1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2548
Nov.
1001 3| is tudom, nem szeretsz, és nem is fogsz szeretni.~Nyakamba
1002 3| Nyakamba csimpaszkodott és az ajkait kínálta.~- Azt
1003 3| kerestelek? Te elbújtál, és azt akartad, hogy késõbb
1004 3| Zöldes szemeiben most sárga és piros lángocskák táncoltak.
1005 3| piros lángocskák táncoltak. És egyszerre, mintha húsz évet
1006 3| könnycseppecskét kell sírnod miattam. És le kell mondanod arról,
1007 3| miattad.~Alázatosan integetett és a mellére horgasztotta a
1008 3| e pillanatban olyan üde és fiatal volt, mint egy kisleányé.
1009 3| délután tükörbe néztem, és azon gondolkodtam, hogy
1010 3| papírost mindjárt visszavette, és apróra tépte, mintha megbánta
1011 3| hervadt, rózsaszínû rózsát, és ideadta. Gyengén átöleltem,
1012 3| engedékenyen hozzám símult, és a fejét - egy pillanatra -
1013 3| két hét. Elmúlt a nyár, és nem láttuk viszont egymást.
1014 3| miattam, imádkozni fog, és minden pénteken hétszer
1015 3| A fákon még óriási almák és õszibarackok mosolyogtak,
1016 3| mosolyogtak, a nagy, kék és sárga szõlõfürtök kövéren
1017 3| pöffeszkedtek a levelek között, és amint elõre haladtam, a
1018 3| Megrezzent, mosolygott, és egy széket tett ki az ablakon.
1019 3| ablakon. Nyugodtan fölkúsztam és benn termettem a szobában.
1020 3| szobában. A kisasszony átölelt, és az ölelése olyan heves,
1021 3| görcsös fejfájás. Leültem, és távolról kémleltem a szemeit.
1022 3| mezítelen lábait kinyújtotta, és megilletõdve nézett rám.~-
1023 3| villamos lámpát gyújtott meg, és valahonnan a küszöb alól
1024 3| mellõlem, de a tükrökben száz és száz más volt helyette.
1025 3| másképpen csillogott a szeme és különbözõ volt a tekintete.
1026 3| volt a tekintete. Szédültem és féltem, de elhatároztam,
1027 3| fejjel, meggörnyedve állott, és szemei oldalról nézve egészen
1028 3| kis kristályszelencémet, és mikor a gyémántos csepp
1029 3| arcon, az állnál fölfogtam, és gondosan eltettem.~Azután
1030 3| Felöltözött, megigazította haját, és fölírta, hogy elkísér, mert
1031 3| varázslóhoz fogok menni, és megvizsgáltatom a könnycseppet,
1032 3| hogy a könnyem jó legyen, és hogy a szívem megszabaduljon
1033 3| világoskék színûek voltak, és arcára szomorú, márványos
1034 3| a vonat elindult velem, és láttam a grófkisasszonyt,
1035 3| odaadtam neki, megkóstolta, és már akkor mondta, hogy nem
1036 3| Hellyel kínált, kihallgatott, és soká vizsgálta az arcomat,
1037 3| Azután elõvette a tükrét, és merõen nézte. A fekete,
1038 3| azután mindinkább világosan és kirajzolódva. A varázsló
1039 3| gyermeke, ha nem szeret senkit, és meddõséggel átkozták meg.
1040 3| termékeny melegség szükséges. És olyan emberek között, akiknek
1041 3| sokkal jobban ismerik magukat és egymást is, hogysem hosszabb
1042 3| varázsló tanácsát, hazajöttem, és feleségül vettem a néma
1043 3| közben egymás szemeit néztük, és egymás arcát vizsgáltuk.
1044 3| senkit nem kívánunk mást, és gyermeket akarunk, hogy -
1045 3| megtisztuljon a szíved, és igazi könnyet tudj sírni.~
1046 3| szomorúan rámnézett ilyenkor, és úgy tetszett, hogyha most
1047 3| órák szenvedéseiben is, és jóllehet az utolsó pillanatig
1048 3| A gyermek megszületett, és olyan szép volt, hogy órákig
1049 3| virrasztottunk álmai felett, és azt terveztük, hogy mindörökre
1050 3| akarta szoptatni a kicsit, és csak az elválasztás után
1051 3| rettenetes napok virradtak reánk. És még rettentõbbek voltak
1052 3| gyertyavilágnál ül a tükör mellett, és nézi a szemeit. Azt nézte,
1053 3| növekedett; vártunk, szenvedtünk, és nem tudtuk, mitévõk legyünk.~
1054 3| gyermeket tartotta a karjaiban. És elém tette az ágyra. A kicsiny
1055 3| Meghalt - mondottam -, és ha tudsz sírni, hát most
1056 3| kétségbeesetten.~Elpirult, és mereven nézte a kis halottat.
1057 3| kötelességünk.~Bólintott, és sietve gyászruhába öltözött.
1058 3| a sötét lépcsõházon át, és térdeinkre véve, elindultunk.
1059 3| elindultunk. Az éjszaka sötét volt és csillagtalan. Körülöttünk
1060 3| néma, nagy földek lapultak és hallgatóztak. Szótalan,
1061 3| megállottunk, a kocsit elküldtük, és csónakba szálltunk. Eloldottam
1062 3| a kisasszony sápadt arca és egymásba kulcsolt, fehér
1063 3| belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttünk lebegtek. Hétszer
1064 3| világosság kezdett derengeni. És azután, mint valami nagy
1065 3| a csónakot, kiszálltunk, és gyalog vittük tovább a koporsót.
