1-500 | 501-521
Nov.
1 1| megszappanozta erõs, vörös, de finom szõke pelyhekkel borított
2 1| Megölelték õt már mások is, de sohasem érezte az ölelést -
3 1| ütött és továbbszaladt. De most ránehezedett az izmos
4 1| elkezdett csendesen sírni. De igen rövid ideig tartott
5 1| Richard nem szólt semmit, de megette a húst mind, ami
6 1| szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatosan
7 1| útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva.~...
8 1| Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törõdött
9 1| Menekülni akartam tõle, de odaköltözött az ágyamhoz,
10 1| Richard levegõ után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy
11 1| vonaglott a kezeim között, de nem sokáig.~Egyszer csak
12 1| volt titkuk egymás előtt, de még csak olyan gondolata
13 1| látott, és el akart szaladni, de a lábai gyökeret vertek,
14 1| tenni.~A fiú folytatta.~- De ne takard ám el arcodat,
15 1| minden maradt a régiben. De a testvérek semmit sem tudtak
16 1| nyugodtak és álomtalanok voltak. De a barna lány álmai tele
17 1| titokban másnap kilopódzott, de nem találkozott a lovaggal.
18 1| testvérei többet nem kérdezték.~De elérkezett a másik tavasz.
19 1| reménykedõen várta a lovagját. De hiába.~Egyszer azután hetek
20 1| és ájultan esett hátra, de a szõke húga, aki szintén
21 1| majd kiugrott a mellükbõl. De egyikük se szólt egy szót
22 1| epedve várta a lovagot. De a lovag nem jött.~És a testvérek
23 1| valami különös szíves szót, de amikor kinyitotta nekünk
24 1| tízpercekben és máskor is. De mindössze csak annyit sikerült
25 1| zongorázik, igen, zongorázik, de úgy, hogy valakinek az ölében
26 1| Kérni se kérek tõled semmit, de rögtön és biztos választ
27 1| sokat gondolkozott errõl, de igazán is így lehetett.)~
28 1| kérdõjelek nyúltak fölfelé.~De a fiú lelke tele volt édes-keserû
29 1| tovább is ébren maradt, de a lángok mind lustábban
30 1| rosszul esett a kályhának. De amint elnézte a fiút, hogy
31 1| Szegény, mit csinálhat?!...~De az esztendõ egyéb részeiben
32 1| idegesen közbevágott:~- Öreg, de egészséges; nézz meg engem,
33 1| jövõ héten nem is megyek, de azután bizonyosan.~És megérkeztünk
34 1| Nem járja ez, Mariska. De nehogy nekem széthajigáld
35 1| már egy éve vagyok itt, de akkor négy volt, amikor
36 1| orvost csak késõn hítták. De mit tehet õ róla. Életében
37 1| mama nem hagyta annyiban:~- De hiszen lettél volna csak
38 1| idegesen összeráncolódott:~- De Mariskám, hogy eszel? Gyerekkorod
39 1| Mariska mindent elintézett, de a mama nem volt megelégedve,
40 1| így szoktad, azt mondod, de én egészen másképpen tanítottalak;
41 1| olyan idõs lennél, mint én, de nálad. Ilyet! Mindig fiús
42 1| Nézd meg a hajamat. Fehér. De megvan mind. És ha nincs
43 1| kifogyott a mondanivalóból, de mert Mariska szégyenkezve
44 1| A mama elmondta azután, de lehetõleg titokban, hogy
45 1| egyszerre elkezdett sírni. De csak rövid ideig, és szégyellte
46 1| Földiekkel játszó~Égi tünemény~De mivel rosszul csinálta,
47 1| nagy sóhajtással meghalt.~De múlt éjjel a fejembe jött. -
48 1| volna ki.~Bújtam elõle. De meglátott, és belém mélyesztette
49 1| akarta tépni a kalapját, de õ kecsesen megfogta. Majd
50 1| járó húgaim és unokahúgaim, de egyéb leányismerõseim között
51 1| teménytelen sok parfûmöt.~De erre csak akkor jutottam,
52 1| francia verset mormogott. De hamarosan eldobta a cigarettát,
53 1| roncs, hazug vágyaival!... De õk ne sejtsék, hogy egy
54 1| és illatos volt mindig, de aki igazán semmi illetlent
55 1| öt család maradt még ott. De a cigányok azért muzsikáltak.
56 1| végre beleegyezett egy régi, de kedves valcerbe, amelyet
57 1| tekint szét maga körül.~De azt hiszem, hogy amikor
58 1| ami valóban pompás lehet, de hát egy nyolckrajcáros vastag
59 1| gyertya a kisasszonyra. De ezt mégse teszi, mert a
60 1| gyertya akad a keze ügyébe... De a gyertya ennek még jobban
61 1| táncol. - Végre megállapodik. De akkorra én már nagyot sóhajtok,
62 1| szentimentális hajlamai voltak, de belátta, hogy az elérzékenyülések
63 1| langyos, tavaszi léggel, de a tavasz illata, részegsége
64 1| bár semmi hasznuk belõle, de meg kell tenni.~Hazaért.
65 1| nyúlánk, majdnem vézna, de gyönyörû termetre emlékezett.
