódtak sugdosni a kis
227 1| kimondhatatlanul könnyed és elõkelõ járásnak anatómiai
228 1| az egész arc leborotvált, és vékony ajkai lefelé konyultak. (
229 1| fut végig a fehér hátukon, és könyökig a karjuk is libabõrös
230 1| karjuk is libabõrös lesz.~... És megtudtam, hogy a báró mért
231 1| mindent egybevetve tiszta és érthetõ lett elõttem a báró
232 1| voltak már neki hátra - és kidolgozta magának a dolgot.
233 1| dolgot. Csupa kontraszttal. És mert az õ élete egy rémes
234 1| senki rajta a betegszagot. És õ kikereste a világ legfinomabb
235 1| legfinomabb illatszerét, és azzal árasztotta el a ruháját.
236 1| Megígérte neki a báró. És a báró gavallér!~A nagy
237 1| verandán, ahol a fürdõvendégek és a bálozók vacsoráztak, kékes
238 1| kékes fényû ívlámpák égtek, és a szeptemberi nedves, kora
239 1| hideg fényben csillogtak, és bepillantottak a bálterembe,
240 1| az asztaloknál. A lányok és a fiúk szemei minduntalan
241 1| találkoztak. Judit a bárót várta, és nõvérei, Irén és Gitta,
242 1| várta, és nõvérei, Irén és Gitta, akik másokat vártak,
243 1| volt több tizenkét párnál, és akkorra megérkezett õ is.
244 1| végig. Bámulatos energia és jókedv ült a báró arcán -
245 1| inai a térdéig roskadoztak, és homloka gõzölgött a láztól.
246 1| elborította a parfûmje, és sarkantyúja fölverte a fázós
247 1| tisztára volt borotválva, és a szembogarai csillogtak.
248 1| könnyû volt megállapítani. És én azt hiszem, hogy vékony
249 1| Nem volt a teremben por, és kurjongatás se hallatszott.
250 1| tudtam rá emiatt haragudni), és egészen az arcukba sugdosott.
251 1| szédültek el a parfûmjétõl, és részegen hunyták le a szemeiket,
252 1| hunyták le a szemeiket, és hajtották hátra nyakukat.
253 1| kijött a báró a verandára, és kevés pezsgõt ivott, azután
254 1| kicsit leszaladt az allée-ra, és lenézett a tóra. Abban a
255 1| csak kicsit neuraszténiás - és az egyetemen bölcsészetet
256 1| hamarosan eldobta a cigarettát, és visszament a bálterembe.
257 1| õket vékony, fehér keze, és ragyogó szemeivel a szívükbe
258 1| szívükbe nézett.~Reszkettek, és hozzásimultak mindannyian.~
259 1| minden tánc után kijött inni, és nagyon sápadt volt. - A
260 1| bájos tûz ült a szemeiben, és ahogy suttogott a rekedt
261 1| kétségtelen; amikor a mûvelt és cinikus emberek okosságával
262 1| hogy neki, mint bárónak és huszár fõhadnagynak immár
263 1| emberek bután bizalmaskodva és vihogva beszélnek - õ finom,
264 1| beszélnek - õ finom, elmés és mosolygó lesz. És csupa
265 1| elmés és mosolygó lesz. És csupa befûzött lány (csak
266 1| kivágva), akinek báli ruháit és fehérnemûit is aznap délután
267 1| bárónak - aki olyan finom és illatos volt mindig, de
268 1| mindannyian könnyezni fognak, és nem feledik el õt - a legjobb
269 1| legfiatalabb lány. Tizenöt éves, és csupán egy homlokkal alacsonyabb
270 1| feküdt a férfi karjaiban, és szõke haja hozzáért a vállához.
