1-500 | 501-1000 | 1001-1313
Nov.
1001 4| mert különben lehetetlen, hogy ennyire magára hagyja gyermekét
1002 4| Utólag el kell ismernem, hogy ez a következtetés nem volt
1003 4| Pedig maga azt mondta, hogy a lakásában nincsenek poloskák.~
1004 4| tiltakozott. Kijelentette, hogy nála poloska sohse volt,
1005 4| nevettek. Nem avattak bele, hogy min mulatnak, és emiatt
1006 4| Maga azt mondta nekem, hogy itt nincs poloska. Azért
1007 4| a lakást, mert reméltem, hogy egy ilyen megállapodott,
1008 4| Hát tudja meg az úr, hogy amíg nem fizet, innen ki
1009 4| erszényét, és megmutatta, hogy egy húszkoronás kuksol benne.)
1010 4| még nem láttam. Örülök, hogy megismerhettelek.~- Én is
1011 4| igen komolyan. Rájöttem, hogy pompás leckét kaptam csekély
1012 4| apámnak.~Apám beleegyezett, hogy magam lakjam, és így lassanként
1013 4| fene. Hát nem látod rajtam, hogy esz a fene.~Az utolsó szavakat
1014 4| Barátom - mondta -, tudd meg, hogy egy szerencsétlen barmot
1015 4| helyrehozhatatlan együgyûséget, hogy sohase fogom kiheverni.
1016 4| csikorgatni fogom a fogamat, hogy ilyesmi megtörténhetett
1017 4| tehát:~- Látom már, öregem, hogy nõ van a dologban.~- Igen -
1018 4| Sándor.~- Azt tudod, ugye, hogy a nyáron négy hétig lenn
1019 4| azzal utaztam el Pestrõl, hogy no most négy hetet pihenek,
1020 4| lustálkodni fogok. Elhatároztam, hogy erõt gyûjtök az ügyvédi
1021 4| és még azt is megteszem, hogy politizálok délutánonként
1022 4| izgalmaim. De kijelentette, hogy az urát nem szándékozik
1023 4| Szóval, kérlek, értsd meg, hogy miért érdekelt engem ez
1024 4| voltam dühös? Mert éreztem, hogy valami sohase pótolhatót,
1025 4| mulasztok el, és mert éreztem, hogy tetszem neki, hogy vágyik
1026 4| éreztem, hogy tetszem neki, hogy vágyik reám.~Nem szerettük
1027 4| asszony vidéki. Elmondta, hogy Pesten nincsenek rokonai,
1028 4| hivatalnok, semmi mód nincs rá, hogy találkozzunk, hacsak jövõre
1029 4| Esetleg megesik - mondta -, hogy Pestre kerülök.~Visszajöttem.
1030 4| Anna küldte. Azt írta, hogy Pesten van, és hogy tíz
1031 4| írta, hogy Pesten van, és hogy tíz órakor találkozzunk
1032 4| Elkövetem azt a mulasztást, hogy nem csinálok tervet, nem
1033 4| Váci utcának. Azt reméltem, hogy ismerõssel találkozom, akitõl
1034 4| korona. Én erre feldühösödök, hogy a drága láncomért, amelyért
1035 4| óriási hiba. Most belátom, hogy elvégre ezzel az összeggel
1036 4| lehetetlennek látszott, hogy ezt a csodálatos és ezerszer
1037 4| és ezerszer vágyott nõt - hogy úgy mondjam - ne elsõ osztályú
1038 4| pályaudvar felé. Azt gondoltam, hogy a Rákóczi út elég hosszú,
1039 4| Azzal vigasztaltam magam, hogy az egész Rákóczi út tíz
1040 4| tér üres volt. Világos, hogy már elment. Vártam tizenkettõig,
1041 4| fogadott:~- Mi az - mondta -, hogy egész nap csavarogsz, míg
1042 4| maradhatok tovább, kár, hogy nem láthattam, tíz perc
1043 4| hunyt szemekkel úgy éreztem, hogy a hiába kergetett, a meghódíthatatlan
1044 4| fejemet. A lányok tudták, hogy az „õ” szerelmes ölelése
1045 4| a’. Ki gondolhatná el, hogy miért? Hallgasd meg, kis
1046 4| azonban nem. Az én sorsom az, hogy ilyen álmos, kilumpolt reggeleken
1047 4| de jószívû kislánynak, hogy aztán megcsókolja a homlokomat,
1048 4| gyûlöltem meg az apámat, hogy ikerfia voltam neki. Az
1049 4| hasonlítottunk egymáshoz, hogy az disznóság volt. Érted,
1050 4| már apró gyerekkoromban, hogy milyen igazságtalanságok
1051 4| szenvedtem, amikor láttam, hogy ebéd után az apám ölébe
1052 4| Félesztendeig se láttuk. Azt hiszem, hogy szerette a szép lányokat.
