1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2548
Nov.
501 1| jó partinak. Egy József!!~És mégis, egy napon tûzbe dobta
502 1| szalonkabátját, megfésülködött... és leánynézõbe ment.~Ekkor
503 1| fekete, hamuvá lett roncsait, és tollat vett elõ. Beleütötte
504 1| A nõi nem bûnei.” Írta és kiadja: József.~Azután késõ
505 1| leányt, akinek szabályos és kerek volt a válla, izmos
506 1| elrendezett hájjal), fekete a haja és fekete a szeme. Satöbbi.~
507 1| Azután kivágta a vérfoltot, és egy apró üvegedénybe tette.
508 1| szárított fáradhatatlanul, és kukucskált a mikroszkóp
509 1| tette, hordárt hívatott és - visszaküldte.~NEGYEDIK
510 1| Hatalmas vállú, szelíd tejarcú és aranysárga hajú. Csak a
511 1| szemei voltak tüzes feketék. És ez ott, a kék köd vidékén
512 1| amint ott állt a parton, és nézte a végtelen tengert
513 1| hullámokon. Mosolygott, és a szeme villáma beleütött
514 1| végigtapogatta a vállán és a lábszárain izmainak ruganyos,
515 1| bátran feszülõ kötegeit, és egy gyönyörû fejessel a
516 1| hideg vízbõl kibukkant, és szívdobogva, acélos inakkal
517 1| befelé. A fiú pedig nézte, és megfeszített inakkal folytatta
518 1| úszást.~Már leszállt az est, és vak sötétség volt a tengeren,
519 1| látni vélte a leányfejet, és erejét kétségbeesetten összeszedve,
520 1| szemeivel a leányfejet.~És a leányfej nem volt sehol.~
521 1| elhibáztam. Nem értem utól, és az életem is bánja!~És a
522 1| és az életem is bánja!~És a hátára feküdt.~ÖTÖDIK
523 1| örülni, amikor tavasz lett. És naponként többször is gyerekes
524 1| amelyeken pattogzottak a rügyek, és merengve nézte a vén fákat,
525 1| ha az ember jól alszik, és sok kedves unokája van.~
526 1| reggel megitta a kávéját, és elolvasta a vidéki újságot,
527 1| Leszakítom - mormolta -, és elviszem Margitkának; megnézem
528 1| Margitkának; megnézem a kismamát, és megnézem a dédunokámat.~
529 1| dédunokámat.~Elõvette a bicskáját, és óvatosan le akarta vágni
530 1| virágot, de ez most lehetetlen és gonosz dolognak tetszett
531 1| nincs is semmi csodálatos. És abban sincs, hogy a nagyapó
532 1| vegyülõ gesztenyeszín bajsza és nagy, mély fekvésû, fekete
533 1| egyetemrõl. Elbeszélgettünk, és eközben nagy tudást árult
534 1| lebilincselt az az éles elméjû és fantáziára hajló aprólékossága,
535 1| megalkuszik az élettel, és hogy mennyire jól érzi magát
536 1| asztalnál. Magában ült, és ivott.~Az abszintes poharat
537 1| Miért kínlódik az ember? És miért eszik? Miért szeret?
538 1| miért eszik? Miért szeret? És miért örül? Az életért.
539 1| szerzett, melyekkel az énnek és világnak a szemléletét egész
540 1| ez a relatíve tökéletlen és abszolúte magasabb, mindenesetre
541 1| mert teste ruganyos, erõs, és gondolatvilágát egyéb dolgok
542 1| idõ-õrület valamikor nem volt, és most van - akkor kétségtelenül
543 1| sebészi eljárás lehetõségét és szükségességét. Végre az
544 1| azaz a mûtevést elvégzem, és véle a tudomány ítélõszéke
545 1| hogy mit vágjunk. Én tudom, és fel fogom ajánlani találmányomat
546 1| elõkészületekkel. A teremben a tudomány és a pénz elõkelõségei szoronganak
547 1| elállítom. Lefejtem a bõrt és izmokat egy fél tenyérnyire.
548 1| keresztül vágom. Félrehajtom, és a kezemmel behatolok az
549 1| melyikbe, azt én tudom - és kiszedem az idõt.~Egyszerûen
550 1| darázsfészkét. Két perc, és minden készen van. Az idõsejteket
551 1| csonthártyát bevarrom. Azután izom- és bõrvarratok. Bekötöm a sebet.
552 1| a sebet. Készen vagyok, és fölébresztem az embert. (
553 1| most fölkelt a székrõl, és szinte kiabálva folytatta.)
554 1| tapsol. Én levetem a kötényt, és szürke, mindennapi ruhámban
555 1| sebészi eljárás radikális és kitûnõ. Isten éltesse, kedves
556 1| egész nyaramat részeggé és álmatlanná tette ez az ígéret.
557 1| mint valami távoli szellõ, és a kíváncsi szemüknek selymes
558 1| Pedig az arcom sápadt volt és közönyös.~Ha hosszú nyári
559 1| tóhoz, szivarra gyújtottam és csónakba ültem, Chloe vékony
560 1| ittam, az agyamba gyûltek, és könnyekkel telt meg a szemem,
561 1| messze hegedû szólott, és én megesküdtem ilyenkor,
562 1| esténkint a kék csónakba és a nyugati szellõben megmosdattam
563 1| lehelletét megéreztem benne. És bármikor, egy pillantás
564 1| arcát nyitott szemekkel is.~És a szeptember mégis elérkezett.
