Nov.
1 1| Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond.~
2 1| miatt volt. Jól tudom én azt.~Elvittük a bolondokházába.
3 1| tisztán hallottam - kacagott.~Azt szeretném, hogy ne halljam
4 1| rázták a fejüket. Bizonyosan azt gondolták magukban:~- Oh,
5 1| Ha az ember látta, mindig azt kellett gondolnia: milyen
6 1| kanyarodott. Ez adta arcának azt a különös, bánatos és mégis
7 1| intett a fejével. Ilyenkor azt vitattuk meg Palival, hogy
8 1| erkölcsi elvei diktálták neki azt is, hogy leánya udvarlóit
9 1| udvarlóit egyenkint elriogassa.~Azt mondják, hogy mindjárt a
10 1| emelkedett hangon, megmondta neki azt, amit se az anyjának, se
11 1| Még ne felelj rá. Elõször azt is meg akarnám mondani,
12 1| akarok.~Richter Zoltán pedig azt felelte, hogy nem.~A Jolán
13 1| Így mondta a nagymama. (Azt hiszem, hogy õ sokat gondolkozott
14 1| Hogy tovább mi történt, azt is mind a nagymamától hallottam.~
15 1| lányát. A Jolán bátyja pedig azt felelte, hogy a Jolánt fel
16 1| lesz, és punktum.~Az apja azt mondta, hogy:~- Pofozd fel
17 1| mondta, hogy:~- Pofozd fel azt a gazembert, és lõdd le,
18 1| egy kutyát.~A Jolán bátyja azt felelte:~- Éppen most beszéltem
19 1| Tavaly volt itt egy úr, azt mondta, hogy ilyen jó kályhát
20 1| jól meghallhassa a kályha azt, amit ezután mond.~Csakugyan
21 1| Mariska.~- Te így szoktad, azt mondod, de én egészen másképpen
22 1| nevetve a mama - hiszen azt most két éve törte el Erzsi.
23 1| volt megállapítani. És én azt hiszem, hogy vékony ajkait
24 1| röppen el az álma és csak azt várja akkor, hogy odaértessük
25 1| tekint szét maga körül.~De azt hiszem, hogy amikor benn
26 1| csináltuk hét hét alatt, éjjel. Azt is csak faggyúgyertya mellett.~
27 1| meggyújtanák a kanócán. Azt gondolja, hogy a fény és
28 1| gondol.~Nem kell azonban azt hinni, hogy a gyertyák szereplése
29 1| nyelvecskével pislákol.~Végre azt is megunja. Elszomorodva
30 1| értette világosan, mi történt. Azt se tudta, hogy tulajdonképpen
31 1| örülnének. És õk is, legalább azt hiszem, szeretnék, hogy
32 1| már itt a Homokember.~Apa azt mondta, amikor mutattuk
33 1| találja. És senki se tudja azt. Azt az egyet azonban bizton
34 1| És senki se tudja azt. Azt az egyet azonban bizton
35 1| mindenkinek aludni kell.~Apa azt mondja:~- Holnap reggel
36 1| Anya mond rá valamit, de azt már nem lehet hallani. Azután
37 1| tetszett, hogy ezek bocsátják azt az ismeretlen, édes illatot,
38 1| amelyet szagolva az ember azt hiszi, elakad a lélegzete.
39 1| fekete szemével mintha azt mondaná: egyetek, és hozzatok
40 1| nézzük a szemüket, különben azt gondolja az ember, hogy
41 1| borzalom percei voltak. Tudom, azt gondolják majd, hogy mindazt,
42 1| akkor ezer ember helyett azt az õrjítõ, kárhozatos félelmet,
43 1| természetrajz se ismeri azt a békát, miért higgyem el
44 1| Reá térdeltem újra: megint azt az erõs, nyerítõ hangot
45 1| cselédszobából.~Önök most azt mondják, kérem, hogy álmodtam.
46 1| sehol.~Kereste, hol a part, azt se lehetett látni: köröskörül
47 1| ideiglenes-szemléleti pont az, amelybõl mi azt a természeti ítéletet merítjük,
48 1| merítjük, hogy az idõ múlik. Azt mondtam, hogy ideiglenes.
49 1| itt érv van a kezemben. Azt mondtam, hogy ez az idõképzet
50 1| a feladat egyszerû. Csak azt kell tudni, hogy mit vágjunk.
