1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2102
Nov.
1501 4| rendelkezett. Marianovicsék úsztak az örömben, Terka pedig szépülni
1502 4| hiszem, hogy a nõket szépíti az, ha a férfiaknak tetszenek,
1503 4| senki sem törõdött vele.~Az esküvõrõl, a részletekrõl
1504 4| Nem bírom ki itthon.~- Az apáddal?~- Igen, vele is
1505 4| szocializmus nem tetszik az öregúrnak.~- És legkevésbé
1506 4| öregúrnak.~- És legkevésbé az, hogy én magam is szocialista
1507 4| okok?~- Hát nem hallottad az esetemet?~- Nem én!~- Hát
1508 4| átkozottul egyszerû dolog volt az! Hallgass csak ide.~Július
1509 4| hét elõtt.~Éjfélkor bújtam az ágyba. Fájt a fejem, nem
1510 4| Sok bajom volt emiatt is az apámmal, aki azt képzelte,
1511 4| aki azt képzelte, hogy az õ szangvinikus temperamentumát,
1512 4| százméternyi távolságban van az alsó, régi kúriától, ahol
1513 4| vacsoránál éppen azt bizonygattam az apámnak, hogy milyen nevetséges,
1514 4| Szerettem volna megnézni az arcát, a termetét; elbírok-e
1515 4| Hallhattam, hogy kiemeli az ablaküveget, keresztülhasítja
1516 4| hallottam, mire elöntött az izzadtság. Ekkor vettem
1517 4| vagyok. A szívem dobogott, az inaim reszkettek, és a szájam
1518 4| világosságnál dolgozik-e. Az ajtó alatt semmi fény se
1519 4| pénzszekrénynél áll! Egészen az ajtóig lopóztam. A szívemet
1520 4| azután hirtelen kicsaptam az ajtót.~Két lépéssel a pénzszekrénynél
1521 4| belõle. Éreztem, hogy ez az ember halálosan megijedt.
1522 4| Csak harapni tudott ez az agyonra ijedt ember, de
1523 4| vaskapcsok, úgy tapadtak rá az ujjaim a nyakára. Fáradhatatlanul
1524 4| nyomtam. Szinte beleszédültem az erõlködésbe és az ölnivágyás
1525 4| beleszédültem az erõlködésbe és az ölnivágyás állati kéjébe.~
1526 4| gyertyavilágnál megnéztem az embert. Péter volt, a tavalyi
1527 4| szemei dülledten néztek reám. Az arca szederjes volt. Halott
1528 4| azután ész nélkül hozzáláttam az élesztgetéshez. Dörzsöltem,
1529 4| Dörzsöltem, vizet freccsentettem az arcába, majd fejetlenül
1530 4| három kutyánk ott hever az udvaron, döglötten. Két
1531 4| otthon a doktor. Folytattuk az élesztgetést egész hajnalig,
1532 4| gyönge embert, akit megõrölt az élet, a munka és szegénység,
1533 4| állott. Nagyon fölizgatta az emlékezés. Vigasztalni próbáltam,
1534 4| motívuma maga is megérdemli az érdeklõdést. E motívum a
1535 4| embereknél tapasztaltam. Ez az asszony teljes életében
1536 4| És ennek a következménye az lett, hogy keresztapának
1537 4| nem sejtette, mi vár rá.~Az anyja, mint nagyanyám meséli,
1538 4| nagyanyám meséli, úszott az örömben, és nyakra-fõre
1539 4| vetkõzötten játszadoztak otthon az udvarban, dúskálva a homokban,
1540 4| igénybevételével letette az érettségit, mint önkéntes,
1541 4| megalapozni.~Megtörtént az esküvõ. Barnabás anyja örömkönnyeket
1542 4| 000 forintos hozományt. Az esküvõn harmadnap reggelig
1543 4| meghívta a legjobb ivókat, az egyik barátja, valami Feri
1544 4| legszebbeknek a megyében.~Ebben az idõben kezdtem tanulmányozni
1545 4| voltak: „Hogy is mondja csak az én atyai barátom, a báró...”,
1546 4| báró...”, vagy: „A báró az effélét nem tartja fér dolognak!”
1547 4| azonban Barnabásból hiányzott az energia és a bátorság, hogy
1548 4| vett, használatlanul lógott az ebédlõ falán. A puskák mintha
1549 4| mindig megbánta; nem gyõzte az ivást, éjfélre mindig az
1550 4| az ivást, éjfélre mindig az asztal alá került, és azután
1551 4| meghazudtolták, a pózait, az újmódi kézfogásait és köszönési
1552 4| vette drága pénzen. Ugyanez az erdõmester oltotta Barnabás
1553 4| kutyakérdést. Feleségével, ezzel az ellenszenves, csúnya, kövér
1554 4| hétig olvasta és szaglálta az árjegyzékeket.~Mikor látogatást
1555 4| látogatást tettem náluk, engem is az ostoba kutya-bolondériájával
1556 4| Igen, egy dog - nyafogta az asszony -, én is ezt szeretném
1557 4| Van neked fogalmad, mi az a dog. Hallja, Janka, micsoda
1558 4| otthagytam õket. Csodálatos, hogy az efféle haszontalanságok
1559 4| utánvéttel. T.i. levelet írt az állatkereskedõnek, hogy
1560 4| visszaküldi és bepereli. Az állatkereskedõ erre a következõket
1561 4| kínáltam. Ha akarja, vegye meg. Az állataim értékével egészen
1562 4| tulajdonságát hûen leírtam, az árából egy krajcárt sem
1563 4| aznap írt, hogy küldjék az állatot.~A jó sors megengedte,
1564 4| legnagyobb részét úgyis az ebédlõben, az asztal vagy
1565 4| részét úgyis az ebédlõben, az asztal vagy a hintaszék
1566 4| ketrec vastag papirosát, és az óriási kutya elõttünk állt
1567 4| Barnabás még egyszer elõkereste az állatkereskedõ levelét,
1568 4| társaságba enélkül nem járhat az ember! Stb.~Mondom, nagybátyám
1569 4| hát hamarosan behívatta az inast, és megparancsolta
1570 4| Nem szép a káröröm, ezt az iskolában is tanultam, de
1571 4| elégedve a fejleményekkel.~Az inas kinyitotta az ajtót.