565 1| elbocsátotta a pincéreket, és maga maradt a feleségével.
566 1| egészségesek, kövérek, pirosak és aprók - más senki. A cukrászda
567 1| A virág lassan úszik, és ismeretlen mesebeli országok
568 1| cigarettára gyújtottam, és beleültem a csónakba. A
569 1| szalag. A víz azonban puha és langyos maradt. Illatos
570 1| alvások után csúnya az arc és petyhüdt, ha az ember ígéretekre
571 1| a lélegzés boldogságát, és nevetnie kell a színek szépségein.
572 1| nyár elmúlását jelenti, és a tücsök, amely a lábunk
573 1| ropogtak a lépteim alatt, és én sokszor összerezzentem,
574 1| állomáson leültem egy padra, és megvártam a vonatot.~Végignéztem,
575 1| az utazók elrendezkednek, és a gép tovarobog a kocsikkal.
576 1| senki. A vincelléraszonyok és szõlõsgazdák kosaraikkal,
577 1| megkapta néhány levelét és továbbállott vele. A rózsaszínülõ
578 1| mereven magam elé néztem, és figyeltem, hogy a mellemen,
579 1| hogy a mellemen, az arcomon és a nyakamon hogyan érzem
580 1| térdeivel a térdeimhez ért, és szürkeszínû, mély szemeivel
581 1| elõttem, átöleli a nyakamat, és piros ajkait rátapasztja
582 1| Ekkor odaléptem Chloéhoz és sírvafakadva csókolni kezdtem
583 1| piros, finom rajzú ajkaival, és forró kezeivel a nyakamat
584 1| forró kezeivel a nyakamat és a fejemet símogatta. Lekerültünk
585 1| haladtunk egymás mellett, és a szõlõskerteknél illatos
586 1| a csónak fenekén pihent, és sápadt, lesoványodott kis
587 1| hajam. A víz locsogott, és muzsikált nekünk, az erdõ
588 1| barna színfolt töltötte ki, és a túlsó parton, a fák között,
589 1| azután lehunytam a szemeimet, és megvártam, hogy Chloe az
590 1| kifényesedett, mintha több és több világosságot gyújtottak
591 1| akár egy májusi estén, és nedvesség nélküli.~De a
592 1| hosszú, karcsú bokáikkal, és fáztak a vízben.~Meleg õszi
593 1| rózsaszínû, vértelt volt, és mellét, amely egészséges
594 1| aztán kiléptem a csónakból, és kigázoltam a partra. Övig
595 1| Mehettem a vasútra, könnyed és víg voltam, fütyültem. A
596 1| szürke árnyék: a Szomorúság - és leült velem szemben.~De
597 1| mellőzésével nem lehet - és ezért minden úton-módon
598 1| Ettől kezdve igen önző és erkölcstelen életet élt.
599 1| asztalnál lehetőleg sokat evett, és miután elolvasta Nietzschét,
600 1| is, hogy mielőtt az apja és anyja vettek volna, ő puszta
601 1| kézzel benyúlt a tálba. És így elégítette ki mohó étvágyát,
602 1| hogy csak ez az egyetlen út és mód van arra, hogy valaki
603 1| Krisztust mint utópistát és mint az élet művészetének
604 1| alkalommal hangosan kritizálta, és pálcát tört filozófiai rendszere
605 1| tudná, hogy emberünk fiatal és költő és neuraszténiás volt -,
606 1| emberünk fiatal és költő és neuraszténiás volt -, hogy
607 1| szakállakkal, csillogó szemekkel és szandálokkal. Viharos múltú
608 1| málnaszörpöt ittak, parajt ettek és az evangéliumról beszélgettek.~
609 1| szenvedélytelen tiszta életet él, és korán kel. A fülében egy
610 1| rikkancsoknak elajándékozta, és úgy bölcselkedett, hogy
611 1| különben az élet unalmas és sivár. Este nem ment a kávéházi
612 1| társaságba, tíz órakor feküdt le, és csak félig takarózott be -
613 1| tegyék a vers alá a dátumot, és arra gondolt, hogy az irodalomtörténet-író
614 1| tépni ezeket a kötelékeket, és meghúzódott egy kirakat
615 1| Irén azonban észrevette. És kicsiny rózsaszínû kezeivel,
616 1| Irén vetetett vele cukrot és belekapaszkodott a karjába.
