Nov.
1 1| megsimogatta:~- No, te is fölkeltél már, kocám, abbahagytad az alvást,
2 1| sokáig sírt. Egy óra múlva már kisebb-nagyobb darabokban
3 1| keményen dolgoztak. Délre már csak a kolbászok és a hurkák
4 1| testében.~Megölelték õt már mások is, de sohasem érezte
5 1| maga gondolt ki. Mikor ebbe már belefáradtak, megcsókolták
6 1| fölaggatni a házba. Ezután már csak keveset jártak ki,
7 1| Észre se vette, hogy ez már átvetette magát a kerítésen,
8 1| A következő pillanatban már ő is átölelte az apródot,
9 1| magukban:~- Oh, ezek a lányok! Már nem is alhatik az ember
10 1| a legközelebbi vonattal már jött is. Nagyon szerette
11 1| tizenöt forintot kértek érte. Már el akart menni, amikor a
12 1| napközben, amikor a kályha már munkában állott:~- Ez biz’
13 1| kályha, amikor ezt látta, már nem haragudott. Szánni kezdte
14 1| Harminc álló esztendeje már, hogy nem látta az anyját
15 1| asszonyokat.~Ezen a nyáron már magam is kíváncsi lettem
16 1| megérkeztünk egy sárga színû, kissé már fázós augusztusi napon.
17 1| lenne, hogy három volt.~- Én már egy éve vagyok itt, de akkor
18 1| hetvenéves vagy. Nem mondanám már, ha olyan idõs lennél, mint
19 1| nincs is, nem baj, mert én már kilencvenöt éves vagyok.~
20 1| érettségit, és valahol Pesten már gyereke is van. A mama elmondta
21 1| és egyszer visszanyerte már a sorsjegy árát. Mariska,
22 1| ágyba bújtak.~Tíz perc múlva már csak két egymást követõ,
23 1| fejembe jött. - Honnan? Most már tudom, hogy találkoznom
24 1| aludtam el. Kis idõ múlva már láttam õt messzirõl. Szembejött.
25 1| A hegedû- és a hárfaszó már csak messzirõl, elhalóan
26 1| gyanús nevetések között már többször kiszagoltak - sokat
27 1| amikor - mint mondotta - „már úgyis lehet”.~Valóban, amikor
28 1| csak akkor jutottam, amikor már mindent egybevetve tiszta
29 1| mert csak hónapok voltak már neki hátra - és kidolgozta
30 1| harmadik cseppje meghalt már -, megelégedett azzal, hogy
31 1| hallottam, hogy a bárónak már csak napjai vannak hátra,
32 1| mindannyian.~Éjfél után már minden tánc után kijött
33 1| amelyben a rothadó vér már mind lassabban kereng. Át
34 1| mozgatja.~Három óra felé már harmat kezdett leszállni
35 1| mellén a kabátot. A szíve már nem vert. A rettentõ izomerõltetés
36 1| teste pár pillanat alatt már csaknem merev volt. Kinyújtottuk.
37 1| találja meg - mert a kamrában már kora délután is sötét van -
38 1| Az öreg gyertya, amelybõl már csak két-három hüvelyknyi
39 1| mai világban a gyertyának már nincs alkalma se társadalmi,
40 1| megállapodik. De akkorra én már nagyot sóhajtok, s utána
41 1| sóhajtott. A fák lombjai már régen lehullottak. December
42 1| boszorkányokról szóló.~Ekkor már apa és anya bemennek a tisztaszobába.
43 1| padlóról a tócsát, és mi már szundikálni kezdünk. De
44 1| igyék, mint a másik.~Most már lehet aludni. Nagymama bemegy
45 1| asztalra.~És e pillanatban már itt a Homokember.~Apa azt
46 1| falon megnyúlik, megnõ: most már mindenkinek aludni kell.~
47 1| mond rá valamit, de azt már nem lehet hallani. Azután
48 1| õ is ágyba fekszik. Most már mindenki lefeküdt. A Homokember,
49 1| nem veszi õket, és akkor már elhelyezkednek a ruhák és
50 1| üres a hat ágy.~- A rablók már a föld alatti utukon elindultak
51 1| mikor keleten szürkülni kezd már az ég, akkor idejön: lefekszik
52 1| mondta a másik.~A keleti égen már látszottak a csillagok.
