1-500 | 501-1000 | 1001-1313
Nov.
501 3| És miket mond még?~- Hogy meg fogok teljesen gyógyulni,
502 3| Hirtelen eszembe jutott, hogy a felesége is, én is egyaránt
503 3| természetesnek találtuk, hogy már belenyugodott, hogy
504 3| hogy már belenyugodott, hogy gyógyíthatlan.~- És mióta
505 3| vagyok, folyton. Azt mondja, hogy mióta behoztak, mindig gondoskodott
506 3| kedves! Most azt mondja, hogy az elsõ nap este, mikor
507 3| idehoztak, sírtam az ágyban, és hogy ez gyerekesség volt.~- Milyen
508 3| hallgatni. És olyan jó, hogy mindjárt beszél, mihelyst
509 3| pólyából. Azután elmondta, hogy a kisasszony biztosította
510 3| kisasszony biztosította õt, hogy ma este a vacsoránál egyik
511 3| asszonynak. Kérlek téged is, hogy ne mondd neki.~- Nem, nem,
512 3| nehezen menne. Õ mondta is, hogy ne váljak el a feleségemtõl,
513 3| is õ bocsátja szét itten, hogy gyógyítson vele. És érzem,
514 3| gyógyítson vele. És érzem, hogy gyógyulok. Az ágy lábain
515 3| szólt:~- Most is azt mondja, hogy ezt ne kérdezzem, elégedjem
516 3| kérdezzem, elégedjem meg azzal, hogy szeret engemet... Ilyen
517 3| Szép bizonyítéka annak, hogy ha a butulás egyéb tünetek
518 3| sírnak, és látni rajtuk, hogy tisztán ismerik sorsukat
519 3| amint eddig habozott, hogy Fülöpöt a segédorvossal
520 3| 21-én, Kedden. Kívánom, hogy ez a pár sor írásom a legjobb
521 3| erõvel csapott rájuk, úgy, hogy Gyulafinak behasította a
522 3| Hát akkor derült csak ki, hogy a Királyasszony keze erõsen
523 3| mondanak mindenfelé, úgy ítélt, hogy a Királyasszony két ujját
524 3| úrnak kiadta a parancsot, hogy Zách úr vejét, a leányát
525 3| börtönözzék be.~Úgy mondják, hogy Kázmér herceg úr, a Királyasszony
526 3| leányos arca. Beszélik, hogy Klárát becstelenségre õ
527 3| mester úgy hagyta meg. Tudom, hogy a Királyasszony naponta
528 3| állapotáról, és õrködött, hogy az orvos rendeletei megtartassanak.
529 3| lenni szokott. Nem hiszem, hogy Zách Klára becstelenségét
530 3| mindenkinek föltûnt. Kár, hogy túlságosan vad természet
531 3| jóllehet sok idõt áldoztam reá, hogy alkalmat találjak. Azt mondják
532 3| némelyek - igen titokban -, hogy a Királyasszony kerítette
533 3| jól tudod.~Azt gondolom, hogy Klára igen nagyon szerette
534 3| százszor is.~Úgy kellett lenni, hogy Zách úr leánya maga adta
535 3| szépségû arcát. Tudtam, hogy mint a többi udvari leányok,
536 3| gondoltam, de többször is, hogy idõvel szégyenbe fog kerülni.
537 3| része ugyanígy fésülködik), hogy a Király rajta feledé a
538 3| nem bírtam meghallgatni, hogy elmondja, amiket látott,
539 3| vele késõ éjfél utánig, hogy elfeledjük mindketten a
540 3| a palotából, mert félõ, hogy boldogtalan lelkekkel találkozunk.)~
541 3| Nápolyból. Azt állítják róla, hogy a sorvadást is tudja gyógyítani.~+++
542 3| lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen
543 3| Jóllehet miattuk van úgy, hogy az életet nem lehet berendezni
544 3| élés egyetlen célja.~Igaz, hogy kell fizetni érte; a világosság,
545 3| meggyõzõdést kelti föl, hogy a dolgoknak ebben a formájában
546 3| Pillanatokig idõzni itt és remegni, hogy percek múlva végképp visszaessünk
547 3| Nincs bátorságuk és erejük, hogy magukra vegyék a nagyszerû,
548 3| a gerincünkben. És most, hogy nem hasonlítanak többé azokhoz
549 3| mértem, nincs jogom mondani, hogy a súlyát ismerem. Éppen
550 3| tapintott - nincs joga mondani, hogy élt. A megismerést, az Isten
551 3| lehet-e beszélni arról, hogy az Isten boldogsága csak
552 3| akarnak -, azoknak megadatik, hogy megrabolják az öröklétet
553 3| kockázattal.~Le kell mondaniok, hogy jól lássanak és jól halljanak.
554 3| elvezet oda, ahol azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért.
555 3| pillanatot ebbõl az életbõl, hogy éljen, folytassa az életet,
556 3| éljen, folytassa az életet, hogy új életet okozzon. Az új
557 3| az belenyugodott abba, hogy meghaljon, mielõtt megszületett.
