1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2548
Nov.
2001 4| mindkettõjüket. Szeszélyes és vad. Nem javul, nem tanul
2002 4| Barnabásék meg fognak öregedni, és akkor fognak csak rájönni,
2003 4| Összeforrt a mesterségével és annak szerszámával, a seprõvel.
2004 4| kiáltotta - engedj söpörni! - és kivette Szókratész kezébõl
2005 4| mennyiségû bor volt benne is, és megölelte.~- Hogy hívnak?~-
2006 4| Szókratész eleresztette és elkomolyodott.~- Nekem is
2007 4| Ne-e? - csodálkozott amaz, és mozdulatlanul állt az öreg
2008 4| Szókratész felvette a seprõt, és ostobán kavargatta maga
2009 4| fénybe mosta a porfátyolt és benne Szókratészt meg Zenóbiát
2010 4| elült, a fátyol eltûnt, és tisztán lehetett látni,
2011 4| poros szürke Szókratész és Zenóbia, a fekete lánya.~
2012 4| kereskedõnél. A birkáit õrizte. És ott élt négy esztendeig
2013 4| szerette a nyáj bárányait és a fuvoláját. Barna volt
2014 4| Fuvolázott, mikor éjjel a fehér és fényes csillagok hunyorogtak
2015 4| égre a rózsaujjú hajnal, és fuvolázott, ha leszállott
2016 4| fiam fújta a fuvoláját, és hallgatták õt a fehér csillagok
2017 4| hallgatták õt a fehér csillagok és a messze terjedõ éjjel,
2018 4| dobogással. A fiam hallotta. És csak fújta a peant és a
2019 4| hallotta. És csak fújta a peant és a nászdalt, úgy, ahogy még
2020 4| lány, megölelte a fiamat és megcsókolta. Vele maradt,
2021 4| fiam otthagyta a nyájat, és elnyargalt a kentaur leány
2022 4| mint az õszi alkonyat színe és a válluk fehér, mint Aphrodité
2023 4| mert szép volt az én fiam, és senki úgy nem fuvolázott.~
2024 4| terjedõ kék éjszakában, és fújja fuvoláját, amikor
2025 4| amikor hunyorgatnak a fehér és fényes csillagok... a fiam,
2026 4| kapaszkodott fölfelé. Filigrán és mégis arányos alakja, amely
2027 4| magas, kitömött frizura, és egy olcsó, de ízléses kalap.
2028 4| címtáblája elõtt megállt, és valamit igazított a szoknyáján.
2029 4| csendesebben az illendõnél), és gyufát gyújtottam.~- Ahán,
2030 4| mondta, de rám se nézett. És elindult.~Udvariasságból
2031 4| bár szép - termetéhez és csacska hangjához képest
2032 4| családi neve Kenessey Gabi, és a felesége volt egy orvosnak,
2033 4| kértem, hogy jelöljön ki idõt és helyet a találkára, mert
2034 4| Mindennap?~- Igen.~- Mikor?~- Öt és hét között.~- No jó, holnap
2035 4| de amint késõbb megálltam és utána néztem, hangosan el
2036 4| elvált asszony, mégiscsak nõ, és ha csinos, a reá való eredménytelen
2037 4| kosztümben. Bejött. Kávét rendelt és külön egy csésze habot hozzá.
2038 4| újságokat, hazai vicclapokat, és evés közben azokat nézegette.
2039 4| tíz perc múlva levetette és a pincérrel a fogasra akasztatta,
2040 4| Mit nevet? - kérdezte, és már õ is mosolygott.~- Eszembe
2041 4| helyes hangsúly nélkül, és csorogtak a könnyeim.~Nem
2042 4| forradás éktelenkedett.~- És ne gondolja - folytatta -,
2043 4| két hét alatt tíz ajánlott és express levelet írt, hogy
2044 4| ember, sokat költött rám, és biztos vagyok benne, hogy
2045 4| Kávéház, jó lapok, olcsó és nagy választék a divatcikkekben,
2046 4| gondolhatja - felelte szerényén és kedvesen. Majd csengetett,
2047 4| voltak a járókelõk ruháiról és fiziognómiájáról. Sok pesti
2048 4| fiziognómiájáról. Sok pesti embert és pletykát ismert. Egy párszor
2049 4| róla való véleményemet. És okos dolgokat mondott.~A
2050 4| hirtelen gondoltam valamit, és a hátulsó kapuhoz kerültem
2051 4| csomó, különbözõ nagyságú és színû levelet.~- Ne ítéljen
2052 4| adok fel valamelyik lapba, és a nõvéremmel elolvassuk
2053 4| válaszokat. Jókat mulatunk, és némelyikre írunk. Persze
2054 4| sok levelet a tasakjába, és gondosan megnézte, hogy
2055 4| nagyságos asszonyom - mondottam, és a torkomat újra csiklandozta
2056 4| olyan gyorsan beszéltek, és annyit nevettek közben.