51 1| hasadékba, hogy melyikbe, azt én tudom - és kiszedem az
52 1| mesebeli országok felé viszi azt, aki benne ül.) Reggeli
53 1| napok, sejtelmem sincs. Azt hiszem, hogy késõ délután
54 1| gomolygott a levegõben, hogy azt hihettem: a nyárfák mögött
55 1| életet élt. Kamaszkodásában azt hitte, hogy verseket írni
56 1| elolvasta Nietzschét, megtette azt is, hogy mielőtt az apja
57 1| határt szabni nem akart. Azt hitte tudniillik, hogy csak
58 1| betegség támadja meg őt, azt mindenáron el kell fojtani.~
59 1| levelét hozta. A szerkesztő azt írta, hogy a verset, amelyet
60 1| volt és impresszionista, azt mondotta, hogy ez mind igen
61 1| volt az alkony, és Irén azt mondta, hogy szeretné hallani
62 1| Csak a hegedûk halkan:~Azt hallotta, hogy a város aszfaltba
63 1| ott volt a borbély -, és azt gondoltam, hogy milyen furcsa:
64 1| ólomkatonáról álmodtam. Azt hiszem, azért, mert a könyv
65 1| álmomban. Eszti keltett föl. Azt kérdezte:~- Rosszat álmodott,
66 1| hajának a finom szagát, és azt is, hogy reggel friss hideg
67 1| mûvészete iránt érdeklõdtem, és azt képzeltem, hogy Andersen
68 1| visszatértem Andersen bácsihoz is. Azt lehetne hinni, hogy eközben
69 1| is volt jó így. Édesapám azt írta egy levelében, hogy
70 1| nemigen élhet meg nõk nélkül; azt hiszem, hogy csupán feleségét,
71 1| igazság híján valónak találtam azt az állítását, hogy a férfi
72 1| szobalányéveire, nem felejtette el azt se, hogy az ágyát egyszer
73 1| aranyrámás tájkép díszítette. Azt a nyugalmat, amellyel a
74 1| és kereken, jól elmondta azt, ami a múltból eszébe jutott.
75 1| magam ügyeirõl beszéltem. Azt állapítottam meg, hogy Esztit
76 1| nõiessége egészen felvidított. Azt mondta, hogy nem szabad
77 1| gyengéden elmosolyodott, és azt kérdezte:~- Mit olvastok
78 1| kabátját, kalapját -, de azt hiszem, neked annak idején
79 1| amikor ágyban feküdtem, azt álmodtam, hogy a Rettenthetetlen
80 1| fölnyitottam a szemeimet, azt kérdezte, hogy nem vagyok-e
81 1| lakására vitt az elsõ utam; azt mondották ottan, hogy az
82 1| elálldogáltam az utcán, azt várva, hogy Eszti mégis
83 2| Simára borotvált arcáról azt hihette volna az ember,
84 2| orvosnövendékek tanuljanak. Azt is megtudtam, hogy csak
85 2| összekeverve koporsóba teszik. Azt szeretném már tudni, hogy
86 2| csontváza talán, a szolga azt mondta, hogy e célra a szép,
87 2| csontváz fia néhány pillanatig azt hitte, hogy mondania kell
88 2| hogy mondania kell valamit, azt hitte, hogy azt a különös
89 2| valamit, azt hitte, hogy azt a különös kevert gondolat-
90 2| nézze meg, mi bajod. Én azt hiszem, csak képzelõdöl,
91 2| János nem törõdik mindezzel, azt megteszi, hogy elküldi az
92 2| elõvette az éjjeliszekrényrõl azt az új Magyar könyvtár füzetet,
93 2| Behozták. A szolgálónak azt mondta:~- Köszönöm, elmehet!~
94 2| korodban nem engedett táncolni. Azt mondja esetleg, hogy neked
95 2| urának a dologról semmit.~(Azt hiszem, hogy Kovács ügyvédné
96 2| helyesen megítélni. Például azt sem, hogy ez a viselkedés
97 2| tudjátok, a Held leány!), már azt is megcsókolta az a huncut
98 2| lehetsz, fiam, rendbe hoztam azt a dolgot. Gondoltam magamban,
99 2| Amikor végigolvasta, azt kérdezte: - Te, mi az a
100 2| bácsihoz, és kiválasztottam azt, amelyik nekem legjobban
101 2| hogy mennyibe került, és azt mondta, hogy ezért az árért
102 2| köszörûsünktõl kérdeztem meg. Azt mondta, hogy hat hatosért
103 3| megrázta a fejét, mintha azt mondta volna: nem lehet.~-
104 3| mindentudókká teszi a nõket, és azt is tudod, hogy csak miattad
105 3| mert nem szeretsz, és azt se tudom, fogsz-e tudni
106 3| órában nem szerettem õt, mert azt hittem, hogy sohase fog
107 3| akarom most a legjobban, és azt hiszem, még gyermeket is
108 3| és az ajkait kínálta.~- Azt hiszed - kérdeztem -, hogy
109 3| kerestelek? Te elbújtál, és azt akartad, hogy késõbb annál
110 3| láttuk viszont egymást. Azt írtam a kisasszonynak, hogy
111 3| rossz, kemény szívérõl. Azt írta, hogy maga is belátja
112 3| virrasztottunk álmai felett, és azt terveztük, hogy mindörökre
113 3| mellett, és nézi a szemeit. Azt nézte, vajon tudna-e sírni.