53 1| körös-körül az asztaloknál már vacsoráznak. Tiszta üvegû
54 1| szüleik és azok, akiknek ez már nem fáj - közömbösen bámulnak
55 1| színes boka csúszkál, lebeg már a padló felett. Minden mozdulat
56 1| És miért véres a cipõje?~Már tudom, hogy ki ez a lány.~
57 1| tudom, hogy ki ez a lány.~Már tudom, hogy kicsoda.~Jaj,
58 1| tudom, hogy kicsoda.~Jaj, már tudom, hogy mért jött.~ ~
59 1| éves volt. Más világ járt. Már senki se hordta a kleodemeródot,
60 1| egyik oldalamon.~Tényleg, már egy órája úszott. Azonban
61 1| inakkal folytatta az úszást.~Már leszállt az est, és vak
62 1| várta, a biztos irány miatt. Már halálosan ellankadva hasította
63 1| feküdt.~ÖTÖDIK MESE~A nagyapó már igen-igen öreg volt, de
64 1| rózsaszálat. Félig elvágta már a szárát, amikor úgy érezte,
65 1| Hiszen máskor is leszakított már virágot, de ez most lehetetlen
66 1| nagyapó a következõ tavaszon már a föld alatt pihent.~ ~
67 1| beszélni. Tíz perc múlva már benne is volt a mondanivalójában.~...
68 1| mi. Ez régi dolog. Ezt már Kant is tudta. Idõ nincsen.
69 1| amikor a világra születik, már eltûnt nála mindez a kezdetlegesség -
70 1| a pszichéje kifejlõdik: már az idõ behálózza agyvelejét.
71 1| fog esni az ember. Akkor már jó lesz. De addig, addig!...
72 1| Az agyhártyánál vagyok már. Óvatosan keresztül vágom.
73 1| A KÉK CSÓNAK~Chloe miatt már augusztusban le kellett
74 1| lesz semmi: hiszen ha Chloe már eljött, azután semmi se
75 1| bámulja a füstöt.~Talán már vége volt a szeptembernek,
76 1| volt a szeptembernek, talán már októberben jártunk, amikor
77 1| karokkal eveztem, Chloe vállai már mezítelenül derengtek felém.~
78 1| velem szemben.~De ekkor már nem tudtam leszállni. A
79 1| önzés egy különös, s ma már nem is szokatlan fajtájában
80 1| sántikálva folytatta az útját. Már csak apró házak maradtak
81 1| szem ellátott, nem volt már senki a tájon.~A cselló
82 1| Kinn hó esett. A szobában már égett a tûz, amit Eszti
83 1| Jó estét, kis öcsém; már lassan hidegre válik az
84 1| kettõn kívül.~Persze, ezt már csak jóval késõbb sikerült
85 1| megállapítanom. Akkor, amikor már Budapesten éltem, és az
86 1| tizennyolc éves korában már nemigen élhet meg nõk nélkül;
87 1| magammal a fõvárosba is. Már nagyon elkopott a kötése,
88 1| a távolba hátrált. Mikor már olyan messze volt, hogy
89 1| jutott eszembe, hogy Eszti már ekkor nem volt a szobában.~
90 1| aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos
91 1| hogy mire a nap felkel, már ki lesz nyújtózkodva, s
92 1| még saját magán is, ami már a legnagyobb kockázat, de
93 1| tenném, ha apám a koporsót már ki nem fizette volna.~A
94 1| nõ tehet egy férfiért. És már szívesen fölkeltem volna -
95 1| maradjon nálad.~Valóban hozták már a fedelet. A leány még egyszer
96 1| a varázsló száját, amely már kezdett kihûlni, rátétette
97 1| el.~Azután elment, mert már jöttek a varázsló rokonai
98 2| Tényleg, a tanterem zsongott már az orvosnövendékektõl.~A
99 2| azzal fogadott, hogy az apám már nem él. A halálát jelentõ
100 2| temetik el a hullákat, ha már egészen apróra fölaprították,
101 2| koporsóba teszik. Azt szeretném már tudni, hogy ilyen sors érte-e
102 2| fõzõpincében, vagy esetleg már össze is állítva, nem vonakodom,
103 2| gyorsan fizetett. Miközben már kevésbé izgatottan, sõt
104 2| gyönyörû skelettel, kérem, már régen nem találkozott; mondta
105 2| kétség - reggel volt. Az ura már mosdott, az asszonyka a
106 2| kezdett. Mentségére mondva, már majdnem nyolc óra volt,
107 2| hivatalnokai közé tartozott. Már joggyakornok korában elhatározta,
108 2| amit a nyelésnél érez, már jóval kisebb.~Maga is kezdte
109 2| ölelésnek is beillett. Mikor már eleget nézett, kihúzta a
110 2| hátat fordított és kiment. Már kívül az elõszoba ajtaját
111 2| mire mozdulni tudtam, õ már elment.~- Hát csakugyan
112 2| igaz! Errõl a Hamvayról már hallottam ilyeneket. Szemtelen
113 2| sétát tett a feleségével.~Már kétéves házasok elmúltak,
114 2| ugyanezt a darabot, most már a zene miatt, de amikor
115 2| tudjátok, a Held leány!), már azt is megcsókolta az a
116 2| feleségéhez:~- No, most már nyugodt lehetsz, fiam, rendbe
117 2| albíróné -, csakhogy most már vége van ennek a kellemetlen
118 2| de én abban a pillanatban már meg voltam gyõzõdve, hogy
119 2| szoktam kapni az édesapámtól, már hétfõn meg fogom fizetni
120 2| nem mertem elõhozni. Most már tudom, hogy attól féltem,
121 2| neked negyven krajcárt. Te már két hónapja tartozol vele.