1066 3| simogatta a hátunkat... És észrevettem, hogy a testünk
1067 3| Letérdeltünk a földre, és mind a ketten dolgozni kezdtünk.
1068 3| levegõ fagyos hideg volt, és hó esett. A hópelyhek belepték
1069 3| vállainkat, a hátunkat, és nagy koszorúban helyezkedtek
1070 3| a koporsót - mondottam, és lassan beemeltem a gödörbe
1071 3| könnyezni kezdettek. Mintha ezer és ezer gyémántcsepp hullott
1072 3| átnedvesedett, megpuhult, és sóhajtást lehelt ki magából.~
1073 3| Odaléptem a kisasszonyhoz, és átöleltem. Néma szép ajkai
1074 3| ajkai gyengéden megnyíltak, és csókjában érezhettem, hogy
1075 3| mondottam.~Boldogan intett, és elindultunk a havas, hideg
1076 3| estében hazafelé.~*~A karcsú és jókedvû szobalány hangja
1077 3| ANYAGYILKOSSÁG~Osvát Ernõnek~Ha szép és egészséges gyermekeknek
1078 3| két fia volt már, négy- és ötévesek, amikor egy napsugaras,
1079 3| Elég könnyen halt meg, és egészben nem sok bánatot
1080 3| volt, de szelíd természetû és erõsen önzõ. A férjét sohase
1081 3| mert végre is két szép és erõs fiút hozott a világra.
1082 3| Pedig eleinte gyenge csípõjû és gyerekszemû volt ez az asszony.
1083 3| nem mutatkoztak. Keveset és csak egymás között beszéltek.
1084 3| fürödni jártak a folyóhoz, és madarakat fogtak az erdõben.
1085 3| Witmanné enni adott nekik, és tiszta alsót szombaton este.
1086 3| Különben csendesen élt, és csendesen hízott. Egy bankhivatalnokkal
1087 3| után fél évre, aki fiatal és szép gyerek volt, borotvált
1088 3| vállakkal, de finom, rózsaszínû és lányos arcbõrrel; Witmanné
1089 3| arcbõrrel; Witmanné vágyott reá, és bár nehezére esett, sõt
1090 3| meglátogatta, teát kapott és csókokat. A férfi unalomból
1091 3| a szeretõjével; terveik és dolgaik voltak. Gimnáziumba
1092 3| kerültek. Megnyúltak, vékony és erõs csontjaikon mint acéldrótok
1093 3| az élést, s öntudatlanul és korán a saját szükségleteikhez
1094 3| gumipuskák, kések, fogók, kötelek és csavarok voltak itt összegyûjtve,
1095 3| itt összegyûjtve, elrejtve és osztályozva. Szeles õszi
1096 3| regénybe merült -, halkan és gyors léptekkel lesuhantak
1097 3| hurkot vetettek a nyakába és hazacipelték. Bekötötték
1098 3| Bekötötték az állat száját, és deszkára húzták. Apró lámpájuk,
1099 3| állatkínzás pedig komoly és természetes szenvedélyükké
1100 3| Biztonsággal, férfias gondossággal és meggondolással tudtak elrejtõzni.~
1101 3| lakott, aki alig volt otthon, és egy varrónõ, aki négy lánnyal
1102 3| A földszinten egy üveges és egy rõfösüzlet volt. Senki
1103 3| az udvar közepén állott, és annyi esztendeje meghozta
1104 3| meghozta rügyeit, leveleit és virágait, valószínûleg érezte,
1105 3| mertek gondolni a holnapra és holnaputánra is.~Egy szeptemberi
1106 3| megbeszélték, hogyan fogják el, és hogyan ölik meg. Sikerült.
1107 3| Sikerült. Csillogott a szemük, és erõs vállaikban egy férfi
1108 3| ki a pihéket a mellébõl, és figyelték, amint a titokzatos
1109 3| tövét, a lábait, a csõrét, és így kipeckelve, sokáig,
1110 3| ahová a Kín beköltözött, és ott lakik, míg csak a baglyot
1111 3| otthagyják, mert úgy izgalmas és szép lesz az ágybafekvés.
1112 3| izgatottan vetkõztek le, és azután csak arra hallgattak,
1113 3| hegycsúcsokról repültek lefelé, és meleg, véres tengereket
1114 3| úsztak át. Ami fájdalom és szenvedés csak lehetett
1115 3| ott vonaglott, sikoltott és üvöltött a lovak patái alatt.~
1116 3| aludni. A bagolyhoz siettek, és egy óra alatt most már végeztek
1117 3| a dolgokat, a kivégzést és az elásást, mert félni lehetett,
1118 3| lány. A fiú feléje ment, és azt mondta, hogy közelebbrõl
1119 3| szökéssel átölelte a nyakát, és ajkaival hozzátapadt az
1120 3| ajtók nyíltak ki halkan, és fiatal lányok fejei tekintettek
1121 3| a szõnyegre hengeredett, és mozdulatlanul engedte magát
1122 3| fia a bagolyra gondolt, és átvillant az eszében az,
1123 3| életben szép, nagyszerû és izgalmas, miért rettenetes,
1124 3| rettenetes, megmagyarázhatatlan és véres egyszersmind. Csakhamar
1125 3| Csalódottan kelt fel, várt, és tágra nyílt szemmel nézte
1126 3| szépnek találta a nevet, és végül ezt mondta:~- Kezét
1127 3| behunyták a szemeiket, és kiterjesztették karjaikat.
