Nov.

 1   1|     ágyat és kiment a konyhából.~Künn gyenge dér esett, s az udvar
 2   1|          lopódzkodott a fejekbe. Künn hideg téli este volt, míg
 3   1| titkolózás nélkül sírni kezdtek. Künn a tavon hajnali kék, õszi
 4   1|          hajnalán még sötét volt künn - tél volt -, ezt a gyertyát
 5   1|       ember mámorosan kóválygott künn a mezõkön, és telhetetlenül
 6   1|  könnyezõ, szentimentális lány - künn valahol, a nagy csupasz
 7   1|           és õ is vetkõzni kezd. Künn nyílik a konyhaajtó. Bejõ
 8   1|     csöndes sötétségben, mialatt künn az áprilisi esõ esik, s
 9   1| rettenetesen tudott csókolni. És künn leszállt az alkony.~Minek
10   1|     hegedûvel:~Egy napon azonban künn nagy változás történt. S
11   1|     folytassa az olvasást. Ekkor künn csöngettek. Nemsokára hallani
12   1|   akadnak igen derék férfiak ott künn. - Azzal hanyatt feküdt,
13   3|   Eközben kibámultam az ablakon. Künn - erre emlékszem legszívesebben -
14   3|         Becsületszavamra.~Bandi (künn): Enged-je-tek-be-e! Nem
15   4|       posta fõkapuján bement, én künn vártam. Párszor elsétáltam
16   4|     akkor már Pista halva feküdt künn a temetõben. Megszúrta magát
17   4|         környékben, mert hogy mi künn laktunk a tanyánkon, fél
18   5|      szimfóniái iránt, melyekbõl künn, fiatal korukban, Prágában,
19   5|          Istent a városon kívül.~Künn a mezõn, egy malomkövön