558 3| kétmillió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett
559 3| szót szólani, mozdulni, hogy mind a ketten magunkban
560 3| utána!~Mert megállapítottuk, hogy Johanna csalódott nõ. Az
561 3| Megállapítottuk újra és újra, hogy Johanna sajátságos viselkedése
562 3| megróttam, kijelentette, hogy a német nyelvben gyakorolja
563 3| nyelvben gyakorolja magát, és hogy nincsen igazam, amikor a
564 3| mondotta Elek -, de kimondom, hogy soha még rangombeli nõ nem
565 3| esteledett már. Éppen fölálltam, hogy fölcsavarjam a villamos
566 3| lebbent be.~Panaszkodott, hogy milyen unalmas a vasárnap
567 3| unalmas a vasárnap délután, és hogy nem tud mit csinálni, és
568 3| nem tud mit csinálni, és hogy Bécsben egészen másképp
569 3| azután megörült, és elmondta, hogy a penzió hány szobából lesz,
570 3| beszéltünk, kijelentette, hogy Johanna szerelmes belém,
571 3| egy férfit, akirõl érzi, hogy nem fogja becsapni, otthagyni,
572 3| hízelgõnek magamra nézve, hogy egy nõ ennyire bízik bennem.~
573 3| egy délután kijelentette, hogy bemegyünk Johannához.~-
574 3| hagyhatom - mondotta -, hogy ez a vánnyadt nõ nyomorával
575 3| fiú minden mesterkedései, hogy Johannát meglátogatja, s
576 3| létére nem tudta elviselni, hogy egy nõhöz, aki a közvetlen
577 3| nyúljon. Hozzájárult ehhez, hogy Idánál sem boldogult. Egy
578 3| után a leány kijelentette, hogy: nem.~- Tudja meg a nagyságos
579 3| Tudja meg a nagyságos úr, hogy õ csak egyszer, hat év elõtt.
580 3| a saját megnyugtatására, hogy én kijelentsem, hogy nem,
581 3| megnyugtatására, hogy én kijelentsem, hogy nem, nem, én nem fogom rögtön
582 3| kitüzesedett madárszemeit -, hogy elmúlt minden étvágyam.
583 3| találtuk otthon. Ida elmondta, hogy úrnõje Bécsbe utazott rokonait
584 3| írt. A lány panaszkodott, hogy fél a lakásban egyedül aludni.
585 3| egy kártya Idának címezve, hogy holnap vonatra ül. De tizenötödikén
586 3| nagytakarítást rendel el! Jól tudja, hogy a szobaurai, akik szerelmesek
587 3| beteg volt. Ida elmondta, hogy orvos is járt nála. Elek
588 3| kacérságnak minõsítette, hogy nem tõlem - a házban lakó
589 3| Föl akar bosszantani, hogy még jobban imádd, mint eddig.
590 3| véletlenül csinos a szeme! Hogy nagy a homloka és ráncos,
591 3| nagy a homloka és ráncos, hogy óriásiak a kezei, hogy hosszú
592 3| hogy óriásiak a kezei, hogy hosszú a dereka, hogy kicsi
593 3| kezei, hogy hosszú a dereka, hogy kicsi a haja, ez mind semmi.
594 3| sokat nevetett, azt mondta, hogy remekül mulatott Bécsben,
595 3| remekül mulatott Bécsben, hogy nem sokáig marad Budapesten,
596 3| kérdezõsködtünk, azt mondta, hogy az úton megfázott, és ezért
597 3| mulattam ezen a föltevésen, hogy meg sem kíséreltem bizonygatni
598 3| kíséreltem bizonygatni Eleknek, hogy mennyire valószínûtlen,
599 3| megért. A tiszt eljött, hogy kis barátnõjét meglátogassa.
600 3| konferálta Elek. - Addig is, hogy Ida a teát zavartalanul
601 3| arcot vágott, azt kérdezte, hogy miféle fõhadnagy... és a
602 3| Johanna - mondta. - Tudom, hogy a fõhadnagy nálad fog aludni.
603 3| nálad fog aludni. Tudom, hogy meg fogod járni, tudom,
604 3| meg fogod járni, tudom, hogy a fõhadnagyot többet nem
605 3| többet nem látod. Tudom, hogy sírni fogsz, és hamar rájössz,
606 3| fogsz, és hamar rájössz, hogy jobb lett volna az egyszerû
607 3| pakkját, és fogadok veled, hogy Ida nem fogja megmondani.~
608 3| faggatások után vallotta be, hogy úrnõje Bécsbe utazott.~-
609 3| egyszer valakinek az a sorsa, hogy ráfizessen a szerelemre,
610 3| annyira elkeserítette a tény, hogy föladta eddigi ellenállását,
611 3| mondta a fiú ebédnél -, hogy ez a kis penész Johanna
612 3| fogadok veled akármibe, hogy a fõhadnagy azóta a privatdinerjével
613 3| kis barna üveg magyarázta, hogy öngyilkosság történt, éspedig
614 3| lefeküdt, és egy levelet adott, hogy adjam föl - mondotta Ida
615 3| tagadhattuk meg magunktól, hogy körül ne nézzünk a lakásban.
616 3| akarta volna akadályozni, hogy reggel legyen. A becsukott
617 3| fénnyel, innen lehet tudni, hogy a mécs hiába erõlködik.~
618 3| megcsókol, megkérdezi, hogy aludtam, és kivisz a világosságra.
619 3| Megkértem ilyenkor dadámat, hogy sietve vigyen az ablakhoz,
620 3| tett, és kényszerített, hogy a tükör elõtt az illendõnél
621 3| töltsek. Megtanított rá, hogy az élet apró dolgaiban,
622 3| engem nagyon szeretett, hogy öngyilkos lett, nem tudott
623 3| mennyire megváltoztam, hogy elrepült az idõ! Szomorú
624 3| láttam. Mennyi idõ kell még, hogy felnõjek, hogy megismerhessem,
625 3| kell még, hogy felnõjek, hogy megismerhessem, hogy miért
626 3| felnõjek, hogy megismerhessem, hogy miért érdemes élni? Ezt
627 3| csókoltak, és az lett a vége, hogy az éléskamrából Kati kihozta
628 3| azután késõbb kijelentette, hogy a beszállított szilva nincsen
629 3| Tecát:~- Azt mondják, Tecám, hogy te lopsz. Meglopsz engem.
