Nov.
1 1| fekete csönd miatt volt. Jól tudom én azt.~Elvittük a bolondokházába.
2 1| vissza. Karácsony után, tudom, egy hónapig este mindig
3 1| kevés fiatalember járt. Még, tudom, szidták is az öreg Koltait,
4 1| soha, mióta az eszemet tudom. Mikor megesküdtem boldogult
5 1| Te, Katalin, most nem tudom, hány gyerek is van Lujzáéknál?~-
6 1| jött. - Honnan? Most már tudom, hogy találkoznom kellett
7 1| is hajtotta. Ezt Iréntõl tudom, a Judit nagynénjétõl, aki
8 1| miért véres a cipõje?~Már tudom, hogy ki ez a lány.~Már
9 1| hogy ki ez a lány.~Már tudom, hogy kicsoda.~Jaj, már
10 1| hogy kicsoda.~Jaj, már tudom, hogy mért jött.~ ~
11 1| Szeretek minden állatot, tudom, hogy egyformán fölséges
12 1| borzalom percei voltak. Tudom, azt gondolják majd, hogy
13 1| akinek a szeme káprázott; tudom, hogy legföljebb érdekesnek
14 1| vesztettem-e, vagy hogy volt, nem tudom, de a varangy talpra állt,
15 1| tudni, hogy mit vágjunk. Én tudom, és fel fogom ajánlani találmányomat
16 1| hasadékba, hogy melyikbe, azt én tudom - és kiszedem az idõt.~Egyszerûen
17 1| Hogyan múlt az idõ, nem tudom elmondani. Chloét vártam.
18 1| el nem aludtam. Most is tudom, mik voltak az esetek. Egyszer,
19 1| Bálteremben vagy lakomán, nem tudom. Egy kis fülkében ült, szegény
20 2| Dehogy nincs, van; nem is tudom, hogy mondjam el neked...~-
21 2| mertem elõhozni. Most már tudom, hogy attól féltem, hogy
22 3| nem szeretsz, és azt se tudom, fogsz-e tudni valaha is?~
23 3| rád, mert, mint magam is tudom, nem szeretsz, és nem is
24 3| Meddig utazhattunk így, nem tudom. Egyszerre váratlanul egy
25 3| kezdtünk. Meddig ástunk, nem tudom. Mikor a gödör elkészült,
26 3| szép muzsika. Egész nap tudom hallgatni. És olyan jó,
27 3| A neve... a neve... nem tudom. Sohase mondta. Pedig kérdeztem
28 3| hiányzik.~- Igen - mondottam - tudom, tudom, igen!~Kissé bántott
29 3| Igen - mondottam - tudom, tudom, igen!~Kissé bántott a fehérkabátos
30 3| Cornelius mester úgy hagyta meg. Tudom, hogy a Királyasszony naponta
31 3| be, Johanna - mondta. - Tudom, hogy a fõhadnagy nálad
32 3| fõhadnagy nálad fog aludni. Tudom, hogy meg fogod járni, tudom,
33 3| Tudom, hogy meg fogod járni, tudom, hogy a fõhadnagyot többet
34 3| fõhadnagyot többet nem látod. Tudom, hogy sírni fogsz, és hamar
35 3| elcsípni. Most azonban már tudom a módját, hogyan kell.~Becsukom
36 3| körül bosszant... várok. Tudom, hogy el fog fáradni. El
37 3| ezeket a kövér dongókat, nem tudom, mit szólna!~5.~Szó, ami
38 3| és én meg nem - azért én tudom magamról, hogy ki vagyok,
39 3| zsámolyra, és késõ délutánig el tudom nézni a felhõket az égen.
40 3| Nem, dada?~- Azt én nem tudom, Józsika.~Nem értette meg,
41 3| mondta Behr néninek: nem tudom miféle nõkre költi Balázs
42 3| pillanatban pontosan igazán nem tudom. De azt tudom, hogy akkor
43 3| igazán nem tudom. De azt tudom, hogy akkor négy és fél
44 3| elhomályosuló szemekkel. Ma már tudom, hogy ez nagy hiba volt,
45 3| hátamban és a térdeimben. El tudom képzelni, hogy a sírástól
46 3| kérdezte türelmesen.~- Nem tudom, bácsi - feleltem szepegve,
47 3| Eltévedtem, néni, és nem tudom, hol lakunk.~- Nem tudod?
48 3| Winter-villában laknak?~- Nem tudom - mondta egy vékony leányhang -,
49 3| vagy negyven esztendõ - nem tudom biztosan, hogy mennyi -
50 4| de honnan tudja?~- Honnan tudom - válaszoltam kissé határozatlanul -,
51 4| krónikában, amelyet már nem tudom hol, olvastam.~Elkészültünk
52 4| násznagynak - ennek a nevét nem tudom, elvégre az ember nem emlékezhetik
53 4| panaszkodott az édesanyámnak:~- Nem tudom, hogy adom férjhez a leányomat,
54 4| lélegzet-visszafojtva kinyitom. Nem tudom, fejfájás okozta-e, de nyoma
55 4| elbírok-e vele? Barátom, nem tudom megmagyarázni, de olyan
56 4| három óra. A végén, ezt jól tudom, valami rettenetes csömör,
57 4| beszélt tovább.~- Nem is tudom, ki a férje. Milyen asszony
58 4| éspedig délelõtt.~- Nem tudom, még egy csomó elintéznivalóm
59 4| honnan szerezte a pénzt, nem tudom. Õ maga nem tanított és
60 4| mélyrõl jõ, a mellbõl, vagy tudom is én honnan. Bizonyosan
61 4| találom; kire gondoltam, nem tudom, õrült voltam, tisztára
62 5| mosókonyha kulcsa, padláskulcs!~- Tudom, de vigyázz, ha megtudok
63 5| így nyilatkozott:~- Nem tudom, mi történt ezzel a lánnyal.
64 5| régit átalakították, nem tudom, de az egész lány, most,
65 5| közöttünk. Ennek okát nem tudom kitalálni.~Okt. 6.~Ma volt
66 5| behítt engem az irodába (nem tudom, honnan tudhatta meg a dolgot),
67 5| mosdásra annál nehezebben tudom magam elszánni, minél tovább
68 5| mond, az hazudik. Biztosan tudom, hogy ezt a véleményét soha
69 5| telhetetlen, gágogó kacsa. Nem tudom, ki találta ki, de a mise
70 5| milyen szép a mise. Most már tudom. Mert mindig tele volt a
71 5| tûz mellett nyolcig. Nem tudom, mi lesz ebbõl, lusta, vagy
72 5| lusta, vagy mi a csoda, nem tudom!~Édesanyám azt mondta, hogy
73 5| miatt a lehetõ legnehezebben tudom csak rászánni magam, hogy
|