Nov.

1001   3|                   párszor.~Fülöp várt, és az órát figyelte. Azután mosolyogva
1002   3|               boldog vagyok vele. Nézz ki az ablakon, oda fel a háztetõre.
1003   3|                    egy boldog ember vagy. Az ügyed jó kezekben van letéve,
1004   3|              mondotta -, a betegünknél ez az újonnan fellépett téves
1005   3|                mellett nem mutat hajlamot az elõrehaladásra, akkor az
1006   3|                  az elõrehaladásra, akkor az épebb psyche mégiscsak mindenképpen
1007   3|              mellett - amely megadja neki az életnek a lehetõségét -
1008   3|        leányalakot kreált magának, akinek az óra ketyegésében hangját
1009   3|                 felszolgálásra rendelt ki az asztalnokmester.) Alig hozzuk
1010   3|              hozzuk a második fogást, hát az ajtó elõtt nagyot kiált
1011   3|               Felicián zászlós úr ront be az ajtón. Jól ismered õt, bátyám,
1012   3|             vérzik. Zách úr kardja elérte az ujjait, s közülük kettõt
1013   3|                  lófarkon végezzék ki. És az egész rokonságot negyedízig
1014   3|                  Királyasszony öccse volt az oka mindennek. A királyasszony
1015   3|            állapotáról, és õrködött, hogy az orvos rendeletei megtartassanak.
1016   3|           sorvadásban szenved. Ámbár, aki az õ ritka szép arcát látja,
1017   3|                akit legszebbnek tartottak az udvari kisasszonyok között,
1018   3|              természet szorult belé, akár az apjába. Én magam többször
1019   3|            Királyasszony kerítette meg õt az öccse számára. Én ezt azért
1020   3|                 bizalmas Klárához, hiszen az apja, Felicián úr, annyi
1021   3|              udvari leányok, nagyon buzgó az imádságban és a hetenként
1022   3|             minden más leányokétól (pedig az udvari leányok legnagyobb
1023   3|              nemkülönben Franciscus atya, az udvari gyóntató.~Azóta már
1024   3|                csak a fáradtság okozhatja az álmot - ha különben az ember
1025   3|          okozhatja az álmot - ha különben az ember gondolatai bosszantóak
1026   3|                  tetszett nekem legjobban az összes leányok közül.~Meg
1027   3|                 akkordokban dübörög végig az utcákon. És az ablakok tejüvegje
1028   3|              dübörög végig az utcákon. És az ablakok tejüvegje meg a
1029   3|             nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet törvénye, s amit õk
1030   3|                törvénye, s amit õk élnek, az maga az élés.~Õk elevenen
1031   3|                  s amit õk élnek, az maga az élés.~Õk elevenen kiugranak
1032   3|               élés.~Õk elevenen kiugranak az ágyukból, amelyben álomtalan
1033   3|            Jóllehet miattuk van úgy, hogy az életet nem lehet berendezni
1034   3|                  lehet berendezni tisztán az õs, szent gyönyör számára,
1035   3|                gyönyör számára, ami pedig az élés egyetlen célja.~Igaz,
1036   3|                  a bõr irtózik a széltõl. Az izmok kelletlenül és tétovázva
1037   3|                  emiatt nem lehet nevetni az ostobák apró dolgai fölött,
1038   3|               járnak. Hiszen a gondoktól, az erõs hangoktól és az egyhangú,
1039   3|           gondoktól, az erõs hangoktól és az egyhangú, unalmas, parancsoló
1040   3|          semmiféle kapcsolatban nincsenek az agy fogalmaival.~Több hasonló
1041   3|                 sorvasztó világosságánál.~Az arcunk a tükörben merev,
1042   3|                 érkeznek a pályaházakban, az utcákon emberek, kocsik,
1043   3|               eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez
1044   3|            bennünket a tér béklyóiból, és az idõ zakatoló másodperc óráját
1045   3|               magukra vegyék a nagyszerû, az örökkévalóságba lendítõ
1046   3|                   órái nehezen múlnak, de az este és az éjszaka tizennégy
1047   3|             nehezen múlnak, de az este és az éjszaka tizennégy órájában
1048   3|                kapjuk.~Ekkor ismerjük meg az élet mély értelmét, és világosak
1049   3|                   természetükben rezegnek az agyunkban és a gerincünkben.
1050   3|            formákban rejlõ nagy titkokat. Az a hibás és kezdetleges ismeret,
1051   3|           megismerni a maga teljességében az életnek ama igazságát, amelyet
1052   3|                  annyira kifejezhetlen ez az igazság, mint amennyire
1053   3|                  amennyire megismerhetlen az érzékek útján. Egy kockáról,
1054   3|                  hogy élt. A megismerést, az Isten boldogságát csak a
1055   3|              lehet-e beszélni arról, hogy az Isten boldogsága csak egy
1056   3|              ennyit adott alamizsnaképpen az ostobáknak és gyáváknak.
1057   3|               megadatik, hogy megrabolják az öröklétet vitéz és nemes
1058   3|                lássanak és jól halljanak. Az érzékeket és a szerveket
1059   3|           rettentõ és áldott közvetítõje, az ópium. Étvágy és polgári
1060   3|         könnyeznek, a fül zúg. A tárgyak, az emberek, a betûk elmosódnak.
1061   3|            Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda,
1062   3|                   semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja a létnek.
1063   3|                  egy-egy pillanatot ebbõl az életbõl, hogy éljen, folytassa
1064   3|            életbõl, hogy éljen, folytassa az életet, hogy új életet okozzon.
