Nov.
1 3| JOHANNA~Dr. Rajz Sándornak~1.~Johanna
2 3| JOHANNA~Dr. Rajz Sándornak~1.~Johanna csinos nõ volt, fiatal és
3 3| kacagott, mint egy kislány.~- Johanna megbosszulja magát a férfinemen -
4 3| Mert megállapítottuk, hogy Johanna csalódott nõ. Az egész sápadtsága,
5 3| hemperegtünk nevettünkben. Johanna tudniillik a basszusokkal
6 3| egyéni hibázásokat soha. Johanna egyénisége, amelyet még
7 3| ajtóban állt mint gardedame. Johanna nem fogadta el a széket,
8 3| fejtegette az eseményt.~- Johanna ma bement a szobauraihoz.
9 3| Megállapítottuk újra és újra, hogy Johanna sajátságos viselkedése mögött
10 3| Meg kellett várni, míg Johanna nyilatkozik, várni kellett
11 3| villamos lámpát. Kopogás, és Johanna lebbent be.~Panaszkodott,
12 3| részletességgel fejtegette Johanna. Sóhajtozott, az ablakhoz
13 3| akarsz éppen penziósné lenni, Johanna - folytattam -, amikor a
14 3| Miért vagy elégedetlen, Johanna, mikor az élet szenvedés.
15 3| ideig maradt a szobában Johanna.~Elekkel vacsoránál találkoztam
16 3| vendéglõben. Amikor elmondtam neki Johanna látogatását, és nagyjában
17 3| beszéltünk, kijelentette, hogy Johanna szerelmes belém, és gratulált.~-
18 3| szerencsétlenségén.~Bekopogtattunk. Johanna nem volt otthon. Elek megrugdosta
19 3| azután hiányzott nekünk Johanna; nem volt mivel mulatni.
20 3| való érkezését. Utánozta Johanna kiáltását, amikor anyja
21 3| mindig nem érkezett meg Johanna. Nem tudtuk elgondolni késedelmének
22 3| következõ enunciációt tette:~- Johanna, a bájos penziósné, hazaérkezett
23 3| feledhetetlen emlékeken!~Johanna azonban másnap se mutatkozott.
24 3| jelentette ki Elek. - Johanna most tanulja, és végképp
25 3| foglalkozásának, és hízeleg neki Johanna rajongása... Ach mein Einziger!
26 3| mein Einziger! suttogja Johanna, és lezárja szemeit.~A fiúnak
27 3| szóltam. - De hol van Johanna?~- Benn ül, most szállt
28 3| becsületszavát nem merte adni.~Este Johanna, szokatlan idõben, fél tízkor
29 3| Engem nem csapsz be, Johanna - mondta. - Tudom, hogy
30 3| folyosóra, hiába nézett át Johanna szobájába, a spaletták be
31 3| koffert rakott föl a bakra. Johanna jól bebugyolálva, éppen
32 3| csap. Szerelem! És arra Johanna már egyszer ráfizetett.
33 3| segíteni! Nagyon sajnálom!~10.~Johanna most négy hétig maradt el.
34 3| hogy ez a kis penész Johanna volt az oka az eddigi kudarcomnak.
35 3| és mezítláb rohantunk be Johanna szobájába. Ott feküdt az
36 3| méreggel. Egyet sóhajtott Johanna, azután vége volt. Lehajoltam,
37 3| Elek csendesen. - Szegény Johanna, a privatdiner dobta ki!...~
|