Nov.

 1   1|                fölfogta.~Aztán eljött megint az õsz, s vége volt a vöröshajú
 2   1|                hogy a barackfa virága megint kivirágzott. Vidáman felöltöztek,
 3   1|              a többi. S a lovag õszre megint nem jött többé. A tél pedig
 4   1|            összegörnyedt a széken, és megint csak a lángokat nézte, a
 5   1|             tõled, Mariska.~Ebéd után megint folytatták a beszélgetést.
 6   1|             bánatosan nyugalomra tér. Megint egész nap alhatik.~Igazán
 7   1|         lefogtam. Reá térdeltem újra: megint azt az erõs, nyerítõ hangot
 8   1|         könyvet, és másikat vett elõ.~Megint neki akart fogni a szorgos
 9   1|              akart belekezdeni, mikor megint meglátta a szõke leányt.
10   1|           feloszlatja õt a természet. Megint szaladt néhány lépést, azután
11   1| beletemetkeztem az illatos hajába, és megint úgy tetszett, hogy az öröm
12   2|                rekedt hangocska.~- Te megint képzelõdöl - felelte az
13   2|             és õ megsebesül. Másfelõl megint az urad téged is kérdõre
14   2|               a zene miatt, de amikor megint adták, nem volt pénze, és
15   2|          bántott a dolog. De reggelre megint nem sokat törõdtem vele.~
16   3|              Fölébred, lármát csinál, megint csak nem vihetjük el neki.~-
17   3|                majd nézzük a könyvet. Megint felültetsz bennünket és
18   3|              megsimogatja): Este ugye megint maga jön be a cipõmért?...~
19   4|             fülem. Nem hallok semmit. Megint odaszorítom a falhoz. Újra
20   4|           ismert. Egy párszor azonban megint veszedelmesen közel jártam
21   4|          fáradt vagyok. A Menzában ma megint gyalázatos ebéd volt.~Állandóan