1065   3|                   hogy új életet okozzon. Az új féregnek pedig ismét
1066   3|                    Aki ebbe belenyugszik, az belenyugodott abba, hogy
1067   3|                mint méltóságához illik -, az raboljon magának mindennap
1068   3|                évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett
1069   3|               nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges
1070   3|                 jeges párnájára.~Aki ezen az áron nem mer és nem akar
1071   3|                  áron nem mer és nem akar az öröklétbõl húszmillió évet -
1072   3|              öröklétbõl húszmillió évet - az éljen száz esztendeig, és
1073   3|             esztendeig, és sokasodjék meg az õ utódaiban.~ ~
1074   3|                hogy Johanna csalódott nõ. Az egész sápadtsága, korai
1075   3|         szerepeltek. Ilyenkor kinyitottuk az ajtónkat, és az elõszobán
1076   3|               kinyitottuk az ajtónkat, és az elõszobán át jól hallottuk
1077   3|             használatára alakította. Hall az ember az életben temérdek
1078   3|                 alakította. Hall az ember az életben temérdek rosszul
1079   3|                 volt a zongorázásában.~3.~Az elsõ hónapokban hetenként
1080   3|               beszélgetést rendezett. Ida az ajtóban állt mint gardedame.
1081   3|                   Elek röviden fejtegette az eseményt.~- Johanna ma bement
1082   3|                 nõ nem volt képes lekötni az érdeklõdésemet. Mindig az
1083   3|                 az érdeklõdésemet. Mindig az alacsonyabb sorban lévõk
1084   3|              Bécsben egészen másképp telt az idõ.~- Ach Wien! - sóhajtotta
1085   3|          fejtegette Johanna. Sóhajtozott, az ablakhoz állt, kibámult
1086   3|                   ablakhoz állt, kibámult az utcára - ahol már égtek
1087   3|               elégedetlen, Johanna, mikor az élet szenvedés. És miért
1088   3|                  kacagsz nagyokat, amikor az életed el van rontva, el
1089   3|           rejtõzködjék elõlem. Fölkeresem az odújában, megszurkálom a
1090   3|                   éreztem iránta - láttam az ijedt, kissé kitüzesedett
1091   3|                   hazamentünk, már láttuk az elõszobában; föl volt akasztva
1092   3|           budoárjába, lefekszik, kipiheni az út fáradalmait, és elmereng
1093   3|                 mert a válás fájdalmai és az utazás ennyire letörték,
1094   3|              marad Budapesten, más levegõ az... Amikor a hogylétérõl
1095   3|         kérdezõsködtünk, azt mondta, hogy az úton megfázott, és ezért
1096   3|                 lábán állni, ezért maradt az ágyban!...~Annyira mulattam
1097   3|             mondotta -, nézd csak, siess!~Az ablakhoz támolyogtam. A
1098   3|                 Kék katonazubbonyt láttam az ablakban.~- Ez katona! -
1099   3|                   imájá”-t, azután rátért az indulóra.~- Festmarsch des
1100   3|             rájössz, hogy jobb lett volna az egyszerû magyar szobaurak
1101   3|                 elaludni, és kikönyökölve az ablakba, néztem az ébredõ
1102   3|           kikönyökölve az ablakba, néztem az ébredõ utcát, a Nagykörút
1103   3|                   jól bebugyolálva, éppen az ülésen helyezkedett el.
1104   3|                róla, ha egyszer valakinek az a sorsa, hogy ráfizessen
1105   3|                   kis penész Johanna volt az oka az eddigi kudarcomnak.
1106   3|                penész Johanna volt az oka az eddigi kudarcomnak. Õ biztatta,
1107   3|                 biztatta, buzdította Idát az ellenállásra, õ bujtogatta.
1108   3|              keltett föl bennünket Ida.~- Az istenért, tessék jönni,
1109   3|             Johanna szobájába. Ott feküdt az ágyon, kifordult szemekkel,
1110   3|            pulzusa, és a teste élettelen. Az éjjeliszekrényen egy üres,
1111   3|                   Kurt Bauer, Wien.”~- Ez az! - mondta Elek csendesen. -
1112   3|              másik szoba volt a szalon és az ebédlõ. A zongorán nyitva
1113   3|                nyitva a kotta. Megnéztük. Az induló, amelyet annyit hallottunk,
1114   3|            JÓZSIKA~Dadámnak, Évának~Abban az idõben így éltem.~1.~Reggel,
1115   3|        kinyitottam a szemeimet, fölálltam az ágyamban, és kibámultam
1116   3|          erõlködve, hetvenkedve pislogott az olajmécses, mintha meg akarta
1117   3|             dadának, a dada bejön, kiemel az ágyamból, megcsókol, megkérdezi,
1118   3|                 sokat gyönyörködtem ebben az érzésben - amint a hirtelen
1119   3|           toalettemet.~Eközben kibámultam az ablakon. Künn - erre emlékszem
1120   3|               dadámat, hogy sietve vigyen az ablakhoz, mert látni óhajtottam
1121   3|               szappannal, kefével. Azután az arcomat kellett vízbe mártanom,
1122   3|                   kicsit piszkos lett, és az arcomat mindig valamennyire
1123   3|         kényszerített, hogy a tükör elõtt az illendõnél sokkal több idõt
1124   3|             töltsek. Megtanított rá, hogy az élet apró dolgaiban, mint
1125   3|                   dolgaiban, mint amilyen az öltözködés, megbecsüljem
1126   3|               mert idõt rabol, és elvonja az elmét és akaratot más, komolyabb,
1127   3|         megvigasztalódni, nem tudott élni az édesanyám nélkül. Annyira
1128   3|               fejem búbját, azután átküld az ebédlõbe. Ilyenkor már dadámnak
1129   3|           Borzasztó, milyen nagy szoba ez az ebédlõ. Nem szeretek benne
1130   3|              legföljebb két napra jön el. Az édesapám apja õ. Özvegyember.