114 3| szemei szárazak voltak. Akkor azt mondtam:~- Még az éjjel
115 3| lány. A fiú feléje ment, és azt mondta, hogy közelebbrõl
116 3| nem esett szó. A nagyobbik azt mesélte, hogy a levegõben
117 3| karjaikat. Az idõsebb fiú azt állította, hogy hatalmas,
118 3| összeszedték a könyveiket, azt mondták a leánynak, hogy
119 3| akiket valaha is láttak. Irén azt felelte, hogy szereti õket,
120 3| zavaros, összevissza írásával azt írta, hogy okvetlen, minél
121 3| azután elmosolyodott.~- Azt mondja, hogy te igazi jó
122 3| Mióta itt vagyok, folyton. Azt mondja, hogy mióta behoztak,
123 3| folytatta:~- Milyen kedves! Most azt mondja, hogy az elsõ nap
124 3| mosolyogva szólt:~- Most is azt mondja, hogy ezt ne kérdezzem,
125 3| szablyám, mert fölszolgálásnál azt levetjük, de a hercegecskék
126 3| hogy alkalmat találjak. Azt mondják itt némelyek - igen
127 3| amint ezt te is jól tudod.~Azt gondolom, hogy Klára igen
128 3| meg, egyenesen Nápolyból. Azt állítják róla, hogy a sorvadást
129 3| emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen
130 3| érthetetlen és furcsa, úgyhogy azt a meggyõzõdést kelti föl,
131 3| ahol már égtek a lámpák -, azt hiszem, könnyezett is. Azután
132 3| magyarázta Elek. - Ekkor már csak azt akarta, a saját megnyugtatására,
133 3| erõltetve és sokat nevetett, azt mondta, hogy remekül mulatott
134 3| hogylétérõl kérdezõsködtünk, azt mondta, hogy az úton megfázott,
135 3| Ida ijedt arcot vágott, azt kérdezte, hogy miféle fõhadnagy...
136 3| kiáltott Elek -, hozza ide, azt a rendõrségnek kell majd
137 3| másnap ezzel fogadta Tecát:~- Azt mondják, Tecám, hogy te
138 3| Úgy néz rám mindig, mintha azt mondaná:~- Evvel a kis kölyökkel
139 3| ki ez a vörös. El kellene azt mondanom, hogy gyerekeket
140 3| nagymama csak ritkán csináltat. Azt mondja, hogy a kolbász nem
141 3| és ez a legrosszabb. Még azt sem engedi nagymama, hogy
142 3| büszkélkedik vele, mintha azt akarná mutatni, hogy minden
143 3| nagymama.~Nagymama t.i. azt állítja, hogy az ecetes
144 3| nagymamát.~- A nagyapád azt mondta, hogy az én légyfogóm
145 3| gyõzõdve a saját igazságáról. Azt hiszem, hogy az emberek
146 3| hogy elgondolkodik magában. Azt hiszem, nem az az ember
147 3| mosdat is, és ha a nagymama azt hiszi rólam, hogy afféle
148 3| egész nap a gondolataimmal. Azt hiszem, ezt kevesen teszik.