2057 4| összecsókolózás következett, és Mariska folytatta az útját.~-
2058 4| uzsonnázni egy cukrászdába.~- És ha szabad kérdeznem, mára
2059 4| ékszerész?~- A Sütõ utcában.~- És mi baja a függõjének?~Kikapcsolta
2060 4| függõjének?~Kikapcsolta és megmutatta. Ki kellett tisztítani,
2061 4| Ki kellett tisztítani, és a zárókarikát, amely laza
2062 4| kedélye, reális gondolkodása és az a mód, ahogy az életét
2063 4| disszonancia. Annyira tökéletes és hibátlan a maga nemében,
2064 4| égbolt, amelyre felnézünk és - trüsszentünk. Épp így
2065 4| valahányszor én önt látom és visszaemlékszem élettörténetére.~-
2066 4| ékszermûvészt - kérdeztem azután -, és miért viszi éppen hozzá
2067 4| vacsorázni, mert a nõvére várja, és elbúcsúzott. Azt ígérte,
2068 4| a Centrálban ozsonnázik, és eltûnt a földalatti villamos
2069 4| fényképészbódéból jöttek ki, és halálra kacagták magukat
2070 4| akarták magukat mulatni, és nem lehettem kétségben felõle,
2071 4| beszédét, amelynek rokonszenves és kellemes csengése volt.
2072 4| keresett elõ a tasakjából, és így szólt:~- Lássa ezeket
2073 4| legjobban, hogy toprongyos - és énmiattam. Vissza is megyek.
2074 4| vagy holnapután csomagolok és utazok.~Elgondolkodva nézegette
2075 4| keresett ki, tányérján elhozta, és folytatta a beszédet.~-
2076 4| Igen - mondta komolyan -, és még másutt is, sok helyen.~-
2077 4| Hagyja ezeket - szóltam -, és siessen az urához. Ennek
2078 4| majszolta a krémeslepényt és vörös, hegyes nyelvecskéjével
2079 4| Ez az apró, könnyûvérû és korlátolt kis asszony a
2080 4| ellenállhatatlan kedvességével és rosszaságával életem egyik
2081 4| volna a fõvárosi zajtól és benyomásoktól. Bizonyosan
2082 4| hitestársi kötelességét, és férje - jutalmul - felhozta
2083 4| tetszett, õszintén örültem, és továbbmentem. A legközelebbi
2084 4| Nekitámaszkodtam egy gázlámpaoszlopnak, és megadással, szenvedõen átadtam
2085 4| Testvérpoharat ittunk, és délután elrendezkedtünk.
2086 4| ajánlotta föl a te-tu-t, és õ foglalta le a szekrényben
2087 4| Kipróbálta az ágyakat, és ott is a jobbat választotta.~
2088 4| este tartsd oda az orrod, és simán beiratkozhatsz. A
2089 4| vasajtaját botokkal döngették, és két óra hosszat is elvárakoztak
2090 4| mossa, nincs is fogkeféje, és gallérját, amely legalábbis
2091 4| rongyos a nyakkendõje, és tisztátlanok a cipõi, ez
2092 4| elemózsiás csomagot kaptam és megkínáltam, így szólt:~-
2093 4| leheveredett a kanapéra, és lassan csámcsogva ette a
2094 4| után mindig hazasietett, és okkupálta a fekvõhelyet.
2095 4| olvasni, hangosan kiabált, és mozgósította az egész pincértábort.~
2096 4| tudom. Õ maga nem tanított és nem tanult. És semmi olyan
2097 4| tanított és nem tanult. És semmi olyan tulajdonságát
2098 4| megállapítottam, vagy tanulnak, és e réven ösztöndíjakra pályáznak,
2099 4| elvet, hogy mosdatlan kézzel és szájjal reggelizni egyike
2100 4| mézet öntött a vajaskenyérre és kijelentette, hogy ez a
2101 4| kijelentette, hogy ez a legjobb és legegészségesebb étel. Azután
2102 4| öregasszony, aki elhagyottan és magányosan élt, ilyenkor
2103 4| fölhasználta az alkalmat, és elmesélte bajait és igénytelen
2104 4| alkalmat, és elmesélte bajait és igénytelen életének szomorú
2105 4| ideig mintegy rámnehezedett, és most kezdtem megérteni,
2106 4| élet jórészt nem örömökbõl és gyõzelmekbõl áll, hanem
2107 4| gyõzelmekbõl áll, hanem bánatból és küzdelembõl.~Misi egy ilyen
2108 4| leheveredett a kanapéra és fütyült. Nem vett tudomást
2109 4| aki Misi késõn kelésével és nagy rendetlenségével szemben
2110 4| asszony szerényen köszönt és kiment.~- Te tartozol ennek
2111 4| ennek a szegény asszonynak, és emellett mindennap kávéházba
2112 4| nyávogni, hazudni az õ bajairól és nyavalyáiról, azt hallgassam,
2113 4| nyavalyáiról, azt hallgassam, és még fizessek is pontosan.
2114 4| jólesik.~Bámultam Misit, és megvetettem egyszersmind.
2115 4| hogy tartozni szégyen, és szegény embernek tartozni
2116 4| Ez a gyerek nem dolgozik, és a körülményekhez képest
2117 4| Kérlek alássan - mondottam, és átadtam tíz koronát.~- Savanyú
2118 4| Azzal zsebregyûrte a bankót, és az ablakban megvacsorázott
2119 4| minden elemózsia közös. - És magamban úgy latolgattam
2120 4| hogy holnap sok dolgom van, és aludnom kell.~Ennyi szemtelenség
2121 4| fiatalemberek, pattanásokkal és rosszanyagú szõke hajjal.
