Nov.

 1   1|       pedig röhögve otthagyott bennünket.~Éjjel betört a zsidó boltjába,
 2   1|       tetszett, hogy körülölel bennünket a finom fehér karjaival.
 3   1|      csak ha az apja elküldött bennünket valamiért a lakásukra. Ezenkívül
 4   1|  ünnepen se, ott sorakoztatott bennünket, hogy rend legyen. És leste,
 5   3|    félelmes partok között vitt bennünket a víz. Magas, rideg sziklák
 6   3|   értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból, és az
 7   3|        langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba.~Pillanatokig
 8   3|  velünk, nem ambicionált többé bennünket.~- Mit csinálhat ez a nõ?
 9   3|   kisírt szemekkel keltett föl bennünket Ida.~- Az istenért, tessék
10   3| szerette. Hát magunkra hagyott bennünket a nagymamával. Szegény apuskám
11   3|     könyvet. Megint felültetsz bennünket és elmeséled, ha valaki
12   3|    szépséges júniusi reggelen. Bennünket sietve öltöztettek, és az
13   3|    fejjel desperálva arra kért bennünket, hogy csináljunk akármit,
14   4|        a templomban összeesket bennünket Maurer Constant prépost
15   4|    csak egy ajtó választott el bennünket. Nemsokára egy gyufa sercegését
16   4|      Pista, minthogy úgyse tud bennünket senki egykönnyen megkülönböztetni.
17   5|       a magáét. Hogyan hagyott bennünket magunkra. Hogyan kerülte
18   5|       csakis szívesen fogadhat bennünket, elvégre közönség vagyunk,
19   5|        otthon van, de nem akar bennünket fogadni, de Zoltán ezt kizártnak