1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2548
Nov.
1501 3| kedvesebb, mint a napfény, és az angyalok ilyenkor lassan
1502 3| van angyalokkal. Nagymama és a dada is mondták, hogy
1503 3| érje, de különösen álmában és este. Szükség is van rá,
1504 3| a rossz ember a világon, és álmunkban, amikor aluszunk,
1505 3| álmunkban, amikor aluszunk, és este, amikor a sötétség
1506 3| a lámpákat meggyújtják, és kigyúlnak az égen a csillagok,
1507 3| szinte hallani a szárnyukat, és mosolyogva megáldják a fejünket.
1508 3| Eltávoztatják az ördögöket, és ha fütyül a szél, ha esik
1509 3| a szél, ha esik az esõ, és az utcákon hegyes, tollas
1510 3| hegyes, tollas kalapban és köpenyegben zsiványok és
1511 3| és köpenyegben zsiványok és rablók járkálnak, tõrt szorongatva
1512 3| kutyák éberek legyenek, és dühösen ugassanak minden
1513 3| nélkül én már rég nem élnék. És még így is folyton félek.
1514 3| rögtön csöngetek a dadának, és megkérem, hogy maradjon
1515 3| bekötött képes újságokat, és nézzük a képeket.~Vacsora
1516 3| levetkõztet. Az ágy fehér, puha és kedves. És álmodni nagyon
1517 3| ágy fehér, puha és kedves. És álmodni nagyon szeretek.
1518 3| még különbözõ dolgokról és arról, hogy mit fogok csinálni,
1519 3| múlik. Minden nap egyforma, és egyforma már a természete
1520 3| Szeretnék tengerre szállani és hajós lenni, vagy még inkább
1521 3| országába szeretnék menni, és ottan lakni. Szeretnék bolyongani
1522 3| ahol olyan csendes, aranyos és gyönyörû lehet minden. Persze,
1523 3| Persze, ez nem valósulhat meg és talán éppen ezért - annyira
1524 3| De hát az élet fele álom, és így nincs ok a zúgolódásra.
1525 3| unalommal, sok rossz emberrel és sok olyan emberrel, akik
1526 3| jók, kedvesek, mint a dada és a nagymama, de akikhez tulajdonképpen
1527 3| Pista a legtehetségesebb és legnagyobb stílû nõhódító
1528 3| mint írnok. Arany kedély és vasegészség jellemezték.
1529 3| hozott, cifra betûket írt és csatamezõt szerkesztett
1530 3| nyílt eszû ember volt. És emberismerõ.~Tudott a parasztok
1531 3| Tudott a parasztok nyelvén, és ha kliensekkel tárgyalt,
1532 3| tárgyalt, ragyogtak a szemei, és hivatalos pátosz jelentkezett
1533 3| elbúvárkodott a törvénykönyvekben, és ilyenkor sóhajtva fejezte
1534 3| annak idején a derekát, és nem kényszerítette a tanulásra.
1535 3| törvényszékre díjnoknak és késõbb ügyvédi irodákba.
1536 3| irodákba. Mikor hozzánk jött, és barátom lett - én hatéves
1537 3| háznál. Két szobalányra és egy szakácsnõre emlékszem,
1538 3| a hivatalos órák alatt, és le nem zárt ajtók mellett
1539 3| sejtett semmit.~Pista gyorsan és megfontolás nélkül hódított
1540 3| Kibontotta, megmutatta és elbeszélte, hogy egy lánynak
1541 3| Mire azután eggyel végképp és mindig formásan (valami
1542 3| sietett, nem volt neki sürgõs, és egy szép napon, amikor örömtõl
1543 3| éves korában házasodott, és összevetjük ezt a tényt
1544 3| valamivel többet szokott inni, és általában nem kímélte a
1545 3| morfondírozásait, beszámolásait és terveit. Ekkor esett szó
1546 3| eddigi szeretõit összerakjuk és „tízzel megszorozzuk” -
1547 3| mesélt kocsmai tréfákat és anekdotákat, amelyeket pedig
1548 3| konyhába, mosdótálat kért, és hagyta folyni. Közben halkan
1549 3| Közben halkan káromkodott és bíztatta:~- Hadd folyjon!~
1550 3| oldalát, megnyomorította, és beletette a bal kezében
1551 3| Dühösnek látszott. Újabb és újabb orrvérzései voltak.
1552 3| százforintost kértem a sógoromtól, és megmutattam neki: Ez lesz
1553 3| vannak, mint az õzecskének, és pirosak az ajkai, mint ez
1554 3| még egyszer. Nem, mondta, és lesütötte a szép szemeit.
1555 3| szép szemeit. Odaugrottam, és ahogy csak bírtam, jobb
1556 3| vágtam. Eltakarta az arcát és a falnak dõlt, annyira megszédült.
1557 3| délelõtt azután elmentem, és elvettem a szüzességét.~-
1558 3| hogy akkor feldühösödtem és pofon vágtam. Ha ezt nem
1559 3| volnék, ahol egy év elõtt.~És ebbõl megtanulhatja, Józsika,
1560 3| elveszteni az embernek a kedvét és türelmét. A lányok csak
1561 3| rendbe hozta az íróasztalát, és szokása szerint, hivatalos
1562 3| legjobb szivarnak tartott), és fütyörészve távozott.~4.~
1563 3| de amely minden régebbi és ezutáni sikerének is pszichológiai
1564 3| Ani - fiúsan öltöztetett és igen fiúsan mozgó lány -
1565 3| igen borzas hajjal. Lihegve és izzadva csinálja a bukfenceket,
1566 3| órája ütögetem a Médi fejét és csak kétszer ejtettem el.