630 3| állhatott ellen, kijelentette, hogy nem igaz.~- Persze, hogy
631 3| hogy nem igaz.~- Persze, hogy nem igaz, édes ténsasszony.
632 3| kiadta Gerõ bácsit, és jó, hogy nem tette, mert Gerõ bácsi
633 3| mindenkihez, de bizonyos, hogy ha õ a közelben van, akkor
634 3| rám nézni és közel jönni, hogy gyönyörködjék ijedelmemben,
635 3| egyszer mondanom a rendõrnek, hogy ki ez a vörös. El kellene
636 3| El kellene azt mondanom, hogy gyerekeket gyilkol, és amikor
637 3| pusztulásukon. El kéne mondanom, hogy ez az ember piszkos kis
638 3| akartam a rendõr bácsit, hogy tegye ártalmatlanná, csukja
639 3| dada bejött, elmondtam, hogy a vörös benn van a másik
640 3| kitelhetett a vöröstõl, hogy oda bújik. Kicsike õ, és
641 3| és lábukat felhúzzák úgy, hogy semmi se látszik belõlük;
642 3| szeretek sokat tanakodni, hogy csakugyan ott van-e a rabló,
643 3| Eközben folyton bíztat, hogy egyem, mert nyápic, gyenge
644 3| ritkán csináltat. Azt mondja, hogy a kolbász nem étel, és hogy
645 3| hogy a kolbász nem étel, és hogy palacsintával nem szabad
646 3| unalmas és nehezére esik, hogy nekem magyarázgasson, inkább
647 3| azt sem engedi nagymama, hogy partlimat levegyem a nyakamról.
648 3| csodálkoznám rajta, ha meghallanám, hogy férjét, a nagyapámat, aki
649 3| nagymamára, õ jó asszony, és hogy vannak rossz tulajdonságai
650 3| játszom. Olykor megengedi, hogy kinyissam a kanári ajtaját,
651 3| ajtaját, vagy még ritkábban, hogy a fiókos szekrényében turkáljak.
652 3| szobát a hangja, csoda, hogy el nem repednek tõle a finom
653 3| üvegszekrényben, és elárulja, hogy a hang gazdája, Kovacsics
654 3| mintha azt akarná mutatni, hogy minden embert megvet és
655 3| ormótlansága miatt, ha tudná, hogy én õt dongókhoz szoktam
656 3| bosszant... várok. Tudom, hogy el fog fáradni. El is fárad.
657 3| Nagymama t.i. azt állítja, hogy az ecetes légyfogó üveg
658 3| alája, és meg van nyugodva, hogy a legyek ellen mindent megtett.
659 3| legyecskék hullanak bele, úgy, hogy egy nagy dongó, mint amilyeneket
660 3| A nagyapád azt mondta, hogy az én légyfogóm rossz, és
661 3| nem férhet hozzá kétség, hogy a Kati légyfogó papirosai,
662 3| érnek, de mégis örülök neki, hogy a nagymama meg van gyõzõdve
663 3| igazságáról. Azt hiszem, hogy az emberek addig élnek,
664 3| akik sokat bizonyítgatták, hogy igazuk van, akik sokat beszélnek -
665 3| minek! Aki érzi magában, hogy helyesen lát, és jól meg
666 3| Hallgat, és megelégszik azzal, hogy elgondolkodik magában. Azt
667 3| nagymama azt hiszi rólam, hogy afféle oktondi kisfiú vagyok,
668 3| azért én tudom magamról, hogy ki vagyok, és elmulatok
669 3| olyan tökéletlen teremtés, hogy ha mulatni akar, a kocsmába
670 3| óriási paloták. Valószínû, hogy odabenn pompás ünnepséget
671 3| azután én azt gondoltam, hogy a fecske megérkezett abba
672 3| kávét, és nekem is öröm, hogy õ olyan élvezettel issza,
673 3| képmutatásból, mert õ már tudta, hogy nem lehet meggyógyítani
674 3| szívét.~Nem volt ritkaság, hogy ilyenkor ozsonnatájban temetés
675 3| gyûlöletet. Azt hiszem, hogy aki okos, az nem haragszik
676 3| sokat beszél. Azt hiszi, hogy jól mulatok, pedig én azon
677 3| pedig én azon nevetek néha, hogy õ ezt hiszi, holott egyáltalán
678 3| asszonynak, és meg van gyõzõdve, hogy én csak azért, mert kisfiú
679 3| között van, de észrevettem, hogy sohase hallott róla semmit,
680 3| akartam neki magyarázni, hogy a szelet a fák okozzák.