271 1| haza készültek a vasúttal, és el is mentek. Csak négy
272 1| pénzeket osztott szét köztük, és föltétette a szordínókat.~
273 1| szordínókat.~Bölcs, szép és mûvészi halálbamenés!~Hallottam,
274 1| igazinál kellemetlenül, nehezen és többnyire a mûvészek csúnya,
275 1| arra, hogy meg kell halnia, és hogy szépen kell meghalni.
276 1| tanáraitól, kik közül egy kövér és kopasz százados egyszer
277 1| benne. Valamikor Bécsben és Pesten sokat járt az Operába;
278 1| Pesten sokat járt az Operába; és nem egy éjjel, mint fiatal
279 1| vasba öltözött óriás hõst, és a lovát fekete posztóban
280 1| tömjén, az asszonyok sírnak, és az arca fenn a magas ravatalon
281 1| Chopin-mazurkát akart húzatni, és mivel a cigány egyet se
282 1| zenét, hogy „csendesebben és lassabban”.~Judittal táncolt.
283 1| csodálatosan járta. Odaadóan és könnyedén lépkedett, kipirult
284 1| oldalt hajtotta szõke fejét, és szemeit lesütötte. A cigány
285 1| lesütötte. A cigány olyan halkan és finoman játszott... hogy
286 1| levágódik a földre.~Odarohantam és kigomboltam mellén a kabátot.
287 1| hogy bekössék a szemünket és föl az állunkat.~Benn a
288 1| lámpák, halkan szólt a zene, és az ablakon fehér ruhás lányalakok
289 1| gyújtanak, röppen el az álma és csak azt várja akkor, hogy
290 1| lefekszik. Olvas egy negyedórát, és a végén nagyot fúj a levegõbe.
291 1| kamrában keresnek valamit és a leány nem találja meg -
292 1| Mondom, elõre örül neki, és persze azután elszomorodik,
293 1| lecsepegtetik a ruhákat és a bõröndöket. Az az ostoba
294 1| gyertyatartókat, hogy megtisztítsák és kifényesítsék õket, nyírott,
295 1| gallérral díszítsék a töveiket és ollóval lenyírják a fölösleges
296 1| mellé kerülnek a gyertyák, és beszélgethetnek. Az öreg
297 1| szalonban vendégek vannak és beszélgetnek, a gyertya
298 1| csodálatos csillogó fekete szemei és jóillatú, selymes, szõke
299 1| néha nyugtalanul alszik, és azután álmatlanul bámul
300 1| kisasszony gyufát keres és megkönnyebbül, amikor végre
301 1| Azt gondolja, hogy a fény és meleg közül - ha választani
302 1| ruhában lebben be a leány, és nevet is - a gyertyaláng
303 1| a gyertyaláng meghajol, és köszönti õt... Azután pedig
304 1| vígan, jókedvûen alszik el. És csak a sötétben kuncog jókat,
305 1| jókat, tovább hallgatódzik, és vidám dolgokra gondol.~Nem
306 1| hogy a szívem bolondul ver és fáj is. A fejemen pedig
307 1| ki. Megkeresem a gyufát és fölgyújtom a hosszú, kormos
308 1| kanócot. Nagyot lobban a láng és soká táncol. - Végre megállapodik.
309 1| lekúszik a kanóc tövére, és ott alacsony kék nyelvecskével
310 1| Elszomorodva kilobban, és soká, ünnepélyesen füstöl.~ ~
311 1| Mintha mindenki lassan és vigyázva lépkedne. Mintha
312 1| olvatag szél erõteljes és bús melódiákat hordana szerteszét.