2122 4| asztalt, kártyát vettek elõ és kalábereztek. Bosszantották
2123 4| a küzdelem érdekességét, és hangosan kiabálva vitatták
2124 4| Telefüstölték a szobát, és hatalmas zajt csaptak. Szegény
2125 4| háziasszony riadtan nyitott be, és arra kérte „szépen Krapek
2126 4| mert nem bírtam a zajt és ellenszenves lármás emberek
2127 4| lefestettem Misi komiszságait, és hogy mennyire kellemetlen
2128 4| ablakba, levette a skatulyát és elvitte. Nem volt idõm gondolkodni,
2129 4| hozzá? - felelte gorombán, és kotorászni kezdett a szekrényben.~
2130 4| ing, minden harisnya más és más színû volt, nagyrészt
2131 4| nagyrészt foltozottak, és lehetõleg elütõ színû vászonnal,
2132 4| anyja okvetlenül hanyag és nembánom nõ lehet, mert
2133 4| majd azután megmutatom, és gyönyörködhetik benne.~6.~
2134 4| megkínálta a sonkáimmal és almáimmal, megvacsoráztak,
2135 4| almáimmal, megvacsoráztak, és kártyázni kezdtek, közben
2136 4| bele, hogy min mulatnak, és emiatt csaknem bosszankodni
2137 4| ki holmi apró tárgyakat, és gombostûre szurkálva egy
2138 4| ágyamban. Misi megrezzent, és dühösen nézett rám.~- Vigyen
2139 4| példányok, mi? - szólt Misi, és megmutatta õket mintegy
2140 4| mintegy lekenyerezõen.~- És még remekebb példány vagy
2141 4| Aztán eloltotta a gyertyát, és hamarosan elaludt.~Reggel
2142 4| háziasszonyt a szobába, és a következõ kis beszédet
2143 4| embereket. Hát most nézzen ide. (És az asszony orra elé tartotta
2144 4| itt tovább nem maradok. És a lakáspénzt ki nem fizetem,
2145 4| mondta Misi - tessék.~És kinyitotta a szekrényének
2146 4| banyánál?~- Igen - feleltem -, és arra kérlek, sürgõsen add
2147 4| Kivette az erszényét, és megmutatta, hogy egy húszkoronás
2148 4| kijöttem a béketûrésbõl, és lassan szótagolva ezt mondtam:~-
2149 4| esetrõl bosszankodás nélkül és igen komolyan. Rájöttem,
2150 4| Megírtam tapasztalataimat és tanulságomat apámnak.~Apám
2151 4| beleegyezett, hogy magam lakjam, és így lassanként tanulhattam
2152 4| a hatást az erõs puncs, és Sándor beszélni kezdett.~-
2153 4| életemben bosszankodni fogok, és csikorgatni fogom a fogamat,
2154 4| Sándor - mi lenne más. Nõ - és de még hozzá milyen nõ.~
2155 4| A szüleim ott nyaraltak, és az idén az egész szabadságomat
2156 4| kedvébe járok az édesanyámnak, és még azt is megteszem, hogy
2157 4| legnagyobb mértékben diszponáltam és diszponálok. Középtermetû,
2158 4| annak is akadt udvarlója, és így egyedül lehettünk.~Külön
2159 4| csiklandós hangja volt, csengõ és lágy hang, valami sajátságos
2160 4| szerelmet, érezte a vágyamat, és izgatták az én izgalmaim.
2161 4| csaknem sírtam a vágytól és a dühtõl. Mert hiába volt
2162 4| csodadolgot mulasztok el, és mert éreztem, hogy tetszem
2163 4| tartózkodás ad az emberbe. És ebben is volt valami szép.
2164 4| csak ritkán gondoltam rá.~És ma reggel, barátom, kopognak
2165 4| Azt írta, hogy Pesten van, és hogy tíz órakor találkozzunk
2166 4| pályaudvar elõtt, biztosan vár, és az egész napot együtt töltjük.
2167 4| barátom, kiugrom az ágyból, és eszeveszetten öltözködni
2168 4| fölöltözöm, elrohanok reggeli és cigaretta nélkül egyenesen
2169 4| egész idõ alatt siettetem és izgatom a borbélyt, aki
2170 4| Öt koronám volt mindössze és néhány nikkelpénzem. Gondolkozom
2171 4| Vissza kellett volna mennem, és a nénémtõl elkérni ezt az
2172 4| azután sietve kocsira ülök és kihajtok a pályaudvarhoz,
2173 4| kihajtok a pályaudvarhoz, és még ott találom; kire gondoltam,
2174 4| Konflisra ülni, hazahajtani, és a nõvéremtõl pénzt kérni.
2175 4| csak ennyit akarnak adni, és szó nélkül kimegyek. Ez
2176 4| látszott, hogy ezt a csodálatos és ezerszer vágyott nõt - hogy
2177 4| biztosan találok ismerõst, és még idejében ki is érek.