1567 3| Megint felültetsz bennünket és elmeséled, ha valaki jön,
1568 3| elmeséled, ha valaki jön, és röhögsz rajtunk.~Rolli:
1569 3| rajtunk.~Rolli: Ülj le, és lejjebb tartsd a könyvet.~(
1570 3| Bandi (visszatér az órájához és e pillanatban már újra visszaeresztette
1571 3| Most apáról olvasunk itten, és te zörögsz. (Elönti a fiúi
1572 3| Bandihoz, átfogja a hóna alatt, és kicipeli a szobából, közben
1573 3| szobából, közben üti a hátát és befogja a száját; mert Bandi -
1574 3| szobraiban, én ezt hallottam, és egyet láttam is, de csak
1575 3| szobrokat. Mind férfiak, és egészen fel vannak öltözve.~
1576 3| sem engedné meg!~Rolli: És itthon nem dolgozhatna olyan
1577 3| itthon, ha vizitek vannak, és a papa azt mondta: nekem
1578 3| dolga van a papának.~Ani: És nagyon sok pénzt keres.~
1579 3| Balázs azt a rengeteg pénzt, és a mama akkor sírt. És Behr
1580 3| pénzt, és a mama akkor sírt. És Behr néni azt kérdezte,
1581 3| nem volt itthon az urad. És a mama azt mondta, - már
1582 3| mondta, - már öt éjszakája, és hogy a papa akkor is reggel
1583 3| Hát tegnap jött Behr néni, és én már ott voltam ám a zongora
1584 3| voltam ám a zongora alatt. És azt mondja a mamának: az
1585 3| Stefánia úton gummirádlison és ismeri Franci a leányt,
1586 3| Balázs azt a sok pénzt! ... És milyen? - kérdezte a mama.
1587 3| gyermek módjára elszalad, és kiabál): Éljen a legkiválóbb
1588 3| Megcsókolja Áldor arcát, és megsimogatja nagy homlokát.
1589 3| vacsorázott itthon egyszer se, és még csak háromszor evett
1590 3| háromszor evett itthon ebédet, és ma már tizenkettedike van.~
1591 3| megcsókolja a felesége kezét és homlokát, azzal elsiet.
1592 3| kimegy.)~5.~(Rolli, Ani és Balázs egymásra néznek.)~
1593 3| díványon fekszik... hason... és sír... zokog... a haja egész
1594 3| belopóznak a kis szalonba, és az ajtóból bepillantanak
1595 3| hirtelen meggondolja magát, és kiszalad a lépcsõházba,
1596 3| Balázs: Jól van. (Bemegy és becsapja maga után az ajtót.)~ ~
1597 3| azt tudom, hogy akkor négy és fél esztendõs voltam. Az
1598 3| csodálatos módon ismétlõdtek, és annyiszor, hogy nagyrészt
1599 3| fuvarosok. Emiatt bosszankodott, és nem tudta élvezni a jó levegõt
1600 3| tudta élvezni a jó levegõt és azt a sok csodálatos szépet,
1601 3| kezekkel elárasztotta Batizt és vidékét. Szidta apa, mert
1602 3| Batizról nálunk õszkor és télen csak a legnagyobb
1603 3| a tavasz, jött a május, és június elsején mi újra és
1604 3| és június elsején mi újra és újra Batizra költöztünk.
1605 3| megemberelte magát édesanyám, és kijelentette, hogy többet
1606 3| Bennünket sietve öltöztettek, és az egész ház úszott a pakolás
1607 3| egész ház úszott a pakolás és készülõdés mozgalmas gyönyöreiben.
1608 3| csigaostorokat nyakunkba vettük, és apró alkalmi játékokat eszeltünk
1609 3| szellõztetett a szobákban õsz óta, és anya bekötött fejjel desperálva
1610 3| szétszóródtunk a kertben, és a homok örömeit élveztük.
1611 3| batizi homok literszámra és állandóan a harisnyában
1612 3| szántam el magam. Öcséim és húgaim nem voltak a láthatáron,
1613 3| míg a gyerekek dudliznak, és a napernyõk alatt alszanak,
1614 3| napban fegyverek csillogtak, és egy huszárcsapat léptetett
1615 3| Jól szemügyre vettem õket, és szokásomhoz híven az elöl
1616 3| Barátságosan mosolygott reám, és biccentett a fejével. És
1617 3| és biccentett a fejével. És ez a tény talán hozzájárult
1618 3| lovat, kardot, szép ruhát és pénzt; s ezt csak helyeselni
1619 3| kietlen messzeség e képétõl, és inkább az ellenkezõ irányban
1620 3| ruhát mostak, nevettek, és egymást vízzel locsolták.
1621 3| kövér öregasszony jött elõ, és igen csúnya szavakkal szidta
1622 3| ezáltal csodálkozásukat és bámulatukat kivívtam. Késõbb,
1623 3| akartam, nagyon kikaptam, és meg kellett ígérnem, hogy
1624 3| csak egyedül gyönyörködtem, és a társaságtól elvonulva
1625 3| Elõtte egy öregember ült, és kutyát tanított szolgálni.