1131   3|                 nagymamának csak egy: én.~Az ebédlõben leülök a szõnyegre,
1132   3|            képeskönyveimben lapozok, vagy az arcképalbumokat szedem elõ.
1133   3|              különbözõ korokból. Legszebb az édesanyám egyik képe. Krinolinos
1134   3|                  egészen kislány. Ott van az apám gyerekkori arcképe
1135   3|                   van levéve. Benn vannak az én arcképeim is. Születésem
1136   3|          Születésem óta minden fél évrõl. Az egyiken sírásra áll a szám;
1137   3|                   asztallábhoz, és szopom az ujjam. Egy harmadikon karika
1138   3|               megváltoztam, hogy elrepült az idõ! Szomorú elgondolni!
1139   3|          pletykáltak, kezet csókoltak, és az lett a vége, hogy az éléskamrából
1140   3|                   és az lett a vége, hogy az éléskamrából Kati kihozta
1141   3|                zsebükre adták el. Egyszer az egyik szomszédunk, Gerõ
1142   3|                 édes ténsasszony. Ki volt az a gyalázatos, aki ilyent
1143   3|               nehogy kihívjam magam ellen az ismeretlen félelmes embert,
1144   3|               rossz, gonosz, aljas ember. Az utcán mindig találkozhatunk
1145   3|                  szemekbõl is lehet látni az elvetemült, sötét gonoszságokat.
1146   3|                  kapaszkodva végigsétálok az utcán, sokszor találkozom
1147   3|                rendõr bácsi még nem segít az én bajomon, mert nincs mindig
1148   3|                 El kéne mondanom, hogy ez az ember piszkos kis boltjában
1149   3|                  kinevetne!~Borzasztó, ha az embert kinevetik, játékszernek
1150   3|                 ezek a rablók. Sose tudja az ember, ha kinyitott ajtó
1151   3|                  belõlük; vagy becsúsznak az ágy alá, egészen a homályos,
1152   3|                   úgy, hogyha jól megnézi az ember az ágy alját, még
1153   3|               hogyha jól megnézi az ember az ágy alját, még akkor sem
1154   3|                   egy pillanatra meglátni az ágy alatt. De ilyenkor nem
1155   3|                   ülünk, és Kati behordja az ételeket. Ez a napnak a
1156   3|                   csak kevés foga van, de az étvágya kitûnõ. Eközben
1157   3|               lesz belõlem. Hiába, ezeket az ételeket nem szeretem. Csak
1158   3|                    De nem szabad fölkelni az asztaltól, míg nincs vége
1159   3|                 asztaltól, míg nincs vége az ebédnek, és ez a legrosszabb.
1160   3|                   leakasztom a légycsapót az ajtó mögül, és dongókra
1161   3|                   és igazán szórakoztató. Az ember leül a zsámolyra,
1162   3|                erõs, lefõzöm, túlkiabálom az összes szegény kis apró
1163   3|                  kis apró legyeket... én, az óriás.~Így hetvenkedik a
1164   3|         szálldogál mindenfelé. Nekikoppan az ablaknak, fölmászik a keresztfáig,
1165   3|     szempillantásra, mert mindjárt koppan az ablakon. Ingerkedni akar,
1166   3|              szemüvegére, azután lemászik az orrára, az állára, végigugrál
1167   3|                azután lemászik az orrára, az állára, végigugrál a csipke
1168   3|             lebandukol a karján a kezére, az ujja hegyére, és újra elkezd
1169   3|              látni, csak a hangját hallja az ember, mely mindig erõsödik,
1170   3|        porcelánfigurák és kristálypoharak az üvegszekrényben, és elárulja,
1171   3|                   megtudná, milyen csúnya az aranylánca, éppen az ormótlansága
1172   3|               csúnya az aranylánca, éppen az ormótlansága miatt, ha tudná,
1173   3|             módját, hogyan kell.~Becsukom az ajtót, és türelmesen várok,
1174   3|                   holtra fáradtan mászkál az ablakon. Ekkor odamegyek
1175   3|           Nagymama t.i. azt állítja, hogy az ecetes légyfogó üveg a legjobb.
1176   3|                 nagyapád azt mondta, hogy az én légyfogóm rossz, és nem
1177   3|             igazságáról. Azt hiszem, hogy az emberek addig élnek, amíg
1178   3|                  a nagymama elõtt, amiben az igazság vele szemben az
1179   3|                   az igazság vele szemben az én részesem volt. Hallgatni
1180   3|              legszebb. Mindig sajnálkozom az embereken, akik sokat bizonyítgatták,
1181   3|                  magában. Azt hiszem, nem az az ember a boldog, aki gazdag -
1182   3|               magában. Azt hiszem, nem az az ember a boldog, aki gazdag -
1183   3|                 el tudom nézni a felhõket az égen. Ó, milyen gyönyörûek.
1184   3|                szép valami, mint a felhõ. Az alakjuk mindig más és más,
1185   3|                   mindig más és más, mint az álom. Különösen, ha lenyugszik
1186   3|                   kevés edényt - kinyitja az ablakot, ha nyár van, és
1187   3|                 karosszékbõl, összehajtja az újságot - ha éppen olvasott -
1188   3|                  éppen olvasott - leveszi az okulárét, és megdörzsöli
1189   3|                  Egyáltalán, ami csendes, az mind szép. Azokat az embereket,
1190   3|             csendes, az mind szép. Azokat az embereket, akik halkan beszélnek,
1191   3|                Azt hiszem, hogy aki okos, az nem haragszik semmiért és
1192   3|                 és párszor végigfut velem az udvaron. Közbe sokat beszél.