2178 4| akartam menteni a napot, és meg akartam javítani a közérzésemet,
2179 4| Három nõi levelet kaptál. - És ideadta a leveleket.~- Csak
2180 4| lassan.~A szobámba mentem, és ott olvastam el õket, és
2181 4| és ott olvastam el õket, és aztán sírtam, barátom, és
2182 4| és aztán sírtam, barátom, és ütöttem az asztalt. Ide
2183 4| tizenegyig a Baross téren, és egyig a Pannónia étteremben
2184 4| hallottam, aki magánhivatalnok, és az éjszaka szakértõje. Nem
2185 4| részleteken nyargalnak, és az unalmasságig bonyolítják
2186 4| bele a konyakos pohárba, és csak azután szánta rá magát
2187 4| bekergetett a lányokhoz. Álmosak és dohányfüstszagúak voltak
2188 4| szereted az apádat, azt mondod, és minden reggel, mielõtt álomra
2189 4| itt a közepén, igen itt, és könnyezve simogassa a kopasz
2190 4| barátom!~A beszélõ nagyokat és keserveseket nevetett, majd
2191 4| apám ölébe veszi Pistát és csókolgatja. Édesanyánk
2192 4| Pistának: Eredj, Pista! És elszaladtam tõle. Apánk
2193 4| meg, hogy én haltam meg, és a koporsóra is az én nevemet
2194 4| szeretete, de mégis jól esett, és örülni tudtam neki. De azután
2195 4| kezdõdik, mint az enyém? És én jól tudtam, hogy Béla
2196 4| Összecsókolt, fölkapott és beszélt nekem:~- Szegény
2197 4| játszótársad, meghalt a Béla, és itthagyott téged. Szegény
2198 4| ejtettem az apám temetésén.~És most csókolj meg, fiam,
2199 4| fiam, itt a homlokomon, és mondd: édes testvérem, sajnállak
2200 5| rajtok, kicsit megvetették, és kicsit tisztelték õket.
2201 5| gimnazista összeborzongott és belesápadt, ilyenkor a nép
2202 5| érezték magukat a városban, és ha a kicsiny kõszínházban,
2203 5| Rákóczi-induló, mindig értelmetlenül és bizalmatlan hunyorgással
2204 5| nélkül hangos kiabálással és lármásan tapsolt. Ezt nem
2205 5| eljátszották a darabot, és nagyobb hiba se történt -
2206 5| A régi rossz volt már, és Kumpert, aki mint kürtös
2207 5| többször hazavitte a hangszert, és babrált vele, hogy valamennyire
2208 5| a kitûnõ, tömör dobolás, és a kis zenekart tökéletesen
2209 5| cincogások hallatszottak és az ócska trombiták hangjainak
2210 5| földszinten ültek, összenéztek, és a város polgármestere, aki
2211 5| kibotorkáltak az utcára, és nemsokára a kocsmában borospoharaik
2212 5| cigányokat tartotta a legtöbbre, és leszoktatta arról a gondolatról,
2213 5| bár mûveletlen emberek és egészen kis képzettségû
2214 5| jó zene élvezet, izgalom és gyönyör volt. Néha a karmester,
2215 5| határozottan lármás valcereket és indulókat követelt. Ilyenkor
2216 5| szemük, összeszedték magukat, és már az elsõ pár taktus után,
2217 5| Valami homályos sejtelem és vágy ébredt föl bennük a
2218 5| valamennyien. Az ifjúság vágyai és ábrándjai keltek életre
2219 5| itt össze, ebben a nagy és mûveletlen magyar városban,
2220 5| esztendeje lakott Magyarországon, és a házakban, ahol órákat
2221 5| tudott pontosan hangolni, és a felvonások végén - ha
2222 5| magasabban volt, mint a hegedûk. És így tovább, mindnek akadt
2223 5| német zenei metropolisoktól és a komoly versenytõl, ez
2224 5| Valamikor komponált is, és a generálbasszust Prágában
2225 5| tanulta. Legalább így mondta, és el is lehetett neki hinni.
2226 5| elõtt, megjátszotta a pianót és a fortét, amivel különben
2227 5| a karmester legkevésbé. És ahogy a cintányért, a kisdobot
2228 5| a cintányért, a kisdobot és a triangulát kezelte, abban
2229 5| valami elõkelõ könnyedség és nagy rutin. Tisztelték valamennyien,
2230 5| Tisztelték valamennyien, és kicsit irigyelték azért
2231 5| Õ másolt a színháznak, és így többet keresett még
2232 5| kottaírás ellenben élvezet és szórakozás annak, aki ért
2233 5| maga a zene is kifinomítja és érzékennyé teszi az idegeket.
2234 5| között egyáltalán nem izgatta és nem érdekelte õket az, amit
2235 5| gyûlölték az angol operetteket és a magyar népszínmûveket.
2236 5| népszínmûveket. A templomban unalmas és tehetségtelen német szerzõk
2237 5| minden muzsikálás fájdalom és elégedetlenség forrása volt
2238 5| harmadszor az óraadás izgalmainak és fáradságának ellensúlyozására,
2239 5| negyedszer az elégedetlenség és kellemetlen érzések miatt,
2240 5| délelõtt ivott két pohár sört, és azután éjfélig tíz-tizenkét
2241 5| ivott, mert csak pálinkával és rummal élt, és felvitte
2242 5| pálinkával és rummal élt, és felvitte naponkint nyolc-kilenc
2243 5| ambícióval, erõvel, tervekkel, és egy szimfóniának a vázlatát
2244 5| polgármester nyakára, hogy oboistát és fagottistát kapjon. Teljes
2245 5| Teljes zenekart akart, és arról beszélt, hogy be fogja
2246 5| dolog megakadt. Az oboistát és a fagottistát nem kapta
2247 5| fagottistát nem kapta meg, és a hiányos zenekarral nem
2248 5| beszüntette a próbákat, és egyszeri lejátszás után
2249 5| ivott, mindennap berúgott, és a zongoráját eladta. A harmadik
2250 5| megvételre kínálta a Tristan és a Lohengrin drága, nagy
2251 5| egy kis Adagió-t hegedûre és zongorára, beküldte Budapestre,
2252 5| zongorára, beküldte Budapestre, és kiadták. Örömnap volt ez
2253 5| eldicsekedtek a nagy hírrel, és aki csak valamit tudott,
2254 5| fekete ruhát vásárolt, és újra jelentkezett a polgármesternél
2255 5| polgármesternél az oboista és a fagottista végett. A polgármester
2256 5| szintén a pálinkára tért át.~És megmaradt mellette. Tíz
2257 5| Egy reggel vért hányt, és pár nap alatt vége volt.
