Nov.
1 1| MARISKA AZ ANYJÁNÁL~A Mariska, akirõl
2 1| MARISKA AZ ANYJÁNÁL~A Mariska, akirõl itt szó van, az
3 1| hogy nem látta az anyját Mariska. Pedig vasúton nincs messze
4 1| odaérjen az ember, s ez okból Mariska - sokszor emlegette mentegetõzve -
5 1| a kezébe kerül! Ilyenkor Mariska hevesen tiltakozott:~- Az
6 1| immár fáradt, lassúdik - Mariska idegesen közbevágott:~-
7 1| gyermekeik születtek, és Mariska nagyanyám egy nyáron dédanyává
8 1| özv. Pintér Gyuláné Donner Mariska. Ha a jövõ héten nem is
9 1| haját. Megriadt, amikor Mariska nagy zajjal berontott, és
10 1| mind a két arcát:~- Ejnye, Mariska, Mariska, hát nem tudod,
11 1| arcát:~- Ejnye, Mariska, Mariska, hát nem tudod, hogy szegény
12 1| Mosolygott a mama.) Nem járja ez, Mariska. De nehogy nekem széthajigáld
13 1| aznap - estig.~... Hogy a Mariska volt barátnõje, az Irma,
14 1| halt meg tavaly... hogy a Mariska legkisebb leánya, a Margit,
15 1| haragudj, Mariskám - te! Érted?~Mariska egy szót se szólt, mert
16 1| Berántott csirkeleves volt, s Mariska, mi tagadás, mohón szürcsölte,
17 1| kanalazol. Nem szép a mohóság!~Mariska elpirult, és lassabban evett.
18 1| nyavalyás csirkepecsenyével.~Mariska mindent elintézett, de a
19 1| szoktam, mama - mentegetõzött Mariska.~- Te így szoktad, azt mondod,
20 1| semmi. Ezt nem vártam tõled, Mariska.~Ebéd után megint folytatták
21 1| mama ekkor végigsimogatta Mariska arcát, és így szólt:~- Mit
22 1| szólt:~- Mit veszek észre, Mariska. Neked bajuszod van. Micsoda
23 1| meg fogy. Nem jól van ez, Mariska. Nézd meg az én képemet,
24 1| mondanivalóból, de mert Mariska szégyenkezve hallgatott,
25 1| visszanyerte már a sorsjegy árát. Mariska, akinek még ennyire se ütött
26 1| a zöldernyõs lámpát, és Mariska, aki eddig nem érzékenykedett,
27 1| ernyõjét. Arra se emlékszel, Mariska, hogy az az ernyõ jóval
28 1| a mama félbeszakította. Mariska hiába próbálta. Újra nem
29 1| Majd együtt daloltak, és Mariska újra megtanulta, mint egykor,
30 1| a ketten, aludni mentek.~Mariska csak a kanapén kapott ágyat.
31 1| Majd megcsókolták egymást. Mariska elfújta a lámpát, és ágyba
32 2| csak még egyszer, kérlek.~Mariska a dolgot újra elmondja.
33 2| bandzsítottak a világba.~Mariska zokogva bevallotta, hogy
34 2| olvasta.~- Hallgass ide, Mariska - ismételte azután olyanféle
35 3| hátraszólt a szobába:~- Mariska! Kelemenék nem a Winter-villában
36 4| mondjon ítéletet. Halló, Mariska! - egy hasonló apró asszony,
37 4| el mellettünk. - Halló, Mariska - kiabált a doktorné.~Mariska
38 4| Mariska - kiabált a doktorné.~Mariska megállt. A két kis nõ kacagva
39 4| összecsókolózás következett, és Mariska folytatta az útját.~- Egy
40 4| társaságában. A második Mariska volt, akit fölismertem,
|