Nov.

 1   1|   szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tudtam, éreztem...
 2   1|          tellett volna. A nagymama ezen a ponton hosszasan szidta
 3   1|          gyermekágyas asszonyokat.~Ezen a nyáron már magam is kíváncsi
 4   1|           volt és fiatal. A kezét (ezen csodálkozom) nem engedte
 5   1|            ünneplõ népség mozgott. Ezen az estén a melankólia terjeszkedett
 6   1|           egy olyan idõ is, amikor ezen az idõszakon még gyermekkorában,
 7   3|          két óra múlt tíz perccel.~Ezen a délután egy néma grófkisasszonyról
 8   3|           friss reggeli levegõben.~Ezen a napon a két Witman fiú
 9   3| megsemmisülés jeges párnájára.~Aki ezen az áron nem mer és nem akar
10   3|        ágyban!...~Annyira mulattam ezen a föltevésen, hogy meg sem
11   3|          tudtam, hogy miként lehet ezen segíteni. Most már tisztában
12   4|          sötétségben elmosolyodtam ezen a szón, hogy „szakértelem”.
13   4|        volt a legrettenetesebb. És ezen már nem lehetett segíteni.~(
14   4|          maradjon egészséges.~Misi ezen a napon fokozott respektust
15   4|  kotorászni kezdett a szekrényben.~Ezen az estén kissé fáradt voltam,
16   4|       Spanyolországban volt, nohát ezen a délután bevezetett a néni
17   5|        igaz is. Sokat gondolkoztam ezen ma, és bár jelenleg hiszek
18   5|            kié az oklevél rajza, s ezen a réven ki fogok emelkedni