2258 5| amelyrõl mindig csak megvetés és lekicsinylés hangján szoktak
2259 5| Kulhanek, Manojlovics, Szukop és a többiek. A szomorú alkalomra
2260 5| tele voltak alkohollal, és jól láthatta bárki, hogy
2261 5| nekik összeszedni magukat és visszatérni!... De így,
2262 5| kellett maradniok sorsuk és végzetük mellett.~Stoczekrõl
2263 5| hogy kiváló tehetség volt, és hogy a szerb király egy
2264 5| alkalommal megemlítették hegedûre és zongorára írt Adagió-ját,
2265 5| büszkék voltak a muzsikusok, és a temetés estéjén egy tanítóval,
2266 5| karmester egy fiatal, zömök és erõszakos ember, aki még
2267 5| feleségét elcsábította, és a tetejébe részegség címén
2268 5| Sikerült neki. Kapott oboistát és fagottistát is. Új hangszereket
2269 5| muzsika jó volt, pontos és tiszta. Olyan, amilyenre
2270 5| kezdeni, fiatalnak lenni, és ezzel a keményfejû, tehetséges,
2271 5| karmesterrel együtt dolgozni. És a vastag zsírréteg alatt,
2272 5| Magyarországra, egy mûveletlen és szegény korszakban, amikor
2273 5| amikor senkinek se volt kedve és ideje, hogy muzsikával törõdjék.
2274 5| Az új nemzedék izgatott és telhetetlen vágya a szép
2275 5| telhetetlen vágya a szép és mûvészi iránt pedig csak
2276 5| Stoczek éppen jókor halt meg. És a „muzsikusok” is valamennyien
2277 5| erre az idõre öregedtek meg és dõltek ki a pultok mellõl.
2278 5| hogy nyomorultul éljenek, és szegényen, csalódottan,
2279 5| a gazdája is, egy orvos és annak az unokaöccse is,
2280 5| jön látogatóba az ifiúr. És vasárnap délutánonként találkái
2281 5| kõfaragóval, az éttermi segéddel és az õrmesterrel. De nem adta
2282 5| valami csiklandós rémületet és dacos, komisz vágyakat keltett
2283 5| keltett benne. Félt tõle, és izgatta a gondolat, hogy
2284 5| nyakát, vagy félholtra verik, és érdekelte a feladat, bár
2285 5| kartonruhát, cérnakesztyût viselt, és a haja csak úgy fénylett
2286 5| hatotta meg a szertartás, és a mûvirágkoszorúnak a fején
2287 5| kérdezze meg! - kacagott Rozi, és csiklandozni kezdte Jóskát.~
2288 5| pörköltet hoztak a kocsmából és két liter bort.~Jóska mámoros
2289 5| bort.~Jóska mámoros volt és boldog. Jókedvvel fütyörészve
2290 5| Jókedvvel fütyörészve dolgozott, és este örömmel vitte haza
2291 5| hogy takarékoskodni kell, és gyûjteni fognak. Nem a gyereknek,
2292 5| mert gyerek neki nem kell, és õ tudja a módját, hogy ne
2293 5| Karosszékeket veszünk, és úgy üldögélünk, újságot
2294 5| üldögélünk, újságot olvasunk, és minden héten egyszer összejövünk
2295 5| soká tudott ellentmondani, és mikor a nõ újra és újra
2296 5| ellentmondani, és mikor a nõ újra és újra hasonló ábrándokat
2297 5| a saját bája, kedvessége és szépsége szerzett meg neki.
2298 5| szakszervezetbe eljárjon, és a munkáslapot olvassa. Jóska
2299 5| egyéb is nem tetszett neki, és mégse tudott változtatni
2300 5| viselt. A riszáló járása... És sok más egyéb dolog nem
2301 5| szorgalmas, erõs ember, és mégis olyasvalamit érzett,
2302 5| fáradt volt a munkától, és viszont az asszony túl élénken
2303 5| tudod - kiabált a férfi, és ütötte az asztalt, ahogy
2304 5| munkás. Kora reggel érkezett, és egy éjjel náluk is aludt.~
2305 5| Jóska valósággal dühbe jött, és eleinte semmi szín alatt
2306 5| Jóskának:~- Szép feleséged van, és dolgos asszony, de jobban
2307 5| menjen - nevetett Rozi, és énekelni kezdett.~- Jó,
2308 5| levessel. Kifogásokat mondott, és hideg felvágottat tett eléje,
2309 5| a sarki pálinkamérésbe, és megivott egy kupicával.