66 1| megfogták egymás kezét.~De a sötétkék, õszinte, könnyezõ
67 1| esõs téli reggel volt!~De nem jutott ideje mindezen
68 1| tegnapi este problémáján, de azután egyszerre kiugrott
69 1| És ez sikerült is neki.~De egy napon megérkezett a
70 1| Apa halat eszik elõször, de azután behozatja a paprikát,
71 1| így szól: Én nem bánom, de ezek a gyerekek betegek
72 1| leszakítottuk így a ruganyt, de ez nem szombat este történt,
73 1| már szundikálni kezdünk. De nem jó elaludni mindjárt.
74 1| jól halljuk a zongorát. De nemsokára bejõ a nagymama.
75 1| eltûnt a Homokember is. De mégse árnyék az, hanem a
76 1| kelvirágot.~Anya mond rá valamit, de azt már nem lehet hallani.
77 1| és kezdetlegesek voltak, de vagy az ablakok hajlásában,
78 1| gyertyalángocskák aprón tükrözõdnek. De ezt csak akkor látni, ha
79 1| porszemecske se szállt.~De a hajában elhervadt a tearózsa,
80 1| a véres cipõket nézték. De azután hirtelen eltûntek
81 1| vagy egy fiatal, szûz fiú.~De hát ki ez a lány?~Senki
82 1| alkotásai a természetnek, de a békától iszonyatosan undorodom.~
83 1| érdekesnek találják az esetemet. De kérem, gondolják el, hogy
84 1| Hánykolódom, igazgatom a párnát, de nem sikerül az alvás. Ideges,
85 1| felém fordult.~Béka volt. De milyen béka. Soha ezelõtt
86 1| miért higgyem el tehát én.~De amikor ezzel a békával ott
87 1| vagy hogy volt, nem tudom, de a varangy talpra állt, és
88 1| halálveszedelemtõl. Reszketve, fázva, de megkönnyebbülve mentem vissza
89 1| magában:~- Szép egy leány!~De tanulni kellett, mert másnapra
90 1| gyönyörû kék szemeivel, de erre a fiú ereiben megdermedt
91 1| házibarátként szerepeljenek, de belebetegszenek, ha e lehetõség
92 1| izmos a háta (csak kevés, de anatómiailag igen jól elrendezett
93 1| lecsókolta még, ami maradt. De ez mellékes.~A fontos az,
94 1| nagyítógép mellett gondolkozott. De utoljára is határozott,
95 1| köd vidékén igen különös. De egyébként is, mindenesetre
96 1| már igen-igen öreg volt, de azért mégis nagyon tudott
97 1| leszakított már virágot, de ez most lehetetlen és gonosz
98 1| Állandóan fekete, zöldre kopott, de tiszta szalonkabátot viselt.
99 1| hatott rám, mint a fakó, de igen finom bársonyszövetek,
100 1| mennyire jól érzi magát benne. De hamarosan elbúcsúztunk a
101 1| egyszer vége van. Ami elmúlik. De miért múlik el? Mi az az
102 1| Kant is tudta. Idõ nincsen. De van nekünk egy tudási pontunk.
103 1| megelõzõ stádiumain átmegy. De amikor a világra születik,
104 1| amelyen a mai kész ember van. De innen is van fejlõdés. Lesz
105 1| számoló gyerek állapota. De nézzük meg, mire a pszichéje
106 1| ember. Akkor már jó lesz. De addig, addig!... s itt meg
107 1| kell lennie a centrumban. De ez csak föltevés, amelyre
108 1| elõtt óriási feladat áll. De a feladat egyszerû. Csak
109 1| volt rajta gondolkodni.~De addig is, míg a sebészi
110 1| rátapasztja a szájamra. De ekkor sem öleltem meg.~Azután
111 1| estén, és nedvesség nélküli.~De a nyári várakozás perzselõ
112 1| Övig áztatott a hideg víz, de nem fáztam. Míg visszaértem
113 1| és leült velem szemben.~De ekkor már nem tudtam leszállni.
114 1| élt. Bálakban nem táncolt, de a lányokat a ruhatárban
115 1| lelkiismeret-furdalást érzett miatta, de azután betelefonált a nyomdába,
116 1| volt, mint egy jégcsap, de mennie kellett.~A Kossuth-utcára
117 1| felé fölengedett a fagy, de akkor meg metszõ, nedves
118 1| érzés volt. Szaladni akart, de az izmai zsibbadtan megtagadták
119 1| nekiindult egy iránynak.~De a tömeg nem engedte. Folyton
120 1| csak oda kell jönniök!...~De nem ment vele senki se...~
121 1| barna, lélegzõ földbe. De még mindig sok volt a kõ.
122 1| voltam. Komolyan beszélt, de anélkül, hogy a homlokát
123 1| el tõlem a könyvet apa, de éjjelre mindannyiszor visszakaptam,
124 1| elõre tudtam, hogy kikapok, de az Eszti olyan gyönyörû
125 1| ismét megvigasztalódtam, de a szép Katerináról szóló
126 1| meséim... ennek örülök.~De Andersen bácsi sohase jött,
127 1| tekintetben egyenrangúak. De õsz volt, és volt elég tanulnivalóm.