617 1| azonban visszautasította ezt és elmesélte, hogy erkölcsös
618 1| Irén, aki okos lány volt és impresszionista, azt mondotta,
619 1| hogy ez mind igen szép, és elismerte, hogy az élet
620 1| költõvel a vegetáriánusokhoz, és meghallgatta egy nagyszakállú
621 1| Ebéd után sétálni mentek, és folyton csak a megjavulásról
622 1| Igen meleg volt az alkony, és Irén azt mondta, hogy szeretné
623 1| költõ a zongorájához ült, és mint akinek semmi köze többé
624 1| semmi köze többé egy elmúlt és rossz életszak munkájához,
625 1| játékhoz. Irén azonban énekelt, és újra akarta a dalt. Utána
626 1| pedig összeölelte a költõt, és megcsókolta a száját egy
627 1| rettenetesen tudott csókolni. És künn leszállt az alkony.~
628 1| elkerültek a nagy trafik felé, és a költõ vett vacsora utánra
629 1| szemeteskocsik ballagtak végig, és a síkos utakon reggel minduntalan
630 1| más idõ is.~A pásztorsíp és fuvolák, késõbb a hárfa
631 1| Ügyetlenül dülöngött ide-oda, és a járókelõk között tátott
632 1| senki se...~Csak a vonósok és klarinétok:~S õ nem szívhatta
633 1| aszfaltot. Belegázolt a vízbe és fáradhatatlanul sietett
634 1| ruhákban tetszelegtek sétálva és udvarlóikat várva.~Nem nézett
635 1| arccal, lihegve rohant. És a tömeg csakhamar ritkulni
636 1| itt-ott szabadon hagyták. És õ belegázolt a sárba, a
637 1| szabadságba.~... Nagy szünet.~És megérkezett.~Csellók:~Egyedül
638 1| melódiájával, hárfa, kürt és a vonósok:~Felhõs, terhes,
639 1| Megtántorodott, amikor megérezte, és a kalapját elhajítva, szaladni
640 1| a tavasz csókját.~Hárfák és fuvolák:~A tavaszi szél
641 1| ingét, ledobta a kabátját, és mellét megfürdette benne.~
642 1| elcsenevészedett szánalmas mellkosár - és szítta a tüdejébe a tavaszt
643 1| olvadt hóban. A napsugár és szél végigsimogatta, a sár
644 1| képeskönyvet Andersen bácsi írta, és csak jó gyermekek olvashatják.
645 1| kell venni tõlük a könyvet, és mindaddig nem szabad visszaadni,
646 1| homlokát összeráncolta volna. És a szemeimbe nézett, én pedig
647 1| délután ott volt a borbély -, és azt gondoltam, hogy milyen
648 1| fiatal.~Apáék kártyáztak, és nagyapáék is átjöttek. Aranykrajcárokkal
649 1| Terke húgomnak a marka, és öcsém, Gudi, hat narancsot
650 1| hat narancsot evett meg, és három házat épített az új
651 1| fejem alatt volt a könyv, és nem aludtam el nélküle.
652 1| összes rózsáit levágtam, és mindannyit öcsém dajkájának,
653 1| rózsákat õ szokta levágni. És én jó elõre tudtam, hogy
654 1| szoknyákat, mint a szakácsnõ és a szobalány, hanem puhára
655 1| puhára vasalta a ruháit. És olyan gyönyörûen nevetett.
656 1| tetszettek Andersen bácsi meséi, és szívesen hallgatta, ha fölolvastam
657 1| akkor behunytam a szememet, és mintha láttam volna a lábakat,
658 1| amelyek mezítelenek voltak, és a piros cipõkben vérezve
659 1| az álomban: Eszti volt, és én az ólomkatona. A mese
660 1| vége az, hogy az ólomkatona és a kis táncosnõ elégnek a
661 1| Rosszat álmodott, Józsika? - és az ágyam szélére ült. Én
662 1| senki a szobában. Terke és Gudi még aludtak a rácsos
663 1| hajának a finom szagát, és azt is, hogy reggel friss
664 1| ágyban. Megöleltem a nyakát, és megcsókoltam a száját. Eszti
665 1| visszacsókolt a számon, és erõsen magához szorított.
666 1| hosszú nadrágot adtak rám, és algebrát kellett tanulnom.
667 1| éreztem, hogy mindaz a szépség és igazság, amit emberek a
668 1| a rongyos kis könyvben. És ha õszbe hajló nyári estéken
669 1| kendõt képzeltem a hátára, és kétségtelennek látszott,
670 1| lassan hidegre válik az idõ, és a magamfajta öreg embernek
671 1| Andersen bácsi sohase jött, és le is mondtam a reményrõl,
672 1| hanyagul végeztem gyónásaimat, és az áldozás elõtt szántszándékosan
673 1| napról-napra távolodtam Istentõl, és süllyedtem a bûnbe.~Ekkor
674 1| mûvészete iránt érdeklõdtem, és azt képzeltem, hogy Andersen
675 1| mellettük, akik tökéletesen és részletesen figyelik meg
676 1| nem az õszinteségben van, és nem is a hazugságban, hanem
677 1| amikor már Budapesten éltem, és az orvosegyetemen a bonctant,
678 1| a bonctant, a szövettant és a többi tudományokat kezdtem
679 1| tudományokat kezdtem tanulni. És ekkor visszatértem Andersen
680 1| ismerkedjem meg a pesti élettel, és jó barátok társaságában
681 1| nem voltak jó barátaim, és nem szerettem mulatni. Tizennyolc
682 1| kijelentették, hogy szolíd és jó fiú vagyok, és a pesti
683 1| szolíd és jó fiú vagyok, és a pesti éjszakák nem kezdették
684 1| állítását, hogy a férfi és nõ e tekintetben egyenrangúak.
685 1| egyenrangúak. De õsz volt, és volt elég tanulnivalóm.
686 1| anatómia eleinte sok bajlódást és fáradságot okozott. A gyûlöletes
687 1| késõ estig eldolgozgattam, és utána meleg vízben szappannal
688 1| a sarkai kirongyolódtak, és színes, képes táblája megszürkült.
