Nov.

 1   5|                                   ROZI~Rozira sokszor mondta az
 2   5| unokaöccse is, egy jogászfiú, aki Rozi miatt gyakran feljött látogatóba.
 3   5|       gyakran feljött látogatóba. Rozi, eltérõleg sok parasztleánytól,
 4   5|     templomban volt az esküvõjük. Rozi ez alkalommal fehér kartonruhát,
 5   5|          kérdezze meg! - kacagott Rozi, és csiklandozni kezdte
 6   5|       teát inni - így ábrándozott Rozi.~- Ne uraskodj! - mondta
 7   5|          sok szagos szappan, amit Rozi összevásárolt. (Tele volt
 8   5|       éves házasok voltak, amikor Rozi elõállt vele, hogy házmesteri
 9   5|           Jóska tovább dolgozott, Rozi pedig ügyesen töltötte be
10   5|           ne maradnék? - nyelvelt Rozi.~- Hallgass, nagyon jól
11   5|           Jóska hazafelé tartott, Rozi elébe jött, ami azelõtt
12   5|          akart beleegyezni. Aztán Rozi könyörgésére mégis megtette.
13   5|          Ugyan, menjen - nevetett Rozi, és énekelni kezdett.~-
14   5|     akarta ölelni az asszonyt. De Rozi nem engedte magához nyúlni.
15   5|            Jóska erõszakoskodott. Rozi meg rúgott, karmolt, vihogott.
16   5|           most itthon? - kiáltott Rozi begyesen.~- Mit akarok? -
17   5|      ütött. Ebben a pillanatban a Rozi kék szemei ránéztek. Fájdalmasan,
18   5|       azután egy nagyot sóhajtott Rozi, és lehunyta a szemét.~Emberek