Nov.
1 1| álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották
2 1| felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett.
3 1| volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt
4 1| elfogadom, mit szólna ehhez apám, aki oly szigorúan ítéli
5 1| venni, és meg is tenném, ha apám a koporsót már ki nem fizette
6 2| azzal fogadott, hogy az apám már nem él. A halálát jelentõ
7 2| Szóval megtudtam, hogy az apám kétségtelenül meghalt, mégpedig
8 2| eltemettetni. Szóval otthagyta az apám hulláját, mert azzal bíztatták,
9 2| megnézetni, megvan-e az apám csontváza talán, a szolga
10 3| születésemkor halt meg, apám pedig fél évre rá követte.
11 3| egészen kislány. Ott van az apám gyerekkori arcképe is. Magyar
12 3| vörösre sírta szemeit, de apám nem akart Pistának felmondani.~-
13 3| valamit. Hazamentünk. Leültem apám asztala mellé. Pista sugárzó
14 4| késleltette a dunctolást. Apám ki is jelentette, amikor
15 4| Marianovicsné beállított hozzánk, apám volt az, aki a legkedvesebben
16 4| Viszont azonban kockázatos. Apám kétszer vagy háromszor kifejezte
17 4| a méreg.~Három nap múlva apám újságolta, hogy Barnabás
18 4| csontokat rendelt. Ahányszor az apám találkozott vele, mindig
19 4| anyám azt mondta, hogy az apám alighanem utcaseprõ itten,
20 4| No! Megölellek, hátha az apám vagy!~Az öreg elhúzódott,
21 4| PALI~1.~Apám még a vasútnál is lelkemre
22 4| hallgattam. Eszembe jutott t.i. apám egy régebbi figyelmeztetése:~-
23 4| és tanulságomat apámnak.~Apám beleegyezett, hogy magam
24 4| drága láncomért, amelyért az apám százhúsz koronát adott,
25 4| egyszerûen disznóság! Az apám, egy vérmes, önzõ ember,
26 4| láttam, hogy ebéd után az apám ölébe veszi Pistát és csókolgatja.
27 4| aki engem ölbe vegyen. Az apám testvére, egy vénkisasszony
28 4| könnyet nem ejtettem az apám temetésén.~És most csókolj
29 5| Hiába mondom apának, hogy: apám, én reggel nem tanulok semmit,
30 5| ezzel a dologgal.~Nov. 29.~Apám ma nagyon összeszidott,
|