Nov.

 1   1|           ismeretlen félelem kezd reám szállni a csöndes sötétségben,
 2   1|           a kocsikkal. Nem nézett reám senki. A vincelléraszonyok
 3   1|        csónak fenekén. Fölállott, reám mosolygott, nem mertem ránézni,
 4   1|         ma este is bizonyára várt reám. Bár nagy megerõltetésembe
 5   1| megismertem: Andersen bácsi volt. Reám nézett mély, kék szemeivel,
 6   3|       karikafüggõi. De nem nézett reám. Könnyen vonaglottak a vállai,
 7   3|  lehajtotta a fejét, és fölnézett reám, miközben piros, néma ajkai
 8   3| átnyújtotta, azután anélkül, hogy reám nézett volna, továbbment.
 9   3|        mondottam.~Kérdõleg nézett reám.~- Egy könnyet, egyetlenegy
10   3|          szólottam -, várni fogsz reám, ha máskor jövök?~Bólintott,
11   3|          egyforma leány tekintett reám körös-körül. Mindannyi mezítelen.
12   3|   kétségbeesett némasággal borult reám. Szerencsétlenek voltunk.
13   3|        könyörögve, ijedten nézett reám, hogy ne hagyjam magára
14   3|      mondani.~Boldogan mosolygott reám, és szorongatta a kezemet.~-
15   3|          mindig kellemesen hatott reám. Közben rám adta fodorgalléros
16   3|           Barátságosan mosolygott reám, és biccentett a fejével.
17   4|           szemei dülledten néztek reám. Az arca szederjes volt.
18   4|      esztétikai benyomást tesznek reám. Nemkülönben az ön szeretetreméltó
19   4|         tetszem neki, hogy vágyik reám.~Nem szerettük egymást.