Nov.

 1   1|         szívesség és kedvesség, amely annyira szokatlan volt a gimnáziumban,
 2   1|               felett. Minden mozdulat annyira fáj, mint egy hervadott
 3   1|       kerengenek körülötte, s a rózsa annyira szenved emiatt, mint egy
 4   1|               a diák - aki mégse volt annyira kicsiny, hogy egy leány
 5   1|               olyan jól érezte magát. Annyira benn élt az újraéledõ természetben,
 6   1|          színpadi művét is elolvasta, annyira vitte, hogy naponként fölkereste
 7   1|           kezdõdõ versét, ami Irénnek annyira tetszett, hogy ott a nyílt
 8   2|           hogy háborgatom, de a dolog annyira sürgõs, legalábbis nekem.
 9   2|            bicska. Egyszer sírtam is, annyira bántott a dolog. De reggelre
10   3|          érkezett meg a gyermek, akit annyira vártunk, s akirõl tudtuk,
11   3|          szokatlanul ingerlõ volt, és annyira különbözött minden más leányokétól (
12   3|      fogalmakban és ítéletekben éppen annyira kifejezhetlen ez az igazság,
13   3|            ezért maradt az ágyban!...~Annyira mulattam ezen a föltevésen,
14   3|            négy hétig maradt el. Idát annyira elkeserítette a tény, hogy
15   3|             élni az édesanyám nélkül. Annyira szerette. Hát magunkra hagyott
16   3|         Nagyon szeret engem, de mégse annyira, mint a nagymama. A nagyapának
17   3|              Hiszen mi, kisgyermekek, annyira gyöngék, gyámoltalanok,
18   3|            meg és talán éppen ezért - annyira szép.~De hát az élet fele
19   3|               arcát és a falnak dõlt, annyira megszédült. Nagyon megsajnáltam
20   3|               fogják.~Ennek a tervnek annyira megörültem, hogy most már
21   3|                 hova a pokolba sietsz annyira!... De nem lett volna illõ
22   3|               már nem lehetett járni, annyira sûrûn feküdtek mindenfelé.
23   4| mellbetegséget, de szemmel láthatólag annyira elkedvetlenedett, hogy mindjárt
24   4|          volna eszébe a természetével annyira ellenkezõ vadászatra adni
25   4|         együtt szidtak és csipkedtek. Annyira fölbosszantottak, hogy hamarosan
26   4|          rögtön hozatna egy hasonlót, annyira kedvet kapott. A Szalay
27   4|             fizetni akar.~- Hova siet annyira? - érdeklõdtem.~- A fõpostán
28   4|     ellentmondás, semmi disszonancia. Annyira tökéletes és hibátlan a
29   4|         megmagyarázni, miért találtam annyira mulatságosnak, hogy talán
30   5|               irigységtõl. Az asszony annyira örült ennek, hogy alig lehetett
31   5|              Károlyt nagyon elvertem. Annyira sírt, hogy megsajnáltam,
32   5|           sírtam én is vagy fél órát. Annyira bántam, hogy öcsémet megvertem.