689 1| kirakott csecsebecséket és cikkeket, egy nõalakot pillantottam
690 1| lépésre tõlem megállott, és szintén a kirakatot nézte.
691 1| vörös haja megcsillant - és rám nézett. A vörös Eszti
692 1| találkozás fölötti örömünkben, és hamarosan belemelegedtünk
693 1| éve Pestre jött szolgálni, és nemsokára elbukott. Öltözéke
694 1| ízléstelenségekre nem képes, és hogy csak olyan ruhákat
695 1| délutáni feszült figyelem és dolgozás miatt, amely kifárasztott.
696 1| látogassam meg. Teát fõzött és soká nyugodtan beszélgettünk
697 1| anyámról, testvéreimrõl és a múltról. Eszti szívesen
698 1| nálunk töltött szárazdajka- és szobalányéveire, nem felejtette
699 1| pillanatra bocsánatot kért, és a kályha mellett levõ spanyolfal
700 1| támlás kanapé, fényezett ágy és asztal. A falat, amennyire
701 1| meztelenül hagyta a nyakát és karjait. Hangosan dobogni
702 1| dobogni kezdett a szívem, és éreztem, hogy elsápadok.
703 1| Szó nélkül odajött hozzám, és átölelte a fejemet, azután
704 1| azután pedig lehajolt, és megcsókolta a számat. Ekkor
705 1| beletemetkeztem az illatos hajába, és megint úgy tetszett, hogy
706 1| olyan kedves, tisztességes és ragaszkodó volt, hogy nem
707 1| hosszú levelet írok apámnak, és havi gázsimnak felemelését
708 1| megírásához, de azután eltéptem, és hagytam a dolgokat, hogy
709 1| vendéglõkben, hol a lakásán, és kilencig nála maradtam.
710 1| Pedig olvasni nem szeretett, és a mûvészetek iránt nem volt
711 1| közepes érzéke sem. Kellemesen és folyékonyan tudott beszélni;
712 1| nálunk töltött éveirõl, és kereken, jól elmondta azt,
713 1| szívesen tett vallomásokat, és érdeklõdve hallgatta, ha
714 1| természete juttatta Budapestre és a bukásba, hanem finom és
715 1| és a bukásba, hanem finom és társadalmi rangja szerint
716 1| szolga felesége legyen; és több is lett, amennyire
717 1| Viszonyunk olyan szép volt és zavartalan, amilyenrõl álmodni
718 1| megsûrûsödne, akár az olaj, és minden ebben a puha, meleg
719 1| mert fölénk hajol feketén és félelmetesen, máskor a sarokba
720 1| szürke kis cica. A tárgyak és az emberek között pedig
721 1| Mindez kissé csiklandós és egyben szédülést okozó.~
722 1| lámpa égett az asztalon, és a szoba sarkaiban apró,
723 1| odahozattam leveles skatulyámat, és írtam neki is, hogy ne haragudjon,
724 1| várt rám, de beteg vagyok, és a viszontlátásig csókolom
725 1| elaludtam.~Korán ébredtem, és a tûzfal, amelyre az ablakon
726 1| fölébred, az ágyamhoz jön, és megnézi a lázamat, a szemeimet,
727 1| Miskolczy István könyv- és papírkereskedése - Lõwy
728 1| sírkõraktára - Snuncer Jakab só- és lisztraktára - Kocsis Menyhért
729 1| Kocsis Menyhért borbély és fodrász. Kivilágosodik.
730 1| terítenek, csörög a porcelán és az ezüst; a szobalány a
731 1| megkérdi, hogyan aludtam, és megígéri, hogy délelõtt
732 1| emlékezésemben: meleg kávét hozott, és elbeszélgetett velem, de
733 1| magam, újságot olvastam és közben szundikáltam. Étvágyam
734 1| szundikáltam. Étvágyam nem volt, és nem ebédeltem semmit; mégis
735 1| megcsókolta a homlokomat és arcomat, megigazította a
736 1| Csodálatos, mily egyszerû és kedves volt... A haját lesimította,
737 1| hogyan betegedtem meg, és hogyan érzem magam. A leány
738 1| beszélnem, nyakig betakart, és kért, hogy izzadjak. Szívesen
739 1| egy állványon a jegyzeteim és vastag orvosi könyveim között.
740 1| kis Hókirálynõ történetét, és felolvasta. Mire a mese
741 1| begyújtott a teafõzõbe, és azután behozattuk a lámpást
742 1| teát, citromot facsart, és egy tálcán elém adta, majd
743 1| lépett a szobába.~Zavartan és bizonyára kissé dadogva
744 1| ezalatt fölállott a székrõl és amikor anyám ránézett, meghajtotta
745 1| gyengéden elmosolyodott, és azt kérdezte:~- Mit olvastok
746 1| szép Katerina története és a Rettenthetetlen ólomkatona
747 1| Igen - mondtam álmosan -, és a Katerina története kivált
748 1| Katerina - válaszolt anyám, és melegen Eszti szemeibe nézett.~-
749 1| Rettenthetetlen ólomkatona én vagyok és a szobalány, mint kis ólomdarabot
750 1| engem holtan a kályhából, és a szép kis papírtáncosnõnek,
751 1| között... ekkor sírtam, és Eszti fölébresztett, én
752 1| Hallottam még, amint anya és Eszti tesznek-vesznek a
753 1| forróság puha hullámainak, és mereven az ajtót néztem,
754 1| öreg ember lépett be rajta, és felém közeledett; csakhamar
755 1| nézett mély, kék szemeivel, és megállt az ágyam mellett.~-
756 1| táncosnõt, Bodza anyókát és a szép Katerinát is. Szeretem
757 1| szintén szeret téged. Bájos és kedves, ha egy fiatal leány
758 1| kedves, ha egy fiatal leány és fiú megértik egymást...