1572 4| fejleményekkel.~Az inas kinyitotta az ajtót. Hoppy fölállt, ásított,
1573 4| kiálló fogával kibámult az ablakon.~- Hoppi! - mondta
1574 4| a helyükrõl. Megértettem az állat néma tekintetét.~-
1575 4| gondolatomtól. Becsengette az inast, és egy kiló sertéshúst
1576 4| mészárszékbõl.~- Fontos, hogy az elsõ ebéd ízeljék neki -
1577 4| hogy értesülésem szerint az egész háztartásukba nem
1578 4| finom csemegén. Megette az utolsó falatig. Barnabás
1579 4| Barnabás majdnem könnyezett az örömtõl, hogy a kutya, elegáns
1580 4| elfogadta õt gazdának. Õt, az egyszerû polgári szülõk
1581 4| szimat pedig valószínûleg az igazságot deríti ki, a tiszta,
1582 4| kutyától. Barnabás még azt is az elõnyére magyarázta, hogy
1583 4| Nemes állat. Kifárasztotta az utazás. Egy parasztkutya
1584 4| parasztkutya hetekig is elbírja az éhséget, szomjúságot és
1585 4| álmatlanságot. Minél finomabb az állat idegrendszere, annál
1586 4| rémületünkön. Nagybátyám csöngetett az inasért, és megparancsolta
1587 4| megparancsolta neki, hogy hozza be az ostort.~- A kutyát nem szabad
1588 4| szakkönyv is ezt ajánlja.~Az inas azonban nem mert keresztüljönni
1589 4| oldotta meg a dolgot, hogy az ostort átdobta nekem Hoppy
1590 4| Hoppy nem vette tudomásul az ütést, Janka nénihez rohant,
1591 4| én már éppen megelégeltem az izgalmakat. Hamarosan távoztam.~
1592 4| kútnál Julisnak, hogy a kutya az asszonyt jobban kedveli,
1593 4| jobban kedveli, ellenben az úrra haragszik néha, és
1594 4| csontokat rendelt. Ahányszor az apám találkozott vele, mindig
1595 4| pedig cukorért beküldte az urát a kávéházba, hogy megetethesse
1596 4| sütöttek. De nem soká tartott az öröme. Hoppy makrancoskodott.~-
1597 4| közé, belekeverte a szíjat az asszonyok szoknyájába, és
1598 4| Barnabás bácsi szégyellte magát az erélytelenségéért, és kedélyeskedve
1599 4| Erre csak szépen, erre!~Az ügyet azonban nem lehetett
1600 4| Elvette Barnabás kezébõl az ostort, és hatalmasakat
1601 4| megharapta a mosónõt, és ráugrott az inasra. A mosóné húsz koronát
1602 4| kapott fájdalomdíjul, és az inasnak föl kellett emelni
1603 4| hagyni. Barnabás nem bírta el az állat néma bojkottját.~Hozzá
1604 4| állatok is visszaadjuk olykor az embereknek a kölcsönt azért,
1605 4| rájönni, hogy ezt a kutyát az elsõ nap agyon kellett volna
1606 4| biztosan nem állíthatjuk. Az utcaseprõk mind egyformán
1607 4| jobbra, balra; a végén az ember imbolyog.~Szókratész
1608 4| Szókratészt.~Egy fekete leány jött az utca végérõl. Kissé ittas
1609 4| Szókratész kezébõl a seprõt. Az öreg felriadt.~- Mi, mit
1610 4| Bácsi te, engedj söpörni!~Az öreg ránézett az ittas leányra.
1611 4| söpörni!~Az öreg ránézett az ittas leányra. Nagy termetû,
1612 4| Zenóbiának hívták. Elment az anyjával Thesszáliába. Még
1613 4| kis lány volt. Én is meg az anyja is egészségesek voltunk.~
1614 4| lehet, hogy én vagyok az a lány. Tegnapelõtt jöttem
1615 4| Tegnapelõtt jöttem a városba. Az anyám azt mondta, hogy az
1616 4| Az anyám azt mondta, hogy az apám alighanem utcaseprõ
1617 4| még él. Szókratész a neve! Az a neved? No! Megölellek,
1618 4| neved? No! Megölellek, hátha az apám vagy!~Az öreg elhúzódott,
1619 4| Megölellek, hátha az apám vagy!~Az öreg elhúzódott, az jutott
1620 4| vagy!~Az öreg elhúzódott, az jutott eszébe, hogy a leánya
1621 4| amaz, és mozdulatlanul állt az öreg mellett maga elé nézve.~
1622 4| össze egymás nyakába borulva az öreg, poros szürke Szókratész
1623 4| fekete lánya.~A PÁSZTOR~Az athéni temetõ kapujában
1624 4| arcuk. Beszélgetnek.~... Az én fiam pásztor volt egy
1625 4| füvet talál.~Itt legeltette az én fiam a kereskedõ birkáit.
