Nov.
1 1| a fagy befészkelte volna magát a falakba és a padlóba.
2 1| baj is a... - vigasztalta magát; mégis elkezdett csendesen
3 1| vette, hogy ez már átvetette magát a kerítésen, és megfogta
4 1| mire a lovag átvetette magát a kerítésen, és eltűnt. (
5 1| el, mert betegnek tudta magát - komolyan hitte, hogy szervi
6 1| volt. Parfûmözni kellett magát, hogy ne érezze senki rajta
7 1| látom, hogy a báró meghajtja magát Judit elõtt. Sietve kijön.
8 1| minden csepp vérembe beveszi magát, a szívem erõsen dobog,
9 1| mondta a fiú többször, magát bíztatva.~Csak a hajnalt
10 1| hiszen olyan jól érezte magát. Annyira benn élt az újraéledõ
11 1| és hogy mennyire jól érzi magát benne. De hamarosan elbúcsúztunk
12 1| kolléga elõtt - szégyenli magát. Odahívott; rögtön hozattam
13 1| ez az ember ma ki akarja magát beszélni. Tíz perc múlva
14 1| idõnek a mérge beleette magát a filozófiánkba, a mûvészetünkbe,
15 1| szükségességét. Végre az eljárást magát nyilvánosságra hozom, azaz
16 1| anyám ránézett, meghajtotta magát.~- Kezét csókolom, tekintetes
17 2| belépett, mélyen meghajtotta magát, és az izgatottságtól csaknem
18 2| egyszerre csak meggondolta volna magát, megfogta a csontvázat az
19 2| törölközõvel szárítgatni kezdte magát.~- De, nagyon fáj - bizonygatta
20 2| volt ideje, hogy átadja magát a kikerülhetetlen töprengéseknek.
21 3| tartott, és merõen nézte benne magát. Mindjárt észrevette, hogy
22 3| Imádkoztam, hogy szeretni tudjam magát.~- Szeretni akarsz? - kérdeztem.~
23 3| és mozdulatlanul engedte magát csókolni, ölelni. Witman
24 3| mégiscsak mindenképpen megvédi magát a kellemetlen, elviselhetetlen
25 3| emberré, atlétává teszi meg magát, és e mentõgondolat mellett -
26 3| úr leánya maga adta oda magát a hercegnek.~Ennek a leánynak
27 3| Johanna megbosszulja magát a férfinemen - mondta Elek
28 3| német nyelvben gyakorolja magát, és hogy nincsen igazam,
29 3| valószínûen akkorára össze tudja magát húzni, mint egy Hüvelyk
30 3| inni, másképp halálra unná magát. Látom ezt rajta; olyan
31 3| van, és azután meggondolja magát, visszajön a szegény, piszkos
32 3| Mintha a nagymama legyezi magát, és legyezõvel szelet csinál.
33 3| akart. Még meg se engedte magát ölelni. Mióta megismerkedtünk -
34 3| visel.)~Bandi (elkiáltja magát): Éljen a legkiválóbb magyar
35 3| Balázs hirtelen meggondolja magát, és kiszalad a lépcsõházba,
36 3| Végre egyszer megemberelte magát édesanyám, és kijelentette,
37 3| vállait, mintegy kiszakította magát a meleg, pihegõ nõi test
38 3| mintha meggondolta volna magát - felugrott, keresztüllépett
39 4| Schmith, de mégis elhatározta magát.~- Mit ér az aranyom, és
40 4| morfondírozott Schmith és rászánta magát, hogy megházasodik.~Csak
41 4| volt a lakodalom. Schmith magát a kékfestõk céhmesterét,
42 4| mindenért kárpótolva érzi magát, hogy az övé lehet ez a
43 4| ellenkezõ vadászatra adni magát, izületi csúzt szerezni,
44 4| Barnabás bácsi szégyellte magát az erélytelenségéért, és
45 4| nagyságos asszonyom?~- Megkérem magát, kísérjen el egy ékszerészhez,
46 4| hogy én nem nevetem ki magát. Errõl szó sem lehet. A
47 4| testvére egészen elbúsulja magát, iszik, a betegeit elhanyagolja.
48 4| Elgondolkodva nézegette magát a cukrászda kopott aranyrámájú
49 4| és csak azután szánta rá magát a beszédre.~- Egy rossz,
50 4| künn a temetõben. Megszúrta magát a kertben valamivel, azután
51 5| mintha újra nekiszánta volna magát valaminek. Írt egy kis Adagió-t
52 5| õrmesterrel. De nem adta oda magát egyiknek se. Azt gondolta:
53 5| idegenül, kutyául érezte magát. Nem tudta kisütni, mit
54 5| többet. Emellett nem merte magát rászánni, hogy hazamegy.
55 5| kirakat tükörüvegében meglátta magát. Megijedt, olyan sápadt
56 5| ajtóhoz lépett. Nekivetette magát. Nem tudta betörni. Be volt
57 5| szûkölködõbbnek gondolta magát, mint amilyen a barátnõi
58 5| nevetett, a tükörben nézegette magát, és énekelve kiöltötte saját
59 5| érdeklõdését.~Asztalos persze saját magát is a „legkényesebb ízlésû
60 5| irigységére dolgozott, saját magát akarta csak rehabilitálni,
61 5| van a famíliának, és kezdi magát a családban tûrhetetlenül
62 5| mindig, aki sohasem engedte magát pillanatnyi szeszélyektõl
63 5| helyezett súlyt. Nem kérette magát, és nem örült jobban a dicséreteimnek,
64 5| Irult-pirult, szégyellte magát, hogy ennyire lelkesedik
|