759 1| Igen, odaadja a szemeit és a haját és karjait és a
760 1| odaadja a szemeit és a haját és karjait és a könnyeit is
761 1| szemeit és a haját és karjait és a könnyeit is mind - mondtam
762 1| mind - mondtam gépiesen és szomorúan.~- De nemcsak
763 1| rábeszélõ hangon. - Az ifjúság és a vágy benned, mint egy
764 1| nagy virágok, virítanak. És aki látja, az örvend neki... -
765 1| Kis szünetet tartott, és botját csiklandóan végig
766 1| hozzáértõ kertész megijed ám, és óvja a két virágot, amelyek
767 1| megroggyantotta a térdét, és én attól féltem, hogy eldõl
768 1| ismét messze hátrahúzódott, és Andersen bácsi is, miközben
769 1| távozott, mindig kisebb és kisebb lett. Végre elérte
770 1| elérte az ajtót, kinyitotta és eltûnt.~Kellemes hûvösséget
771 1| jönni fog. De nem jött, és hírét se hallottam azóta.~ ~
772 1| egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól,
773 1| sok ópiumtól, cigarettától és csóktól - hamvazószerdán,
774 1| de nem sikerült semmi, és hamvazószerda hajnalra,
775 1| székre az asztal mellett, és behunyta a szemeit.~Az apja,
776 1| legelőször. Alig ősz még és kemény járású. - Megmondtam,
777 1| zsebkendőjével takarta el az arcát, és zokogva magához ölelte a
778 1| gombolyítógépét hozta a kezében, és a másikban a kis kanári
779 1| Én foglak megfürdetni, és még ma kész lesz az új harisnya,
780 1| gombolyítógépét, a kanárikalitkát, és imádkozva elment.~A nõk
781 1| varázslót, jól megnézték, és akinek eszébe jutott, mondott
782 1| lesznek a kék szemei.~- És a finom, nõies, vékony kezeirõl
783 1| életében barna szemei voltak.~- És széles, férfias, nagy izmos
784 1| asszony.~- Olyan biztos és kényelmes volt az ölében,
785 1| Nagysád téved, kedves és szíves beszédû férfi volt
786 1| szíves beszédû férfi volt õ, és soha hangosan beszélni nem
787 1| elõtt másnak mutatkozott, és ki-kivel másképpen és másképpen
788 1| mutatkozott, és ki-kivel másképpen és másképpen bánt.~- Menjetek
789 1| arcotok kellemetlenül hat rám, és különben a koporsómat hozzák.~
790 1| kisfiút tiszta gallérért és kézelõért. Addig is átvizsgálta
791 1| megérkezett a tiszta gallér és kézelõ. Kicserélte õket
792 1| sietõsen beült a koporsóba, és fütyörészve le akart dõlni
793 1| kendõben, futva, kipirulva és könnyezve egy leány érkezett.~
794 1| régen volt, öt-hat éve - és a leány semmit sem változott.
795 1| utálta meg õt e kellemetlen és alakoskodó megjegyzésért,
796 1| megjegyzésért, lehajolt, megölelte, és kérlelni kezdte, hogy keljen
797 1| nem tudott jól németül, és a Faustot eredetiben sohase
798 1| olvasta. De mégis ellágyult, és megcsókolta a leányt a száján.~-
799 1| nekem. Menj, fiatal vagy és szép, és akadnak igen derék
800 1| Menj, fiatal vagy és szép, és akadnak igen derék férfiak
801 1| Azzal hanyatt feküdt, és mosolyogva, gyönyörködve
802 1| a leányka könnyes arcát és édes aranyszemeit. Kis idõ
803 1| Belátom, hogy az ópium és a sok rossz csók helyett
804 1| volna téged feleségül venni, és meg is tenném, ha apám a
805 1| nekifeküdt a koporsónak, és kifordította belõle a varázslót.
806 1| mondta a varázsló csendes és meghatott hangon -, te megtettél
807 1| egy nõ tehet egy férfiért. És már szívesen fölkeltem volna -
808 1| mondom, leesett a szemüveg, és a leány most meglátta a
809 1| hogy nagyon szereti õt, és csakugyan fölkelne, ha még
810 1| igazította hát a koporsót, és a varázsló nagy nehezen
811 1| Tedd a fejem alá a párnát, és ügyelj majd rá, hogy rendesen
812 1| kihûlni, rátétette a fedelet, és bezárta. A kis kulcsot pedig
813 1| jöttek a varázsló rokonai és testvérei, s azokkal õ nem
814 2| AZ ALBÍRÓÉK ÉS EGYÉB ELBESZÉLÉSEK~(1909)~ ~
815 2| APA ÉS FIÚ~Valamelyik téli délelõttön
816 2| mélyen meghajtotta magát, és az izgatottságtól csaknem
817 2| Gyetvás Pál, mérnök vagyok, és tegnap érkeztem Amerikából.
