Nov.

 1   3|      némaság. Odaléptem hozzá.~- Grófkisasszony - mondottam -, hallottam
 2   3|      lidérctüzet láttam volna.~- Grófkisasszony - mondottam -, azért jöttem
 3   3|       mondta volna: nem lehet.~- Grófkisasszony - mondottam -, te mindent
 4   3|    olajjal.~- Jól ismersz engem, grófkisasszony? - kérdeztem.~Hirtelen gonoszul
 5   3|          Levettem a derekamról a grófkisasszony fátylát, és magamra terítettem,
 6   3|          nyakam köré csavartam a grófkisasszony fátylát, és felültem. Elõvettem
 7   3|         elõtt ott térdelt a néma grófkisasszony. Beléptem és megállottam
 8   3|        szomorúan igent intett.~- Grófkisasszony - mondottam -, hiszen te
 9   3| tekintetének rejtett sugarait.~- Grófkisasszony - mondottam -, olyan szép
10   3|       jönni fogsz - mondotta - a grófkisasszony miatt.~- Igen - feleltem -,
11   3|        ajkain.~- Nem vártál rám, grófkisasszony - mondtam neki -, de nem
12   3|      megbánta volna, amit írt.~- Grófkisasszony - szólottam -, várni fogsz
13   3| földszinti ablak. Benézhettem; a grófkisasszony az ablakban ült egy ingben,
14   3|    amelynek tükörfalai voltak. A grófkisasszony eltûnt mellõlem, de a tükrökben
15   3|         kép volt, hanem az igazi grófkisasszony. Hamar elõvettem kis kristályszelencémet,
16   3|  acéllapon nemsokára megjelent a grófkisasszony képe. Elõször halványan
17   3| súlyosnak találta az esetet.~- A grófkisasszony sohase fog igazi könnyeket
18   3|      rabolja el az átok ereje.~- Grófkisasszony - mondottam sokszor, mert
19   3|      érettünk meg kell halnia. A grófkisasszony néma ajkai némák maradtak
20   3|  boldogtalanságunk árán is. De a grófkisasszony maga akarta szoptatni a