1626 3| hogy tartása görbe volt, és idõközökben egy-egy pillanatra
1627 3| maradni. Jó ideig elnéztem, és arra a meggyõzõdésre jutottam,
1628 3| erdõcske útja kör alakú, és ugyanoda értem, ahol a belépésemkor
1629 3| Visszafütyültem nekik, és nagy mulatságomra, egészen
1630 3| kiszemeljem a legrövidebb utat, és egyenes irányban elindultam
1631 3| nagy társaság mulatott, és egy fekete ruhás, fehér
1632 3| ezentúl Katit is fehérbe és feketébe öltöztessék. Rikító
1633 3| öltöztessék. Rikító kockás ruháit és túlkeményített szoknyáinak
1634 3| szüleim elé terjeszteni, és nem kételkedtem, hogy indítványomat
1635 3| szaladás kitûnõ mulatság, és kezdettõl fogva elõszeretettel
1636 3| birkózásban mindig odavágott, és kétszer annyi ideig tudott
1637 3| szaladni nem szeretett - és mégis tüdõgyulladásban halt
1638 3| szaladás veszélyes voltában, és így teljességgel élveztem
1639 3| Megrészegedtem a szaladástól. Gyorsan és lelkesen szaladtam. Azonban
1640 3| oldalszúrást kaptam. Sántikálva és a bordámat tapogatva folytattam
1641 3| volna hamarosan hazajutni. És ezt a vágyat csak fokozta
1642 3| sejtelmem, hogy eltévedtem, és nem fogok hazatalálni. Eleinte
1643 3| ezt magamnak bevallani, és a kezdõdõ kétségbeesés egy
1644 3| megtörülni a szemeimet és tájékozódni az útirány felõl.
1645 3| nem ezt tettem.~Idegen és ellenszenves utcába jutottam.
1646 3| elõtt összefolyt a világ, és hirtelen nagyon sajnálni
1647 3| elhagyott, szomorú helyzetemben, és heves sírásra fakadtam.
1648 3| a vállaimban, a hátamban és a térdeimben. El tudom képzelni,
1649 3| vörös lehetett az arcom, és kétségtelen, hogy a homokos
1650 3| erkölcsi szabály jóságát és hasznavehetõségét, mégsem
1651 3| egy borízû hang szólított, és a vállaimon egy nehéz kezet
1652 3| ideges kisgyerek vagyok, és eltévedtem... és kérem,
1653 3| vagyok, és eltévedtem... és kérem, tessék engem hazavezetni.~
1654 3| ebéd után vendégünk volt, és kikérte a készletet az üvegszekrénybõl.~-
1655 3| bácsi - feleltem szepegve, és újra határozatlan rémület
1656 3| segíteni rajtam. Vállat vont és továbbment; bizonyosan dolga
1657 3| bizonyosan dolga volt, és nem szentelhetett több idõt
1658 3| hamarosan végképpen elfáradtam és berekedtem, és cél nélkül
1659 3| elfáradtam és berekedtem, és cél nélkül õdöngtem ide-oda,
1660 3| kocsiúton át. Ráléptem, és mintegy lemondóan követni
1661 3| zsalus ablakon, szép arcú és világos slafrokba öltözött
1662 3| ki.~- Eltévedtem, néni, és nem tudom, hol lakunk.~-
1663 3| Dr. Kelemen József köz- és váltóügyvéd - feleltem büszkén
1664 3| váltóügyvéd - feleltem büszkén és felvillanyozódva. A néni
1665 3| papucsot húzott Julcsa, és kézenfogott, hogy hazavezessen.~
1666 3| alakja. Otthagytam vezetõmet, és teljes erõmbõl elkezdtem
1667 3| Megbékélve, megtisztítva és lekefélve, csak késõi feltörõ
1668 3| zokogások jelezték a bánat és fájdalom elszállt viharfelhõit.
1669 3| kávét tálalt a számomra, és a rendes négy cukor helyett
1670 3| hogy mit kezdjek vele, és hogy a kalamitások után
1671 3| nevetséges színben édesanyám és testvéreim elõtt, ha átnyújtom.
1672 3| adja maga, én szégyenlem. - És jól a lelkére kötöttem,
1673 3| bolondságaimat, átvette a csokrot. És amikor javában ittam a kávét
1674 3| rám nézett szeretettel, és nézésében olyan csodálatos,
1675 3| Szomory Dezsõnek~1.~Ha hideg és ködös téli reggeleken, amikor
1676 3| a köd megvastagodásában és színváltozásában, s a sietõ
1677 3| hanem több, mint a hüllõknek és némely halaknak.~2.~A szemben
1678 3| egymással, most a ködben és a reggelben eltávolodnak,
1679 3| eltávolodnak, eltolódnak, és elvesztik minden vonatkozásukat.
1680 3| akkor szellõzött kávéházat és friss, kialudt, jókedvû
1681 3| zsíros, pirított kenyér és kis pohár törkölypálinka
1682 3| halkan érkeztek. Körülnéznek és továbbgördülnek. A lámpásaik
1683 3| piros fénye olyan kedves és csodálatos, hogy a jól tisztított
1684 3| rendõr a sarkon féllábra áll, és apró, váltóigazgató fiúcskák
1685 3| szembenlévõ patikát kinyitják, és köhögõs betegek ácsorognak
1686 3| jókedvûek, egész éjjel aludtak, és a friss mosdóvíz nagyszerûen
1687 3| nekik. Elevenek, tréfálnak, és hihetõen pontosan mérnek.