1193   3|               beszélni akartam neki arról az országról, ami a felhõk
1194   3|                   a fák okozzák. Ha hûvös az idõ tudniillik - õ kihozza
1195   3|                idõ tudniillik - õ kihozza az õszi kabátomat a házból,
1196   3|               szobában. Úgy tetszik, hogy az este többet ér, mint az
1197   3|                   az este többet ér, mint az egész nappal. A lámpaláng
1198   3|             kedvesebb, mint a napfény, és az angyalok ilyenkor lassan
1199   3|                  hogy a mennyország, ahol az Úristen lakik, tele van
1200   3|                   õrzõangyala, aki vigyáz az emberre, hogy valami szerencsétlenség
1201   3|                 meggyújtják, és kigyúlnak az égen a csillagok, már keresztülsuhannak
1202   3|                   fejünket. Eltávoztatják az ördögöket, és ha fütyül
1203   3|                 ha fütyül a szél, ha esik az esõ, és az utcákon hegyes,
1204   3|                  szél, ha esik az esõ, és az utcákon hegyes, tollas kalapban
1205   3|                bánom. A dada levetkõztet. Az ágy fehér, puha és kedves.
1206   3|                    sohasem fogok megnõni. Az idõ olyan lassan múlik.
1207   3|              ezért - annyira szép.~De hát az élet fele álom, és így nincs
1208   3|              Elvégre nem lehet mindig jó. Az élet, az ébrenlét tele van
1209   3|                 lehet mindig jó. Az élet, az ébrenlét tele van félelemmel,
1210   3|              tulajdonképpen semmi közünk; az álom kárpótol mindenért.~
1211   3|                  azután elalszom.~*~Abban az idõben így éltem.~ ~
1212   3|               rálicitált Pistára. De így, az életben, nem láttam nála
1213   3|      tehetségesebbet, találékonyabbat.~1.~Az apámnál dolgozott, mint
1214   3|                   csatamezõt szerkesztett az ólomkatonáim számára. Használható,
1215   3|             jelentkezett a mozdulataiban. Az apámtól meg a törvényszéki
1216   3|               amelyeknek a vége mégiscsak az lett, hogy a második gimnáziumból
1217   3|                  voltam, õ húsz.~Mindjárt az elsõ esztendõkben számtalan
1218   3|                 neki Pista ügyessége, aki az irodában, méghozzá a hivatalos
1219   3|                  ragyogó arccal lépett be az irodába, beszámolt nékem
1220   3|                  irodába, beszámolt nékem az elõrelátható, egyforma,
1221   3|            Közülök 1,13, tehát körülbelül az egész állomány huszonöt
1222   3|               csaknem ábrándozva találtam az íróasztala mellett. Még
1223   3|            gondoltam, hogy komolyabb lett az ügy. Úgy is volt. Pista
1224   3|          türelmetlen lett, kevesebbet ült az irodában, nem szeretett
1225   3|            vérbeli elbeszélõ volt.)~Ebben az idõben gyakran fordultak
1226   3|                  legyet, kicsit megnyomta az oldalát, megnyomorította,
1227   3|               rosszkedve. Szombat délben, az iskolából jövet találkoztam
1228   3|                  léptekkel le-föl járkált az irodában.~- Emlékszik még,
1229   3|                 Olyan szemei vannak, mint az õzecskének, és pirosak az
1230   3|                 az õzecskének, és pirosak az ajkai, mint ez a piros ceruza.
1231   3|                   mint ez a piros ceruza. Az arca pedig fehér, mint egy
1232   3|                  este kilenckor megfogtam az utcán. Rám jött a dühösség.
1233   3|                   képen vágtam. Eltakarta az arcát és a falnak dõlt,
1234   3|               kedvesem nem volt. Hogy tud az ölelni, csókolni! Megérte
1235   3|                   fáradtságot. Csak áldom az istent, hogy akkor feldühösödtem
1236   3|                hogy nem szabad elveszteni az embernek a kedvét és türelmét.
1237   3|                   a fejemet, rendbe hozta az íróasztalát, és szokása
1238   3|               gyerekek.~A nyolcéves Bandi az asztal alatt ül. Egy ócska
1239   3|               megereszti. Ilyenkor persze az óra õrült zörgéssel lejár.