818 2| utánanéztem a dolognak, és tegnap megtudtam, hogy ide,
819 2| talán a csontjait kifõzték, és csontvázzá állították össze...
820 2| Ezt szeretném tudni, és kérem a méltóságos igazgató
821 2| olyan magas volt, mint én... És az intézet költségeit megtérítem...~
822 2| Az igazgató e hosszú és izgatott beszéd alatt nyugodtan
823 2| szakállát, majd csöndesen és igen lassan beszélve megszólalt:~-
824 2| állítva, nem vonakodom, és az úrnak ki fogom adatni.~
825 2| maceráltattam Mátyással, és tegnapelõtt állították össze.
826 2| ugyebár, egy hullamacerálás és összeállítás harmincöt korona.~
827 2| gyorsan kivette az erszényét, és gyorsan fizetett. Miközben
828 2| gyámoltalanul nézett a szolgára és az asszisztensére.~Az asszisztens
829 2| lehorgasztotta a fejét, és lóbálni kezdte a csontváz
830 2| úrnak könnyezik a szeme, és õ maga is kötelességszerûen
831 2| különös kevert gondolat- és érzelemvihart, melyet a
832 2| halál fájdalma elillant, és fölolvadt a nagy ablakok
833 2| az állvány vasrúdjánál, és cipelni kezdte az ajtó felé.
834 2| Keresztülment a nagy folyosón, és még néhány elkésett orvosnövendék
835 2| minden másnak (hivatalosnak és nem hivatalosnak egyaránt),
836 2| döngette a mellét, a szájával és orrával fújt, prüszkölt
837 2| orrával fújt, prüszkölt és bugyborékolt. Többször bedugta
838 2| felelte az albíró ruganyosan és egyszerûen, és azután a
839 2| ruganyosan és egyszerûen, és azután a kikészített tiszta,
840 2| megkefélte egy kemény kefével, és sietve öltözni kezdett.
841 2| majdnem nyolc óra volt, és Petrovics János a törvényszék
842 2| megcsókolta az asszonyt, és így szólt:~- Majd szólok,
843 2| fiam, Hamvaynak, jöjjön el, és nézze meg, mi bajod. Én
844 2| emberek jóhiszemûségével és könnyû lépéseivel elsietett.~
845 2| pedig tánc lesz. Borzasztó - és ez a János nem törõdik mindezzel,
846 2| Siet-siet, hogy pontos legyen, és még azzal vádolja õt, hogy
847 2| nem volt komolyan beteg és ilyen boldogtalan.~Becsöngette
848 2| arcát, megsimította a haját, és kimosta a száját. A jó hideg
849 2| helyzet nem olyan borzasztó, és az ágyban jóízûen megreggelizett.
850 2| Egy hajtûvel fölvágta, és olvasásba merült.~Alig olvasott
851 2| Középtermettel, kék szemekkel és szépen ápolt bajusszal.
852 2| pedig leült az ágy szélére, és úgy bámult be a torkába,
853 2| az asszonyt a párnákra... És e pillanatban hirtelen megcsókolta.~
854 2| mert a doktor jókedvûen és gyorsan így szólt:~- Nem
855 2| csókolom.~Azzal hátat fordított és kiment. Már kívül az elõszoba
856 2| gondolt rá, hogy majd õt is.~És íme, egyszerûen és gyorsan
857 2| õt is.~És íme, egyszerûen és gyorsan megtörtént.~Mint
858 2| cukrot akart volna adni, és a cukor helyett csókot adott.~
859 2| ágyban, majd elküldi Hamvayt, és majd az megvizsgálja, mi
860 2| pillanat alatt megcsókol és itthagy.~- Megcsókolt, ugyan
861 2| Megcsókolt, ugyan ne mondd, és te mit tettél?~- Semmit,
862 2| te mit tettél?~- Semmit, és éppen ez a borzasztó. Nem
863 2| csengetni. Megnémultam, és mire mozdulni tudtam, õ
864 2| Az urad nem tud vívni, és pisztoly sohse volt a kezében.
865 2| okolhatod, ha párbaj lesz, és õ megsebesül. Másfelõl megint
866 2| így jobb lesz hallgatni.~És az albíróné megfogadta a
867 2| hogy Kovács ügyvédné okos és körültekintõ tanácsáról
868 2| kétéves házasok elmúltak, és még mindig nemcsak karonfogva
869 2| viselkedés kissé humoros, és nem felel meg az õ komoly,
870 2| megint adták, nem volt pénze, és így elmaradt.~5.~Szóval
871 2| Rohanva gyalogolt haza, és hebegve, hadarva vonta kérdõre
872 2| akarta kerülni a párbajt, és ezért nem szólt, mert õ
873 2| mert õ félt, nagyon félt, és csak pofon ütötte a doktort,
874 2| pofon ütötte a doktort, és mert õ nagyon, nagyon szereti
875 2| próbált, de azután megölelte és megcsókolta síró feleségét.
