Nov.

 1   1|         valóban hívságos remény. Mondom, elõre örül neki, és persze
 2   1|        divatból. (Ezt csak azért mondom, hogy jellemezzem a kort.)
 3   1|     megöl... hogy idõ van. Pedig mondom, idõ nincsen.~Honnan szereztük
 4   1|       ami tudvalevõleg ártalmas; mondom, leesett a szemüveg, és
 5   2|          kaptam egy bicskát. Nem mondom, hogy zsebkés, s ön meg
 6   2|    egészen életlen.~Becsületemre mondom, asszonyom, hogy a bicska
 7   3|  gyerekszemû volt ez az asszony. Mondom, mint ember: se jó, se rossz.
 8   3|        bajt okozott mindenkoron. Mondom, beront nagy kiáltással;
 9   3|         szerettem Teca nénit.~3.~Mondom, a csend szinte tûrhetlen
10   3|        fátyola ereszkedik rájuk. Mondom, legfeljebb a rabló szemeinek
11   3|       újra találkoztam vele. No, mondom, Zsófika, eljössz-e? Erre
12   3|       ígérnem, hogy többé ki nem mondom azokat a szavakat. E szavak
13   4|           erõs és fiatal legény. Mondom, sokat töprengett Schmith,
14   4|          részletesebben szólani.~Mondom, úgy látszott, hogy Marianovicsék
15   4|         öltem. Milyen egyszerûen mondom, mi? És milyen átkozottul
16   4|        nincs ennivalója - lopni. Mondom, éppen ezekrõl a dolgokról
17   4|        nem járhat az ember! Stb.~Mondom, nagybátyám meg volt akadva
18   5|       hirtelen megszólalt:~- Azt mondom, meg ne tudjam, hogy valamelyik
19   5|      bánni a férfiakkal, De hadd mondom el az egész órát. Most következett
20   5|       éppen a Balla nagymamájára mondom, de általában sokszor tapasztaltam.
21   5|   tehetek, föl kell kelni. Hiába mondom apának, hogy: apám, én reggel
22   5| egyszer-kétszer magamnak föl nem mondom, meg se tudok mukkanni.