1128 3| asszonyok imbolyognak körülötte, és a hátukkal és mellükkel
1129 3| körülötte, és a hátukkal és mellükkel az arcához érnek.
1130 3| érintették bársonyos hátukkal, és lebegve, úszva odanyújtóztak
1131 3| odahajtották a fiúk szájához és arcához, majd ismét továbbcsúsztak
1132 3| továbbcsúsztak ernyedt, lusta és mégis könnyed mozdulatokkal.
1133 3| kúsztak, reájuk feküdtek, és hozzájuk simultak. Csak
1134 3| vánszorgó surranással, és szétfoszlottak a friss reggeli
1135 3| iskolából jövet arra kerültek, és besurrantak a kapun. A nõ
1136 3| üde, hangos nevetéssel, és bevezette a Witmanokat a
1137 3| csukott szájjal nevetett, és lehunyta szemeit. A fiúknak
1138 3| leszorították, hengergették és megkínozták. A nõ mozdulatlanul,
1139 3| kapuig kísérte a kisfiúkat, és megcsókolta a kezeiket.~
1140 3| a szobájukba zárkóztak, és a leányról beszéltek; megállapodtak
1141 3| másodszorra meglebbent a függöny, és kinézett a leány. Megálltak.
1142 3| hozzatok valamit. - Intett, és becsukta az ablakot.~A fiúk
1143 3| ablakot.~A fiúk elpirultak, és szívdobogást kaptak a látásától.~-
1144 3| négy arany karcsatja van, és hét gyûrûje van.~- Az ujján
1145 3| settenkedtek a szekrény körül, és szemlét tartottak anyjuk
1146 3| közöttük két pompás rubintokkal és gyöngyökkel kirakott karperec.~
1147 3| szõke, kék szemû, lusta és kövér anyjuk iránt, szerették
1148 3| üvegfalat a késem nyelével, és több zaj nem lesz. Te világítasz
1149 3| tolvajlámpával, benyúlok, és kiszedem az összes karcsatokat
1150 3| kiszedem az összes karcsatokat és gyûrûket.~- Ne vigyük el
1151 3| megvizsgálták a lámpást, és mindezt zsebrevágták. Sietve
1152 3| Sietve lementek azután, és lefeküdtek. Elõbb azonban
1153 3| átnéztek az ajtó alatti résen, és láthatták, hogy az anyjuk
1154 3| nehogy ropogjon a padló, és úgy feküdtek le, éberen,
1155 3| a padláson fogják elásni és apránként elhordani. Reggel
1156 3| Reggel tagadni fognak, és ha anyjok ütni akar, elszaladnak.
1157 3| kinyitották az ablakot, és kihajoltak a langyos májusi
1158 3| harapófogót, a reszelõt és a lámpát vette magához,
1159 3| nagyobbik fiú elõrement, és kinyitotta a Witmanné hálószobájába
1160 3| szemeit. Az arca bosszúságot és csökönyös haragot fejezett
1161 3| fiú odaugrott az ágyhoz, és késével a mellébe döfött.
1162 3| asszony hátrahanyatlott, és a jobb kezével a levegõbe
1163 3| már akkor az ágyon volt, és lefogta a lábait. A nagyobbik
1164 3| kést az anyja mellébõl, és még egyszer bedöfte. Nem
1165 3| melltûket, a gyûrûket, az órát és a hosszú arany óraláncot.
1166 3| elhódított kincset, osztályozták és egyetértõen elosztoztak
1167 3| siessünk, meg fogunk mosdani és átöltözünk.~Átmentek a szobájukba,
1168 3| a középsõ szoba ablakát, és ott várta a bátyját, aki
1169 3| szobáját belülrõl bezárta, és az ablakból a párkányra
1170 3| a toronyóra egyet ütött, és õk még aludni akartak. Levetkõztek,
1171 3| Levetkõztek, ágyba bújtak, és az izgalmaktól holtra fáradva,
1172 3| hogy Witmanné tízkor kel, és ezért a szobájába nem is
1173 3| megmosdottak, megreggeliztek és eltûntek, zsebeikben a kincsekkel.~-
1174 3| mélyen aludt, kitakarták és megcsókolták, azután elõszedték
1175 3| köszönte a látogatást, és befelé fordult.~- Ma vagy
1176 3| A fiúk ezzel búcsúztak, és elsiettek az iskolába.~ ~
1177 3| feleségével, egy viruló és bájos asszonnyal - és láttam
1178 3| viruló és bájos asszonnyal - és láttam szegény Fülöpön a
1179 3| amikor elbúcsúztunk tõle, és együtt távoztunk, ritkábban
1180 3| távoztunk, ritkábban mentem ki, és csak olyan idõben, amikor
1181 3| harmincöt éves korában, és mint annyi neuraszténiás,
1182 3| utáltam Fülöpöt emiatt, és kicsit sajnáltam.~Amikor
1183 3| akart. Dadogva, pirulva és dühöngve - a folytonos nyelvbotlások
1184 3| nyelvbotlások miatt - drágának és aranyosnak, továbbá a világ
1185 3| asszonyának nevezte élete párját, és integetett nekem, hogy menjek
1186 3| az egészséges, tiszta nõ. És ezt megbocsátottam volna
1187 3| meg elõttem e pillanatban, és kimentem a szobából, hogy
1188 3| vonásai, ezek a szép, férfias és rokonszenves vonások most
1189 3| rajongóak voltak, elsimultak és kitelõdtek valami átszellemültség
1190 3| Boldogan mosolygott reám, és szorongatta a kezemet.~-
1191 3| kisöccsének vagy húgának, és szeretné mindazt a szépet,
1192 3| mindazt a szépet, gyönyörût és meghatót, ami szívében van,
1193 3| Beszélget velem, bíztat és gyógyít.~- Mit mondott? -
1194 3| Most is szól hozzám.~- És mit beszél?~Fülöp figyelve
1195 3| hallom a hangját. Tisztán és világosan szótagolva mond
1196 3| amint az óra tikk-takkol.~- És miket mond még?~- Hogy meg
1197 3| természetes! - mondottam, és megdöbbentem attól a szemrehányástól,
1198 3| elmulasztottuk Fülöpnek hangsúlyozni és ígérni a gyógyulást. Szinte
1199 3| belenyugodott, hogy gyógyíthatlan.~- És mióta vigyáz rád, van veled
1200 3| mindig gondoskodott rólam. És mindenre emlékszik.~Fülöp
1201 3| idehoztak, sírtam az ágyban, és hogy ez gyerekesség volt.~-
1202 3| volt épp ilyen hangja. Lágy és kellemes, mint a szép muzsika.