876 2| hivatalban Petrovics bezárkózott és estig nem jött ki. Azután
877 2| Azután hordárt hívatott, és egy levelet adott át neki.~
878 2| újságlapot tartotta a kezében, és annak utolsó oldalát olvasta.~-
879 2| Talpra magyart szavalják, és mosolyogva, kipirulva olvasni
880 2| tanyáját. Egy úri egyénnel és nõmmel kapcsolatban ugyanis
881 2| Figyelmeztetem e hírek terjesztõit és koholóit, hogy minden effajta
882 2| fiam, hadd látom én is...~És õ is hangosan olvasni kezdte.
883 2| történettel vigasztalom és sajnálom magam. Ennek a
884 2| Hallgasson meg. Sajnáljon, és sajnálása, amelyet elõre
885 2| tollkésnek szoktam fordítani, és egy bicska-affairben, amely
886 2| tollkést se. Volt ott kicsi és nagy bicska, hosszú és rövid,
887 2| kicsi és nagy bicska, hosszú és rövid, csontnyelû, ezüstcirádás,
888 2| elvitt Steszadlek bácsihoz, és kiválasztottam azt, amelyik
889 2| hogy vigyázok az ujjamra és a ruhámra, hanem röviden
890 2| szoktak lenni; élénk, kövér és pirosarcú fiú, akiket valamennyien
891 2| áll tõlük, hanem élelmesek és ravaszok, anélkül, hogy
892 2| arccal képesek hazudni, és sose csípi rajta õket senki.
893 2| megkérdezte, hogy mennyibe került, és azt mondta, hogy ezért az
894 2| bicskák között foglal helyet, és éppen ezért haladéktalanul
895 2| elfogadtam a nagylelkû ajánlatot, és elhatároztam, hogy a heti
896 2| krajcárba került a csináltatása, és Gyuritól kellett az összeget
897 2| hozzá még feljelentsen, és a nyakamba sózzanak egy „
898 2| rendelet szerint „tornaórákon és óraközi szüneteken kívül
899 2| egykönnyen kerülhették ki. És az osztályfõnöki megrovásról
900 2| legmesszebb menõ áldozatoktól sem, és Gyurinak, mikor zálogba
901 2| dolgáról senkinek sem szóltam, és a lelkiismeret csak este
902 2| egy kisfiúnak annyi szép és felejthetetlen mulatságot
903 2| összespórolom a horribilis summát, és Gyuritól kiváltom a bicskát.
904 2| odaadom az én bicskámat, és kvitt.~Ellentmondást nem
905 2| Azután csütörtök volt, és ilyenkor tizennégy krajcár
906 2| este néztem meg a bicskát. És akkor láttam, hogy az egyik
907 2| továbbá a másik penge lötyög, és faragásra egyáltalán nem
908 2| vannak a világon Gyurkák és Péterek. És természetesnek
909 2| világon Gyurkák és Péterek. És természetesnek találtam,
910 3| eressze le a sárga függönyöket és nyissa ki a zsalukat. Így
911 3| negyedórában nézzen be, és ha alva talál, költsön fel,
912 3| eldobtam a cigarettámat, és végigdőltem a bordóbársony
913 3| város tornyai, a ciprusok és a pálmafák felnyúló, vékony
914 3| foltjai remegtek, izzottak és elmosódtak a búcsúzó nap
915 3| minden illatukat kilehelték, és a rózsák sóhajtása ott imbolygott,
916 3| összekeveredve a balzsamfák és tömjénfák szagával. Erősen
917 3| fölálltam a kengyelben, és nagyot lélegzettem. Gyönyörű,
918 3| fogadós szolgájára bíztam, és lesétáltam a folyóhoz. Mint
919 3| cikáztak a víz felszíne fölött, és időnként kérészek repültek
920 3| ott úszott a vizen ezernyi és ezernyi elpusztult kérész.
921 3| topánokat, fekete selyemszoknyát és fekete harisnyát viselt.
922 3| rólad, hogy az ajkaid némák, és beszélni nem tudsz, de a
923 3| oldalt hátrahajtotta fejét, és finom fülcimpáin megrezzentek
924 3| Könnyen vonaglottak a vállai, és hideg, bágyadt szemeinek
925 3| tõled egy csókot kapjak, és arra kérlek, nézz a szemeimbe.~
926 3| Lassan lehajtotta a fejét, és fölnézett reám, miközben
927 3| kidugta a nyelvecskéjét és megnyalta a szája széleit.
928 3| szemeimbe, lehatolt a szívembe, és mint lassú borzongás, végigfutott
929 3| mindentudókká teszi a nõket, és azt is tudod, hogy csak
930 3| csak miattad születtem, és hogy miattad fogok meghalni,
931 3| nekem hát a fátyolodat, és önts egy csepp illatos olajat
932 3| szomorúságokat tükröztek vissza, és karcsú szép vállaival elõrehajolt.
933 3| ujjait megnedvesítette, és homlokomat megkente az illatos
934 3| Szeretni fogsz?~Újra bólintott, és mosolyogtak az ajkai.~-
935 3| vállairól a zöld selyemfátyolt és átnyújtotta, azután anélkül,
936 3| csendes tükrére bámultam, és gépiesen a derekam köré
937 3| gyémánt, már fenn ragyogott, és az Aldebaran és Antares
938 3| ragyogott, és az Aldebaran és Antares úgy fénylettek,
939 3| Beültem, eloldottam a kötelét, és hanyatt feküdtem a fenekén.