2310 5| Erre kissé megnyugodott, és jó mélyen aludt. A munka
2311 5| délben is pálinkázott. És mindig többet. Emellett
2312 5| rúgott, karmolt, vihogott. És a férfinak nem volt ereje,
2313 5| munkavezetõnek, hogy el kell mennie, és csak ebéd után jön újra
2314 5| Reszkettek a térdei, fázott és fájt a szíve. Egy óriási
2315 5| Megijedt, olyan sápadt és szánalmas volt. Villamosra
2316 5| ajtójukhoz vezetett, gyorsan és nesztelenül suhant át.~Az
2317 5| át.~Az ajtó zárva volt.~És az ablak nagykendõvel elfüggönyözve!~
2318 5| ezalatt kimenekülhet az ajtón, és õ a nagykendõtõl nem is
2319 5| az útból - mondta ijedt és egyszersmind a félelmet
2320 5| motyogta Jóska. - Mit akarok? - és leakasztotta a szegrõl a
2321 5| Segítség! Segítség! - És kiugrott az ágyból. De Jóska
2322 5| akkorra már ott termett, és fél kézzel lenyomta.~- Hogy
2323 5| mit akarok! - ismételte, és teljes erejével rávágott
2324 5| akarok! - ismételte Jóska, és még egyszer rávágott. A
2325 5| akarok! - motyogta Jóska, és harmadszor is felemelte
2326 5| fátyolosan, szenvedõen. És azután egy nagyot sóhajtott
2327 5| egy nagyot sóhajtott Rozi, és lehunyta a szemét.~Emberek
2328 5| Emberek tódultak a szobába, és a folyosókon, lépcsõkön
2329 5| lépcsõkön szerteszét cselédek és gyerekek rohantak a házmesteri
2330 5| mondották rá a barátnõi.~És valóban csúnyának tartották
2331 5| találtak benne valamit, és voltak napok, amikor így
2332 5| leginkább csak magukban mondták, és Ernának különben is csak
2333 5| volt szép, nem volt kedves és nem volt bájos. Jól tudta
2334 5| parfümje volt a hajának és a nyakának. Egy alkalommal
2335 5| ember, amikor megérezte és átérezte ezt az illatot,
2336 5| egy-két centivel vékonyabbak, és a cipõje lenne két-három
2337 5| Megjegyzem, hogy a lábtól és a cipõtõl Asztalos bátran
2338 5| nõk körül, mint Asztalos, és már tudta, hogy a nõnél
2339 5| kéne ütni Erna kezeire, és a cél már el volna érve.
2340 5| engedheti meg a verést, és Balázs modern pedagógus
2341 5| lehet, nagyon sajnálom - és rángatta a vállait, mintha
2342 5| hogy õ nem oka semminek, és nem érti, hogy került ebbe
2343 5| csókolta barátnõit forrón és miért csipkedte véresre
2344 5| kellemes, szürke szemeivel és borotvált arcával együtt
2345 5| tükörben nézegette magát, és énekelve kiöltötte saját
2346 5| hogy a két nyelv, az igazi és a tükör-Erna nyelve összeért.
2347 5| végében rótta az utcát, és az orra tele volt Ernával
2348 5| az orra tele volt Ernával és a szíve fájdalommal. A lényeg
2349 5| beigazolódott az, amit nem remélt és nem hitt: hogy mégis van
2350 5| megjött a kedve, hogy a ruha- és cipõpróbálásra is idõt szenteljen.
2351 5| szenteljen. Mindig kevesebbet és mindig ritkábban alkalmazták
2352 5| ügyelt rá, hogy a blúzának és a szoknyájának összes kapcsai
2353 5| kapcsai csukva legyenek, és sõt még a tükörbõl be is
2354 5| most, ahogy van, elragadó, és megérdemli a legkényesebb
2355 5| férfiak” közé számította, és udvarolni kezdett Ernának:
2356 5| önbizalmának szüksége volt erre, és a kislány helyes ösztönnel
2357 5| rehabilitálni, saját maga elõtt. És ez sikerült is.~Mi történt
2358 5| továbbra sem ruházatára, és nem keresi fel azt a kiváló
2359 5| 3. Ilyenformán Asztalos és a többiek nyilatkozatai
2360 5| egész komédia rosszabbul és rosszabbul fest. 6. Erna
2361 5| terhére van a famíliának, és kezdi magát a családban
2362 5| hetekig nem beszél az apjával és az anyjával. 8. A papa és
2363 5| és az anyjával. 8. A papa és a mama igen diszkréten felléptetnek
2364 5| alterált akkord, tehát zavart és disszonáns: bájos, egyensúlyozott
2365 5| Bementünk az igazgatói irodába, és apa beíratott. Egy kicsit
2366 5| Pista, kimentünk a parkba és csatangoltunk. Arról beszéltünk,
2367 5| amelybe jelen soraimat írom, és rábeszélt, hogy ezentúl
2368 5| Ezzel javul az írásom - és ez igaz is.~Szept. 4.~Ma
2369 5| felolvasták a szabályokat, és az osztályfõnök, Pertics
2370 5| sikerült padszélre jutni és méghozzá ablaknál. Az én
2371 5| faragások vannak, egy lófej és egy gõzhajó van bevésve.
2372 5| Délután Balla Pistához mentem, és az emeletrõl az udvarra
2373 5| nálunk szilvalekvárt fõztek, és a keszõcét nagyon szeretem.