1203 3| Egész nap tudom hallgatni. És olyan jó, hogy mindjárt
1204 3| Nem - mondta komolyan, és zavar nélkül elsiklott a
1205 3| se tudja, csak a fõorvos és te. A segédorvosnak se mondtam
1206 3| feleségemmel lent a szalonban, és megmondaná neki. Nem jól
1207 3| A beteg elmosolyodott, és nem kergette el.~- Látod
1208 3| vett elõ a zsebkendõjébõl, és a kopasz homlokára ragasztotta.~-
1209 3| mondta azután. - Nem hinnéd, és az orvos nem is tudja, tele
1210 3| itten, hogy gyógyítson vele. És érzem, hogy gyógyulok. Az
1211 3| feljön hozzám a villamosság, és állandóan kering a testemben.
1212 3| már párszor.~Fülöp várt, és az órát figyelte. Azután
1213 3| barátom. Állandóan érzem, és boldog vagyok vele. Nézz
1214 3| kergetõznek. Szórakozhatom. És velük is üzeneteket küld.~
1215 3| kérdeztem Fülöpöt.~- Ragyogó kék és zöld, és némelyiknek aranyszínû
1216 3| Ragyogó kék és zöld, és némelyiknek aranyszínû tollai
1217 3| jó kezekben van letéve, és halad egyenesen elõre.~3.~
1218 3| eszme, amelyet illúziók és hallucinációk támogatnak.
1219 3| kellemetlen, elviselhetetlen és rettenetes benyomások elõl,
1220 3| betegek, akik napokig sírnak, és látni rajtuk, hogy tisztán
1221 3| tisztán ismerik sorsukat és állapotukat, de azután megjelenik,
1222 3| a mentõeszme, egy badar és téves gondolatkör alakjában.
1223 3| atlétává teszi meg magát, és e mentõgondolat mellett -
1224 3| aki mindenféle kellemes és szép dolgot mond neki, fõleg
1225 3| fiatalember elbizakodott hangja és öntelt mondatszerkesztése,
1226 3| öntelt mondatszerkesztése, és sietve elbúcsúztam tõle.~
1227 3| magamban - tehát nemcsak én és a fõorvos tudjuk a Fülöp
1228 3| titkot Fülöp feleségének. És Fülöp felesége többé nem
1229 3| segédorvossal megcsalja.~És Fülöp feleségének igaza
1230 3| nemkülönben a Királyasszony és gyermekeik, Lajos és Endre
1231 3| Királyasszony és gyermekeik, Lajos és Endre hercegek benn étkeztek
1232 3| kiált ám Balázs Farkas fia, és ahogy odanézünk, Zách Felicián
1233 3| Csák Máténak volt a nádora, és mióta urunkhoz, Róbert Károlyhoz
1234 3| egyenes kard a kezében, és borzasztó káromkodásokkal
1235 3| a Királyasszonyra rohan, és feléje vág a karddal. Rettentõ
1236 3| hercegecskék nevelõi, Gyulafi és Miklós hamarosan kihúzott
1237 3| a hercegecskék sírtak, és a Királyasszony sikoltozott.
1238 3| híttak persze mindjárt, és Cornelius mester, akit a
1239 3| mester, akit a legtudósabbnak és legtapasztaltabbnak mondanak
1240 3| Király igen sápadt volt, és saját fülemmel hallottam,
1241 3| Zách úr vejét, a leányát és a fiait lófarkon végezzék
1242 3| fiait lófarkon végezzék ki. És az egész rokonságot negyedízig
1243 3| aranyos szõke haja van és gyönge, finom leányos arca.
1244 3| becstelenségre õ taszította volna, és ezt akarta megbosszulni
1245 3| mosdatta reggel, fésülte és öltöztette, Kázmér úr késõn
1246 3| kérdezõsködött Kázmér úr állapotáról, és õrködött, hogy az orvos
1247 3| mindannyiszor igen kedves és szeretetreméltó volt. Csendes
1248 3| hangon beszélt mindenkivel és különösen lányokkal igen
1249 3| kisasszonyok között, magasabb volt. És sokkal erõsebb is lehetett
1250 3| szépségû leány volt, termete és finomsága mindenkinek föltûnt.