122 2| bicska árának a felét neked már odaadtam, mert ez a bicska,
123 2| mondtam neki.~Este, amikor már csak három krajcárom maradt,
124 2| becsaptak.~Így jártam én már azóta néhány, sok bicskával,
125 3| Elöl, a part közelében, már ott úszott a vizen ezernyi
126 3| utolsó rezzenései is eltûntek már a horizontról, az ég mély,
127 3| mint egy nagy gyémánt, már fenn ragyogott, és az Aldebaran
128 3| mondottam magamban -, de most már meg kell csókolnom a néma
129 3| Kimentünk a templomból. Már reggeli harmat szállt. A
130 3| sötét lombjai közt.~Keleten már hajnalodott, a fák és bokrok
131 3| de elhatároztam, hogyha már idekerültem, bátran meg
132 3| vissza a kis szobájába.~Már alkonyodott. Valószínû,
133 3| odaadtam neki, megkóstolta, és már akkor mondta, hogy nem bízik
134 3| tudtuk, mitévõk legyünk.~Már jól a nyárban jártunk, amikor
135 3| kisasszony kalapján.~- Most már elföldelhetjük a koporsót -
136 3| Witmannak két fia volt már, négy- és ötévesek, amikor
137 3| siettek, és egy óra alatt most már végeztek vele. A szemeit
138 3| mellkast bontották föl, most már felszabadítva a madár száját,
139 3| kezdették. A leány most már teli szájjal kacagott, mintha
140 3| hogy az anyjuk szobájában már sötét van. Vetkõzés közben
141 3| hadonászott. A kisebbik már akkor az ágyon volt, és
142 3| Nem volt reá szükség, mert már halott volt. A mellébõl
143 3| fáradva, pár pillanat múlva már mind a ketten mélyen aludtak.~
144 3| hétkor érkezett. Megszokta már, hogy Witmanné tízkor kel,
145 3| természetesnek találtuk, hogy már belenyugodott, hogy gyógyíthatlan.~-
146 3| mondta. Pedig kérdeztem már párszor.~Fülöp várt, és
147 3| meztelen, fehér bõrébõl, ahol már csak gyenge pihék maradtak
148 3| az udvari gyóntató.~Azóta már a fejével együtt levágták
149 3| a lakótársam - vagy ha már ilyen vörösek, ne volnának
150 3| Reggel, ha fölkeltünk, már hallottuk a hangját, amint
151 3| Egyedül voltam, s esteledett már. Éppen fölálltam, hogy fölcsavarjam
152 3| kapták. Húszéves korában már elvált asszony volt. A válás
153 3| kibámult az utcára - ahol már égtek a lámpák -, azt hiszem,
154 3| nagyságos úr, õ úgyse...~- Ekkor már nem ellenkezett a lány -
155 3| magyarázta Elek. - Ekkor már csak azt akarta, a saját
156 3| Mikor este hazamentünk, már láttuk az elõszobában; föl
157 3| akik szerelmesek belé, már epedve várják, õ azonban
158 3| Szerelem! És arra Johanna már egyszer ráfizetett. Rá kell
159 3| meghódolt Eleknek.~- Most már látom - mondta a fiú ebédnél -,
160 3| váratlanul a mai roham. Most már csak arra vagyok kíváncsi,
161 3| szájjal, haldokolva. Nem volt már pulzusa, és a teste élettelen.