2374 5| Pista el van kényeztetve, és nem szólnak folytonosan
2375 5| szabad”, „ezt megtiltom” és ilyeneket. Egészen más az
2376 5| én, Balla, Petrákovics és Pollák. Együtt voltunk a
2377 5| Együtt voltunk a parkban, és estefelé Petrákovics kérdezte
2378 5| az Istent többen látták, és le is festették. Példának
2379 5| képet, hol Isten Jézussal és a Szentlélekkel le van festve.
2380 5| akkor mindenki hívõ lenne, és jó lenne, de a mai emberek
2381 5| senki se látta az Istent, és nem beszélt vele. Erre Pollák
2382 5| beszélni kellett volna vele, és ez igaz is. Sokat gondolkoztam
2383 5| Sokat gondolkoztam ezen ma, és bár jelenleg hiszek Istenben
2384 5| Mindannyian részt vettünk, és végighallgattuk a felolvasást,
2385 5| szavalatokat, a gyászbeszédet és az énekeket. Egy Steiner
2386 5| asztalhoz Károly öcsém, és mivel nem látott jól, fölkapaszkodott,
2387 5| fölkapaszkodott, meglökött, és az egész rajz tönkrement,
2388 5| sírt, hogy megsajnáltam, és kérlelni és simogatni kezdtem.
2389 5| megsajnáltam, és kérlelni és simogatni kezdtem. De láttam,
2390 5| egészen össze volt gyûrve, és csak sírt, sírt. Nagyon-nagyon
2391 5| szegényt. Õ olyan jó fiú, és úgy szeret engem. Azután
2392 5| szobába, a kanapéra feküdtem, és sírtam én is vagy fél órát.
2393 5| tudhatta meg a dolgot), és azt mondta, hogy ne verjem
2394 5| gyöngébbet, mert az nem szép, és férfikoromban, majd ha elválunk,
2395 5| szétmegyünk a világba, és Károllyal csak ritkán látjuk
2396 5| Beláttam, hogy ez nagyon igaz, és megfogadtam, hogy Károlyt
2397 5| Engem megróttak számtanból és megintettek latinból. Délben
2398 5| hogy csakugyan megmondtam, és még az osztályfõnök délutáni
2399 5| ezentúl korán kell fölkelnem, és a latint meg a számtant
2400 5| elalszom, apa azonban fölébred, és õ fölkelt. Rám szól, mit
2401 5| állok a kályha mellett, és megvárom, míg Ilka begyújt,
2402 5| melegszem. A kis kályha búg és dübörög, és a plafonon is
2403 5| kis kályha búg és dübörög, és a plafonon is villog a fénye.
2404 5| ember legyek, hogy megnõjek és parancsoljak - csak azt,
2405 5| hanem nézhessem a plafont és a lángokat, ameddig tetszik.
2406 5| magam, levetem az ingem, és a mosdótál elé állok. Csak
2407 5| be, várok tovább, állok és állok. Azon gondolkodom,
2408 5| felállítják a sátrakat, és jönnek a mészárosok szamaras-talyigái
2409 5| friss hússal. Mindez szép és érdekes, és szívesen elnézem,
2410 5| Mindez szép és érdekes, és szívesen elnézem, bár aludni
2411 5| gyõzõdve, hogy ez igaz, és mindenki, aki mást mond,
2412 5| koszorút vittünk nagyapa és nagymama sírjára, mint tavaly
2413 5| sírjára, mint tavaly is és minden évben. Délután olvastam
2414 5| tanultam meg elõbb a leckét, és miért nem olvastam azután.~
2415 5| Délután eljött Balla Pista, és malmoztunk egész vacsoráig.
2416 5| a baja, hogy nehezen ír és nagyon hibásan. Folyton
2417 5| helyesírási hibákat ejt, és rossz dolgozataival rontja
2418 5| tetszik nekem. Barna színû és kockás bélésû. Ez a bélés
2419 5| ilyen kiállhatatlan bélésû, és szép volt. Csak megnõnék
2420 5| Csak megnõnék már egyszer, és a magam ura lehetnék, magam
2421 5| amikor éppen kedvem volna, és akkor tanulnék, ha nekem
2422 5| hogy mellette a korán kelés és a szekunda egész nap eszembe
2423 5| templomba fogunk járni, és reggeli hétórai miséken
2424 5| kell ez idõ alatt számtant és latint tanulni. A ministrálást,
2425 5| kell tudni, csak az elsõ és utolsó szavakat, a többit
2426 5| pedig el lehet morogni. És az a jó van benne, hogy
2427 5| Gulliver utazásainak olvasását, és újra elkezdtem elölrõl.~
2428 5| miseruhák, ingek, kelyhek és szalvéták. Benn láttam a
2429 5| amit a prépost temetésen és nagymiséken visel. Ott volt
2430 5| egy aranykampójú nagy bot, és azt jelzi, hogy a pap mestersége
2431 5| birkákat. Kellemes tömjén- és borszag van itten. A szabad
2432 5| szabad fal mellett feszület és térdeplõ, és efölött latin
2433 5| mellett feszület és térdeplõ, és efölött latin imádságok
2434 5| papnak, a ministráns csenget, és bevonulnak a megfelelõ oltárhoz.
2435 5| tudja, a pap válaszát is és a nagymisét is (a három
2436 5| van, úgyis a pokolra jut, és onnan ki nem lehet húzni
2437 5| egész a papok találmánya, és csak arra való, hogy megteljék
2438 5| keresztelését ábrázolja, és hallgattam a kántor orgonálását.