1251 3| atlaszselyem nadrágjában és kék bársony zekéjében szemlesütve
1252 3| finom arcára, piros szájára és selymes hullámú aranyosszõke
1253 3| Mindannyian kívánhatták õt, és bizonyára szívesen megcsókolták
1254 3| sokszor csodáltam a termetét és tökéletes szépségû arcát.
1255 3| nagyon buzgó az imádságban és a hetenként való szent áldozásban.
1256 3| hetenként való szent áldozásban. És mégis volt egy okom, ami
1257 3| varkocsba szokta fonni a haját, és ahogy hátul a nyakánál elválasztotta,
1258 3| szokatlanul ingerlõ volt, és annyira különbözött minden
1259 3| nyakának ezt a részét is, és ha jól hallottam, a budai
1260 3| keserves sírásra fakadtam, és kifutottam. Tegnap este,
1261 3| Záchokat fogdossa össze, és ma is nyolc kivégzés volt
1262 3| nem jár elég mozgással, és minthogy csak a fáradtság
1263 3| ember gondolatai bosszantóak és nyugtalanok -, attól tartok,
1264 3| Sápadt volt, mint a mész, és szomorú, mint a halál. Most
1265 3| naphosszat. Cornelius mester és a Királyasszony vannak mellette
1266 3| elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak.
1267 3| dübörög végig az utcákon. És az ablakok tejüvegje meg
1268 3| lármájával áthatol mindenen, és követelõen hí. Menni kell.
1269 3| Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé,
1270 3| hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet
1271 3| aludtak. Frissen megmosdanak, és dícsérik a hideg vizet,
1272 3| fájdalmakat okoz. Izmaikkal és eszükkel munkához látnak,
1273 3| viselik, azoknak ez elég, és sok is. Õk gonoszak, de
1274 3| bírja a fénysugarak súlyát, és a bõr irtózik a széltõl.
1275 3| széltõl. Az izmok kelletlenül és tétovázva végzik munkájukat.
1276 3| kiáltásokra összerázkódik a test, és a nyakszirt táján tompa
1277 3| bujdosnak a koponyában. És emiatt nem lehet nevetni
1278 3| annyi kiabálással, gonddal és fáradással járnak. Hiszen
1279 3| gondoktól, az erõs hangoktól és az egyhangú, unalmas, parancsoló
1280 3| miatt nem lehet menekülni. És beszélni csak szavakkal
1281 3| egyszersmind érthetetlen és furcsa, úgyhogy azt a meggyõzõdést
1282 3| formájában nincs semmi oka és célja. El kell tehát menekülni
1283 3| ahol azok egyszerûekké és könnyen megfejthetõkké válnak.~
1284 3| eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez
1285 3| bennünket a tér béklyóiból, és az idõ zakatoló másodperc
1286 3| Pillanatokig idõzni itt és remegni, hogy percek múlva
1287 3| tehetnek. Nincs bátorságuk és erejük, hogy magukra vegyék
1288 3| nehezen múlnak, de az este és az éjszaka tizennégy órájában
1289 3| a csodálatos, titokzatos és idõ nélkül való öröklét
1290 3| meg az élet mély értelmét, és világosak lesznek elõttünk
1291 3| lesznek elõttünk a homályok és sötétségek. A hangok mint
1292 3| sötétségek. A hangok mint finom és üde leányajkak csókolják
1293 3| végig a testünket. A színek és vonalak új, õsi tiszta természetükben
1294 3| természetükben rezegnek az agyunkban és a gerincünkben. És most,
1295 3| agyunkban és a gerincünkben. És most, hogy nem hasonlítanak
1296 3| többé azokhoz a színekhez és vonalakhoz, amelyeket a
1297 3| nagy titkokat. Az a hibás és kezdetleges ismeret, amelyet
1298 3| szaglásunkkal, ízlésünkkel és tapintásunkkal szereztünk
1299 3| Szavakban, fogalmakban és ítéletekben éppen annyira
1300 3| hallott, szagolt, ízlelt és tapintott - nincs joga mondani,
1301 3| alamizsnaképpen az ostobáknak és gyáváknak. De akik többet
1302 3| megrabolják az öröklétet vitéz és nemes kockázattal.~Le kell
1303 3| mondaniok, hogy jól lássanak és jól halljanak. Az érzékeket
1304 3| halljanak. Az érzékeket és a szerveket megrontja a
1305 3| megrontja a gyönyör rettentõ és áldott közvetítõje, az ópium.
1306 3| közvetítõje, az ópium. Étvágy és polgári jó fáradtságérzés -
1307 3| szõnyegekben meghal minden zaj, és színes üveg szórja szerte
1308 3| Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet
1309 3| azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Hiszen ez
1310 3| valójában emberré tudott lenni, és számot vetett magával -
1311 3| kifejlett erõs férfi kezded, és nagy gondot fordítasz testi
1312 3| tíz esztendeig elélhetsz. És akkor húszmillió éves korodban
1313 3| Aki ezen az áron nem mer és nem akar az öröklétbõl húszmillió
1314 3| az éljen száz esztendeig, és sokasodjék meg az õ utódaiban.~ ~
1315 3| Johanna csinos nõ volt, fiatal és elvált, de... nagy homlokú,
1316 3| homlokú, kis hajú, nagy kezû és német. Kezdettõl fogva nevettük,
1317 3| titkára, komornája, barátnõje és szobalánya volt Johannának.