1053 4| találsz. De az már különös, hogy mire hazajött apánk, akkor
1054 4| volt ott a környékben, mert hogy mi künn laktunk a tanyánkon,
1055 4| kibökte, mit akar.~Hát azt, hogy én legyek ezentúl Pista,
1056 4| A néni azt sürgönyözte, hogy a Béla halt meg, hogy én
1057 4| sürgönyözte, hogy a Béla halt meg, hogy én haltam meg, és a koporsóra
1058 4| megüti a szél, ha meghallja, hogy a kedvenc Pista halt meg.~
1059 4| csókolt engem. Én tudtam, hogy nem nekem szól a szeretete,
1060 4| apámat. Nem fájt neki semmit, hogy én meghaltam. Látszott,
1061 4| én meghaltam. Látszott, hogy örül a sors szerencsés esélyének,
1062 4| sors szerencsés esélyének, hogy nem Pista halt meg.~Édes
1063 4| nekem tiszta szívedbõl, hogy nem veszti-e el a kedvét
1064 4| enyém? És én jól tudtam, hogy Béla el van temetve, hogy
1065 4| hogy Béla el van temetve, hogy ez nem is olyan nagy baj,
1066 4| ez nem is olyan nagy baj, hogy, hálistennek, Pista él.
1067 4| csodálkozol azon se, Mici, hogy egy könnyet nem ejtettem
1068 5| a trombiták hangja, úgy, hogy némelyik érzékeny gimnazista
1069 5| eljöttek messze Csehországból, hogy az Úr méltó tiszteletben
1070 5| közönséget.~Már azért is, hogy a város, ahol a karmester
1071 5| hangszert, és babrált vele, hogy valamennyire jobb legyen
1072 5| tehetett egyebet Kumpert, mint hogy megkérte az üstdobost, Suseket:~-
1073 5| úgy segítettek a dolgon, hogy a szerencsétlen pozaun szereplésekor
1074 5| foglalta el, konstatálta, hogy a zenekar nem is olyan rossz,
1075 5| lassanként leszoktak arról, hogy a muzsikáról beszéljenek.
1076 5| leszoktatta arról a gondolatról, hogy vannak emberek, akiknek
1077 5| zenekarokról, híres karmesterekrõl!~Hogy kerültek itt össze, ebben
1078 5| Állandóan kínlódott, izzadt, hogy a tanítványai kinevetik
1079 5| mindenkinek azt mesélte, hogy Erkeltõl, de abbahagyta.
1080 5| a polgármester nyakára, hogy oboistát és fagottistát
1081 5| akart, és arról beszélt, hogy be fogja tanítani a Harmadik
1082 5| polgármester azt mondta, hogy a közgyûlés elé viszi. Fél
1083 5| Állítólag hosszú vita folyt, hogy a temetésen a zenét maga
1084 5| ne. Végre megállapodtak, hogy az önkéntes tûzoltók zenekarát,
1085 5| és jól láthatta bárki, hogy semmi bánatot, meghatottságot
1086 5| rettenetes gondolattól, hogy tulajdonképpen valamennyien
1087 5| mód nem kínálkozott reá, hogy az ivást abbahagyhassák.