681 3| Ilyenkor kérdeztem egyszer, hogy mitõl van a szél. Azt mondta,
682 3| van a szél. Azt mondta, hogy azt nem lehet tudni.~- Dehogynem -
683 3| Dehogynem - mondtam én - nézze, hogy mozognak a fák, azok okozzák
684 3| Józsika.~Nem értette meg, hogy a fa éppúgy szellõt csinál,
685 3| a szobában. Úgy tetszik, hogy az este többet ér, mint
686 3| földre. Sokszor hallottam, hogy a mennyország, ahol az Úristen
687 3| Nagymama és a dada is mondták, hogy mindenkinek van õrzõangyala,
688 3| aki vigyáz az emberre, hogy valami szerencsétlenség
689 3| a kezükben, õk intézik, hogy a kutyák éberek legyenek,
690 3| a dadának, és megkérem, hogy maradjon benn, szedje elõ
691 3| kisfiúknak sokat kell aludni, hogy erõs, egészséges ember lehessen -
692 3| különbözõ dolgokról és arról, hogy mit fogok csinálni, ha nagy
693 3| fáradtságtól, ha arról volt szó, hogy valami mulatságot csináljon
694 3| sóhajtva fejezte ki sajnálatát, hogy megboldogult apja nem törte
695 3| amelyekkel keresztülvitte, hogy hónapokig iskolakerülõi
696 3| vége mégiscsak az lett, hogy a második gimnáziumból ki
697 3| ügyesen intézte a dolgokat, hogy senki se sejtett semmit.~
698 3| megmutatta és elbeszélte, hogy egy lánynak lesz. Érdeklõdés
699 3| dolgokat, nem értettem, hogy lehet ennyit fáradozni a
700 3| mármost tekintetbe vesszük, hogy Pista harminckét éves korában
701 3| misztériumait, akkor nyilvánvaló, hogy víg legényélete tizenöt
702 3| hosszan idõzni, szóval, hogy neki Pista nem kell. Rágta
703 3| Zsófiról. Már ebbõl gondoltam, hogy komolyabb lett az ügy. Úgy
704 3| Elébem jött. Kijelentette, hogy majd mesél valamit. Hazamentünk.
705 3| Zsófira, akirõl meséltem, hogy nem akart kötélnek állani?...
706 3| lány a világon. Persze, hogy rátartós volt. Hiába ígértem
707 3| tied! Azt mondta mindig, hogy nem, nem. Én meg csak annál
708 3| Hajnalban keltem sokszor, hogy beszélhessek vele, mikor
709 3| ilyen kedvesem nem volt. Hogy tud az ölelni, csókolni!
710 3| fáradtságot. Csak áldom az istent, hogy akkor feldühösödtem és pofon
711 3| megtanulhatja, Józsika, hogy ha nagy lesz, hogy nem szabad
712 3| Józsika, hogy ha nagy lesz, hogy nem szabad elveszteni az
713 3| oda magukat, ha látják, hogy valaki igazán nagyon kívánja
714 3| sokat gondolkoztam rajta, hogy igaza van-e, vagy nincsen-e.
715 3| vagy nincsen-e. S abból, hogy sokat gondolkodtam rajta -
716 3| gondolkodtam rajta - már sejthetõ, hogy nem nekem volt igazam, hanem
717 3| nagyszerû?~Bandi azzal felel, hogy a csörgõ rugóját nekiereszti.~
718 3| a végén meg azt mondja, hogy: ma kétségtelenül õ a legnagyobb
719 3| fölháborodva): Ugyan Bandi, hogy lehetsz olyan. Most apáról
720 3| mûvész az apa!~Balázs: Kár, hogy nekünk sose mutatja a szobrait.~
721 3| Ani: A mama azt mondta, hogy apa nem akarja, hogy elmenjünk
722 3| mondta, hogy apa nem akarja, hogy elmenjünk megnézni. Mama
723 3| Rolli: Te, Balázs, igaz, hogy apánál meztelen nõk is vannak?~
724 3| nõk is vannak?~Ani: Ugyan, hogy gondolsz ilyen disznóságot
725 3| már öt éjszakája, és hogy a papa akkor is reggel a
726 3| Balázs: Most nekünk elmondod, hogy még mit hallottál. Rolli (
727 3| Amikor a kis leány ott olvas, hogy „õ a legkiválóbb magyar
728 3| nem tudom. De azt tudom, hogy akkor négy és fél esztendõs
729 3| ismétlõdtek, és annyiszor, hogy nagyrészt elfeledkeztem
730 3| sokat gondolkozzunk rajta, hogy miért; azért Batiz mégiscsak
731 3| édesanyám, és kijelentette, hogy többet nem megyünk Batizra.
732 3| amelynek poénja az volt, hogy Márkó bácsi lovai megbokrosodtak;
733 3| szidta a villatulajdonost, hogy nem szellõztetett a szobákban
734 3| desperálva arra kért bennünket, hogy csináljunk akármit, de engedjük
735 3| kedvezett. Elhatároztam, hogy míg a gyerekek dudliznak,
736 3| véleménynek megalapozásához, hogy igazi úriembert kizárólag
737 3| csúnya szavakkal szidta õket. Hogy a szavak csúnyák voltak-e,
738 3| és meg kellett ígérnem, hogy többé ki nem mondom azokat
739 3| egyetlen hibája az volt, hogy tartása görbe volt, és idõközökben
740 3| meggyõzõdésre jutottam, hogy a kutya ezzel a módszerrel
741 3| métert. Akkor vettem észre, hogy az erdõcske útja kör alakú,
742 3| megtévesztenem. Azt hitték t.i., hogy egy negyedik rigó érkezett.
743 3| belõlük azzal a szándékkal, hogy meg fogom velök lepni édesanyámat.
744 3| Azután meg úgy gondoltam, hogy ideje hazamenni. Otthon
745 3| kávékat. Körülnéztem tehát, hogy kiszemeljem a legrövidebb
746 3| terítette. Elhatároztam, hogy szólni fogok otthon, hogy
747 3| hogy szólni fogok otthon, hogy ezentúl Katit is fehérbe
748 3| állhattam, de nem tudtam, hogy miként lehet ezen segíteni.