313 1| asszonyok megtörülték szemeiket, és még szorosabban simultak
314 1| enyhe világosság derengett és enyészett el. A kávéházakban
315 1| csak, maga elé mélázva, és a cigarettáját ki hagyta
316 1| elérzékenyülések sok idõt rabolnak, és lassankint kicserélte lelki
317 1| állania. Levette kalapját és nagyot sóhajtott. A fák
318 1| részegsége nélkül.~A földnek és az embereknek az emlékezése
319 1| varázsnak, mely körülvette, és észrevétlenül hatalmába
320 1| a rendelõszoba ablakát, és leült mellé.~Ismeritek ezeket
321 1| emberi boldogság egyszerû és kicsinyes ügyei óriási fontosságúakká
322 1| mindenható akarat összezsugorodik és ernyedtté lesz. A lelkeink,
323 1| valahonnan bebújnak a testünkbe, és irányozzák cselekedeteinket.~
324 1| megismerte.~Egy fehér leányarc és egy piros száj elevenedett
325 1| szõke fejnek illatát érezte, és egy nyúlánk, majdnem vézna,
326 1| mely egyszerre abbamaradt.~És mint régen, megfogták egymás
327 1| bekalandozott a hajnali szél és megzörgetett néhány nyitvahagyott
328 1| kimondani. Egy nagyot ásított, és az arcát a párnákba temetve
329 1| Hajh, elmúlott az este, és hideg, esõs téli reggel
330 1| hogy kész a fürdõvize, és hogy a várószobában betegek
331 1| egyszerre kiugrott az ágyból és a fürdõszobába ment.~Ezzel
332 1| dolognak megvolt a maga ideje.~És folytatta ezt az életet
333 1| hogy elnyomja a zsarnokot. És ez sikerült is neki.~De
334 1| tavasz. Egészen váratlanul. És telefújta jó szagú, életvidám
335 1| kóválygott künn a mezõkön, és telhetetlenül itta a hideg,
336 1| kimúlását megnehezítette és megszépítette ez a gyönyörû
337 1| elbúvik valahová a fák közé, és csendesen könnyezik, anélkül,
338 1| mozogtak a magas házak között.~És a körúton újra csend volt.~
339 1| pillanatban nyitottak ki neki. És szája összetapadt két nedves,
340 1| nedves, hû lány-ajakkal, és arcára forró könnyek hullottak.~
341 1| enni - hanem sok minden. És ehetünk, amit akarunk. Akár
342 1| kis asztalon. Akár tojást: és akkor szólni kell Évának,
343 1| tálban pirított kenyér van, és egy másikban vaj és túró,
344 1| van, és egy másikban vaj és túró, a harmadikban fõtt
345 1| fõtt burgonya.~Ilyenkor apa és anya is, mintha jobban örülnének.
346 1| mintha jobban örülnének. És õk is, legalább azt hiszem,
347 1| mert ez sokkal-sokkal jobb és kedvesebb, mint a többi
348 1| iszik. Bordó színûre fõzi, és mialatt fõ, a csészéjében
349 1| rózsaszínû lángocskákkal ég, és kicsapkod néha a csésze
350 1| meg leteszi a szemüvegét, és mosolyogva nézi; közben
351 1| a köménymagot, a kaprit és a petrezselymet. Mindenikbõl
352 1| szed egy keveset, sok túrót és vajat vesz hozzá, azután
353 1| Pompás ez kenyérre kenve. Én és Dezsõ mindenbõl eszünk sorba.
354 1| gyufát a fiókos szekrényrõl és Eti a dohányos szitát. Apa
355 1| nagy, faragott tajtékpipát, és azután rágyújt. Gyönyörû,
356 1| Etinek is, Dezsõnek is, és ha kérjük, nagymamának és
357 1| és ha kérjük, nagymamának és anyának is. Azután újságot
358 1| szekrénybõl az „Olajág”-at, és olvassa. Nagymama a konyhába
359 1| csak egészen nem tiszta. És három mesét mond el ezalatt.
360 1| vasfejûrõl, A hét hollóról és a Boszorkányokról. Legszebb
361 1| boszorkányokról szóló.~Ekkor már apa és anya bemennek a tisztaszobába.
