Nov.

 1   1|        Maris, és megsimogatta:~- No, te is fölkeltél már, kocám,
 2   1|      kora délután is sötét van - no ilyenkor kikerül a gyertya
 3   1|   elhervad a másik is... Úgy ám. No, Isten veled.~Megfordult.
 4   1| megcsókolta a leányt a száján.~- No most, fiam, menj - mondta
 5   2|         Jó reggelt, doktor úr!~- No, mi baj?~Ennél az obligát
 6   2|          legyen egészen nyugodt; no én megyek, kezét csókolom.~
 7   2|            élcelõdött Kovácsné - no, mondd el. Elvégre mi, jukker
 8   2|       így szólt a feleségéhez:~- No, most már nyugodt lehetsz,
 9   2|         végigolvasta a cikket.~- No, hála istennek - mondta
10   3|    egyenest Budapestre repülünk, no, most itt vagyunk Pesten.~
11   3|           újra találkoztam vele. No, mondom, Zsófika, eljössz-e?
12   3|       szólnának a cselédek.~Ani: No, azt a mama sem engedné
13   4|       boldogság egy pillanatára. No, ezt Schmith nem adhatta
14   4| társalgott a kutyával.~- Jöjjön, no, maga huncut, merre megy,
15   4|   Szókratész a neve! Az a neved? No! Megölellek, hátha az apám
16   4|      kerestem. Régi ismerõsöm.~- No jó, de miféle címet?~- Egy
17   4|     Mikor?~- Öt és hét között.~- No jó, holnap elmegyek!~Igazán
18   4|       kacajba aprózódott szét.~- No jó - szólott -, hát mondja
19   4|          erre vagyok kíváncsi.~- No hiszen, azt úgyis gondolhatja -
20   4|         föltevésért, nem érti.~- No jó, mondjuk, hogy nem értem.
21   4|      csinálok... Az én szobámba! No megállj, te vén utálatos
22   4|        közben fel-felkiáltott.~- No, majd adok én neked!~Sejtelmem
23   4|         utaztam el Pestrõl, hogy no most négy hetet pihenek,
24   5|        feledhetetlen est volt.~- No, mit szólsz hozzá? - kérdezte
25   5|          ilyesmi meg nem lephet. No, meg azután nem volt senki,
26   5|        Mindenki úgy érezte, hogy no, most egy pillanat, és vége