1088 5| Stoczekrõl a helyi lap azt írta, hogy kiváló tehetség volt, és
1089 5| kiváló tehetség volt, és hogy a szerb király egy ízben
1090 5| keresztülvitte a városnál, hogy emeljék föl duplájára a
1091 5| az elõadást. Úgy érezték, hogy valami rettenetes igazságtalanság
1092 5| fájt a szívük.~Nem tudták, hogy tragédiájuk tulajdonképpen
1093 5| tulajdonképpen az volt, hogy a XIX. század második felében
1094 5| se volt kedve és ideje, hogy muzsikával törõdjék. Az
1095 5| mellõl. Nem tudták meg soha, hogy a cigányos, kulturálatlan
1096 5| Magyarország áldozatai voltak, hogy ez rontotta meg az életüket,
1097 5| rá õket az ivásra, arra, hogy nyomorultul éljenek, és
1098 5| megbecsülni, büszke volt rá, hogy ennyi embernek tetszik.
1099 5| és izgatta a gondolat, hogy mellette a hûtlenség vagy
1100 5| veszedelem, a lehetõség, hogy kitekerik a nyakát, vagy
1101 5| adni magának nem tudott, hogy ezt ravaszul csókokkal,
1102 5| Amikor Jóska kijelentette, hogy elvenné, nem gondolkodott
1103 5| Az asszony kijelentette, hogy takarékoskodni kell, és
1104 5| kell, és õ tudja a módját, hogy ne legyen, hanem saját maguknak,
1105 5| legyen, hanem saját maguknak, hogy öreg korukra urasan élhessenek.~-
1106 5| vele. Megtiltotta Jóskának, hogy a szakszervezetbe eljárjon,
1107 5| engedelmeskedett. Érezte, hogy ez tulajdonképpen szégyellni
1108 5| cipõ, melyrõl azt mondta, hogy a volt asszonyától kapja
1109 5| Jóskának. Tudta magáról, hogy szorgalmas, erõs ember,
1110 5| mégis olyasvalamit érzett, hogy az asszony nem fog kitartani
1111 5| kitartani mellette. Érezte, hogy okos dolog volna, de gyakran,
1112 5| amikor Rozi elõállt vele, hogy házmesteri állás kínálkozik
1113 5| Azt mondom, meg ne tudjam, hogy valamelyik lakásban odabent
1114 5| asszony azt kívánta tõle, hogy majd vacsoránál õ is erõsítse
1115 5| amit a sógornak hazudott, hogy telket vettek kétezerötven
1116 5| asszony annyira örült ennek, hogy alig lehetett vele bírni.~
1117 5| ide jön, aki keres, tudja, hogy itt van a mosókonyha kulcsa,
1118 5| csak nézte. Nyilvánvaló, hogy elõbb vacsorázott. Jóska
1119 5| állandóan azon töprenkedett, hogy a felesége valakivel otthon
1120 5| nem merte magát rászánni, hogy hazamegy. Biztosra vette,
1121 5| hazamegy. Biztosra vette, hogy ha megteszi, ott talál valakit
1122 5| Tisztában volt azzal is, hogy ezt kellene tennie. Egy
1123 5| férfinak nem volt ereje, hogy erõszakos legyen. Keservesen,
1124 5| el. Azután elhatározta, hogy holnap mégiscsak megteszi,
1125 5| bejelentette a munkavezetõnek, hogy el kell mennie, és csak
1126 5| elfüggönyözve!~Gondolkodott, hogy betörje-e az ablakot. Ha
1127 5| De egy hang se kérdezte, hogy ki az.~- Nyisd ki - mondta
1128 5| gondolni az ura, Mondtam, hogy ne zárja be. Majd én kinyitom.
1129 5| figyelmeztetem a házmester urat, hogy ne merjen hozzám nyúlni,
1130 5| bárdot.~Az asszony látta, hogy hiába beszélne, teljes erõvel
1131 5| és fél kézzel lenyomta.~- Hogy mit akarok! - ismételte,
1132 5| reccsenés hallatszott.~- Hogy mit akarok! - ismételte
1133 5| dunyhát elöntötte a vér.~- Hogy mit akarok! - motyogta Jóska,
1134 5| szólt magában:~- Nem bánnám, hogy csúnya, hogy csak három-négy
1135 5| Nem bánnám, hogy csúnya, hogy csak három-négy hétben egyszer
1136 5| három-négy hétben egyszer szép, hogy kicsi a hozománya, feleségül
1137 5| számmal kisebb!~Megjegyzem, hogy a lábtól és a cipõtõl Asztalos
1138 5| olyan csodás valami volt, hogy minden egyéb nõi kellék
1139 5| Asztalos, és már tudta, hogy a nõnél nem sok minden:
1140 5| Salomét, szóval tudta, hogy hogyan kell bánni a férfiakkal,
1141 5| fontosabb szólamokat, úgy, hogy a másik alig hallatszott...