149 3| a szemem elõl, azután én azt gondoltam, hogy a fecske
150 3| céltalannak a gyûlöletet. Azt hiszem, hogy aki okos, az
151 3| vagy csigabigát fog, és azt szólítgatja:~- Csigabiga,
152 3| udvaron. Közbe sokat beszél. Azt hiszi, hogy jól mulatok,
153 3| hogy mitõl van a szél. Azt mondta, hogy azt nem lehet
154 3| a szél. Azt mondta, hogy azt nem lehet tudni.~- Dehogynem -
155 3| szelet csinál. Nem, dada?~- Azt én nem tudom, Józsika.~Nem
156 3| csinálni, ha nagy ember leszek.~Azt hiszem, sohasem fogok megnõni.
157 3| ember! - szokta mondani. Azt hiszem, imponált neki Pista
158 3| megmutattam neki: Ez lesz a tied! Azt mondta mindig, hogy nem,
159 3| mondtam neki, hát nem akarsz? Azt felelte: nem. Nem akarsz? -
160 3| eljössz-e? Erre csak csendesen azt mondta: még máma elmék.
161 3| vacsoráztam, de nem maradtam ott. Azt mondtam magamban: várt a
162 3| gyakran fejtegette elõttem azt a nagyszerû tanulságot,
163 3| Rolli: Nézd, a végén meg azt mondja, hogy: ma kétségtelenül
164 3| a szobrait.~Ani: A mama azt mondta, hogy apa nem akarja,
165 3| szólnának a cselédek.~Ani: No, azt a mama sem engedné meg!~
166 3| vizitek vannak, és a papa azt mondta: nekem a mûteremben
167 3| dolgom, a vizitek fogadását, azt magára bízom.~Balázs: Rengeteg
168 3| miféle nõkre költi Balázs azt a rengeteg pénzt, és a mama
169 3| akkor sírt. És Behr néni azt kérdezte, hány éjszakája
170 3| itthon az urad. És a mama azt mondta, - már öt éjszakája,
171 3| voltam ám a zongora alatt. És azt mondja a mamának: az urad
172 3| Mária, hát erre költi Balázs azt a sok pénzt! ... És milyen? -
173 3| kérdezte a mama. A Behr néni azt mondja: vörös... A mama
174 3| pontosan igazán nem tudom. De azt tudom, hogy akkor négy és
175 3| élvezni a jó levegõt és azt a sok csodálatos szépet,
176 3| sikerült õket megtévesztenem. Azt hitték t.i., hogy egy negyedik
177 3| gördültek le az arcomon. Azt azonban biztosan állíthatom,
178 3| kockát dobott a pohárba. Azt gondoltam magamban, hogy
179 3| megszagolni egyet is. Mintha azt mondta volna:~- Nem, nem,
180 3| sietnem, hamarosan elértem azt a néhány orgonabokrot, amelynek
181 3| a jövõtõl való félelem, azt hiszem, egyszerre rohanta
182 4| és bánatukért. Schmith is azt akarta, hogy most már, még
183 4| arannyal dolgozott, csakugyan azt hitte, hogy az arany egyenlõ
184 4| hüllõcsókjai közepette, azt nem bánta. Ez a megaláztatás
185 4| megelégedéssel várta a halált is. Azt mondhatnám, hogy örült annak,
186 4| önérzete, ha megengedi magának azt a fényûzést, hogy postatiszt
187 4| leányomat, az uram mindig azt mondja, hogy azzal ne törõdjek,
188 4| vigyék. Ha most nem, soha. Azt mondta, hogy én õt ne okoljam,
189 4| elment. Másnap átjött és azt mondta, hogy a festõ nem
190 4| hajlandónak mutatkozott, és azt mondta a feleségének, hogy: „
191 4| mindig tudott pénzt keresni. Azt hiszem, szimatja is volt,
192 4| hozzánk. A tél lassan múlt. Azt hiszem, ez útját vágta Marianovicsék