1240   3|              fejét. A tizenegy éves Rolli az ágy sárgaréz támláján végez
1241   3|           csinálja a bukfenceket, mialatt az ágy csak úgy horpadozik
1242   3|                 így csinálta a Beketowban az az ember?... Mondd Anii,
1243   3|                  csinálta a Beketowban az az ember?... Mondd Anii, nem
1244   3|              Mondd Anii, nem így csinálta az az embeer!~Ani egy szót
1245   3|                 Anii, nem így csinálta az az embeer!~Ani egy szót se
1246   3|                tartsd a könyvet.~(Leülnek az ágyra. Azután csendesen
1247   3|               Balázs: De azután otthagyta az egyetemet...~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
1248   3|               ment...~Ani: Te, Balázs, mi az az egyéniség?~Balázs: Amilyen
1249   3|                    Ani: Te, Balázs, mi az az egyéniség?~Balázs: Amilyen
1250   3|                   Amilyen ember valaki, - az! - érted?~Ani: Igen.~Rolli:
1251   3|               érted?~Ani: Igen.~Rolli: Mi az a medaille d’honneur?~Ani:
1252   3|                 Apának adták a szobráért. Az õ szobra volt a legszebb
1253   3|                  õ szobra volt a legszebb az egész kiállításon.~Rolli:
1254   3|             legszebb képnél is szebb volt az apa szobra?~Ani (határozottan):
1255   3|               volt minden közt.~Rolli: Mi az a Le Figaro?~Ani: Az egy
1256   3|                   Mi az a Le Figaro?~Ani: Az egy nagy újság, a madmazell
1257   3|                    Rolli: Tyûh, nézzétek, az apa negyvenezer frankot
1258   3|                negyvenezer frankot kapott az elsõ mûvéért, a „Siratók”-
1259   3|                                   Ani: Mi az az amatõr?~Balázs: Akik
1260   3|                                Ani: Mi az az amatõr?~Balázs: Akik a szobrokat
1261   3|         legnagyobb magyar szobrász, nevét az egész világon ösmerik...~
1262   3|               ösmerik...~Bandi (visszatér az órájához és e pillanatban
1263   3|                 együtt kidobják, bezárják az ajtót; a három gyerek újra
1264   3|                    Odakünn Bandi rugdossa az ajtót.)~3.~A cikk ismét
1265   3|                Barátom, ilyen nagy mûvész az apa!~Balázs: Kár, hogy nekünk
1266   3|                  egyet láttam is, de csak az apa egyik szobrának fényképe
1267   3|                    Meztelen nõ volt.~Ani: Az lehetetlen!~Balázs (komolyan):
1268   3|                  téren is azokat a nõket, az Andrássy út végén az angyal
1269   3|               nõket, az Andrássy út végén az angyal majdnem meztelen,
1270   3|                 éjszakája nem volt itthon az urad. És a mama azt mondta, -
1271   3|                  És azt mondja a mamának: az urad szeretõje egy tizennyolc
1272   3|        legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik”,
1273   3|        legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik.~Bandi (
1274   3|        legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik.~4.~(
1275   3|        legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik! Éljen
1276   3|        legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik...~(
1277   3|               nagyon szép lehetett. Azóta az arcát egészen elkínozta
1278   3|                 magyar szobrászunk, nevét az egész világon ismerik!~Áldor:
1279   3|              mondj valami egyebet.~Bandi (az anyanevelte gyermek módjára
1280   3|        legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik!~A
1281   3|               Majd holnap talán. (Megnézi az óráját, megcsókolja a felesége
1282   3|             belopóznak a kis szalonba, és az ajtóból bepillantanak a
1283   3|         lépcsõházban gyengén visszhangzik az aaa... Azután Balázs még
1284   3|              Bemegy és becsapja maga után az ajtót.)~ ~
1285   3|                  és fél esztendõs voltam. Az eset maga egyike azoknak
1286   3|                  eset maga egyike azoknak az eltévedéseknek, amelyek
1287   3|                  elfeledkeztem róluk.~Ezt az eltévedésemet azonban nem
1288   3|           térképünkön rajta van, ellenben az összes országos térképen (
1289   3|                  ott nyaraltunk. Ez alatt az idõ alatt nálunk állandóan
1290   3|              mégse mentünk Batizra. Ettõl az idõtõl kezdve Batiz, mint
1291   3|           keresztény idõszámításban, mint az az eset, amelyrõl szólani
1292   3|                   idõszámításban, mint az az eset, amelyrõl szólani szándékom.
1293   3|          Bennünket sietve öltöztettek, és az egész ház úszott a pakolás
1294   3|             eszeltünk ki, amelynek poénja az volt, hogy Márkó bácsi lovai
1295   3|                rángatni kezdte a kocsiról az ágyterítõket stb. Délben
1296   3|                ehhez hasonlót nem láttam. Az adriai tengerpart homokját
1297   3|                õket, és szokásomhoz híven az elöl lovagló századost szalutálással
1298   3|                ezt csak helyeselni lehet.~Az országút két oldalán végtelen
1299   3|            messzeség e képétõl, és inkább az ellenkezõ irányban folytattam
1300   3|                kutyát tanított szolgálni. Az efféle látvány teljes életemben
1301   3|                szolgálni; egyetlen hibája az volt, hogy tartása görbe
1302   3|                 jobb elsõ lábát a földre. Az öreg paraszt hiába ütögette
1303   3|             azután egy kis erdõ. Bementem az erdõbe.~Jól ápolt úton haladtam
1304   3|                  Akkor vettem észre, hogy az erdõcske útja kör alakú,
1305   3|               ahol a belépésemkor voltam. Az erdõ különben kellemes hûvös
1306   3|              Miközben így jól eltöltöttem az idõt, piros virágokat pillantottam
1307   3|                  fehér kötényes szobalány az asztalt terítette. Elhatároztam,
1308   3|                amilyenek a tüdõgyulladás, az oldalszúrás stb. Azóta meggyõzõdésemmé
1309   3|             bordámat tapogatva folytattam az utat. Fáradt voltam. Most
1310   3|                  szemeimet és tájékozódni az útirány felõl. Sajnos, nem
1311   3|                   reményemet elvesztettem az út megtalálását illetõleg.
