Nov.
1 3| vörös kezei! - sopánkodott Elek, a lakótársam - vagy ha
2 3| magát a férfinemen - mondta Elek ilyenkor. - Kegyetlen bosszút
3 3| nevetett, és hamar kiment.~Elek röviden fejtegette az eseményt.~-
4 3| lehetett semmit kitudni.~Elek - híven sajátságos elveihez,
5 3| rohammal bevenni nem sikerült. Elek nem vesztette el a türelmét -
6 3| Csodálkozhatsz - mondotta Elek -, de kimondom, hogy soha
7 3| ennyire bízik bennem.~5.~Elek egy délután kijelentette,
8 3| Johanna nem volt otthon. Elek megrugdosta dühében a zárt
9 3| ellenkezett a lány - magyarázta Elek. - Ekkor már csak azt akarta,
10 3| verni. Nem bántottam Idát.~Elek nagy léptekkel járkált a
11 3| nem volt mivel mulatni. Elek kárpótlásul esténként, amikor
12 3| társaságunkért, illetõleg Elek pár udvarias szaváért.~Tizenhetedikén
13 3| télikabátja, boája, kalapja. Elek extatikus pózt vágott, és
14 3| Föllélegeztünk, jobb kedvünk lett. Elek a következõ enunciációt
15 3| hogy orvos is járt nála. Elek nyavalyásnak nevezte Johannát,
16 3| feküdnie.~- Hazugság - mondta Elek késõbb. - Beleszeretett
17 3| felhõket nézi? - kiáltotta Elek.~Csak estefelé zongorázott.
18 3| Oberleutnants! - jelentette ki Elek. - Johanna most tanulja,
19 3| beszélt benn a szobában. Elek a menetrendbõl kikereste
20 3| hittem. A hintó elrobogott. Elek soká fogadkozott, de becsületszavát
21 3| Deutschmeisterregiment! - mondta Elek.~Háromszor hallottuk, rövid
22 3| zongorajátékával - konferálta Elek. - Addig is, hogy Ida a
23 3| fõhadnagy... és a többi, de Elek nem hallgatta.~- Elmehet! -
24 3| Szép kis üzlet - dohogott Elek. - Engem be nem csap. Szerelem!
25 3| zokogva.~- Mutassa - kiáltott Elek -, hozza ide, azt a rendõrségnek
26 3| Wien.”~- Ez az! - mondta Elek csendesen. - Szegény Johanna,
27 3| der Tod der Katze - mondta Elek, de nagyon meg volt hatva.~
|