1626 4| volt, s olyan szép volt az én fiam, mint a Hermész-szobor.
1627 4| Gyönyörûen tudott fuvolázni az én fiam. Fuvolázott, mikor
1628 4| Fuvolázott, ha feljött az égre a rózsaujjú hajnal,
1629 4| fuvolázott, ha leszállott az árnyékos, méla alkonyat.
1630 4| szõke, szomorú lányok ezek, az alsó testük olyan, mint
1631 4| magukkal epedõ, édes hangon.~Az én fiam fújta a fuvoláját,
1632 4| hiába sietett fel Apolló az égre, többé nem hallhatta
1633 4| szerelmes lányok közé, kiknek az alsó teste olyan, mint a
1634 4| lovaké s a hajuk olyan, mint az õszi alkonyat színe és a
1635 4| fuvolázzon nekik, mert szép volt az én fiam, és senki úgy nem
1636 4| Sebbel-lobbal szaladtam le az emeletrõl.~Siettem. Õ a
1637 4| mégis arányos alakja, amely az árnyékos lépcsõház homályából
1638 4| mondottam (kissé csendesebben az illendõnél), és gyufát gyújtottam.~-
1639 4| nagyságos asszonyom? - kérdeztem az utcán.~- Nem, a házmesternél
1640 4| tisztában voltam, hogy ennek az apró asszonynak egyetlen
1641 4| amikor már csaknem elfeledtem az egész ügyet, valaki a fülemnél
1642 4| közben azokat nézegette. Az egész elhelyezkedésében,
1643 4| elhelyezkedésében, ahogy az asztalra tette antilopbõrbõl
1644 4| asszonyom... - mondottam, de az utolsó szavam már kacajba
1645 4| Itt golyó ment keresztül. Az uram rám lõtt. Kórházban
1646 4| vették ki. Képzelheti, hogy az a szegény ember sokat sírt,
1647 4| gondolja - folytatta -, hogy ez az egyetlen. A katonatiszt,
1648 4| katonatiszt, akivel megszöktem az uramtól, fél év múlva szintén
1649 4| Azóta itt élek a nõvéremnél. Az uram két hét alatt tíz ajánlott
1650 4| megyek. Ha már visszamennék, az uramhoz mennék, mert jó
1651 4| mondtam -, de térjünk vissza az ön jobb csuklójára. Miért
1652 4| csuklójára. Miért akarta az ura megölni? - erre vagyok
1653 4| elnevessem magam. Jóllehet, az élettörténete lényegesen
1654 4| vártam. Párszor elsétáltam az épület homlokzata elõtt,
1655 4| következett, és Mariska folytatta az útját.~- Egy barátnõm -
1656 4| jól megértik egymást.~- Az igaz, a legjobb barátnõk
1657 4| megcsináltatom.~- Hol van ez az ékszerész?~- A Sütõ utcában.~-
1658 4| De hát mit nevet annyit, az Istenért? - szólott minden
1659 4| nevetésem oka kézenfekvõ. Az ön alakja, orrocskája, mozdulatai,
1660 4| tesznek reám. Nemkülönben az ön szeretetreméltó kedélye,
1661 4| reális gondolkodása és az a mód, ahogy az életét berendezi.
1662 4| gondolkodása és az a mód, ahogy az életét berendezi. Nincs
1663 4| vállal.~- Honnan ismeri ezt az ékszermûvészt - kérdeztem
1664 4| antikváriumba, sétáltunk egyet az Andrássy úton, végre azt
1665 4| kapujában.~3.~Nem tartotta be az ígéretét, nem jött be többé
1666 4| halálra kacagták magukat az arcképükön, amely, úgy látszik,
1667 4| Budapesttõl. Visszamegy az urához. Három vagy négy
1668 4| Tudja, ha látta volna azt az embert, mikor még együtt
1669 4| vették volna ki. Nem engedtem az utcára, míg jól körül nem
1670 4| poste-restante osztályban, az ékszerésznél, a kesztyûsnél,
1671 4| szóltam -, és siessen az urához. Ennek a derék embernek
1672 4| kisiettem a cukrászdából.~Ez az apró, könnyûvérû és korlátolt
1673 4| talán legjobb ízû nevetéseim az alakjához fûzõdnek. Azóta
1674 4| gondolkodásuk egyoldalúságának bája.~Az utolsó találkozás a doktornéval
1675 4| szerteszét a kirakatokat, az embereket, a toaletteket.
1676 4| mennem egy kapu alá, mert az emberek csoportosulni kezdtek
1677 4| lakótársat!~Másnap kiírtam az egyetemen egy kis cédulán:~
1678 4| a vidéki fiút Budapesten az elsõ idõben különösen megdöbbentett.~-
1679 4| felsõ polcokat. Kipróbálta az ágyakat, és ott is a jobbat
1680 4| gólya-dolog tolakodni. Majd az utolsó napon késõ este tartsd
1681 4| napon késõ este tartsd oda az orrod, és simán beiratkozhatsz.