749 3| már tisztában voltam vele, hogy a fehér-fekete ruha eszméjét
750 3| terjeszteni, és nem kételkedtem, hogy indítványomat pártolni fogják.~
751 3| tervnek annyira megörültem, hogy most már szaladva folytattam
752 3| Azóta meggyõzõdésemmé vált, hogy a szaladásnak e betegségekkel
753 3| fokozta ébredõ sejtelmem, hogy eltévedtem, és nem fogok
754 3| szemekkel. Ma már tudom, hogy ez nagy hiba volt, meg kellett
755 3| térdeimben. El tudom képzelni, hogy a sírástól vörös lehetett
756 3| az arcom, és kétségtelen, hogy a homokos öklömmel igyekeztem
757 3| azonban biztosan állíthatom, hogy többször eszembe jutott
758 3| belemelegedtem a sírásba, úgy, hogy hamarosan szerencsésen ki
759 3| bajuszában annyi jóságot láttam, hogy teljes hévvel ecsetelni
760 3| panaszolta a doktor bácsinak, hogy milyen ideges kisfiú vagyok
761 3| a viharban észreveszi, hogy iránytûje elveszett.~A bácsi
762 3| Újra rákezdtem a sírást, hogy még a megmaradt kevés könnyeimtõl
763 3| Julcsa, és kézenfogott, hogy hazavezessen.~Alig mentünk
764 3| Azt gondoltam magamban, hogy az eltévedés megérte a pénzt.~
765 3| Csak ekkor vettem észre, hogy a bal kezemben még mindig
766 3| virágbokrétát. Nem tudtam, hogy mit kezdjek vele, és hogy
767 3| hogy mit kezdjek vele, és hogy a kalamitások után nem tûnök-e
768 3| jól a lelkére kötöttem, hogy a csokor átadása ne mindjárt,
769 3| jelenetet. Attól féltem, hogy édesanyám ki fog nevetni.
770 3| komoly, megértõ jóság volt, hogy soha életemben el nem feledem
771 3| pillanatot. Emiatt határoztam el, hogy eltévedésemrõl valamikor
772 3| esztendõ - nem tudom biztosan, hogy mennyi - az emlékirat azonban
773 3| olyan kedves és csodálatos, hogy a jól tisztított kávéházi
774 3| fiatalurak reá fognak jönni, hogy korán kelni nõk miatt nem
775 3| bontatott ki, jeléül annak, hogy a doktor kissé elkésett
776 3| elhaladva, esetleg úgy hallani, hogy valaki a nevünkön szólít.
777 3| Egyszer hátra lehet nézni, hogy: ki az? Senki. És nem többet,
778 3| 3.~Alig akart megállani, hogy üdvözöljön, és csaknem fitymálva
779 3| jóra, amit tudtam. Most, hogy a szabadság mámorában találkoztam
780 3| mint egy álom, valószínû, hogy nincs is semmi komoly ok
781 3| akar csordulni a szívük, s hogy ellensúlyozzák: sietnek,
782 3| Gondolkodtam egy pillanatig, hogy talán utána kellene kiáltani,
783 3| esztendõ. És már láttam is, hogy Gracián megállott. A földre
784 3| figyelve, szemlélõdve, úgy, hogy egészen lassú léptekkel
785 3| kezdettõl fogva. Kérdés azonban, hogy fölismeri-e, mi a tennivalója,
786 3| fûre. Nem helyeselhettem, hogy Gracián megállapodik, világosan
787 3| megállapodik, világosan láttam, hogy két nõ jelenléte zavarni
788 3| csak késõn fogja megtudni, hogy micsoda nagy hiba volt a
789 3| számítás alapján remélik, hogy tovább élnek -, magokban
790 3| valamelyik kar mozdulni készülne, hogy Gracián felé hívólag intsen,
791 3| felé hívólag intsen, vagy hogy a lábát megfogva megállásra
792 4| ember volt, tudta titkolni, hogy mit gondol és mit érez.
793 4| voltak. Szóval képzelheti, hogy Schmith hogyan gyûjtötte
794 4| fölkeltenek. Érzik, látják, hogy nincs menekvés, hogy szerencsétlenségre,
795 4| látják, hogy nincs menekvés, hogy szerencsétlenségre, nyomorúságra,
796 4| éves korában elhatározta, hogy megházasodik. Sokat rágódott
797 4| rágódott rajta, törte a fejét, hogy jó lesz-e, vagy rossz lesz-e.
798 4| vagy rossz lesz-e. Félt, hogy nevetni fognak rajta. Azért,
799 4| nevetni fognak rajta. Azért, hogy egyáltalán egy ilyen csúnya,
800 4| És borzadt a gondolattól, hogy a felesége meg fogja csalni.
801 4| az aranyom, és mit ér az, hogy céhmester vagyok - semmit.
802 4| Schmith és rászánta magát, hogy megházasodik.~Csak ott hibázta
803 4| ott hibázta el a dolgot, hogy éppen a legszebb lányt kellett
804 4| Schmith is azt akarta, hogy most már, még a tetejében,
805 4| dolog magyarázata, az volt, hogy a városbíró fia a bolondulásig
806 4| Évát, és úgy kellett volna, hogy õ kapja feleségül, de a
807 4| dolgozott, csakugyan azt hitte, hogy az arany egyenlõ a boldogsággal.
808 4| rajongott a selyemért, és tudta, hogy Schmith Fábián nem fog takarékoskodni
809 4| Schmith mindig érezte, hogy erre a szép asszonyra neki
810 4| Lehetett bennük látni, hogy mindenért kárpótolva érzi
811 4| mindenért kárpótolva érzi magát, hogy az övé lehet ez a szépséges
812 4| lehet ez a szépséges nõ. Hogy az hideg maradt az õ undok
813 4| halált is. Azt mondhatnám, hogy örült annak, amit tett.