1688 3| nagy csapatokban ingadozva és minden tetszenivágyás nélkül.
1689 3| elhatározásban fölkeltek, és a tér közepén a szökõkút
1690 3| kissé bánják a vállalkozást, és semmi kis izgalmat sem remélnek
1691 3| a leánykák kedvetlenek és sápadtak, és sietnek, és
1692 3| kedvetlenek és sápadtak, és sietnek, és alig felelnek
1693 3| és sápadtak, és sietnek, és alig felelnek a beszédre.
1694 3| boltokat is nyitogatják. És az apró kis utcákból embertömegek
1695 3| férfiú. Nyilván lelkészek, és a reggeli lapok újdonságairól
1696 3| istennõi deszkapaplanaikkal és a kicsiny Neptun-szobor
1697 3| befolyásukat elvesztették, és csak a parádé és megszokottság
1698 3| elvesztették, és csak a parádé és megszokottság miatt maradnak
1699 3| hallgató lehet az istenadta, és nem találja a Kecskeméti
1700 3| jegyzetfüzeteket cipel, és rövidlátó szemüveges tekintetében
1701 3| villamosok kétségbeejtik, és a sok, sûrû sínpár az édesanyja
1702 3| eszébe. Ugrik egy párat, és nagy nehezen kikászálódik
1703 3| fáj a torka. Nagyon fáj, és emiatt már reggel sírás
1704 3| amint az Üllõi út felõl és minden irányból számozatlan
1705 3| számozatlan doktorkonflik és gumikerekûek gördülnek elõ.
1706 3| tanárok, azaz bundások - és egészen szerény, nyírott,
1707 3| szállingóznak a városba, és a betegek már várják valamennyit.
1708 3| katona.~A délelõtt elmosódó és unalomba süllyedõ perceit
1709 3| süllyedõ perceit felveri és felszínre hozza a lépések
1710 3| megáll a katonák miatt, és a kocsis visszagondol arra
1711 3| Mindez pár perc csupán, és a kõkockákon nemsokára csörömpölõ
1712 3| nehéz jármû. Sõt újabbak és újabbak jönnek egymás után.~
1713 3| gumikerekû-kocsisok leszállnak a bakról, és tréfálkoznak. A lovakat
1714 3| már felfrissülve, elevenen és kirózsaszínesedve. A diákok
1715 3| csukott ablakai elméláznak, és emlékeznek szép áprilisi
1716 3| búcsúzás érthetetlen bánatába, és meglátja felgyulladni a
1717 3| félelmében világosságot gyújt, és zongorához ül.~12.~Késõ
1718 3| nézni, hogy: ki az? Senki. És nem többet, de futni ám
1719 3| dolgozó emberek, leányok és fiúk itt elhullattak, a
1720 3| kibukkan, összesûrûsödik, és áldozatokra les.~Ha már
1721 3| les.~Ha már levetkõztetek és ágyba bújtatok, nyugodtan
1722 3| testvéreitõl, irányt választott és elindult.~2.~Már jó pár
1723 3| de hátraszegte nyakát, és csaknem kacagott a szabadság
1724 3| megállani, hogy üdvözöljön, és csaknem fitymálva szólt.~-
1725 3| kegyetlenül -, mindegy az -, és már tovább sietett.~Követtem.~
1726 3| Követtem.~4.~Nagyon kedves és okos fiú volt. Az ölemben
1727 3| hordoztam gyerekkorában, és késõbb megtanítottam minden
1728 3| megtanítottam minden szépre és jóra, amit tudtam. Most,
1729 3| iránta õszinte szánalommal, és sajnálkoztam a reményeimen,
1730 3| reményeimen, amelyeket hozzáfûztem és a fáradozásaimon.~5.~Ez
1731 3| arc a maga szûzies friss és hamvas üdeségében is hasonlatos
1732 3| a tépéseket, a kopásokat és a horpadásokat, a ki nem
1733 3| kiigazítani, a ráncokat és árnyékokat, amiket nem mos
1734 3| sötétben is megmaradnak és élnek, mint valami nyöszörgés.~
1735 3| Köröskörül varázslatos és szokatlan színek, amilyeneket
1736 3| távolság közöttünk mind nagyobb és nagyobb lett. Gondolkodtam
1737 3| meggondolatlanság, az ifjúság és az egészség gõgje!... Nem
1738 3| feszesen lépegetett tovább, és nem nézett hátra. Nem nézte
1739 3| nézte meg a gyönyörû erdõket és berkeket, amelyek az út
1740 3| kilométer, pár tíz esztendõ. És már láttam is, hogy Gracián
1741 3| elefántcsont színét egyenletesen és gyengéden világította át
1742 3| kacérkodva. Az orr nemes és tökéletes rajza finomította
1743 3| finomította meg a hatalmas testet, és kicsinyítette rubensi méreteit.~
1744 3| fölismeri-e, mi a tennivalója, és ifjú elbizakodottságában
1745 3| pihegõ nõi test bûvkörébõl, és újra elindult.~- Gracián,
1746 3| bolond Gracián - suttogtam, és nem bosszankodás nélkül -,
1747 3| keresztüllépett rajtok, és újra útnak eredt.~14.~-
1748 3| illettek fiatal korához és tapasztalatlanságához. Nyilván
1749 3| valamit a levegõben, vagy fél és aggódik a jövõje miatt,
1750 3| ragyogott a délutáni napban, és viruló testük barnás tónusaiban
1751 3| barnás tónusaiban Tiziano és Correggio legszebb Vénuszaira
1752 3| Gracián nem törõdött velem, és így nem kellett félnem attól
1753 3| félnem attól a fölényes és kegyetlen mosolytól, amellyel
1754 3| volt tele a mezõ.~16.~Száz és száz nõ feküdt összevissza
1755 3| mint égbõl hullatott almák és õszibarackok, vagy hirtelen
1756 3| látóhatárt, az utakat. Rettenetes és szívremegtetõ néma ostromzár!~
1757 3| közöttük a telhetetlenség és határozatlanság kétségbeesésével.~
1758 3| leányok. Hatalmas, izmos és félelmes hetérák. Virgonc
1759 3| félelmes hetérák. Virgonc és pozsgás szüzek, öntudatlanok,
1760 3| szinte nõietlenek, vágyak és fojtott tüzek nélkül. Meredten
1761 3| nézték leskelõdve, sunyin és mohón. Kedves csoport volt!~
1762 3| elhagyott, mozdulatlan és reménytelen, mint az élet.