2439 5| Mise után iskolába mentem, és azon gondolkodtam, hogy
2440 5| járna a ministrálásért, és azt meg akarják a pap urak
2441 5| nem kapok új korcsolyát, és ha megbukom, akkor elveszi
2442 5| megy. Tegnap apa kijött, és rám kiáltott:~- Már hét
2443 5| Már hét óra is elmúlt, és te még meg se vagy mosdva!~
2444 5| kályha mellett fél hat óta, és néztem a lángokat, nem tudtam
2445 5| málészájú, fölkel fél hatkor, és ott ácsorog a tûz mellett
2446 5| Petrákovics elhítt engem és Balla Pistát és Pollákot
2447 5| elhítt engem és Balla Pistát és Pollákot a folyosó végére
2448 5| Pollákot a folyosó végére és megkérdezte, tudjuk-e, hogyan
2449 5| választ el a Karácsonytól, és a szünet reményében most
2450 5| számtanból jóra feleltem, és ma latinból 2/3-ra. Még
2451 5| ablak mellett tanultam, és néztem a szánkókat, a bundába
2452 5| a bundába bújt embereket és a havat. Valószínûleg holnap
2453 5| borzasztóan várja a Karácsonyt és a Jézuskát, õ még nem tudja,
2454 5| hogy az egész csak komédia, és a játékokat a szülõk veszik.
2455 5| mintha új korcsolyám volna, és emellett fekete sáros locspocs
2456 5| Örömömben, hogy szép idõ van, és a bizonyítványdolog is elég
2457 5| hogy õ olyan jól mulat, és engem szeret, s jól elmúlt
2458 5| magyar vasutak lassan járnak és késnek. Néha keveset, csak
2459 5| csak húsz-harminc percet. És ez a húsz-harminc perc az,
2460 5| Egészen sablonos csinos és sablonosan bájos kis vidéki
2461 5| fekete hajú anyósát megölelte és összecsókolta. Irén mama
2462 5| sárgásfehér, finom kis kezét, és rendkívüli bájjal és igazi
2463 5| kezét, és rendkívüli bájjal és igazi érdeklõdéssel kezdett
2464 5| hamarabb, mennyire várt Sándor, és mennyire óhajtottak õk is
2465 5| alatt az asztalfõn ült, és állandóan õ vitte a szót.
2466 5| okosan, férfias logikussággal és kislányos naivsággal beszélt.
2467 5| naivsággal beszélt. Formás és kellemes volt minden mondata.
2468 5| hogy folyton elõadnak, és nem hagynak másokat szóhoz
2469 5| szeme megtelt könnyekkel, és egy csepp legurult a fehér
2470 5| megzavarná a társalgást, és disszonáns pauzát okozna.
2471 5| beszélt.~Teljesen új, meglepõ és sohase látott jelenség volt
2472 5| nõ. Maupassant, Stendhal és Balzac jutott eszembe. Az
2473 5| rajongással nézte Irén mama arcát, és látszott rajta, hogy örült,
2474 5| mûködése volt, hogy megértette és élvezte az idõsebb lényét,
2475 5| tökéletesnek bizonyult, és a szólamokat teljes megértéssel
2476 5| súlyt. Nem kérette magát, és nem örült jobban a dicséreteimnek,
2477 5| mulatságnál sokkal több és fontosabb valami legyen. (
2478 5| megbeszélés lesz a lakásán, és rendkívüli kedvességgel
2479 5| együtt mentünk színházba és utána vacsorázni. Vacsora
2480 5| kerítettem szót Irén mamára, és elragadtatva dícsértem ezt
2481 5| éves volt. A legkülönösebb és a legteljesebb örömet adó
2482 5| arcát, hallhassam a hangját, és megcsókolhassam a kezét.
2483 5| kérte meg. Kosarat kaptak, és egyik sem elõször. De figyelj
2484 5| összecsókoljam, megöleljem és magamhoz szorítsam az asszonyt.
2485 5| asszonyt. Becsöngettem, és a sötét elõszobában szó
2486 5| Figyelj ide. Olyan intenzív és mély boldogságérzés töltött
2487 5| legyen a feleségem. Nevetett, és azt mondta, hogy ez lehetetlen.
2488 5| szerinte nagyon ízléstelen és kockázatos dolog. Ízléstelen,
2489 5| szóbeszéd tárgyává lesz, és kockázatos, mert szerinte
2490 5| áll minden efféle esélynek és hatásnak, hajthatatlan maradt.
2491 5| szerelmének a mámorító, és mégis éterikus tüzét, nem
2492 5| megelégedni a kézcsókkal és a beszélgetésekkel. Mit
2493 5| Sárika tényleg hazajött. És udvarolnom kellett neki.
2494 5| Hogyan osztott engem kétfelé, és adta az egyik felemet a
2495 5| motívumot, amibõl a jegyességnek és késõbb a házasságnak ez
2496 5| kialakult. Ma is szeretõm, és jobban szeretem, mint valaha.
2497 5| mélyebb vonzalom nem fûz. És ez egy házasságban kellemes.
2498 5| vonzó, érdekes szerelem és szexuális élet után! Miért?
2499 5| szívtuk a cigarettáinkat, és elnéztünk a levegõbe. Mind
2500 5| fölállt a zongora mellõl, és megigazította a haját. Amint
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2548 |