1142 5| természetesen nem jött reá, hogy az adott esetben nagyot
1143 5| kezét.~Erna úgy érezte, hogy itt az idõ, amikor a saját
1144 5| másodpercben tisztában volt vele, hogy mit kell tennie: Vissza
1145 5| akarta volna ezzel jelezni, hogy õ nem oka semminek, és nem
1146 5| oka semminek, és nem érti, hogy került ebbe a kellemetlenségbe.~
1147 5| pályázott, csak arra nem, hogy beleszeressenek. Pályázott
1148 5| beleszeressenek. Pályázott rá, hogy a barátnõi így szóljanak: „
1149 5| különös lány”. Pályázott rá, hogy az anyja, egy igen kedves,
1150 5| egy bolond!” Pályázott rá, hogy a német kisasszonya a kolleganõinek
1151 5| lehetett magyarázni azzal, hogy õ állandó félelemben élt.
1152 5| félelemben élt. Attól félt, hogy valaki konstatálni fogja:~-
1153 5| csúnya kis lány is vágyik rá, hogy szeressék!~Ez a mondat,
1154 5| saját magára a nyelvét, úgy, hogy a két nyelv, az igazi és
1155 5| fájdalommal. A lényeg az volt, hogy mégis beigazolódott az,
1156 5| nem remélt és nem hitt: hogy mégis van valaki, aki szereti,
1157 5| Lassanként megjött a kedve, hogy a ruha- és cipõpróbálásra
1158 5| használt „slampet” jelzõt. Hogy mást ne mondjak: Erna pontosan
1159 5| Erna pontosan ügyelt rá, hogy a blúzának és a szoknyájának
1160 5| volna.~Külön említendõ, hogy Asztalos a megkéréskor már
1161 5| iskola híve lévén elve volt, hogy csak azt a lányt szabad
1162 5| rosszabbul fest. 6. Erna érzi, hogy terhére van a famíliának,
1163 5| Erna élete.~Tudjuk azonban, hogy másként történt, egy apró,
1164 5| példája annak az igazságnak, hogy sorsunkat csakugyan apró
1165 5| lelkû lány lett.~Azt hiszem, hogy aki elvenné, egészen jól
1166 5| csatangoltunk. Arról beszéltünk, hogy mennyi rettenetes sok idõnek
1167 5| soraimat írom, és rábeszélt, hogy ezentúl írjak naplót. Ezzel
1168 5| padban. Annak örültünk, hogy sikerült padszélre jutni
1169 5| szappanbuborékokat fújtunk, bár láttam, hogy Pista nagymamájának nagyon
1170 5| a korláton!” Nem értem, hogy a nagyok mindig irigykednek,
1171 5| újságot, de soha nem olvastam, hogy a gyerekek a korláton kihajolva
1172 5| rettenetesen kiabál egész órán, hogy nem merek mást tenni, mint
1173 5| nem merek mást tenni, mint hogy folyton figyelek, ez pedig
1174 5| nem bánom, apa azt mondja, hogy a latinnal csak akkor lehet
1175 5| talált ki. Azt mondta t.i., hogy még sohase rendeztek versenyt
1176 5| rendeztek versenyt abból, hogy ki tud több vizet inni.