1763 3| mindenütt, pihegett, emelkedett és süllyedt a sok mellkas,
1764 3| mértékletesség ajánlatos és szükséges.~Ezeket kiáltottam
1765 3| megnyúltnak, meghajszoltnak és szánalmasnak tûnt fel. Az
1766 3| féktelen vágya, tudatlansága és a jövõtõl való félelem,
1767 3| hiszem, egyszerre rohanta meg és fokozott rettegésbe hajszolta.~
1768 3| megcsúszott, csetlett-botlott és csaknem elesett. Már-már
1769 3| Megállottam, kitártam a karjaimat és teljes erõmmel kiáltottam:~-
1770 3| el, majdnem összeértek, és csak igen szûk utat hagytak
1771 3| hely, idegenszerû, félelmes és baljóslatú volt, mint az
1772 3| hirtelen fölemelkedett, és egy hörgést vagy sóhajt
1773 3| ott meredten a bánattól és reménykedéstõl, figyelõ
1774 4| fatális, nagy, nehéz kést, és próbálgattam, hogyan vághatott
1775 4| illusztráció, amely útba igazított, és most már heroikusan suhogtattam
1776 4| mézeskalácsos története, és akármilyen ügyefogyott szervírozásban
1777 4| pallosjogát.~- 1733-ban? És miért?~- Sok mindenféle
1778 4| annak - feleltem könnyedén és a magyarázó fölényével. -
1779 4| kandallójából a legfinomabb XVI. és XVII. századbeli koromnak
1780 4| koromnak az illata áramlik, és lejöttünk a széles lépcsõkön.~
1781 4| Nézze - mondtam Margitnak, és megmutattam a mézeskalácsosok
1782 4| Fábián. Itt ült a kékfestõk és a könyvkötõk céhmesterei
1783 4| titkolni, hogy mit gondol és mit érez. Ezért választották
1784 4| Külföldön tanult, Nürnbergben és Drezdában, ahol annak idején
1785 4| hanem csemegeszámba ment, és még cukrászok nem voltak.
1786 4| a bõrük, mint a kígyóé, és izzad a kezük, de belül
1787 4| nekik az elhagyatottságuk, és a dacuk befelé szúrja a
1788 4| megszimatolják az irtózást, az undort és az ellenszenvet, amelyet
1789 4| ítélve a születésük óta. Nos, és mit magyarázzam magának
1790 4| szerelmeskedésre gondol. És borzadt a gondolattól, hogy
1791 4| hangú, forró szájú, erõs és fiatal legény. Mondom, sokat
1792 4| magát.~- Mit ér az aranyom, és mit ér az, hogy céhmester
1793 4| nem koldulhatok szeretetet és bátorságot, erre nem vagyok
1794 4| is, mert gazdag vagyok. És ha a templomban összeesket
1795 4| szeretni köteles engem, és köteles forrón megcsókolni
1796 4| forrón megcsókolni a számat, és köteles engem megölelni,
1797 4| Így morfondírozott Schmith és rászánta magát, hogy megházasodik.~
1798 4| minden szerencsétlenségükért és bánatukért. Schmith is azt
1799 4| bolondulásig szerette Évát, és úgy kellett volna, hogy
1800 4| akart. Az aranymûvesség és az arannyal való foglalkozás
1801 4| Meg volt róla gyõzõdve. És a leányt boldognak akarta
1802 4| divatban. Az ezerhatszázas és hétszázas években a szülõk
1803 4| Margit értelmesen.~- Nos, és persze Éva sápadt volt az
1804 4| vörösbort megittak a férfiak, és kevés tánc volt. Három nehéz
1805 4| selyem, bársony, patyolat és minden efféle finom dolog,
1806 4| létére rajongott a selyemért, és tudta, hogy Schmith Fábián
1807 4| vérbelû narancs, aki hevesen és erõszakosan vágyik a teljes,
1808 4| rettenetesen szenvedélyes és mégis szégyellt és titkolt
1809 4| szenvedélyes és mégis szégyellt és titkolt szerelmétõl. Schmith
1810 4| aki nem ugat, csak mar. És még csúnyább volt olyankor,
1811 4| inspirálta. Kilencedikén és tizedikén volt a vásár.
1812 4| otthagyta a második vasárnapot, és már tizedikén este hazajött.