193 4| loptak a kályha lángjaitól.~Azt azonban biztosan állíthatom,
194 4| már jó elõre félretetette, azt mondván, hogy majd fertõtleníteni
195 4| Gratulált a felgyógyulásomhoz, azt mondta, hogy meghíztam,
196 4| pedig szépülni kezdett. Azt hiszem, hogy a nõket szépíti
197 4| emiatt is az apámmal, aki azt képzelte, hogy az õ szangvinikus
198 4| este a vacsoránál éppen azt bizonygattam az apámnak,
199 4| levenni kezeimet a nyakáról. Azt sem tudtam, mennyi idõ telhetett
200 4| fácánpecsenyérõl tudniillik Barnabás azt mondta, hogy a gróftól,
201 4| ezt szeretném legjobban.~- Azt hiszem - mondtam szerényen -,
202 4| ízléstelen fiú ez a Pali, azt meri mondani, hogy a dog
203 4| a kutyától. Barnabás még azt is az elõnyére magyarázta,
204 4| gyönyörûségtõl. A fõispán azt mondta, hogy a legszebb
205 4| tiszta faj. A közjegyzõ is azt mondta, hogy tiszta dognak
206 4| felül a véleményedet, és azt mondták, hogy a kutyám tiszta
207 4| Hoppy borzalmas volt. Mintha azt mondta volna:~- Mi állatok
208 4| egy leányom - motyogta - Azt is Zenóbiának hívták. Elment
209 4| jöttem a városba. Az anyám azt mondta, hogy az apám alighanem
210 4| a fuvoláját egy este, s azt is csak rövid ideig.~Elhívták
211 4| le akart lõni. Otthagytam azt a durva frátert. Azóta itt
212 4| vidámabban -, ami nekem kell, azt nem adhatja a vidék. Kávéház,
213 4| vagyok kíváncsi.~- No hiszen, azt úgyis gondolhatja - felelte
214 4| nevetségesnek találja.~- Igen, azt, hogy nincs egy hang sem,
215 4| az Andrássy úton, végre azt mondta, hogy haza kell mennie
216 4| nõvére várja, és elbúcsúzott. Azt ígérte, hogy legközelebb
217 4| kedves várost, amelyrõl azt hittem, hogy a világ minden
218 4| is. Tudja, ha látta volna azt az embert, mikor még együtt
219 4| sarkon, mikor visszanéztem, azt láttam, hogy a kis nõ egy
220 4| Viselkedése oly bántó volt, mintha azt mondta volna:~- Takarodjon
221 4| szükségem volna a pénzre. Azt tetszett mondani, hogy a
222 4| bajairól és nyavalyáiról, azt hallgassam, és még fizessek
223 4| megvetettem egyszersmind. Otthon azt tanultam, hogy tartozni
224 4| fogadhoz, mert ez utálatos, de azt se felejtsd el, hogy a balekot
225 4| kérdéseimre.~- Krapek - mondtam -, azt hiszem, nem mondok titkot,
226 4| vagy pamuttal stoppolva. Azt gondoltam magamban, hogy
227 4| nem aludtam. Pedig maga azt mondta, hogy a lakásában
228 4| Hallgasson ide. Maga azt mondta nekem, hogy itt nincs
229 4| tanulhattam meg az életnek azt a nehéz tantárgyát, amelyben
230 4| Beszélj, beszélj, Sándor.~- Azt tudod, ugye, hogy a nyáron
231 4| az édesanyámnak, és még azt is megteszem, hogy politizálok
232 4| a szobába. Anna küldte. Azt írta, hogy Pesten van, és
233 4| sógoromnál lakom. Elkövetem azt a mulasztást, hogy nem csinálok
234 4| Nekiindultam a Váci utcának. Azt reméltem, hogy ismerõssel
235 4| rám került a sor. A becsüs azt mondta, negyvenkét korona.