1682 4| mosollyal gyönyörködtem másnap az egyetemi aulában nyüzsgõ
1683 4| diákok tolongásán, akik az iratkozó helyiség vasajtaját
1684 4| hozzászoktatott ahhoz, hogy a kanapé az övé. Eleinte tudniillik
1685 4| fönntartva. Ha nem keltem föl az elsõ percben, hanyagul így
1686 4| hát ebédjegyeket lumpolt az ismerõseitõl; a néhány napra
1687 4| kiabált, és mozgósította az egész pincértábort.~Hogy
1688 4| pénzt szerezhetett volna. Az egyetemi hallgatók ugyanis,
1689 4| Nyolctól tízig újságot olvasott az ágyban. Közben felkelt,
1690 4| Gyermekkorom óta belém csepegtették az elvet, hogy mosdatlan kézzel
1691 4| vajaskenyeret, újat kent föl, hozzá az ablakból kiszedte a mézes-üvegemet,
1692 4| ragadós kezekkel visszafeküdt az ágyba.~Céltalannak tartottam
1693 4| élt, ilyenkor fölhasználta az alkalmat, és elmesélte bajait
1694 4| elhagyatottsága hasonlított az én magányomhoz, amely az
1695 4| az én magányomhoz, amely az idegen fõvárosban jó ideig
1696 4| kezdtem megérteni, hogy az élet jórészt nem örömökbõl
1697 4| támadólag.~- Hétfõ - felelte az asszony.~- Szombaton megkapja! -
1698 4| sürgõsebb fizetnivalóim vannak.~Az asszony szerényen köszönt
1699 4| csodálkozva.~- Így kell az ilyennel bánni - mondta
1700 4| bejön nyávogni, hazudni az õ bajairól és nyavalyáiról,
1701 4| embernek tartozni kétszeresen az. A fiú udvariatlansága kétszeresen
1702 4| zsebregyûrte a bankót, és az ablakban megvacsorázott
1703 4| hónapban nem fogod gyõzni az evést. Az édesanyám most
1704 4| nem fogod gyõzni az evést. Az édesanyám most kissé beteges,
1705 4| föl Misi mindenemet, csak az én édesanyám maradjon egészséges.~
1706 4| kisvártatva szó nélkül fölkelt az ágyból, s elfújta a lámpát.~-
1707 4| hajjal. Leültek, lefoglalták az asztalt, kártyát vettek
1708 4| hangosan kiabálva vitatták meg az érdekesebb vagy kétes játszmákat.
1709 4| mondta Misi felugorva, amikor az ajtó becsukódott - hallatlan
1710 4| hallatlan arcátlanság, az én lakásomba be mer nyitni!
1711 4| hozzá, hogy mit csinálok... Az én szobámba! No megállj,
1712 4| társaságát, fölvonultam az egyetemi könyvtárba, levelet
1713 4| vett elõ a szekrénybõl, az ablakpárkányra tette, majd
1714 4| ne nyúlj!~Azzal elment. Az utcán azonban megállt, fölnyúlt
1715 4| azonban megállt, fölnyúlt az ablakba, levette a skatulyát
1716 4| hogy mindez miért történik, az analízis misztériumai foglaltak
1717 4| kezdett a szekrényben.~Ezen az estén kissé fáradt voltam,
1718 4| jogosult. Misit t.i. azok közé az emberek közé soroltam, akiket
1719 4| Harmadnap is. Negyednap is. Az ötödik napon így szólt Misi
1720 4| lakásában nincsenek poloskák.~Az asszony majdnem sírva tiltakozott.
1721 4| poloskát.~- Jó - mondta Misi -, az éjjel össze fogok szedni
1722 4| gyertyafény mellett piszmogott az éjjeliszekrényen. Egy gyufaskatulyából
1723 4| tûzdelte õket. Fölültem az ágyamban. Misi megrezzent,
1724 4| nézett rám.~- Vigyen el az ördög! - mondotta -, neked
1725 4| mondottam ez alkalommal az idõsebbet megilletõ tisztelet
1726 4| Reggel felöltözött. Fölhúzta az õszi kabátját, behítta a
1727 4| nem hazudik, nem csapja be az embereket. Hát most nézzen
1728 4| Hát most nézzen ide. (És az asszony orra elé tartotta
1729 4| fogok, mennyi lehet ebben az ágyban? Ezt le nem tagadhatja.
1730 4| tagadhatja. Ezeket mind az éjjel fogtam. Ez a lakás
1731 4| Kiabált.~- Hát tudja meg az úr, hogy amíg nem fizet,
1732 4| kinyitotta a szekrényének az ajtaját.~A szekrény üres
1733 4| volna. Nem személye, hanem az összeg miatt, amellyel tartozott,
1734 4| mondta -, ott lakol még annál az utálatos banyánál?~- Igen -
1735 4| Van nekem elég. (Kivette az erszényét, és megmutatta,
1736 4| ebédelnem. De sokat gondolkodtam az esetrõl bosszankodás nélkül
1737 4| lassanként tanulhattam meg az életnek azt a nehéz tantárgyát,
1738 4| gyönyörû októberi nap estéjén az Andrássy úton belém ütközött
1739 4| rendetlenül fölhajtva. Az egyik cipõjének a szalagja
1740 4| cipõjének a szalagja kibomolva.~Az egész ember le volt horgasztva,
1741 4| kidülledten, megkínzottan bámulták az aszfaltot.~- Sándor - kiáltottam
1742 4| rajtam, hogy esz a fene.~Az utolsó szavakat majdnem
1743 4| alatt kifejtette a hatást az erõs puncs, és Sándor beszélni
1744 4| szüleim ott nyaraltak, és az idén az egész szabadságomat
1745 4| ott nyaraltak, és az idén az egész szabadságomat velök
1746 4| Elhatároztam, hogy erõt gyûjtök az ügyvédi vizsgára, kedvébe
1747 4| vizsgára, kedvébe járok az édesanyámnak, és még azt
1748 4| politizálok délutánonként az apámmal. Az elsõ két nap
1749 4| délutánonként az apámmal. Az elsõ két nap ment minden.~
1750 4| föltûnt a láthatáron ez az asszony, a lánynevén nevezem,
1751 4| Kissé hosszú derék, de az egész asszony ruganyos,
1752 4| a vágyamat, és izgatták az én izgalmaim. De kijelentette,
1753 4| izgalmaim. De kijelentette, hogy az urát nem szándékozik megcsalni.
