Nov.

 1   1|           szívem ezen a reggelen. Tudtam, éreztem... hogy jõ a fekete
 2   1|      hörgõ lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl
 3   1|           karját.~Csak mostanában tudtam meg - legnagyobbrészt nagymamától -,
 4   1|        odasimult a lányokhoz (nem tudtam rá emiatt haragudni), és
 5   1|       Csak azért tettem ezt, mert tudtam, hogy a báró romantikus,
 6   1|         amelyrõl eddig semmit sem tudtam. Az utca szûk volt, és körülbelül
 7   1|           kell jönnie, bizonyosan tudtam, s ha levelei két-három
 8   1|        egy pillantás alatt, látni tudtam az arcát nyitott szemekkel
 9   1|         szemben.~De ekkor már nem tudtam leszállni. A mozdony rohant
10   1|           levágni. És én jó elõre tudtam, hogy kikapok, de az Eszti
11   1|       figyelik meg az életet. Nem tudtam még, hogy a bölcsesség nem
12   1|         ragaszkodó volt, hogy nem tudtam elgondolni a lehetõségét
13   1|           a szemeimbe nézett, nem tudtam, hogy nevessek-e a szavain,
14   2|         éppen ez a borzasztó. Nem tudtam kiáltani, a lányért csengetni.
15   2|     Megnémultam, és mire mozdulni tudtam, õ már elment.~- Hát csakugyan
16   2|        szót használtam. De nem is tudtam volna másképp cselekedni.
17   2|   asszonyom, hogy igen korán bele tudtam nyugodni, hogy vannak a
18   3|   csónakba, és fölöttem lebegtek. Tudtam, hogy nem szabad szólanom,
19   3|         és bizonytalansággal. Nem tudtam a csónakban maradni. A parthoz
20   3|       maga nyitotta ki a kaput.~- Tudtam, hogy jönni fogsz - mondotta -
21   3|              Tessék fölkelni.~Nem tudtam kinyitni a szemeimet. Halálos
22   3|         csak olyan idõben, amikor tudtam, hogy a feleségét nem találom
23   3|         tökéletes szépségû arcát. Tudtam, hogy mint a többi udvari
24   3|          igen korán ébredtem. Nem tudtam elaludni, és kikönyökölve
25   3| fodorgalléros fehér ingemet (sose tudtam megszokni a fodrait, különösen
26   3|       voltak-e, ezt akkor még nem tudtam, de jól megjegyeztem valamennyit,
27   3|          ki nem állhattam, de nem tudtam, hogy miként lehet ezen
28   3|  szorongatom a virágbokrétát. Nem tudtam, hogy mit kezdjek vele,
29   3|       minden szépre és jóra, amit tudtam. Most, hogy a szabadság
30   3|           a telt pohárral.~7.~Nem tudtam jól követni. A távolság
31   4|        éves fiú, csak szomorkodni tudtam. Az emberek, akiket az elsõ
32   4|          ágyba. Fájt a fejem, nem tudtam aludni. Már egy jó órája
33   4|           voltam a testén, de nem tudtam - ezt értsd meg - nem tudtam
34   4|      tudtam - ezt értsd meg - nem tudtam levenni kezeimet a nyakáról.
35   4|      kezeimet a nyakáról. Azt sem tudtam, mennyi idõ telhetett el
36   4|       Bement egy ház kapuján. Nem tudtam kisütni, hol lakik itt ékszerész.
37   4|           olyan tulajdonságát nem tudtam felfedezni, amivel e két
38   4|           Senki, senki. Gyilkolni tudtam volna. Pénz nélkül pedig
39   4|          ölelt, csókolt engem. Én tudtam, hogy nem nekem szól a szeretete,
40   4|        mégis jól esett, és örülni tudtam neki. De azután megfigyeltem
41   4|          mint az enyém? És én jól tudtam, hogy Béla el van temetve,
42   5|         és néztem a lángokat, nem tudtam elhatározni magam a mosdásra.~
43   5|           ez hogyan megy, azt nem tudtam. Pollák azt mondta, hogy
44   5|         mégis éterikus tüzét, nem tudtam volna többé megelégedni