814 4| láttam másra terelni a szót, hogy kudarcom lehetõleg ne konstatálódjék. (
815 4| magának azt a fényûzést, hogy postatiszt létére férfi
816 4| bocsásson meg, ha untatom -, hogy ismerje meg az államhivatalnokok
817 4| esetem élénken példázza, hogy mik meg nem történhetnek.~
818 4| elmondta Marianovics úr: hogy megél a jég hátán is, sok
819 4| családjáról beszélt. Kijelentette, hogy a fia, akinek földrajzból
820 4| hajlama, továbbá dicsekedett, hogy a fejét teszi rá, hogy a
821 4| hogy a fejét teszi rá, hogy a lányát, a Terát, aki akkoriban
822 4| Kovács úr - mondta apámnak -, hogy akárkihez adom, kizárólag
823 4| emberhez. Holtom napjáig bánom, hogy magam is nem léptem doktrinér
824 4| de jókedvû. Dicsekedett, hogy mostanában nagy úr, tizenegy
825 4| édesanyámnak:~- Nem tudom, hogy adom férjhez a leányomat,
826 4| uram mindig azt mondja, hogy azzal ne törõdjek, az az
827 4| komoly lépést se tehetett, hogy leányát férjhez adja. Nem
828 4| körülményesen tudnunk kellett, hogy mi történt. Marianovics
829 4| most nem, soha. Azt mondta, hogy én õt ne okoljam, õ mindenesetre
830 4| koszorúba viselte. Látszott, hogy gondot fordít arra, hogy
831 4| hogy gondot fordít arra, hogy az a néhány rövidebb szál
832 4| az az ember beszél nekem, hogy így-úgy férjhez adjuk Terát,
833 4| éve volt. Jól emlékszem, hogy Marianovicsné hunyorogva,
834 4| Este volt, bocsánatot kért, hogy hálóköntösben teszi tiszteletét,
835 4| annyira elkedvetlenedett, hogy mindjárt elment. Másnap
836 4| Másnap átjött és azt mondta, hogy a festõ nem mellbeteg, csak
837 4| festõ, akirõl kiderült, hogy csak szobafestõsegéd volt,
838 4| azt mondta a feleségének, hogy: „majd meglátod, mire képes
839 4| nem sikerült. Valószínû, hogy a találkozón a jelöltek,
840 4| de amellett maradtunk, hogy semmiféle kacér szót, vagy
841 4| Azzal tisztában voltam, hogy anyagi gondokról nem lehet
842 4| háromszor kifejezte aggodalmát, hogy Marianovics, mint alkalmi
843 4| szólani.~Mondom, úgy látszott, hogy Marianovicsék tervei, miszerint
844 4| azonban biztosan állíthatom, hogy egész télen Marianovicsék
845 4| doktor bácsi. Örömmel láttam, hogy szüleim igen megijedtek,
846 4| pénzt kaptam. Apa megígérte, hogy felgyógyulásom után lehivatja
847 4| Terkát. Nagy fogadalmamból, hogy a szerencsés krízis után
848 4| Megvádoltuk Marianovicsékat, hogy idõ elõtt belefáradtak a
849 4| Szinte az volt a hangulat, hogy nekünk kéne a kezünkbe venni
850 4| Roppantul örültem neki, hogy a doktor bácsi az iskolakönyveket
851 4| félretetette, azt mondván, hogy majd fertõtleníteni fogják
852 4| napjait. Az elsõ napon, hogy újra beköltöztünk a fertõtlenített,
853 4| felgyógyulásomhoz, azt mondta, hogy meghíztam, azután hamarosan
854 4| biztos, de a nyakamat teszem, hogy most már rendben lesz minden.
855 4| fölsorolta az eshetõségeket. Hogy a számítás mennyire tökéletes.
856 4| számítás mennyire tökéletes. Hogy egy béna, vagy sánta ember
857 4| jobban megbecsüli a jó nõt. Hogy mennyire Terkához illõ feladat
858 4| volna, mérget veszek rá, hogy az odaadó, önfeláldozó ápolás
859 4| És valóban úgy látszott, hogy a terv szerencsés órában
860 4| szépülni kezdett. Azt hiszem, hogy a nõket szépíti az, ha a
861 4| öregúrnak.~- És legkevésbé az, hogy én magam is szocialista
862 4| azonban más okaim is vannak, hogy elmenjek hazulról.~- Micsoda
863 4| Hát barátom, úgy nézz rám, hogy én embert öltem.~- Ne beszélj!~-
864 4| Egészen véletlen volt, hogy a fájós fejemet egy pillanatra
865 4| valakinek zörögni! Várom, hogy a kutyák majd ugatnak, de
866 4| apámmal, aki azt képzelte, hogy az õ szangvinikus temperamentumát,
867 4| hangokat, mégis elhatároztam, hogy ezt a titokzatos ügyet magam
868 4| magam aludtam.~Érdekes, hogy este a vacsoránál éppen
869 4| bizonygattam az apámnak, hogy milyen nevetséges, abszurd
870 4| elmosolyodtam ezen a szón, hogy „szakértelem”. Azután megtapogattam
871 4| megtapogattam a karjaimat, éreztem, hogy erõs vagyok, és más vágyam
872 4| más vágyam nem volt, mint hogy a tolvajt, bár egy pillanatra
873 4| de olyan bátor voltam, hogy szinte örülni kezdtem a
874 4| izgalmaknak.~Hallhattam, hogy kiemeli az ablaküveget,
875 4| derengett, de hallottam, hogy a pénzszekrényt vette munkába.~
876 4| szaladt ki belõle. Éreztem, hogy ez az ember halálosan megijedt.