1754 4| mesterkedés - nem akart az enyém lenni. Miért voltam
1755 4| szabadban való tartózkodás ad az emberbe. És ebben is volt
1756 4| viszony volt.~Elváltunk. Az asszony vidéki. Elmondta,
1757 4| Pesten nincsenek rokonai, az ura városi hivatalnok, semmi
1758 4| kerülök.~Visszajöttem. Elmúlt az augusztus. Azokon a meleg
1759 4| nemegyszer csengett a fülembe az Anna impertinens nevetése.
1760 4| kártyát sem küldtem neki. Az ilyenben fatalista vagyok.
1761 4| reggel, barátom, kopognak az ajtómon. Egy hordár lép
1762 4| elõtt, biztosan vár, és az egész napot együtt töltjük.
1763 4| Erre, barátom, kiugrom az ágyból, és eszeveszetten
1764 4| Ott rögtön megborotválnak. Az egész idõ alatt siettetem
1765 4| és a nénémtõl elkérni ezt az összeget. Mit tettem ehelyett?
1766 4| váratlan fordulat. Nézem az embereket, keresek egy ismerõs
1767 4| arcot, nincs senki. Leérek az Eskü térig. Gondolom magamban,
1768 4| Gondolom magamban, benézek az egyetemre. Bizonyosan lesz
1769 4| Bizonyosan lesz valaki az elõcsarnokban. Ekkor néztem
1770 4| elõcsarnokban. Ekkor néztem meg újra az órámat, pont tíz óra volt.~
1771 4| Nem, én ehelyett bementem az egyetemre, körüljártam a
1772 4| gyökerezett belém. Kijövök az egyetemrõl, végigmegyek
1773 4| senki. Most jut eszembe az órám aranylánca. Erre futva,
1774 4| drága láncomért, amelyért az apám százhúsz koronát adott,
1775 4| belátom, hogy elvégre ezzel az összeggel is elég jól el
1776 4| vigasztaltam magam, hogy az egész Rákóczi út tíz perc
1777 4| járás. De nem ám akkor, ha az ember az utca mindkét oldalát
1778 4| nem ám akkor, ha az ember az utca mindkét oldalát figyeli.
1779 4| értem gyalog, rogyadozva az izgalomtól a Baross térre.
1780 4| A néném fogadott:~- Mi az - mondta -, hogy egész nap
1781 4| sírtam, barátom, és ütöttem az asztalt. Ide nézz.~Sándor
1782 4| rejtegetnek a kis kézi táskáikban.~Az elsõ:~Vártam fél tizenegyig
1783 4| aki magánhivatalnok, és az éjszaka szakértõje. Nem
1784 4| szakértõje. Nem szeretem az éjszakai embereket. Örökösen
1785 4| részleteken nyargalnak, és az unalmasságig bonyolítják
1786 4| kávéházakat végigjártam már, s az esõ is bekergetett a lányokhoz.
1787 4| meghódíthatatlan csalfa szûzleány: az Álom, ölébe veszi a fejemet.
1788 4| fejemet. A lányok tudták, hogy az „õ” szerelmes ölelése kell
1789 4| öntötte ki a lelkét Micinek, az okos arcú, nyúlánk, fekete
1790 4| édes kis lányom, úgy van az. Te szereted az apádat,
1791 4| úgy van az. Te szereted az apádat, azt mondod, és minden
1792 4| Látod, nekem nincs meg ez az örömöm. Én gyûlölöm az apámat,
1793 4| ez az örömöm. Én gyûlölöm az apámat, pedig már meghalt.
1794 4| vagytok; én azonban nem. Az én sorsom az, hogy ilyen
1795 4| azonban nem. Az én sorsom az, hogy ilyen álmos, kilumpolt
1796 4| fiam, én úgy gyûlöltem meg az apámat, hogy ikerfia voltam
1797 4| hogy ikerfia voltam neki. Az ikertestvérem meg én úgy
1798 4| hasonlítottunk egymáshoz, hogy az disznóság volt. Érted, egyszerûen
1799 4| Érted, egyszerûen disznóság! Az apám, egy vérmes, önzõ ember,
1800 4| majomszeretettel, amellyel az ilyen heves természetû emberek
1801 4| amikor láttam, hogy ebéd után az apám ölébe veszi Pistát
1802 4| aki engem ölbe vegyen. Az apám testvére, egy vénkisasszony
1803 4| gondozta a házat, de biz az nem szeretett senkit, csak
1804 4| gyomrát. Kávézott mindig az istenadta. Szóval engem
1805 4| istenadta. Szóval engem nem vett az ölébe senki. Így haragudtam
1806 4| ne haragudj énrám, amiért az apa engem jobban szeret,
1807 4| különöset se találsz. De az már különös, hogy mire hazajött
1808 4| haltam meg, és a koporsóra is az én nevemet írták. A néni
1809 4| kedvenc Pista halt meg.~Az apa megjött, össze-vissza
1810 4| De azután megfigyeltem az apámat. Nem fájt neki semmit,
1811 4| nem veszti-e el a kedvét az ember ettõl a piszkos élettõl,
1812 4| élettõl, ha így kezdõdik, mint az enyém? És én jól tudtam,
1813 4| kedvében járni. Egyszer az öreg be volt csípve, mint
1814 4| búsulj, legalább a tied lesz az egész Tolcsvay-birtok, gazember.
