Nov.

2001   5|           tanulnék, ha nekem tetszene. Ez az idõ azonban borzasztó messze
2002   5|                könyvem. Olyan örömet okoz az olvasása, hogy mellette
2003   5|             mondják, nem kell tudni, csak az elsõ és utolsó szavakat,
2004   5|                pedig el lehet morogni. És az a jó van benne, hogy vörös
2005   5|               félkör alakú szekrény, hogy az öreg sekrestyés - Szilveszter
2006   5|                Szilveszter bácsi - bemegy az ajtaján, mint egy házba.
2007   5|                 papok, felhúzzák a ruhát, az inget, a palástot, a stólát,
2008   5|                   ministrálni, amennyiben az összes lehetõ templomi dolgokat
2009   5|                   három pappal külön vagy az öt pappal külön - mert a
2010   5|                  a fiú elmagyarázta, hogy az összes misék napirendben
2011   5|            misealapítvány 325 éves, ezért az emberért 1000 misét mondtak
2012   5|                   halálos bûnben halt meg az illetõ, akkor, mint a Katekizmusban
2013   5|               apámtól. Õ azt mondta, hogy az egész a papok találmánya,
2014   5|                gyönyörû kézimunka, néztem az oltárképet, amely Jézus
2015   5|                tudjuk-e, hogyan származik az ember. Én azt mondtam, hogy
2016   5|                 már sok szánkó csilingelt az utcán. Egész délután az
2017   5|                   az utcán. Egész délután az ablak mellett tanultam,
2018   5|           Jézuskát, õ még nem tudja, hogy az egész csak komédia, és a
2019   5|              szülõk veszik. Milyen boldog az ember még ebben a korban!~
2020   5|               fekete sáros locspocs volna az egész világ. Mától kezdve
2021   5|                rajzoljam, de azután látva az õ örömét, örültem én is,
2022   5|                engem szeret, s jól elmúlt az idõ egész estig.~Most újévig
2023   5|                Sándornál ismerkedtem meg.~Az egyetemi esztendõk után
2024   5|                 Mindig elmaradt. Rettegek az utazástól. A magyar vasutak
2025   5|                 És ez a húsz-harminc perc az, ami miatt a lehetõ legnehezebben
2026   5|                  vonatra üljek. Telt-múlt az idõ. Sándor megházasodott.
2027   5|                 aki következetesen figyel az ilyen dolgokra - az elsõ
2028   5|                figyel az ilyen dolgokra - az elsõ pillanatra megállapíthatta
2029   5|               megállapíthatta volna, hogy az asszonykának semmiféle jelentékeny
2030   5|                  kis hegyvidéki várost.~- Az ebédnél - mondta Sándor -
2031   5|                 Sándor - találkozni fogsz az anyósommal, Irén mamával.
2032   5|                 megismerkedni.~Ebéd alatt az asztalfõn ült, és állandóan
2033   5|                  nem a feleségében, hanem az anyósában keresendõ. Apró
2034   5|          szerepelt. Irén mama mosolygott. Az arcán nyoma sem volt annak
2035   5|                 és Balzac jutott eszembe. Az õ regényeikben olvastam
2036   5|                  létezésükben, mint ahogy az ember nem hiszi el azt,
2037   5|                feleségét. Nem féltékeny-e az anyja nagy vonzóerejére? -
2038   5|                  vonzóerejére? - Nem volt az. Jókedvûen vonult háttérbe,
2039   5|              ennyire jól érezzük magunkat az ebédjén. Azt hiszem, e fiatal
2040   5|                hogy megértette és élvezte az idõsebb lényét, a természetnek
2041   5|          leghelyesebben kezelte. Emellett az egész muzsikálásra nem helyezett
2042   5|                   feleségem akkor végezte az utolsó évét Pesten, az angolkisasszonyoknál.
2043   5|            végezte az utolsó évét Pesten, az angolkisasszonyoknál. Zongoráztunk,
2044   5|               bájos asszonyhoz, nézhessem az arcát, hallhassam a hangját,
2045   5|                  alkalommal történt, hogy az utolsó vendégekkel távozva
2046   5|          megöleljem és magamhoz szorítsam az asszonyt. Becsöngettem,
2047   5|                 nélkül átöleltem, ideadta az ajkát. Figyelj ide. Olyan
2048   5|                  nyár, amikorra Sárikának az intézetbõl haza kellett
2049   5|                lakásomra. Egy kisvárosban az ilyesmi rögtön kitudódik.
2050   5|                miután egészen megismertem az õ szerelmének a mámorító,
2051   5|                  Mit tehettem?~- Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! -
2052   5|                  csinálta meg õ azt, hogy az egész manõvernek nem volt
2053   5|            osztott engem kétfelé, és adta az egyik felemet a lányának.
