Nov.

 1   1|           Richard nem is törõdött velem. Zihálva ledõlt az ágyra
 2   1|            hanem érezzenek együtt velem.~Egy áprilisi esõs éjszakán
 3   1|       ültem - csendesen hintázott velem a túlsó partok felé. Mintha
 4   1|           a Szomorúság - és leült velem szemben.~De ekkor már nem
 5   1|       leszállni. A mozdony rohant velem.~ ~
 6   1|           Andersen bácsi jön majd velem szemközt. Hajlott háttal,
 7   1|         hozott, és elbeszélgetett velem, de mindez nem is hasonlítható
 8   3|      délután volt. A lovam repült velem.~Alig naplemente után beértem
 9   3|            Mikor a vonat elindult velem, és láttam a grófkisasszonyt,
10   3|         rólam. Minden pillanatban velem van. Beszélget velem, bíztat
11   3|  pillanatban velem van. Beszélget velem, bíztat és gyógyít.~- Mit
12   3|         senkinek, õ így is mindig velem marad. Tisztán, önzetlenül
13   3|         korántsem gondolna ilyet. Velem, ha olykor szóba ereszkedett,
14   3|    Szomorú elgondolni! Mi történt velem, valami szép, nagy dolog?
15   3|          ront, végem van. Elbánik velem, megöl, összemarcangol.~
16   3| foglalkoztatott a kérdés: mi lesz velem. Sokszor aggódva kémleltem
17   3|          szalonba, és végignézett velem mindent.~- Itt sincs, itt
18   3|         ülök, és párszor végigfut velem az udvaron. Közbe sokat
19   3|         Órákig el tudott játszani velem. Megtanított a golyózás
20   3|     jártam, bálba vittem. Táncolt velem, megitta a boromat, de azontúl
21   3|        õket. Gracián nem törõdött velem, és így nem kellett félnem
22   4|     Elhallgatott, és nem törõdött velem többé. Mereven bámult ki
23   4|         veled, beszélj!?~- Mi van velem - motyogta Sándor -, mi
24   4|         motyogta Sándor -, mi van velem... hát esz a fene. Hát nem
25   4|           ilyesmi megtörténhetett velem.~Jól ismertem Huszár Sándort,
26   5|        mulasztván el megígértetni velem, hogy hamarosan újra ellátogatok.