1177 5| akarom kitenni magamat, hogy megtiltsák, Pistáéknál -
1178 5| Petrákovics kérdezte tõlünk, hogy hiszünk-e Istenben. Mindannyian
1179 5| Mindannyian azt feleltük, hogy igen. Erre õ azt mondta,
1180 5| igen. Erre õ azt mondta, hogy az õ bátyja, aki vegyész,
1181 5| bátyja t.i. azt állítja, hogy semmi más nincsen, mint
1182 5| Erre Pollák elmesélte, hogy az õ apja egy alkalommal
1183 5| Petrákovics azt mondta, hogy mindenesetre beszélni kellett
1184 5| mértékben - furcsának találom, hogy sohasem jelenik meg közöttünk.
1185 5| a versben arról van szó, hogy a vértanúk emléke szent
1186 5| elõtt. Az jutott eszembe, hogy sokkal helyesebb volna,
1187 5| ha arról írnának verset, hogy az aradi vértanúk halálát
1188 5| Megkérdeztem édesapámat, hogy ez miért nem történt meg.
1189 5| elvertem. Annyira sírt, hogy megsajnáltam, és kérlelni
1190 5| simogatni kezdtem. De láttam, hogy ami egyszer fáj, azt nem
1191 5| fél órát. Annyira bántam, hogy öcsémet megvertem. Este
1192 5| dolgot), és azt mondta, hogy ne verjem meg a kisebbet,
1193 5| engem szeretni. Beláttam, hogy ez nagyon igaz, és megfogadtam,
1194 5| nagyon igaz, és megfogadtam, hogy Károlyt többet meg nem verem.~
1195 5| ideadta a bizonyítványt arról, hogy csakugyan megmondtam, és
1196 5| elvittem. Este azt mondta apa, hogy ezentúl korán kell fölkelnem,
1197 5| kelni. Hiába mondom apának, hogy: apám, én reggel nem tanulok
1198 5| fejem - õ mindig azt mondja, hogy „az ész reggel fog a legjobban!”
1199 5| semmit ilyenkor, még azt se, hogy nagy ember legyek, hogy
1200 5| hogy nagy ember legyek, hogy megnõjek és parancsoljak -
1201 5| parancsoljak - csak azt, hogy engem ne bántson, ne sürgessen
1202 5| állok. Azon gondolkodom, hogy miért nincs a világ úgy
1203 5| a világ úgy berendezve, hogy ha nekem jól esik aludni,
1204 5| Apa nem enged, azt akarja, hogy tanuljak, de hiszen nem
1205 5| alatt. De nem is igyekszem, hogy ezt apámmal megértessem,
1206 5| mindig csak azt ismételné, hogy „az ész reggel fog legjobban”.
1207 5| Õ t.i. meg van gyõzõdve, hogy ez igaz, és mindenki, aki
1208 5| hazudik. Biztosan tudom, hogy ezt a véleményét soha életében
1209 5| Apa nagyon összeszidott, hogy miért nem tanultam meg elõbb
1210 5| Ballának csak az a baja, hogy nehezen ír és nagyon hibásan.
1211 5| kereskedõ rábeszélte õt, hogy ezt vegye, mert ez tartósabb,
1212 5| örömet okoz az olvasása, hogy mellette a korán kelés és
1213 5| tisztelendõ úr kijelentette, hogy mindenkinek meg kell tanulni
1214 5| morogni. És az a jó van benne, hogy vörös ministránsruhát kapunk,
1215 5| a félkör alakú szekrény, hogy az öreg sekrestyés - Szilveszter
1216 5| nagy bot, és azt jelzi, hogy a pap mestersége hasonló
1217 5| ez a fiú elmagyarázta, hogy az összes misék napirendben
1218 5| plébániának azon föltétellel, hogy lelkük üdvére bizonyos idõközökben
1219 5| ezt apámtól. Õ azt mondta, hogy az egész a papok találmánya,
1220 5| találmánya, és csak arra való, hogy megteljék a papzsák. Papzsák,
1221 5| erõltetné a torkából a hangot, hogy erõsebb legyen. Mise után
1222 5| mentem, és azon gondolkodtam, hogy miért nem vettem eddig észre
1223 5| vettem eddig észre sohase, hogy milyen szép a mise. Most
1224 5| Mióta Petrákovics említette, hogy amit nem lát, abban nem
1225 5| összeszidott, azt mondta, hogy ne járjak templomba, hanem
1226 5| Mégis szemtelenség, mondta, hogy a gyerekeket elvonják a
1227 5| csinálják. Apa azt mondta, hogy két elégségesnek szabad
1228 5| tudom!~Édesanyám azt mondta, hogy énfelõlem egészen nyugodt,
1229 5| fogok megbukni. Megjegyzem, hogy én efelõl nem vagyok nyugodt,
1230 5| tanuláshoz. Nem akarom, hogy édesanyámnak ne legyen igaza.~
1231 5| az ember. Én azt mondtam, hogy szülés útján, de hogy ez
1232 5| mondtam, hogy szülés útján, de hogy ez hogyan megy, azt nem
1233 5| tudtam. Pollák azt mondta, hogy a bábaasszony a hurkatöltõ
1234 5| gyermekeket. Balla Pistán láttam, hogy a gólyadolgot akarta elõhozni,
1235 5| t.i. 2/3-ra állok belõle, hogy új korcsolyát kapjak. Ma
1236 5| Iskolába menet már ma láttam, hogy árulják a karácsonyfákat.