2054   5|              tulajdonképpen mégis egészen az övé voltam?... Ezek olyan
2055   5|           képesség, hogy összeszedjem azt az ezer apró motívumot, amibõl
2056   5|                lényét. Magam elõtt láttam az arcát. Az alakját. A gesztusát,
2057   5|              Magam elõtt láttam az arcát. Az alakját. A gesztusát, amint
2058   5|          DÍSZOKLEVÉL~1.~Egy napon Zoltán, az unokatestvérem a tízpercben
2059   5|               Jani, figyelj ide. Ma adják az Ember tragédiájá-t, kéredzkedj
2060   5|                      hiszen én már láttam az Ember tragédiáját, remek
2061   5|                 milyen nehezen engedik el az embert színházba, hát akkor,
2062   5|              mondhatsz ilyet. Azért, mert az apád azt mondja, azért mondod
2063   5|        beszélgetésünkbõl, amelynek a vége az lett, hogy megígértem a
2064   5|                 akkor, ha ez a gimnazista az õ fiuk. Olyan valaminek
2065   5|               esélyek számát. Érthetetlen az õ észjárásuk!~2.~Este mégis
2066   5|         petróleumlámpák kellemes illatát. Az Opera parterjének parfümforgataga
2067   5|                nem is hasonlítható hozzá. Az a másik jobb volt, ó, sokkal
2068   5|       bosszankodott, néhányan pisszegtek, az elõadás mindig megakadt.
2069   5|               jegyezni. (Csodálatos, hogy az ember milyen soká vakon
2070   5|                  soká vakon aláírja, amit az apja mond, és eszébe se
2071   5|              mertem volna ilyet gondolni. Az õ bíztatására azonban kedvet
2072   5|             kezdtem újra elmázolás miatt. Az elmázolás oka apa volt,
2073   5|                    Eldugás közben történt az elmázolás. A középre Zoltán
2074   5|                 gimnázium tanulói”~Ezután az aláírások következtek tussal.
2075   5|             aláírások következtek tussal. Az egészet, a neveket, a Madách
2076   5|                  fogja kérdezni, hogy kié az oklevél rajza, s ezen a
2077   5|                  mikor jön, megy. Ismerte az életrendjét. Rendesen kettõkor
2078   5|                 öt óra tájban megyünk, ez az esti vizit ideje is, tehát
2079   5|                  akit folyton ünnepelnek, az ilyesmi meg nem lephet.
2080   5|            számban együtt volt a fõutcán. Az oklevél összecsavarva, a
2081   5|                szokása. A lényeg ellenben az volt, hogy többé-kevésbé
2082   5|              sarkon hirtelen találkoztunk az igazgatónkkal. Mindenki
2083   5|                most egy pillanat, és vége az egésznek. Úgy éreztük, hogy
2084   5|               egésznek. Úgy éreztük, hogy az igazgató hirtelen meg fog
2085   5|                  mennek? Jól tudják, hogy az intézet fegyelmi szabályai
2086   5|              konferencia elé kerülnek.~De az igazgató nem szólt semmit.
2087   5|                   lakott. Zoltán megnézte az óráját.~- Még csak fél öt -
2088   5|                kell menni.~5.~Elsétáltunk az ablak alatt. A táblák már
2089   5|                  kellett hozzá csengetni. Az õ ajtaján villamos csengõ
2090   5|              jutott Arany János versébõl, az V. Lászlóból a következõ
2091   5|            ajtócsukódás, és végre kinyílt az ajtó. Egy termetes, vén,
2092   5|                   kezében.~- Parancsolnak az urak?~- Kérem, itthon van
2093   5|         Alászolgája.~- Jó éjt kívánok.~6.~Az ajtó becsukódott, mi a sötétben
2094   5|                  lábujjhegyen osontunk ki az utcára, és a sarkon tanácsot
2095   5|                   hogy kilátásba helyezte az eljövetelt. Zoltán védte
2096   5|                tehát hat óra után bemegy!~Az indítványt elfogadtuk, és
2097   5|                 Csegeyt. Hogyan loptuk el az utcán ezt az órát, hogyan
2098   5|             Hogyan loptuk el az utcán ezt az órát, hogyan gyõztük türelemmel
2099   5|                gyõztük türelemmel kivárni az eredményt, mit csináltunk
2100   5|                halványan se emlékszem. De az a pillanat élénken bennem
2101   5|          megszólalt:~- Jön.~Valóban jött. Az út túlsó oldaláról is jól
2102   5|                   századossal. A százados az úgynevezett kopott katonák