1318 3| adtunk; a szoba nagy volt és rendes, jó bútorok, jó ágynemû,
1319 3| kanapé, villanyvilágítás és fürdõszobahasználat.~- Csak
1320 3| szopránja volt, affektálva és bécsi kiejtéssel beszélt,
1321 3| Kegyetlen bosszút áll! Hangjával és szemérmetlen vihogásával
1322 3| amelyekben banális futamok és tragikomikus tremolók szerepeltek.
1323 3| kinyitottuk az ajtónkat, és az elõszobán át jól hallottuk
1324 3| elõrehajolt, mosolygott, nevetett, és hamar kiment.~Elek röviden
1325 3| férfiakat, azután megfordult, és a komornája társaságában
1326 3| Csak édes arcának emléke és bájos hangjának csengése
1327 3| utána.~Megállapítottuk újra és újra, hogy Johanna sajátságos
1328 3| nyelvben gyakorolja magát, és hogy nincsen igazam, amikor
1329 3| Kinevettem Eleket, mert szép és kedves fiú lévén, nagy sikereket
1330 3| villamos lámpát. Kopogás, és Johanna lebbent be.~Panaszkodott,
1331 3| unalmas a vasárnap délután, és hogy nem tud mit csinálni,
1332 3| hogy nem tud mit csinálni, és hogy Bécsben egészen másképp
1333 3| utánajártak, kérdezõsködtek, és a võlegényrõl a legjobb
1334 3| barátnõvel összevesztek, és vissza akar menni Ausztriába
1335 3| lehet élni tisztességesen, és a rang, a szerep, amelyet
1336 3| kezû nõket nem állhatom. És miért akarsz éppen penziósné
1337 3| mikor az élet szenvedés. És miért adod a vidámat máskor,
1338 3| miért adod a vidámat máskor, és miért kacagsz nagyokat,
1339 3| Ennek azután megörült, és elmondta, hogy a penzió
1340 3| milyen lesz a társalgó, és micsoda szép kis egyfogatút
1341 3| neki Johanna látogatását, és nagyjában mindazt, amirõl
1342 3| Johanna szerelmes belém, és gratulált.~- Beléd szeretett -
1343 3| becsapni, otthagyni, kijátszani és megalázni. Érzi benned a
1344 3| kifogást mondana, bezárkózna, és tisztára húzatná a vánkosokat -,
1345 3| csak egyszer, hat év elõtt. És soha többet. Tapasztalatlan
1346 3| léptekkel járkált a szobában föl és alá:~- Két szerencsétlen,
1347 3| Bécsbe utazott rokonait és szüleit meglátogatni. Újév
1348 3| hazaérkezését, de nem jött és nem is írt. A lány panaszkodott,
1349 3| Ach! Liebe Mama!~Utánozta és rekonstruálta a nagyzoló
1350 3| okát. Ida kisírt szemekkel és tanácstalan ábrázattal jött
1351 3| Elek extatikus pózt vágott, és mint gyakran tenni szokta,
1352 3| megszagolgatta a kabátot, a boát, és mímelte, mintha csókolgatná
1353 3| weinachtliche Ferienreise -, és holnap inspiciálni fogja
1354 3| kipiheni az út fáradalmait, és elmereng a császárvárosban
1355 3| mert a válás fájdalmai és az utazás ennyire letörték,
1356 3| szeme! Hogy nagy a homloka és ráncos, hogy óriásiak a
1357 3| volt. Mosolygott, erõltetve és sokat nevetett, azt mondta,
1358 3| hogy az úton megfázott, és ezért kellett feküdnie.~-
1359 3| ennek a betege. A vágytól és fájdalomtól most is alig
1360 3| Johanna most tanulja, és végképp meg fogja hódítani
1361 3| vörösbajuszú fõhadnagyot.~8.~És két hét múlva megérkezett
1362 3| ezzel a foglalkozásának, és hízeleg neki Johanna rajongása...
1363 3| Einziger! suttogja Johanna, és lezárja szemeit.~A fiúnak
1364 3| hogy miféle fõhadnagy... és a többi, de Elek nem hallgatta.~-
1365 3| Tudom, hogy sírni fogsz, és hamar rájössz, hogy jobb
1366 3| ébredtem. Nem tudtam elaludni, és kikönyökölve az ablakba,
1367 3| kocsit pillantottam meg és Idát, amint koffert rakott
1368 3| mondotta -, elutazik, és dobálja a pénzt, csakhogy
1369 3| csakhogy láthassa a leutnantot. És mindezt titokban. A hátsó
1370 3| lépcsõn viszik le a pakkját, és fogadok veled, hogy Ida
1371 3| utazott.~- Csak pár napra és üzleti dologban - ismételte
1372 3| Engem be nem csap. Szerelem! És arra Johanna már egyszer
1373 3| föladta eddigi ellenállását, és egy napfényes délelõtt meghódolt
1374 3| egész erkölcsi pozícióját, és ily módon sikerült váratlanul
1375 3| fog jól járni ez a nõ sem, és fogadok veled akármibe,
1376 3| kabátot kaptunk magunkra, és mezítláb rohantunk be Johanna
1377 3| haldokolva. Nem volt már pulzusa, és a teste élettelen. Az éjjeliszekrényen
1378 3| meg, teát ivott, lefeküdt, és egy levelet adott, hogy
1379 3| kissé szûk volt, de rézágy és igen finom ágynemû. A tükörasztalon
1380 3| tükörasztalon sok tégely és régi, poros dugójú orvosságos
1381 3| illusztrálta a tégelyek és üvegcsék rendeltetését.