877 4| kéne ülnöm a koromsötétben, hogy szorítsam ezt a nyomorult
878 4| gégét.~Egyszerre megéreztem, hogy a nyak merev és jéghideg.
879 4| cselédeket. Akkor láttam, hogy a három kutyánk ott hever
880 4| jött a legény mondani, hogy nincs otthon a doktor. Folytattuk
881 4| Végre be kellett látnom, hogy hiába minden, megöltem egy
882 4| Szegény, szegény Péter!... Hogy én ezt a nyavalyás, gyönge
883 4| miatt nem tartózkodhatom, hogy egyet-mást elmondjak róla.
884 4| életében ama bíztatta a férjét, hogy fölfelé barátkozzon, és
885 4| a következménye az lett, hogy keresztapának harmadik szomszédunkat,
886 4| nyakra-fõre dicsekedett, hogy a báró egy százforintos
887 4| fiának. Továbbá kijelentette, hogy a kisded bármikor számíthat
888 4| presztízse.~Miért mondanám el, hogy Barnabást minden nyolcadik
889 4| keresztapához.~Miért ecseteljem, hogy ezalatt Barnabás testvérei
890 4| kérdéseire. Inkább elmondom, hogy Barnabás lassan, bukdácsolva,
891 4| Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a báró-keresztapa nélkül
892 4| többé letenni a rögeszmérõl, hogy egy volt huszárönkéntesnek
893 4| ilyesféle közbevetései voltak: „Hogy is mondja csak az én atyai
894 4| az energia és a bátorság, hogy nagyúri ambícióihoz megfelelõ
895 4| tudniillik Barnabás azt mondta, hogy a gróftól, a földjeivel
896 4| lõtte. Kiderült azonban, hogy a madarakat a gróf erdõmesterétõl
897 4| bácsinak a fejébe a rögeszmét, hogy „igazi úriember” háztartásából
898 4| hiszem - mondtam szerényen -, hogy a dognál utálatosabb kutya
899 4| Pali, azt meri mondani, hogy a dog a legutálatosabb kutya!
900 4| Annyira fölbosszantottak, hogy hamarosan otthagytam õket.
901 4| otthagytam õket. Csodálatos, hogy az efféle haszontalanságok
902 4| hagynak hidegen. Ahelyett, hogy nevettem volna rajtuk -
903 4| nap múlva apám újságolta, hogy Barnabás megrendelte a dogot
904 4| írt az állatkereskedõnek, hogy a kutya jó legyen, és valódi
905 4| mindenfelé mutogatta, és örült, hogy a sors egy olyan kereskedõvel
906 4| packázni. Még aznap írt, hogy küldjék az állatot.~A jó
907 4| állatot.~A jó sors megengedte, hogy jelen legyek, amikor a postai
908 4| kézmozdulattal jelezte, hogy elõkelõ fajkutyáról van
909 4| töltenie - mondta a bácsi -, hogy a látogatók lássák. Nagyon
910 4| megszületett a gondolat, hogy hátha másképp kell a Hoppyt
911 4| és megparancsolta neki, hogy nyissa ki a ketrec ajtaját.
912 4| volna, székekre álltunk, hogy a kutya esetleges támadásai
913 4| különösebb érdekemben letagadni, hogy meg voltam elégedve a fejleményekkel.~
914 4| mészárszékbõl.~- Fontos, hogy az elsõ ebéd ízeljék neki -
915 4| amikor figyelmeztettem, hogy értesülésem szerint az egész
916 4| majdnem könnyezett az örömtõl, hogy a kutya, elegáns fajkutya
917 4| vázolt eszmemenetét. Éreztem, hogy a szánalmas ember szeretné
918 4| szeretné elmondani a kutyának, hogy õ, bár csak 200 korona születési
919 4| az elõnyére magyarázta, hogy olyan lusta.~- Nemes állat.
920 4| szilajat ugrott. Úgy látszott, hogy nincs más célja, mint hogy
921 4| hogy nincs más célja, mint hogy mulasson a rémületünkön.
922 4| és megparancsolta neki, hogy hozza be az ostort.~- A
923 4| egyelõre meg kell neki mutatni, hogy ki a gazdája. A szakkönyv
924 4| úgy oldotta meg a dolgot, hogy az ostort átdobta nekem
925 4| Napok múlva hallottam, hogy sehogyse akar engedelmeskedni.
926 4| mesélte a kútnál Julisnak, hogy a kutya az asszonyt jobban
927 4| betyárosan. Nem lehet tagadni, hogy Barnabásnak e stílus iránt
928 4| gyönyörûségtõl. A fõispán azt mondta, hogy a legszebb kutya a városban,
929 4| beküldte az urát a kávéházba, hogy megetethesse a szép, kesztyûs
930 4| kellett. Nem volt elég ereje, hogy a kutyát visszatartsa, de
931 4| közjegyzõ is azt mondta, hogy tiszta dognak mondod. Nem
932 4| ugrándozott, és úgy látszott, hogy a lecke használt neki. Nyugodtan
933 4| morcos volt napokig is, hogy abba kellett hagyni. Barnabás
934 4| látogatása, aki kijelentette, hogy a kutya tiszta dog, fajkutya,
935 4| véleményedet, és azt mondták, hogy a kutyám tiszta dog.~- Á
936 4| nehezül Hoppy. Annyit eszik, hogy azon a pénzen két lovat
937 4| akkor fognak csak rájönni, hogy ezt a kutyát az elsõ nap
938 4| benne is, és megölelte.~- Hogy hívnak?~- Zenóbiának - mondta
939 4| szólt csendesen - lehet, hogy én vagyok az a lány. Tegnapelõtt
940 4| városba. Az anyám azt mondta, hogy az apám alighanem utcaseprõ
941 4| elhúzódott, az jutott eszébe, hogy a leánya hetéra.~- Ne ölelj
942 4| kalandozva. Olyan nagy ez a mezõ, hogy mindig van rajta fû, a nyájak
943 4| ideig.~Elhívták a fiamat, hogy szeresse õket, fuvolázzon
944 4| bontakozott ki, arra késztetett, hogy alaposabban megnézzem. Elment
945 4| igazított a szoknyáján. Láttam, hogy a címtáblán semmi keresnivalója
946 4| Rögtön tisztában voltam, hogy ennek az apró asszonynak
947 4| egyetlen komoly ambíciója, hogy kis - bár szép - termetéhez
948 4| tiszteletben tartsák. Elmondta, hogy a családi neve Kenessey
949 4| Illendõen szörnyülködtem, hogy egy ilyen szépséges asszony
950 4| elvetemült lehet, azután kértem, hogy jelöljön ki idõt és helyet
951 4| nagyságos asszonyom, hát hogy gondol ilyet?... - kérdeztem
952 4| nem vagyok ahhoz szokva, hogy nevessenek rajtam a férfiak.