128 1| kifárasztott. El akartam búcsúzni, de megelõzött; arra kért, hogy
129 1| fogtam a levél megírásához, de azután eltéptem, és hagytam
130 1| amiért hiába várt rám, de beteg vagyok, és a viszontlátásig
131 1| és elbeszélgetett velem, de mindez nem is hasonlítható
132 1| Szívesen engedelmeskedtem neki, de kikötöttem, hogy fel fog
133 1| a kabátját, kalapját -, de azt hiszem, neked annak
134 1| tesznek-vesznek a szobában, de a láz apró, zöld karikái
135 1| gépiesen és szomorúan.~- De nemcsak a mesében van így.
136 1| végig húzta az arcomon. - De a hozzáértõ kertész megijed
137 1| eldõl vagy szertefoszlik, de újra szólott. Búcsúzott:~-
138 1| hogy Eszti mégis jönni fog. De nem jött, és hírét se hallottam
139 1| már a legnagyobb kockázat, de nem sikerült semmi, és hamvazószerda
140 1| kellett venni a pápaszemét is. De nem maradhatott ottan, mert
141 1| eredetiben sohase olvasta. De mégis ellágyult, és megcsókolta
142 1| fizetve -, mert szeretlek, de nem bírok. Veszem észre,
143 2| méltóságos uram, hogy háborgatom, de a dolog annyira sürgõs,
144 2| csontvázat vagy a koponyát, de az egész csontvázat inkább,
145 2| ugyan nem ad ki hullákat... de ha a csontváz megvan: talán
146 2| anatómiai tanulságokra. De a fehérkabátos ember hamarosan
147 2| érzett, ki kell engednie.~De a vihar, mielõtt jött volna,
148 2| szárítgatni kezdte magát.~- De, nagyon fáj - bizonygatta
149 2| sietett kapkodva, fejetlenül, de három perc alatt teljesen
150 2| ingyen köteles gyógyítani), de ezzel azután vége. Siet-siet,
151 2| reggel.~- Ó, ó, bedagadt, de tán csak nem fulladozott,
152 2| végigsimította az asszonyka homlokát. De ha vesszük, nemcsak a homlokát,
153 2| elfáradt az erõltetett ülésbe, de a doktor még mindig látni
154 2| megtámasztotta hátulról kezével, de úgy, hogy az ölelésnek is
155 2| csinos asszonypácienseit, de az albíróné nem gondolt
156 2| könnyebb lenne a dolgod, de így jobb lesz hallgatni.~
157 2| õket:~- Nézd a jegyespárt.~De hát Petrovics, mint a rövidlátók
158 2| most már a zene miatt, de amikor megint adták, nem
159 2| pedig a városban lassan, de biztosan terjedt a hír,
160 2| elõször ellenkezni próbált, de azután megölelte és megcsókolta
161 2| törvény embere jártam el.~- De hát mit tettél tulajdonképp? -
162 2| Álmomban beszéltem is róluk, de mindig csak bicskákról szólottam,
163 2| zsebkés szót használtam. De nem is tudtam volna másképp
164 2| csontnyelû, ezüstcirádás, de gyenge tollammal nem is
165 2| tõle, így szólt: jó bicska, de kár, hogy egészen életlen.~
166 2| hogy a bicska éles volt, de én abban a pillanatban már
167 2| ajánlotta nekem Gyuri.~- De nincs ám pénzem!~- Nem baj,
168 2| annyira bántott a dolog. De reggelre megint nem sokat
169 2| megosztottam Gyurival, de a bicskát nem mertem elõhozni.
170 2| Ellentmondást nem tûrõ, de természetes hangon mondta
171 2| ügyesen megszereznek.~...De ugye, megbocsát ezért a
172 3| hamarább el lehet aludni. De minden negyedórában nézzen
173 3| és beszélni nem tudsz, de a szemeid megmondják nekem,
174 3| türkizes, arany karikafüggõi. De nem nézett reám. Könnyen
175 3| A hold még nem jött fel, de a Sirius, mint egy nagy
176 3| lassanként elmaradt mellettem; de a sok mese, amely benne
177 3| mondottam magamban -, de most már meg kell csókolnom
178 3| dohányomat, és rágyújtottam. De a szívem tele volt aggodalommal
179 3| észrevette, hogy ott vagyok, de csak késõbb fordult felém.
180 3| némi kékes árnyalattal, de arcáról eltûnt a kevés rózsaszínû
181 3| Tovább mentem néhány lépést, de mindjárt meg is állottam.
182 3| gyermeket is szeretnék tõle, de hidegek és ruganyosak az
183 3| soha senki se látta sírni, de ha egyszer látni fogod a
184 3| grófkisasszony - mondtam neki -, de nem haragszom rád, mert,
185 3| a fák közül egy kicsiny, de nemes szépségû kastély bontakozott
186 3| grófkisasszony eltûnt mellõlem, de a tükrökben száz és száz
187 3| tekintete. Szédültem és féltem, de elhatároztam, hogyha már
188 3| fehérség helyett valami gyenge, de igazi rózsaszín ült. Mikor
189 3| mondta, hogy nem bízik hozzá. De azért elvégezte pontosan
190 3| átlátszó fehér lesz a keverék, de ha nem, akkor elsötétedik.