1237 5| Jézuskát, õ még nem tudja, hogy az egész csak komédia, és
1238 5| ajándéknak ígért. Örömömben, hogy szép idõ van, és a bizonyítványdolog
1239 5| legnagyobb butaságokat kívánta, hogy rajzoljam, de azután látva
1240 5| õ örömét, örültem én is, hogy õ olyan jól mulat, és engem
1241 5| leveleztünk. Õ állandóan hívott, hogy látogassam meg. Én pedig
1242 5| négyszer-ötször biztosra ígértem, hogy megyek. Mindig elmaradt.
1243 5| tudom csak rászánni magam, hogy vonatra üljek. Telt-múlt
1244 5| októberi napon rászántam magam, hogy meglátogatom.~Nagyszerûen
1245 5| pillanatra megállapíthatta volna, hogy az asszonykának semmiféle
1246 5| kérdezgetni. A barátságunkról, hogy miért nem jöttem hamarabb,
1247 5| Rögtön tisztában voltam, hogy Sándor házasságának a rugója
1248 5| dame-oknál annyiszor látunk, hogy folyton elõadnak, és nem
1249 5| mint annyi nõ, aki tudja, hogy a nevetése kellemesen hangzik.
1250 5| törölte meg a szemét. Érezte, hogy a zsebkendõ használata percekre
1251 5| arcát, és látszott rajta, hogy örült, hogy ennyire jól
1252 5| látszott rajta, hogy örült, hogy ennyire jól érezzük magunkat
1253 5| legmagasabb lelki mûködése volt, hogy megértette és élvezte az
1254 5| ambicionálhatja magának, hogy a zene számára a mulatságnál
1255 5| tájban hazament, azt mondta, hogy valami nõegyleti megbeszélés
1256 5| mulasztván el megígértetni velem, hogy hamarosan újra ellátogatok.
1257 5| Minden vágyam annyi volt, hogy életem végéig minden délután
1258 5| kezét. Nem mondtam meg neki, hogy szeretem, ez teljesen szükségtelen
1259 5| A tekintetébõl láttam, hogy tudja, ért engem, érti,
1260 5| tudja, ért engem, érti, hogy miért szeretem, hogy gondolatban
1261 5| érti, hogy miért szeretem, hogy gondolatban megköszöni a
1262 5| ilyen alkalommal történt, hogy az utolsó vendégekkel távozva
1263 5| lakására. Elõször történt, hogy követelõen lépett fel bennem
1264 5| lépett fel bennem a vágy, hogy összecsókoljam, megöleljem
1265 5| Fölszólítottam Irén mamát, hogy legyen a feleségem. Nevetett,
1266 5| Nevetett, és azt mondta, hogy ez lehetetlen. Egy tizenhét
1267 5| ez még megy valahogy, de hogy ilyen nagy korkülönbséggel
1268 5| hiába bizonygattam neki, hogy szerelmem fölötte áll minden
1269 5| hajthatatlan maradt. Hangoztatta, hogy eleget kell tenni anyai
1270 5| tisztában voltam azzal, hogy Irén mama sohase fogja kockáztatni
1271 5| kockáztatni a jó hírét azzal, hogy eljön a lakásomra. Egy kisvárosban
1272 5| csak bámulni Irén mamát. Hogy csinálta meg õ azt, hogy
1273 5| Hogy csinálta meg õ azt, hogy az egész manõvernek nem
1274 5| nem volt manõverjellege, hogy nem volt aljas, ravasz,
1275 5| árulás. Hogyan intézte, hogy Sárika mindenképpen megkapja