1312   3|                   sírástól vörös lehetett az arcom, és kétségtelen, hogy
1313   3|            barázdákat hagyva gördültek le az arcomon. Azt azonban biztosan
1314   3|                nem.” Bármennyire beláttam az adott helyzetben is eme
1315   3|                   is fáradtam.~Körülbelül az utolsó könnycseppet fogyasztottam,
1316   3|                 gatyás paraszt bácsi volt az érdeklõdõ. Kék szemeiben
1317   3|                    és kikérte a készletet az üvegszekrénybõl.~- Hát hol
1318   3|                földrajzot tanultam, ahhoz az érzéshez hasonlítottam ezt,
1319   3|                   lakunk.~- Nem tudod? Mi az édesapád neve?~- Dr. Kelemen
1320   3|          megvizesített törülközõvel mosta az arcomat. Megbékélve, megtisztítva
1321   3|                  gondoltam magamban, hogy az eltévedés megérte a pénzt.~
1322   3|                   biztosan, hogy mennyi - az emlékirat azonban csak most
1323   3|         valahonnan a Múzeum körútról vagy az Üllõi útról fáradtan, kilumpoltan,
1324   3|               emberárnyék tovasuhanásában az ébredõ város elsõ kezdõdõ,
1325   3|                  nem egy szívük van, mint az embereknek, hanem több,
1326   3|              foltokban bocsátanak csak ki az utcára némi sárga gázfényt.
1327   3|              gázfényt. Ha szerencséje van az embernek, akkor szellõzött
1328   3|                   pincéreket talál. Ebben az esetben zsíros, pirított
1329   3|                 hihetõen pontosan mérnek. Az Üllõi útról nagy csapat
1330   3|                  A Kecskeméti utca sarkán az öreg, gesztenyés asszony
1331   3|      tetszenivágyás nélkül. A fiatalurak, az egyetemiek, még mélyen alszanak
1332   3|               boltokat is nyitogatják. És az apró kis utcákból embertömegek
1333   3|         újdonságairól beszélnek. Mindegy. Az idõ már felvilágosodott.
1334   3|             kékbõl átszürkült, megbarnult az atmoszféra. A szökõkút öreg
1335   3|                   Egyetemi hallgató lehet az istenadta, és nem találja
1336   3|      kétségbeejtik, és a sok, sûrû sínpár az édesanyja dúsan töltött
1337   3|                 nagy nehezen kikászálódik az aszfaltra.~8.~A kávéház
1338   3|                    Nemsokára látni, amint az Üllõi út felõl és minden
1339   3|     segélykiáltása adott volna jelt nekik az elindulásra. Doktorok ülnek
1340   3|                elkésett a felkeléssel.~9.~Az idõ most már délig bizonytalanul
1341   3|                   lépések hangos ritmusa. Az emeleti ablakokból bekötött
1342   3|                   tréfálkoznak. A lovakat az itatók itatják. A Belváros
1343   3|              felgyulladni a sarki boltban az elsõ lámpalángot, alighanem
1344   3|               hátra lehet nézni, hogy: ki az? Senki. És nem többet, de
1345   3|           taposott, elvénült erõ, amelyet az emberek, a sietõ, dolgozó
1346   3|              nyugodtan megszámlálhatjátok az óraütéseket.~ ~
1347   3|              akarok beszélni. Elbúcsúzott az apjától, anyjától, testvéreitõl,
1348   3|               irányban tartok, mint te.~- Az mindegy - mondotta Gracián
1349   3|            Gracián kegyetlenül -, mindegy az -, és már tovább sietett.~
1350   3|                  kedves és okos fiú volt. Az ölemben hordoztam gyerekkorában,
1351   3|                   a fáradozásaimon.~5.~Ez az ifjú arc a maga szûzies
1352   3|               kerülhetõ tortúrák nyomait, az elferdüléseket, amelyeket
1353   3|         árnyékokat, amiket nem mos el még az éjszaka sem, még a sötétség
1354   3|                    jókor indul, szép lesz az élete, mint egy álom, valószínû,
1355   3|               feszes léptekkel, mint azok az emberek, akik túl boldogok.
1356   3|               mondani, meggondolatlanság, az ifjúság és az egészség gõgje!...
1357   3|          meggondolatlanság, az ifjúság és az egészség gõgje!... Nem kiáltottam
1358   3|              erdõket és berkeket, amelyek az út mentén egymást váltogatták,
1359   3|              hazulról, a gyermekkoromtól, az emlékeimtõl, a tanítómesteremtõl,
1360   3|         emlékeimtõl, a tanítómesteremtõl, az egész régi életemtõl.~9.~-
1361   3|          színleltek, egyszersmind azonban az égbolt végtelen távolságaiba
1362   3|               mintegy tükörbe kacérkodva. Az orr nemes és tökéletes rajza
1363   3|                   látszik, pótolni akarta az idõveszteséget. Hiába, újra
1364   3|                 árnyékokkal.~A kékes szín az ilyen fehér lest kontúrjaiban
1365   3|               mintha most keltek volna ki az ágyból, óriási párnák közül.~
1366   3|                Már majdnem kézzel illette az egyiket - mialatt szemei
1367   3|                már majdnem kézzel illette az egyiket, amikor csakugyan
1368   3|               magokban szánják, kinevetik az idõsebb férfiak fellobbanásait.~
1369   3|                 elfoglalták a látóhatárt, az utakat. Rettenetes és szívremegtetõ
1370   3|              Meredten feküdtek hanyatt, s az égre nézve - ürügyképpen -
1371   3|          mozdulatlan és reménytelen, mint az élet. Mozgott, hullámzott
1372   3|                 és szánalmasnak tûnt fel. Az ifjúság féktelen vágya,
1373   3|                    22.~A látóhatárt ebben az irányban két óriási szikla
1374   3|                  és baljóslatú volt, mint az a völgykatlan, hol Hagen
1375   3|                Hagen megölte Siegfriedet. Az aljában valóságos torlaszt
1376   3|                 nõi testek. El volt zárva az út teljesen. Gracián négykézláb
1377   3|                   volt, mint egy hõs, aki az élettõl búcsúzik.~23.~Azután
1378   3|                   amely hirtelen átfutott az ajkakon, mint a hullámgyûrûk,
1379   4|                   suhogtattam a levegõben az ócska, de kitûnõ acélt.~-
1380   4|             Sünder das ewige Leben.”~- Ez az a pallos - betûzte Margit
1381   4|                   magyarázó cédulát -, ez az a pallos, amellyel az utolsó
1382   4|                  ez az a pallos, amellyel az utolsó halálos ítéletet
1383   4|                   a kivégzés? - kérdeztem az õrtõl.~Az õr azonban nem
1384   4|           kivégzés? - kérdeztem az õrtõl.~Az õr azonban nem tudott semmit
1385   4|                   adományozott, bár ebben az egyben nem vagyok biztos.