1815 4| egy könnyet nem ejtettem az apám temetésén.~És most
1816 4| téged!...~Mici megtette. Az elbeszélõ morogva, álmosan,
1817 4| fáradozásait siker koronázta. Az embere elaludt.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~-
1818 5| messze Csehországból, hogy az Úr méltó tiszteletben részesüljön
1819 5| kõszínházban, ahol télen át az elõadásoknál zenéltek, valamelyik
1820 5| nem volt szorgalmas ember, az ambíció meg éppen távol
1821 5| Kumpert, mint hogy megkérte az üstdobost, Suseket:~- Kérlek,
1822 5| nekifeküdt a nagydobnak.~Az egész színházat betöltötte
1823 5| cincogások hallatszottak és az ócska trombiták hangjainak
1824 5| töredékei. De ez imponált. Az iparosok, akik a földszinten
1825 5| süllyesztõk alatt kibotorkáltak az utcára, és nemsokára a kocsmában
1826 5| összeszedték magukat, és már az elsõ pár taktus után, teljes
1827 5| játszottak már valamennyien. Az ifjúság vágyai és ábrándjai
1828 5| ábrándjai keltek életre az alkoholtól elzsírosodott
1829 5| volt, ameddig eljutottak. Az elsõ hegedûsüknek, Beránnak,
1830 5| Beránnak, valahányszor az ötödik fekvésnél magasabbra
1831 5| a tanítványai kinevetik az érthetetlen, komikus mondatait,
1832 5| a dobos, volt közöttük az egyetlen tehetséges ember.
1833 5| mûvészetének, készültségének az élvezése szerzett. Remekül
1834 5| pedig igen jó házai voltak. Az óraadás pusztítja, roncsolja
1835 5| kifinomítja és érzékennyé teszi az idegeket. Viszont azonban
1836 5| izgatta és nem érdekelte õket az, amit játszottak. Különösen
1837 5| játszottak. Különösen gyûlölték az angol operetteket és a magyar
1838 5| véletlenül éppen nem volt szükség az elrontott rézfúvók kellemetlen,
1839 5| milyen hitvány, gyenge az egész produkciójuk. Tehát
1840 5| hegedülni tanít, tehát rontja az idegeit, viszont azonban
1841 5| érzése ellen, harmadszor az óraadás izgalmainak és fáradságának
1842 5| ellensúlyozására, negyedszer az elégedetlenség és kellemetlen
1843 5| Erkeltõl, de abbahagyta. Az õrültek házába került valami
1844 5| szimfóniának a vázlatát hozta az útitáskájában. Hónapokig
1845 5| Harmadik szimfóná-t. De az egész dolog megakadt. Az
1846 5| az egész dolog megakadt. Az oboistát és a fagottistát
1847 5| se akadt, aki megvegye.~Az ötödik évben mintha újra
1848 5| jelentkezett a polgármesternél az oboista és a fagottista
1849 5| a közgyûlés leszavazta az indítványt, Stoczek ezek
1850 5| Végre megállapodtak, hogy az önkéntes tûzoltók zenekarát,
1851 5| nem kínálkozott reá, hogy az ivást abbahagyhassák. Ha
1852 5| Vért hányt, vége volt.~Az új karmester egy fiatal,
1853 5| Suseket elüldözte, mert az feleselni mert vele. Beránnak
1854 5| a Harmadik szimfóniá-t. Az egész város határozottan
1855 5| város határozottan ünnepelte az új karmestert. A régi muzsikusok
1856 5| muzsikusok a karzaton hallgatták az elõadást. Úgy érezték, hogy
1857 5| tragédiájuk tulajdonképpen az volt, hogy a XIX. század
1858 5| hogy muzsikával törõdjék. Az új nemzedék izgatott és
1859 5| valamennyien pontosan erre az idõre öregedtek meg és dõltek
1860 5| voltak, hogy ez rontotta meg az életüket, ez vette el tõlük
1861 5| rabolta el nemtörõdömségével az ambíciókat, ez kényszerítette
1862 5| ez kényszerítette rá õket az ivásra, arra, hogy nyomorultul
1863 5| ROZI~Rozira sokszor mondta az anyja:~- Ebbõl az lesz.~
1864 5| mondta az anyja:~- Ebbõl az lesz.~Nem az lett. Férjhez
1865 5| anyja:~- Ebbõl az lesz.~Nem az lett. Férjhez ment.~Szolgálni -
1866 5| gazdája is, egy orvos és annak az unokaöccse is, egy jogászfiú,
1867 5| parasztleánytól, akik nem tudják az ilyesmit megbecsülni, büszke
1868 5| tetszik. Örült, ha ránézett az úr. Számon tartotta, mikor
1869 5| tartotta, mikor jön látogatóba az ifiúr. És vasárnap délutánonként
1870 5| beosztva, a kõfaragóval, az éttermi segéddel és az õrmesterrel.