1813 4| szólt. A feleségének rohant és megfojtotta. Ezt egészen
1814 4| mint vallásos emberhez és céhmesterhez illik, és bizonyos
1815 4| emberhez és céhmesterhez illik, és bizonyos megelégedéssel
1816 4| napért -- most igazán végképp és visszavonhatatlanul magáévá
1817 4| Összetett kezekkel térdelve és imádkozva fogadta a hóhér
1818 4| tartottam az elbeszélésemben, és vizsgáltam Margit arcán
1819 4| Lõcsei Pál mester munkája, és csodálatos szépségû alkotás.~ ~
1820 4| amelynek összes szobáiban és egész kertjeiben mi voltunk
1821 4| siralmas volt a csere. Öcsém és húgom hamar megelégedtek
1822 4| a nagy márványlépcsõkkel és a zongoraverklikkel, de
1823 4| akiket az elsõ nap láttam és megfigyeltem, megerõsítették
1824 4| Valamikor jobban álltak, és még akkor bérelték ki a
1825 4| igényeikhez képest mind tágabb és tágabb lehet.~Marianovics
1826 4| magastermetû, gyér vörös bajuszú és hajú, sápadt ember volt,
1827 4| ebben önnek nincs igaza”, és sarkon fordultam. Most kiadták
1828 4| hátán is, sok bort ivott, és a legfinomabb szivarra,
1829 4| apámnak a szíves érdeklõdését, és azután hazament. Utána kinyitogatták
1830 4| amelyet Marianovics okozott, és lepihentünk. Másnap, mikor
1831 4| úr, tizenegy órakor kel, és a nyugdíját megy felvenni.~
1832 4| Marianovicsné, egy kövér, pirosképû és kevéshajú, lompos asszony,
1833 4| el magától az állásait, és ismét más és más fákba vágta
1834 4| az állásait, és ismét más és más fákba vágta a fejszéjét.
1835 4| megállította az embereket, és úgy mesélte el az affairját
1836 4| Sokat lamentált a kövér nõ, és késleltette a dunctolást.
1837 4| kellemes, míg puffadt volt és emiatt húsosnak, ruganyosnak
1838 4| Terát, mit fog csinálni õ - és soha egy lépést sem tett.
1839 4| Nagy kalap volt a fején, és piszkos petõfigallérja alatt
1840 4| mindjárt elment. Másnap átjött és azt mondta, hogy a festõ
1841 4| Ezenkívül szerelmes Terkába. És ilyenkor nem nézi az ember
1842 4| csak szobafestõsegéd volt, és szépen keresett (hetenként
1843 4| meglátogatták õt Marianovicsék, és egy hét múlva meghalt. Terka
1844 4| Terka a temetésen sírt, és hónapokig fekete kendõt
1845 4| Mint pl. a házmesterné és a második emeleti ügyvédék
1846 4| ezt a kis erkölcsi tõkét. És egypár hónap elmúltával
1847 4| vártak ettõl az akciótól. És Marianovics papa, akinek
1848 4| pénzt emésztett föl, Tera és Marianovics mama hiába járták
1849 4| szõke leánynak mondották, és némi kis hozományt helyeztek
1850 4| hajlandónak mutatkozott, és azt mondta a feleségének,
1851 4| jött egy pár ajánlat. Terka és a mamája ragyogó arccal
1852 4| jöttek meg a kiadóhivatalból, és nekiültek a levelek olvasásának.
1853 4| írhatta, megszagolgatták, és beszéltek róluk. Leveleket
1854 4| keményítettek, ruhákat vasaltak, és anya s leánya kisütött hajjal,
1855 4| délután láttam õket elindulni és visszajönni. Mindig úgy
1856 4| szerencse is kell. Elvégre száz és száz hasonló tartalmú hirdetést
1857 4| közül a legtöbb csábító és pikáns. Egy efféle egyszerû,
1858 4| Marianovics mama ritkán jött át, és az apróhirdetés-ügyletekrõl
1859 4| alkalommal fejcsóválva, és mintegy elmélyedve távozott
1860 4| hazulról. Ezt a jókedvû és kedves embert soha sem láttam
1861 4| minimálisra redukálódtak, és Marianovics papa, ha könnyelmû
1862 4| ügyvédi irodák táján lézeng. És a dolog tényleg nem látszott
1863 4| valószínûtlennek.~Marianovicsné és Terka ritkán mutatkoztak.
1864 4| kabátját viselte egész télen és felette egy kockás kendõt.
1865 4| szövet viharvert voltára és amely molyrágta rókaprém-gallérral
1866 4| folytak. Marianovics mama és Terka órákig elüldögéltek
1867 4| elüldögéltek a tûz mellett, és míg Marianovics papa apró
1868 4| kártyázott, dominózott és rövidszivarokat élvezett,
1869 4| a fejüket. Százat írtak és ezer lehetõséget vitattak
1870 4| lángba. Sápadt arca kipirult, és vizes, érdektelen szemei
1871 4| szüleim igen megijedtek, és én a súlyos betegnek kijáró
1872 4| szabót a harmadik emeletrõl, és hosszú nadrágot csináltat.
1873 4| belefáradtak a próbálgatásba, és letettek a reményrõl. Szinte
1874 4| a villamos-alkalmazottak és táviratkihordók között.
1875 4| fertõtlenített, kisúrolt és kiszellõztetett szobákba -
1876 4| gyönyörû, csodálatosan meleg és illatos tavaszi nap volt.