1382 3| másik szoba volt a szalon és az ebédlõ. A zongorán nyitva
1383 3| Czibulka alkotása volt, és a címe: „Erwachung des Löwen”.
1384 3| fölálltam az ágyamban, és kibámultam a zöld korlátháló
1385 3| megkérdezi, hogy aludtam, és kivisz a világosságra. Mindig
1386 3| reggeli fény megcsiklandozott, és a tisztára szellõzött, kitakarított
1387 3| havasak voltak a háztetõk, és fehéren ragyogtak a reggeli
1388 3| rámhúzta még a másik cipõt is, és a mosdószobába vezetett.
1389 3| kellett vízbe mártanom, és egy szivaccsal lelocsolta
1390 3| egy kicsit piszkos lett, és az arcomat mindig valamennyire
1391 3| voltát. Azután megfésült, és ellenõrizte a fogmosást,
1392 3| szájvíz illatát szerettem, és ha szõke, selymes hajamban
1393 3| csuklómat bántották a kézelõk) és a sötétkék bársonyruhámat
1394 3| gyöngyházgombokkal.~Szép ruha volt, és megboldogult nagyapámra
1395 3| hozott rám, mert hiúvá tett, és kényszerített, hogy a tükör
1396 3| mulatság, mert idõt rabol, és elvonja az elmét és akaratot
1397 3| rabol, és elvonja az elmét és akaratot más, komolyabb,
1398 3| Megkóstolta a kávémat, megkeverte, és a kalácsot apró kockákra
1399 3| nagymamával. Szegény apuskám és anyuskám, sohase ismertem
1400 3| hozzánk. De õ vidéken lakik, és legföljebb két napra jön
1401 3| ebédlõben leülök a szõnyegre, és a nagy képeskönyveimben
1402 3| támaszkodom egy asztallábhoz, és szopom az ujjam. Egy harmadikon
1403 3| harmadikon karika van a kezemben, és hajtó. Akkor kaptam elõször
1404 3| Nagymama a konyhában üldögélt, és beszélgetett a szomszédasszonyokkal
1405 3| hozta a feleségét, Tecát, és hízelegtek a nagymamának,
1406 3| pletykáltak, kezet csókoltak, és az lett a vége, hogy az
1407 3| kihozta a szilvóriumot, és a vincellérpár kapott belõle
1408 3| voltak, lopták a nagymamát, és kihasználták a jó szívét
1409 3| kiment szilvaszedés elõtt, és megnézte a fákat, azután
1410 3| majdnem kiadta Gerõ bácsit, és jó, hogy nem tette, mert
1411 3| korára is hûtlen férj volt, és Teca néni nem mulasztotta
1412 3| Számtalanszor nagyon aggódtam és féltem egyedül. Ha valaki
1413 3| szekrényben, valami rossz ember, és rám ront, végem van. Elbánik
1414 3| gyámoltalanok, félénkek vagyunk, és annyi a veszedelmes, rossz,
1415 3| negyedik-ötödik férfi félelmes és borzasztó, különösen, ha
1416 3| különösen, ha szakálla van. És a szemekbõl is lehet látni
1417 3| még lesz számolnivalóm!~És hosszú, barna lebernyegje
1418 3| félelmes, mert kardja van, és szigorú mindenkihez, de
1419 3| gazember nem mer rám nézni és közel jönni, hogy gyönyörködjék
1420 3| mert nincs mindig velünk, és bizonyos, hogyha a vörös
1421 3| hogy gyerekeket gyilkol, és amikor a vérüket megissza,
1422 3| festékeket árul, padlómázakat és ilyenféléket - és a fiókokban
1423 3| padlómázakat és ilyenféléket - és a fiókokban a kitépett szíveket
1424 3| fiókokban a kitépett szíveket és gyermekek agyvelejét rejtegeti.~
1425 3| akartam mondani komolyan és hosszasan, kérni akartam
1426 3| írni, olvasni nem tudok, és nem értem, amit a nagyok
1427 3| igazam van. Jól megérzem. És erre õk nevetnek; ez elviselhetlen.~
1428 3| panaszoltam be a vöröst, és állandóan foglalkoztatott
1429 3| kikecmereg a szoba homályából, és szétálló nagy füleivel,
1430 3| Sokszor sikoltottam ilyenkor, és ha a dada bejött, elmondtam,
1431 3| bevezetett a szalonba, és végignézett velem mindent.~-
1432 3| Felemeltük a zongoratakarót, és kinyitottuk a szekrényeket.
1433 3| hogy oda bújik. Kicsike õ, és valószínûen akkorára össze
1434 3| fogasok alatt, a ruhák között, és lábukat felhúzzák úgy, hogy
1435 3| szemeire; vérben forognak, és a düh zöldes fátyola ereszkedik
1436 3| Kettecskén asztalhoz ülünk, és Kati behordja az ételeket.