1276 5| magunkra. Hogyan kerülte ki, hogy a lány észrevegyen valamit
1277 5| Hogyan történt emellett, hogy tulajdonképpen mégis egészen
1278 5| hiányzik belõlem a képesség, hogy összeszedjem azt az ezer
1279 5| emellett bennünk él a tudat, hogy nem hibáztunk el semmit,
1280 5| mindenesetre kicsit szégyenli, hogy alsóbb osztályos barátai
1281 5| vén skatulya!...~- Kérlek, hogy mondhatsz ilyet. Azért,
1282 5| amelynek a vége az lett, hogy megígértem a klakkban való
1283 5| Irult-pirult, szégyellte magát, hogy ennyire lelkesedik egy nõért,
1284 5| Zoltán látcsövével, láttam, hogy igen szép arca van, és korántsem
1285 5| szokta jegyezni. (Csodálatos, hogy az ember milyen soká vakon
1286 5| feleltem, és nagyon sajnáltam, hogy Zoltán már szereti Csegeyt,
1287 5| dolgot. Másnap kijelentette, hogy Csegeynek alakításáért elismerõ
1288 5| bíztatására azonban kedvet kaptam, hogy a küldöttségben is részt
1289 5| részt vegyek. Beláttam, hogy Csegey csakis szívesen fogadhat
1290 5| megéljeneztek. Úgy éreztem, hogy nincs semmi szégyellni való
1291 5| kezdett derengeni a szívemben, hogy Csegey meg fogja kérdezni,
1292 5| Csegey meg fogja kérdezni, hogy kié az oklevél rajza, s
1293 5| lakásadónéjánál.~Azt gondoltuk, hogy leghelyesebb, ha öt óra
1294 5| Hosszú vita volt arról, hogy be kell-e jelenteni a küldöttséget.
1295 5| küldöttséget. Zoltán azt mondta, hogy nem. Azzal érvelt, hogy
1296 5| hogy nem. Azzal érvelt, hogy egy színésznõt, akit folyton
1297 5| lényeg ellenben az volt, hogy többé-kevésbé ki-ki szerelmes
1298 5| igazgatónkkal. Mindenki úgy érezte, hogy no, most egy pillanat, és
1299 5| az egésznek. Úgy éreztük, hogy az igazgató hirtelen meg
1300 5| Hová mennek? Jól tudják, hogy az intézet fegyelmi szabályai
1301 5| karácsony, és jól tudják, hogy a felelések ilyenkor sokat
1302 5| körül. Bíró Feri azt mondta, hogy igenis, most kell menni
1303 5| leszavaztuk, és megállapodtunk, hogy rögtön be kell menni.~5.~
1304 5| világított ki, jelezve, hogy a díva otthon van. Zoltán
1305 5| leskelõdtünk és vártunk - hogy tulajdonképpen mire, azt
1306 5| a cseléd.~- Azt, kérem, hogy itt voltak a gimnázium tanulói,
1307 5| átnyújtani.~- Igenis, kérem.~- És hogy holnap ilyen tájban tiszteletünket
1308 5| többség szidta Zoltánt, hogy kilátásba helyezte az eljövetelt.
1309 5| Csegeyt és kijelentette, hogy a küldöttséget be kellett
1310 5| jelenteni. Én azt állítottam, hogy Csegey igenis otthon van,
1311 5| Bíró Feri -, ha megvárjuk, hogy kijön-e. Nemsokára úgyis
1312 5| senki többet egy szót se. Hogy miért, nem tudnám megmondani.
1313 5| tudnám megmondani. És azt se, hogy hová lett a díszoklevél.~ ~.
1-500 | 501-1000 | 1001-1313 |