236 4| Keleti pályaudvar felé. Azt gondoltam, hogy a Rákóczi
237 4| Te szereted az apádat, azt mondod, és minden reggel,
238 4| természetû emberek megszeretik azt, ami nekik ösztönszerûleg
239 4| buksi nagy fejünkben. Én azt mondtam Pistának: Eredj,
240 4| Félesztendeig se láttuk. Azt hiszem, hogy szerette a
241 4| nagynehezen kibökte, mit akar.~Hát azt, hogy én legyek ezentúl
242 4| Mici, a dolgot? A néni azt sürgönyözte, hogy a Béla
243 5| Budapesten tanult, mindenkinek azt mesélte, hogy Erkeltõl,
244 5| fagottista végett. A polgármester azt mondta, hogy a közgyûlés
245 5| Stoczekrõl a helyi lap azt írta, hogy kiváló tehetség
246 5| adta oda magát egyiknek se. Azt gondolta: majd asszony korában.~
247 5| magas sarkú cipõ, melyrõl azt mondta, hogy a volt asszonyától
248 5| hirtelen megszólalt:~- Azt mondom, meg ne tudjam, hogy
249 5| történt meg. Az asszony azt kívánta tõle, hogy majd
250 5| rángatta a vállait, mintha azt akarta volna ezzel jelezni,
251 5| lévén elve volt, hogy csak azt a lányt szabad feleségül
252 5| ruházatára, és nem keresi fel azt a kiváló mestert, aki számára
253 5| egyensúlyozott lelkû lány lett.~Azt hiszem, hogy aki elvenné,
254 5| volt. De nem bánom, apa azt mondja, hogy a latinnal
255 5| ma jó dolgot talált ki. Azt mondta t.i., hogy még sohase
256 5| hiszünk-e Istenben. Mindannyian azt feleltük, hogy igen. Erre
257 5| feleltük, hogy igen. Erre õ azt mondta, hogy az õ bátyja,
258 5| nem hisz. Az õ bátyja t.i. azt állítja, hogy semmi más
259 5| festve. Petrákovics erre azt mondta, hogyha Isten csakugyan
260 5| megszólítani. Petrákovics azt mondta, hogy mindenesetre
261 5| ez miért nem történt meg. Azt mondta, azért, mert a magyar
262 5| láttam, hogy ami egyszer fáj, azt nem lehet lesimogatni. A
263 5| tudhatta meg a dolgot), és azt mondta, hogy ne verjem meg
264 5| délutáni órájára elvittem. Este azt mondta apa, hogy ezentúl
265 5| az egész fejem - õ mindig azt mondja, hogy „az ész reggel
266 5| kívánnék semmit ilyenkor, még azt se, hogy nagy ember legyek,
267 5| megnõjek és parancsoljak - csak azt, hogy engem ne bántson,
268 5| alhassam. Apa nem enged, azt akarja, hogy tanuljak, de
269 5| megértessem, õ mindig csak azt ismételné, hogy „az ész
270 5| húsz üveggolyót vettem. Azt hiszem, sohase fogok úgy
271 5| osztás volt föladva, de azt elfeledtem átnézni, ehelyett
272 5| aranykampójú nagy bot, és azt jelzi, hogy a pap mestersége
273 5| elõvesznek egy misekönyvet, azt megfogja egy fiú, a sekrestyés
274 5| Megkérdeztem ezt apámtól. Õ azt mondta, hogy az egész a
275 5| ma nagyon összeszidott, azt mondta, hogy ne járjak templomba,
276 5| járna a ministrálásért, és azt meg akarják a pap urak maguknak
277 5| jégpályát.~Most csinálják. Apa azt mondta, hogy két elégségesnek
278 5| csoda, nem tudom!~Édesanyám azt mondta, hogy énfelõlem egészen
279 5| hogyan származik az ember. Én azt mondtam, hogy szülés útján,
280 5| de hogy ez hogyan megy, azt nem tudtam. Pollák azt mondta,
281 5| azt nem tudtam. Pollák azt mondta, hogy a bábaasszony
282 5| amelyet neki bátyja mesélt. Azt hiszem, ha gondolkodtam
283 5| ahogy az ember nem hiszi el azt, amit nem lát. Irén mama
284 5| érezzük magunkat az ebédjén. Azt hiszem, e fiatal nõ legmagasabb
285 5| idõsebb lényét, a természetnek azt a nagy mûvészetét, amely
286 5| három óra tájban hazament, azt mondta, hogy valami nõegyleti
287 5| feleségem. Nevetett, és azt mondta, hogy ez lehetetlen.
288 5| mamát. Hogy csinálta meg õ azt, hogy az egész manõvernek
289 5| képesség, hogy összeszedjem azt az ezer apró motívumot,
290 5| ilyet. Azért, mert az apád azt mondja, azért mondod te
291 5| ebédelt a lakásadónéjánál.~Azt gondoltuk, hogy leghelyesebb,
292 5| jelenteni a küldöttséget. Zoltán azt mondta, hogy nem. Azzal
293 5| kijelentése körül. Bíró Feri azt mondta, hogy igenis, most
294 5| hogy tulajdonképpen mire, azt akkor igazában egyikünk
295 5| kérdezte a cseléd.~- Azt, kérem, hogy itt voltak
296 5| kellett volna jelenteni. Én azt állítottam, hogy Csegey
297 5| nem tudnám megmondani. És azt se, hogy hová lett a díszoklevél.~ ~.
|