1437 3| kettõt szeretek: a kolbászt és a palacsintát. Ha mindennap
1438 3| hogy a kolbász nem étel, és hogy palacsintával nem szabad
1439 3| mert elrontom a gyomromat, és holtom napjáig beteg leszek.~
1440 3| se kérdezni; neki unalmas és nehezére esik, hogy nekem
1441 3| míg nincs vége az ebédnek, és ez a legrosszabb. Még azt
1442 3| nagymamára, õ jó asszony, és hogy vannak rossz tulajdonságai
1443 3| légycsapót az ajtó mögül, és dongókra vadászom. Ez jó
1444 3| vadászom. Ez jó mulatság, és igazán szórakoztató. Az
1445 3| ember leül a zsámolyra, és vár. A legyek halkan döngenek
1446 3| hangom van: z-z-z-z-z-z!... És milyen erõs, lefõzöm, túlkiabálom
1447 3| Így hetvenkedik a dongó, és szilajul szálldogál mindenfelé.
1448 3| kezére, az ujja hegyére, és újra elkezd döngeni szerte.
1449 3| vastagodik, dicsekedõbb és bosszantóbb jellegûvé válik.
1450 3| Vastag aranyláncot hord, és kellemetlen erõs hangon
1451 3| finom kis porcelánfigurák és kristálypoharak az üvegszekrényben,
1452 3| kristálypoharak az üvegszekrényben, és elárulja, hogy a hang gazdája,
1453 3| hogy minden embert megvet és kevésre becsül, akinek legalább
1454 3| akinek legalább olyan erõs és szép hangja és olyan vastag
1455 3| olyan erõs és szép hangja és olyan vastag aranylánca
1456 3| dongókhoz szoktam hasonlítani, és bár kezétcsókolommal köszöntöm,
1457 3| szaladgáltam utánuk ide és oda, beleszédültem a jobbra-balra
1458 3| jobbra-balra való fejforgatásba, és a dongót csak ritkán sikerült
1459 3| kell.~Becsukom az ajtót, és türelmesen várok, míg a
1460 3| valahová. Ekkor odamegyek és elkergetem. Ha a plafonra
1461 3| ablakon. Ekkor odamegyek és rácsapok; a dongó leesik.
1462 3| dongó leesik. Fölszedem, és döglötten beteszem a légyfogó
1463 3| legjobb. Cukrot tesz alája, és meg van nyugodva, hogy a
1464 3| hogy az én légyfogóm rossz, és nem fog legyet. Szeretném
1465 3| nagyapának igaza volt, és nem férhet hozzá kétség,
1466 3| mert amint tévednek a világ és a dolgok megítélésében,
1467 3| elszomorodnak, elkopnak és elmennek... meghalnak. Éppen
1468 3| magában, hogy helyesen lát, és jól meg tudja ítélni a történteket,
1469 3| szüksége ilyesmire. Hallgat, és megelégszik azzal, hogy
1470 3| például, ha gyenge is vagyok, és fölöltözni magam rendesen
1471 3| tudok, ha a dada mosdat is, és ha a nagymama azt hiszi
1472 3| a felnõttek tudnak írni és olvasni, és én meg nem -
1473 3| tudnak írni és olvasni, és én meg nem - azért én tudom
1474 3| magamról, hogy ki vagyok, és elmulatok egész nap a gondolataimmal.
1475 3| sok papírja, sok plajbásza és tolla, egyszer láttam, amikor
1476 3| dolga a törvényszéknél, és sok emberrel beszélget,
1477 3| nagymama mellé a zsámolyra, és késõ délutánig el tudom
1478 3| felhõ. Az alakjuk mindig más és más, mint az álom. Különösen,
1479 3| abba a boldog országba, és ott is fog maradni mindig.~
1480 3| megijedt, talán a nagy fénytõl, és visszaszállt lefelé, a szürke,
1481 3| boldogság küszöbén van, és azután meggondolja magát,
1482 3| az ablakot, ha nyár van, és tûzre rak, ha tél van.~-
1483 3| csinál - behozza a pereceket és zsemlyéket, a cukortartót
1484 3| zsemlyéket, a cukortartót és a vizeskancsót. Nagymama
1485 3| olvasott - leveszi az okulárét, és megdörzsöli fáradt szemeit.~-
1486 3| nagyon szereti a kávét, és nekem is öröm, hogy õ olyan
1487 3| süteményt aprítani valónak, és elüldögélünk jó félórát.~-
1488 3| mondta egyszer a nagymama - és ez a legjobb ital. Kávéból
1489 3| marsot, recsegve, ropogva, és a harsonáló erõs hangok
1490 3| de van benne valami nagy és borzalmas. Mindig hideg
1491 3| ellágyul, elcsendesedik a hang, és a zene olyan, mint egy álom.
1492 3| nem tartanám bolondságnak és céltalannak a gyûlöletet.
1493 3| az nem haragszik semmiért és senkiért! Minek haragudni?...
1494 3| csinál, vagy csigabigát fog, és azt szólítgatja:~- Csigabiga,
1495 3| Télen a kis szánkóba ülök, és párszor végigfut velem az
1496 3| derék, kedves asszonynak, és meg van gyõzõdve, hogy én
1497 3| kevesebbet tudok nálánál, és sokkal ostobább vagyok.
1498 3| õszi kabátomat a házból, és rám adja. Ilyenkor kérdeztem
1499 3| nagymama legyezi magát, és legyezõvel szelet csinál.
1500 3| nappal. A lámpaláng enyhébb és kedvesebb, mint a napfény,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2548 |