1877 4| föladni. Tessék meghallgatni!~És hangosan olvasni kezdett:~
1878 4| akinek ápolója, gondozója és hûséges felesége lenne.
1879 4| napját” majdnem kiabálva és könnyezve szavalta. Azután
1880 4| embert ápolni, rá takarítani, és neki esetleg fölolvasni.~-
1881 4| aki jó ember, de bolondos és könnyelmû, semmit sem örökölt.~
1882 4| hosszan dícsérte Terkát. És valóban úgy látszott, hogy
1883 4| napsugárban fürdette sápadt arcát, és mind a két kezével kócos,
1884 4| Amikor meglátott, rámnevetett és esetlen kézmozdulattal üdvözölt.
1885 4| emberhez, aki két mankón járt, és ezerszáz forint évi jövedelem
1886 4| a férfiaknak tetszenek, és Terka csak azért csúnyult
1887 4| állok, tudod... napszámok és efféle miatt.~- Persze,
1888 4| tetszik az öregúrnak.~- És legkevésbé az, hogy én magam
1889 4| Milyen egyszerûen mondom, mi? És milyen átkozottul egyszerû
1890 4| ugatnak, de nem ugattak, és erre megnyugodtam.~Ismersz,
1891 4| következõ pillanatban harisnyát és nadrágot húzok, azután a
1892 4| éreztem, hogy erõs vagyok, és más vágyam nem volt, mint
1893 4| keresztülhasítja a függönyt, és bemászik a dohányzóba, ahol
1894 4| dohányzóba, ahol a pénzszekrény és a gazdasági számadások állnak.
1895 4| dobogott, az inaim reszkettek, és a szájam kiszáradt. Lehasaltam
1896 4| kiszáradt. Lehasaltam a padlóra, és megnéztem világosságnál
1897 4| kezemmel a szemébe bokszoltam, és megkezdõdött a küzdelmünk
1898 4| de én lenyomtam a földre, és körülkaroltam a térdemmel,
1899 4| mint egy varangyosbéka. És amikor lefogtam a fejét,
1900 4| nyakára. Fáradhatatlanul és minden erõmet összeszedve
1901 4| beleszédültem az erõlködésbe és az ölnivágyás állati kéjébe.~
1902 4| Végre lehanyatlottak a kezei és nyögött. Iszonyúakat. Hármat.
1903 4| nem lenne többé agyvelõm, és rémséges hülye volnék, mintha
1904 4| megéreztem, hogy a nyak merev és jéghideg. Fölugrottam, és
1905 4| és jéghideg. Fölugrottam, és a hálószobámba siettem vissza
1906 4| Halott volt.~Megrémültem és elhûltem, azután ész nélkül
1907 4| szegény, gyönge kis parasztot.~És akkor körülnéztem a szobában.
1908 4| gyerekjátékokat ott Péter mellett, és néztem a kidülledt szemeit,
1909 4| megõrölt az élet, a munka és szegénység, teljes erõmmel
1910 4| volt a legrettenetesebb. És ezen már nem lehetett segíteni.~(
1911 4| sikerült. Elhallgatott, és nem törõdött velem többé.
1912 4| szólani. Õ távoli rokonom, és bár kevésbé szimpatizálok
1913 4| hogy fölfelé barátkozzon, és nálánál elõkelõbb emberekkel
1914 4| ez a sajátságos betegség. És ennek a következménye az
1915 4| meséli, úszott az örömben, és nyakra-fõre dicsekedett,
1916 4| homokban, hemperegve a fûben, és lábfürdõzve a pocsolyákban.
1917 4| bárónál csokoládét kapott, és egy elõkelõ széken egyenesen
1918 4| a huszárokhoz vonult be, és azután a katonai élet elegáns,
1919 4| izületi csúzt szerezni, és kitûnõ barátaival cigányos
1920 4| cigányos tükörtörésekben és hangos ordítozásokban kulmináló
1921 4| mindannyian derék, takarékos és egyszerû polgáremberek voltak.~
1922 4| egy volt huszárönkéntesnek és szép legénymúlttal rendelkezõ
1923 4| anyja örömkönnyeket sírt, és Barnabás zsebrevágta a 25.
1924 4| Barnabásból hiányzott az energia és a bátorság, hogy nagyúri
1925 4| megfelelõ társaságot keressen, és a megfelelõ kedvteléseket
1926 4| pénzen bérelt vadászjeggyel és könyvekbõl szedett vadásztudomány
1927 4| lelkesen, dicsekedve. Nagy és drága puskagyûjteménye,
1928 4| negyvenedik esztendejében járt, és még semmi igazi elegáns
1929 4| csinált. Jól öltözködött, és nagy borravalókat adott -
1930 4| hurutot kapott a szeme, és le kellett mondania a monokliviselésrõl.
1931 4| monokliviselésrõl. Ismét és ismét nekikeseredett, és
1932 4| és ismét nekikeseredett, és megpróbált részt venni a
1933 4| mindig az asztal alá került, és azután ehetett citromot
1934 4| azután ehetett citromot és heringet napokig.~Családi
1935 4| pózait, az újmódi kézfogásait és köszönési módjait kinevették,
1936 4| ellenszenves, csúnya, kövér és mégis tetszelgõ asszonnyal
1937 4| Azután két hétig olvasta és szaglálta az árjegyzékeket.~
1938 4| vannak itt. Hallgasd csak!~És olvasott:~- Bernáthegyi.
