Nov.

 1   1|             A januári kemény hideg itt se volt enyhébb, sõt, mintha
 2   1|            van, kérem. Tavaly volt itt egy úr, azt mondta, hogy
 3   1|         ANYJÁNÁL~A Mariska, akirõl itt szó van, az én nagyanyám.~
 4   1|              Én már egy éve vagyok itt, de akkor négy volt, amikor
 5   1|            nem nyúlt életemben, és itt vagyok ni, semmi bajom.~
 6   1|        éves vagyok.~Az öregasszony itt kifogyott a mondanivalóból,
 7   1|     asztalra.~És e pillanatban már itt a Homokember.~Apa azt mondta,
 8   1|  Sajátságos! - ilyen házakat, mint itt, sohase láttam a városban.
 9   1|     Sajátos növényvilág tenyészett itt. Hosszú szárú, kürt alakú
10   1|         bátyja felelt helyettem:~- Itt, a zsalus ablak megett van
11   1|            se tudja, hogy ki lakik itt...~Néhány percig szótlanul
12   1|     ránehezedett az emberiségre. S itt tört reánk a halál, az öregség
13   1|              bizony, öregszünk!”~S itt érv van a kezemben. Azt
14   1|        lesz. De addig, addig!... s itt meg kell állanunk. Az orvostudomány
15   1|            a szomorúsági tébolyba.~Itt cselekedni kell, uram. A
16   1|    abszolúte nincs szükségem. Mert itt állok én. Én, aki tudományosan
17   1|          pedig a fejem alá tettem.~Itt kezdõdött az ismeretségem
18   1|           is koromfeketére égve... Itt elkezdtem zokogni álmomban.
19   1|            pedig átöleltem õt... - Itt elvesztettem a beszéd fonalát.
20   2|       sohse volt a kezében. Szóval itt csak veszedelem lehet. Hozzá,
21   2|            mert ez a bicska, ahogy itt van, semmi esetre sem ér
22   2|        bicskát. Most hallgass ide: itt van, még adok neked tizennégy
23   3|            tudta volna megmondani.~Itt a folyóparton találkoztam
24   3|          száz esztendeig szeretnék itt állani és csak téged nézni.~
25   3|  körös-körül. Mindannyi mezítelen. Itt fölemelt karokkal állt az
26   3|         kötelek és csavarok voltak itt összegyûjtve, elrejtve és
27   3|         óta vettem észre, hogy van itt nekem valakim. Egy szép,
28   3|       tettem hozzá azután.~- Mióta itt vagyok, folyton. Azt mondja,
29   3|         mert rettentõ dolgok estek itt a palotában tegnapelõtt,
30   3|        noha egyenként sûrûn láttam itt a palotában mindkettõjüket.
31   3|     alkalmat találjak. Azt mondják itt némelyek - igen titokban -,
32   3|  magasságaiba.~Pillanatokig idõzni itt és remegni, hogy percek
33   3|       végignézett velem mindent.~- Itt sincs, itt sincs. Ejnye,
34   3|        velem mindent.~- Itt sincs, itt sincs. Ejnye, hát hol van?~
35   3|      Budapestre repülünk, no, most itt vagyunk Pesten.~Jár a szája
36   3|          dolgozik apa itthon, mert itt hová vezetné azokat a meztelen
37   3|           nem riasztja:)~- Kit vár itt, Balázs úrfi?~Balázs (felcsillanó
38   3|           emberek, leányok és fiúk itt elhullattak, a kövek hasadékai
39   3|          mondta volna:~- Nem, nem, itt nem állok meg, még ma messze
40   3|          keskeny völgybe vezetett. Itt már nem lehetett járni,
41   4|    céhmesterének címeres ülését -, itt hallgatta vasárnaponként
42   4|         emlékszem, Schmith Fábián. Itt ült a kékfestõk és a könyvkötõk
43   4|          teljesen levágta a fejét.~Itt szünetet tartottam az elbeszélésemben,
44   4|            a leányba. Nem ismerik? Itt a negyedik emeleten lakik
45   4|            Nagyszerû kutyák vannak itt. Hallgasd csak!~És olvasott:~-
46   4| nyomról-nyomra követtem nagybátyám itt vázolt eszmemenetét. Éreztem,
47   4|             már friss füvet talál.~Itt legeltette az én fiam a
48   4|        hiábavaló várakozás.~- Lám, itt a bosszú a nevetésért, a
49   4|        Nézze meg a jobb csuklómat. Itt golyó ment keresztül. Az
50   4|         azt a durva frátert. Azóta itt élek a nõvéremnél. Az uram
51   4|            tenne szemrehányásokat. Itt maradok Budapesten a nõvéremnél.
52   4|          tudtam kisütni, hol lakik itt ékszerész. Végre a kapu
53   4|        Maga azt mondta nekem, hogy itt nincs poloska. Azért vettem
54   4|        lakás egy poloskafészek. Én itt tovább nem maradok. És a
55   4|            ki nem megy. A holmiját itt fogom tartani.~- A holmim -
56   4|       ELBESZÉLÉS~A történetet, ami itt következik, Lukácstól hallottam,
57   4|          megcsókolja a homlokomat, itt a közepén, igen itt, és
58   4|    homlokomat, itt a közepén, igen itt, és könnyezve simogassa
59   4|            most csókolj meg, fiam, itt a homlokomon, és mondd:
60   5|      karmesterekrõl!~Hogy kerültek itt össze, ebben a nagy és mûveletlen
61   5|          lett volna. Ez hozta õket itt össze, távol a nagy német
62   5|           Szolgálni - Pestre jött. Itt ösmerkedett össze Molnár
63   5|             aki keres, tudja, hogy itt van a mosókonyha kulcsa,
64   5|           Ezek jobban mentek. Erna itt csillogtatni akarta polifonikus
65   5|          Chopin-darab következett. Itt Erna elõvette a pedált,
66   5|       kezét.~Erna úgy érezte, hogy itt az idõ, amikor a saját keserves,
67   5|      mindenki alszik, hogyan lehet itt tanulni. Tanulok pár percet,
68   5|        holnapi leckének. Nemsokára itt a karácsony, és jól tudják,
69   5|         cseléd.~- Azt, kérem, hogy itt voltak a gimnázium tanulói,