191 3| varázsló igen komolyan -, de a gyógyításodat a földkerekségen
192 3| bagdadi varázsló. Menj hozzá, de sietve.~Még aznap útra keltem.
193 3| csak a gyermeke koporsóján. De hogyan lehessen gyermeke,
194 3| egymás iránt... ez hiányzik. De másképpen a megoldásra remény
195 3| boldogtalanságunk árán is. De a grófkisasszony maga akarta
196 3| volt, a kisasszonynak is; de a kis koporsónak nem volt
197 3| özvegye szép asszony volt, de szelíd természetû és erõsen
198 3| A férjét sohase kínozta, de egy bizonyos fokon túl sohase
199 3| állal, széles vállakkal, de finom, rózsaszínû és lányos
200 3| a baglyot meg nem ölik. De hol lakik? Minden valószínûség
201 3| minden képzelõerõt felülmúlt, de éppen emiatt rövidesen kellett
202 3| Egy öregasszony jött felé, de ugyanakkor az oldalfolyosó
203 3| Hamarosan elbúcsúzott azután, de megígérte, hogy máskor is
204 3| jött mosolyogva, kócosan, de üde, hangos nevetéssel,
205 3| felelte, hogy szereti õket, de ha másszor jönnek, hozzanak
206 3| indultak az iskola felé. De egyenesen a ház elé, a leány
207 3| nagyobbik Witman fiú.~- Igen, de honnan veszed?~- Van anyának,
208 3| Ne vigyük el mind!~- De igen, mind elvisszük; neki
209 3| úgy feküdtek le, éberen, de nyugodtan. Az ágyaikban
210 3| csökönyös haragot fejezett ki, de szóhoz nem jutott Witmanné,
211 3| kezeiket, kiöntötték a vizet, de átöltözésre nem volt szükség,
212 3| halálos csönd uralkodott, de sietni kellett, mert a toronyóra
213 3| mind a tied.~A nõ nehezen, de mosolyogva tért öntudatra,
214 3| gyakrabban mutatkoztam. De azután, hogy sûrûn találkoztam
215 3| sajnálkozás fokozódott bennem, de az utálat eltûnt.~Helyzete
216 3| megbocsátottam volna neki, de jól éreztem, hogy félelmének
217 3| átszellemültség örömében. Kedves volt, de ünnepélyes.~- Barátom, na...
218 3| csak legyek türelmes.~- De hisz ez természetes! - mondottam,
219 3| ez, várj csak, semmit, de õ küldte ide hozzám. Ezek
220 3| sorsukat és állapotukat, de azután megjelenik, mintegy
221 3| fölszolgálásnál azt levetjük, de a hercegecskék nevelõi,
222 3| hosszabb ideig beszélni, de nem sikerült, jóllehet sok
223 3| ami miatt arra gondoltam, de többször is, hogy idõvel
224 3| leányt paripára kötözték. De én nem bírtam meghallgatni,
225 3| és sok is. Õk gonoszak, de haragudni nem szabad rájuk.
226 3| csodálatos, szenvedést okozó, de egyszersmind érthetetlen
227 3| tíz órái nehezen múlnak, de az este és az éjszaka tizennégy
228 3| kockáról, amelyet csak láttam, de meg nem mértem, nincs jogom
229 3| gyönyör adja számunkra. De lehet-e beszélni arról,
230 3| ostobáknak és gyáváknak. De akik többet érdemelnek -
231 3| nyolcezeréves életével. De számítsunk csak ötezret.
232 3| volt, fiatal és elvált, de... nagy homlokú, kis hajú,
233 3| csoportosítása miatt. Kedves volt, de nevetséges. Nem tudott egy
234 3| leány, lenszõke hajjal, de szintén nagy kezekkel, amelyek
235 3| Johannát ritkán láttuk, de egész nap velünk élt. Reggel,
236 3| rosszul zongorázó asszonyt, de ilyen karakterisztikus rossz
237 3| valami tragédia rejlik, de Idától nem lehetett semmit
238 3| Csodálkozhatsz - mondotta Elek -, de kimondom, hogy soha még
239 3| jött, egy barátnõje hítta, de a barátnõvel összevesztek,
240 3| fuserálva!~Ezeket gondoltam, de nem ezeket mondtam. Vigasztaltam
241 3| húzatná a vánkosokat -, de így nem tehet semmit. Rajta
242 3| rögtön otthagyni. Ezt várta, de hiába, mert én olyan mély
243 3| egy tyúkot bottal terelt, de jókat ráhúzott, érted. Ez
244 3| napra ígérte hazaérkezését, de nem jött és nem is írt.
245 3| hogy holnap vonatra ül. De tizenötödikén még mindig
246 3| Ez katona! - szóltam. - De hol van Johanna?~- Benn
247 3| Elek soká fogadkozott, de becsületszavát nem merte
248 3| fõhadnagy... és a többi, de Elek nem hallgatta.~- Elmehet! -
249 3| hálószoba kissé szûk volt, de rézágy és igen finom ágynemû.
