Nov.
1 1| dologról. A fekete csöndrõl.~Egyszerre nõtt meg.~Tegnap este még
2 1| leány. (Még lélegzetet is egyszerre vettek.)~Így folyt az élet
3 1| nem érzékenykedett, most egyszerre elkezdett sírni. De csak
4 1| daloltak nekünk ifjú illatokat.~Egyszerre megálltunk a zöld mezõ és
5 1| boldogan éreztük egymást.~Jaj, egyszerre a kék erdõnél voltunk.~A
6 1| mint egy fehér árnyék, egyszerre elsietett.~Sokáig álltam
7 1| zsebében cigarettát keres. Egyszerre lehanyatlik a keze. Azután
8 1| amelyekben nem hiszünk, egyszerre valahonnan bebújnak a testünkbe,
9 1| flört még fiúkorából, mely egyszerre abbamaradt.~És mint régen,
10 1| A lámpákat oltogatták.~Egyszerre csak szeles, esõs téli reggel
11 1| este problémáján, de azután egyszerre kiugrott az ágyból és a
12 1| ibolyaszínûvé változtatták -, egyszerre csak valami érdekeset látott.
13 1| hideg vízben mosdott. Azután egyszerre fölültem az ágyban. Megöleltem
14 1| világított a villamos ívfényben. Egyszerre csak összerezzent - vörös
15 1| asszony éppen tûzre tett. Egyszerre eszembe jutott Eszti, aki
16 2| világosságában. A mérnök, mintha egyszerre csak meggondolta volna magát,
17 3| út volt. Körülnéztem.~És egyszerre elhûlt bennem a vér.~A hátam
18 3| lángocskák táncoltak. És egyszerre, mintha húsz évet vénült
19 3| utazhattunk így, nem tudom. Egyszerre váratlanul egy folyó keresztezte
20 3| csengetésektõl zavarosodik meg a köd. Egyszerre sok villamoskocsi érkezik.
21 3| való félelem, azt hiszem, egyszerre rohanta meg és fokozott
22 4| kiválasztani. Az ilyen emberek egyszerre akarnak kárpótlást minden
23 4| szól hozzá, nagysád?...~Egyszerre csak Marianovicsné kitekint
24 4| órája hánykolódtam, amikor egyszerre fûrészelõ, õrlõ zajt hallok.
25 4| szorítsam ezt a nyomorult gégét.~Egyszerre megéreztem, hogy a nyak
26 4| mentõ gondolata támadt. Egyszerre, amikor egy utcai karó mellett
27 4| úgy, ahogy még sohasem.~Egyszerre megállott a háta mögött
|