Nov.

 1   1|           egész testében.~Megölelték õt már mások is, de sohasem
 2   1|            én és Telkes Pali, mindig õt tartottuk a legszebb lánynak
 3   1|           bírta ki, aki nem szerette õt. Sokszor éjjel ébredt föl,
 4   1|            csak.~És én elfelejtettem õt. Nem kérdezõsködtem róla
 5   1|             Kis idõ múlva már láttam õt messzirõl. Szembejött. Üde
 6   1|            járni. Ahol mindenki csak õt nézi, ahol elámulnak elõkelõ
 7   1|            fognak, és nem feledik el õt - a legjobb táncosukat -
 8   1|         tiszthelyettes álmodta, hogy õt, mint Siegfriedet temetik.
 9   1|    gyertyaláng meghajol, és köszönti õt... Azután pedig vígan, jókedvûen
10   1|      gyertyát égve feledték. Láttam. Õt láttam elõször a világból.~
11   1|             a világból.~Valószínûleg õt fogom látni utoljára is.~
12   1|        Mintha nagyon érdekelte volna õt az illetõ. A véleményét
13   1|               Nem volt semmi dolgom, õt vártam. Megígérte, hogy
14   1|              tóparti nyárfa-allée-n. Õt keresték a szemeim, mert
15   1|            megsemmisíti, feloszlatja õt a természet. Megint szaladt
16   1|        viszonyok engedték.~Szerettem õt, mert éreznem kellett, hogy
17   1|    fölébresztett, én pedig átöleltem õt... - Itt elvesztettem a
18   1|               A leány nem utálta meg õt e kellemetlen és alakoskodó
19   1|        szemében, hogy nagyon szereti õt, és csakugyan fölkelne,
20   2|             nõnek, nõnek a mandulái, õt az ágyba szegezik, minden
21   2|         legyen, és még azzal vádolja õt, hogy képzelõdik. A kis
22   2| csodálkozásából.~Megcsókolták. Igen, õt megcsókolta egy idegen férfi.~
23   2|            nem gondolt rá, hogy majd õt is.~És íme, egyszerûen és
24   3|              az órában nem szerettem õt, mert azt hittem, hogy sohase
25   3|          miatt.~- Igen - feleltem -, õt akarom most a legjobban,
26   3|             közelebbrõl látni akarta õt, mert nagyon tetszett neki.
27   3|        anyjuk iránt, szerették volna õt is megkínozni.~- Én betöröm
28   3|              kisasszony biztosította õt, hogy ma este a vacsoránál
29   3|             be az ajtón. Jól ismered õt, bátyám, Csák Máténak volt
30   3|            mert nagyon szereti õtet. Õt nem ismered, bátyám; aranyos
31   3|            is lehetett a hercegnél. (Õt láthattad, bátyám, gyakorta.)
32   3|          Királyasszony kerítette meg õt az öccse számára. Én ezt
33   3|              Mindannyian kívánhatták õt, és bizonyára szívesen megcsókolták
34   3|             Tegnap reggel szaggatták õt szerte lovakkal. Vincze
35   3|        házasságot ígért neki. Hagyja õt békével a nagyságos úr,
36   3|             miatt, ha tudná, hogy én õt dongókhoz szoktam hasonlítani,
37   3|      csináljunk akármit, de engedjük õt csak ozsonnáig nyugodtan
38   3|           hiszen a szerencse vezette õt kezdettõl fogva. Kérdés
39   3|          lett volna illõ visszahívni õt, utánaballagtam tehát.~12.~
40   4|            soha. Azt mondta, hogy én õt ne okoljam, õ mindenesetre
41   4|         esett. Ötödnap meglátogatták õt Marianovicsék, és egy hét
42   4|              Terkát azok elõtt, akik õt menthetetlenül vén leánynak
43   4|              létére, mégis elfogadta õt gazdának. Õt, az egyszerû
44   4|         mégis elfogadta õt gazdának. Õt, az egyszerû polgári szülõk
45   4|             fuvoláját, és hallgatták õt a fehér csillagok és a messze
46   4|             pusztaságokba. Nem látta õt többé senki a pásztorok
47   4|             a cipõi, ez nem bántotta õt. Semmi érzékenység nem volt
48   5|             de Pollák apja nem merte õt megszólítani. Petrákovics
49   5|               a kereskedõ rábeszélte õt, hogy ezt vegye, mert ez
50   5|          éves korára özvegyen hagyta õt. Valamit elmondott róla.