Nov.
1 1| A VÖRÖS ESZTI~Ezt a gyönyörû képeskönyvet
2 1| tudtam, hogy kikapok, de az Eszti olyan gyönyörû volt! Nem
3 1| oka is lehetett, mint hogy Eszti úgy érezte, hogy a szép
4 1| Katerina tulajdonképpen Eszti lenne. S amikor a mesében
5 1| láttam volna a lábakat, Eszti lábait, amelyek mezítelenek
6 1| kis táncosnõ az álomban: Eszti volt, és én az ólomkatona.
7 1| elkezdtem zokogni álmomban. Eszti keltett föl. Azt kérdezte:~-
8 1| szobában már égett a tûz, amit Eszti szokott még sötét kora reggel
9 1| kályhában gyújtani. Éreztem Eszti hajának a finom szagát,
10 1| és megcsókoltam a száját. Eszti visszacsókolt a számon,
11 1| jó barátságban maradtam. Eszti azonban fél év múlva elment
12 1| és rám nézett. A vörös Eszti volt. Õ is rögtön megismert.
13 1| meglehetõsen hidegen hagyott Eszti szépsége; talán az egész
14 1| testvéreimrõl és a múltról. Eszti szívesen emlékezett vissza
15 1| fölött szemlét tartottam, Eszti zavarta meg. Könnyû selyem,
16 1| lényemet: sírni szeretnék.~Eszti szeretõmmé lett. A nagy
17 1| haladjanak a maguk útján.~Eszti rendesen megvárt hat órakor
18 1| amilyenrõl álmodni sem mertem. Eszti rendkívüli tapintattal vigyázott
19 1| Egyszerre eszembe jutott Eszti, aki ma este is bizonyára
20 1| téli égre, amikor kopogtak. Eszti lebbent be az ajtón. Leült
21 1| végére értünk, besötétedett.~Eszti begyújtott a teafõzõbe,
22 1| gyermekek számára való mese. Eszti lassan olvasta, közben szüneteket
23 1| alig van lázad - mondotta. Eszti ezalatt fölállott a székrõl
24 1| Katerina tulajdonképpen Eszti.~- Eszti sohase volt olyan
25 1| tulajdonképpen Eszti.~- Eszti sohase volt olyan kevély,
26 1| válaszolt anyám, és melegen Eszti szemeibe nézett.~- Nem is
27 1| között... ekkor sírtam, és Eszti fölébresztett, én pedig
28 1| Hallottam még, amint anya és Eszti tesznek-vesznek a szobában,
29 1| reggel jutott eszembe, hogy Eszti már ekkor nem volt a szobában.~
30 1| Az indóházhól visszajövet Eszti lakására vitt az elsõ utam;
31 1| az utcán, azt várva, hogy Eszti mégis jönni fog. De nem
|