Nov.

501   5|     beszélgetésbe. Jóízûeket kacagott, de nem hosszan. Nem élt vissza
502   5|        asszonyoknál olyan bántóan hat. De a két szép szeme megtelt
503   5|               csodálatos asszonyokról. De egészen eddig a napig nem
504   5|               kihagyott néhány hangot, de a ritmusérzéke tökéletesnek
505   5|          kaptak, és egyik sem elõször. De figyelj ide, egyik se neheztelt
506   5|           lenni, ez még megy valahogy, de hogy ilyen nagy korkülönbséggel
507   5|               Nem volt nehéz a dolgom. De most érts meg. Ezután kezdtem
508   5|          feleségem egy kedves, csinos, de jelentéktelen asszony, akihez
509   5|              el színházba. Okvetlen.~- De kérlek - szabódtam -, hiszen
510   5|               és nagyon tetszik nekem, de tudod, milyen nehezen engedik
511   5|          ennyire lelkesedik egy nõért, de mégis mindenkit megkért,
512   5|               elõadás mindig megakadt. De nem volt baj. Tényleg, amint
513   5|              konferencia elé kerülnek.~De az igazgató nem szólt semmit.
514   5|                kapu félig nyitva volt, de miután egyikünk se tudta
515   5|            harangnak kellett lennie -, de nem jött senki. Vártunk
516   5|            kezdett nekem nem tetszeni, de nem szóltam egy szót se.
517   5|                Nincs.~- Hm, hm.~Rövid, de kínos szünet következett.
518   5|              Csegey igenis otthon van, de nem akar bennünket fogadni,
519   5|                akar bennünket fogadni, de Zoltán ezt kizártnak tartotta.~-
520   5|                nem szép, ami nem szép, de meglestük Csegeyt. Hogyan
521   5|                halványan se emlékszem. De az a pillanat élénken bennem