Nov.

 1   3|     nyári reggelen útnak indult Gracián. Merre indult, milyen esztendõt
 2   3|      fájt ám a szívem -, kedves Gracián, én nem megyek visszafelé,
 3   3|           Az mindegy - mondotta Gracián kegyetlenül -, mindegy az -,
 4   3|        csak szerencsés fiú ez a Gracián! - mondtam magamban - jókor
 5   3|    komoly ok sajnálkozni rajta.~Gracián ment elõre nagy, feszes
 6   3|     inkább sietni próbáltam.~8.~Gracián kitartóan, egyenletesen,
 7   3|       magamban, mert kitaláltam Gracián gondolatát. - Jó távolra!
 8   3|        rövid távolságok vannak, Gracián - folytattam, mintha neki
 9   3|          És már láttam is, hogy Gracián megállott. A földre maga
10   3|    Valóban kár volt sajnálkozni Gracián miatt- mondottam magamban -,
11   3|  Aggodalmam nem volt alaptalan. Gracián még pár pillanatig habozott,
12   3| bûvkörébõl, és újra elindult.~- Gracián, bolond Gracián - suttogtam,
13   3|     elindult.~- Gracián, bolond Gracián - suttogtam, és nem bosszankodás
14   3|       utánaballagtam tehát.~12.~Gracián most szinte szaladni kezdett,
15   3|       tévesztheti el a hatását. Gracián megremegett, elõrehajolt,
16   3|        Nem helyeselhettem, hogy Gracián megállapodik, világosan
17   3|        14.~- Ez a szerencsétlen Gracián csak késõn fogja észrevenni,
18   3|     valaki!~Így okoskodtam.~15.~Gracián néhány perc múlva ismét
19   3|     Alaposan megnézhettem õket. Gracián nem törõdött velem, és így
20   3|         férfiak fellobbanásait.~Gracián ekkor már a távolba nézett,
21   3|   szívremegtetõ néma ostromzár!~Gracián már irány nélkül futkosott
22   3|         mozdulni készülne, hogy Gracián felé hívólag intsen, vagy
23   3|    Pedig már késõ délután volt.~Gracián lehajtotta a fejét, behunyta
24   3|     megett, a távoli hegyeknél. Gracián alakja most megnyúltnak,
25   3|      sûrûn feküdtek mindenfelé. Gracián a testeken gázolt.~Megállottam,
26   3|     erõmmel kiáltottam:~- Fiam, Gracián, elpusztulsz, fordulj vissza,
27   3|    elpusztulsz, fordulj vissza, Gracián!~Nem hallotta, vagy nem
28   3|      volt zárva az út teljesen. Gracián négykézláb próbált elõre
29   3|      Most már nem menekülhetsz, Gracián - kiáltottam zokogva a fájdalomtól -,
30   3|         egyszer fölegyenesedett Gracián. Olyan volt, mint egy hõs,