Nov.

 1   1|   szemeit. A vidám melankólia, mely sápadt, finom kis arcából
 2   1|     kezeit. Éreztük a kapcsot, mely közöttünk egyszer megszakadt
 3   1|        ellenállni a varázsnak, mely körülvette, és észrevétlenül
 4   1|  szabású flört még fiúkorából, mely egyszerre abbamaradt.~És
 5   1|   gyönyörû reményteljes sugár, mely sok meleget, sok gyümölcsöt,
 6   1|   pedig meggyújtja a lámpását, mely egy koponyában van elhelyezve,
 7   1| világolni.~A béka az az állat, mely az életemnek legnagyobb,
 8   1|   Hatalmas bömbölésbe kezdett, mely oly mély és erõs volt, hogy
 9   1|   szárította fel a vércseppet, mely a rózsás, szép ujjacska
10   1|    csinálni az emberáradatban, mely a gyárváros magas házai
11   1|         változatos tavaszi ég, mely végtelenül kék meg csillogó
12   2|   percnyi néma várakozás után, mely idõ alatt a vendég idegesen
13   3|   övemben selymes erszényemet, mely tele volt aranyakkal, fölálltam
14   3|     Reszkettünk a borzalomtól, mely jeges ujjaival simogatta
15   3|      nézett a kerek faliórára, mely ágyával szemben függött,
16   3|       hangját hallja az ember, mely mindig erõsödik, vastagodik,
17   3|       a tényt egy vallomással, mely szerint tizenhét éves korában
18   3|       a szabadság öröme miatt, mely mint valami bizsergés vagy
19   5|        feláldozta a parthie-t, mely egyébként egészen megfelelt