162 3| ablaktáblák rései azonban már ki vannak töltve ezüstös-aranyos
163 3| ésszerûtlensége. A víz t.i. már kezeim leöblítése után egy
164 3| reggelit adott. De most már bejött a nagymama is. Megkóstolta
165 3| átküld az ebédlõbe. Ilyenkor már dadámnak a konyhában van
166 3| igen lassan eszik, mert már csak kevés foga van, de
167 3| férjét, a nagyapámat, aki már tíz esztendõvel a születésem
168 3| sikerült elcsípni. Most azonban már tudom a módját, hogyan kell.~
169 3| láttam egy fecskét, amely már csaknem elérte a felhõket,
170 3| Milyen borzasztó, ha valaki már a boldogság küszöbén van,
171 3| Négy óra után bejön Kati - már elmosogatta a kevés edényt -
172 3| soha. Szegény anyád, mikor már nagyon beteg volt a szíve,
173 3| csak képmutatásból, mert õ már tudta, hogy nem lehet meggyógyítani
174 3| kigyúlnak az égen a csillagok, már keresztülsuhannak a hálószobán,
175 3| A jó angyalom nélkül én már rég nem élnék. És még így
176 3| nap egyforma, és egyforma már a természete szerint is,
177 3| alatt) szakított - akkorára már volt egy új, akit már munkába
178 3| akkorára már volt egy új, akit már munkába kezdett venni. Puhította
179 3| volt.~Voltak közöttük - már a kisvárosi készlethez képest -
180 3| beszélt többet Zsófiról. Már ebbõl gondoltam, hogy komolyabb
181 3| 3.~Szeptemberben jártunk már, amikor egy napon megszûnt
182 3| sokat gondolkodtam rajta - már sejthetõ, hogy nem nekem
183 3| húzgál föl, s mikor a rugó már egész feszes, megereszti.
184 3| lejár. Bandi ezt csinálja már ozsonna óta. Percenként
185 3| Nézd, Bandi, nem nagyszerû, már fél órája ütögetem a Médi
186 3| Tizennyolc éves korában már Párizsba ment...~Ani: Te,
187 3| órájához és e pillanatban már újra visszaeresztette a
188 3| befogja a száját; mert Bandi - már nem szép, ami nem szép -
189 3| És a mama azt mondta, - már öt éjszakája, és hogy a
190 3| tegnap jött Behr néni, és én már ott voltam ám a zongora
191 3| láármázok.~Balázs: Most már beengedhetitek! De egy szót
192 3| evett itthon ebédet, és ma már tizenkettedike van.~Áldor:
193 3| ágyterítõket stb. Délben már kinn ebédeltünk Batizon.
194 3| tudniillik a harisnyába szórva, már igen kis mennyiségben is
195 3| Miért? Erre a mai eszemmel már felelni is tudok. - Mert
196 3| A kutya, egy apró puli, már meglehetõsen tudott szolgálni;
197 3| lehet ezen segíteni. Most már tisztában voltam vele, hogy
198 3| annyira megörültem, hogy most már szaladva folytattam utamat.~
199 3| utat. Fáradt voltam. Most már nagyon szerettem volna hamarosan
200 3| elhomályosuló szemekkel. Ma már tudom, hogy ez nagy hiba
201 3| történjék.~A jó dada megszokta már efféle bolondságaimat, átvette
202 3| is meggondolandó.~6.~Most már a boltokat is nyitogatják.
203 3| beszélnek. Mindegy. Az idõ már felvilágosodott. A kékbõl
204 3| torka. Nagyon fáj, és emiatt már reggel sírás van a házban.