250 3| der Katze - mondta Elek, de nagyon meg volt hatva.~Majdnem
251 3| valamennyire undorodva dugtam bele, de a dada, bár többször magyaráztam,
252 3| megkülönböztetõen úriasnak találtam, de egyszersmind bajt is hozott
253 3| Ezután a dada reggelit adott. De most már bejött a nagymama
254 3| nagymama nem mondta soha, de egy szakácsné mondta, aki
255 3| Nem szeretek benne lenni. De mit tegyek, a szalonban
256 3| nagyapa, ha eljön hozzánk. De õ vidéken lakik, és legföljebb
257 3| Özvegyember. Nagyon szeret engem, de mégse annyira, mint a nagymama.
258 3| és szigorú mindenkihez, de bizonyos, hogy ha õ a közelben
259 3| vagy szúrja át a kardjával, de mindig abbamaradt.~- Hátha
260 3| beszélgetnek. Nem is érdekel. De azért megérzem, ha valamiben
261 3| pillanatra meglátni az ágy alatt. De ilyenkor nem szeretek sokat
262 3| már csak kevés foga van, de az étvágya kitûnõ. Eközben
263 3| is: akkor se unnám meg, de nagymama csak ritkán csináltat.
264 3| magyarázgasson, inkább hallgatok. De nem szabad fölkelni az asztaltól,
265 3| a plafonon egy sarokban, de csak egy szempillantásra,
266 3| ajándékba, sokkal többet érnek, de mégis örülök neki, hogy
267 3| szegényke. Apád kinevette, de csak képmutatásból, mert
268 3| zagyva zene; idegenszerû, de van benne valami nagy és
269 3| ami a felhõk között van, de észrevettem, hogy sohase
270 3| szerencsétlenség ne érje, de különösen álmában és este.
271 3| éppen ezért - annyira szép.~De hát az élet fele álom, és
272 3| mint a dada és a nagymama, de akikhez tulajdonképpen semmi
273 3| szintén rálicitált Pistára. De így, az életben, nem láttam
274 3| iskolakerülõi életet élhessen, de amelyeknek a vége mégiscsak
275 3| édesanyám vörösre sírta szemeit, de apám nem akart Pistának
276 3| pénzre, nem dobálom szét, de erre a dologra nem sajnálom,
277 3| Szolgáló valami boltosnál, de Pista szerint, ha minden
278 3| még elbeszélgetett vele, de akkor is sietett, nem akart
279 3| dolog kitûnõ barátomat, de közben más sikerek - amelyeket
280 3| néhány napig sápadtabb volt, de aztán újra visszakapta a
281 3| megmutatom magának, Józsika. De még csókolózni se akart.
282 3| velem, megitta a boromat, de azontúl semmi.~- Nahát,
283 3| Nagyon megsajnáltam szegényt, de nem bántam. Bal kézzel is
284 3| még egy jó nagy pofont. De ahogy csak bírtam! Csak
285 3| támasztotta tovább a falat, de nem sírt. Erre otthagytam,
286 3| aludt. Vele vacsoráztam, de nem maradtam ott. Azt mondtam
287 3| igazán nagyon kívánja õket. De akkor azután muszáj nekik.~
288 3| Zsófi esetébõl vont le, de amely minden régebbi és
289 3| szobrásznak a gyerekei. Késõn érõ, de piros arcú, okos szemû gyerekek.~
290 3| Balázs: De azután otthagyta az egyetemet...~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
291 3| a Bandi. Jaj megrúgott, de azért kidobtam. Nesze! (
292 3| hallottam, és egyet láttam is, de csak az apa egyik szobrának
293 3| egy ing van rajta.~Ani: De nézd meg a Köröndön a szobrokat.
294 3| vannak öltözve.~Balázs: De mutass nekem egy egészen
295 3| Most már beengedhetitek! De egy szót se Bandinak. Értitek,
296 3| el nekem is a papát.~Ani: De nyugodt leszel?~Bandi: Igen.~
297 3| fekete szemei könnyesek, de azért mosolyog.)~Áldor (
298 3| pontosan igazán nem tudom. De azt tudom, hogy akkor négy
299 3| lekicsinylés hangján beszéltek. De jött a tavasz, jött a május,
300 3| szomorkodott mindannyiunkon, de mégse mentünk Batizra. Ettõl
301 3| hogy csináljunk akármit, de engedjük õt csak ozsonnáig
302 3| ezt akkor még nem tudtam, de jól megjegyeztem valamennyit,
303 3| ropogását rég ki nem állhattam, de nem tudtam, hogy miként
304 3| amit megengednek neki, de sírni nem.” Bármennyire
305 3| édesanyám ki fog nevetni. De még csak nem is mosolygott;
306 3| útról fáradtan, kilumpoltan, de könnyû fejjel beérkeztünk
307 3| A villamoskocsik sietve, de halkan érkeztek. Körülnéznek
308 3| lefoglalják a teret.~4.~De nem soká, mert a köd lassan
309 3| egész fiatalok, szegények, de bájosak, vonulnak át a téren
310 3| alszanak hónapos szobáikban. De nem mind. Ketten közülök
311 3| legfeljebb aranyak lelése miatt. De akkor is meggondolandó.~
312 3| az? Senki. És nem többet, de futni ám hazáig. Mert a
313 3| Gyengén izzadt a homloka, de hátraszegte nyakát, és csaknem