1386   4|                     részletesen benne van az egész dolog a krónikában,
1387   4|                régiségtárral, áthaladtunk az óriási, kõkockás csarnokon,
1388   4|                 XVII. századbeli koromnak az illata áramlik, és lejöttünk
1389   4|      Jakab-templomban a szárnyas oltárok, az aranyozott faszobrok, a
1390   4|           céhmesternek. Akkor ez imponált az embereknek, ezerhétszáz
1391   4|                   vörösesszõke haja volt. Az ilyen férfiak tudnak szeretni
1392   4| mézeskalácsos-ipar aranykorát élte. Abban az idõben az emberek szerették
1393   4|          aranykorát élte. Abban az idõben az emberek szerették a mézeskalácsot.
1394   4|                  Schmith hogyan gyûjtötte az aranyakat rakásra a ládájában.
1395   4|                 kezük, de belül fáj nekik az elhagyatottságuk, és a dacuk
1396   4|                Mindenkiben megszimatolják az irtózást, az undort és az
1397   4|               megszimatolják az irtózást, az undort és az ellenszenvet,
1398   4|                 az irtózást, az undort és az ellenszenvet, amelyet csúnyaságukkal,
1399   4|               elhatározta magát.~- Mit ér az aranyom, és mit ér az, hogy
1400   4|                  ér az aranyom, és mit ér az, hogy céhmester vagyok -
1401   4|                 semmit. Nem szeret senki. Az emberektõl nem koldulhatok
1402   4|                Constant prépost úr, akkor az asszony szeretni köteles
1403   4|                kellett neki kiválasztani. Az ilyen emberek egyszerre
1404   4|                   a tetejében, irigyeljék az emberek. Paul Walternek,
1405   4|                  emberek. Paul Walternek, az ötvösnek a lányát, Évát
1406   4|    Ezerhétszáznegyvenkettõ márciusában.~- Az elõbb harminckettõt mondott -
1407   4|                    Harminckettõt? Persze, az ezerhétszázharminckettedik
1408   4|                  nevét nem tudom, elvégre az ember nem emlékezhetik mindenre -
1409   4|                lett. A dolog magyarázata, az volt, hogy a városbíró fia
1410   4|                gazdagabb võlegényt akart. Az aranymûvesség és az arannyal
1411   4|                akart. Az aranymûvesség és az arannyal való foglalkozás
1412   4|                foglalkozás kapzsivá teszi az embereket. Ez menti Paul
1413   4|                 csakugyan azt hitte, hogy az arany egyenlõ a boldogsággal.
1414   4|                  akkor nem volt divatban. Az ezerhatszázas és hétszázas
1415   4|                 és persze Éva sápadt volt az esküvõn, mint ahogy illik.
1416   4|              takarékoskodni vele szemben. Az ilyesmit a húszéves lányok
1417   4|            Undorodott a kedveskedéseitõl, az alázatoskodásaitól, a rettenetesen
1418   4|               kárpótolva érzi magát, hogy az övé lehet ez a szépséges
1419   4|                   ez a szépséges nõ. Hogy az hideg maradt az õ undok
1420   4|                  nõ. Hogy az hideg maradt az õ undok hüllõcsókjai közepette,
1421   4|                  megaláztatás még fokozta az infernális szenvedélyének
1422   4|         szenvedélyének erejét.~Ugyanennek az évnek a decemberében, nyolcadikán,
1423   4|               hálószobában. Nem érte ott. Az ajtó be volt zárva. Zörgetett,
1424   4|                   a pillanatban ugrott ki az ablakon a bíró fia. Schmith
1425   4|              feleségét; kifogta, kiemelte az életbõl, mint a horgász
1426   4|                 horgász a halat a vízbõl. Az övé volt, nem lehetett többé
1427   4|         megelégedettséget érzett Schmith.~Az ítéletet egykedvûen fogadta;
1428   4|                 végre a halálos ítéletet. Az egész város ott volt, kivéve
1429   4|            közelbõl. Schmith meglátta, de az arca nyugodt maradt.~Senki
1430   4|                    Itt szünetet tartottam az elbeszélésemben, és vizsgáltam
1431   4|              Kissé elfogódott volt - amit az elbeszélésemben szereplõ
1432   4|          dolgoztam.)~Azután mind a ketten az óriási gótikus fõoltár szemléletébe
1433   4|   Marianovicsékkal. Mikor behurcolkodtunk az Üllõi úti bérkaszárnyába,
1434   4|               egész kertjeiben mi voltunk az urak, nagyon siralmas volt
1435   4|                  csak szomorkodni tudtam. Az emberek, akiket az elsõ
1436   4|                tudtam. Az emberek, akiket az elsõ nap láttam és megfigyeltem,
1437   4|             család. Velünk szemben laktak az elsõ emeleten. Valamikor
1438   4|               jártunk össze, de e napon - az ottlakásunk ötödik vagy
1439   4|                  úr. Elmondta édesapámnak az elbocsátásának történetét.