205 3| a városba, és a betegek már várják valamennyit. Sok
206 3| felkeléssel.~9.~Az idõ most már délig bizonytalanul elúszik,
207 3| harangoznak, a Kálvin téren már hatalmas forgatagban gomolyognak
208 3| özönlenek a varróleányok, most már felfrissülve, elevenen és
209 3| jóval éjfél után, amikor már csendes minden, a Kálvin
210 3| és áldozatokra les.~Ha már levetkõztetek és ágyba bújtatok,
211 3| választott és elindult.~2.~Már jó pár mérföldet haladhatott,
212 3| kegyetlenül -, mindegy az -, és már tovább sietett.~Követtem.~
213 3| feldúlt mulató-szoba sarkában. Már elõre láttam rajta a tépéseket,
214 3| kilométer, pár tíz esztendõ. És már láttam is, hogy Gracián
215 3| jelenléte zavarni fogja.~Már majdnem kézzel illette az
216 3| másiknak bokáit szemlélték -, már majdnem kézzel illette az
217 3| fellobbanásait.~Gracián ekkor már a távolba nézett, ahol szerteszét
218 3| néma ostromzár!~Gracián már irány nélkül futkosott közöttük
219 3| nem történt semmi. Pedig már késõ délután volt.~Gracián
220 3| futni kezdett.~20.~A nap már búcsúzott a hátunk megett,
221 3| keskeny völgybe vezetett. Itt már nem lehetett járni, annyira
222 3| próbált elõre jutni.~- Most már nem menekülhetsz, Gracián -
223 4| útba igazított, és most már heroikusan suhogtattam a
224 4| tudott semmit se mondani.~Már majdnem bosszankodni kezdtem,
225 4| Siettek vele, mert 1733-ban már Lõcse elvesztette a pallosjogát.~-
226 4| dolog a krónikában, amelyet már nem tudom hol, olvastam.~
227 4| is azt akarta, hogy most már, még a tetejében, irigyeljék
228 4| a második vasárnapot, és már tizedikén este hazajött.
229 4| lakbért, kifizették a hentest, már elfogyott. Marianovicsné,
230 4| csinálnunk Terával. Az a leány már 28 éves, hadd vigyék. Ha
231 4| hálóköntösben teszi tiszteletét, de már komót volt, amikor a férje
232 4| szerelmesének elvesztése után már semmi köze se lenne a világhoz.
233 4| férjhezadási terveivel. Már csak az apróhirdetésekben
234 4| kell elintéznem, a férjem már nem lesz képes, de mit csinálhat
235 4| Marianovics papa, akinek a feje már erõsen szürkülni kezdett (
236 4| Marianovics pedig unta már az örökös fizetést. A nõk
237 4| asszonyt hítták így -, õ már nem egy életrevaló házasságot
238 4| bácsi az iskolakönyveket már jó elõre félretetette, azt
239 4| nyakamat teszem, hogy most már rendben lesz minden. Még
240 4| esküvõrõl, a részletekrõl már semmit sem tudok. Május
241 4| fejem, nem tudtam aludni. Már egy jó órája hánykolódtam,
242 4| akinek csak gyomra van - már természet adta joga enni
243 4| számadások állnak. Én akkor már a könyvtárba lopóztam át.
244 4| könyvtárba lopóztam át. Most már csak egy ajtó választott
245 4| legrettenetesebb. És ezen már nem lehetett segíteni.~(
246 4| közönséges arcú nõ volt, már mindenkinek kínálták. Mikor
247 4| vadászattal?~2.~Barnabás bátyám már a negyvenedik esztendejében
248 4| valahogy mégis megbékélt, és én már éppen megelégeltem az izgalmakat.
249 4| mint egy ház. Végül feje már a felhõkbe ért, és nagybátyám -
250 4| Milyen asszony lett. Talán már gyerekei is vannak. Vagy
251 4| pásztor odaér a birkáival, már friss füvet talál.~Itt legeltette
252 4| nyugodnom.~Harmadnap, amikor már csaknem elfeledtem az egész
253 4| Mit nevet? - kérdezte, és már õ is mosolygott.~- Eszembe
254 4| mondottam, de az utolsó szavam már kacajba aprózódott szét.~-
255 4| könyörgött. Nem megyek. Ha már visszamennék, az uramhoz
256 4| Szívesen.~Néhány perc múlva már útban voltunk. A kis asszony
257 4| mulatság lehet!~- Próbálta már?~- Nem.~- Nahát, akkor ne
258 4| kapóra. Ma jöttem.~- Van már lakás?~- Van. Viola utca
259 4| bejuthattak. E pillanatban már tiszteltem Misit, jóllehet
260 4| Még fél óra múlva, amikor már újra nyakig voltak a kártyázásban,
261 4| ilyen megállapodott, öreg nõ már nem hazudik, nem csapja
262 4| tartoztam én senkinek.~Erre már kijöttem a béketûrésbõl,
263 4| közbeszóltam tehát:~- Látom már, öregem, hogy nõ van a dologban.~-
264 4| róla? Bolondultam utána. Már a közelléte megmámorosított.
265 4| Unikum. A harmadik hét végén már imádtam a kétségbeesésig.