314 3| Dehogy - mondtam mosolyogva, de kicsit fájt ám a szívem -,
315 3| utána kellene kiáltani, de azután eszembe jutott, amit
316 3| pokolba sietsz annyira!... De nem lett volna illõ visszahívni
317 3| kettõ, ruganyos, kígyószerû, de kissé félelmes, mint két
318 3| süllyedt a sok mellkas, de alig észrevehetõen. ~19.~
319 3| megállásra kényszerítse, de nem történt semmi. Pedig
320 3| magaddal egyet - ha akarod -, de ne többet, mert korod miatt
321 3| borult a sötétkék éjszaka, de Graciánt nem láttam többé.~
322 4| suhogtattam a levegõben az ócska, de kitûnõ acélt.~- Rettenetes! -
323 4| ügyefogyott szervírozásban is, de rögtön kívántam hallani,
324 4| Margit -, nagyon érdekel, de honnan tudja?~- Honnan tudom -
325 4| kígyóé, és izzad a kezük, de belül fáj nekik az elhagyatottságuk,
326 4| sokat töprengett Schmith, de mégis elhatározta magát.~-
327 4| erre nem vagyok képes. De a pénzemért kaphatok szép
328 4| emlékezhetik mindenre - de a városbíró nem fogadta
329 4| hogy õ kapja feleségül, de a vén zsugori Paul Walter
330 4| nem is takarékoskodott. De persze nem tudta boldoggá
331 4| teremtésrõl - még lehetett volna. De Éva feketeszemû, pirosarcú,
332 4| hazaérkeznie Schmithnek, de õ otthagyta a második vasárnapot,
333 4| közelbõl. Schmith meglátta, de az arca nyugodt maradt.~
334 4| stb. tulajdonítottam -, de a szemei nem voltak könnyesek.
335 4| és a zongoraverklikkel, de én, a tizenkét éves fiú,
336 4| hozzánk. Sohase jártunk össze, de e napon - az ottlakásunk
337 4| is. Magamat nem féltem; de elmondtam - bocsásson meg,
338 4| voltam, ebben a rendszerben, de az én esetem élénken példázza,
339 4| lépcsõházban, sápadt volt, de jókedvû. Dicsekedett, hogy
340 4| törõdjek, az az õ dolga, de nem tesz semmit.~Valóban,
341 4| kiadóhivatalaiban kapott állást, de ha férfiúi méltósága kívánta:
342 4| se lehet errõl, jó férj, de apának, õszintén megmondom
343 4| hálóköntösben teszi tiszteletét, de már komót volt, amikor a
344 4| harmadik lépcsõnél köhögött.~- De hiszen ez az ember mellbeteg -
345 4| tagadta a mellbetegséget, de szemmel láthatólag annyira
346 4| emeleti ügyvédék fiatal, de igen kövér szakácsnéja,
347 4| férjem már nem lesz képes, de mit csinálhat egy nõ, aki
348 4| Fiatal jónevelésû, csinos, de vagyontalan úrilány kellõ
349 4| kijelentette:~- Ha a föld alól is, de néhány száz forintot szerezni
350 4| s egy hibás helyesírású. De mindegyiket megbecsülték,
351 4| beszéltük ezt az urammal, de amellett maradtunk, hogy
352 4| megvetendõ. A fizetés nem nagy, de sok a borravaló, Terka pedig
353 4| Ami biztos, az biztos, de a nyakamat teszem, hogy
354 4| kezdett:~Fiatal, jól nevelt, de szegény leány férjhez menne
355 4| nyugtassa - beteg ember volt, de ha az esküvõig elélt volna,
356 4| Marianovicstól, aki jó ember, de bolondos és könnyelmû, semmit
357 4| testi hibában szenvedõ, de jómódú férfiú alakját repkedték
358 4| hogy a kutyák majd ugatnak, de nem ugattak, és erre megnyugodtam.~
359 4| címert. Szóval gyáva vagyok. De azért, mikor kis idõ múlva
360 4| tudom, fejfájás okozta-e, de nyoma se volt bennem a félelemnek.
361 4| nem tudom megmagyarázni, de olyan bátor voltam, hogy
362 4| semmi fény se derengett, de hallottam, hogy a pénzszekrényt
363 4| az agyonra ijedt ember, de én lenyomtam a földre, és
364 4| még karmolta a kezeimet, de igen erõtlenül. Végre lehanyatlottak
365 4| Hármat. Nem olvastam meg, de most is, mintha egymás után
366 4| Teljesen úr voltam a testén, de nem tudtam - ezt értsd meg -
367 4| Vigasztalni próbáltam, de nem sikerült. Elhallgatott,
368 4| csak ritkán érintkezett, de mindig úgy beszélt róla,
369 4| vadásztudomány alapján. De errõl a vadászatról azután
370 4| hétig monoklit hordott, de hurutot kapott a szeme,
371 4| urak nagyhírû lumpolásain. De mindig megbánta; nem gyõzte
372 4| akarta fogadni a vendéget, de Barnabás egy kézmozdulattal
373 4| Nagybátyám nem tud angolul, de mindig szidja azokat a családtagokat,
374 4| az iskolában is tanultam, de nincs különösebb érdekemben
375 4| Igaz, a keresztapja báró, de ezt a fajkutya nem köteles
376 4| idegrendszere, annál hamarabb fárad. De azután rendkívüli erõfeszítésekre
377 4| magyarázta fogvacogva -, de egyelõre meg kell neki mutatni,
378 4| jóvoltából reá sütöttek. De nem soká tartott az öröme.
