Nov.
1 3| hozzá.~- Grófkisasszony - mondottam -, hallottam rólad, hogy
2 3| volna.~- Grófkisasszony - mondottam -, azért jöttem ide, hogy
3 3| lehet.~- Grófkisasszony - mondottam -, te mindent tudsz, amit
4 3| utazás és álom nélküli - mondottam magamban -, de most már
5 3| intett.~- Grófkisasszony - mondottam -, hiszen te senkit sem
6 3| még nem fogadhatom el - mondottam -, mert nem szeretsz, és
7 3| sugarait.~- Grófkisasszony - mondottam -, olyan szép vagy, hogy
8 3| szabadítanod magad az átoktól! - mondottam.~Kérdõleg nézett reám.~-
9 3| múlni.~- El fog múlni - mondottam -, mert nem szereted a gyermekeidet,
10 3| nézett rám.~- Kisasszony - mondottam -, még nem érkezett el az
11 3| ereje.~- Grófkisasszony - mondottam sokszor, mert így neveztem
12 3| élettelen volt.~- Meghalt - mondottam -, és ha tudsz sírni, hát
13 3| árnyéka.~- Álljunk meg - mondottam -, meg kell ásni a sírt.
14 3| elföldelhetjük a koporsót - mondottam, és lassan beemeltem a gödörbe
15 3| fogjuk kezdeni az életet - mondottam.~Boldogan intett, és elindultunk
16 3| De hisz ez természetes! - mondottam, és megdöbbentem attól a
17 3| motívum hiányzik.~- Igen - mondottam - tudom, tudom, igen!~Kissé
18 3| a dadát:~- Nézze dada - mondottam -, ezt a csokrot anyikának
19 3| sajnálkozni Gracián miatt- mondottam magamban -, hiszen a szerencse
20 4| nézte.~- Így nem látni - mondottam (kissé csendesebben az illendõnél),
21 4| nagyságos asszonyom... - mondottam, de az utolsó szavam már
22 4| meg, nagyságos asszonyom - mondottam, és a torkomat újra csiklandozta
23 4| koronát.~- Kérlek alássan - mondottam, és átadtam tíz koronát.~-
24 4| kell fölébredni.~- Igen - mondottam - most, mert nem érdektelen
25 4| remekebb példány vagy te - mondottam ez alkalommal az idõsebbet
|