Nov.
1 1| udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes
2 1| fejöket.~- Oh, ezek a lányok; hát nem lehet tõlük nyugodtan
3 1| hogy aki kilencvenöt éves, hát kívánhatja a bort, és joggal,
4 1| Ejnye, Mariska, Mariska, hát nem tudod, hogy szegény
5 1| készülsz és írsz az újságba? Hát csak legyél jó doktor. Az
6 1| másképpen tanítottalak; hát amire anyád tanít, az semmi.
7 1| szégyenkezve hallgatott, hát nem beszéltek többet errõl
8 1| csak be, hogy miért sírt.~- Hát csak eszembe jutott... hogy
9 1| cigány egyet se tudott, hát végre beleegyezett egy régi,
10 1| valóban pompás lehet, de hát egy nyolckrajcáros vastag
11 1| egy fiatal, szûz fiú.~De hát ki ez a lány?~Senki se tudja,
12 1| feleségem fölébred rá. Fölkaptam hát az állatot, és teljes erõvel
13 1| kérdés.~Hallgasson ide. Hát elõször is, nem az idõ múlik,
14 1| ugye?~- Igen - suttogtam.~- Hát emlékszel-e még az anya
15 1| hogy nem bírok. Igazítsd hát helyre a fekhelyemet.~A
16 1| tudna. Helyre igazította hát a koporsót, és a varázsló
17 2| lassan beszélve megszólalt:~- Hát kérem, én megnézhetem, hogy
18 2| volt!~- Az apja. Hm, hm. Hát bizony... - Erre azután
19 2| s van is jogunk hozzá.~- Hát kérlek, nem az, amire te
20 2| tudtam, õ már elment.~- Hát csakugyan igaz! Errõl a
21 2| tanácskozás eredményét:~- Hát, kedves Mariskám, ezt meg
22 2| Nézd a jegyespárt.~De hát Petrovics, mint a rövidlátók
23 2| törvény embere jártam el.~- De hát mit tettél tulajdonképp? -
24 3| fogok meghalni, add nekem hát a fátyolodat, és önts egy
25 3| vagyok, csendben maradtam hát, és hétszer megfordítottam
26 3| A parthoz kormányoztam hát, és kiszálltam. Harmatos,
27 3| mondottam -, és ha tudsz sírni, hát most kell sírnod. Sírj -
28 3| hozzuk a második fogást, hát az ajtó elõtt nagyot kiált
29 3| hírében állott ez a Zách úr, hát mindenki igen megrémült.
30 3| Zách urat igen hirtelen. Hát akkor derült csak ki, hogy
31 3| szóltam magamban Johannához. - Hát akkor miért kártyázol egész
32 3| ráfizessen a szerelemre, hát akkor nem lehet rajta segíteni!
33 3| nélkül. Annyira szerette. Hát magunkra hagyott bennünket
34 3| sincs, itt sincs. Ejnye, hát hol van?~Megnéztük mindenütt.
35 3| ezért - annyira szép.~De hát az élet fele álom, és így
36 3| dühösség. Mit, mondtam neki, hát nem akarsz? Azt felelte:
37 3| egész kiállításon.~Rolli: Hát a legszebb képnél is szebb
38 3| félig borzongva hallgatják): Hát tegnap jött Behr néni, és
39 3| Jézus Mária, Jézus Mária, hát erre költi Balázs azt a
40 3| leszel?~Bandi: Igen.~Ani: Hát hallgass. (Ani olvassa.
41 3| készletet az üvegszekrénybõl.~- Hát hol laktok, kisöcsém? -
42 3| csokrot anyikának szedtem.~- Hát adja oda, Józsika, adja
43 4| hazulról.~- Micsoda okok?~- Hát nem hallottad az esetemet?~-
44 4| az esetemet?~- Nem én!~- Hát barátom, úgy nézz rám, hogy
45 4| és a felesége elõtt is, hát hamarosan behívatta az inast,
46 4| szét.~- No jó - szólott -, hát mondja meg, mit talál rajtam
47 4| nevetségest, nagyságos asszonyom, hát hogy gondol ilyet?... -
48 4| hangosan elnevettem magam.~- De hát mit nevet annyit, az Istenért? -
49 4| Segély után járni lusta volt, hát ebédjegyeket lumpolt az
50 4| tanulnivalóm, nem feküdtem le hát, hanem tovább olvastam.
51 4| csapja be az embereket. Hát most nézzen ide. (És az
52 4| mint a fõtt rák. Kiabált.~- Hát tudja meg az úr, hogy amíg
53 4| Sándor -, mi van velem... hát esz a fene. Hát nem látod
54 4| velem... hát esz a fene. Hát nem látod rajtam, hogy esz
55 4| ölelése kell most nekem, hát rám se néztek. A túlfûtött,
56 4| Mici, de majd csak a végén. Hát nézd, fiam, én úgy gyûlöltem
57 4| születésünkbe pusztult bele, hát nem volt, aki engem ölbe
58 4| nagynehezen kibökte, mit akar.~Hát azt, hogy én legyek ezentúl
59 5| Kérlek, ha észreveszed, hát csak dobolj bele, ahogy
60 5| ha nekem jól esik aludni, hát alhassam. Apa nem enged,
61 5| el az embert színházba, hát akkor, ha már megyek, inkább
|