362 1| Két lámpást visznek be, és felnyitják a zongorát. Apa
363 1| ül. Közben beszélgetnek, és apa olykor megcsókolja anyát.~
364 1| Nagyon szomorú zene, csak apa és anya szeretik. Mi nem. Ha
365 1| kezd apa, bezzeg fölugrunk, és táncolunk az ágyban. (Egyszer
366 1| feltörüli a padlóról a tócsát, és mi már szundikálni kezdünk.
367 1| Homokember még nem jött, és addig úgyse lehet jól aludni.
368 1| mert behajtjuk az ajtót, és jól halljuk a zongorát.
369 1| pohárszékre leteszi a kulcsokat, és vizet önt a nagy pohárba.
370 1| szokott mindig.) Vizet önt rá, és elkeveri egy kanállal. Amíg
371 1| Amíg hozza, mindig keveri. És odaviszi mindenikünk ágyához,
372 1| Nagymama bemegy a szobájába, és õ is vetkõzni kezd. Künn
373 1| Egy tálcán hozza a kancsót és poharakat. Átmegy a szobákon -
374 1| amint egymáshoz ütõdnek - és leteszi a tálcát az asztalra.
375 1| szobájába viszi az asztalra.~És e pillanatban már itt a
376 1| Olyan, mint egy bagoly, és éppen mintha apa ágyának
377 1| mert hatalmas, félelmes és csúnya õ. S olyankor a fülünkre
378 1| hajtjuk le a paplan csücskét, és azon át egy pillanatra még
379 1| Homokember, ki nem találja. És senki se tudja azt. Azt
380 1| zongorát, elfújják a lámpákat, és lassan, egymást átölelve
381 1| magának, visszateszi a kancsót és iszik.~Utána a Homokember
382 1| be van-e zárva az ajtó, és visszajön. Elfújja a gyertyát
383 1| Elfújja a gyertyát aztán, és õ is ágyba fekszik. Most
384 1| ugyanaz a világfias szívesség és kedvesség, amely annyira
385 1| haladtunk végig a fõutcán és a fõtéren. Siettek. Két
386 1| tudtam. Az utca szûk volt, és körülbelül kétszáz lépés
387 1| láttam a városban. Alacsonyak és kezdetlegesek voltak, de
388 1| vagy a kapuk faragásában és formájában volt valami ósdi.
389 1| valami ósdi. Az utcán padokon és székeken öreg emberek és
390 1| és székeken öreg emberek és bánatos arcú, sápadt asszonyok
391 1| ültek, apró lányok söpörték és öntözték a földet. Kocsikeréknek
392 1| rajta bedugni nem lehetett, és egészen közel kellett hajolni,
393 1| magasságáig fel volt töltve. És tele az egész kert virággal.~
394 1| mondotta a fiatalabb Vass.~- És ott a házban lakik a varázsló -
395 1| varázsló - folytatta a másik.~- És ott laknak a rablók is.~-
396 1| a varázsló tanítványai és rabszolgái.~- Õk kimennek
397 1| templompadláson bukkannak föl, és a toronykötélen ereszkednek
398 1| olajlámpát rejtegetnek, és övükre akasztva álarcot,
399 1| hagyott, sötét ablakain.~- És azután gyorsan a szekrényekbe
400 1| lakik, észre nem veszi õket, és akkor már elhelyezkednek
401 1| már elhelyezkednek a ruhák és skatulyák között. Meggyújtják
402 1| Meggyújtják kis lámpásaikat, és nesztelenül várnak.~- Várnak,
403 1| mindenki le nem fekszik, és akkor kibújnak, végigjárják
404 1| levágják a gyerekek fejét, és tõrüket otthagyják az apák
405 1| otthagyják az apák szívében.~- És elviszik a kincseiket a
406 1| falon egy lámpás pislog, és jobbra-balra hat-hat szalmazsák
407 1| mintha azt mondaná: egyetek, és hozzatok nekem sok kincset,
408 1| A rablók friss békákat és gyíkokat esznek, továbbá
409 1| koponyában van elhelyezve, és virraszt a szobájában. Olvas,
410 1| kutyák vagy a gyerekek.~- És mikor keleten szürkülni
411 1| idejön: lefekszik a kertbe.~- És akkor minden virág leánnyá
412 1| haza nem jönnek a rablók, és akkor átveszi a zsákmányt,
413 1| föld alatti raktáraiba, és aludni térnek mindannyian.