1939 4| fehér foltokkal. Erõsen és kitartóan ugat. A reábízott
1940 4| Hároméves. Szürke. Erõsen és öblösen ugat. Éber. Harapós.
1941 4| választani. Ez a legdrágább és legszebb faj, ugye édesem! -
1942 4| uszította a feleségét is, és együtt szidtak és csipkedtek.
1943 4| feleségét is, és együtt szidtak és csipkedtek. Annyira fölbosszantottak,
1944 4| hogy a kutya jó legyen, és valódi fajkutya, mert különben
1945 4| mert különben visszaküldi és bepereli. Az állatkereskedõ
1946 4| levél, mindenfelé mutogatta, és örült, hogy a sors egy olyan
1947 4| kutya! - kiáltotta lelkesen, és dörzsölte a kezeit.~Leszedték
1948 4| ketrec vastag papirosát, és az óriási kutya elõttünk
1949 4| Összeráncolta a homlokán a bõrt, és megvetõ tekintettel nézett
1950 4| tekintettel nézett Barnabásra és nejére.~- Pfúj, micsoda
1951 4| Azután hasra feküdt, és félszemmel figyelte a történendõket.~
1952 4| állatkereskedõ levelét, és hangosan fölolvasta a dog
1953 4| Nagybátyám szégyenkezett elõttem és a felesége elõtt is, hát
1954 4| hamarosan behívatta az inast, és megparancsolta neki, hogy
1955 4| Hoppy fölállt, ásított, és kisétált a ketrecbõl, leült
1956 4| ketrecbõl, leült a szõnyegre, és két ostoba szemével, két
1957 4| keményen.~Hoppy odajött hozzám, és megállt a szék elõtt. Lehajoltam
1958 4| a szék elõtt. Lehajoltam és megsimogattam a fejét. A
1959 4| kényelmetlen fellegváramból, és tovább folytattam a hízelgést.
1960 4| farkcsóválást abbahagyta, és szigorúan tekintett Barnabásékra,
1961 4| gondolatomtól. Becsengette az inast, és egy kiló sertéshúst hozatott
1962 4| változhatlan igazságot.~Éreztem és nyomról-nyomra követtem
1963 4| tart egy olyan kincsért és jó barátért, mint amilyet
1964 4| orsz. képviselõ lánya! - és kérése támogatásául bátorkodik
1965 4| lefeküdt a zongora alá és elaludt. Barnabásék suttogva
1966 4| Barnabásék suttogva beszélgettek, és lábujjhegyen jártak. El
1967 4| az éhséget, szomjúságot és álmatlanságot. Minél finomabb
1968 4| jóságáról, természetes humoráról és ritka hûségérõl. Barnabás
1969 4| kiugrott a szoba közepére és ránkvicsorította a fogát,
1970 4| Mindannyian halálra rémültünk, és önkéntelenül is újra székekre
1971 4| hatalmas fogsorát bemutatta, és néhány szilajat ugrott.
1972 4| Nagybátyám csöngetett az inasért, és megparancsolta neki, hogy
1973 4| Hoppy fölött. Én elkaptam, és nagybátyámnak nyújtottam.
1974 4| Barnabás bácsi erre leszállott, és szertartásosan, gyengéden,
1975 4| ütést, Janka nénihez rohant, és két lábát a vállaira tette.
1976 4| Janka néni mosolygott, és arcán a hideg veríték gyöngyei
1977 4| valahogy mégis megbékélt, és én már éppen megelégeltem
1978 4| az úrra haragszik néha, és kimegy a szobából, ha õ
1979 4| kutyának viszem - mondotta, és föllebbentette a papirost:
1980 4| macskanadrágot húzott, és pörge kis vadászkalapját
1981 4| az asszonyok szoknyájába, és megakasztotta a sétát. Barnabás
1982 4| magát az erélytelenségéért, és kedélyeskedve társalgott
1983 4| Hoppy szaladni kezdett, és magával vonszolta a gazdáját.
1984 4| paripa. Barnabás izzadva és fuldokolva követte. Végre
1985 4| lihegve törülgette a homlokát, és kétségbeesve pislogott maga
1986 4| Barnabás kezébõl az ostort, és hatalmasakat vert a kutyára.
1987 4| kutyára. Hoppy üvöltött és ugrándozott, és úgy látszott,
1988 4| üvöltött és ugrándozott, és úgy látszott, hogy a lecke
1989 4| használt neki. Nyugodtan és engedelmesen ment haza.~
1990 4| azonban megharapta a mosónõt, és ráugrott az inasra. A mosóné
1991 4| koronát kapott fájdalomdíjul, és az inasnak föl kellett emelni
1992 4| kutya tiszta dog, fajkutya, és verni nem szabad. Nagybátyám
1993 4| túláradt a boldogságtól, és a kaszinóban így szólt a
1994 4| vizsgáltattam felül a véleményedet, és azt mondták, hogy a kutyám
1995 4| bonheur! - mondta a báró és osztott. De megharagudott
1996 4| megharagudott Barnabásra, és azóta egyszer sem fogott
1997 4| feje már a felhõkbe ért, és nagybátyám - a kölönc -
1998 4| szükségesek.~Egyébként Barnabás és neje egészségesek, de életükre
1999 4| végképp elriasztotta a háztól, és a cselédeket megdrágítja.~
2000 4| komiszkodik Barnabásékkal, és állandó rettegésben tartja
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2548 |