Nov.

 1   1|          ezen a reggelen. Tudtam, éreztem... hogy jõ a fekete csönd.
 2   1|    történni. Csak én. Csak én. Én éreztem, hogy jõ a fekete csönd.~
 3   1|  odalopóztam Richard ágyához.~Úgy éreztem, mintha az agyvelõmet és
 4   1|     kérdezõsködtem róla soha. Nem éreztem, hogy kellett lenni anyámnak,
 5   1|          freccsent az arcomra, és éreztem, hogy a tehetetlen állat
 6   1|    munkámat - föllélegzettem, úgy éreztem, mintha talán sikerült volna
 7   1|     szemüknek selymes simogatását éreztem az arcomon, ha elhaladtam
 8   1|        ültem, Chloe vékony ujjait éreztem a tarkómon. A pezsgõ cseppjei,
 9   1|         voltam, dúltnak, kicsinek éreztem az arcomat. Emiatt nem is
10   1|      reggel a kályhában gyújtani. Éreztem Eszti hajának a finom szagát,
11   1|   Andersen bácsit vettem elõ, úgy éreztem, hogy mindaz a szépség és
12   1|      dobogni kezdett a szívem, és éreztem, hogy elsápadok. Szó nélkül
13   1|     betegállapothoz.~Délelõtt jól éreztem magam, újságot olvastam
14   1|       eltûnt.~Kellemes hûvösséget éreztem a homlokomon, anya kezét,
15   2|    elkezdtem szomorkodni. Elõször éreztem, hogy csúnyául becsaptak.~
16   3|  rettenetes hatalom körmei között éreztem magam. Szédülve, tanácstalanul
17   3|           és fiatalnak, boldognak éreztem magam. Mintha a testem egészen
18   3| megbocsátottam volna neki, de jól éreztem, hogy félelmének rugója
19   3|           én olyan mély szánalmat éreztem iránta - láttam az ijedt,
20   3|          soká egy képre, mert úgy éreztem, hogyha fölnézek, megjelenik
21   3|         vállaimon egy nehéz kezet éreztem.~- Miért sírsz, kisfiú?~
22   4|        megtapogattam a karjaimat, éreztem, hogy erõs vagyok, és más
23   4|    gyomromban, a lábujjaim hegyén éreztem lüktetni. Szinte be voltam
24   4|           hang szaladt ki belõle. Éreztem, hogy ez az ember halálosan
25   4|           változhatlan igazságot.~Éreztem és nyomról-nyomra követtem
26   4|          itt vázolt eszmemenetét. Éreztem, hogy a szánalmas ember
27   4|          Miért voltam dühös? Mert éreztem, hogy valami sohase pótolhatót,
28   4| csodadolgot mulasztok el, és mert éreztem, hogy tetszem neki, hogy
29   4|       remény nélkül. Rettenetesen éreztem magam. Átmentem villamoson
30   4|   pamlagon, s hunyt szemekkel úgy éreztem, hogy a hiába kergetett,
31   5|        egy percig se, de igen jól éreztem magam. Néztem a tisztelendõ
32   5|         Kétségbe voltam esve. Úgy éreztem, hogyha a lány hazajön,
33   5|     meglátták, megéljeneztek. Úgy éreztem, hogy nincs semmi szégyellni