266 4| Elmúlt a szeptember is. Már csak ritkán gondoltam rá.~
267 4| mit csináljak. A sógorom már elment a hivatalba, a nõvéremtõl
268 4| üres volt. Világos, hogy már elment. Vártam tizenkettõig,
269 4| kávéházakat végigjártam már, s az esõ is bekergetett
270 4| terhes levegõjû szobába már beérkezett valahonnan a
271 4| gyûlölöm az apámat, pedig már meghalt. Rázod a fejedet -
272 4| neki. Fájó szívvel néztem már apró gyerekkoromban, hogy
273 4| különöset se találsz. De az már különös, hogy mire hazajött
274 4| mire hazajött apánk, akkor már Pista halva feküdt künn
275 4| részegen zokogott. A lámpákat már eloltották. Mici vigasztalta
276 5| egy kicsit a közönséget.~Már azért is, hogy a város,
277 5| harsonát”. A régi rossz volt már, és Kumpert, aki mint kürtös
278 5| összeszedték magukat, és már az elsõ pár taktus után,
279 5| egyet vagy kettõt játszottak már valamennyien. Az ifjúság
280 5| soha megtanulni, jóllehet már húsz esztendeje lakott Magyarországon,
281 5| sokat ittak. Volt okuk rá. Már maga a zene is kifinomítja
282 5| kedve veszõdni. Egy év múlva már beszüntette a próbákat,
283 5| elõadott mindent. Két év múlva már sokat ivott, mindennap berúgott,
284 5| alkalomra való tekintettel már mind hatalmasan tele voltak
285 5| ösmerkedett össze Molnár Jóskával. Már akkor sok más legényt is
286 5| hasonló ábrándokat tálalt föl, már hallgatott.~Az asszonynak
287 5| õ maga.~Ebben az idõben már nem tudta eltitkolni féltékenységét.
288 5| mert letöröm a derekadat.~- Már miért ne maradnék? - nyelvelt
289 5| halasztgatta a dolgot.~Már hetek óta nem kapott csókot.
290 5| hosszúnak tetszett. Mintha már hajnal óta utazott volna.
291 5| bántalak - ismételte most már hangosabban.~Hirtelen egy
292 5| ágyból. De Jóska akkorra már ott termett, és fél kézzel
293 5| felemelte a bárdját. De már nem ütött. Ebben a pillanatban
294 5| körül, mint Asztalos, és már tudta, hogy a nõnél nem
295 5| ütni Erna kezeire, és a cél már el volna érve. A modern
296 5| hogy Asztalos a megkéréskor már a legszigorúbb flörtöt ûzte
297 5| feleségül venni, akit az ember már körülményesen, apróra ismer.
298 5| ilyen versenyt. Alig várom már.~Szept. 13.~A versenyt nem
299 5| ez igaz volna, akkor én már az egész latint legjobban
300 5| szép volt. Csak megnõnék már egyszer, és a magam ura
301 5| milyen szép a mise. Most már tudom. Mert mindig tele
302 5| kijött, és rám kiáltott:~- Már hét óra is elmúlt, és te
303 5| kedvenc ételem.~Dec. 17.~Már csak egy hét választ el
304 5| vastag hó esett. Délután már sok szánkó csilingelt az
305 5| fogok kapni. Iskolába menet már ma láttam, hogy árulják
306 5| stílus, formaság, báj, ami már nyilvánvalóan szintén jelentékennyé
307 5| rajongok érte!~Csakugyan; már otthon találtuk Irén mamát.
308 5| nõegylet ügyészének. Elnök már akkor is Irén mama volt.
309 5| Hamarosan beleszerettem. Akkor már harmincnyolc éves volt.
310 5| szabódtam -, hiszen én már láttam az Ember tragédiáját,
311 5| színházba, hát akkor, ha már megyek, inkább új darabot
312 5| azért mondod te is. Láttad már utcán?~- Nem.~- Nohát, akkor
313 5| sokkal jobb volt.~Zoltán már rendezkedett. Irult-pirult,
314 5| nagyon sajnáltam, hogy Zoltán már szereti Csegeyt, tehát én
315 5| befordultunk a Híd utcába, és ennek már egyenes folytatása a Jókai
316 5| után van, viszont késõbb már bizonyára uzsonnázni szokott,
317 5| az ablak alatt. A táblák már be voltak téve, csak egy
318 5| kopott sárga ajtóra. Most már nem lehetett halasztani
319 5| Nemsokára úgyis mennie kell már a színházba. Ma játszik,
|