Nov.

 1   1|         Olyan egyforma gondolkodású embert nemigen lehetett találni
 2   1|        beteges. Így megijeszteni az embert. (Mosolygott a mama.) Nem
 3   1|          vagyok, és fölébresztem az embert. (A sebész most fölkelt
 4   1|  megkönnyebbülés érzése tölti el az embert, mert hiszen nem kell iskolába
 5   2| igazgatójának elsõ asszisztense egy embert jelentett be, aki sürgõsen
 6   2|        könnyelmû, az ostoba szegény embert jellemzi, odaadtam gyönyörû
 7   3|            udvarban sohase lehetett embert látni. Az egyetlen ecetfa,
 8   3|        ellen az ismeretlen félelmes embert, a tolvajt, a gyilkost.~
 9   3|         kinevetne!~Borzasztó, ha az embert kinevetik, játékszernek
10   3|         akarná mutatni, hogy minden embert megvet és kevésre becsül,
11   4|             Ezt a jókedvû és kedves embert soha sem láttam ilyen gondterheltnek.
12   4|             egy ilyen szerencsétlen embert ápolni, rá takarítani, és
13   4|      barátom, úgy nézz rám, hogy én embert öltem.~- Ne beszélj!~- Úgy
14   4|              Ne beszélj!~- Úgy van, embert öltem. Milyen egyszerûen
15   4|        gyertyavilágnál megnéztem az embert. Péter volt, a tavalyi kocsisunk.
16   4|          hiába minden, megöltem egy embert, megfojtottam egy szegény,
17   4|             ezt a nyavalyás, gyönge embert, akit megõrölt az élet,
18   4|         fiziognómiájáról. Sok pesti embert és pletykát ismert. Egy
19   4|        Tudja, ha látta volna azt az embert, mikor még együtt éltünk.
20   5|             ismerek nálad boldogabb embert!~- Én is csak egy lehetõséget
21   5|        milyen nehezen engedik el az embert színházba, hát akkor, ha