1871 5| az éttermi segéddel és az õrmesterrel. De nem adta
1872 5| kedvelte a legjobban. Ez az óriás termetû, vasizmú kõmûves
1873 5| Bakács téri templomban volt az esküvõjük. Rozi ez alkalommal
1874 5| Este megismétlõdött ez az érzése. A Rozin tudniillik
1875 5| Ezt loptad! - rivallt rá az ifjú férj.~- Ugyan, menjen,
1876 5| koronát keresett naponta. Az asszony kijelentette, hogy
1877 5| héten egyszer összejövünk az ismerõsökkel kártyázni,
1878 5| mondta Jóska - nem szeretem az ilyet.~De nem soká tudott
1879 5| tálalt föl, már hallgatott.~Az asszonynak öröme telt a
1880 5| mégse tudott változtatni az állapotokon. A sok szagos
1881 5| a szagukkal a szobájuk.) Az úrias, magas sarkú cipõ,
1882 5| olyasvalamit érzett, hogy az asszony nem fog kitartani
1883 5| számukra. Lakást kapnak érte, az pedig nagy sor. Mennyivel
1884 5| nagyon örült a dolognak. Az asszony majdnem annyit keresett,
1885 5| keresett, mint õ maga.~Ebben az idõben már nem tudta eltitkolni
1886 5| volt a munkától, és viszont az asszony túl élénken sürgölõdött,
1887 5| kiabált a férfi, és ütötte az asztalt, ahogy csak bírta.~
1888 5| azelõtt sohase történt meg. Az asszony azt kívánta tõle,
1889 5| mégis megtette. Megvolt az eredmény, a sógor sápadozott
1890 5| eredmény, a sógor sápadozott az irigységtõl. Az asszony
1891 5| sápadozott az irigységtõl. Az asszony annyira örült ennek,
1892 5| megtudok rólad valamit, az lesz, amit mondtam.~- Ugyan,
1893 5| menni!~- Hiszen még csak az kellene! Én nem megyek.~-
1894 5| nyugtalanságban élt. Gyanakodott. Az asszony elhanyagolta. A
1895 5| megteszi, ott talál valakit az asszonynál. Tisztában volt
1896 5| mégis meg akarta ölelni az asszonyt. De Rozi nem engedte
1897 5| szánalmas volt. Villamosra ült. Az út rettenetesen hosszúnak
1898 5| sötét oldalfolyosón, amely az ajtójukhoz vezetett, gyorsan
1899 5| és nesztelenül suhant át.~Az ajtó zárva volt.~És az ablak
1900 5| Az ajtó zárva volt.~És az ablak nagykendõvel elfüggönyözve!~
1901 5| Gondolkodott, hogy betörje-e az ablakot. Ha ott megy be,
1902 5| valaki ezalatt kimenekülhet az ajtón, és õ a nagykendõtõl
1903 5| nagykendõtõl nem is láthatja. Tehát az ajtóhoz lépett. Nekivetette
1904 5| hang se kérdezte, hogy ki az.~- Nyisd ki - mondta Jóska
1905 5| még rosszat fog gondolni az ura, Mondtam, hogy ne zárja
1906 5| ismételte Jóska gépiesen.~Az ajtó felnyílott. Egy nyúlánk,
1907 5| szegezett Jóskának.~- Lépjen el az útból - mondta ijedt és
1908 5| szappanok szagával keveredett. Az asszony az ágyban feküdt.~-
1909 5| szagával keveredett. Az asszony az ágyban feküdt.~- Mit akar
1910 5| leakasztotta a szegrõl a bárdot.~Az asszony látta, hogy hiába
1911 5| Segítség! - És kiugrott az ágyból. De Jóska akkorra
1912 5| teljes erejével rávágott az asszony homlokára.~Tompa
1913 5| vagy irodalmiabban szólva: az illata.~Csodálatraméltó
1914 5| megérezte és átérezte ezt az illatot, így szólt magában:~-
1915 5| akár ezek közül is, de az azután fontos legyen.~Ez
1916 5| azután nyilatkozott. De csak az óra végén.~Elõbb Erna végigjátszotta
1917 5| férfiakkal, De hadd mondom el az egész órát. Most következett
1918 5| szédületes tempókat vett... Az ördög se bírt volna vele.
1919 5| természetesen nem jött reá, hogy az adott esetben nagyot kéne
1920 5| Balázs modern pedagógus volt.~Az óra végén a fiú megkérte
1921 5| Erna úgy érezte, hogy itt az idõ, amikor a saját keserves,
1922 5| kárpótlást vegyen magának. Az elsõ másodpercben tisztában
1923 5| lány”. Pályázott rá, hogy az anyja, egy igen kedves,
1924 5| asszony, így emlegesse: „ez az Erna, ez egy bolond!” Pályázott
1925 5| véresre õket ugyanekkor. Az egész nõt a szerelmi visszautasítástól
1926 5| úgy, hogy a két nyelv, az igazi és a tükör-Erna nyelve
1927 5| Balázst, aki messze, valahol az Andrássy út végében rótta
1928 5| Andrássy út végében rótta az utcát, és az orra tele volt
1929 5| végében rótta az utcát, és az orra tele volt Ernával és
1930 5| szíve fájdalommal. A lényeg az volt, hogy mégis beigazolódott
1931 5| hogy mégis beigazolódott az, amit nem remélt és nem
1932 5| ritkábban alkalmazták rá az eddig oly sûrûn használt „
1933 5| átalakították, nem tudom, de az egész lány, most, ahogy
1934 5| Budapesten szokás. (Krisztusom! az élet rettenetesen sivár.)~
1935 5| volt utasítva. Ernának, az önbizalmának szüksége volt
1936 5| szabad feleségül venni, akit az ember már körülményesen,
1937 5| velük. Nem a barátnõinek az irigységére dolgozott, saját
1938 5| fukarsága mellett, azzal az egyetlen tulajdonsággal
1939 5| amilyen azelõtt volt. 5. Az ügy persze még súlyosbodik,
1940 5| Erna elhagyja a húszat, az egész komédia rosszabbul
1941 5| sír, hetekig nem beszél az apjával és az anyjával.