953 4| Kórházban vették ki. Képzelheti, hogy az a szegény ember sokat
954 4| sírt, míg odáig vittem, hogy rám emelte a pisztolyt.~
955 4| gondolja - folytatta -, hogy ez az egyetlen. A katonatiszt,
956 4| és express levelet írt, hogy menjek vissza. A katonatiszt
957 4| és biztos vagyok benne, hogy sohase tenne szemrehányásokat.
958 4| kedvesen. Majd csengetett, hogy fizetni akar.~- Hova siet
959 4| veszedelmesen közel jártam ahhoz, hogy hangosan elnevessem magam.
960 4| el - mondotta, anélkül, hogy a legkevésbé is zavarba
961 4| tasakjába, és gondosan megnézte, hogy a csapózár jól mûködik-e.~-
962 4| ismételve hangsúlyoznom kell, hogy én nem nevetem ki magát.
963 4| érti.~- No jó, mondjuk, hogy nem értem. De most megvár.~
964 4| cédulát, amely elárulta, hogy J. M. Werner a II. lépcsõ
965 4| nevetségesnek találja.~- Igen, azt, hogy nincs egy hang sem, amely
966 4| úton, végre azt mondta, hogy haza kell mennie vacsorázni,
967 4| elbúcsúzott. Azt ígérte, hogy legközelebb újra a Centrálban
968 4| asszonyka. Esküt merek tenni, hogy szintén elvált asszony volt.
969 4| lehettem kétségben felõle, hogy a tervük teljes mértékben
970 4| szontyolodva. Hamarosan elárulta, hogy búcsúzik Budapesttõl. Visszamegy
971 4| várost, amelyrõl azt hittem, hogy a világ minden kincséért
972 4| a levelekbõl látom t.i., hogy a szegény uram mennyire
973 4| Azután a nõvére is könyörög, hogy menjek vissza, mert a testvére
974 4| Tudja, ez bánt legjobban, hogy toprongyos - és énmiattam.
975 4| roham vett erõt rajtam, hogy kisiettem a cukrászdából.~
976 4| találtam annyira mulatságosnak, hogy talán legjobb ízû nevetéseim
977 4| visszanéztem, azt láttam, hogy a kis nõ egy kávéházba vonszolja
978 4| visszatetszéssel konstatáltam, hogy fogát nem mossa, nincs is
979 4| s ezzel mintegy jelezte, hogy semmi kifogása, ha én is
980 4| Általában hozzászoktatott ahhoz, hogy a kanapé az övé. Eleinte
981 4| mozgósította az egész pincértábort.~Hogy honnan szerezte a pénzt,
982 4| belém csepegtették az elvet, hogy mosdatlan kézzel és szájjal
983 4| nem lehet csodálni tehát, hogy Misire így szóltam:~- Hogy
984 4| hogy Misire így szóltam:~- Hogy lehetsz ilyen malac?~Misi
985 4| vajaskenyérre és kijelentette, hogy ez a legjobb és legegészségesebb
986 4| most kezdtem megérteni, hogy az élet jórészt nem örömökbõl
987 4| pénzre. Azt tetszett mondani, hogy a héten fizet. Legalább
988 4| egyszersmind. Otthon azt tanultam, hogy tartozni szégyen, és szegény
989 4| Ne gondold - mondotta -, hogy ez mindig így lesz. Jövõ
990 4| hõsileg -, természetes, hogy minden elemózsia közös. -
991 4| latolgattam a dolgokat, hogy inkább egye föl Misi mindenemet,
992 4| szobát, azután kijelentette, hogy aludni kell, mert holnap
993 4| elfújta a lámpát.~- Értsd meg, hogy holnap sok dolgom van, és
994 4| kérte „szépen Krapek urat, hogy kicsit csendesebben legyenek”.~-
995 4| mer nyitni! Mi köze hozzá, hogy mit csinálok... Az én szobámba!
996 4| neked!~Sejtelmem sem volt, hogy mit akarhat. Elmentem hazulról,
997 4| lefestettem Misi komiszságait, és hogy mennyire kellemetlen a vele
998 4| de azt se felejtsd el, hogy a balekot kinevetik.~5.~
999 4| Nem volt idõm gondolkodni, hogy mindez miért történik, az
1000 4| Azt gondoltam magamban, hogy Misi anyja okvetlenül hanyag
1-500 | 501-1000 | 1001-1313 |