414 1| aludni térnek mindannyian. És egész estig csendes, kihalt
415 1| indul a vonatunk - mondotta, és könnyen sóhajtott.~- Mennünk
416 1| Füttyentettek. Mosolyogva búcsúztak, és könnyedén szöktek fel a
417 1| kocsis a lovak közé csapott. És elrobogtak a villámfényes
418 1| tálakkal, elõrehajolva. És körös-körül az asztaloknál
419 1| gyertyalámpák égnek az asztalokon, és - mintha a zenekarban csak
420 1| csörögnek az asztaloknál a kések és a villák.~Beszédet alig
421 1| Beszédet alig hallani, és a lányok tiszta, hideg csillogású
422 1| csillogású látólencsére. És attól volna!~Az ajkuk, a
423 1| meg néha egy pillanatra. És a fiúk háta és válla emiatt
424 1| pillanatra. És a fiúk háta és válla emiatt reszket össze
425 1| forró cseppekben suhannának és szivárognának le a szívükre.~
426 1| szivárognának le a szívükre.~És mialatt hosszú futammal
427 1| muzsika, mindannyian, a lányok és a fiúk is úgy érzik, hogy
428 1| hangjai fájdalmat okoznak, és kínt árasztanak mindenüvé.
429 1| öregek pedig - az õ szüleik és azok, akiknek ez már nem
430 1| fénye kisurran a terembõl, és fokozza a fájdalmat, amelyet
431 1| simogatják a hófehér abroszokat, és csendes szavakkal fordulnak
432 1| a viola d’amour hangjára és az éjszakában messze imbolygó
433 1| vannak ásva, felzokognak, és zokogásuk mint nedves, hûvös
434 1| hûvös lehellet a tó felõl - és köröskörül mindenfelõl -
435 1| mellére.~A lámpák fehér és rózsaszínû fénye pedig ijedõsen,
436 1| padlón lassú lépésekkel. És sok fekete és színes boka
437 1| lépésekkel. És sok fekete és színes boka csúszkál, lebeg
438 1| táncolók lábai nesztelenül és vigyázva suhannak, és a
439 1| nesztelenül és vigyázva suhannak, és a hangok úgy surrannak át
440 1| mindaz, ami belõlük rossz és nem szép volt, beleszûrõdött
441 1| cikázva a lámpák körül, és beleszállnak a hangszerekbe.~
442 1| hajában elhervadt a tearózsa, és könnyû, kicsiny bokái reszketnek.
443 1| sejtelme reáfú az erdõre, és a fiatal fák borzadásukban
444 1| fiatal fák borzadásukban és félelmükben meghajlanak
445 1| fehér kis cipõje véres. És a tearózsa a hajában, a
446 1| tearózsa is egészen elfonnyadt. És a fehér, puha homlokán,
447 1| Hogy hívják ezt a leányt, és honnan jött? Hiszen a többi
448 1| leánynak nem véres a cipõje. És a többi leánynak nincsen
449 1| Hogy hívják ezt a leányt, és honnan jött? Honnan jöhetett?~
450 1| meleg vérfoltjaiért sírnak. És emiatt könnyes a szeme a
451 1| sápadtan keresztülmentek, és szemeikkel és ajkaikkal
452 1| keresztülmentek, és szemeikkel és ajkaikkal mindvégig a véres
453 1| tudja, honnan jöhetett, és mit akar?~És miért véres
454 1| honnan jöhetett, és mit akar?~És miért véres a cipõje?~Már
455 1| vonaglik, a szemeim elõtt és a torkomon hideg, nedves
456 1| békanyálszagú hang vartyog, és gerincoszlopomban görcsös,
457 1| jéghideg iszonyat szaladgál. És én ma éjjel nem fogok aludni.