1440   4|                   fordultam. Most kiadták az utamat; menj a pokolba.
1441   4|               untatom -, hogy ismerje meg az államhivatalnokok sanyarú
1442   4|                   ebben a rendszerben, de az én esetem élénken példázza,
1443   4|                   nem történhetnek.~Aznap az apámnak akarva nem akarva
1444   4|             higgye el, van hajlamom, akár az orvosi, akár a mérnöki tudományokról
1445   4|                   éjféltájban Marianovics az asztaltól, s mint olyan
1446   4|                olyan ember, aki tudja, mi az illem, megköszönte apámnak
1447   4|             hazament. Utána kinyitogatták az ablakokat, kiszellõzték
1448   4|                  mikor tizenegykor jöttem az iskolából, találkoztam Marianoviccsal.
1449   4|              lompos asszony, panaszkodott az édesanyámnak:~- Nem tudom,
1450   4|                 adom férjhez a leányomat, az uram mindig azt mondja,
1451   4|                   hogy azzal ne törõdjek, az az õ dolga, de nem tesz
1452   4|                hogy azzal ne törõdjek, az az õ dolga, de nem tesz semmit.~
1453   4|             módjára bocsátotta el magától az állásait, és ismét más és
1454   4|                 lépcsõházban megállította az embereket, és úgy mesélte
1455   4|              embereket, és úgy mesélte el az affairját a kiadóhivatali
1456   4|                  igazgatóval, mintha csak az operában aratott nagyszabású
1457   4|                  kell csinálnunk Terával. Az a leány már 28 éves, hadd
1458   4|             beállított hozzánk, apám volt az, aki a legkedvesebben kérdezõsködött
1459   4|             legkedvesebben kérdezõsködött az egészsége felõl.~Én mindezközben
1460   4|             mindezközben figyeltem Terát. Az elsõ években tetszett nekem
1461   4|                  gondot fordít arra, hogy az a néhány rövidebb szál haj,
1462   4|           dicsfény ott rezegjen, lobogjon az arca körül. Vérszegény,
1463   4|           húsosnak, ruganyosnak tetszett; az utóbbi idõben rohamosan
1464   4|                  észre nem venni. Ez volt az egyetlen témája Marianovicsnénak.
1465   4|                mondta anyámnak -, így jár az az anya, akinek egy ilyen
1466   4|             mondta anyámnak -, így jár az az anya, akinek egy ilyen nemtörõdöm
1467   4|                ahogy van - utolsó. Kérem, az az ember beszél nekem, hogy
1468   4|                   van - utolsó. Kérem, az az ember beszél nekem, hogy
1469   4|                Semmit. Nem igaz?~Így telt az idõ.~Most, ma egy éve volt.
1470   4|                  látszik - mondotta -, ez az élhetetlen Marianovics mégis
1471   4|               pisszeg, s odahívja anyámat az ajtóhoz.~- Nézze csak, ez
1472   4|                 ajtóhoz.~- Nézze csak, ez az a fiatalember - mondja anyámnak.
1473   4|                  köhögött.~- De hiszen ez az ember mellbeteg - kiáltott
1474   4|             Terkába. És ilyenkor nem nézi az ember a betegséget, hanem
1475   4|          férjhezadási terveivel. Már csak az apróhirdetésekben bízott.~-
1476   4|               Nemsokára fölolvasta nekünk az elsõ apróhirdetést.~Fiatal
1477   4|                 nagyon sokat vártak ettõl az akciótól. És Marianovics
1478   4|                   szívdobogva indultak el az ismeretlennel való találkozásra.
1479   4|                Marianovics pedig unta már az örökös fizetést. A nõk azonban,
1480   4|           szalmaszálhoz, úgy ragaszkodtak az apróhirdetéshez.~Egy este
1481   4|               szólt:~- Ha jól meggondolja az ember a dolgot, ehhez szerencse
1482   4|           vállalkozó. Éppen beszéltük ezt az urammal, de amellett maradtunk,
1483   4|                 fogunk beleírni. Nem. Ezt az egyet nem!~Marianovicsné
1484   4|          konyhánkból, ahogy Don Carlosban az anyakirálynõ a nagy jelenet
1485   4|                   mama ritkán jött át, és az apróhirdetés-ügyletekrõl
1486   4|                  szituálva. Terka például az õszi kabátját viselte egész
1487   4|               konyhában elmosatlan maradt az edény, míg Terka, akinek
1488   4|               apróhirdetést nem közöltek.~Az elsõ tavaszi napokon megbetegedtem.
1489   4|                 csináltat. Megfeledkeztem az iskoláról, a barátaimról,
1490   4|              letettek a reményrõl. Szinte az volt a hangulat, hogy nekünk
1491   4|                 neki, hogy a doktor bácsi az iskolakönyveket már jó elõre
1492   4|                 gyógyulás boldog napjait. Az elsõ napon, hogy újra beköltöztünk
1493   4|          kieszeltük a dolgot. Ami biztos, az biztos, de a nyakamat teszem,
1494   4|                  Azután sietve fölsorolta az eshetõségeket. Hogy a számítás
1495   4|              esetleg fölolvasni.~- Hiszen az elsõ võlegénye is - isten
1496   4|                   beteg ember volt, de ha az esküvõig elélt volna, mérget
1497   4|                    mérget veszek rá, hogy az odaadó, önfeláldozó ápolás
1498   4|               volna. Ismerem a leányomat, az én lányom. Marianovicstól,
1499   4|                  kézmozdulattal üdvözölt. Az anyja pedig tovább, hosszan
1500   4|                tovább, hosszan fejtegette az apróhirdetés-terv esélyeit.~