1942 5| nem beszél az apjával és az anyjával. 8. A papa és a
1943 5| de rövidesen megtartják az esküvõt. 9. Erna a második
1944 5| jelentékeny véletlen folytán. Az egész történet, a hozzáfûzött
1945 5| tanulságos példája annak az igazságnak, hogy sorsunkat
1946 5| csak kívülrõl láttam ezt az épületet, ma végre belülrõl
1947 5| is megláttam. Bementünk az igazgatói irodába, és apa
1948 5| féltem, mert sok tanár volt az irodában. A tanár egészen
1949 5| írjak naplót. Ezzel javul az írásom - és ez igaz is.~
1950 5| Veni Sancte. Templom után az iskolában felolvasták a
1951 5| felolvasták a szabályokat, és az osztályfõnök, Pertics János
1952 5| jutni és méghozzá ablaknál. Az én padomon szép faragások
1953 5| Balla Pistához mentem, és az emeletrõl az udvarra szappanbuborékokat
1954 5| mentem, és az emeletrõl az udvarra szappanbuborékokat
1955 5| nagyok mindig irigykednek, ha az ember mulat. Nem éppen a
1956 5| volna.~Szept. 10.~Tanulom az elsõ declinatiot, nem nehéz,
1957 5| elbeszélgetett velünk, mesélt, az ember örült neki, ha benn
1958 5| Nálunk nem lehet megcsinálni az ilyen versenyt, szüleim
1959 5| megtiltsák, Pistáéknál - akinek az apja két év elõtt meghalt -
1960 5| elõtt meghalt - könnyen megy az ilyesmi. Pista el van kényeztetve,
1961 5| nem hallja folyamatosan az ember: „ezt nem szabad”, „
1962 5| és ilyeneket. Egészen más az élet ott, ahol nincs apa.
1963 5| Erre õ azt mondta, hogy az õ bátyja, aki vegyész, nem
1964 5| aki vegyész, nem hisz. Az õ bátyja t.i. azt állítja,
1965 5| Igen ám, felelte Balla, de az Istent többen látták, és
1966 5| nem jelenik meg gyakran az embereknek, hisz akkor mindenki
1967 5| emberek közül senki se látta az Istent, és nem beszélt vele.
1968 5| Erre Pollák elmesélte, hogy az õ apja egy alkalommal Bécsben
1969 5| alkalommal Bécsben látta az Istent a városon kívül.~
1970 5| kitalálni.~Okt. 6.~Ma volt az Önképzõ-Kör gyászünnepélye
1971 5| Önképzõ-Kör gyászünnepélye az aradi vértanúk emlékére.
1972 5| szavalatokat, a gyászbeszédet és az énekeket. Egy Steiner nevû
1973 5| nyolcadikból remekül szavalta el Az aradi tizenhárom c. verset.
1974 5| mindig a magyarok elõtt. Az jutott eszembe, hogy sokkal
1975 5| arról írnának verset, hogy az aradi vértanúk halálát meg
1976 5| népség.~Okt. 14.~Ma délután az ebédlõben az asztalnál rajzoltam.
1977 5| Ma délután az ebédlõben az asztalnál rajzoltam. Sakktáblához
1978 5| készíteni. Elõször kihúztam az egészet tussal, azután a
1979 5| ecsettel. Ekkor odajött az asztalhoz Károly öcsém,
1980 5| fölkapaszkodott, meglökött, és az egész rajz tönkrement, mert
1981 5| megvertem. Este apa behítt engem az irodába (nem tudom, honnan
1982 5| kisebbet, a gyöngébbet, mert az nem szép, és férfikoromban,
1983 5| Okt. 15.~Ma hirdették ki az elsõ konferencia eredményét.
1984 5| csakugyan megmondtam, és még az osztályfõnök délutáni órájára
1985 5| nem haladtam még semmit az ismétlésben. T.i. reggel
1986 5| reggel nem tudok tanulni. Az ébresztõóra csengetése után
1987 5| van a szemem, de alszik az egész fejem - õ mindig azt
1988 5| mindig azt mondja, hogy „az ész reggel fog a legjobban!”
1989 5| igaz volna, akkor én már az egész latint legjobban tudnám
1990 5| latint legjobban tudnám az osztályban. Nagy kínnal
1991 5| fürdõszoba kis ablakán, az ég a tûzfal fölött látszik
1992 5| fürdõszobában is minden sötét, csak az asztal széle csillog, mint
1993 5| ráhatározom magam, levetem az ingem, és a mosdótál elé
1994 5| magamban egy szabályt, azután az ablakhoz megyek. Nézem az
1995 5| az ablakhoz megyek. Nézem az utcát. Nézem, amint nyit
1996 5| csak azt ismételné, hogy „az ész reggel fog legjobban”.
1997 5| mindenki, aki mást mond, az hazudik. Biztosan tudom,
1998 5| mukkanni. Ballának csak az a baja, hogy nehezen ír
1999 5| férjhez megy, holnap lesz az esküvõje. Erzsi, az új szobalány,
2000 5| lesz az esküvõje. Erzsi, az új szobalány, nagyon jó,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2102 |