379 4| is Barnabás -, jöjjön! - De a kutya nem szerette a dirigáló
380 4| hogy a kutyát visszatartsa, de nem is merte. A dognak tetszett
381 4| mondotta -, a kutyád gyönyörû, de nem tiszta faj. A közjegyzõ
382 4| verte a kutyát egy darabig, de Hoppy olyan morcos volt
383 4| mondta a báró és osztott. De megharagudott Barnabásra,
384 4| Barnabás és neje egészségesek, de életükre ólomsúlyként nehezül
385 4| el nem jött a nyájas nap. De hiába sietett fel Apolló
386 4| kitömött frizura, és egy olcsó, de ízléses kalap. Bájos volt,
387 4| ízléses kalap. Bájos volt, de valami humoros hatást keltett.
388 4| Ahán, köszönöm - mondta, de rám se nézett. És elindult.~
389 4| Régi ismerõsöm.~- No jó, de miféle címet?~- Egy varrónõ
390 4| házban lakott.~Nem hittem el, de véleményemet óvakodtam nyilvánítani.
391 4| felesége volt egy orvosnak, de elváltak. Volt ura nevét
392 4| nevét nem akarta elárulni. De amikor a válási okot kérdeztem,
393 4| többé rajta semmi komikust, de amint késõbb megálltam és
394 4| ellenállhatatlanul nevetésre ingerelt. De nem nézett vissza.~2.~Másnap
395 4| asszonyom... - mondottam, de az utolsó szavam már kacajba
396 4| Teljesen igaza van - mondtam -, de térjünk vissza az ön jobb
397 4| felhúzta - bocsásson meg, de ez sivár mulatság lehet!~-
398 4| hangosan elnevettem magam.~- De hát mit nevet annyit, az
399 4| volna reá egyébként ok. De a nevetésem oka kézenfekvõ.
400 4| mondjuk, hogy nem értem. De most megvár.~Bement egy
401 4| stílus - válaszolta a kis nõ, de gépiesen.~Elkísértem még
402 4| egy hasonló apró, formás, de jóval kövérebb asszonyka.
403 4| gombát, termeli e típust. De mindannyiszor felüdít a
404 4| Tyúkszemeim nem voltak, de tényleg, bizonyos fölényes
405 4| határozottan piszkos fiú volt. De mosdatlanságában valami
406 4| vacsorára. Elég lesz kettõnknek. De ne híjj senkit, mert akkor
407 4| édesanyám most kissé beteges, de ha meggyógyul, ellát egész
408 4| fogadhoz, mert ez utálatos, de azt se felejtsd el, hogy
409 4| beszélgetni pihenésképpen. De Misi nem volt rá kapható.
410 4| sohse adtál semmiféle pénzt. De nem is kértem. Van nekem
411 4| kölcsönpénzbõl kellett ebédelnem. De sokat gondolkodtam az esetrõl
412 4| történt.~Egy szelesre váló, de gyönyörû októberi nap estéjén
413 4| mi lenne más. Nõ - és de még hozzá milyen nõ.~Szegény
414 4| diszponálok. Középtermetû, telt, de tökéletes forma. Kissé hosszú
415 4| forma. Kissé hosszú derék, de az egész asszony ruganyos,
416 4| izgatták az én izgalmaim. De kijelentette, hogy az urát
417 4| alatt föl tudott forrni, de rögtön kihûlt. Szóval, kérlek,
418 4| sem volt, nem is lehetett. De vágytunk egymásra olyan
419 4| természetszerûen megvág. De ez semmi, amint fizetek,
420 4| rendezni a házasságtörést, de akkor lehetetlennek látszott,
421 4| Rákóczi út tíz perc járás. De nem ám akkor, ha az ember
422 4| elment. Vártam tizenkettõig, de minden remény nélkül. Rettenetesen
423 4| Haza kellett volna menni. De csak délután négy óra felé
424 4| borulva kisírjátok magatokat. De azzal azután ti készen is
425 4| panaszkodjak egy-egy fáradt, de jószívû kislánynak, hogy
426 4| folytatta:~- Tedd meg, Mici, de majd csak a végén. Hát nézd,
427 4| Buta egy dolog, Mici, mi? De bizony komiszul szenvedtem,
428 4| vénkisasszony gondozta a házat, de biz az nem szeretett senkit,
429 4| semmi különöset se találsz. De az már különös, hogy mire
430 4| a néni hazasürgönyzött, de aki csak a temetés után
431 4| nekem szól a szeretete, de mégis jól esett, és örülni
432 4| és örülni tudtam neki. De azután megfigyeltem az apámat.
433 4| okos lány vagy, öregem. De mondd meg nekem tiszta szívedbõl,
434 4| itthagyott téged. Szegény fiam, de ne búsulj, legalább a tied
435 5| városban is, ahol senki, de senki se tud kottából trombitálni.