458 1| kárhozatos félelmet, melyet ezer és ezer között nem ismer meg
459 1| megismerni. Gondolják el, és ne bámuljanak rám, hanem
460 1| másik oldalamra fordulok, és próbálom folytatni az alvást.
461 1| lassan minden porcikámba, és valami ismeretlen félelem
462 1| mindjobban a hatalmába, és hogy nincs ellene védekezés
463 1| magamban. Számokat adok és szorzok össze, a régi tanulótársaim
464 1| félelem egyre erõsebb lesz, és minden csepp vérembe beveszi
465 1| hang, amely gyereksíráshoz és elkínzott állat nyögéséhez
466 1| meghûl a velõ a koponyámban, és a gerincemen rettenetes
467 1| hang ismétlõdik. Erõsebben és erõsebben. Hallatára idegeim
468 1| szálát elállja a rettenet és a kín. Valami üvöltõ, panaszos,
469 1| Valami üvöltõ, panaszos, hívó és fenyegetõ hang, amelyet
470 1| mintha az ágyam fájából és a szobabútorokból áramlana
471 1| éjszakába az elmúlásról.~És a hang nem szûnik. Rövid
472 1| erõsödik, rémületesebbé és fájdalmasabbá válik.~Az
473 1| közelebbrõl hangzik. Reszketve és fülelve sietek újra és újra
474 1| Reszketve és fülelve sietek újra és újra keresztül a szobákon.
475 1| Gömböcbe gabalyodva ült, és lomha mozdulattal felém
476 1| az átkozott szõrös békát, és leánya, a szép, tizennyolc
477 1| Villámgyorsan rávetettem magam, és rátérdeltem a hideg, undok
478 1| bömbölésbe kezdett, mely oly mély és erõs volt, hogy lónyerítéshez
479 1| Fölkaptam hát az állatot, és teljes erõvel odacsaptam
480 1| koppant, mint egy vasgolyó, és hirtelen talpra állva, méternyi
481 1| varangynedvet lövellt ki a teste, és ez a nyúlós, bûzös folyadék
482 1| de a varangy talpra állt, és villámgyorsan nekem ugrott,
483 1| ugrott, éppen a nyakamra, és megharapott.~Fogai voltak.~
484 1| voltak.~Leráztam magamról, és lefogtam. Reá térdeltem
485 1| vér freccsent az arcomra, és éreztem, hogy a tehetetlen
486 1| mosolygás lebegett. Odamentem és megcsókoltam, mire gyengén
487 1| az arcát, azután fáradt és mély álomba merültem.~Másnap
488 1| tetemét, a véres baltát és az éjjeli küzdelem nyomait
489 1| eltakarítani. Kiugrom az ágyból, és a konyhába sietek, hogy -
490 1| Azután becsukta a könyvet, és másikat vett elõ.~Megint
491 1| felelést helyezett kilátásba, és õ nem törõdött többé a szõke
492 1| másik könyvet is áttanult, és éppen a harmadikba akart
493 1| osont az ismeretlen leány, és a keze tele volt rablott
494 1| legdrágább kincse -, ólomkatonái és más ilyen értékes dolgok.
495 1| szerette a puskáját, az óráját és ólomkatonáit, mintsem azokat
496 1| lefelé iparkodott. Megfogta és rákiáltott:~- Tolvaj, tolvaj!~
497 1| mondta -, mennünk kell.~És kézenfogta a fiút.~MÁSODIK
498 1| Józsefnek hítták. Felnõtt, és nem akadt Putifárnéja. Mit
499 1| az asszonyok megvetését, és vaskos kéziratcsomókban
500 1| kívül kopaszodni kezdett, és semmiképpen se lehetett
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2548 |