940 3| hangjait. Üvegfuvolák csengtek, és mély hangú varázshegedûk
941 3| szóltak. Mintha csak leányok és fiúk szívei zenéltek volna
942 3| grófkisasszony fátylát, és magamra terítettem, mint
943 3| Hosszú lesz az utazás és álom nélküli - mondottam
944 3| belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttem lebegtek. Tudtam,
945 3| csendben maradtam hát, és hétszer megfordítottam gyûrûmet
946 3| grófkisasszony fátylát, és felültem. Elõvettem Al-Dsezirehben
947 3| vásárolt jó dohányomat, és rágyújtottam. De a szívem
948 3| szívem tele volt aggodalommal és bizonytalansággal. Nem tudtam
949 3| parthoz kormányoztam hát, és kiszálltam. Harmatos, selymes
950 3| Ismeretlen út volt. Körülnéztem.~És egyszerre elhûlt bennem
951 3| Megrázkódtam, nagyot lélegzettem, és körülnéztem. A vidék most
952 3| mérföldkõ csillant elõ, és nyárfák páros, ezüstös sorfala
953 3| sorfala húzódott. Jobbra és balra szõlõskertek feküdtek
954 3| sötét, nagy tömegekben, és bennök apró, vaksi kis házak
955 3| grófkisasszony. Beléptem és megállottam az ajtó mellett.
956 3| kis kézitükröt tartott, és merõen nézte benne magát.
957 3| egészen. Elrejtette a tükröt, és intett, hogy valami közölnivalója
958 3| közölnivalója van. Papírost és ceruzát adtam neki. Ezt
959 3| akarsz? - kérdeztem.~Komolyan és szomorúan igent intett.~-
960 3| Zavartan lesütötte a szemeit, és mereven maga elé bámult.
961 3| Azután mosolyogva rám nézett, és az ajkai csókot kínáltak.~-
962 3| mondottam -, mert nem szeretsz, és azt se tudom, fogsz-e tudni
963 3| benne, azután vállat vont és megigazította a haját, megnedvesítette
964 3| megnedvesítette nyelvével az ujjait, és kisimította velök a szemöldökeit.
965 3| szállt. A holdfény fehéren és tisztán szóródott szét a
966 3| szóródott szét a fákon, az úton és a kisasszony arcán. A bokrokból,
967 3| feketéllõ tölgyfaerdõbõl és a fûszálakból hatalmas,
968 3| elõ a föld szent ereje, és nagy hullámokban terjedt
969 3| a kezét nyújtotta. Hideg és ruganyos kis ujjai hevesen
970 3| azután belebbent az ajtón, és belülrõl elreteszelte. Tovább
971 3| kerítés keresztfáján állva, és felül, a hegyes karókba
972 3| vonásain megdöbbentõ pajkos és komolytalan rosszaság mosolygott.
973 3| konoksággal szorultak össze, és a hideg holdfény pontosan
974 3| fölött. Közelebb léptem és belenéztem a szemeibe; csodálkozva
975 3| a szemeibe; csodálkozva és hitetlenül kémleltem a tekintetének
976 3| esztendeig szeretnék itt állani és csak téged nézni.~Néma ajkai
977 3| barátságosan elmosolyodtak, és legyezõjével búcsút intett.
978 3| Keleten már hajnalodott, a fák és bokrok fekete foltjait fénytelen,
979 3| kék derengés aprózta el és lyuggatta át. A vasúti állomásra
980 3| állomásra kellett sietnem, és ezalatt gondolkodhattam
981 3| sohase fog tudni szeretni, és elhatároztam, hogy inkább
982 3| jegyemet - magam voltam utas - és hazautaztam Budapestre.
983 3| pályaudvaron bérkocsiba ültem, és a varázslóhoz hajtattam,
984 3| akarom most a legjobban, és azt hiszem, még gyermeket
985 3| szeretnék tõle, de hidegek és ruganyosak az ujjai, és
986 3| és ruganyosak az ujjai, és a szemeinek változik a színe,
987 3| színe, a szíve pedig hideg és gonosz.~- Errõl majd beszélünk -
988 3| beszélünk - mondta a varázsló, és bevezetett a szobájába.
989 3| a szobájába. Leültetett, és hosszan, merõen nézett rám.
990 3| apró kristályszelencét, és megmagyarázta, hogy kell
991 3| könnyeket eltenni.~Elbúcsúztam, és gyalog, a Lánchídon keresztül
992 3| napom volt. Sok fárasztó és türelmet kívánó munka, sok
993 3| Megfürödtem, megborotválkoztam és átöltöztem. Amikor kihajtattam
994 3| kedvesnek láttam a várost, és fiatalnak, boldognak éreztem
995 3| volna. A szívembe egészség és tisztaság költözött, minden,
996 3| magától értetõdõnek, jónak és érdekesnek tetszett.~Megérkezve
997 3| a mezõket, országutakat, és bementem a városba is. A
998 3| között se volt. Aggódtam és türelmetlenkedni kezdtem.
999 3| akartam. Késõ este csüggedten és szomorúan bandukoltam a
1000 3| kissé elõrehajolva. Ravasz és csúfolódó mosoly volt az
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2548 |