436 5| tud kottából trombitálni. De különben!? Õk maguk is jobban
437 5| hibának nem számítjuk -, de mivel különb ez a darab,
438 5| éppen távol állott tõle, de a kis vörös orrú, félig
439 5| trombiták hangjainak töredékei. De ez imponált. Az iparosok,
440 5| amirõl nem szokás beszélni. De egyáltalán, lassanként leszoktak
441 5| mesélte, hogy Erkeltõl, de abbahagyta. Az õrültek házába
442 5| tanítani a Harmadik szimfóná-t. De az egész dolog megakadt.
443 5| oktalan kis kompozíció, de mégis nyomtatott kotta.
444 5| magukat és visszatérni!... De így, lenézve, szegényen,
445 5| ahogyan nem is volt igaz, de Stoczek valamikor véletlenül
446 5| segéddel és az õrmesterrel. De nem adta oda magát egyiknek
447 5| lélegzete, amikor meglátta, de ugyanakkor beleütött a szívébe
448 5| nem szeretem az ilyet.~De nem soká tudott ellentmondani,
449 5| szégyellni való, nyomorult dolog, de nem tehetett mást. Sok minden
450 5| hogy okos dolog volna, de gyakran, amúgy alaposan
451 5| elverni a nyugtalan nõt, de nem merte. Gondolta: uraknál
452 5| van, és dolgos asszony, de jobban vigyázz rá, mert
453 5| Nagyon bántotta a dolog. De este mégse tudott szólni.
454 5| kulcsa, padláskulcs!~- Tudom, de vigyázz, ha megtudok rólad
455 5| kellene! Én nem megyek.~- De jössz.~- Legyen esze, mibõl
456 5| otthagyni a munkát, hazanézni.~De halasztgatta, halasztgatta
457 5| akarta ölelni az asszonyt. De Rozi nem engedte magához
458 5| futkosást, tevést-vevést. De egy hang se kérdezte, hogy
459 5| zárja be. Majd én kinyitom. De figyelmeztetem a házmester
460 5| És kiugrott az ágyból. De Jóska akkorra már ott termett,
461 5| is felemelte a bárdját. De már nem ütött. Ebben a pillanatban
462 5| különös, finom pofácskája van! De leginkább csak magukban
463 5| Ezt Asztalos nem látta be, de belátta más. Erna zongoratanárja,
464 5| valami, akár ezek közül is, de az azután fontos legyen.~
465 5| végén azután nyilatkozott. De csak az óra végén.~Elõbb
466 5| kell bánni a férfiakkal, De hadd mondom el az egész
467 5| másik alig hallatszott... De hiszen tudják, hogyan zongoráznak
468 5| nicht mit Ihr aushalten!” De nem tetszelgett. Egész különös
469 5| átalakították, nem tudom, de az egész lány, most, ahogy
470 5| Asztalos tetszett neki, de a házasságra vonatkozólag
471 5| undor hangján nyilatkozik, de rövidesen megtartják az
472 5| másként történt, egy apró, de igen jelentékeny véletlen
473 5| Balla nagymamájára mondom, de általában sokszor tapasztaltam.
474 5| elolvasom a budapesti újságot, de soha nem olvastam, hogy
475 5| declinatiot, nem nehéz, de a latintanárt nem szeretem.
476 5| örült neki, ha benn volt. De nem bánom, apa azt mondja,
477 5| Igen ám, felelte Balla, de az Istent többen látták,
478 5| hívõ lenne, és jó lenne, de a mai emberek közül senki
479 5| mezõn, egy malomkövön ült, de Pollák apja nem merte õt
480 5| kérlelni és simogatni kezdtem. De láttam, hogy ami egyszer
481 5| reggel 1/2 6-kor kelek, de nem haladtam még semmit
482 5| betûket, nyitva van a szemem, de alszik az egész fejem -
483 5| azt akarja, hogy tanuljak, de hiszen nem tanulok. A házban
484 5| aludni jobban szeretnék, de tanulni reggel nem tudok.
485 5| reggel másfél óra alatt. De nem is igyekszem, hogy ezt
486 5| Sohase tanulja a leckét, de amit egyszer olvasott, arról
487 5| borzasztó messze van! Ó, de milyen messze.~Nov. 22.~
488 5| rövidített osztás volt föladva, de azt elfeledtem átnézni,
489 5| misét mondtak el idáig. De miért? Hiszen ha halálos
490 5| akkor, igaz, segít a mise, de nem sokat. Ha pedig a mennyországba
491 5| Nem tudom, ki találta ki, de a mise mégis szép dolog.
492 5| imádkoztam ugyan egy percig se, de igen jól éreztem magam.
493 5| énekelt, gyönyörû volt, de a hangja igen rossz, mintha
494 5| Istenben, mint azelõtt, de egyelõre nem törõdöm ezzel
495 5| efelõl nem vagyok nyugodt, de ebéd után összevissza csókoltam
496 5| mondtam, hogy szülés útján, de hogy ez hogyan megy, azt
497 5| gólyadolgot akarta elõhozni, de mégis jobbnak látta hallgatni.
498 5| Nem kapok új korcsolyát, de nem is bánom, szép fehér
499 5| kívánta, hogy rajzoljam, de azután látva az õ örömét,
500 5| elszakadtunk egymástól, de sûrûn leveleztünk. Õ állandóan
1-500 | 501-521 |