Nov.

2501   5|                  osztállyal feljebb járt és egy hatodikos mindenesetre
2502   5|             tragédiájá-t, kéredzkedj el, és gyere el színházba. Okvetlen.~-
2503   5|                tragédiáját, remek darab, és nagyon tetszik nekem, de
2504   5|            kapott. Mindig fölnézett ránk és mosolygott. A közönség kissé
2505   5|                 hogy igen szép arca van, és korántsem vén skatulya,
2506   5|              aláírja, amit az apja mond, és eszébe se jut elkérni a
2507   5|                  nemének összes hibáival és erényeivel”. Ádám személyesítõje:
2508   5|               személyesítõje: Marótréthi és Luciferé: Veres, szintén
2509   5|               jelenetben. Teljes zenekar és énekkar adta elõ. Háromszor
2510   5|                  Nagyon szép - feleltem, és nagyon sajnáltam, hogy Zoltán
2511   5|                vagyunk, akitõl a tapsok, és így õ maga is, függenek.~
2512   5|         megrajzolására. Vállalkoztam rá, és miután Zoltán gyûjtés útján
2513   5|              Zoltán gyûjtés útján arany- és ezüstfestékeket vásárolt,
2514   5|                ezüstfestékeket vásárolt, és azokat rendelkezésemre bocsátotta,
2515   5|           sikerült), azután Ádámot, Évát és Lucifert.~Mindez két nap
2516   5|               neveket, a Madách arcképet és a fõszereplõk alakjait,
2517   5|          amelynek levelei feketék voltak és bolygói pedig aranyszínûek,
2518   5|              sohase szoktam megkérni.~4.~És egy szép téli szombat délután
2519   5|            szavalt egész színdarabokat), és egy hetedikes is.~Bíró Feri
2520   5|           kettõkor ment haza a próbáról, és otthon ebédelt a lakásadónéjánál.~
2521   5|                   Mindannyian izgatottak és sápadtak voltunk, és affektáltunk
2522   5|          izgatottak és sápadtak voltunk, és affektáltunk egymás elõtt,
2523   5|              hogy no, most egy pillanat, és vége az egésznek. Úgy éreztük,
2524   5|                szigorúan ránk fog nézni, és így fog szólni:~- Hová mennek?
2525   5|         csoportos felvonulást, tüntetést és egyletalakítást. Oszoljanak
2526   5|              szét, rögtön menjenek haza, és üljenek neki a holnapi leckének.
2527   5|               Nemsokára itt a karácsony, és jól tudják, hogy a felelések
2528   5|        mélyesztve sietett el mellettünk, és alig fogadta félénk, riadt
2529   5|               befordultunk a Híd utcába, és ennek már egyenes folytatása
2530   5|            bizonyára uzsonnázni szokott, és akkor vagy zavarnánk, vagy
2531   5|                mert Zoltánt leszavaztuk, és megállapodtunk, hogy rögtön
2532   5|               levetette a téli kesztyûit és fehér glasszé-kesztyût húzott.
2533   5|      glasszé-kesztyût húzott. Igen finom és egészen tiszta kesztyûk
2534   5|                  járást, Zoltán becsukta és csengetett. A csengettyû
2535   5|             szûnt volna meg csilingelni, és tulajdonképpen még mindig
2536   5|           menjünk - mondta végre Zoltán, és benyitott.~A sötét kapualjban
2537   5|              körülszaglásztuk a terepet, és Bíró Feri ráakadt Csegey
2538   5|                 szívdobogva leskelõdtünk és vártunk - hogy tulajdonképpen
2539   5|             vonul egy kis csapat...”~... És Shelley verse, A menekülõk,
2540   5|              csend, óvatos ajtócsukódás, és végre kinyílt az ajtó. Egy
2541   5|              voltak a gimnázium tanulói, és díszoklevelet óhajtottak
2542   5|           átnyújtani.~- Igenis, kérem.~- És hogy holnap ilyen tájban
2543   5|      lábujjhegyen osontunk ki az utcára, és a sarkon tanácsot tartottunk.~
2544   5|         eljövetelt. Zoltán védte Csegeyt és kijelentette, hogy a küldöttséget
2545   5|                Az indítványt elfogadtuk, és nem szép, ami nem szép,
2546   5|               oldaláról is jól láthattuk és megfigyelhettük. Õ volt,
2547   5|                  volt. Kardbojtja fekete és rongyos volt, ruhájának
2548   5|                   nem tudnám megmondani. És azt se, hogy hová lett a